Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

Albérletben tanítottak Áldatlan állapot után — iskola Nyel* volt az épület tavaly nyáron... Ä régi nagy kapu maradt. Az utolsó szegig kicseréltek mindent, még a csöveket is a faiban, de a kapu, s mel­lette a tábla rendíthetetlenül hirdeti; ez a ház majd’ száz éve áll. 1897-ben Öhidy Leg- naan Imre tervei alapján Bar­na Ignáez vállalkozó építtet­te a pásztói Kun Béla Álta­lános Iskola épületét. Az idd most nem látszik rajta, hisz felújítva, megszépítve kö­szöntött rá a szeptember. De amíg ide eljutottak... Zakla­tott évet hagytak magúk mö­gött. a pásztóiak az iskola miatt, Megérett a felújításra Nyolc vanmyeíc esztendő egy ápiilenek is sok, főleg, ha napról papra virgonc gyere­kek nyűvifc. A Kun Béla is­kola megérett a felújításra, látta az is, aki csak az »t- cáró* betekintett a kerítés rácsai között. Ha meg úgy áftt meg, hogy egyetlen pil­lantással látószögébe vonta a szomszédos Dózsa György is­kola modern épületét is, üvöl­tő volt a kontraszt. Na igen, az új, modern, a hatodik öt­éves terv műve. Mint ahogy ennek a tervidőszaknak a gyümölcse a diákotthon, és a kisegítő iskola is. Sok pénzt terveztek tehát az oktatási hálózat korszerűsítésére Pász- tóm — ám a Kun Béla isko­la nem szerepelt köztük. A szükség azonban tervet bont, kigazdálkodta az új város a felújításravaló egy részét, az­tán a megyei tanács megtol­dotta néhány millióval. Még­sem volt egyszerű a kezdet. — ®yöttő volt a bizonyta­lanság — emlékezik vissza az egy évvel ezelőtti esemé­nyekre Gáspár Bálintné igaz­gatóhelyettes. — Annyi min­den kell ebbe a városba, szó volt ravatalozóról, az utak állapotáról, a gázprogramról, nem tudtuk, elkezdődhet-e egyáltalán a mi iskolánk re­konstrukciója. Ám annyira kirívó volt áldatlan helyze­tünk a többi gyermekintéz­ményhez képest, hogy a szé- csényi ÉPSZÖV végül is hoz­záfogott. Albérletben A tetőn kezdték a munkát, időt adva az iskolaiaknak, hogy kiköltözzenek »z épület­ből. — Mindent vwmünk kél­lett, az utolsó színes fapál­cikáig, hegy az építők ne a mi holmijainkat legyenek kénytelenek kerülgetni, za­vartalanul dolgozhassanak. Beláttuk, mert úgy gondol­tuk. albérletben elég lesz egy tanévet kihúzni valahogy... — No, és hova ment albér­letbe a Kimi Béla Általános Iskola ? , — Négy osttály és a könyv­tár a diákotthonba költözött. Három osztály a Dózsa isko­la romkertá épületébe vonult. Egy osztály a mi feldúlt is­koláink egy melléképületében húzta meg magát. A felső ta­gozatosok pedig délután jár­tak iskolába a Dózsa épüle­tébe. A napközis csoportok egy ideig a művelődési köz­pontban voltak, később a pártbizottság helyiségeiben helyeztük el őket. — Mi lett tíz hónapra az iskola berendezésével, eszkö­zeivel ? — Az alsósok vittek ma­gukkal, amit lehetett. A töb­bit meg a romkerti iskola egy félkész nagy helyiségében halmoztuk fel. Plafonig zsú­foltuk. Ot voltak a padok, szekrények, képek, eszközök. Nem mondható, hogy nagy nyugalomban, mert betörtek a helyiségbe. Igaz, a nagy szűkösségben nem tudták át­tekinteni a lehetőségeket az illetéktelen behatolók, így bosszúból csak a színes ruda­kat szórták szét. — Nem ez volt az egyetlen vá­ratlan momentum. A sokat em­legetett télben szétfagytak a vécék a romkerti épületben. Mivel három osztálynyi gye­rekről volt szó, gyorsan in­tézkedni kellett: a szomszé­dos óvodában félkész állapot­ban voltak a mosdóhelyisé­gek. Azt gyorsan befejezték, felszerelték. — Ilyen hányatott körül­mények között hogyan tud­tak dolgozni ? Az igazgatóhelyettes tanító­nő kis büszkeséggel válaszol: — Nem csökkentek a ta­nulmányi eredmények! A gye­rekek is érezték, hogy ezek nem mindennapi körülmé­nyek, megemberelték magu­kat, jobb lett a magatartá­suk, fegyelmezetten viselték a felújítás nehézségeit. Nem hagytak magunkra — Az iskotei étet azonban nem csak a tan utasból-taní­tásból áll rendes körülmények között... — Csak az őszi hulladék­gyűjtési akció maradt el. Megtartottunk minden szak­kört, minden iskolai ünnepsé­get. Talán az úttörőmozga­lom kicsi t megsínylette az el­múlt tanévet. — Szakkört például mikor, hol tudtak tartani ? Elneveti magát a ftataiasz- szony: — Lakásban, művelődési házban, parkban, mikor, hol. Napi feladat volt megszervez­ni. Egyébként mindenről na­ponta kellett gondoskodni, so­ha sem lehet tudni, mit szül a konkrét helyzet. Hétfő reg­gel még úgy tűnt, lehetetlen megtartani az orosz szakkört kedd délután, ám kedd dél­előtt magától megoldódott, mert kínálkozott a lehetőség. Kizökkentünk a megszokott ritmusunkból, ami azelőtt rutinszerűen, kipróbált kere­született tek között zajlott, most kü­lön figyelmet követelt. Hoz­zá keli . azonban tenni, hogy nem hagyott magunkra ben­nünket a város. Mindez csak úgy volt túlélhető, hogy Pász­tó minden intézménye, válla­lata támogatott bennünket. S az építők pedig tették a dol­gukat. Alig akartuk nekik el­hinni, hogy ezt a tanévet már a megszokott, mégis egészen új falak között kezdhetjük. Pedig így történt. Az al­bérletben töltött tanév alatt az ÉPSZÖV munkásai kicse­rélték az összes ajtót, abla­kot, korszerűsítették a fűtést, a' világítást, minden szinten új mellékhelyiségeket alakí­tottak ki, beépített szekré­nyeket helyeztek el a folyo­sókon, vakoltak, tataroztak, minden osztályba kézmosó­kat szereltek fel. Mint kisgyerekek a karácsonyfánál A i ragyogóan kitakarított épületet most is áthatja a festék szaga. Én „tiszta szag­nak” nevezem ezt magam­ban, otthon is ilyet érzek fes­tés után, de más a lakás és más egy közintézmény. Pász- tón mégis kevés a különb­ség. mert ezt az iskolát úgy takarították szocialista brigá­dok, szülők, tanárok, mintha a saját otthonukat csinosíta­nák. Nap nap után társadal­mi munkások vakarták a ce­mentet. mosták az ablakokat, a padlót. Aztán a függönyök, az apróságok is helyükre ke­rültek. — Amikor elkészültünk, va­lósággal rácsodálkoztunk — meséli Gáspár Bálintné, — Mint a kisgyerekek a kará­csonyfánál, úgy álltunk nneg- bűvölve. Mindez tszenbárommillió- ért és a város valamennyi üzemének, intézményének összefogása árán sikerülhetett, terven kívül. — Még folyik a tornate­rem felújítása és a könyvtár kialakítása, ám az is elké­szül hamarosan — egészíti ki az kifonmációkat Tolnav Bé­ka, a városi tanács művelődé­si-egészségügyi és sportosz- tályanak vezetője. — S ha az kész, elégedett lesz az intézményhálózattal? — Igen. — Soha ilyen eredményes terv-ciklust nem zártunk — viszi tovább a beszélgetést Szilágyi Albert, a városi párt- bizottság titkára. — Igaz, ah­hoz. hogy a Kun Béla iskola megfiatalodjon, Pásztón min­denkinek össze kellett, húz­nia magát egy kicsit. A kö­vetkező ötéves terv első ok­tatási feladata lesz a mátra- szölősi tagiskola bővítése. Meg akarjuk szüntetni ott a két műszakos tanítást. Pásztó utcáin nem lehet mostanában sétálni. A gázve­zetékek fektetése folyik, a vá­rosközpontban mindenütt építkeznek. Szépül, gazdago­dik a település — ahogy egy városnak kell. Veszprémi Erzsébet KAMERAKÖZELBEN LINO VENTURA A szeptemberi Jelenkor r A Pécsen szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyóirat új számának élén összeállítás köszönti Vas Istvánt 75. szü­letésnapja alkalmából. A köl­tő versciklusát, Fodor And­rás Találkozás a hídon című költeményét és Kabdebó Ló­ránt tanulmányát olvashatjuk bz összeállításban. A szépirodalmi rovatokban emellett Ágh István, Botár Attüa, Czigány György, Ta­kács Zsuzsa és Vészi Endre versei, továbbá Kalász Már­ton, Sándor Iván és Virág Károly prózai írásai kaptak helyet. Nem valami dicső kezdet, dehát így történt. Jó harminc évvel ezelőtt francia filmesek „egy rokonszenves bikát” ke­reslek, egy mellékszereplőt Jeanne Mareau és Jean Gabin filmjéhez. Rátaláltak, és ez­zel kezdődött karrierje. Az azóta eltelt évtizedekben jó­formán szünet nélkül forgat, s neves rendezők foglalkoztat­ják. Angelo Borriniként szüle­tett 1919-ben Pármában. Tíz­éves volt, amikor édesanyjá­val Párizsba költözött, és hamarosan a legkülönfélébb munkákkal próbálkozott a megélhetésért. Többek között profi bokszolóként kereste a kenyerét. Aztán egy baleset miatt búcsút kellett mondania a hivatásos sportolásnak, de aztán felfedezte a film. Lino Ventura — elsősorban külső adottságai miatt — gyakran játszik bűnözőt is, bűnüldö­zőt is, de nem hagyta magát beskatulyázni a „kemény fér­fi” szerepébe. Már az ötve­nes évek végén játszott a Montparnasse 19-ben, és a Marie-Octobre-ban, amit nem olyan régen láthattunk a tévében. Bűnügyi filmek, ka­landtörténetek, klasszikusok adaptációi, társadalmi drá­mák — több mint hatvan filmben bizonyította sokol­dalúságát. Egyik legemléke­zetesebb alakítása A nyomo­rultak Jean Valjean-a. „Olyan ember vagyok, minit bárki más — vallja. — Elfo­gadom hivatásomul, hogy sztár vagyok, de igyekszem, hogy ne váljak ennek rabjá­vá.” Azt mondják róla, hogy a magánéletben szűkszavú, lágyszívű ember. Ö, aki egyes szerepeiben a gyerekekkel sem könyörületes, az életben viszont négy gyermek apja, sőt, már nagyapa. Kiváló mű­vész, politikailag baloldali beállítottságú. A magyar közönség lát­hatta őt az említetteken kívül például Az ördög és a tíz- parancsolat, A szilíciaiak klánja című filmekben. És ő játssza a Kiváló holttestek című olasz dráma egyik fő­szerepét is. Az izgalmas po­litikai krimit szeptember 21- én, szombaton este 21 óra 55 perces kezdettel sugározza televízión az 1-es műsorban. (e—s) 4 NÓGRÁD - 1985. szeptember 14., szombat Kiállítás előtt Lassan befejeződik Szécsényben a Kubinyi Ferenc Múzeum kilenc hónapig tartó külső és belső átalakítási munkálata. A tetőszerkezet felújítása már elkészült, jelenleg az október­től látható vadászati —, három kép — és régészeti kiállítá­son dolgoznak a múzeum emberei. A régészeti kiállítás me­gyénk újkori és rézkori leleteit mutatja be. Tárnoki Judit régész a megyénk területéről bekerült anya­gokat válogatja és dolgozza tel. A kiállításra alkalmas tárgyakat a restaurátorok tisztítják, kipótolják. A régész irányításával (az elkészített forgatókönyv szerinti a tárlókban helyükre kerülnek az elmúlt évszázadok tárgyi emlékei. Bencze Péter képriportja

Next

/
Oldalképek
Tartalom