Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
Egy hazában élünk r Szokták mondani, Közép- Europa a nepek nagy olvasztó kohója. S, bármily felleng- zösséget is érez ebben valaki, a tartalma igaz marad. Századokon keresztül éltek, s élnek itt, a Duna-medencében együtt és egymás mellett — sajnos sokszor egymás ellen •— a különböző népek: magyarok, németek, szlovákok, szerbek, románok, szlovének... S, ma sincs ez másként, any- nyi —, s ez alapvető — különbséggel, hogy az itt élők életüknek inkább azokat az elemeit keresik, erősítik, amelyek elősegítik a másik jobb megértését, amelyek a különbözőséget megtartva összekötnek. Ez a gondolat fogalmazódott meg másfél hete minden hozzászólásában azon a nemzetiségi tanácskozáson, amelyet Rétságon, az Asztalos János Művelődési Központban rendeztek a hónapok óta folyó és a mai bánki találkozóban kicsúcsosodó Nógrád megyei nemzetiségi napok keretében. Tudjuk, a gondolat nem új, de sokkal régebbi annál, mint azt első pillanatra feltételeznénk. Nagyon találónak érezhetjük az elméleti tanácskozáson elnöklő Óvári János rétsági tanü.selnök-helyettes, Szent István király intelmeinek felidézését. Államalapító királyunk a fiához, a vadkan- vadászaton tragikusan elhunyt Imre herceghez többek között az alábbi szavakat intézte: „A vendégek, s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén... Mert, amiként különbkülönb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindaz az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokása, ország gyenge és esendő...'’ E mondatokból kétségtelen kisüt némi önérdekű racionalitás, vakok lennék azonban, ha nem vennénk észre azon túlmutató tartalmát: a más nemzetbeliek iránti tiszteletet, türelmet és megbecsülést. Nógrád megyének huszonkét községében szlovák, két fá’lujában német nemzetiségűek élnek. A török kiűzése, valamint a kuruc—labanc harcok befejezése után telepedtek itt le. az elnéptelenedett, vagy kihalt falvakban, a jobb megélhetés reményeben. őket sem kímélték a történelem viharai. Hazánk felszabadulása óta azonban, de kiváltképpen az utóbbi két-három évtizedben lényegesen megváltozott a helyzet. Nemzetiségeink — alkotmányunk biztosítja, törvényeink V szavatolják — egyenrangú állampolgárai a Magyar Népköztársaságnak. Ami azt jelenti, a magyarokkal azonos jogok és kötelességek illetik meg, vonatkoznak rájuk, szabadon használhatják, tanulhatják anyanyelvűket, kutathatják szokásaikat, őrizhetik és ápolhatják nemzeti hagyományaikat. A rétsági tanácskozáson az előadók számos ténnyel támasztották alá mondanivalójukat. Sinka Sándor, a rétsági pártbizottság titkára elmondotta, hogy körzetükben — s, ide esik a nemzetiségi községek fele — különösen a hetvenes évek elejétől nagy léptékű a fejlődés. A szlovák és a német nyelvet nemcsak az általános iskolákban tanítják. hanem az óvodákban is. Hosszú idő óta sikeresen szerepelnek fesztiválokon, minősítő bemutatókon a szlovák hagyományőrző együttesek, például a nézsai^ a legéndi, a nógrádsápi kórus. Üjabban zárkózott fel hozzájuk a szendehelyi, a berkenyéi német énekkar. Bánkon, a szlovák nemzetiségű fiatalok a közelmúltban alakítottak tánccsoportot. S nemrégiben kaptunk hírt arról a nagyszerű kezdeményezésről, hogy három község fiataljai közös tánc- együttest szerveztek. A települések első betűi alapján, sokan úgy emlegetik: NOSZE- BE. azaz Nógrád. Szendehely és Berkenye együttese. S, aki jártas a témában, az tudja, szlovák és német fiatalok egvüttmunkálkodásáról van szó. Természetesen Rétságon gondok is szóba kerültek, a tennivalókkal együtt, Az előadók mellett a hozzászólók is megerősítették többek között azt, hogy az anyanyelv oktatását kedvezőtlenül befolyásolja a késedelmes, illetve hiányos tankönyv- és eszköz- ellátás, a személyi feltételek hézagossága. Megoldásra vár a 14 éven felüli fiatalok oktatatása is.. Egyelőre ugyanis meglehetősen szűkkörű a középiskolai anyanyelvi oktatás, másrészt megyénkben nincs is nemzetiségi középiskola, de az említett korosztálynak szóló tanfolyamok sem működnek. További nehézséget jelent, hogy a nemzetiségi községek kis települések, amelyeknek ebből adódóan is vannak kereskedelmi, gazdasági és kulturális gondjaik. Az anyagi források szűkösségével magyarázható, hogy jelenleg csak az óvodák működnek kifogástalan körülmények között, az iskolák többsége zsúfolt, meglehetősen korszerűtlen. Nem mentes problémáktól a rétsági nemzetiségi bázis- könyvtár kihasználása sem. Tizenegy éve hozták létre, gazdag szlovák és német nyelvű állománnyal. Sokkal több olvasó igényeit lenne tehát képes kielégíteni a mostaninál. A fogyatékosságok lényegében magukban rejtik a teendőket. Részben ezért ecseteltük részletesebben, másrészt abból a meggondolásból, hogy érzékeltessük olvasóinkkal: a nemzetiségi tanácskozás hasznos munkaértekezlet volt, nem üres szópuffogatatás. A találkozás alkalmát senki «am arra használta fel, hogy indokolatlanul „tiszteletköröket fusson”, vagy ugyanígy oktalanul panasznapot tartson. A józan mértéktartás, a helyzet reális felmérése volt a jellemző. Vagyis mindaz, ami jellemzi hazánk nemzetiségi politikáját. Mert, ha eltérő is az anyanyelvűnk, egy hazában élünk, azonosak az érdekeink^— a béke megőrzése, a szocializmus, a kommunizmus felépítése. A mai bánki nemzetiségi találkozó résztvevői erre szavaznak akár puszta jelenlétükkel is. Felszabadulási évforduló — hasznosítandó tanulságokkal a társadalmi fejlődés aktuális teendőinek megvalósításában nélkülözhetetlenek a párt gazdag tapasztalatai, a szocialista építés több évtizedes tanulságai. Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából — a pártszervek és -szervezetek irányításával — átfogó politikai, ideológiai munka bontakozott ki. A megyében is testületi állásfoglalás rögzítette a helyi feladatokat, s operatív bizottság alakult az évfordulóval összefüggő sokrétű tevékenység koordinálására. A tapasztalatok összegzése az illetékes fórumokon megtörtént, hasznosításuk a tudatformálás egész folyamatában szükséges. Bár a felkészülés, a „ráhangolás” időszakától, illetve konkrétan Battonya felszabadulásának évfordulójától a győzelemnapi megemlékezésekig állandó eleme volt a politikai munkának a jubileum eszméje, a programoknak két kiemelkedő vonulata rajzolódott ki. Először a megyei települések felszabadulási évfordulói — 1984. december 5—31. között — élénkítették a közéletet, ösztönöztek intenzívebb politizálásra. Kiemelt megyei ünnepség színhelyei voltak az elsőként — Erdótar. csa térségében — és az utolsóként felszabadult Szécsény körzeti községek, valamint a megyeszékhely. A politikai kampány csúcspontját természetesen .az április 4_i ünnepségek képezték, amelyek az országos, sőt a nemzetközi összefüggésekre'is ráirányították a figyelmet. Megfelelő hangot kaptak a tömegpolitikai munkában a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának és az új magyar államiság létrejöttének 40. évfordulójáról való megemlékezések is. A jubileumi rendezvények egész szakasza összekapcsolódott az MSZMP XIII. kongresz. szusára való felkészüléssel, valamint az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választási előkészületeivel. Tudatos törekvés volt arra, hogy az elmúlt öt esztendő értékelését a négy évtizedes fejlődés folyamatába illesztve ismerje meg a közvélemény. Az évfordulóhoz kapcsolódó politikai, ideológiai munka eredményeként fejlődött az emberek történelmi tudata árnyaltabb és hitelesebb ismeretekkel rendelkeznek az ország, a megye és szűkebb környezetük — lakó- és munkahelyük — múltjáról, fejlődéséről, mai viszonyairól, perspektíváiról. Mélyebben sikerült megismerniök a felszabadulást megelőző ellenforradalmi és háborús korszak jellemzőit, melyek segítették annak tudatosítását, hogy az önmagát túlélt, az országot nemzeti katasztrótába sodró társadalmi rendszer pusztulása történelmi szükség- szerűség volt. A tömegpolitikai munka az eddigieknél jobban érzékeltette a lakosságnak a háború, az esztelen népirtás idején tanúsított magatartását. Bár a megye munkás- mozgalmi hagyományai elég széles körben ismertek, helyes volt figyelmet fordítani a haladó erők, a kommunisták antifasiszta küzdelmeire. A karancslejtősi ellenállás hőseinek emléke előtt tömegek — köztük igen sok fiatal — tisztelgett. A Nógrádi Sándor vezette partizáncsoport tevékenységét újabb generációk ismerték meg. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben emléktáblán örökítették meg a gyár teljes kifosztását megakadályozó akciók jelentőségét. Több más településen, üzemben emlékeztek meg az ellenállás eddig kevéssé ismert eseményeiről. Mindebben az idősebb generáció joggal érzékelte korabeli tevékenységének elismerését. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a felszabadulás konkrét tényeit ismertető, értelmező programok, az ország felszabadításának részeként lezajló megyei események iránt. A rendezvények során tovább erősödött a Szovjetunió történelmi szerepének, hazánk felszabadításában tanúsított áldozatvállalásának, elévülhetetlen érdemeinek elismerése. Ez azért is fontos, mert a nyugati imperialista körök előszeretettel hangoztatnak ezekkel ellentétes véleményeket, a történelem meghamisítására, a tények elferdítésére törekednek. Jobban tudatosodott, hogy a Szovjetunió felszabadító harcai révén az alapfeltétele teremtődött meg egy új társadalom megteremtésének. A magyar nép kiélezett politikai küzdelmekben önmaga választotta meg a történelmi fejlődés szocialista útját. Ebben jelentős szerepe volt a kommunista párt programadó, szervezőmunkájának, melynek kezdeteiről, a párt megalakulásáról ugyancsak ■méltó megerplékezések voltak. A tömegpolitikai munka törekedett annak az érzékeltetésére, hogy a felszabadulás óta hazánk milyen hatalmas eredményeket ért el, súlyos társadalmi, gazdasági, kulturális elmaradottságot kellett leküzdenie. Az elmúlt negyven év történetét mint folyamatot mutatta be, amely nem volt mentes a nehézségektől, az ellentmondásoktól, sőt a tragikus hibáktól, tévedésektől sem, de ezekkel együtt is az ország nemzeti felemelkedésének időszaka volt. Sikerült előrelépni a szocialista fejlődést megalapozó úgynevezett ötvenes évek reálisabb értékelésében is. Az 1956 utáni közel három évtized ismerete és megítélése egységesebb, mert a társadalom dinamikus fejlődését valósította meg, és mert ezt a korszakot az emberek többsége személyes élmények alapján minősíti. A városok és a falvak arculatának gyökeres átalakulását, a gazdaság • szerkezeti és területi változásait, a megye történelmi eredetű hátrányainak csökkentését illetve felszámolását, az emberek anyagi és szellemi gyarapodását — az utóbbi évek kedvezőtlen tendenciái elJ lenére — egyértelműen ehhez a korszakhoz kötik. Az évfordulós rendezvények révén tovább gazdagodott a szocializmushoz való értelmi és érzelmi kötődés. A megszaporodott feszültségek. gondok ellenében is sikerült érzékeltetni, elfogadtatni a szocialista társadalom magasabbrendűségét, előnyeit, a történelmi események mának szóló tanulságainak elemzésével, a mai helyzet reális bemutatásával, az aktuális feladatok megjelölésével csökkent az illuzórikus elképzelések hatása, erősödött a szocializmus perspektívájának tudata. Erre utal a tömegek fokozódó felelőssége, kezdeményezőkészsége, a közösség ' érdekében kifejtett tevékenysége. A felszabadulási évforduló sokoldalúan segítette a nemzeti tudat formálását, a ha- zafiság erősítését. Bizonyította, hogy hogyan lehet és kell — többek között a nemzeti jelképek felhasználásával, a tömegek öntevékenységének, aktív részvételének biztosításával — a magyarságtudatot jó értelemben alakítani, s egyidejűleg meggyőzően fellépni a nacionalizmus minden megnyilvánulása e!_ len. Érzelmileg gazdagon idézték fel a számukra is sorsfordulót jelentő négy évtizeddel ezelőtti eseményeket a megyében élő — szlovák és német anyanyelvű — nemzetiségi lakosok is. Az ünnepségsorozat értelemszerűen hozzá-; járult a szocialista internacionalizmus eszméjének erősítéséhez, személyes érzületté formálásához. Tudatosította, hogy eredményeinket a szocialista országok közösségének tagjaként értük el: nemzetünk sorsa elválaszthatatlanul összekapcsolódik a szocialista közösségével. Bizonyította, hogy a Szovjetunió szerepe nem korlátozódik a felszabadítás aktusára, a szocialista világrendszer létrejöttében, a népek, nemzetek együttműködésében, a világbéke védelmében is döntő jelentőségű. A hagyományokon, a közös elveken. célokon, a kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolatrendszer, a két nép közötti barátság meghatározó tényező a szocializmus magyarországi fejlődésében. Az internacionalizmus eszméjével való azonosulás kifejeződésének tekinthető a Varsói Szerződés meghosszabbítását kísérő általános és fenntartás nélküli egyetértés a megye lakossága részéről. A feszültségek ellenére józan optimizmus hatja át a helsinki záróokmány aláírásának 10. évfordulójához fűződő vélekedéseket is. Eredményesen kapcsolódtak a jubileumi rendezvényekhez a megyében működő MSZBT-tagcsopoftok, jól segítették a nemzetköziség tartalmának átélését az ide érkezett delegációk, szovjet vendégek, testvérmegyei csoportok. Az évfordulóról való megemlékezésben a tudatformálás teljes eszközrendszere (agitáció, propaganda, káderképzés, tömegtájékoztatás, kiadványpolitikai, kulturális élet stfoj részt vett. Az állami szervek, a társadalmi és tömegszervezetek, az intézmények rendkívül kezdeményezőnek bizonyultak saját programjaik kialakításában s a pártszervezetek koordinálásával tartalmas munkakapcsolat alakult ki a közös rendezvények megvalósításában. Sikerült biztosítani az országos, a megyei és a helyi ünnepségek összehangolását, a városok, a városi jogú nagyközségek és vonzáskörzeteik együttműködését. A törekvések szerint a programok tartalmukban és külsőségeikben is az alkalomhoz méltóak, ér_ zelemgazdagok, közvetlen hangneműek voltak. Mértéktartással a túlzásokat és az igénytelenséget egyaránt el lehetett kerülni. Az ünnepségek, megemlékezések irányítói törekedtek az újszerű formákra, a változatosságra, a párhuzamosságok elkerülésére. Jól kifejeződött az ünnepségsorozat össznépi, nemzeti jellege. A rendezvényekre zömében a tömeges részvétel volt a jellemző, igazolva, hogy az emberek többsége őszinte érdeklődéssel, belső igény alapján viszonyul a nagy társadalmi évfordulókhoz. A szervezők minden területen igyekeztek a fiatalok fokozottabb bevonására, igényeik színvonalas kielégítésére és a differenciálás követelménye érvényesült más korosztályok, különböző társadalmi rétegek esetében is. a jubileumi programok jelentős réü sze lezárult, hatásuk azonban a későbbiekben kamatozik igazán. A négy évtizedes fejlődés értelmezése, a történelmi szemlélet formálása a politikai, ideológiai munka szerves alkotóelemét képezi a jövőben is. További feladatok vannak — egyebek közt — a második világháború előtti és alatti időszakok, események helyes megítélésében, a munkásmozgalmi, kulturális hagyományok ápolásában, a felszabadulást követő évtized még árnyaltabb elemzésében, a negyvenéves történelmi út korszakos eredményeinek, valós ellentmondásainak bemutatásában, az egyes társadalmi rétegek differenciált igényeinek kielégítésében, a nemzettudat változatlanul tapasztalható zavarainak csökkentésében, megszüntetésében, az ellenzéki és az ellenséges nézetek határozott, következetes visszautasításában. A felszabádulás 40. évfordulóján felhalmozódott politikai tőke eredményesen járul hozzá a szocialista építőmunka soron levő összetettebb, bonyolultabb teendőinek, a XIII. kongresszus határozatának megvalósításához, a nehezebb körülmények közötti helytálláshoz. lír. Csongrády Béla So Í vok László Durkó Gábor rajza
