Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-29 / 202. szám

Mftcs; BiiDO A településfejlesztési ho2zójárulásról Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet alkotott a te­lepülésfejlesztési hozzájárulásról. Bár a jogszabály (az 1984. évi 12. sz. tvr. és a 28 1984. [VII.. 17.] PM. számú ren­delet) csaik 1986. január 1-én lép általánosan hatályba, néhány település kísérletképpen elpbb bevezeti, ezért so­kak érdeklődésére számot tarthat, érdemes .róla korábban bes .'élni. A településfejlesztési hozzájárulásból származó pénzösz- szeg a helyi tanácsok pénzforrásait növeli majd. Ez a tanácsoktól el nem vonható. Ebből fogják a tanácsok fedezni a lakossági igényeket a települések fejlesztésével kapcsolatban. A helyi tanácsok kötelesek a területükön élő állampolgárokat előzetesen bevonni a ter­vezésbe, valamint a pénzeszközök felhasználósáról is kötelesek őket tájékoztatni. Mi után kell hozzájárulásit fizetnünk? A lakásbérlőnek (társbérlőnek), lakástulajdonosnak fi­zetnie kell. A személyi. tulajdonban, illetve tartós hasz- ná’atban levő egyéb ingatlan után is (üdülő, önálló ingat­lannak minősülő műhely, üzlet, műterem, a nem lakás­bérlet alapján hasznosított lakástulajdon, a személyi tulaj­donban és tartós használatban levő, magánerőből beépít­hető lakó-, üdülőtelek) fizetni kell. Ha az ingatlanon haszonélvezeti jog van. a fizetési kö­telezettség a haszonélvezőt terheli. Még akkor is, ha a haszonélvezet csak bejegyzett jog, a tényleges használó a tulajdonos. Jó tudni, hogy az állampolgár minden egyes személyi tulajdonú egjéb ingatlana külön-külön is fizetési kötelezett­ség alá esik. Tegyük fel, hogy valakinek tanácsi bérlaká­sa van valaho/1. Egy másik településen lakóházat épített (ugyanazon a településen (egyszerre nem lehet bér- és sa­ját tulajdonú lakás), és van még valahol egy hétvégi háza. azaz üdülője is. Ebben az esetben a lakóhelyén a lakás használata, a másik két helyen pedig az ingatlanai után fizet. \ Ml a helyzet az ideiglenes jelleggel történő lakáshasz­nosítás és az úgynevezett szívességi lakáshasználat ese­tén? Ezekben az esetekben, és az idegenforgalmi és egyéb szerveknek kiadott lakások eseteiben is a lakás tulajdono­sát, (ha a lakásnak haszonélvezője van, akkor őt) kötele­zi a jogszabály a fizetésre, mivel az említett ingatlanok nem lakásbérlet (társbérlet) alapján hasznosított lakás- tulajdoninak minősülnek. Itt kell kiemelnünk tehát, aki magántulajdonban levő lakásban, mint bérlő (társbérlő) lakik, az általa használt lakás után fizeti a hozzájárulást a lakóhelye szerint illetékes tanácsnak. A vállalatok, üzemek szolgálati (például gondnoki) laká­sárnak bérlői az egyéb bérlőkkel azonos módon kötelezhe­tők hozzájárulás fizetésére. A hozzájárulás mértékét a helyi tanács állapítja meg háromszáz és kétezer forint között. Nézzük, ki- kaphat mentességet, kedvezményt? Mentesíteni kell a lakásbérleten (társbérleten), valamint a tulajdonosnak a személyi tulajdonon alapuló lakáshasz­nálata alapján fizetendő hozzájárulás alól azt. akinél' az egy főre számított jövedelem a hozzájárulás megállapítását megelőző évben — az együttlakó házastárs és más együtt­lakó nagykorú közeli hozzátartozó jövedelmének figyelem- bevételével — nem haladja meg a havi 2500 (kettőezer- ötszáz) forintot. Ezen a jogcímen nem mentesíthetők azok, akik a hozzájárulást a személyi tulajdonú, illetve tartós használatú ingatlanuk után fizetik. Egyébként a mentességek, kedvezmények körét a helyi tanácsok bővíthetik — rendelettel. Továbbá a szakigazga­tási szerv is adhat mentességet, kedvezményt, ha úgy ér­tékeli, hogy az állampolgár anyagi és szociális körülmé­nyei ezt indokolttá teszik. Dr. K. É. Boszorkányok csak színpadon... 4 hazafias és honvédelmi neveléstől A közeli napokban tértünk vissza Szolnokról a Tisza nyári egyetemről, ahol me­gyénk is képviseltette magát. Az egész hetes programot is­mertetni csak hosszadalmas cikkben lehetne, ezért csak néhányat említek meg: Tár­sadalom — hadsereg — nem­zettudat; Űj jelenségek a had­ügyben; A NATO katonapoli­tikai. hadászati, hadműveleti elképzelései és ezek hatása az európai katonai biztonságra, a leszerelés technikai ellenőrzé­sének lehetőségei. 'Az űrhad­viselésről; A honvédelmi ne­ve’és időszerű tartalmi és módszertani kérdéseiről. E vázlatos ismertetéshez célszerű hozzátenni, hogy szé­les körű társadalmi összefo­gás eredménye volt ez az első sikeres kísérlet. A Honvédel­mi Minisztérium, a TIT, az MHSZ. a Művelődésügyi Mi­nisztérium és a megye sok­sok szerve, intézménye fogott össze egy nemes cél érdeké­ben. A hallgatóság összetétele is ezt tükrözte. A fórumokon, a szekcióüléseken mód volt még a legkényesebb kérdések tisztázására is. Itt fogalmazó­dott meg, hogy a különböző — a honvédelmi nevelésben szerepet betöltő — szervek szélesebb részvétele indokolt, szükséges. Szó volt az elkö­vetkező négy év programjá­nak fő irányairól, program- tervezetéről is. Kőszegi László, az Országos Hadtudományi Választmány tagja, a megyei szakosztály elnöke. Panaszok es ínteikedesek Távira' kézbesítés munkaszüneti napokon „Szombati napon kötött há­zasságot egy ismerősöm — ál­talában ilyenkor vannak az esküvők —, akinek gratulál­ni akartam. Telefonom van, így szombat délelőtt a pos­tát kértem, hogy dísztávira­tot kívánok feladni helybe. A dolgozó udvariasan közölte: felveszi, de csak héftőn kéz­besítik. mert szombaton dísz­táviratot nem visznek ki! Miért? — kérdeztem, mire udvariasan mondotta, ez a szabály. A sima táviratot ki­kézbesítik? — kérdeztem. Mi­re a válasz: igen. Maid elné­zést kérek az ifjú pártól . .. ígv egyszerű táviratban fejez­tem ki jókívánságaimat. Ed­dig a tény, amihez ugyan még az is tartozik: a sima távira­tot sem kézbesítették csak hétfőn! Ha ezt tudom, akkor mégiscsak dísztáviratot küld­tem volna. Ügy érzem, sok Válaszol az illetékes ember járhat ígv szombaton­ként.” — írja Földiné dr. Stromp Hedvig szécsényi ol­vasónk. ☆ Olvasónk panaszát a szécsé­nyi postahivatal vezetőjéhez továbbítottuk, megállapításait az alábbiakban közöljük: — Az esetről már korábban értesültem. A félreértés és a késői kézbesítés miatt a pa­naszostól már elnézést kér­tem. Úgyszintén a címzettől, még a kézbesítés .alkalmával. A posta igen sok bért' fi­zet azért, hogv az ügyfelei fontos közlendőit továbbítsa. Munkaszüneti napokon ügye­letét tartunk és táviratonként fizetünk a kézbesítőnek. Ter­mészetesen ez nem vonatko­zik a dísztáviratra. Az üdvöz­lő táviratra más szabály van. Lehetőség van arra, hogy ,.H” jelzéssel, meghatározott kéz­besítési idővel, a jelzett nap előtt adjanak fel üdvözlő tá­viratot. Szombati napra vo­natkozóan ezeket a távirato­kat hírlapkézbesítőkkel kéz­besítettük. így még olcsóbb is. Visszatérve a panaszos távi­ratára: a kézbesítő bejelent­kezése alkalmával már nem í az a kezelő teljesített szolgá­latot. aki az üdvözlő táviratot vette. Kezdő dolgozó lévén, csak az üdvözlő jellegét néz­te és nem küldte ki a kézbe­sítőtől. Megjegyezni kívánom, ho?” ilyen eset még nem for­dult' elő és minden igyekeze­tünkkel próbáljuk az ügyfe­leink igényeit kielégíteni. Igyekezetünk ellenére adódhat ilven eset és csak elnézésüket tudjuk kérni, ami, sájnos, nem minden esetben nyugtatja meg a panaszost. Kétszer — a vasútról Pásztó vasútállorríás dolgo­zói, szocialista brigádok tag­jai. augusztusban vállalták, hogv az alkotmány 36. évfor­dulójának/tiszteletére az állo­más környékén társadalmi munkát végeznek. Tóth István állomásfőnökkel a.r élen a ta­nuló-váróteremben kályhát és padokat tettek rendbe, a pe­ronon 21 ülőpadot lefestettek, vécéket meszeltek, a raktár- és az utazószemélyzet pihenő­jének takarítását is elvégez­ték. Megszépítették állomásu­kat. Említést érdemel az Áp­rilis 4. és a Március 15. Szo­cialista Brigád — rendszere­sen élenjárnak a társadalmi munkában. ■fr Minden túlzás nélkül állít­hatom. hogy iogos volt azok­nak az utasoknak a felhábo­rodása, akik augusztus 17-én a 7 óra 40 perckor Budapest Keleti pályaudvarról induló, Somoskőújfaluig közlekedő gvorsvonaton utaztak. Ugyan­is sem az I., sem a II. osztá­lyú kocsikban nem volt viza kézmosókban, illetve a mellék- helyiségekben 1 Mivel ez nem az első eset a nyári \melegben, felvetődik a kérdés: hogyan lehet víz nélkül útnak indí­tani egy gyorsvonatot? — szűcs — Tiszteit szerkesztőség! Hét éve múlt júliusban, hogy Mátraverebélyben 32 fő­vel megalakult a nyugdíjasok klubja. Azóta az alakuló ülé­sen elfogadott alapszabály és házirend szerint az évenkén­ti tagsági ülésen elfogadott munkaterv alapján működik. A klubnak otthont a párt- alapszervezet helyisége ad A munkatervben kötött és kö­tetlen foglalkozások váltják egymást minden vasárnap délután. A kötöttek között a legkülönbözőbb tárgyú elő­adások, kirándulások, társas összejövetelek szerepelnek. A kirándulások között eb­ben az évben kétnapos sze­gedi út szerepelt. Igen. sze­gedi út mellett döntött a tag­ság, mert ezen a tőlünk távol lévő tájon tagságunk még nem járt. A most 44 fős klub­ból 33-an indultak útnak, hogy folytasság országjáró kőrútjukat és gazdag tapasz­talatokkal, közösségben szer­zett bőséges élménnyel térje­nek vissza. A cél elérését se­gítette az idő is, mert a hű­vös, borongós, esős napok után napsugaraktól kísérve indulhatott útnak dél felé a le1 kés csoport. Jászberény, a községünkkel mindig szoros kapcsolatot tar­tó város kezdte a sort, Ceg­léd Dózsa, Kossuth városa következett, ahol az emlék­táblán olvashattuk Kossuth szavait: „Hozzád jövék el de­rék magvar nép. elárvult ha­zám reménye, vára, oszlopa”. Nagykőrös fóliasátrakkal kö­rülvéve Arany János emlékét tárta elénk. Kecskemét a nagyváros képével fogadott. Meghitt, forgalomtól mentes, szép palotákkal körülvett központjában, az öreg temp­lom nagy harangjának kon- dulása mellett jó alkalom volt múltjának, jelenének, Ka­tona József és Kodály szelle­mének felidézésére. Bugac a nyugalmat sugárzó, romanti­kus homoktengerével jó ki- kapcsolódást nyújtott. Jött Szeged, az utunk fénypontját jelentő szabadtéri előadás. Színházban még sohasem járt nyugdíjasaink nem győzték fejüket kapkodni „János, a vitéz” tánckarának fergete­ges. színpompás. változatos bemutatóján. Tündérország álomszép jelenete egész utunk legtöbbet emlegetett látványa, élménye volt. A másnapi vá­rosnézés jól egészítette ki az esti élménvt. A város rende­zettsége. a Tisza partja, szebb­nél-szebb épületei. parkjai, szobrai örökre belopták szí­vünkbe Móra Ferenc városát. A modern Szeged után Ópusz­taszer történelmi levegőjével jól pihentetett, a látott ké­szülődések pedig már a közel­gő augusztus 20-ra figyelmez­tettek. Csongrád, Szentes ku- bikosságot idéző múltia után Szolnok lüktető életét megcso­dálva azzal a kimondhatat­lan jó érzéssel térhettünk ha­za, hogy fáradságunk megér­te, nagyon szép utunk volt. A szegedi út részvevői há­lás köszönettel gondolnak a NÁÉV igazgatóságára, s a mai. értékpt teremtő dolgozó- i— . hogv kedvezményes autó­busszal hozzásegítették volt dolgozóikat a felejthetetlen utazáshoz, a sok-sok élmény­hez. Verebélyi András Lapunk augusztus 9-i szá­mában „Itt nem szokás üdí­tőt inni” c. írásunkra a Bor­sodi Söröző üzletvezetője. Sír­kő Lászlóné, az alábbi választ adta: — Az üzlet kollektívája, va­lamint törzsvendégeink is meglepődve olvasták a cikket, mely szerint a Borsodi Sörö­zőben fél órán keresztül nem lát a vendég felszolgálót, és hogy itt „nem szokás” kólát inni. A sörözőben dolgozó felszolgálókra eddig ilyen pa­nasz nem volt. A kérdéses napon két felszolgáló dolgo­zott a teremben, — a terasz nem volt. nyitva eső miatt. Ennek ellenére, ha a cikk író­ja és barátja fél órát várt arra, hogy megkérdezzék mit fogyasztanak, s újból egy órát vár arra a válaszra, hogy a sörbárban „nem szokás” üdítőt inni, szíves elnézését kérem. ' Utólag sem a hosszú várakozást, sem a kérdéses választ nem tudtam megnyug­tatóan tisztázni sem a fel­szolgálókkal, sem a cikk író­jával személyes beszélgeté­sünk alkalmával. Mennyivel egyszerűbb és mindenki számára kedvezőbb megoldás lett volna azi ha akkor szól nekem, és mint üz­letvezető azonnal intézke­dem. Tájékoztatásul szeret­ném megjegyezni, hogy au­gusztus 7-én, azon a szerdai napon. 400 üveg üdítőt ittak meg kedves vendégeink, s én annak örültem volna, ha a cikk írója és barátja is elé­gedetten hagyta volna el a Borsodi Sörözőt. Lapjuk 1985. augusztus 15-i számában Koczog Ákos tol­lából olvastam a Zempléni barangolások című útleírás­ban: „Lakott itt (Sárospata­kon) Petőfi és Móricz Zsig­mondi s az ara^ii tizenhárom vértanú után a . tizennegye­dik, Kazinczi Gábor. Kazin- czi Ferenc fia is.” Nem akar­tam hinni a szememnek, ezért mégegyszer elolvastam. De ugyanaz szerepelt ott. Kazinczi Gábor ugyanúgy nem volt a tizennegyedik vér­tanú, mint Kazinczi Ferenc fia sem. Kazinczi Gábor (1818—1864), országgyűlési képviselő Kazinczi Lajos uno­katestvére volt. Nos hát nem Kazinczi Gábor volt a tizen­negyedik, hanem Kazinczi Lajos, akin a halálos ítéletet 1849. október 25-én reggel hét órakor hajtották végre az ítélet szerint: „bárhol talál­ható, minden ingó és ingat­lan vagyonának elvesztése mellett lőpor és golyó által”. A fenti kiegészítéssel is tartozunk az aradi tizenne­gyedik emlékének. Körösi József isk. ig.-h. Felsőtold Várják a pásztóiakat Pásztó város üzemeinek, in­tézményeinek dolgozói több ízben bebizonyították már, hogy a vöröskeresztes szer­vezők számíthatnak rájuk valamennyi véradónap alkal­mával. A városi szervezet felhívása alapján szeptember 12-én a Senior Váci Kötött- ár vár pásztói gyáregysége és az állami nyomda, míg a hónap második felében az áfész, az OTP, s tejüzem dol­gozóit hívják véradásra. Ab­ban bízva, hogy ismét sokan adják tanúbizonyságát önzet­lenségüknek. Csalakos csalangolás ki ­A becsületes házaspár Matuszka Istvánná nyug­díjas, augusztus 15-én az au­tóbuszban felejtette táskáját. Augusztusi nyugdíja is ben­ne volt (2 200 Ft). Mint nyug­díjas av pásztói kórházban kisegít egy hónapig. Augusz­tus 16-án szomorúan ment dolgozni, ám ott öröm várta. Tóth Józsefné — Klári nő­vér — tari, lakos átadta a táskáját teljes tartalommal. Ugyanis Tóth József gépko­csivezető megtalálta a busz­ban felejtett táskát, s mivel a nyugdíjasszelvény is ben­ne volt — tudta, hogy kié a táska és másnap reggel a fe­leségével beküldte. ■ Köszönet a becsületes há­zaspárnak. W. A.-né Pásztó Tál ház Kazáron Községünkben, Kazáron, tovább bővült a hagyomány- őrzés lehetősége. Az idén be­indított szövőklubon kívül augusztus 20-án a falusi. táj­ház átadására is sor került; Közös összefogással létesült, a pártbizottság, a községi ta­nács, a VKGY kazári gyár­egysége, a Zöldmező Ter­melőszövetkezet és a lakos­ság támogatásával. A tájház átadására benső­séges ünnepségen' került sor. Az ünnepi beszédet követően Salamon Ferenc tanácselnök adta át a tájházat, és szólt a község lakóihoz a hagyo­mányőrzés további feladatai­ról. Az egybegyűlt lakosság­nak műsorral kedveskedett az iskola, a kazári Tulipán gyermekzenekar és a hagyo­mányőrző asszonykórus. Szabó Erzsébet Kazár A megyei távközlési üzem szakemberei telefonoszlopok cse­réjét végzik Hollókőben. Az ófaluban negyvenöt oszlopot ál­lítanak új helyre a napokban. Kádárkúti Enikő Összeállította: Pásztó Tóth Jolán NÓGRÁD — 1985. augusztus 29., csütörtök 5 Shfcn panasz métf nem volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom