Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-10 / 187. szám
Bányászéletfában Idestova 22 éve foglalkozik faszobrászattal Csáki Pál bá- tonyterenyei lakos. Idős Szabó István tanítványa leggyakrabban a bányászéletből meríti témáit, hiszen ő maga is bányában dolgozott villanyszerelőként és vájárként. Az eddig elkészült 130 körüli szobrából számos, külföldi országokba is elkerült. 1980-ban Tatabányán nivódijat kapott, s jelenleg 30—35 alkotásával a csehszlovákiai Nagykürtösre készül bányásznapi kiállításra. A bátonyterenyei Bányász Művelődési Ház most már v'qkép befogadta az amatőr faszobrászt, hiszen itt alakították ki alkotóműhelyét. Bencze Péter képriportja- Szabó Tamás kiállítása Budapesten Harmadik alkalommal láthatja a főváros közönsége Szabó Tamás szobrászművész munkait. A ferencvárosi pincetárlat (1981.), majd a stúdiógaléria (1984.) után a Doroty- tya utcai kiállítóteremben nyílt önálló tárlata az idén Derkovits-ösztöndíjat kapott fiatal művésznek, aki például a salgótarjáni tavaszi tárlat idei nagydíjasa is volt. Érdekessége a kiállításnak, hogy a szobrok mellett láthatjuk a művész hat nagyméretű rajzát is. A szobrok közül újból megcsodálhatjuk a kiállítások- | ról már ismert Turbános férfit, vagy a Tudóst, ugyanak- j kor új munkái közül látható j a Figura, a Jobbról ifjak tá- ; madnak és a Portré I—II. tá- I mű alkotás. A kiállítást Udvary . Ildikó ! rendezte és ő szerkesztette azt | a szén kivitelű katalógust is, | amelyből megismerhetjük Szabó Tamás eddigi munkásságát. önálló kiállításainak színhelyeit, díjait is felsorolja a katalógus, csakúgy, mint a ! munkásságára vonatkozó iro- ] dalmat. Ezek közül P. Szűcs Júliannának a Népszabadságban és Wehner Tibornak a Művészetben megjelent kritikájából olvashatunk a művész munkásságát méltató sorokat. I Szabó Tamás kiállítása augusztus 17-ig látható, s annak, aki Budapesten jár az újjávarázsolt, hangulatos Vörösmarty bérről nyíló Dorottya utcai kiállítótenmet érdemes felkeresnie. (sz.) — Pályakezdő pedagógusok Az idei tanév Végén 4600 pedagógus kapta kézhez dip- I lomáját a különböző felsőok- | tatása intézményekben. Szá- 1 mukra 7800 állást hirdettek meg. A Művelődési Miniszté- i rium tájékoztatása szerint az első fél évben a frissen végzettek több mint a fele, mint. I egy 2600 ifjú pedagógus vál- I lalt munkát nevelési-oktatási intézményekben. A meghirdetett munkahelyekből a helyettesítő állások aránya az elmúlt években lényegesen nem változott: óvónőknél 15—16 százalék, tanítóknál 10—12 százalék, az. általános iskolai tanároknál 5—6 száalék, a középiskolai tanároknál viszont alig éri el a 3 százalékot. Ennek oka, l\ogy az ellj múlt években jelentősen meg- j fiatalodott a pedagógusgárda, j s a fiatal nők többsége igény- ! be veszi a szülést követően a gyermekgondozási szabadsá- ! got. Jellemző az is, hogy viszonylag magas a nevelői — napköziotthoni és diákotthoni — munkakörök száma. Munkásművelődési mérlegek Ilyenkor nyáron, a szokásosnál is kevesebb közművelődési jellegű esemény történik az üzemekben, sokan töltik szabadságukat, üdülnek, családjuk körében és leginkább a szabadban pihennek. Ezért aktuális programok helyett, az elmúlt fél évre tekintettünk vissza két helyen: a Ganz-MÁVAG mátranováki gyárában és a salgótarjáni Kohász Művelődés Központban. A Ganzban a termékszerkezet változásaihoz alkalmazkodva számos brigádot átszerveztek; így az öt évvel ezelőtt, a Vállalat kiváló ifjúsági brigádja címet elnyert Ságvári Endre, a Mező Imre, a T-Max, a Makarenko, a Farkas Bertalan, a dr. Mező Ferenc nevét viselő kollektívákat. Ám ez a legtöbb esetben nem változtatott a dolgozók kulturális igényein, aktivitásán. Az sem, hogy megszülettek az új együttműködési szerződések a brigádok és a művelődési ház között. Vannak persze kivételes aktivitású közösségek. A Ságvári Endre brigád például idén is azok között volt, akik legtöbbet tettek a rendezvények szervezéséért, résztvevői voltak a programoknak, háromnégy esetben ..házigazdaságot” vállaltak, dekorációt készítettek. Néhányan a kollektívából tagjai az amatőr művészek körének. Tavasszal politikai plakátokból, képekből csináltak kiállítást, amit elvittek a homokterenyei mozgalmi házbe is. Tizennégy brigád kapcsolódott be a megyei szervezésű munka és művelődés mozgalomba. ennek kapcsán is számos alkalommal mentek el kulturális rendezvényekre. A felszabadulásunk 40. évfordulója és az MSZMP XIII. kongresszusa tiszteletére hat héten át szellemi totót töltöttek ki, majd a legjobb nyolc kollektíva versengett a döntőben. Az első két helyen fizikai brigádok végeztek, öt csapat indult a bátonyterenyei KISZ-bizottság által szervezett hasonló témájú vetélkedőm, szép sikerrel. Több ezer forint értékben találnak gazdára a könyvek a dolgozók körében. A salgótarjáni Kohász Művelődési Központban a munka és művelődés összekap- c olásának két formája is van: házi szinten 1976-tól rendezik meg, mindig másmás üzem „házigazdaszerepe” mellett a munka és művelődés hónapjait; nyolc-tíz brigád pedig a megyei mozgalomba is bekapcsolódik. Mindkét változathoz számtalan TIT-előadással, kiállítással, vetélkedővel áll elő a művelődési ház. Közei ötezer látogatója volt az első fél évben a könyvtáruknak, 208 TIT- program, 36 műsoros előadás, 10 kiállítás, 21 táncos rendezvény, 20 egyéb kulturális program zajlott az év első felében —, hogy csak néhány adatot emeljünk ki a statisztikából. Ami ennél is fontosabb: nyitott a ház, a próbákon, a klubokban, a nagyteremben. a könyvtárban naponta átlagosan félezer fölött mozog a látogatók számai Talált kincs A GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM HELYZETE A fenti címmel nemrég jelent meg a könyvesboltokban a tízéves Kincskereső című gyermekfolyóirat válogatott gyűjteménye. Elbeszélések, novellák, versek olvashatók gyermekekről. Egy jrodalmi folyóirat ad életjelt ismét magáról, miközben évek óta egyedül, valójában igazi társ nélkül szolgálja a gyermekek olvasási készségének fejlesztését, irodalmi érdeklődésének gyarapítását, a Mórát nem számítva. Miközben évről évre könyveivel egyszerre kívánja szolgálni a szépirodalom, a tudományos és politikai ismeretterjesztés feladatait, nem feledkezhet meg arról sem, hogy eleget tegyen az oktatáspolitikai követelményeknek és könyvei illusztrációival az esztétikai igényeknek is megfeleljen. A gazdasági, üzleti szempontok azonban manapság a könyvkiadás területén is érvényesülnek, ez vonatkozik a hivatásos, állami könyvkiadók munkájára, de érzékelhető a különféle gazdasági munkaközösségek, kiadásszervezési társulások tematikai programjában is. Időnként azonban meglehetősen változó színvonalú kiadványokkal találkozni, amelyek a gyermekek olvasási igényének fejlődését egészségtelenül akadályozzák. Gondolok itt a „szövegszegény” képregényekre, a könyvbeli illusztrációk nem gyermekeknek szánt megoldásaira, vagy éppen arra. hogy a kiadói műhelyek számának gyarapodása ellenére változatlanul hiányoznak a mai mesék. megfelelő számban a nélkülözhetetlen történelmi regények, a líra szépségeit népszerűsítő verseskötetek. A Hazafias Népfront országos elnökségének gyermek- és ifjúsági irodalommal és olvasástanítással foglalkozó munkacsoportja idén májusban társadalmi vitasorozatot indított. számítva pedagógusok, ifjúsági vezetők, szülők, gyermek- és iskolai könyvtárosok és természetesen a tanulóifjúság véleményére. A gyermekkönyvtárakban, iskolákban, olvasótáborokban eddig szervezett beszélgetések közben számtalan izgalmas és kiadás- poiitikailag fontos kérdés fogalmazódott meg. Például: a gyermekolvasók kíváncsisága hogyan változott az elmúlt években, a szépirodalom iránti érdeklődés —, ahogyan azt a terjesztői tapasztalatok mutatják , miért csökkent az ismeretközlő irodalom javára, valójában milyen értékeket képvisel jelenleg az ifjúsági könyvkiadás, az olva- sástanítás. mennyiben segíti az olvasás élményének egy életre való elültetését 6—10 éves korban, milyen az együttműködés iskola, a könyvesbolt, és a gyermekkönyvtár között, a kötelező és az ajánlott irodalom folyamatos megjelenése érdekében, miért nincs országos gyermekkönyvklub-hálózat, hol vannak a gyermekeknek tervezett speciális berendezésű könyvesboltok, milyen a könyvújdonságokról szóló tájékoztatás színvonala. A viták szenvedélyessége, légköre már ed-t dig is igazolta, hogy a könyvszakma képviselőinek érdemes odafigyelnie az olvasok véleményére. A mielőbbi jó megoldások keresése sürget tő feladat, hiszen olvasáskutatói vizsgálatok is figyelmeztetnek arra, hogy gyermekkorban csökken az olvasásra szánt idő, a gyermekkönyvtárakból az eddiginél és a szükségesnél kevesebben iratkoznak át a felnőttolvasók táborába. Az olvasáspropaganda irodalomnépszerűsítő akcióktól függetlenül állandó feW adatának tekinthetné a gyermek- és ifjúsági könyvek népszerűsítését. Ténylegesen ugyan nem csekély az a választék, amelyet a könyvtárak, a könyvesboltok, a könyvraktárak kínálnak, de vajon eljut-e és .milyen módon a gyermekekhez, a fiatalokhoz. Támaszkodhatnak-e hasznos, figyelemre méltó tanácsokra, hogy a könyv valójában ne csak egy kötelező tantárgyi eszközként maradjon meg számukra? A Magyar írók Szövetsége októberben a Gyermek- és ifjúsági irodalom gondjai címmel rendezi meg IX. szekszárdi tanácskozását. Ez alkalommal lehetőség lesz majd arra is. hogy a társadalmi vitasorozat tanulságait a jelenlévők elemezhessék. A legfőbb kívánság természetesen csak az lehet, hogy a gyermék- és ifjúsági irodalom fontos része, igazi kincse legyen könyvkiadásunknak. hatatlanul a XVII. századi kiváló cseh M pedagógus és író, Komensky üzenete jut eszembe: „... a bölcsességre törekvő tanulónak a könyveket az aranynál és ezüstnél jobban kell szeretnie”. Maróti István ] Honismeret — szélesedő körben A közelmúltban rendezték meg Sopronban a IV. országos honismereti konferenciát és a XII. országos honismereti akadémiát, amelyen Nógrád- ból tizenketten vettek részt. Ami ennek a két eseménynek nagyobb jelentőséget adott: idén ünnepelhette a szervezett honismereti mozgalom a negyedszázados évfordulóját. A Hazafias Népfront és a Népművelési Intézet közösen vállalta ezt a szép, de a témakör sokrétűsége miatt korántsem egyszerű munkát. Hogy valóban mozgalommá terebélyesedhetett ki a korábbi szórványos gyűjtőmunka, az annak is köszönhető, hogy olyan emberek álltak mellé, akik — Kodály Zoltán szavaival szólva — „déli harangszókor sem dobják vissza a maltert a vakolóládába.. Nógrád megyében is voltak ilyen személyiségek — dr. Schneider Miklóst, a megyei levéltár elhunyt igazgatóját megyszerte sokan tartják meg úgy emlékezetükben, mint aki szakmai hozzáértésével és emberségével, tenni akarásával másokat is ösztönözni, lelkesíteni tudott. A halála után egy ideig meg is akadt a mozgalom, míg dr. Praz- novszky Mihály múzeumigazgató tevékenysége nem segített újabb lendületet adni a munkának. A megyei tevékenységekről, aktuális tennivalókról a fent említett országos rendezvények után Kósy Zoltán, a HNF Nógrád Megyei Bizottságának munkatársát, a küldöttség vezetőjét kérdeztük meg. — Jó alkalom volt ez számunkra is a mérlegkészítésre, átgondolni tennivalóinkat. Összefoglalót készítettünk öt esztendő munkájáról — amely tartalmazza a szakkörök, az aktívák tevékenységét, a rendezvényeket, az együttműködési formákat, az írásos anyagokat (azaz a honismereti mozgalom érdekében megszületett kiadványokat.) — Kikkel dolgoznak együtt, kik e „tábor” tagjai? — Megyénkben tizenkét honismereti szakkörben kétszázhúsz, négy múzeumbaráti körben mintegy ötszáz fő tevékenykedik. Rajtuk kívül huszonhét általános és szakközépiskolában munkálkodik szakkör, a létszámot nem tudjuk pontosan. Az irányító emberek számára 1982 októberétől évente fórumot szervezünk, amelyen a résztvevők kicserélhetik tapasztalataikat. — Mi született az utóbbi években a megyei aktivisták gyűjtőmunkája és tolla nyomán? — Az aktivisták által jött létre a szécsényi és balassagyarmati Honismereti Híradó, a balassagyarmati helytörténeti gyűjtemény és kutatóhely, a sóshartyáni falumúzeum, a patvarci néprajzi gyűjtemény, a galgagutai diafilmes falukrónika. Kiemelkedő jelentőségű helytörténeti gyűjtést végez a balassagyarmati honismereti kör, amelynek tagjai teljességre törekedve sok témakörben kutattak dokumentumok után. Értékes kutató- és gyűjtőmunkát végeznek a szécsényi, a diósje- női, a patvarci, bujáid szakkörök tagjai is. A szécsényiek például több százezer forint eszmei értékű muzeális tárgyat, régészeti leletet mentettek meg az enyészettől, adtak át a múzeumnak. És évente kétszer, 500—500 példányban megjelenik a Honismereti Híradójuk, amelybe a község, ben történt eseményekről, a kutatások eredményeiről írnak, visszaemlékezéseket, dokumentumokat tesznek közzé. — A nemrégiben lezajlott országos fórumokon mit tudtak ebből bemutatni, elmondani? , WOG RÁD - 1985. a> — A konferencián a megyei kiadványokból kiállítást rendeztek. Itt szerepeltek a híradók, az irodalmi bibliográfiák, a Nógrád megyében alkotó toliforgatók: Bódi Tóth Elemér, Kelemen Gábor szerzői estjére összeállított füzetek, tanulmányok, múzeumi évkönyvek, értekezők. Emellett ketten felszólaltak a megyei honismereti körök vezető] közül: Antal Károly, a szécsényi körtől (aki a konferencián Szocialista kultúráért kitüntetést kapott) és Koval- csik András Balassagyarmatról. Munkáikról, törekvéseikről, az utánpótlás-nevelésről beszéltek többek között. — Ahogy a résztvevők névsorát átböngésztem, sok területről ismerős nevekkel találkoztam: könyve táros, tanár, tanácsi dolgozó, HNF-munktárs, múzeumi szakember, levéltáros egyaránt szerepel köztük. Hogyan jelentkezik ez « sokrétűség a mozgalmi munkában? — Ügy a szakköri tevékenységnek, mint a vetélkedőkön, a pályázatokon való részvételnek szeretnénk minél több embert megnyerni; egyre szélesebb körből. Nem szabad csak egy-egy intézményre, szervre támaszkodni — nagy szükség van az együttműködésre. Amikor a tennivalóinkon gondolkodunk, ez van a szemünk előtt. Ha a szakszervezetekkel, KISZ-szel szorosabbá tudjuk tenni az együttműködést, bizonyára előre tudunk lépni az üzem- történet-írásban is. Hogy a megye lakói közül mind többen, mind többet tudjanak a szülőföldjükről, lakóhelyükről, ahhoz még tovább kell szélesíteni és erősíteni a honismereti mozgalmat. A konfe. reneia ehhez sok útmutatást adott. G. Kiss Magdolna 10- szombat 7
