Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-29 / 202. szám

ISKOLAI SPORT MNK Szamócaültetvényünket há­rom évnél tovább nem érde­mes fenntartanunk, mert a termés apró lesz. Az új te­lepítéshez kertünkből nevel­hetünk palántákat, amelyeket a felszámolásra ítélt ültet­vényből válogatunk. A hagyo­mányos nyár végi telepítéshez az erős, egészséges 3—5 lomb­leveles sarjakat válogassuk ki. Ha az ültetvényből elegen­dő számú, fejlett sarjnövénvt összegyűjthetünk. azokat ki­ültethetjük végleges helyükre. A gyenge gyökérzetű és há­rom lombleveles sarjakat cél­szerű palántanevelő iskolába ültetnünk, mielőtt végleges he­lyükre kerülnének. A palántaiskola helyét ker­tünk félárnyékos, nedves szeg­letében jelöljük ki. Fontos, hogy rendszeresen öntözhes­sük a területet, mert a kis gyökérzetű palánták hamar kiszáradnak. Az érett szerves trágyával dúsított, fölásott ta­lajba a növényeket 10—15 centiméter sor- és 8—10 cen­timéteres tőtávolságra ültes­sük. Három-négy hét múltán az itt megerősödött szamóca­palánták végleges helyükre kerülhetnek. A szamóca a könnyen mű­velhető. középkötött és hu­muszban gazdag talajokat igényli elsősorban. Noha. nem kifejezetten melegigényes, a fagyzugos helyekre mégse te­lepítsük, mert az első virágai, amelyek a legértékesebb gyü­mölcsöket adják, a késő tava­szi fagyoktól gyakran káro­sodnak. Sekélyen gyökerese­dik, ezért vízigényes. Legin­kább a gyengén savanyú ta­lajokat kedveli. A talaj ma­gas mésztartalmúra és a klór­ra érzékenv. ezért műtrágyá­zásához káliumklörid-tartal- mú műtrágyát ne használjunk. A szamóca különösen meg­hálálja a telepítés előtti nagy adagú szerves trágyát. Érett szerves trágyából négyzetmé­terenként 8—10 kilogrammot Is bemunkálhatunk a talajba. Istállótrágya híján kerti kom- posztból szórjunk ki ugyan­ennyit, és forgassuk be ásó- nvomnyi mélységbe. Szerves trágya híján vagy annak kiegészítéseként műtrá­gyákkal is dúsíthatjuk a ta­lajt. Foszforból általában 5—8, kénsavas káliból pedig 10—14 dekagramm hatóanyagot jut­tassunk ki négyzetméteren­ként. Nitrogénből 4—7 deka­gramm elegendő. Az előkészített ágvásba az erős. gyökeres szamócapalán­tákat 40x40 centiméteres sor- és tőtávolságra ültes ük. Há­rom-négy soronként azonban legalább fél méter széles mű- velőutat kell hagynunk, hogy ápoláskor, szedéskor ne tapos­suk le a növényeket. Telepítéskor legelőször je­löljük meg a tövek helyét. Legjobb, ha 40 centiméteres jelpálcát vágunk és azzal, ki­feszített zsinór mellett (annak mmdig azonos oldalán) jelöl­jük meg a helyet, jól látható lyukat fúrva a talajba. Az ültetőgödröt ültetőfával, de ásóval és kapával is ké­születjük. Akkora lyukat váj­junk. 'hogy a szamóca gyö­kérzete kényelmesen, vissza- gvűrődés nélkül beleférjen. Fontos az ültetési mélység is. A gyökeres indanövény olyan mélyre kerüljön, mint eredeti helyén volt. Mélyebben ültet­ve a szívlevelek a talajfel­szín alá kerülnek és berot­hadhatnak. A magas ültetés viszont a tövek kiszáradásá­hoz vezethet. Lehetőleg a reggeli órák­ban vagv késő délután ültes­sünk. Ügyeljünk, hogy ülte­téskor ne legyen túlságosan nedves a talaj, mert a gyö­kerekhez nyomqtt föld kiszá­radva megkeménvedik. és így csökken az eredés esélye is. A szamócapalánta gyökere­it ne vágjuk vissza telepítés előtt, mert a növény ebben rak­tározza tartalék tápanyagait. Ültetés után öntözzük be jó alaposan a töveket. Az öntö­zést száraz időjárásban 3—4 naponként ismételjük meg. Valló László Félfás dugványozás Dugványozással szaporítva lassabban kapunk telepítésre alkalmas növényt. Egyszerűbb­nek tűnik megvenni a szapo­rítóanyagot a faiskolai lera- katban, mint otthon bajlódni veié, azonban az egyre emel­kedő árak mégis indokolják, hogy magunk állítsuk elő a növényt. Ehhez tulajdonkép­pen nem’ kell befektetés. A nagy szemcséjű perlitet, vagy a folyami homokot és a rostos, de közömbös PH-jú- tőzeget be kell szereznünk. Ez a gyökereztető közeg. A félfás dugványozás leg­optimálisabb ideje augusztus —szeptember. A fenyők eseté­ben az idő kitolódik télre. A leander, az egyszerű és tar­kalevelű fagyai, a tamariska, a rozmaringlevélű fűz, ma­ga a rozmaring is, a szomorú- fűz, a japán birs, a borbolyák, a Juniperus, Thuja, Lauroce- rasus igazán jól félfás dug_ ványról szaporíthatok. , Az olyan hajtásról szedjük a dugványt, amelynek növeke­dése már befejeződött. Egyes lomblevelű örökzöl­deket, mint például a Buxus, az Euonymus fortunei var, ra_ dicans és E. japonican kecs­kerágó fajok, valamint a He- dera (borostyán) fajok a kert árnyékos, félárnyékos és Pá_ rásabb zugában a szabad Sg alatt is meggyökeresednek. Természetesen gyorsabb a meggyökeresedés, ha fólia- alagutat húzunk a dugványok fölé. A fenyőféléknél a gyökere- sedés 2—6 hónapot is igénybe vesz, a lomblevelű örökzöl­deknél és a lombhullatóknál ez jóval rövidebb, 3—6 hét. Többnyire csalhatatlan jele a gyokeresedésnek, ha a dug­vány új levelet hoz. A félfás dugványról szaporított nö_ vényeket a szaporítás kezdeté­től számított második, de in­kább a harmadik évben lehet állandó helyükre ültetni. A felfás dugványozásnál szakított dugványt készít­sünk, tehát ne vágjuk késsel, vagy ollóval, hanem. szakít­suk a dugványt. A tépésnél, szakításnál, általában a dug­vány alján egy kis kétéves talprész is marad. Ezt éles késsel vágjuk simára, de ne távolítsuk el! A lombos hajtásról az alsó leveleket vágjuk le, a felső­ket felére kurtítsuk meg. A dugványok hossza 5—15 cm legyen. Az ültetés mélysége a dugvány hosszának a fele. Berakás után ujjunkkal gon­dosan tömörítsük a dugvány körül a talajt, majd alaposan öntözzük meg. A gyökerese- désre nézve igen kedvező, ha a talaj hőmérséklete 15—20 fokos, a levegő hőmérséklete pedig 2—4 fokkal alacsonyabb a talaj hőmérsékleténél. Le. hét tiszta, nagy szemcséjű perlitbe is dugványozni, de jobb a mosott, finom szem­cséjű folyami homok és a ros­tos, közömbös tőzfeg 1:1 arányú keveréke. Lehet cserépbe, műanyag, tejfölöspoharakba is (elő­zőleg ki kell lyuggatni) dug­ványozni. Egy-egy cserépbe 2 dugványnál többet ne ül­tessünk. A cserép aljába táp­anyagban gazdag talaj vagy komposzt kerüljön, a felső ré. teg pedig legyen tiszta ho­mok. Amikor a gyökerek el­érik a tápanyagban gazdag talajt, észrevehetően nekilen­dül a fejlődésük. A szabadban lassabban gyökeresednek a dugványok, ha fóliaalagutat húzunk fö­léjük. az egyenletesebb hő­mérsékleten a gyökeresed és ;s gyorsabb. Tanácskoztak a testnevelők A hét elején Salgótarjánban, a Bolyai János Gimnázium­ban szakmai tanácskozáson vettek részt Nógrád megye középfokú iskoláinak test­nevelő tanárai. A 14 intéz­mény 32 pedagógusa előtt Szepesi Antal vezető szak- felügyelő értékelte az elmúlt tanév eredményeit és útmu­tatót adott a jövő esztendő szakmai feladatairól. Tavaly lassú javulás volt tapasztal­ható a tartalmi munkában, jobb lett a tanítási órák ha­tékonysága, de a további elő­relépésért van még mit ten­ni. A tantervi anyagon belül két sportágban volt jelentős a fejlődés: tornában és úszás­ban. A délutáni sportköri fog­lalkozásokon — a tornán kí­vül — az eddigi kosár-, ké­zi- és röplabda mellett az új tanévben már a labdarúgás is szerepel. Ez azért is fon­tos, mert a sportág területi középiskolái döntőiének ren­dezője Nógrád megye lesz, akárcsak atlétikában. Az em­lítettek mellett továbbra is folyamatosan működnek majd az or>K-szakosztálvok is. Elemezte a szakfelügyelő a honvédelmi nevelés hrivzetét és feladatait is. A iövőben ugyancsak kiemelt cél a ta­nulók fizikai képességeinek iavítása, az akaraterő fei- lesztése. a hazafias nevelés és a politikai munka elmélvíté- Ennek .szellemében kez­dik meg munkáinkat S7en­iarnhoT-hen ivrém*6d fnpflvP kö­zénfokn iskoláinak testnevelő tanárai. Tóth András NAPI POSTÁNKBÓL Küszködtek a salgótarjániak SBTC-ROMHÁNYI KERÁMIA 2-1 (1-0) Rom hány, 600 néző, v.: Segovits SBTC:. László — Nagy. Babcsán, Zimonyi. Juhász, — Gyimesi (Oláh B). Rácz, Urbányi — Poór (Sváb), Lipták. Bartus. Ed­ző: Haász Sándor. Kerámia: Kovács — Szlezák, Pingiczer (Szandai). Kaliczka. Kertész — Tréznik. Sági, Hodur — Matyóka, Pincze, Gáli. Edző: Beke Ferenc. A mérkőzés első harmadá­ban nyílt csatát vívott a két csapat. A 31. perc hozta a vendégek vezető gólját. Jobb oldali szögletrúgás - után a kapu elő^ kivágott labdát Lipták lekezelte és 18 méter­ről higgadtan a jobb felső sarokba lőtte. 1—0. Szünet után lábra kaptak a hazaiak. Az 50. percben Sági 100 százalékos helyzete kel­tette az első izgalmakat. Az 55. percben már László is tehetetlen volt. Hodur pará­dés egyéni alakítással becsap­ta Zimonyit és 15 méterről, futtából a bal felső sarokba bombázott. 1—1. Igazi kupa- hangulat alakult ki. A 67. percben, a sorozatos romhá- nyi rohamok után felcsattant a nyíltszíni taps. A 77. perc­ben LupraK ismer lenutone a kedélyeket. Egy ellentáma­dás után egyedül húzott a kapura és Kovácson átemel­ve a labdát, a kapuba talált. 2—1. A minden csapatrészében tartalékos romhányi együttes méltó ellenfele volt a máso­dik vonalban éllovas SBTC- nek. Ezen a mérkőzésen nem­csak a tudáskülönbség, hanem a. szerencse is a vendégcsapat javára döntött. Jók: Lipták, Juhász, Zimonyi, ill. Tréznik, Hodur, Pingiczer, Reznicsek László Nem volt esély MTK-VM-SKSE 12-0 (5-0) Salgótarján, 2000 néző, v.: Hartman. MTKVM: Gáspár — Katzenbach, Talapa, Kür­tösi (Varga), Tóth (Kajdi) — Kékesi, Szeibert, Turtóczky — Fiilöp, Boda, Bodnár. SKSE: Vári — Antal. Kovács, Guly­ka. Stark — Bódi. Bérezi, Fü- löp (Fodor), Angyal (Juhász) — Tőzsér, Varga. Az első negyedórában meg­lepetésre kétszer is veszélyez­tettek a hazaiak. Előbb Stark ment előre a bal szélen, és akciója végén jó lövést kül­dött kapura,' de Gáspár men­tett. Aztán az erős szél ál­tal támogatott Kohász-csapat még egyszer eljutott az el­lenfél kapujáig, ám attól kezdve a vendégek átvették az irányítást. Sok szögletrú­gást értek el. majd a 28. perc­ben megnyitották a gólok sorát, Turtóczky találatával. Kétpercenként rezgett Vári hálója, és szünet után is ott folytatták Bodáók, ahol abba­hagyták. A hazai csapat igyekezett, de esélye nem volt ezen a mérkőzésen. Kiütközött a több osztálynyi különbség a két együttes között, hiszen az SKSE három hónapja még a megyei második vonalban játszott. A fővárosi kék-fehé­rek még azt is megengedhet­ték maguknak, hogy szünet­ben két védőjüket lecseréljék. Komoly fegyvertény, hogy a Kohász eljutott idáig, az or­szágos MNK-selejtezők máso­dik fordulójáig. Bár az NB I-esek szinte tetszés szerint érték el góljaikat. Gáspár Mihály edző csapata elisme­rést érdemel a végig sport­szerű helytállásért. Gólszer­zők: Boda (3), Bodnár (3), Szeibert (2), Turtóczky, Kat­zenbach. Fülöp. Kajdi. Jók: Talapa. Kékesi, Turtóczky, ill.: Vári, Kovács. Megint csak két pont Területi ifjúsági bajnokság Mátra-csoport „Falusi sportnapok" Mohorán Ragyogó napsütés kísérte a közelmúltban Mohorán meg­rendezett falusi sportnapokét; Göd—Nagybátonyi Bányász 5— 1 (1—1). Göd, 150 néző. Góllövő: Vályi. Jóik: Varga és Válvi. Borsodi Bányász—Bgy. SE 6— 2 (3—1). Sajószentpéter, ősz»' SORSOLÁS 100 néző, v.: Morgós. Góllö­vő: Jónás (2). További eredmények: St. Síküveggyár—Bélapátfalva 6—4 (részletes tudósítást nem kaptunk), Recsk—Sírok 1—1, Ózd—Sajóbábony 10—1, BVSC —Edelény 2—1, Gyöngyös— Borsodnádasd 3—0. (Romhány szabadnapos volt). amelyet mi az idősek és fia* talok között kialakult jó kap­csolat ápolása jegyében ren­deztünk meg. Már jó előre színes plakátok hívták fel a figyelmet, hogy bárki bene­vezhet a legkülönbözőbb ügyességi, atlétikai, valamint labdarúgó- és sportlövészeti versenyszámokra. Külön mér­kőztek férfiak és nők, lá­nyok és fiúk, valamint a ki­sebb gyermekek is. Mohora tanácselnöke, volt aktiv kézilabdázó, köszöntöt­te a versenyzőket és kívánt eredményes versengést, jó szórakozást a felsorakozott amatőröknek. A verseny at­létikával vette kezdetét. A nagy rangadón az öregfiúk— Fiatalok kispályás labdarúgó­mérkőzésen (2—4) a fiatalok, a Lányok—Asszonyok (1—6) találkozóján az asszonyok bi­zonyultak jobbnak. A szü­netben lepényevőversenyt rendeztek gyerekek között, ahol a tét: egy kerek húsz- forintos megtalálása volt a fődíj. A falu kispályás lab­darúgó körzeti döntője után, ahol Kis-Mohora lett a győz­tes, a programot a gyerekek bicikli ügyességi viadala zár­ta. A versenyzők izgalommal várták az eredményhirdetést, a díjakat, amelyeket a kör­nyező községek vállalatai: az állami gazdaság, a termelő- szövetkezet és az áfész aján­lottak feí. Itt került sor a labdarúgó- szakosztály 1984/85. évben végzett munkájának értékelé­sére és díjazására Vidámi Józsefné Mohora Temesváii győzelemmel kezdett Flushing Meadow-ban az Egyesült Államok nyílt te­niszbajnokságán az első for­dulóban Temesvári Andrea a bolgár Katerina Maleeva ellen lépett pályára. A 16. helyen kiemelt magyar ver­senyző három játszmában 6:2, 4:6. 6:2 arányban gvőzte le ellenielét. (MTI) I. forduló, szeptember 1., 15.30: Rónafalu—Bárna, Lit- ke—Sóshartyán, Etes—VTSC; Vizslás szabadnapos. II. for­duló, szeptember 8,, 15.30: VTSC—Vizslás, Sóshartyán— Rónafalu, Etes—Bárna; Litke szabadanapos. III. forduló, szeptember 15., 15.30: Litke— VTSC, Vizslás—Etes, Bár­na—Sóshartyán; Rónafalu szabadnapos. IV. forduló, szeptember 22., 15.00: Róna­falu—Etes, Litke—Vizslás, Sóshartyán—VTSC, Bárna szabadnapos. V. forduló, szep­tember 29., 15.00: Vizslás— Bárna, Etes—Litke, VTSC— 13.30: i VTSC—Litke, Etes— Vizslás, Sóshartyán—Bárna; Rónafalu szabadnapos. XI. forduló, november 10., 13.30: Etes—Rónafalu, Vizslás— Litke, VTSC—Sóshartyán; Bárna szabadnapos. Xll. for- dúló, november 17., 13.00: Bárna—Vizslás, Litke—Etes, Rónafalu—VTSC; Sóshartyán szabadnapos. X.1II. forduló, november 20., 13.00: Litke— Rónafalu, Vizslás—Sóshartyán, VTSC—Bárna; Etes szabad­napos. XIV. forduló, november 20., 13.00: Bárna—Litke, Ró. nafalü—Vizslás, Sóshartyán—■ Etes; VTSC szabadnapos. KIRÚGNI, KIDOBNI, - DE KINEK, HOGY? Négy lépés után meggondolandó A szabályok ne segítsék az időhúzást! Ezért hoztak az őszi labdarúgóidénytől ér­vényes új rendelkezést, amely a kapusok játékával össze­függésben a sportág egészét hivatott gyógyítani. Hajdanában csak így szólt a szabály: „A kapus attól a pillanattól kezdve, hogy kéz­zel megszerzi (kezébe fogja) a labdát, bármilyen irányban, összesen, legfeljebb négy lé­pést tehet meg vele. Az ötö­dik előtt úgy kell kiengednie, hogy az a földet érintse.” Ha ez megtörtént, akkor a ka­pus újból hozzányúlhatott kézzel. A gyakorlatban az 1- es mez gazdái négy lépés után, a földre pattintott lab­dát elkapva, újra „elléphet­tek”, s ezt elvileg korlátlan ideig ismételhették. Jóllehet, az akkori szakvélemény az volt, hogy az ellenfélnek mód­jában áll megzavarni az ef­fajta időhúzási próbálkozást. Az eredeti szabályt ké­sőbb mégis ki kellett egészí­teni. Eszerint a kapus — a bizonyos négy lépés megtéte­le után —, csak akkor ve­hette újból kézbe a labdát, ha ahhoz időközben más já­tékos is hozzáért. Ez sem gyorsította meg azonban a várt módon a játékot. Mert mi történt? A kapus a hozzá legközelebb álló csapattársa elé letette, vagy odagurítot­ta a labdát, amelyet aztán a védőjátékos vagy csak meg­érintett, vagy visszapasszolta. Ezt a „szertartást” ugyanúgy lehetett ismételni. A közelmúltban az Inter­national Board (IB), a lab­darúgás nemzetközi szabály- alkotó szerve újból finomí­totta a kapus labdatartására vonatkozó cikkelyt. A lényege: az ötödik lépés megtétele előtt ki kell rúgni, vagy dobnia a labdát a bün­tetőterületen kívülre(l), mert tovább csak mezőnyjátékos módjára lábbal látszhatja meg. Megszűnt tehát, hogy a kapus klubtársával mímelje (legalábbis a 16-oson belül) az odaadom-érinted-visszaka- pom trükköt. Érdemes azt is megjegyezni, hogv a kapus által — az-ötödik lépés meg­tétele előtt — eldobott, el­rúgott, véletlenül kiejtett stb. labda esetében, ha az ellen­fél labdarúgója a pettyest akár a büntetőterületen kí­vül, akár azon belül meg­érintette, ebben az esetben a háló őrének újból joga van kézzel — természetesen a ti­zenhat és feles Vonalakkal határolt területen — játékba avatkozni. Amelyik kapus vét az új szabály ellen, an­nak a csapatát közvetett sza­badrúgással sújtják a játék­vezetők. Hogy mi várható az új szabály alkalmazásától? Va­lószínű, hogy a kapusok — időnyerés céljából — még jobban igyekeznek majd nem kézbe venni a labdát, s oly­kor inkább kézzel maguk elé ütik (ez nem egyenlő a lab­da megfogásával!), azért, hogy lábba! vezethessék ad­dig a helyig, ahonnan ki akarják rúgni. Nem kétséges azonban, hogy a játékszer gvorsabban elhagyja majd a büntetőterületet. Budavári Ferenc | NÓGRÁD — 1985. augusztus 29, csütörtök ^ t Rónafalu,, Sóshartyán sza­badnapos. VI. forduló, október 6., 14.00: Rónafalu—Litke, Sóshartyán —Vizslás, Bárna—VTSC. Etes szabadnapos. VII. forduló, ok­tóber 13., 14.00: Litke—Bárna, Vizslás—Rónafalu, Etes—Sós­hartyán; VTSC szabadnapos. Vili. forduló, október 20., 13.30: Bárna—Rónafalu, Sós­hartyán—Litke, VTSC—Etes; Vizslás szabadnapos. IX. for­duló, október 27., 13.30: Vizs­lás—VTSC, Rónafalu—Sóshar- tyán, Bárna—Etes; Litke sza­badnapos. X. forduló, november 3., Salgótarján város körzeti bajnoksága Ültessünk szamócát-!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom