Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-18 / 219. szám

Prognózis a világűrből fl pontosabb meteorológiai előrejelzésért ■— Az űrkutatást — negyedszázados múltja ellenére — még ma is sokan valamiféle földi dolgoktól elrugaszkodott, magasztos tudománynak tartják. Különösen a kozmosz ku­tatásának kezdeti szakaszában elképzelni is nehéz volt, hogy mindezek az eredmények a hétköznapi embernek is hasznára lehetnek. A felhasználók sorában elsőként jelent­keztek a meteorológusok — mondja Kozák Béla, az Orszá­gos Meteorológiai Szolgálat elnökhelyettese. — A közelmúltban egy olyan hazai vevőállomás megépíté­séről született döntés, amely­nek segítségével a korábbiak­nál jóval több információt kaphatnak a világűrből a meteorológusok, s rajtuk ke­resztül az egész népgazdaság. Kérem, vázolja röviden azt az utat, amely idáig vezetett. — Már az űrkutatás kez­dete előtt is jól kiépített megfigyelőhálózat állt a világ időjárás-kutatóinak rendelke­zésére, ám ezen hálózaton nagy lyukak is voltak. A tengereken például nem lehe_ tett rendszeres megfigyelése­ket, méréseket végezni, pe­dig köztudott, hogy a konti­nensek időjárása szempontjá­ból legfontosabb légköri ese­mények zöme az óceánok tér­ségében játszódik le. 1960-ban állították pályá­ra az első olyan mesterséges holdat, amely meteorológiai adatokat szolgáltatott, akkor még főleg a feihőborítottság- ról. Kétségtelenül nagy tech­nikai bravúr volt, de az így nyert adatok kissé idegenek voltak a hagyományos földi eszközökkel nyert adatok kö­zött. Gyakorlatilag csak a két űrkutatási nagyhatalom vette érdemi hasznát. Ku­tatási célokra természetesen bármely ország hozzájuthatott a felvételekhez, de ezek csak esettanulmányok voltak egy olyan gyorsan változó rend­szer szempontjából, mint az időjárás. Igazi változást az hozott, amikor a hatvanas évek derekán működni kezd­tek az automatikus képto­vábbító rendszerek, amelyek­nek az adásához — nyílt adás­ról lévén szó —, bármely ország hozzáférhetett. Ná­lunk 1967 novemberében ké­szült el az a vevőállomás, amelynek segítségével ezeket n képeket venni lehetett. Időközben kiderült, hogy a műholdakról nyerhető infor­mációk tartalmát lényegesen ki lehet szélesíteni. Bármilyen csodálatos műszer az emberi szem, a meteorológia szem­pontjából nem mindig a leg­lényegesebbet látja. Megjelen­tek a közeli, majd a távoli infravörös tartományban fel­vételeket készítő kamerák. Az is kiderült, hogy a meteo­rológusok által használt 137 MHZ-es hullámhosszon nagy felbontású felvételeket nem lehet tóvábbítani. A hagyo­mányos felvétel nyolcszáz sorból áll, soronként nyolc­száz képelemet tartalmaz. Az információtovábbítás növelé­sének igénye hívta életre a hetvenes évek közepén azt a berendezést, amellyel négy­ezer képelemet lehet soron­ként továbbítani. Ilyen adat­tömeg azonban vizuálisan már feldolgozhatatlan, foga­dásukhoz számítógép szüksé­ges. A két technika közötti különbséget talán a hagyo­mányos és a digitális hangle­mezek közötti különbséghez tudnám hasonlítani. A mű­holdról továbbított adatok az új eljárás szerint nem analóg módon, hanem szám­szerű értékek formájában, di­gitális úton érkeznek a földre. Ehhez szükséges a szóban forgó vevőállomás. — Mennyibe kerül az or­szágnak az, hogy hozzájus­sunk ezekhez az adatokhoz? — Egyelőre semmibe. Az űrkutatási nagynatalmak, ame­lyek a műholdakat felbocsát­ják. nem fizettetik meg a fel­használókkal a ráfordítások tetemes részét kitevő hordo­zórakéták, fedélzeti berende­zések árát. Nekünk csupán a vevőállomást kell felépíte­nünk. Ez az új berendezés esetében kb. 70 millió forin­tos költséget, igényel, amelyre az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság nyújtott fede­zetet. — Megéri ez nekünk? — Alaposan elemeztük, ho­gyan térülnek meg az egyes gazdasági ágazatok számára nyújtott meteorológiai szol­gáltatások. Meg kell jegyezni, hogy ez a haszon nem riálünk, a szolgálatnál, hanem orszá­gos szinten jelentkezik első­sorban. Végül is úgy ítéltük meg, hogy az új vevőállomás 2—4 éven belül megtermeli az árát. A hazai szellemi ka­pacitás képes az előállítására. A fő vállalkozók a Számítás­technikai Koordinációs Inté­zet, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem. Az elsődle­ges felhasználók a meteoroló­gusok, de természetesen nem öncélúan, hiszen az általunk feldolgozott és továbbított adatoknak nagyon sok haszon- élvezője van. — Mekkora a népgazdasági igény az önök szolgáltatásaira? — Megvizsgáltuk az egyes gazdasági ágazatok időjárás­tól való függőségét. A leg­jobban a mezőgazdaság, a lé­gi- és a közúti közlekedés van ráutalva a szolgáltatása­inkra. Hogy csak egy példát mondjak: közismert, hogy mennyi kárt okoznak nálupk a korai fagyok, s hogy az új fajta, magas termést hozó vetőmagok milyen érzékenyek a talajhőmérsékletre. Az or­szág 6 millió hektáros vetés- területén nem lehet mindenütt talajhőmérőket kihelyezni. A műholdak felvételei alapján felhőmentes időben 0,5 C-fo- kos pontossággal meg tehet állapítani a felszín hőmér­sékletét, s ebből több évtize­des adatsorok alapján a szak­emberek már azt is tudják, mennyi a hőmérséklet 5 cm mélyen. De hasonló informá­ciókkal szolgálhatunk a talaj- nedvességről, vagy például a repülőknek, autósoknak, a vasútnak a ködviszonyokról, a távfűtőműveknek. a nyaral­ni indulóknak a várható hő­mérsékletről stb. — Mivel az időjárás gyor­san változó rendszer, ezek­nek az információknak akkor van igazán értékük, ha mi­nél gyorsabban továbbítani lehet a felhasználókhoz. Ezt, hogyan képzelik el? Gondo­lom, nem telefonon. — Az új vevőállomás azt is lehetővé teszi, hogy az akár félóránként érkező adatokat azonnal feldolgozzuk, és rög­tön továbbítsunk is. Most tárgyalunk a televíziós Kép­újsággal, amelynek segítségé­vel a leggyorsabban és á legolcsóbban továbbíthatnánk bárki számára. — Mikor és hol épül meg az állomás? — A Központi Előrejelző Intézetbe telepítjük, az év végére fog elkészülni. Ez a berendezés egy jó évtizedig biztosítja a helyünket a fej­tett meteorológiai szolgáltatá­sokat nyújtó országok sorá­ban. Németh Géza Földpól a Mecsekből Több függöny. színes terítő A korábbiaknál több kon­fekcionált függöny készül a győri Gardénia Csipkefüg- gonygvárban. A magasabb feldolgozottsági fokú, úgyne­vezett „ablakkész” termékek arányának növelésére a piaci Igények késztették a vállala­tot. A vásárlók jobban ked­velik a beszegett, szélein dí­szített függönyt, amellyel nincs egyéb tennivaló, csupán • karnisra kell akasztani. A vásárlói igények módosu­lása a gyár másik termékcso­portját, az asztalterítők kö­rét is érinti. Ahogy a füg­gönynél. ugyanúgy a térítők­nél is mindinkább a kész ter­mékeket keresik a vevők. A vállalat rugalmasságát, a pi­aci változásokhoz való alkal­mazkodóképességét jelzi, hogy ezen a területen is megte­remtették a konfekcionálás feltételeit. A dohányzó-, il­letve a kisebb-nagyobb ebéd­lőasztalokra való terítősoro­zatokat ez évtől már nemcsak fehér kelméből készítik. Kü­lönféle színes, sőt még feke­te fonalat is használnak a te­rítőanyagok előállításánál, amely a napjainkban kedveli pasztell szürke színhatást köl­csönzi a terméknek. A színes térítők érdekessége, hogy a kelme alapanyaga sötétebb árnyalatú, mint a mintázata, fér a stilizált virág- és növé- rrvi minták, geometrikus mo­tívumok jól érvényesülnek a felületükön. Hasonló jelleg­zetességei vannak azoknak a pasztellszínű függönyöknek is. »melyek szintén a gvár ezévi iWonsá«n?nak számát gyara­pítsák. (MTiJ Importot pótló kerámia- és üvegipari alapanyagot termel a Pannolit Dunántúli Kóbá- nyavállalat pécsváradi üze­me. A mecseki homokbánya anyagáról ugyanis bebizonyo­sodott, hogy hazánkban egye. dülállóan magas — harminc- százalékos — a földpattartal- ma, s ezt az ásványt eddig csak külföldről tudták: besze­rezni a felhasználó ipari üze­mek. A pécsváradi bányában a homokot osztályozó gépsor korszerűsítésével megterem­tették a termelésének feltéte­leit. Nagyobb szállítmányt elő­ször a hazai üvegipar oros­házi gyára rendelt a mecseki földpátos homokból. Hogy igényét kielégíthessék, három műszakban fejtik s dolgozzák fel a Mecsek pan­non kori homokkincsét. A fölöpátta! az alumínium-oxi- dot viszik be az üvegbe, amely úgy könnyebben for­málható, s lágvításához keve­sebb energia felhasználására van szükség. inden munkanap ugyan­úgy kezdődik az osztá­lyunkon: Jeronyin, a techno­lógus körbehordozza tekinte­tét a szobán, aztán panasz­kodik nekem: — Látja, Szergej Nyikolá- jevics, ez a Szerjábkin mar megint hiányzik. — Szerjábkin? De hol van, amikor épp a negyedévi ösz- szesítőt kellene készítenie? — Nem tudom — ránt vál­lat Jeronyin. — Talán társa­dalmi munkában van. Ha akarja, megkereshetem. — Keresse — mondom, s a munkámba mélyedek. Öt perc múlva Gnyilenlcő, a könyvelő szólal meg: — Szerjábkin hiányzik, s nincs a helyén Jeronyin sem — morogja tüskés hangon az ablakpárkányon viruló kak­tusznak. — Megkeressem őket, Szergej Nyikolajevics? — Keresse — egyezek bele. Üjabb öt perc múltán elém ugrik Makarissev., ’ a ~ tervező: Oleg Nazarov Furcsa emberek — Szergej Nyikolajevics, ez már mégis csak arcátlanság! Ha akarja, fölkutatom és elő­állítom őket akar élve, akar halva! — Talán inkább élve — jegyzem meg hidegvérűen. Ez a Makarissev mindig olyan forrófejű, jobb az elején le­hűteni. Makarissev tehát kiviharzik a szobából, s így már csak ketten maradunk. Jómagam, az osztályunk büszkesége, a szerény, laboráns beosztású Ahmed. Végül már ő sem bírja tovább. — Szergej Nyikólájevöcs, én öt perc múlva előállítom ökeU ’ Maga ismer engem! Minden harangok legnagyobbika Kínában már kétezer év­vel ezelőtt használták a ha­rangot a vallási szertartá­sokon. A keresztény egy­ház a 6. században alkal­mazta először a bronzból öntött harangokat Észak- Afrjka templomaiban. A nyugati keresztény világ­ban a 8—9. században ter­jedt el; a görögkeletiek­nél a X. században, 1300 körül kezdődött Olaszor­szágban a művészi harang­öntés. E mesterséget min­dig is nagy titokzatosság övezte. Ahhoz, hogy az 1100 Celsius-fokra felhevített rézötvözet szép formájú, jó csengésű haranggá váljék, a mestereknek alapos mate­matikai és fizikai ismere­tekre volt szükségük. A moszkvai Kreml egyik érdekessége, a „harangok cárja”, a világ legnagyobb harangja, amely azonban soha nem szolalt meg. Az óriásharang 6,14 méter ma­gas, 6,60 méter átmérőjű; súlya több mint 200 tonna. Sok mende-monda kering arról, hogy miképp tört le róla egy 11,5 tonna súlyú darab. Az eset hiteles tör­ténete az alábbi. A már elkészült harang egy nagy gödörben, geren­dákra alapozott vasrácson feküdt. E gödör fölé akar­ták építeni a harangtor­nyot, melyet oszlopsoros folyosó kötött volna össze a Nagy Iván nevű harang­toronnyal. Közben azonban tűz ütött ki. Lángot fogtak az állványzatok és a szom­szédos épületek is. Attól tartottak, hogy a harang nem bírja ki a nagy hő­mérsékletet és megolvad, ezért vízzel öntözték. Egy­szerre ha talmas csattan ás hallatszott, és a tűz elmúl­tával látták, hogy a ha­rangból egy darab letörött. Sok tervet dolgoztak ki a sérült harang kiemelésé­re, de attól félve, hogy a harang még jobban széttö­redezik, ezek közül egyik sem valósult meg. Csak száz évvel később, 1836 májusában fogtak hozzá a harang kiemeléséhez egy francia építész tervei alap­ján. A gödör fölé állvány­zatot építettek, s erős kö­telekkel. csörlőkkel 42 perc alatt kiemelték év­százados nyughelyéről a harangóriást. A gödröt azonnal betemették és ge- rendautat építettek: ezen szállították a „harangok cárját” a már előre elkészí­tett talapzatra, ahol azóta is áll. Igen, ismerem. Ahmed te­hát eltávozik. Az ablakhoz megyek, hadd látom az üteg lüktetését. De csak azt látom, hogy a szem­közti Appeninek söröző kira­kata mögötti tüllföggöny sem tudja elrejteni kedves munka­társaimat: Jegorint, Szerjab- kirit, Gnyilenkót és Makaris- sevot. Egy perc múltán Ah­med is az asztalukhoz iil — az imént rohanvást ügetett át az út őri. Nos, nagyot sóhajtok, a hű­tőkamrához lépek. Meg idejé­ben megcsináltattam az inté­zet nagytatarozásakor. Két üveg sört teszek magam elé, óraláncommal fölnyitom az egyiket, s megtöltök egy jó­kora poharat. amilyen furcsa emberek vannak! — gondolom közben, fotelomban hátradől­ve, behunyt szemmel. — Ho­gyan lehet jobban szeretni a csapolt sört, mint az üvegest? Ferencz Győző fordítása Perek és vállalatok Vállalati vezetőkkel beszél­getve a legritkábban esik szó a cég peres ügyeiről. Még ak­kor is hallgatnak az irányí­tók, ha történetesen saját igazuk védelmében kérték a bíróság segítségét. S ha mégis felbukkan egy-eg.v eset, a ne­veket általában elhallgatják. Igaz. az óvatosság sohasem árt. Míg egy-egy eljárás befe­jeződik. hónapok, esetleg évek telnek el, s az ítéletet akkor lehet a végső döntés­ként elfogadni, amikor már jogerőre emelkedett. Fizetési késedelmek A statisztikák szerint pedig akadna jócskán mesélnjvaló. Ebben az évben eddig több mint tízezerszer kérték a bí­róságot a vállalatok arra. bogy vitatott ügyeikben döntést hoz­zon. A legtöbbször a fizetési késedelmekkel függ össze az eljárás. Évek óta tapasztalha­tó a fizetési fegyelem rosszab­bodása: a banknál mind több eég áll sorban a pénzéért hi- áfoal Sajnos ezt a jelenséget bírói ítélettel nem lehet meg­szüntetni, miután alapvető oka a gazdaságban rejlik. Né­hány nagyvállalat fizetési gondjai végig gyűrűznek a vállalati szférán, tehát a meg­oldást gazdálkodásuk átalakí­tásától, likviditásuk, fizetőké­pességük helyreállításától vár­hatjuk. A vállalatok közötti perek másik és szintén növekvő ré­sze az építőiparral kapcsola­tos. A hibás kivitelezés miatt a megrendelők egyre többször fordulnak a bírósághoz kárté­rítésért. Ebből azt a következ­tetést is levonhatnánk, hogy romlik az építőipar színvona­la es egyre rosszabb minősé­gű épületek és lakások ké­szülnek. Pedig egészen máshol kell keresnünk a növekvő perek okát. Miután évről évre drasztikusan-emelkednek a lakásárak, ezért az új lakók mind alaposabban megnézik, mit is kaptak a pénzükért: helyére került-e a csempe, maszatos-e a tapéta stb. S nem véletlen, hogy eav-egy perhez beadott hibajegyzék manap­ság már gyakran tízezer tételt is tartalmaz. Szabálysértői, árdrágítók A gazdasági perek másik részét a főhatóságok, illetve a legfőbb ügyész által indí­tott. gazdasági bírság kiszabá­sát kérő eljárások alkotják. A szabályok kirívó megsértését szokták ily módon szamon- kerni. Elmarasztaló ítetet ese­tén az okozott kár értékénél általában magasabb bírságot szabnak ki, emellett a vevők is kérhetik az őket ért kár megtérítését. Az idén még nem érte el a húszat ezek­nek a? indítványoknak a szá­ma és többségében ítélet sem várható. Meglepő módon akad köztük néhány kis értékű per is. az ügyekben nmndösz- sze néhány százezer forinttal csapta be az eladó a vevőt. De nem az összeg nagysága a lényeges, hanem a szabály­sértés módja — ebben az esetben a valós értéknek ép­pen dupláját akarták a jóhi­szemű vevőn behajtani. Ez már semmiképpen sem felel meg az üzleti tisztesség sza­bályainak, és akaratlan hibá­nak sem számíthat. Gyenge minőségű szeszes > ital forgalmazása miatt is in­dult eljárás, ahogy az árdrá­gítás szintén szerepel, a perek között. Ilyenkor az árai nem a szabályoknak megfelelően állapították meg, hanem a minőségéhez képest túlságoson drágán árulták az adott ter­méket, s így .jogtalan előny­höz jutott a vállalat. Az ár­hatóságok az antiinflációs gaz­daságpolitika jegyében rend­kívül szigorúan ellenőrzik, vajon mi fogyasztók valóban a megfelelő árut kapjuk-e pénzünkért, s kirívó szabály- sértés esetén javasolják a gaz­dasági bírság kiszabásait. Visszaélés a mottopoliieWIcl Az idei eljárások közül egy példátlan eset: Monopolhely­zettel való visszaélés miatt in­dul per egy nagyvállalat el­ten. Ez a cég. annak ellenere, hogy gyakorlatilag egyedural­kodó bizonyos termékek pia­cán, megrendelőivel meglehe­tősen mostohán bánt: a meg­rendelésekre vagy nem vála­szolt, vagy előjegyzésbe vette azokat. De miután nem kö­tött szerződést a szállításra, a késésért, egyéb hibáért semmiféle felelősség nem ter­helte és a vevők sem tudták, hogy hokzájutnak-e időben a kért cikkekhez. Akármilyen ítélettel is zá­ródjék az ügy, mindenkeppen figyelmeztetésül szolgál a helyzetükkel visszaélő cégek­nek. Az ellenőrzés nemcsak az árdrágítást bünteti szigorúan, hanem mind jobban őrködik a piaci verseny tisztasága fö­lött. A figyelmeztetés egyik, de nem kizárólagos eszköze a gazdasági bírság. Lakatos Mária Alex is versenyzett Nógrádi résztvevője is volt az országos rendőrnyomozó- kutya-versenynek Szombathe­lyen. A hat napig tartó, ösz- szetett feladatokból álló ver­sengés vasárnap ért véget, nagy szabású bemutatóval. A közönség munka közben lát­hatta az okos állatokat, amint égő házból mentettek ki „cm. bért”, menekülő bűnözőt ül­döztek. A bemutató után a tombolatulajdonosok között két németjuhász kölyökkutyát sorsoltak ki. A nógrádi színekben ver­senyző tízesztendős Alex és vezetője, Hegedűs Péter őr­mester a tisztes középme­zőnyben végzett. Kutyakiállításra készülünk...

Next

/
Oldalképek
Tartalom