Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-09 / 186. szám
1 ft gazdasági megájulásrél A XIII. kongresszust a gazdaságtörténészek minden valószínűség szerint a gazdasági megújulást nemzeti program rangjára emelő, elindító fórumként fogják értékelni. E jelző megelőlegezése jogos. A szocialista gazdaságok többségében érzékelhető megújulási törekvés 1 új, történelmi szükségszerűség. Az utóbbi evekben tapasztalható felerős- bödésenek okai mélyen a társadalmi-gazdasági viszonyokban gyökereznek. Nem véletlen és nem csupán ma'gvar jelenségről van tehát szó. A TARTÓS Í5S EREDMÉNYES MEGOLDÁS KÖVETELMÉNYE A nyolcvanas évek közepén lényegeben minden szocialista gazdaság szembekerült ázzál a problémával, hogy az extenzív fejlődés tartalékainak kimerülésével, az eddigi, klasszikusnak tartott növekedési pályán ‘való haladás lehetőségei összeszűkültek, Magyarország esetében például lezárultak. A gazdaságok többsége ugyanakkor még nem állt, vagy csak részlegesen tudott átállni a jövőben egyedül lehetséges fejlődési típusú pályára. Ennek tünetei: a növekedési ütem lelassulása; egyensúlyi zavarok, eladósodás; a hatékonyság és jövedelemtermelő-képesség stagnálása; a technikai és strukturális megújulás (korszerűsödés) intenzitásának és a gazdaság rugalmasságának (alkalmazkodóképességének) alacsony színvonala; a külkereskedelmi pozíciók gyengülése, (cserearányok romlása); a társadalmi élet más területeire is — különösen az élet és a szociálpolitikára, a tudati szférára — átsugárzó ellentmondások, feszültségek felhalmozódása. Mindez egyúttal — most már a magyar viszonyoknál maradva — azt is jelenti, hogy az ! 957-től tartó, s az 1968. évi reformmal még nagyobb lendületet kapó megújulási folyamat nem vezetett kellő eredményre. Egyrészt, mert a gazdálkodás szerveződési elvének, főként gyakorlatának módosulása nem volt elégséges, másrészt, minden elméleti okfejtésnél meggyőzőbben a gyakorlatban is beigazolódott, hogy a társadalmi alrendszereknek csupán egyikére korlátozott megújulási folyamat nem lehet igazán mély és eredményes. Másképpen fogalmazva; tartós és eredményes megoldást csak a társadalom minden fontosabb alrendszerére — politikaállam, gazdaság, kultúra-ideológia — kiterjedő megújulási folyamat biztosíthat. Századunk utolsó ötödében a magyar gazdasággal szemben jelentkező követelmények átlépték azt a küszöbértéket, amelyen túl. a gazdaság teljesítőképessége, illetve a vázolt problémák feloldása csak a jelenségekre irányuló beavatkozások. módosítások révén már nem javítható érdemlegesen. Az európai viszonylatban középszerűséget jelentő körből ezért a pótcselekvések számát gyarapító lépések helyett csupán komplex átfogó és gyökerekig hatoló változtatások révén lehet kilépni. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az örökölt szisztéma és keretek továbbélése a közgazdaság-tudomány által felvázolt új növekedési pályára való ráállást, és az azon való haladást inkább gátolná, mint segítené. A szükséges és kínálkozó lépés kihagyása ezért súlyos történelmi mulasztás lenne. A felvetett kérdésnek tudományos és politikai szempontból ezért egyetlen helyes közelítésmódja; a társadalmi tulajdon nyújtotta előnyök maximális kihasználása, amelynek kapcsán semmilyen korábbi konkrét megoldás nem lehet tabu. Ellenkezőleg, minden önmagát túlélt megoldást — még a legfájóbbnak tűnőket is jogunk és kötelességünk megváltoztatni. Tabuként való kezelésükért. ui. — a történelmi tapasztalatok szerint — előbb- utóbb fizetni kell. SZERENCSÉRE NEM VAGYUNK EGYEDÜL A megújulásra irányuló törekvéseinkkel szerencsére nem vagyunk egyedül. A szocialista gazdaságok szerveződési elve és gyakorlata a 60-as évekkel kezdődően — igaz. hogy eléggé eltérő módon és melységben — lényegét tekint- ,ve hasonló irányban fejlődött. Ezekben az években pedig egy újabb kísérletezésből álló hullám, minden eddigit felülmúló. azt ígérő megújulási folyamat. érlelődésének lehettünk tanúi a Szovjetunióban, Kínában és több európai szocialista országban is. Az eddigi megújulási folyamat részlegességével és eredményességének alacsony szintjével összefüggésben — a teljességet és közelítésmód történetiségét is biztosítandó — azt is látni kell. hogy a hetvenes évtizedben gazdaságunk olyan időpontban érkezett az önmagában is korszakos jelentőségű pálvamodosuláshoz. amikor működésének külső feltételei nagymértékben megnehezültek (romlottak), tartalékait a gazdaságpolitika teljes mértékben felélte (kimerítette). Szigorúan véve. a valóságban a munkaerőforrás kimerülésén kívül inkább bizonyos aránytalanságok biztosította átmeneti előnyök feléléséről helyes beszélni. Az ötvenes években a mezőgazdaság. a hatvanas években az infrastruktúra, a hetvenes években pedig az eladósodás árán értünk el a világátlagnál gyorsabb növekedést. A közel három évtizedig tartó világméretű konjunktúra ehhez további jelentős növekedési energiát biztosított. Mindezt ugyanakkor egyértelműen a rendszer fölényeként könyveltük el. A fejlesztés aránytalanságainak és a hatékonysági, korszerűségi követelmények háttérbe szorításának következményei hosszú időn keresztül rejtve maradtak, aminek árát most fizetjük. Ilyen előzmények után a világgazdaság nagy horderejű, tartós és könyörtelen kihívásával egy erősen sebezhető, alacsony jövedelemtermelő képességű, kényszerpályán haladó, törékeny kis magyar gazdaság áll szemben.. A kényszerpályán haladás egyik súlyos tünete, hogy az ország nem képes saját forrásait külsőkkel kiegészíteni, de saját forrásai egy részét is hitelek és kamatok visszafizetésére. illetve törlesztésére kell fordítani, amit a cserearányok romlása miatti veszteség még tovább tetéz. Az országból de facto, tehát tőkekivonás történik, amelynek 1974—84. közötti nagysága kbz egyévi nemzeti jövedelemmel egyenlő. A jelenségek közgazdasági logikája ilyen kényszerhelyzetben értelemszerűen megfordul: tartós köz- gazdasági folyamatokat kell — társadalompolitikai okok miatt — átmeneti jelenségeknek alárendelni. Világosan kell azonban látni, hogy a tartós tendenciák és követelmények rovására a jelenlegi nehézségek nem oldhatók meg. és fő-- leg nem kerülhető el a gazdaság szétzilálása. A nadrágszíj összehúzása tehát segít, mivel az csak a feszültségek rövid távú enyhítésének és a nem tartós megoldásoknak az útja. Ebből a körből ezért csak mélyreható általános megújulással lehet kilépni. A MEGÚJULÁSI FOLYAMAT CÉLJA A megújulási folyamatot szükségessé tevő okok bizonyos mértékig a célrendszert is magukban rejtik. Nem elég azonban csak a gondoktól megszabadulni. Ennél többre, olyan állandó megújulásra kész társadalmi, gazdasági viszonyok elérésére van szükség, hogy minimális követelményként a társadalom és a gazdaság a hetvenes évektől jelentkező gondok, feszültségek felhalmozódásával szemben védett legyen (nem abszolút védettségről van szó), másrészt —, s ez lehet a megújulási folyamat maximális célja. ha úgy tetszik értelme, vezérelve —. hogy a magyar gazdaság is újra a haladás élvonalába (ami nem azonos a fejlettségi szinttel) kerüljön. A jelen történelmi körülmények között ehhez az egyébként általános és folyamatos megújulási folyamatot erősíteni, szélesíteni és mélyíteni szükséges. A legáltalánosabb célokra röviden: a) A termelőerők és az emberi tényező fejlettségi szintjével az eddigieknél egyezőbb mozgásformát, a szocialista termelési viszonyok nyújtotta előnyök maximális kiaknázását biztosító feltételrendszer kialakítása, ennek érdekében a gazdaságpolitika és a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése. b) A tulajdonosi szemlélet erősítésével a szocialista demokrácia szélesítésével, az érdekeltségi viszonyok fejlesztésével a társadalom, a gazdaság alulról történő építkezését is biztosítva az alkotó energiák felszabadítása, aktiválása, s a főáramlatokba való becsatolása. Nem túlzás, hogy az eddig követett szerveződési elvből eredően a szocialista gazdaságoknak napjainkban ez az achillesi sarka. amelyhez képest a jövedelemtermelő képesség alacsony színvonala csupán okozat, a jéghegy csúcsa. c) A világgazdasági kihívást transzformáló követelmény- rendszerből adódó nyomást a magyar gazdaság is mielőbb normálisnak érezze. Ennek érdekében a világgazdaság követelményrendszere, mint mérce. gazdálkodásunkba, szemléletünkbe, értékrendünkbe mielőbb normaként épüljön be. d) A megújulási folyamat eredményeként — is — a magyar népgazdaság újból dinamikus fejlődésre képes gazdasággá váljék. A fejlődést ebben az összefüggésben a növekedésnél tágabban helyes értelmezni. A dinamikus fejlődés ui. bizonyos növekedést is magában foglal. A növekedésnek egyébként sem minden mértéke és vállfája ítélendő el, csupán az erőltetett és annak egyoldalúan meny- nyiségi motivációkon alapuló formája. Azzal természetesen tisztában kell lenni, hogy a Kondratyev-féle cikluselmélet itt nem vitatott igazságtartalmától függetlenül, a világ országainak többségéhez hasonlóan a következő évtizedben a magyar népgazdaság sem érhet el a korábbi évtizedekhez hasonló növekedési ütemeket. e) A magyar népgazdaságnak a világgazdasághoz való illeszkedése előnyössé váljék, s ezáltal a gazdaság növekedési többletenergiákhoz jusson. Kétségtelen, hogy a mai helyzet megfordítása, a komparativ előnyöket kínáló lehetőségek felkutatása, majd kiaknázása nem könnyű feladat. Végső soron azonban, mint, ahogy azt a világkereskedelemben való részesedésüket növelni képes hasonló adottságú országok — tehát nem csupán az OPEC-orszá- gok — példája mutatja, az illeszkedés előnyössé tétele az illető országok alkalmazkodóképességének, kínálati struktúrájának is függvénye. f) A megújulási készség fokozódásának eredményeként gazdaságunk alkalmazkodó- és reagálási képessége legyen képes a mindenkori nemzetközi követelmények szintjére felzárkózni. Ennek megcélzá- sa ezért nagyon fontos, mert adottságainkból eredően nekünk sok más ország természetföldrajzi stb. előnyeit is ellensúlyoznunk kell. Attól is függően természetesen, hogy a világgazdasági ranglétrán — különösen Európában — milyen pozíciót tartunk a magunk számára elfogadhatónak. g) A gazdaság új fejlődési pályára állításának elősegítése. A gazdaság fejlődésének ezekben az években folyó új pályára állítása 1 történelmi léptekkel mérve is korszakos jelentőségű a magyar gazdaság történetében. ami kiegyensúlyozott körülmények között is igen nehéz feladat, most pedig hatványozottan az. Dr. Barta Imre. a közgazdaságtudományok kandidátusa. Állami Fejlesztési Bank területi igazgatósága Eg? utönixsgdlat kapcsán Ruházati magánkereskedők és a fogyasztói érdekvédelem A megye ruházati kiskereskedői valamint, az őket ellátó kisiparosok tevékenységet tekintette át legutóbbi vizsgálatával a megyei tanács kereskedelmi osztályának kereskedelmi felügyelősége.-Az átfogó ellenőrzés célja az volt, hogy. feltárja a fogyasztói érdekvédelem helyzetét, rámutasson az ismétlődő hiányosságokra s képét alkosson a magánkereskedők illetve kisiparosok munkájáról, választékbővítő szerepéről, valamint a köztük kialakult árukapcsolatokról. összesen 46 magán-kiskereskedőre es nyolc magánkisipa- rosra terjedt ki a vizsgálat: Részt vettek az ellenőrzésben az alsófokú szakigazgatási szervek ügyintézői, a társadalmi ellenőrök és az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség munkatársai is. Legutóbb két esztendővel ezelőtt követték nyomon a ma- gándivatárusok értékesítő tevékenységét. Az alapvizsgálat során megállapították, hogy a magánkereskedők munkája társadalmi szükségletet elégít ki, javítja a vásárlási lehetőségeket. Fokozottan érvényes ez az idei utóvizsgálat idején, amikor az öt esztendővel ezelőttihez képest több mint megduplázódott a ruházati kiskereskedők száma: gyarapodtak az értékesítő- helyek, javultak a vásárlási körülmények. A tervszerű telepítéspolitika következtében a nagyobb településeken ízléses pavilonsorok épültek, a lakótelepek is új színnel gazdagodtak az árusítópavilonok révén. A ruházati szakma a legérzékenyebb a divat változásaira. A magánkereskedők zöme gyorsan alkalmazkodik a módosuló kereslethez, néhányan azonban — kellő frisseség. rugalmasság híján — szakmájuk feladására kényszerülnek. A magán-kiskereskedők árujuk legnagyobb részét a fővárosi kisiparosoktól, gmk-któl szerzik be. Ügy vélik, a divatot a budapesti kisiparosok diktálják, a vidékiek csak követik őket. A kiskereskedők szerint termelő partnereik monopolhelyzetet élveznek, részben divatos alapanyagok szűkössége, részben a kiskereskedői igények növekedése következtében. Termeltetéssel — legalábbis a dokumentumok szerint — nem foglalkoznak a kiskereskedők, ám gyaníthatóan ez sem hiányzik a kereskedői módszerek közül. Kontárok, szakképzettség nélküli személyek foglalkoztatására utal ugyanis egyes ruhafélék s za ks zer üti en el d ol gozása. háztartási varrógépekkel való összeállítás, valamint az apyagok foszlása. Főként az újonnan piacra, lépő, kevés tőkével rendelkező kereskedők vásárolnak bizományosi konstrukcióban, bizományi jegyzéket azonban nem állítanak ki. A bizományosi vásárlások nyilvántartásának teljes hiánya hozzájárul a valós forgalom eltitkolásához. A kisiparosok, gmk-k éppen monopol hel vzetüknél fogva iparkodnak kibújni a számlaadási kötelezettség alól. Sok kiskereskedő elmondta a vizsgálat folyamán, hogy a kisiparosok nagy része eleve elzárkózik az áruszállítás elől, ha kereskedőpartoere ragasza koöik a szabályos számlához. A kínálatot vizsgálva megállapították az ellenőrök, hogy a kiskereskedők több szakmára kérnek engedélyt, de nem mindegyiket gyakorol ják: a megyében a djvatáruszakma került előtérbe. A divatárusok elsősorban a fiatalok részére kínálnak divatcikkeket — főleg normál méretben. Készletek árualap-bővítő jellegűek, szorosan követik a mindenkori divatot. A legtöbb gondot — hasonlóan az alapvizsgálathoz — ezúttal is a bizonylati fegyelem terén tárta fel az ellenőrzés. Több ecetben kifogásolható az árfeltüntetés, hiány- helyzettel való visszaélést, tisztességtelen ár alkalmazását azonban nem tapasztalták a felügyelők. Gyakran hiányoznak a használati, kezelési útmutatók, s csaknem minden esetben a minőségtanúsítás és a gyártó nevének feltüntetése. A vizsgálat során szabálytalanságok miatt 37 esetben alkalmaztak felelősségre vonást: 23 esetben bírságot rótta': ki 46 ezer forint értékben. 14 alkalommal figyelmeztetéssel éltek. Ezen túl a kereskedelmi felügyelőség levélben kereste meg a Fővárosi Illetékhivatalt és az érintett képűiéi tanácsok ipari osztályát. hosv a megyébe szállító és használati-kezelési utasítást. minőségtanúsítást, számlát nem adó kisiparosokat ellenőrizze. Takarékos kazánok Jelentős mennyiségű hőenergiát takarítanak meg országszerte a Tatabányai Szénbányák szakembereinek kezdeményezésére és közreműködésével üzembe helyezett kazánokkal. A szén gazdaságos felhasználásával kapcsolatos piackutatások alkalmával már korábban megállapította a tatabányai vállalat, hogy az üzemek számottevő részében a kis és középteljesítményű széntüzeléses kazánok meglehetősen elavultak. A legtöbb ilyen berendezés alacsony — mindössze 50 százalékos — hatásfokkal működik. Fölöslegesen sok szenet emészt. A tüzelőanyag gazdaságtalan fel- használásán kívül ezek az öreg, általában fél évszázados berendezések nagymértékben szennyezik a városok, települések levegőjét. Az előnytelen helyzet megváltoztatására, a szén takarékosabb felhasználására a tatabányaiak országos programot dolgoztak ki. A program célja az, hogy fokozatosan felújítsák, korszerűsítsék a hazai kazánokat. A terv jelentőségét bizonyítja, hogy ha csupán 15—20 százalékkal növelik a régi kazánok hatásfokát, azzal évente több millió tonna szenet megtakarítanak a népgazdaságnak. A program megvalósítására a tatabányaiak először új típusú kazánokat vásároltak egy osztrák cégtől, majd megvették a gyártási dokumentációkat. Ezek alapján rendezkedett be a Láng Gépgyár a korszerű, középteljesítményű berendezések üzemszerű gyártására. A tatabányai vállalat megrendelésére Lengyelország is szállít tartozékokat az új kazánokhoz. Az új kazánok 75—80 százalékos hatásfokkal működnek és nem szennyezik a levegőt. (MTI) Nemzetközi technológiai vásár Kőbányán Az OMÉK-kal egyidőben, augusztus 17-től nemzetközi technológiai vásárt is rendez Kőbányán, az F pavilonban a Hungexpo. A kiállításon 16 ország mutatja be a mező- gazdasággal, élelmiszeriparra] kapcsolatos gyártási, technológiai rendszereit, közöttük 23 magyar vállalat, amelyek további több száz partnercéget is képviselnek. A technológiai vásár elsősorban a fejlődő országok mezőgazdaságának műszaki fejlesztését szolgálja. Alkalmat teremt olyan licencek. gyártási módok bemutatására, cseréjére, megvételére, amelyekkel az eddigieknél gazdaságosabban, nagyobb hatékonysággal termelhetnek. Ezek a gyakorlatban már bevált megoldások, szellemi alkotások hozzájárulhatnak egy-egy országban az éhezés felszámolásához. A résztvevő afrikai országok között olyanok is jelentkeztek a kiállításra, amelyekkel eddig a hazai vállalatoknak nem volt kapcsolatuk, így Libéria. Sierra Leone, Uganda és Ruanda. Egyes ENSZ-szerve- zetek is képviseltetik magukat, például a WHO és az UNIDO. A vásár alatt tudományos konferenciákat rendez az UNIDO. a Világbank és a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége. Továbbá a Világgazdasági Kutató Intézet és a SZÖVOSZ. A tanácskozásokon a technológiacserék szervezésének. gyors termelésbe állításának kérdéseit vitat ák meg. (MTI) A NÁÉV mélyépítő üzemének kivitelezésében készül Pászl ón a strandon a vizvisszaforgató gépház. Az április elején elkezdődött munkálatokat október végére kell befejezniük — bp.— a
