Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-12 / 188. szám

Üél-cifrikcai helyzetkép További áldozatok a zavargások során Ä brazil kormány pénteken megtiltotta fegyverek és olaj­termékek szállítását Dél-Af­rikába, valamint felfüggesz­tette a Pretoriával fenntar­tott kulturális és sportkapcso- latökat. Az elnöki rendelet indok­lása szerint Brazília azért folyamodott ehhez a lépés­hez, mert a faj üldözés és faji elkülönítés rendszere el. lentmond a lelkiismeretnek és az emberi méltóságnak, s a dél-afrikai kormány el­nyomja a fekete bőrű lakos­ságot. Brazília azonban egye. lőre nem foglalkozik a dip­lomáciai viszony megszakítá­sán,ak gondolatával, s az em­lített árucikkek kivételével továbbra is engedélyezi a Dél-Afrikéhoz fűződő keres­kedelmi kapcsolatokat. Pik Botha dél-afrikai kül­ügyminiszter nem volt haj­landó részleteikbe menő nyi. latikozatot tenni, miután Nyu­gat-Európában amerikai, brit és NSZK-beli politikusokkal, illetve diplomatákkal talál­kozott. Mindössze annyit mondott, hogy kormánya „megfontolás tárgyává teszi az óvatos reformprogram, to­vábbvitelét”. Larry Speakes fehér házi szóvivő olyan jóslatokba bocsátkozott, hogy Pretoria hamarosan „bizonyos változtatásokat hajt végre po­litikájában”. Az ENSZ emberi jogokká' foglalkozó, genfi székhelyű albizottsága meghívta Nelson Mandela fekete bőrű polgár­jogi harcost, hogy számoljon be a testület előtt az embe­ri jogok dél-afrikai helyze­téről. A meghívást a preto­riai hatóságoknak juttatták el — tekintve, hogy Mandela évek óta dél-afrikai börtön­ben raboskodik. New Yorkban az ENSZ apartheidellenes különbizott­sága külön ülésen emlékezett meg a dél-afrikai és namí- bdai nők harcával való szo­lidaritás napjáról. ☆ Lángoló házak és üzletek jelezték szombaton, hogy foly­tatódtak a zavargások a dél­afrikai Durban külvárosai­ban. Több esetben feketék és indiaiak csaptak össze. A rendőrség könnygázt és lő­fegyvert használt a zavar­gások megfékezésére. A legújabb jelentések sze­rint Durban külvárosaiban eddig 54 ember vesztette éle­tét, a kórházakban többszáz sebesültet lőfegyver okozta sebekkel ápolnak. Fokváros közelében a rend­őrség szombaton tizenkilenc személyt tartóztatott le a za­vargásokban meghalt' egyik tüntető temetésén. Az őri­zetbe vettek között van Al- lan Boesak tiszteletes, a Református Világszövetség el­nöke, neves polgárjogi har­cos. A törvényen kívül helye­zett dél-afrikai ellenzéki moz­galom, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) 'nyilatko­zatban ítélte el Pik Botha dél­afrikai külügyminiszternek az amerikai és brit kormány képviselőivel Bécsben folyta­tott tárgyalásait. „A bécsi tárgyalások célja, hogy újabb módot találjanak a dél-afrikai demokratikus törekvések el­fojtására” — hangsúlyozza az ANC Lusakában, szombaton kiadott közleménye. ☆ A hét végén folytatódtak a zavargások Dél-Afrikában. Vasárnapra virradóan újabb nyolc személy vesztette éle­tét Durban kikötővárosban. A héten lezajlott összecsapá­sok ottani áldozatainak szá­ma így 63-ra emelkedett. Mind több, Pretoriával ha­gyományosan jó viszonyban álló ország lép fel nyíltan a nemzetközi porondon a faj­üldöző rezsimmel szemben. Hat rendőr és a CBS ame­rikai televíziós társaság ki­küldött csoportjának opera­tőre sérült meg súlyosan ké­zigránát-robbanás következ­tében Fokváros Guguletu ne­vű, feketék lakta elővárosá­ban. A gránát a korábbi za­vargások egy fiatal áldoza­tának temetésén akkor rob­bant, amikor a rendőri erők éppen előkészületeket tettek a gyászoló tömeg erőszakos feloszlatására. Brazília után újabb dél-amerikai állam, ez­úttal Uruguay lépett fel nyíl­tan az apartheiddel szemben: az ország kormánya élesen elítélte a dél-afrikai rezsi­met, s közölte, hogy szigorú­an tartja magát az ENSZ Pretoriával szembeni határo-' zalaihoz. (MTI) Helyhatósági választások Afganisztánban Vasárnap megkezdődtek a helyhatósági választások Af­ganisztánban. A választásokat szakaszosan bonyolítják le; a szavazók elsőként Kabulban járulnak az urnák elé. Bab­rak Karmai államfő beszédé­ben felhívta az állampolgáro­kat, hogy támogassák a jelöl­teket; tanúsítsanak politikai öntudatot, legyenek hűek a párthoz és az államhoz, elkö­telezetten vegyenek részt az ország fegyveres védelmé­ben és a gazdaság fejleszté­sében. Az ország igen nehéz idő­szakot él át; meg kell küzdeni kívülről támogatott ellenfor­radalmi bandákkal — mon­dotta. Ennek ellenére a gazdaság­ban már eddig is sokat sike­rült elérni. A forradalom évei alatt az állami szektor rész­aránya 20 százalékra nőtt. A szocialista országok segítségé­vel 95 fontos beruházás épült az országban, s egyedül az el­múlt évben 14 százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem. A forradalmi tanács . rendelete 11 millió afgán parasztot szabadított meg a feudális kötöttségektől, s családok százezreit juttatta földhöz. Az állam jelentős lépést tett előre a szociális ellátás biz­tosítására; lakások, óvodák, kórházak épültek szerte az országban. A társadalmi átalakulás­sal, a politikai rendszer mo­dernizálásával egyidejűleg bővült a forradalom szocia­lista bázisa. A párt taglétszá­ma 1968 óta kilencszeresére nőtt, több mint 200 ezer tag­ja van a szakszervezeteknek. — Választási jelszavaink a párt és a kormány akcióprog­ramjából következnek: a ha­za és a forradalom védelme, a gazdaság Jeileszlese, a népi, néprr&táldnt’“ biztosítása, kö­nyörtelen harc a megvesztege­tések ellen. Külpolitikai téren elsőren­dű feladat, hogy az Afgán De­mokratikus Köztársaság a kölcsönös tisztelet s az egy­más belügyeibe való be nem avatkozás alapján jó kapcso­latokat építsen ki, illetve a meglevőket fejlessze minden országgal, függetlenül azok társadalmi berendezkedésé­től. Afganisztán normalizál. ni kívánja kapcsolatait Pa­kisztánnal és Iránnal is, ehhez azonban az szükséges, hogy felhagyjanak az afgán ellen- forradalmárok támogatásával — hangsúlyozta Babrak Karmai. Tiltakozó- nap volt Chilében Mintegy száz embert vettek őrizetbe a chilei karhatalmi erők a fővárosban pénte­ken lezajlott tiltakozó fel­vonulások résztvevői közül. Az utcai összecsapások so­rán hatan megsérültek. Az akciót a Dolgozók Or­szágos Parancsnoksága nevű szakszervezeti szövetség, a kereszténydemokrata diák- szövetség és a baloldali pár­tokat tömörítő Népi Demok­ratikus Mozgalom kezdemé­nyezte. A tüntetők elsősorban azoknak a rendőröknek a bí­róság elé állítását követelték, akiknek szerepük volt há­rom baloldali személy már­ciusi meggyilkolásában. ’ A felvonulók között volt a három meggyilkolt özvegye is — kö. zülük kettőt őrizetbe vettek. i Santiagóban három helyen — az egyetem jogi karának környékén, a főtéren, vala­mint az elnöki palota közelé­ben — csoportosult a tömeg, amelyet a rendőrség csak könnygázzal, vízágyúkkal és gumilövedékekkel tudott szétoszlatni. Ugyancsak ösz- szecsapások voltak tüntetők és karhatalmi egységek kö­zött Valparaisóban és Con- cepciónban. Az éjszakai órákban egy ellenálló szervezet tagjai fel­robbantottak több elektromos távvezetékoszlopot, aminek következtében megszakadt az áramellátás a Csendes-óceán mentén hosszan elterülő or­szág mintegy 1600 kilométe­res középső szakaszán — be­leértve a fővárost is. Ekkor az áram nélkül maradt San. tiagóban sok lakás ablakában gvertvákat gyújtottak a Pinochet-rezsi m terrorjának áldozatai emlékére. '(MTI) II. János Pál pápa Afrikában Afrikai körútja keretében II. János Pál pápa szomba­ton Togóból