Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-23 / 223. szám

a cukorrépa betakarítás« Hógrádban Indulásra készen Selypen és Hatvanban 40 éves a Salgé Cipiipari SzSvet&ezet Rcpahcgyek tornyosulnak a selypi cukorgyár úsztalóján. Vízágyúk ürítik a vasúti kocsikat, a répával teli gépkocsi­kat. Kalló, Palotás, Tápiógyö-gye — írja a mérlegelési je­gyeket a mérlegelő. Igyekeztünk időre, lelkiismeretesen fel­készülni — mondja Benke Sándor, a gyár igazgatója. Még az induló cukortartalom is elfogadható, bízunk abban, hogy a minőséggel nem lesz kifogás, mert répa van bőven. A terv szerinti jó kampányban bízik Nagy István is. a Mátr a vidéki Cukorgyárak mezőgazdasági főosztályvezető­je. aki Hatvanban ad tájékoztatást a beindult répafeldolgo­zásról. — Hogy sikerült a felkészü­lés? — A szükséges normál és nagy karbantartási munkák határidőre elkészültek, így a cukorgyártási idényt gondosan előkészített berendezések szol­gálják. Beruházási tevé­kenységünket, az életbe lé­pett új szabályozók megha­tározták. A saját erő kiegé­szítésére pályázat útján ra­kodási, fejlesztési és világ­banki energiaracionalizálási témákra jelentős támogatást, hitelt nyertünk. — Hogyan alakult a nyers­anyagellátás helyzete? — Termést adó területünk 15 621 hektár. Az előző évek­től eltérően ez évben ked­vezőbb volt a cukorrépa fej­lődésére az időjárás és a gaz­daságok is nagyobb gondolt fordítottak a termesztés tech­nológiájára. jobb lett a répa­állomány. A terület 56 száza­léka jó minősítést kapott, 40 százaléka közepes, és csak 4 százaléka a gyenge terület. Az augusztus közepén végzett termésbecslés alapián a meglevő területről 604 ezer 700 tonna cukorrépa termé­sével számolunk, ami 38,7 tonna'hektár átlagtermésnek felel meg. Az eddig elvég­zett érési kísérletek adatai Közelkép Bizalmi bizalom 99 Besuszterolt történelem 99 Krisch Árpád átadja a jubileumi oklevelet Fotó: Bábel A Pásztói Béke Termelőszövetkezet műanyag üzemében 1509 pár műanyag cipőkitömő készül naponta —bp—• Trágyáznék, vetnek, betakarítanak Silókukoricáit takarítanak be 240 hektáron a karancs lapu j - tői tsz emberei. A munka fe­lén már túl vannak. Négy­ötöd részben elkészültek a rozs vetésével is: e munka 150 hektáron zajlik. Nagyob­bik fele még hátravan az is- tállótrágyézásnak: 120 hektá­ron helyezik el a szerves táp­anyagot. A héten kezdenek hozzá a napraforgó betakarí­tásához, e feladatra jászkísé­ri és endrefalvai kombájnosok is. érkeznek a lapujtői határ­ba. A sárga tányérú növénye­ket idén 350 hektáron ter­mesztették a tsz-toen. azt mutatják, hogy a minő­ség várhatóan az előző évi­nél jobb lesz. — Mit várhatnak a nógrá­di répatermelők? — Nógrád megyéből 40 ezer tonna körüli répát várunk, a gyári átlagnál magasabb cu­kortartalommal. Új betakarí­tógépek beszerzésének re­ményében Palotáshalmon, Endrefalván, Karancslapuj- tőn a répa területét emelték. Sajnos, a termelőink által megigényelt KLEINE-betaka- rítógépek várhatóan a beta­karítás vége felé érkeznek meg. Ez kedvezőtlenül hat az időbeni betkarításra és a termesztési kedvre egyaránt. A rendelkezésre álló gépka­pacitást úgy kell kihasználni a gazdaságainknak, hogy a várható veszteségeket mérsé­keljék. — Hogy oldódnak meg az átvétel és szállítás problé­mái? — Az átvételi állomások, mérlegek, rakterületek kar­bantartása megtörtént. A be­érkező szállítmányok folya­matos fogadása biztosított, nagy gondot fordítunk a cu­korminták szabványban elő­írt vételére. Ez évben is a Volán-vállalatok közreműkö­désével segítünk egyes gaz­daságok gondjain. Rom- hányban, Palotáshalmon, Ka- rancslapujtőn a 2. sz. Volán jelentős mennyiségű répa szállítását végzi. Közel 30 ezer tonna répa továbbítását kell megoldania a MÁV ba­lassagyarmati üzemfőnökség dolgozóinak. — Az elmúlt években meg­nőtt a cukorgyári mellékter­mékek iránti érdeklődés. Mi­lyen ellátás várható? — A gyári melléktermék ethelvezése már nem gond. Változatlanul a termelői igé­nyek kielégítését tartjuk szem előtt. A nyers és tartósított szelet, a szörplé, a répafarok használhatóságát már nem keli bizonygatnunk, a teljes mennyiséget értékesíteni tud­juk. De emellett változatla­nul szorgalmazzuk a répafej nagyobb tömegű felhasználá­sát. Nógrád megyében a rét­ságiak készítenek árpaszalmá­val keverve silót, a tavalyi jó tapasztalatok alapján, a szlovákiai ipolybalogi terme­lőszövetkezet önjáró fejezőgé­pével. — Mi várható 1986-ra a répafronton? — Gyárunk lehetőségéhez képest igyekszik a jó part­nerkapcsolatokat ápolni a nyersanyagellátás biztosításá­nak érdekében. Javítjuk szol­gáltatásaink színvonalát. Nóg­rád megyében a várhatóan beérkező új gépekkel együtt a betakarítógép-kapacitás ele­gendő a tervezett területre. Javulást várunk a technoló­giai fegyelem betartása te­rén, hogy az őszi aratás, a betakarítás minél eredménye­sebb legyen. Szabó Endre Talán, nincs is olyan cipő­üzlet az országban, amelynek kirakatában ne fordulna elő a „Salgó” márka. Közked­velt, igényes termék, méltó a 40 évvel ezelőtt készített első lábbelik országos híréhez. — A határokon túl is nagy becsben tartották cipőinket — eleveníti fel a múltat Saj­tos Lajos bácsi, egyike a hét alapítónak, akik 1945-ben lét­rehozták a Salgó Cipőipari Szövetkezetei. — Már a fel- szabadulás előtt is hagyomá­nya volt a bőriparnak ezen a vidéken. Annyi volt a cipész, hogy ha kutya* akartaik ütni, susztert találtak. Lajos bácsi ma is aktívan részt vesz a szövetkezet éle­tében, egyfajta miibdenes ő — tele életerővel, a szakma iránti szeretettel. — Nagy lendülettel veti be­le magát a munkába — mondja Szép Antal, a jelen­legi elnök. — Ha valamelyik üzletünkben kiesik egy irá­nyító, őt mindig lehet moz­gósítani — teszi hozzá nevet­ve. Beszélgetésünk alatt egy egész történelem bontakozik ki a szövetkezet fejlődéséről, amíg a mai korszerű üzemek létrejöttek. Kezdetben — a korábbi tulajdonos —, Frid­man berendezéseivel és saját szerszámokkal indult a, mun­ka. Szalagrendszerű termelés csak a Karancs utcai telep­hely megvásárlása után vált lehetővé. Támogatásban sem vott hiány, bár ezt az akkori viszonylag alacsony keresetek nem tükrözték. — Hozzám ért ük ujjúnkat a ■bőrhöz, ezen „fogtunk” vala­micskét — meséli Lajos bá­csi. — Annyit tudtunk meg­takarítani, hogy évente egy­szer elmehettünk kirándulni Keszthelyre, Szoboszlóra... A gépesítés nem váltott ki egy­értelmű lelkesedést a kap­tafához szokott mestereikből. Távoli helyekről érkeztek „gépen tudó” cipészek, a Né­meth vagy Szilágyi család ma is szövetkezetünkben dol­gozik. — Sajnos, manapság nagy pazarlás folyik, eldobnak egy egész női csizmát, mert nincs, aki „megfejelje” — jegyzi meg szomorúan a korelnök. — Még az üzemben is ke­vés a jó szakember és a szak­mában tanulók száma is ro­hamosan csökken — folytat­ja Szép Antal, Divatos, tartós cipőt pedig csak azok tudnak gyártani, akik ismerik a mesterség csínját-bínját. A gépesítés csak a tömegtermelést segí­ti, a szívet a jó cipész adja hozzá. 1973-ban már három üzemegység alkotja a Salgó Cipőipari Szövetkezetét, a zagyvapálfalvai, a mátranová- ki és a balassagyarmati. Az első időszakban férfifélci pöt készítettek, javítottak. Ma már felsorolni is nehéz azo­kat a részterületeket, amivel foglalkoznak: női-férfi lábbe­li készítése (méretre is-!), munkavédelmi felszerelések gyártása, javítás... A jubileumi ünnepségre a salgótarjáni út+örő-váitó­táborhan kérőit sor, ahol a Nógrád táncegyüttes szóra­koztatta a 260 dolgozót. Kis ünnepség keretében Krisch Árpád, a Nógrád Megyei KI- SZÖV elnöke adta át Szép Antalnak az OKISZ díszokle­velét, majd köszöntötték aa alapítás éveitől a szövetke­zetnél dolgozókat. Az elnök értékelő beszá­molója felvázolta a további sikeres munka feltételeit, a piacon maradás lehetőségeit.' Kívánjak, hogy ennek je­gyében még nagyon sokáig találkozhassunk divatos ci­pőikkel, s ne csak itthon, ha­nem, mint az ősök idejében,' külföldön *s>! T. Németh U A szakszervezetek,, «i ^siti­adásra készülnek, öt eszten­dő munkája kerül mostaná­ban górcső alá. A számadás­sal egyidóben az is eldől, bi­zalmat kapnak-e a bizalmiak, vagy újabbak kerülnek a ré­giek helyére. Ez jár mostaná­ban Petényi Józsefné eszé­ben is. No. nem rágja a kör­mét izgalmában — a szóki­mondó asszonyt meg is mo­solyognák érte —, de azért belül érez nemi feszültséget. Tősgyökeres balassagyar­mati, a fémipari vállalat pénzügyi csoportjának ve­zetője. Klapka utcai házuk tizperenvi járásra van mun­kahelyétől, ahová tizenhat esztendeje nyitott be először. Ném veietlenül. Meg a gim­náziumban kezdődött a ..do­log”. A fiatalember — akivel azóta is közös az örömük-, gondjuk — még ott. tűnt föl. Hamarosan házasságot is kötöttek. Nem sokkal a há­zasság után a fiatalasszony már követte férjét a vállalat-» hoz is: a gépkocsivezető „oda­csábította” feleségét. — Nagyon sok embert is­mertem már akkor az itt dol­gozók közül, s ha munkatár­sak még nem is voltunk, de már volt közöttünk valami - yen kapcsolat. Nem éreztem hát idegenül magam, gyorsan be­fogadtak. T’zennégy éve a penzügvi osztály a munkahe­lyem. Még meg sem meleged­tem igazán, amikor már bi­zalmivá választottak a szak- szervezeti tagok. — Nem érezte úgy. talán a Fiatalságának szólt, inkább a megválasztás? — Akkor már mindkét lá­nyom megszületett, tehát nem voltaim annyira fiatal. Meg azután ismerték az emberek szókiroondásomat. egyéb tu- teidonságaimat. Azt teszem ennek szőtt a bizalom. Petényidét negyven szak­szervezeti tag választotta meg szószólóul. Az ..irodis­ták”, ahogy mondani szokták. :— Néhol erősen elkülönül az adminisztráció és a fi­zikai-termelő dolgozók cso­portja. Itt? — Ahol rgv van. rossz te­het. Kétségkívül más és más a fetariwtwnk, de egyfonw emberek vagyunk, nincs okunk elkülönülni. Napköz­ben persze nem találkozha­tunk, de számtalan egyéb le­hetőség v*an erre. Közösen szervezzük a kirándulásokat, a színházlátogatásokat, de el­megyünk a Nyírjesbe egy sze­lőn nasütésre, vagy épp az ebédlőbeli Katalin-bálra. — (Négyven ember kereshe­ti gondjaival. — Ügy tervezzük, hogy több bizalrmt választunk, mert kevesebb emberrel hat­hatósabban foglalkozhatnak majd. A szakszervezeti bi­zottság húsz főben állapítot­ta meg a bizalmiak köré cso­portosulókart. Hogy jól dön- töttünk-e, majd elválik. — Miben kell képviselnie a szakszervezeti tagokat? — Ami a leggyakoribb, az zsebbe vágó: a berek. Létezik a vállalati érdek, és létezik a dolgozóké. Nyílván az a legjobb, ha ezek fedik egy­mást, de legalábbis közel áll­nak. A lehetőségek megszab­ják a kívánságok teljesítését. Néha nehezebb megértein' _ egy döntés — egy kevésbé kedvező döntés — miértjét magunk között, mint a válla­lat vezetését rábírni a dön­tésre. Nehezebb körülmények között a bérek kérdése is fon­tosabbá. jelentősebbe válik. Nekünk bizalmiaknak a döntések megértetése leg­alább olyan fontos, mint a dolgozók javas tatainak a le­hetőségekhez iga zitt atása itt volt például a fürdő ügye. Bővíteni kellett volna. de pénz nem jutott. Nem felej- tődött el! Szűkült ugyan az öltöző, de nagyobb lett a hely a tisztálkodásra, azaz alkal­mazkodnunk kellett a körül­ményekhez.-- Ahhoz, hogy a bizalmi­nak információ! legyenek a helyes. valós tájékoztatás­hoz, _ azokat meg i« keil sze­reznie. — így van. Mi meg *s kap­juk. A vállalati vezetésnek nem bólogató bizalmiakra van szüksége, hanem olyanok­ra. akik a gyári problémákat ismerik és ..hozzák" is. Bár­milyen információra van szükségé*«», én megkapom. — Infomiáció »de, mformá- , c»ó oda. a gyárban dolgozók is a piacról élnek, a boltból vásárolnak. — Az adminisztrációs átló- < mányból is sokan vállaltak munkáit a vállalati géemkák- ban. — Fizikai munkát? — Azt, azt. Szeretnék az emberek az életszínvonalukat tartani, ahhoz azonban most többletmunkát keM végezni. < — Érte-e már a bizalmit csalódás ? — Engem még nem. Nem érzem gondnak, a szó köznapi értelmében azt, amit meg kell oldanom. Egy a feladatok kö- ' zül. És én szeretem a felada­tokat megoldani. — Hamarosan választásra ’ kerül a sor. — Nem tagadom, van ben­nem feszültség. Az ötéves beszámolóm elmondása után már látni fogom az arcokon, hogy én leszek-e újra a bi­zalmi. Azt hiszem. bíznak bennem a kollégáim. — h — Váltósé mutatok az ellátottságban Száz lakásban átlagosan 283 személy lakik megyénkben je­lenleg. E mutató mérhetően javult öt év alatt: 1980-ban 308 ember jutott száz lakás­ra. Elképzelések szerint az évtized végére 266 fő jut száz otthonra Nógrádban. Most negyvennyolc százalék a köz­műves vízhálózatba bekap­csolt lakások aránya nálunk, tíz százalékkal jobb az évti­zed elején mértnél. Várható­lag ugyancsak tíz százalékkal javul ez az adat a következő öt évben. A közcsatorna-há­lózatba való bekapcsolás mé­rőszámai ennél szerényebbek: jelenleg a lakások egynegyede van bekapcsolva, az évtized végén 28 százalék lesz az arány. Most az egy általános orvosi körzetre jutó népesség 2269 fő. az évtized yégére ez az' ellátottsági mutató 6 szá­zalékkal lesz kedvezőbb vár­hatólag. Jelenleg ezer bölcsö­dé« korú gyereknek 102 hely jut a kisdedóvőkban. 1990-re 104-re emelkedik ez az adat, a tárgyi ellátottság és a vár­ható születésszám egybeveté­sével. Nem változott öt év alatt az egy osztályteremre ju­tó általános iskolai tanulóiét-: szám. 27 fő. Az évtized végén 24 nebuló jut egv teremre előreláthatólag, átlagosan. A középiskoláikat figyelembe vé­ve más a kép: most 33 diák tanul egy teremben, az évti­zed fordulóján számuk 38 lesz a becslések szerint. A kollé­giumban elhelyezhető közép- iskolások aránya ma 23 szá­zalék. lényegesen nagyabb az öt évvel korábbitól. 1990-re azonban e mutató 16.7 száza­lékra csökken. A diákotthon­ban elhelyezhető szakmunkás- tanulók aránya 9.3 százalék lesz a mostani 10,4 százalék­kal szemben. Az előrejelzések szerint nem változik az egy szakmunkásképző intézeti osztályteremre jutó tanulók száma. Ez jelenleg 54 fő. ket­tővel több mint fél évtized­del korábban volt, és föltehe­tői eg az évtized végén is 54 serdülő tanulja majd a szak­máját egy osztályteremben, átlagban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom