Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
1 Görgőszerelő gépsort helyeztek üzembe má jus végén a Salgótarjáni Rányagépg.vártó vállalatnál. A* eddig kéziszerelésben készülő görgők minőségjavulását várják a saját fejlesztésű és kivitelezésű berendezéstől. __ bo __ T ül a nyolcuanon Negyven éve földet osztott Kazáron Kazár, napsütéses szeptemberi délelőtt. A Dózsa György úti házban az udvaron érik a szőlő, az előkertben rózsák virítanak. Szép nagy ház, saját kezükkel építették, 1950- ben költöztek bele. Csend honol mindenütt. A küszöbön egy háromlábú macska sütkérezik. Bekopogunk a házba. Idős asszony ballag ki. Kovács B. Istvánná, született Gecse Rozália. Megélt ő már 83 nyarat is. Barátságos, töpörödött nénike. A nagy szobában egy ágyon fekszik akit keresünk: Kovács B. István, a munkás- mozgalom régi harcosa, aki 1901-ben született Kazáron. Súlyos beteg. Mozgásképtelen, Rózái néni ápolja. Ráadásul évekkel ezelőtt mindkét szeme világát elveszítette. A szürkehályog miatt nem láthatja a napvilágot. Az orvosok hiába operálták meg a szeyoéi. A szívinfarktus sem kerülte ei, gyakori látogató nééuk a körzeti orvos. Neheze« beszél. — Kazárra nzületteue 19<R. április 17-ésn. A szüleim parasztok voltak, öt hold földön gazdálkodtak. Hat éhes gyermekszáj várta mindennap a betevő falatot, ami elég szegényes volt. A bányánál helyezkedtem el 15 éves koromban. A környéken szinte minden bánvában dolgoztam az egykori Horth.v-teleptő! (ma Rákóczi-bánvatelepi Mi- zserfán át Kistelekig. Vájár voltam A munkásmozgalommal a szénbányáknál került kapcsolatba, és már 1926-ban tagja lett a bányászszakszervezetnek Három jelentős bányász- sztrájknak volt a résztvevője. Ezért leszámolták. — Nehéz idők voltak. Többször letartóztattak és fizikailag is bántalmaztak a csendőrök. Ma is emlékszem, hogy 80 centis hosszú, vastag bottal vertek bennünket. Volt, amikor sikerült megszökni előlük, még az erdőn is háltam. A sztrájkokkal a jobb életért, a több kenyéréit harcoltunk. Az igazi fordulatot Kovács B. István életében is a felszabadulás hozta. Tagja lett a földosztó bizottságnak. <3 is.kapott tíz hold földet, és egy hold rétet. Földműves lett. Nehéz volt az új élet megkezdése, mert sem igaerő, sem vetőmag nem állt rendelkezésre. Azért áthidalták a nehézségeket. A bányászból lett földműves belépett az Űjbirtokosok. és Földhözjuttatottak Országos Szövetségébe. amely 1940. szeptember 15-én alakult meg és a földreform során földhöz juttatott újbirtokosok érdekeinek védelmére. A nyolctagú családban közben négy leány- és két fiúgyermek cseperedett fel. Az idős házaspárnak ma már hat unokája és hat dédunokája van. — Gyakran meglátogatnak — kapcsolódik a beszélgetésbe Rózái néni —, sokat segítenek nekünk. Mi már nagyon öregek vagyunk. még vizet sem tudok húzni az udvari kútból. A gyermekeink járnak bevásárolni és élelemmel is ők látnak el bennünket. A múltidézésbe ismét Kovács B. István kapcsolódik be. — A Magyar Kommunista Pártnak 1947-ben lettem a tagja. Beléptem a Dolgozó ■ Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségébe is. Ez a szervezet 1948. december 18-án alakult meg, a sze- gérfy- és középparasztság egységes tömegszervezete lett. Egészen 1952 január közepéig működött és megszűnése óta a mezőgazdasági dolgozók érdekvédelmét már a ME- DOSZ látja el. Igazi közéleti emberként Kovács B. István a negyvenes évek végén Kazáron egyik szervezője volt a helyi termelőszövetkezet megalakításának. A tsz-pártalapszervezet létrehozása után 1969-es nyugdíjazásáig vezetőségi tagként dolgozott. Nyugdíjazását követően több éven át a községi alapszervezet bizalmijaként tevékenykedett. Manapság már előrehaladott kora és megromlott egészségi állapota miatt nem tud részt venni a pártrendezvényeken. A 84 éves idős ember és egy évvel fiatalabb felesége szerényen él négyezer-huszonhat forintos nyugdíjából, amelyben már a vaksági segély is benne szerepel. Rózái néni önálló nyugdíjjal nem rendelkezik, a nyugdíjon kívül pedig más jövedelmük nincs. A közelmúltban az MSZMP Nógrád Megyei Végrehajtó Bizottsága hozzájárult: a megyei pártbizottság javaslatot legyen a Minisztertanács kivételes ellátások bizottságának. hogy Kovács B István nyugdíját 400 forinttal egészítsék ki. Megérdemli a rászoruló öreg harcos. Rozgonyi István Egyetértéssel és közös akarattal írta: Virizlay Gyula, a SZOT főtitkára A szervezett dolgozók több milliós tábora, társadalmunk nagyobb figyelemmel fordul a szakszervezetek felé: szeptemberben megkezdődtek az alapszervezeti választások, és a kongresszusi előkészületek. A magyar szakszervezetek bonyolult körülmények között léptek a választások időszakába. A korábbi éveknél nehezebb feladatot jelent bérezéssel, szociálpolitikával, a jobb munkafeltételek megteremtésével, vagy a dolgozók művelődésével foglalkozni. Sokat vállalnak magukra a szakszervezeti tisztségviselők, viszont eredményeink a korábbiaknál szerényebbek. A szakszervezeti munka színvonala a közel ötmillió szervezett dolgozó közös akaratán, felelős cselekvésén múlik. Gondjaink megoldásában azonban mindig a dolgozó embereknek a társadalomért érzett felelőssége és magatartása volt a meghatározó. Ma is ez a mi legfőbb tartalékunk. A szakszervezeti mozgalom mindenkori fő célkitűzése, hogy a dolgozókkal együtt valósítsa meg a törekvéseit. A közel negyedmillió szakszervezeti bizalmi ebben a legfőbb szövetségesünk, azok, akik együtt élnek, együtt dolgoznak társaikkal. Ez a mindennapos, egyéni megközelítésű mozgalmi munka újabb ösztönzést kapott a választások során. A szakszervezeti mozgalomban mindig voltak és vannak olyan dolgozók, akik másokért is áldozatot hoztak, nem sajnálták rá az időt. a fáradságot, akik vállalták a vitákat, mások meggyőzését. Voltak és vannak, akik mindennapi munkájukkal kivívták dolgozótársaik megbecsülését, szavuknak hitele van. Példájukkal megmutatják, hogy lehet és érdemes pontosan, szépen dolgozni, a munkának nemcsak a kereset a haszna. Rájuk lehet építeni, szavukra odafigyelnek a dolgozótársak. Ilyen emberek az igazi szakszervezeti bizalmiak is, akik nevükhöz, funkciójukhoz méltóan dolgoznak a mozgalomban. Amikor a mozgalom továbbfejlődése, a szakszervezeti munka színvonalának emelése van napirenden, megkülönböztetett a jelentősége annak, hogy cselekvőképes, a közösség ügye iránt elkötelezett tisztségviselők kerüljenek minden funkcióba. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a dolgozók ezúttal is olyan munkatársukra adják szavazatukat, aki képes csoportja tagjaival közösen kialakítani álláspontját, akinek szavára hallgat a gazdasági vezetés, és. akinek tekintélye van dolgozótársai körében is. Sok kérdésről esik szó a választások során kibontakozó társadalmi méretű párbeszédben : élet- és munkakörülményekről, az országos politika és a megyei, városi élet megannyi tennivalójáról, a munkahely jelenéről és jövőjéről. Terveink azonban csak munkánk minőségéneke, hatékonyságának további javításával válhatnak valóra. A magasabb szintű érdekvédelemnek is a végzett munka a reáhs alapja. Sofcan említettek munkahelyi tartalékokat, amelyek kihasználása javára válik a társadalomnak, a kollektívának és az egyes dolgozóknak. Miközben alapvető vívmánynak tekintjük a munkához való jogot, mind gyakrabban kell szólnunk arról is, hogy ki. miként, milyen színvonalon, milyen hatásfokkal teljesíti a kötelességét. Bátrabban kell különbséget tennünk az egyes munkák társadalmi hasznossága közt. és kiemelt figyelmet szentelni, elsőbbséget adni mindazon törekvéseknek. amelyek tovább gazdagítják szocialista társadalmunk eredményeit. A munka számunkra több, mint az anyagi és szellemi gazdagodás forrása, több, mint javaink gyarapításának eszköze. Az emberi értékeink igazában a munkában teljesednek ki, hasznosságunkat legjobban munkánk fejezi ki. Életünk valamennyi területét fejlesztő jelentős változások idején az emberi magatartás, a műveltség, a kulturáltság rendkívül nagy értékké válik. Ennek fontosságát napjainkban is érzékeljük. A szakszervezeteknek elő kell segíteniük, hivatásukból fakadóan. hogy a gazdasági vezetés a munkások műveltségének növelését hosszabb távú folyamatként kezelje és támogassa, túl a technikai-technológiai változások, a szakmaváltások, átképzések kényszerítő hatásán. A szakszervezeti munka szempontjából is új helyzetet jelent a vállalatok növekvő önállósága, mert egyértelműbben és láthatóbban feltárja minden dolgozó számára: ha a kollektíva minden tagja jobban dolgozik, akkor az eredmények is nagyobbak, többet lehet elosztani, több jut szociális, kulturális célokra. Ebben a helyzetben megnőtt a munkahelyi közélet jelentősége. A tisztességesen dolgozó emberek véleményére támaszkodva kívánjuk a munkahelyi közösségek morális érzékenységét erősíteni. Egyértelműbbé szükséges tenni, hogy mit, miért támogatunk. De azt is jobban kell érzékeltetnünk, amit elítélünk, elfogadhatatlannak tartunk. A szakszervezeteknek nem az a feladatuk, hogy mentegessék a munka- szervezés hiányosságait, a hibás vezetői döntéseket, a hanyagságot. Arra törekszünk, hogy közös erővel legyünk úrrá problémáinkon, gondjainkon. Sok mindent újra kell gondolnunk a szak- szervezetek tevékenységében, és fel kell gyorsítanunk a korszerűsödés, a továbbfejlődés folyamatát. A megyei küldöttértekezletek, a szakszervezeti kongresszusok, és a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa a mostani választásokon elhangzó tapasztalatok, javaslatok, józan kritikák a megye, az ágazat. az ország reális lehetőségei alapján jelölik majd ki ennek konkrét tennivalóit. A szakszervezeti dolgozók elvárják, hogy csökkentsük munkánk formális vonásait, erő-i sítsük belső életünk demokratizmusát, fejlesszük szervezetünk mozgalmi arculatát. Elvárják a szakszervezetektől, hogy érzékelhetőbb módon legyenek részesei az érdekek körül folyó egyeztetéseknek, és önállóbb, kezdeményezőbb magatartást tanúsítsanak a döntések kialakítása során. Ezeknek a véleményeknek, igényeknek az ismeretében folynak a kongresszusi előkészületek. Munkánk nem lesz az eddigieknél köny- nyebb az elkövetkező időszakban sem, minden eredményért meg kell küzdenünk. Alapvetően jó politikai feltételei vannak a szak- szervezeti munkának. Az emberek döntő többsége megérti, hogy gondjaink nagyobbrészt olyanok, amelyeket együttesen oldhatunk meg. Az emberek nagy többsége képes és akar becsületesen dolgozni, tisztességesen élni. Ebben a munkában még jobban építeni kívánunk minden tisztességesen dolgozó ember közreműködésére. Mai feladatainkat éreztetni, láttatni és cselekvésre ösztönözni — ebben van a szakszervezeti munka nagy feladata. Ezt nem lehet formálisan végezni, csak hittel, meggyőződéssel. A dolgozó embert megilleti az, hogy ismerje a célokat, a törekvések mögött meghúzódó okokat, a várható következményeket. Elvárja az ügyeivel való gondos törődést, a demokrácia további fejlesztései, mindenekelőtt. ott, ahol a napi munkaidejét eltölti, ahol közvetlenül érintik őt az intézkedések. Ott kapjon választ, magyarázatot kérdéseire, ott érveljünk, ott vitatkozzunk. Mindebben nem kevés tennivalója van a szakszervezetnek.-p, vekkel ezelőtt történt. A J-H rendőrtiszt egyenruhában türelmesen várakozott a salgótarjani vásártéri zölds^esboltban, amikor a közelből kétségbeesett kiáltás hallatszott: — Segítség! Segítség! — A belügyi dolgozó azonnal kifordult a sorból, szapora léptekkel tért be a lépcsőházba, ahol szivzavarok- kal lett rosszul egy térfi. Becipelte a lakásba, mesterséges légzés/telefon a mentőkért, A gyors helyzetfelismerés és cselekvés életet mentett. A rendőrtiszt visszatért a boltba, ahol a sorbanállók valamennyien arrébb húzódtak, hogy őt szolgálhassák ki először... Szerémi Sándor rendőr ezredes. a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője mesélte el a vele történteket a kérdésre válaszolva: nepsze- rű-e a rendőri munka? — Az állampolgárok túlnyomó többsége becsüli és értékeli a belügyi dolgozók tevékenységét, ezért soha nem éreztem, hogy feladatunk népszerűtlen volna — mondja csaknem három és fél évtized .tapasztalataival a háta mögött. Fiatal fővel ő sem gondolt arra, hogy egy életre el jegyzi magát mai hivatásával. Bányászcsaládból származik, alig tizenhét éves volt, Äz ügy szolgálatában... amikor már a nagybátonyi Irén-lejtőn, Kossuth-tárón dolgozott. korán beletanult abba, hogv a megélhetés, a megbecsülés ára a tisztességesen végzett munka. Katonának vitték, iskolára küldték, majd 1951. április negyedikén belügyi tisztté avatták. Á szolgálati teendők miatt egy időre hűtlen lett Nógrád megyéhez. Kalocsára, Veszprémbe került. Az általa annyira szeretett Nógrádba 1956-ban tért vissza. Különböző beosztásokban tevékenykedett. 1975. március elsején nevezték ki a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjének. — Ez idő alatt sokat változott a közbiztonság, közrend helyzete. . — Annak idején, a hatvanas években is megvoltak a sajátosságok, és ma is. Hadd említsem példának a közlekedést: kevés gépjármű, kis forgalom mellett érthetően másként alakult a baleseti statisztika — jegyzi meg. majd finom mosoly mellett fűzi hozzá, hogy olyan gépkocsivezetőkkel dicsekedtek, akik négyöt üveg sör után is kiválóan vezettek. Ma? Zsúfoltak az utak, sajnos nem csökken a balesetek száma. Viszont az ittas vezetést a közvélemény már egyhangúlag elítéli. — Nincs szégyenkeznivalónk Nógrád közrendje, közbiztonsága miatt. Elsősorban a kiegyensúlyozott. nyugodt politikai légkörnek köszönhető, de az állampolgárok tettek mindezért legtöbbet. A megye lakóinak egyre inkább belső igénye, hogy ne legyenek nyugalmukat zavaró tényezők, nem közömbösek a környezetükben történtekkel szemben — magyarázza Szerémi Sándor. Szintén korábbi példát említ. A salgótarjáni Pécskö Áruház teraszán szerveződő kis csoportocskákat annak idején a lakosság bejelentésére és segítségével sikerült megszüntetni. A főkapitányság vezetője nagyra tartja a nógrádi emberek törvénytiszteletét, a közérdekért érzett felelősségüket, amelynek másik gyökerét a munkásmozgalmi ha- gvománvokban látja. S hogv miként telik egy napja? Már fél nvolckor tanulmányozza az előző huszonnégy óra eseményeiről készült jelentéseket, az intézkedést igénylő ügyeket, majd közvetlen munkatársaival beszéli meg a soros teendőket. Máskor vezetői értekezlet, vagy fogadónap. Ideje egy részét a társfegyveres erők, a gazdasági egységek vezetőivel való kapcsolat erősítésére fordítja, s természetesen nem feledkezik meg a beosztottak munkájának ellenőrzéséről sem. Aztán ott vannak a társadalmi elfoglaltságok. Tagja a megyei pártbizottságnak, állandó meghívottja a végrehajtó bizottság üléseinek. A főkapi-. tányság pártrendezvényein majdnem mindig ott található, egyszóval nem unatkozik. .. — Szabad idő? — Kevés akad, de valóban az sem szabad, hiszen a főkapitánynak mindig elérhető helyen kell tartózkodnia, intézkedésre készen kell állnia a nap bármelyik percében. S bizony néha előfordul, hogy a telefoncsörgés éjszaka felzavarja a családot. — S ők mit szólnak hozzá? — Megszokhatták a harmincöt év alatt... Mintahogy Szerémi Sándor munkatársai is megszokhatták elöljárójuk közvetlenségét, nagy munkabírását. Baráti körben irónikusan szoktak célozni arra. milyen könnyű a főkapitány helyzete, elég ha kiadja a parancsot. A rendőr ezredes csóválja a fejét: — Nálunk is érvényesül a szocialista demokratizmus. legfeljebb a forma más. Egy-egy döntés előtt számtalan a véleménycsere, konzultáció. Senki sem tarthatja magát tévedhetetlennek! Szívesen beszél munkatársairól. Arról az új generációról, amely egyre nagyobb szerephez jut a belügyi munkában megyénkben. Fiatalok, elhivatottak, szakképzettek, mint például László Sándor, a balassagyarmati rendőrkapitányság vezetője, aki alig túl a harmincon került ebbe a beosztásba és a többiek. Nem feledkezik meg az önkéntes segítőkről sem, akiknek száma megközelíti az ezerhétszázat, s nélkülük feladataikat aligha tudnák megoldani. S mit tart különösen fontosnak? Hogy az alapvető célkitűzést immáron hosszú idő óta sikerült elérni: megyénkben jelentős, a közrendet zavaró bűncselekmény tettese nem maradt ismeretlen. Hogyha valahol átmenetileg zavar keletkezik a közbiztonságban. a személyi állomány az önkéntes segítőkkel képes gyorsan helyreállítani a megszokott nyugalmi állapotot. Nem szívesen példálózik, de a Salgótarján sorozatbetörés tetteseit fél nap alatt kézre kerítették, a büntetés-végrehajtási intézetből szökött bűnözőket a körözés első napján elfogták. Nem szokták különösebben emlegetni az ilyen sikereket. Természetesnek tartják, hiszen ez a feladatuk. S zerémi Sándor a közelmúltban, ötvenötödik születésnapja alkalmából a sok egyéb elismerés után a belügyminisztertől aranytőrt vehetett át. — Mire gondolt azokban a percekben ? — Hogy nem vagyok csalódott ember! Megtaláltam az örömömet a munkámban, s ha újra kezdhetném, megint a rendőri hivatást választanám. Mert itt sem a beosztás a fontos, hanem az ügy szolgálata ! M. Szabó Gyula NÓGRÁD — 1985. szeptember 21., szombat e