az Elefántcsont­part Köztársaság fővárosába, Abidzsanba utazott. Az egy­házfő harmadszor tesz látoga­tást az afrikai földrész több országában. Togóban a pápa főként a katolicizmus és az afrikai hagyományos vallások, köz­tük a naiv természetmagya­rázaton alapuló animizmus viszonyáról beszélt. . Abidzsánban az egyházfő felavat egy modern stílusban épített katedrálist és fogad­ja őt Felix Hauphouet- Boigny államfő. Egy szerződés margójára Tizenöt év nem nagy idő. Történelmi mértékkel csupán egy pillanat. Az igazán hosszú távú társadalmi, politikai fo­lyamatok kibontakozásához ennél többre van szükség. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között 1970. augusztus 12-én aláírt szerződés eredményei azonban már most értékelhetőek. A második világháború utáni korszak egyik legfontosabb nemzetközi dokumentumát látták el kézjegyükkel Moszk­vában a két ország vezetői: a későbbiekben erről az alap­ról kiindulva születtek meg az NSZK híres „keleti szerző­dései”, s végső soron ez is nagy hozzájárulás volt a hel­sinki értekezlet megvalósulásához, az európai biztonsági és együttműködési folyamat kibontakozásához. A szerző­dés leglényegesebb eleme az 1945 utáni határok elismeré­se. Nyugat-Berlin státusáról négyhatalmi egyezmény szü­letett* ez sem jöhetett volna létre a szovjet—nyugatnémet szerződés nélkül. A hevenyészett felsorolásból is látszik, korszakalkotó jelentősége volt az akkori eseményeknek. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi napokban jóformán az egész világsajtó kommentálta az évfordulót. A szovjet vélemények szerint a szerződés minőségileg új szakaszt nyitott a két ország kapcsolataiban, megterem­tette a szükséges kereteket a jó viszony, a kölcsönösen elő­nyös gazdasági együttműködés kialakításához, majd el­mélyítéséhez.' A békés egymás mellett élés elve alapján lét­rejött megállapodás ma már az európai valóság szerves ré­sze, s ezen az sem változtat, hogy 1982 óta az NSZK poli­tikájában lényeges változások történtek, arqelyek. éppenség­gel nem a tizenöt évvel ezelőtt megjelölt irányba mutat­nak. Szovjet részről főleg azt vetik a bonni kormány sze­mére, hogy az amerikai közép-hatótávolságú atomrakéták telepítése után most az űrfegyverkezésre is igent mondott. Ez veszélyezteti a földrész, s ezzel az egész világ biz­tonságát, egyszersmind a két ország közti bizalmat is. A CDU—CSU—FDP koalíció részéről elhangzott nyilat­kozatok azt bizonyítják, hogy összességében a Kohi-kor- mány is pozitívan értékeli a szerződést és annak hatását az NSZK világpolitikai helyzetére. Ugyanakkor a mostani bonni hivatalos körök nem rejtik véka alá. hogy tovább­ra sem mondtak le bizonyos kérdések „felmelegítéséről”, a kedvező alkalom esetén nem haboznának elővenni a határok ügyet. Ez a magatartás az utóbbi időben érthető megdöbbenést váltott ki az érintett szocialista országokban, így Csehszlovákiában, Lengyelországban és a Szovjetunió­ban. Az eredmények tehát nyilvánvalóak. A veszélyek úgy­szintén. Kölcsönös jóakaratot feltételezve ezek a fenyege­tések elháríthatok, s ez nem csak a két aláíró ország, ha­nem minden európai érdeke. Horváth Gábor Hu Jao-pang a kínai modernizálásról A kínai szocialista építés következő évtizedekre vonat­kozó célkitűzéseit vázolta Hu áö-párig kínai pártfőtitkár vasárnap egy pekingi káder­találkozón. Hu a kínai modernizálási program három lépcsőfokát jelölte meg: az első lépés az 1980. évi ipari és mezőgazda- sági termelés volumenének megnégyszerezése 2000-ig; ezután a második lépésben közepesen fejlett országgá alakítják Kínát. Ennek határ­ideje 2021. a Kínai Kommu­nista Párt megalapításának centenáriuma. Következő lé­pésként azt tűzték ki célul, hogy 2049-ig, a Kínai Nép- köztársaság megalakulásának századik évfordulójáig Kínát a világ legvirágzóbb és leg­hatalmasabb államai közé emelik, olyan országgá fej­lesztik, amely magas szintű anyagi civilizációval, szoci­alista kultúrával és erkölcs--' csel rendelkezik. Hu Jao-pang a párt és a kormány több mint három­ezer dolgozója előtt mondott beszédet; ők rövidesen vidék­re utaznak, hogy részt vegye­nek az oktatásügy fejlesztésé­ben. A Kínai Kommunista Párt főtitkára hitet tett a kínai szocializmus Teng Hsziao-ping által 1979-ben megfogalmazott elvei (szocialista út. proletár diktatúra, a párt vezető sze­repe, a marxizmus—leniniz- mus, a ' Tao Ce-tung-i gondo­lat) és a kommunizmus esz­méi mellett. Hu hangsúlyozta, hogy a kö­vetendő eszmék és a kitűzött célok teljes összhangban áll­nak egymással. (MTI) Mihail Gorbacsov és Ro­nald Reagan novemberi gen­fi találkozója olyah kedvező lehetőség, amely azonban csak bizonvos körülmények között eredményezhet sikert, válthatja be a hozzá fűzött reményeket — állapítja meg az Izvesztyija szombati szá­mában Alekszandr Bovin, a neves külpolitikai szemleíró. Már a megismerkedés, a személyes kapcsolatok terem­tésének, a véleménycserének a ténye is pozitív jelenség­nek tekinthető; ezek megte­remthetik a lehetőségét an­nak. hogy megváltozzon a két ország kapcsolatainak légkö­re, s később tényleges politi­kai módosulások is bekövet­kezzenek. Megtörténhet azon­ban az is, hogy ezekre egyál­talán nem kerül sor, annak ellenére, hogy Moszkvában és Washingtonban is a legalapo­sabban készülődnek a csúcs- találkozóra. A siker nem a felkészülés gondosságától függ, hanem attól, van-e kel­lő politikai akarat a két fél­ben ahhoz, hogy közel kerül­jenek egymáshoz, felvázolják a lehetséges kompromisszu­mok körvonalait. Amerikai részről egvelőre olyan magatartás tapasztalha­tó. amelv a találkozó ered­ményességét illetően, nem sok reményre ad okot. Ennek 2 NÓGHÁD - 1985. igazolására Bovin az atom­kísérletekre egyoldalúan meghirdetett szovjet morató­rium, az Egyesült Államok­hoz ennék kapcsán intézett felhívás elutasító amerikai visszhangját idézi. Az egyet­értés ma lehetséges minimu­mának kategorikus elutasítá­sa nem a legjobb módjá a genfi találkozóra való felké­szülésnek. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti megér­tés ellen haf a Reagan elnök által meghirdetett doktrína, a törvényes kormányok meg­döntésére szőtt reakciós pucs- csok nyílt támogatásának, ösztönzésének vállalása is. Ha az Egyesült Államok ilyen jogot tulajdonít magának, ha a nemzetközi csendőr ru­háját ölti magára, akkor ez határozott ellenállásra talál szovjet részről. Washington­nak erre is gondolnia kellene a genfi találkozó előtt, ha csak nem akar onnan üres kézzel távozni. A Szovjetunió megállapodásra törekszik. Meg akarja érteni az Egve- sült Államok érdekeit és gondjait. Joggal számít azon­augusztus 12., hétfő' l ban ezen a téren viszonosság­ra, hiszen a Szovjetuniónak is megvannak a maga érde­kei és gondjai, s egyelőre úgy tűnik, hogy Washingtonban .hajlamosak erről elfeledkez­ni. A Szovjetunió tisztában van azzal, milyen jelentőségük van az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatainak a két ország és az egész nemzet­közi élet szempontjából. A Szovjetunió külpolitikai ér­dekei azonban sokkal na­gyobb területet ölelnek fel, sokkal több irányba hatnak, mint a szovjet—amerikai vi­szony. E fő irányok közül Alek- szandr Bovin elsőként az eu­rópai problémákat, az euró­pai biztonság kérdéseit em­líti. Ezen a téren a szovjet politika lényege a helsinki folyamat továbbvitele. Ennek megvoltak és ma is megvan­nak még a nehézségei. Két­ségtelen azonban, hogy Eu­rópában a béke. az együtt­működés erősítése iránvába ható ténvezők számottevőb­bek, mint a háború, a kon­frontáló elemei. A bécsi tár- gvalá'okon és a stockho'mi ér­tekezleten is van lehetőség a kijutásra a zsákutcából, el le­het jutni a kölcsönösen elfo­gadható megoldásokhoz. El­érésüket elsősorban az' Euró­pán kívüli erők fékező hatá­sa akadályozza. Ennek meg­állapításával a Szovjetunió nem az Egyesült Államok és európai szövetségesei közötti ellentétek szítására törekszik. Azt kívánja csupán, hogy európai szomszédai tengeren­túli szövetségesük politikai kultúrájának növelésére hasz­nálják fel. A szovjet külpolitika másik nagy ' irányaként említi a cikkíró az ázsiai, a csendes­óceáni politikai stabilitás erő­sítésében való érdekeltségét. E stabilitás biztosítását szol­gálják a hagyományosan ba­ráti szovjet—indiai kapcsola­tok. A Szovjetunió szempont­jából lényegi je’entőséggel bír a Kínához fűződő kapcsola- .tok normalizálása is. A Sz.ov- ielunió arra is számít, hogv túljutnak a hullámvölgyön Janánhoz fűződő kapcsolatai. Ha sikerül pozitív változá­sokat elérni a szovi°t külpo­litika más területein, elmé­lyíteni az enrónai egvüttmű- kö^ést, erősíteni az ázsiai no­li ti kai szilárdságot, fejleszte­ni a Szovjetunió más orszá­gokhoz fűződő. kölcsönösen előnves kancsola+ait, akkor ez előbb vasv utóbb elősegí­ti azt is, hogv a szoviet— amerikai viszony visszatérten a normális mederbe. (MTI) Mintegy ezerketszáz olyan politikai foglyot bocsátott szombaton szabadon az új ugandai katonai vezetés, aki­ket még az előző kormány börtönzött be. A szabadon engedett fog­lyok — köztük több volt mi­niszter — nagy részét teher­autókon szállították el a K ampalátói 11 kilométerre levő Luzira börtönbpl a vá­ros főterére. Hírek szerint még mintegy 200 maradt bör­tönben. A hatalomátvétel óta. Ugan­dában 100 embert tartóztat­tak le — ők a megbuktatott Obote biztonsági szolgálatá­hoz tartoztak. Toti Okello elnök szomba­ton újabb felhívást intézett az ország ellenzéki erőihez, sürgetve, hogy tegyék le a fegyvert, s csatlakozzanak az új vezetéshez. Okello azt ígérte, hoev az országban egy éven belül választásokat tar­tanak. A legnagyobb gerilla- szervezet, a Nemzeti Ellenál­lási Hadsereg (NRA) közölte, hogy tanulmányozni fogja az e'nök tárgyalási ajánlatát. Egy korábbi nyilatkozata vi­szont három feltételhez köti a tárgyalások megkezdését: a tárgyalások legyenek „semle­ges” területen: közvetítőként vegyenek részt rajta a ke­nyai és a tanzániai kormány képviselői; Okello ne állam­főként, csupán katonai kép­viselőként legyen jelen. Az Ugandát irányító kato­nai tanács vasárnap két újabb minisztert nevezett ki az ál­tala létrehozott „Nemzeti Egy­ségkormány” tagjává. A két héttel ezelőtt hatalomra ke­rült katonai tanács elnöke, Tito Okello tábornok azt kö­zölte, hogy kedden Tanzániá­ban béketárgyalásokat kezd a legnagyobb fegyveres ellenzé- kiszervezet, a Nemzeti Ellen­állási Hadsereg (NRA) vezető­jével. Az új miniszterek egvike Olico Okúi, aki a júliusban megbuktatott Milton Obote párthíveként parlamenti kép­viselő volt. Most az energia-, posta- és távközlésügyi mi­nisztérium irányítását bízták rá. Robert Kitariko. az ellen­zéki demokrata párt főtitká­ra. a közszolgálattal és kabi- netügvekkel foglalkozó minisz­ter lett. Ezzel nyolcra emelkedett a Paulo Muwarjga által vezetett „Nemzeti Egvségkormánv” tag­jainak száma. A kormány ke­zében nincs valóságos hata­lom: pusztán a katonai tanács végrehajtó és tanácsadó szer­vének tekinthető. Okello tá­bornok azonban ígéretet tett arra. hogv egy éven belül sza­bad választásokat tartanak és akkor új kormány alakul. (MTI) i A szovjet külpolitika és személyes kapcsolatok Amnesztia Ugandában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom