Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-02 / 180. szám

Budapesti megemlékezés a helsinki aláírás évfordulójáról A helsinki záróokmány aláírásának 10. évfordulójáról megemlékező ülést rendezett csütörtökön az Európai Biz­tonság és Együttműködés Ma- gy-r Nemzeti Bizottsága Bu­dapesten, az Országházban. Kállai Gyula, a bizottság el­nöke az ülést megnyitva em­lékeztetett arra, hogy az -1975. augusztus elsején a finn fő­városban 33 európai ország, valamint az Egyesült Álla­mok és Kanada legmagasabb szintű vezetői által aláírt do­kumentum jelentőségénél fog­va jogosan tekinthető a II. világháború utáni korszak egyik legfontosabb politikai megnyilatkozásának­Az előzményeket felidézve, Péter János elmondta, hogy a konferencia bölcsőjét azon­ban sok helyen ringatták. Mi általában budapesti felhívás­ról szoktunk beszélni, mint a kezdeményezés fő mozzana­táról. Erre megvan ugyan. minden okunk, de nem sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy az európai biztonság és együttműködés olyan elemen­táris erővel feltörő általános ügy lett, amelynek forrása és kezdeményezése sok gyökér­re vezethető vissza Keleten és Nyugaton egyaránt. Az ülésen ezután felszólalt a társadalmi és tömegszerve­zetek több képviselője. Zár­szavában Kállai Gyula rámu­tatott: a Magyar Népköztár­saságnak az a szándéka, hogy szövetségeseivel együtt foly­tatja a helsinki konferencia szel.emében való munkálko­dást, és oly módon építi nem­zetközi kapcsolatait, úgy fej­leszti a különféle magyar in­tézmények tevékenységét, ahogy azt a záróokmány alá­írásakor vállalta. (MTI) Befejeződött a jubileumi találkozó (Folytatás az 1. oldalról) együttműködés folytatására törekszik, amely az egyenjo­gúság, a kölcsönös előnyök alapján, a közös érdekek fi­gyelembevételével folyik, az enyhülés eredményeinek meg­őrzése és továbbfejlesztése irá­nyába hat, elősegíti a gazda­sági, műszaki-tudományos, kulturális és más kapcsola­tokban rejlő lehetőségek ki­aknázását. Emlékeztetett a magyar kor­mány 1976. második felében, majd 1979-ben tett kezdemé­nyezésére, amelynek kereté­ben 17 nyugat-európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada kormányainak diplomáciai úton javaslatokat nyújtott át a záróokmány két­oldalú alapokon való végre­hajtásának előmozdítására valamennyi együttműködési területen. Az azóta eltelt idő­szakban — bár országonként különböző mértékben — szá­mos javaslat megvalósult, és kétoldalú kapcsolataink szerves részévé vált. ERŐS GYÖKEREK — A záróokmány beépülése a kétoldalú kapcsolatokba, a végrehajtásban elért eredmé­nyek is taríúsítják, hogy Hel­sinki szelleme, a kölcsönösen előnyös együttműködés óha­ja erős gyökeret eresztett az európai kapcsolatokban, szá­lai sokasodnak, átfogják országainkat, közelebb hozzák népeinket — állapította meg Várkonyi Péter. A helsinki folyamat kere­tében megrendezett sokoldalú találkozókról szólva kiemelte: a Stockholmban tanácskozó európai bizalom, és biztonság­erősítő és leszerelési konfe­rencia megnyitotta a lehetősé­get ahhoz, hogy az európai biztonság és együttműködés folyamata új dimenzióval, a kMonai enyhülést elősegítő intézkedések körével bővül­jön. A magyar kormány úgy véli, a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben még inkább szükséges, hogy a stockholmi konferencia a bé­csi találkozó előtt lényeges, tartalmas megállapodásokra jusson. A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy tíz évvel ezelőtt or­szágaink legfelsőbb képviselői nem a záróokmány egyik vagy másik fejezetének tel­jesítésére, hanem minden együttműködési területen való kiegyensúlyozott előrehala­dásra vállaltak kötelezettsé­get. Fontos feladat annak biz­tosítása, hogy a záróokmány elvei kiegyensúlyozott mó­don érvényesüljenek a kap­csolatok különböző terü­letein. Ez csak elősegítheti a kölcsönösen előnyös együtt­működés kibontakozását. Ha­bár például az emberi jogok értelmezése eltérő a külön­böző társadalmi rendszerű országokban, a kölcsönös tisztelet és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján ilyen kérdésekben 'is van le­hetőség a párbeszédre, az együttműködésre — mondotta. Rámutatott, hogy az utóbbi években a feszült politikai kapcsolatok rendkívül meg­terhelték a gazdasági-keres­kedelmi együttműködést, ezért a helsinki folyamat ke­retében is kevesebb figyel­met fordítottak az ilyen irá­nyú együttműködést súlyosan zavaró tényezőkre. Nyomatékosan aláhúzta, hogy a gazdasági együttmű­ködésben meglevő mestersé­ges akadályok csökkentik az államok közötti bizalmat, ne- hezítik az egyes országok gaz­dasági előrehaladását. Ez nem csupán a kelet—nyugati kereskedelmi-gazdasági kap­csolatrendszerben okoz káro­kat, hanem óhatatlanul hát­ráltatja a kulturális és emberi jogi kötelezettségek teljesíté­séhez szükséges anyagi ala­pok erősödését is — mon­dotta, majd így folytatta: — A magyar közvélemény most megkülönböztetett ér­deklődéssel fordul a kulturá­lis együttműködés területe felé. Ez természetes, hiszen ez év októberében kezdődik Budapesten a kulturális fó­rum. Történelmi tapasztala­tok szerint a kultúra az egyik legfontosabb összekötő ka­pocs az emberek, a népek és az államok között. Az előké­szítő tanácskozás eredmé­nyeire építve házigazdaként is gondosan készülünk a kul­turális fórumra. Mindent el­követünk azért, hogv a fórum érdemi eredményekkel zárul, jón, megfelelően hozzájárul­jon az európai politikai lég­kör javításához, a helsinki folyamat egészének; erősödé­séhez. Számítunk ebben a résztvevők közös érdekeltsé­gére, változatlan együttmű­ködési készségére, amely döntő fontosságú az európai kultúra együttes • gyarapítá­sában, a kulturális értékek egymást gazdagító cseréjé­ben. Ügy érezzük, mindanv- nyiunkat kötelez az európai kulturális örökséghez való kötődés, felelősségünk annak őrzésében és közös ápolásá­ban. DÖNTŐ JELENTŐSÉGŰ CSÚCSTALÁLKOZÓ Az Európa jövője szempont­jából is döntő jelentősegű szovjet—amerikai kapcsola­tokat érintve hangsúlyozta, hogy a két ország között ez év novemberében sorra ke­rülő csúcstalálkozót a Magyar Népköztársaság üdvözli, és úgy véli, hogy a szovjet—ame­rikai kapcsolatok normali­zálása jótékony hatással lenne az európai és világhelyzetre. Megállapította, hogy az euró­pai biztonság és együttműkö­dés folyamatát kedvezően be­folyásolná, ha a genfi szovjet —amerikai tárgyalásokon si­kerülne elejét venni a világűr militarizálásának és megálla­podni a fegyverzetek radikális csökkentéséről. — Nagy jelentőségű kez­deményezésnek és követendő példának tartjuk azt a szov­jet bejelentést, miszerint a Szovjetunió augusztus 6-tól, a hirosimai tragédia évfor­dulójától egyoldalúan be­szünteti valamennyi nukleáris robbantását. Az elmúlt tíz év legfőbb eredménye számunkra az, hogy az európai együttmű­ködés és biztonság folyamata visszaesésekkel és konfliktu­sokkal bár, de átvészelte az európai és a világhelyzet fe­szültségeit, és fennmaradt. Meggyőződésünk, hogy az el­következő években is nélkü­lözhetetlen és hasznos csator. NÓGRÁD - 1985. augusztus 2., péntek nája lesz a kelet—nyugati párbeszédnek és együttmű­ködésnek. ÚJFAJTA FELELŐSSÉG — Nukleáris korunk újfajta felelősséget ruházott a nem­zetek közösségének tagjaira, összefűzi őket egy olyan min- denekfelett álló felelősség, amely felülmúlja ideológiai és politikai ellentéteiket és partikuláris érdekeiket. A Magyar Népköztársaság le­hetőségeihez mérten a jövő­ben is következetesen töre­kedni fog arra, hogy vállalja e felelősséget, folytatni fogja az európai biztonság és együtt­működés folyamata továbbvi­telére, a helsinki záróokmány végrehajtására irányuló erő­feszítéseit, és megbízható partnere kíván lenni mind­azoknak, akik őszintén mun­kálkodnak e folyamat elmé­lyítésén, a párbeszéd, az eu­rópai együttműködés lehető­ségeinek szélesítésén, a részt vevő államok közötti bizalom, az európai és a vi­lágbéke erősítésén. Várkonyi Péter után a csü­törtök délelőtti plenáris ülé­sen az elnöklő Genscher a svájci Piérké Aübért-nak adott szót. Aubert egyrészt ar­ra helyezte a hangsúlyt, hogy „nincs biztonság szabadság nélkül”, másrészt azonban tar. tózkodott a névre szóló vá­daktól. Oskar Fischer, az NDK kül­ügyminisztere kijelentette: „Európában sikerült megőriz­ni a békét, elhárítani a köz­vetlen konfrontációt. Mi több, az európai államok közötti kapcsolatok, különösen a 70- es évek második felében, az egész világ számára annak jelképévé váltak, hogy lehet­séges a különböző társadalmi rendszerű államok között jó együttműködés az enyhülés alapján”. Csütörtök délelőtt a Bolgár Népköztársaság nevében Ma­rii Ivanov első külügyminisz­ter-helyettes tiltakozott a hel­sinki megállapodások szelek­tív alkalmazása; az általános együttműködésnek a humani­tárius együttműködéstől való mesterséges elválasztása ellen. Ivanov elmarasztalta az otta­wai konferencián tapasztalt ama tendenciát, hogy az alap­vető emberi jogokat egyesek „önző célokat szolgáló poli­tikai eszközként” használ­ják fel. Vahit Halefoglu török kül­ügyminiszter, aki közvetlenül bolgár kollégája után szólalt fel. a török kisebbségek hely­zetével kapcsolatos kifogá­sait beszédének központi té­májává tette, s ezen a címen támadást intézett Bulgária el­len. V Paavo Vavrynen finn kül­ügyminiszter. aki a vendéglá­tó ország nevében mondott csütörtökön este záróbeszédet a Finlandia-palotában, szavait igen gondosan annak a ter­vezetnek a szellemében fogal­mazta. amelynek hivatalosan rögzítenie kellett volna a ju­bileumi összejövetel eredmé­nyeit. Väyrynen kijelentette, hogy a helsinki találkozó az or­szágok folytatódó elkötelezett­ségének demonstrációja volt. •ír Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter csütörtökön Helsinkiből hazautazott Moszkvába. A szovjet külügy­minisztert a repülőtéren több hivatalos finn személyiség bú­csúztatta. Remélhető, hogy az USA még nem mondta ki a végső szót Nemzetközi sajtóértekezlet a moratorium javaslatról Bízunk benne, hogy az Egyesült Államok kormánya még nem mondta ki az utolsó szót az általunk tett javaslatról, s a Szovjetunióhoz hasonlóan, szintén moratóriumot hirdet mindenfajta nukleáris robbantásra. Ha a Szovjetunió után az Egyesült Államok is megtenné ezt, akkor ez a lépés pél­daként szolgálna más, nukleáris fegyverrel rendelkező or­szágok számára — jelentette ki csütörtökön Moszkvában Georgij Kornyijenko. a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese. Kornyijenko Leonyid ZamjatyinnaX az S7.KP KB nem­zetközi tájékoztatási osztálya vezetőjének és \yikolaj Cser- vov vezérezredesnek, a fegyveres erők vezérkara csoport­főnökének társaságában azon a sajtótájékoztatón szólalt fel, amelynek témája az e héten Mihail Gorbacsov által mindenfajta nukleáris robbantásra előterjesztett morató­riumjavaslat volt. A külügyminiszter-helyet­tes az indítvány és a Szovjet­unió által, augusztus, 6-tól kezdődően, egyoldalúan vál­lalt moratórium jelentőségét méltatva kifejtette: nem is kell katonaj szakértőnek len­ni annak megértéséhez, hogy az atomrobbantások a fegy­verkezési hajsza gyorsítójának szerepét töltik be. E kísérle­tek segítségével dolgozzák ki a tömegpusztító fegyverek új fajtáit, s ezen az úton töké­letesítik a már meglevő rend­szereket. , A fegyverkísérletek beszüntetése ezt a folyama­tot jelentősen lelassítaná. Az atomrobbantások abbahagyá­sa esetén a fegwerkezési haj­sza folytatása idővel lehetet­lenné válna ezen a téren, mert megszűnne a fegyverek tökéletesítésének lehetősége; ez elősegítené a már megle­vő atomfegv vérkészletek fel­számolását is, mivel a kor­szerűsítés elmaradása esetén a meglevő eszközök idővel elveszítenék hatékonyságu­kat, s egyszerűen haszonta­lanná válnának. Georgij Kornyijenko nyi­latkozatában felidézte a Szov­jetunió áltál 1955 iota folya­matosan tett erőfeszítéseket, amelyek célja a nukleáris fegyverkísérletek általános be.' tiltása. Ez továbbra is a szov­jet külpolitika egyik legfőbb törekvése marad — mondot­ta. Egy kérdésre vál aszol va hozzáfűzte még, hogy a Szov­jetunió akkor sem hagv fel javaslataival, ha az Egyesült Államok, miként a múltban, úgv ezúttal is, negatív vá­laszt ad a javaslatra, „ölbe tett kézzel várni — ez nem a szovjet politika tulajdonsága. Ily módon nem lehet semmi­féle eredményt elérni a nuk­leáris fegyverkezési hajsza megfékezésében” — szögezte le Kornvíjenko. Leonyid Zamjatyin a szov­jet javaslat amerikai fogad­tatásáról szólva közölte, hogv az Egyesült Államok mégnem adott hivatalos választ az in­dítványra Vezető amerikai poli+ikusok azonban már tet­tek olyan kijelentéseket a nyilvánosság előtt, amelyeket semmtkétípen sem lehet építő jellegűnek tekinteni. Kezd kirajzolódni az a törekvés, hogv amerikai részről kitér­jenek a szovjet indítvány el­fogadása elől. Mivel erre a magatartásra Washington nem képes elfogadható ma­gyarázatot találni. megpró­bálja tévútra vinni a szovjet javaslat vitáját. Amerikai részről most ismét azt a ha­mis állítást hangoztatják, hogy az indítvány elfogadása egy­oldalú katonai előnyökhöz juttatná a Szovjetuniót. Tudósítók’ kérdéseire vála­szolva Nyikolaj Cservöv ve­zérezredes közölte, hogy a szovjet ■ nioratóiiUim javaslat -va­lamennyi, tehát a békés célúi nukleáris, robbantásokra is vonatkozik, bár igazi jelentő- s-^ét. a katonái célú kísérle­tekre kimondandó tilalom ad­ja. > * A vezérkar csoportfőnöke — ugyancsak kérdésekre vála­szolva — szólt arról is. hogy Stephen Solarz amerikai kong­resszusi képviselő. akivel nemrég tárgvalt. nem egészen helyesen értelmezte, tévesen interpretálta a nukleáris fegy­verzetek csökkentésével kap­csolatos szovjet álláspontról általa mondottakat. „Beszél­getőpartnerem félreértette sza­vaimat, amikor azt vette ki belőlük, hogy a Szovjetunió a hordozórakéták és a rob­banófejek számának egyaránt 25 százalékkal történő csök­kentését javasolta — mondot­ta Cservov. — Én arról tájé­koztattam őt, hogy mi a hor­dozórakéták esetében 25 szá­zalékos, vagy még ennél i is nagyobb arányú csökkentést kívánunk, de nem akarunk itt megállni, á robbanótöltetek számát is csökkenteni kíván­juk”. Georgij Kornyijenko kérdé­sekre válaszolva kifejtette, hogy az amerikai félhez ha­sonlóan szovjet részről is hasznosnak, nyíltnak ás szük­ségesnek értékelik Eduard Se­vardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügymi­niszter e heti helsinki megbe­szélését. A tárgyalás kapcsán azonban eredményekről ma még korai lenne beszélni. Ami Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan novemberi genfi ta­lálkozóját illeti, annak sikere attól függ, mennyire veszi fi­gyelembe a realitásokat az amerikai fél álláspontja. Kornvíjenko kitért Reagan ellöknek arra a . javaslatára, hogy szovjet szakértők vegye­nek részt egy amerikai nuk­leáris fegyverkísérleten. „Semmi szükség sincs a szov­jet szakértők jelenlétére egy ilyen eseménynél, s azt hi­szem Washingtonban sem szá­mít erre komolyan senki. A nukleáris robbantásokat be kell szüntetni, s nem megfi­gyelőket ..kell hívni rájuk. Túl komoly dolog ez ahhoz, semhogy bárki is propaganda- m^npverhe.z használja fel” — mondotta Kornyijenko, hozzá­fűzve.'hogy szovjét ’ részről még nem adtak hivatalos vá­laszt az amerikai indítványra, de ez hamarosan meg fog történni. Végezetül Leonyid Zamja­tyin — ugyancsak válaszolt egy kérdésre — közölte, hogv Mihail Gorbacsov, mint az SZKP KB főtitkára betölti a Szovjetunió honvédelmi ta­nácsa elnökének tisztét is. •fix Tematikus központok Befejeződéséhez közeledik .a vüágifjúsági seregszemle politikai vitafórumainak, a tematikus központoknak a munkája. A fiatalok több kér­désben egyeztették vélemé­nyüket, kialakult közöttük az egyetértés a legtöbb meg­vitatott témában. a kisebb létszámú küldöttségekből már az előző napokon félszó­laltak mindazok, akiknek fontos mondanivalójuk volt egv-egy témában. A nemzetközi kereskedelmi központban, ahol a béke és a leszerelés kérdéseit vitatják meg a küldöttek, továbbra sem volt hiány felszólalókban, akik ezúttal a népeknek a politikai, gazdasági, társa­dalmi és nemzeti felszabadí­tásukért, önrendelkezési jo­gukért vívott harcáról szól­tak. A népek barátsága egye­temen. az antiimperialista szo­lidaritási központban a nem­zeti felszabadító mozgalmak tevékenységéről, szerepéről volt szó. Érdekes volt csütörtökön a sportközpont munkája, hi­szen a rekordok és a tömeg­sport viszonyáról, kapcsola­táról esett szó. A felszólalók érintettek olyan kérdéseket is. mint az úgynevezett „el t sportágak”, a sport el üzleti e- sedésének problémái és a hi­vatásosok sportja, a dopping­szerek használatának veszé­lyei, a sportolók egészségvé­delmének kérdései. Ádósságvulkán Szemléletes címlappal jelent meg a tekintélyes londoni hírmagazin, az Economist egyik legutóbbi száma: vulkán­ként szimbolizálva ábrázolta a latin-amerikai kontinenst, » a témának szentelt cikkek, kommentárok is messzeme­nően a fenyegető rajzot támasztották alá. A brit hetilap persze korántsem áll egyedül véleményével, hiszen ma már. egvre több gazdasági szakértő is úgy véli, hogy a fejlődő, országokban mindenekelőtt Közép- és Dél-Amerikában a kritikus szinthez közeledik az eladósodottság. A külföldi kölcsönök ügye — bármennyire száraz pénzügyi témának tűnik — már jó ideje az első számú világpolitikai kérdé­sek közé emelkedett, Különösen azóta, hogy egyre több ál­lam kényszerült az elmúlt időben a törlesztés felfüggesz­tésére. a tartozások átütemezésére, új — nemegyszer az eredetinél jóval keményebb feltételeket tartalmazó — cso­magterv megtárgyalására.-* Ezek a problémák álltak annak a nemzetközi tanáésko- zásnak a középpontjában is, amelyet a héten Havannában rendeztek Fidel Castro személyes kezdeményezésére. A ku­bai államfő, aki az el nem kötelezett mozgalom egyik ve­zetőjeként régóta sürgeti, hogy az érintett országok nézze­nek szembe az egvre súlyosbodó helyzettel, az elmúlt he­tekben számos alkalommal tért vissza a kérdésre. Fizetni vagy sem? — sokan így fogalmazták meg a nvakig adós­ságban úszó országok előtt meredező kérdést. Mások azon­ban figyelmeztettek, hogy már rég nem a szándékról van szó: a foívamatos cserearányromlással, exportnehézségek­kel és égető társadalmi gondokkal kü^dő latin-amerikai or­szágok némelyike egyszerűen nem tud eleget tenni törlesz­tési kötelezettségeinek. Ezért a havannai felszólalók leg­többje azt hangsúlvozta, hogy a megoldást sem egvszerűen egyfajta átütemezésben vagy a tartozások bizonyos fokú elengedésében kell keresni. A megoldás kizárólag átfogó társadalmi-gazdasági intézkedésekkel képzelhető el — je­lentette ki például Fidel Castro,' hozzátéve, hogy a segít­ség csak az új nemzetközi gazdasági rend megteremtése és a latin-amerikai gazdasági integráció erősítése révén lehet igazán hatékony. Aligha lehet tehát vitás: izzik az adósságvulkán, s keve­sen tudják megmondani, mi történik, ha egy napon való­ban kitör a láva. Havannában most az a cél lebegett a magas szintű tanácskozás résztvevői előtt, hogv a fenvegető robbanást elkerüliék. s hogv tartós, nem rsuoán pillanai-- nyi fellélegzést lehetővé tevő kiutat találjanak a válságból. Szegő Gábor i

Next

/
Oldalképek
Tartalom