Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-14 / 190. szám

n pászföi vasasok érdekeltsége Építő’porí innovációs Bank RT alku! A Minisztertanács hozzá­járult ahhoz, hogy az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium, valamint az Ál­lami Fejlesztési Bank .közös kisbankja, az Építőipari In­novációs Alap 700 millió fo­rint alaptőkévé! Építőipari Innovációs Bank RT névén részvénytársasággá alakul­jon. E fejlesztési célú, szako­sított pénzintézet 24 részvé- nvese közül az alapítókon kí­vül, a Pénzügyminisztérium, a Kisiparosok Országos Szö­vetsége, a Központi Fizikai Kutató Intézet és a 31. szá­mú Állami Építőipari Válla­lat a főrészvényes. A rész­vénytársasági forma és a részvényesek vegyes összeté­tele lehetővé teszi, hogy a jö­vőben az építőiparon, az épí­tőanyag-iparon és háttéripa­rukon kívül, más népgazda­sági ágakból is jelentkezhes­senek ügyfelek a kisbanknál feilesztési kölcsönért vagy tőkejuttatásért. A részvény­társaság várhatóan, néhánv héten belül megtartja alakuló közgyűlését. Generalimpex­váüalkozások A Generalimpex Külkeres­kedelmi Vállalat közvetítésé­vel hazai termelők külföldi partnereikkel több olyan együttműködést, termelési kooperációt kezdtek meg a közelmúltban, amely számot­tevően hozzájárul az export növeléséhez. Nagy László, a vállalat igazgatója az MTI munkatár­sának elmondotta, hogy a Generalimpex az utóbbi idő­ben minden esztendőben je­lentősen növelni tudta ex­portját a tőkéspiacra. A múlt évben a kivitelt 20 százalék­kal emelték, az idén az ex­port további 10 százalékos növekedésével számolnak. Az értékesítés bővítése számos nehézségbe ütközik. többek között a külpiacokon jelent­kező erős konkurencia mi­att, és sok esetben a hazai termelők nem eléggé érde­keltek a kivitel növelésében. A Generalimpex azonban szé­les termékválasztékkal fog­lalkozik, s ez lehetővé teszi, hogy rugalmasan reagáljon a kedvezőtlen változásokra. Az idén kezdte meg tevé­kenységét a Home Art, a bú­toripari egyesülés vállalatai és a Generalimpex közös vál­lalata. Az együttműködés ke­retében eddig mintegy 400 ezer dollár értékű bútort ex­portáltak. elsősorban Nvu- gat-Európába. A Home Art még ebben az évben további 300—400 ezer dollár értékű bútor exportjával számol. Az év elején írták alá az angol Black and Decker cég és az ÉVIG képviselői azt az együttműködési megállapo­dást. amely alapján a külföl­di partner által szállított al­katrészekből az EVIG-nél kü­lönböző kézifúrógépek össze­szerelését kezdik meg Ma­gyarországon. AZ együttmű­ködés keretében mintegy 900 ezer dollár értékben érkezik az EVIG-hez Black and Decker fúróalkatrész. A kül­földi partner cserebe külön­böző magyar, elsősorban EVIG-termékeket vásárol, ígv mintegy egymillió dollár értékű magyar terméket tud­nak exportálni, és ez. a meny- nviség évről évre nő. A Black and Decker fúrógépek összeszerelése az EVIG-ben a közelmúltban megkezdődött. Az egyik legújabb koope­rációs megállapodást * a • kö­zelmúltban írták alá a Ge­neralimpex. a Lemezárugyár, és I a Markiin cég képviselői. Ennek alapján Magvarorszá- gon játékvonat szerelését, il­letve alkatrészek és építőele­mek gyártását kezdték meg a Lemezárugyár győri tele­pén. A gyártáshoz, a szere­léshez a külföldi partner ad­ja a géneket, a szerszámokat és a rajzokat. Eddig közel negverlmillió márka értékben rendeltek Magyarországról különböző alkatrészeket, s az első szállítmánnyal a Ma irkán eég elégedett volt. Murién színien érzékenyen Nyereségérdekeltségi rend­szerben dolgozik' január else­jétől az ÜM Pásztói Szer­szám- és Készülékgyára. A gyár termékei az önköltségi ár helyett eladási áron ke­rülnek az üvegipari megren- : delökhöz. A nagyobb felélős- I séget is követelő gazdálkodá- ; si formában fokozottabb je­lentősége van a piaci érték­ítéletnek. s a ..költségérzékeny kényszerek” is jobban érezte­tik hatásukat a vállalat egész kollektívájánál. ÖSZTÖNZÉS A TAKARÉKOSSÁGRA — A gyár. jellegéből adó­dóan az ao.vagtakarékosságot a munka során keletkező hul­ladék és selejt újrahasznosí­tása, jellemzi — mondja Bó- zsár Károly főkönyvelő. — Az ezzel kapcsolatos intézkedési tervek az év elején már meg­születtek. Ebben meghatároz­tuk mennyiségben és érték­ben a takarékossági követel­ményeket. Például az öntödé­ben 22 tonna hulladék és nyersvas újraolvasztását irá­nyoztuk elő, amely csaknem 67 ezer forint megtakarítást ; eredményezhet. A darabotok­nál, ahol a .változó gyártmá­nyokhoz az anyagok leszabá- sát végzik. 30 tonna az elő­irányzott megtakarítási meny- : nyiség acéllemezekből, s egyéb anyagokból. Az anyagtakarékosság azon­ban ennél jóval előbb kezdő­dik. Ugyanis az anyagfel­használásra a technológiai és szabástervek is úgy készül­nek, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen. A gyár ; vezetése az éves célkitűzések között írta elő a munkaselejt megengedett mértékét is. A forgácsolóüzemben az árbe­vétel egy százalékát, a for­ir>agyártásban 0,83 százalékát nem haladhatja meg. — Az elképzelések megvaló­sításáért az illetékes osztály- vezetők, üzemvezetők a fele­lősek, premizálásukban, a mozgóbérek elosztásában az anyagtakarékosságban elért eredményeik nagymértékben meghatározóak — tájékoztat a főkönyvelő. BRIGÁDOK VÁLLALJÁK A megváltozott gazdálkodá­si forma egyben kötelező erő­vel kényszerít arra is, hogy a költségek alakulására, a ta­karékosságra — anyagban, energiában — érzékenyebben reagáljon az egész gyári kol­lektíva. A középvezetők, ter­melésirányítók, brigádok anyagi elismerésében is sze­repet kapjanak a költséggaz­dálkodás követelményei. Mindez jobban ráirányítja a figyelmet a beszerzési forrá­sok felderítésére is, hiszen nem mindegy, kitől, milyen áron, milyen anyagot szerez­nek be egy-egv szerszám, ké­szülék gyártásához. Érvénye­sülnie kell a vezetők szinte mindennapos ellenőrzési kö­telezettségének saját területü­kön : milyen költségterve van az üzemnek, műhelynek, s miként alakul a gazdálkodás. — A gyár szocialista bri­gádjainak éves vállalásai is tükrözik az anyagtakarékos­ság fontosságát — informál Simon József munkaverseny- felelős. — A November 7-e darabolóbrigád jobb szabás! tervekkel kíüánja csökkente­ni a keletkező hulladékok mennyiségét, a szükségszerű maradványokat pedig tovább­darabolja az öntödei újra­hasznosításhoz. A lakatos­üzem Gagarin brigádja az acéllemezek legcélszerűbb fel­használását vállalta, míg az öntödei Gábor Áron kollektí­va az összselejtmennyiség csökkentésével vesz részt az anyaglakarékosságban. Minden kis ötlet, ésszerűsí­tési javaslat a gyártmánnyal vagy a technológiával kap­csolatosan, része lehet a jobb költséggazdálkodásnak, taka­rékosságnak. A szocialista brigádok közötti munkaver­seny értékelésekor mindez meghatározó mértékben esik latba. TERVSZINTEN —" Az anyagtakarékosságtól elválaszthatatlan az energia- gazdálkodás alakulása. Ez utóbbi költségeinek csökken­tése érdekében a fűtést, olaj­ról gázra állítottuk át az el­múlt év negyedik negyedévé­ben. Az öntödében eredmé­nyeket várunk az új svéd ol­vasztóberendezés hasznos mű­ködésétől, továbbá attól, hogy a hőkezelő kemencék felfűté­sét éjszakára — olcsóbb áram­mal oldjuk meg. Nem emel­kedik vízhasználásunk sem* Az évekkel ezelőtt megálla­pított kontingenst jelentős többlettermelés mellett sem léptük túl — ismerteti az elő­nyös változásokat Bózsár Ká­roly. Több mint 600 ezer forint­tal kevesebb értékű energiát használtak az idén. az első fél évben, mint tavaly hason-, ló időszakban. Az anyag-, energia- és rezsiköltség kö­zel 800 ezer forinttal maradt alatta a tervezettnek, ugyan­akkor a termelés mennyisége megnőtt, s az elért nyereség is megközelíti a tervezettet. Az ÜM Szerszám- és Ké­szülékgyárában szerényen így fogalmaznak: *— Tervszinten vagyunk. Zs. A. A takaró hossza Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! A mezőgazdasági nagyüzemekben egyre gyakrabban lehet hallani az ismert közmon- j dást. S rögtön hozzá is teszik: gömbölyödni j kell alatta, mert rövid a takaró. Ki-kj isme­rete, tapasztalata szerint sorolja ennek jeleit. I A műtrágyák választéka nem igazodik a 1 termesztett növények biológiai igényeihez; | a szükségesnél kevesebb van a keresett nö­vényvédő szerekből, ezért silányabbakkal kell helyettesíteni azokat; gyenge a mun- I kagépek minősége: kifogásolható az alkat- j részellátás; megcsappantak a fejlesztésre f fordítható források, a régi eszközök állaga ! pedig leromlott. Összefoglalva úgy érvel- | nek a szakemberek, hogy az anyagi-műszaki I ellátás hiányosságai, valamint a szűkös fej- i lesztési lehetőségek már korlátozzák a ter- , melés fejlesztését. Mások erre úgy válaszolnak, hogy annyi gépet, alkatrészt, műtrágyát, növényvédő szert lehet vásárolni, amennyire pénze van ! az, országnak. Erre most különösen ügyelni i kell, hiszen az első félévi adatok éppen a I vásárláskor való takarékoskodásra hívják jfel a figyelmet: az ország exportja a terve­zetthez képest csökkent, az import pedig nőtt, vagyis kedvezőtlenül változott a kettő egyenlege. Kétségtelen, hogy e tényeket te­kintetbe kell venni, amikor a mezögazda- ' ság anyagi-műszaki ellátásáról, illetve an­nak hiányosságairól folyik a vita. Ezt el­fogadva. sokan felteszik a kérdést: hozzá­jut-e annyi beruházáshoz a mezőgazdaság, amennyi a nemzeti jövedelemhez való hoz­zájárulásáért. az exportban betöltött szere­péért megilletné? Nyú jtózunk-e addig í Vitatkozni persze lehet ezeken, ám a gya­korlatban e polémiák sehová nem vezetnek. Az erőket nem a meddő véleménycserékre j kell felcserélni, hanem a cselekvésnél hasz­nosítani. S ez utóbbinak tág a tere a magyar mezőgazdaságban is. Ha a már említett ta­karóelméleten tovább tűnődünk, s fordítva tesszük fel a kérdést, akkor is hosszan el­mélkedhetünk korlátáinkon. Magyarán; nyújtózunk-e addig, ameddig a takarónk ér, kihasználjuk-e mindazokat a lehetősegeket, amelyeket a mostani termelési feltételek kí­nálnak? Röviden azt válaszolhatjuk: nem. A fel­adat persze nem ennyire egyszerű, a valósá­gos kép sokkal árnyaltabb. A gazdasagok egy részében a termelési feltételek hiánya j valóban gátja a fejlődésnek, ám másutt a kihasználatlan lehetőségek miatt termelnek kevesebbet a várhatónál. A szélsőségeknek . egyik oka. hogy a termelőszövetkezetek, ál- t látni gazdaságok egy része gyenge termőhe- ! lyen gazdálkodik, s nem képesek elérni még az átlagos eredményeket sem, Ök erről i nem tehetnek, s a lemaradásért sem ma- ' rasztalhatók el. De mi a magyarázata ánnak. hogy á szom­szédos, azonos természeti feltételek között termelő gazdaságok között is nagyok a kü­lönbségek? Az egyik országos főút két gaz­daságot választ el egymástól. Néhány esz­tendeje az egyik oldalon levők hektáronként négy tonna búzát termeltek, a másik olda­luk alig több mint két tonnát. Az utóbbiak­nál más gondok is szaporodtak, s hamaro­san új vezetők kerültek az élre. S megtör­tént a „csoda”: a búzatermelés hozamai emelkedni kezdtek, az egykori lemaradók lekörözték a szomszédokat. Nyilvánvaló, hogy a változás nem magyarázható a föld minőségével vagy az égi áldással. A főút nemcsak a gazdaságok -határát, hanem az emberek, közösségek magatartá­sát is elválasztja egymástól. Korántsem mindegy ugyanis, hogy mikor, milyen elő- vetemény után vetik a búzái, mennyire fi­gyelnek saját munkájukra a traktorosok, s mennyire engedik a talajba vetőgépük cso- roszlváját. ügyelnek-e a csaliakozó sorokra. E feltételek szigorúan szakmaiak, s csak a vetésre vonatkoznak, ám lehetne másféle példákkal is folytatni a sort. Mindegyik oda vezet, hogy a természeti adottságokon. az eszköz, és anyagellátáson kívül a munká­ban szorgoskodó emberek magatartása is meghatározza a termelési eredményeket. Mint az említett példából kiderül, szaka­déknak tűnő különbségeket lehet ledolgozni rövid idő alatt. A változtatás ku’csa Ezért nem oktalan az a sokat hangoztatott vélemény, hogy a termelés fejlődésének egyik forrása a lemaradók felzárkózása. Is­mét a gabonatermelésből egy példa: mérték­tartó becslesek szerint az ország gabona - termő területének harmadán lehelne hektá­ronként egv tonnával többet betakarítani. Ez 800—900 ezer hektárt, s ugyanennyi ton­na gabonát jelent. S e többletterméshez nem új vetőmagra, több gépre, hanem másfajta gondolkodásra és magatartásra lenne csak szükség. Ez a ..csak” persze roppant bonyolult fel­tételrendszert takar. A másfajta gondolkodás ugyanis önmagában nem alakul ki, hiszen a korábbi szokások beidegződtek, azokon nehezen változtatnak az emberek. A vál­toztatás kulcsa a valódi érdekeltség lehet. Vagyis olyan feltételeket kell teremteni, hogy a saját hibájukból lemaradók ne ..ve­getáljanak” magas színvonalon, hanem kény­szer legyen számukra a jobb, szervezettebb munka. Nem vonatkozhat ez a szigorúság a vétlenekre, akik mindent megtesznek a termelés fejlesztéséért, de természeti vagy anyagi lehetőségeik korlátozzák a kibonta­kozást. Számukra nélkülözhetetlen a támo­gatás. Ám ezekre a forintokra mindenki csak valós, az ország számára is hasznos teljesítménye után várakozhat. V. F. J. 1 A A bányászok furcsa kettősségben élnek; egyszerre ostoroz, za testüket a nyári melegre emlékeztető hőség és a sark­vidéki télre jellemző sötétség. A szabadságot sokuk már el is felejtette, hiszen a nyári munkák döntően megha­tározzák a téli tüzelőellátást. Hányáson — idén — két frontfejtés megnyitását is tervezték, melyből a XXXV. sz. egy hónapja üzemel, s várhatóan még ez évben a nyugat­német—ipa gyár kooperációban készülő Hemseheidt önjáró berendezések is „belépnek” a termelésbe. Felvételeink a XXXV. sz. fronton készültek. Fotó: Bencze Péter Szöv.: T. Németh L. Az egységek kezelése nagy szakértelmet követel Lengyel szakember is segített a beszerelés munkálatainál (jobboldalt). A széntelep minőségi rétegződését vizsgálja Dér István meós. A front melletti vágatból vezérlik a széngyalut. NÓGRAD — 1985. augusztus 14., szerda 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom