Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-24 / 198. szám

KAMERAKÖZELBEN

GENE HACKMAN

Ha valakinek nem szabvány sztársors jutott osztályrészül, hát Gene Hackman igazán az. Negyvenéves volt, amikor „befutott”, és az addig megtett út mindennek mondható, csak simának nem. Tizenkét évesen Errol Flyn az eszményképe, és magát melléképzelve élt meg csodálatos kalandokat. Aztán a valóságban is átélt néhányat, amikor tizenhat évesen — korát letagadva — tengerésznek jelentkezett, és a Távol-Keletre ment. A hadseregben disc-jockey volt, aztán dolgozott, mint napszámos, portás, szállítómunkás, technikus. A kereskedelmi iskolát elvégezve, színészetet tanult, kis társulatokkal turnézott, néha aoró feladatokat kapott különböző tévétársaságoknál.

Aztán rámosolygott a szerencse. A hatvanas évek elején egy Irvin Shaw-darab kis szerepében színpadon lépett fel, és a bemutatón ott volt Robert Resson rendező. Adott neki egy epizódszerepet Lilith című filmjében, amelynek Warren Beatty volt a főszereplője. A kiváló színész megérezte Hackmanban a tehetséget, és amikor a Bonny és Clyde-et forgatták, közepes, de fontos szerepet juttatott neki a filmben. Akkor, 1967-ben jelölték először Oscar-díjra. Később, A francia kapcsolat főszerepéért, meg is kapta.

Magáról így vélekedik: „Nem vagyok filmszínésztípus, a vásznon úgy nézek ki, mint a tulajdon apám”.

A francia kapcsolatot nálunk is sikerrel játszották, de igazán a Magánbeszélgetés vetítésekor figyeltünk fel Hackmanre. Az aktuális politikai mondanivalójú, izgalmas film igazi értékét az ő zseniális alakítása adta meg. Nagyon érdekes volt a Madárijesztő is, amelyben az

azóta ugyancsak világhírű A1 Pacinóval alkottak ragyogó kettőst. A Lucky Lady-ben Liza Minnelli, A farmer felesége című filmben Liv Ull- rnan volt a partnere. És ugyancsak világsztárokkal dolgozott együtt az 1977-ben készült A ' dominó elvben, Stanley Kramer irányításával, Candice Bér génnél, Eli WallachhaL, Mickey Rooney- val.

Most 54 éves, világsztár.

Szeret teniszezni, igyekszik sokat olvasni, néha repülőgépet vezet, és szívesen visszatérne a festészethez, amivel valaha már próbálkozott.

Az Adam Kennedy magyarul is megjelent regényéből készült amerikai film, A dominó elv augusztus 31-én, 20 óra 55 perces kezdettel szerepel az 1-es programban. Roy Tucker szerepében: Gene Hackman.

(erdős)

JOBBAN TÁMOGASSA ÉS VÉDJE::;'

A család és a társadalom

Riasztó statisztikai adatok, nemes indítékú, meg hamisan csengő jajszavak komor regimentjét masíroztatják elénk a hazai meg a külföldi szociológusok, írók, társadalomtudósok, filmesek, demográfusok, színházművészeti emberek a család válságáról. Amit annyian mondanak, az bizonyára igaz. Ezek szerint valóban válságban lenne a család intézményrendszere? Vagy inkább

— és sokkal inkább — a családot alapító, alkotó, felbontó — felbomlasztó, újraalakító — ember válságáról, válságairól — lenne jogos — írnunk, beszélnünk?

MEGHATÁROZÓ SZEREP

Ezerféle érdek, vélt és való jog, szunnyadó és szenvedélyesen kitörő érzelmek terepe: a család. Szívközösség, észközösség. Szövetség szépre, jóra, kiteljesedő életre vagy éppen hadüzenetek, keserves csaták színtere. Meghatározó szerepe van a gyermek nevelésében, a róla való

— erkölcsi, anyagi — gondoskodásban. E kicsiny, néhány tagú embercsoportnak kell — kellene — megadnia azt az építőanyagot, amelyből a gyermek, az ifjú közösségi magatartása, más embercsoportokon belüli viselkedése kialakul, megszilárdul, képessé válik a folyamatos igazodásra, az új körülmények közé való beilleszkedésre.

Ne tévesszünk utat, mint gyakran megtörténik ez a közgondolkodásban! A családban nemcsak a gyermekekkel, hanem a felnőttek egymás közötti viszonyával is törődnie kell — kellene —, mert ez a viszony semmivel sem ésszerűbb, mint szülő és gyermek, gyermek és szülő — felnőtt gyermek és idős szülő, nagyszülő és unoka — érzelmi, értelmi kapcsolat- rendszere. Mint a legtragikusabb véglet, évi ötezer ön- gyilkosság figyelmeztet rá: — nem kizárólag, de annak is —, a családnak, a legfőbb érzelmi, értelmi megtartó közösségnek súlyos kudarcai lehetnek, vannak. Mert ha erős a családi háttér, ha jó az otthoni légkör, ha nemzedékek keresik és lelik meg a közös nyelvet, akaratot, elképzelhető-e, hogy valaki a végső semmit választja?! Folytathatjuk: a szakemberek becslései szerint 200—300 ezer között van az alkoholisták száma; ma hazánkban na- gyob összegekért vásárolnak italt, mint amennyiért ruházati cikkeket...! Vajon ehhez semmi módon nem kapcsolódik a — tágabban vett, a közvetlen leszármazottakat és felmenőket magába foglaló — család? Évente most már 30—35 ezer ember — döntő részben fiatal — kerül kapcsolatba valamilyen kábítószerrel hazánkban. Mire remélnek ők ilyen téves, ön- és közveszélyes módon feleletet, gyógyírt? 'Az ún. veszélyeztetett — személyiségfejlődésében erős környezeti károkkal sújtott — gyermekek aránya korosztályaikon belül emelkedő irányzatú, a szakemberek szerint ma már 4,5—5 százalék között van.

ÉRDEKEK ÖTVÖZÉSE

Egyéni, szőkébb és tágabb közös érdekek sűrűsödnek abban a bonyolult és sokféle teendőt magába foglaló feladatban, amelyet így rögzítettek a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusának határozatában:

„Társadalmunk harmonikus fejlődése szükségessé teszi, hogy államunk és társadalmunk jobban támogassa és védje a család intézményét.”

Rengeteg felhalmozódott tapasztalat birtokában a társadalomnak — jogszabályai, intézményei, közerkölcsei stb. útján — ki kell mondania:a szülő — igenis, a szülő — felelős a gyermekneveléshez elengedhetetlen jó családi légkör megteremtéséért, azoknak az erkölcsi értékeknek a képviseletéért, amelyeket a gyermeknek tovább kell vinnie magával ahhoz, hogy a társadalomnak kiegyensúlyozott tagja, beilleszkedési zavaroktól mentes, azokon gyorsan túljutó alkotó eleme legyen.

Ez az álláspont kétségtelenül új látószöget nyit. Korábban ugyanis mindenki és minden felelős volt a gyermekért — a társadalom, az oktatási rendszer, a pedagógus, az ifjúsági szövetség és így tovább —, csak éppen azt fedte csend, mit tett, mit mulasztott a család! A munkahelyén mindenkit nevelő, kioktató, szigorúan számon- kérő, de gyermekéve! a minimális neveltségig sem eljutó szülők a riasztó példák sokaságát a gyermekek elé táró felnőtt, a mindenkit kárhoztató botcsinálta erkölcsőr, aki a maga családjában a legalapvetőbb erkölcsi normákat sem tar+ja be, tartatja be, nos mindezek nem ismeretlen figurák és magatartások mindennapjainkban. s akkor éppen csak megemlítjük az ún. kettős nevelést, a pályaválasztásnál a gyerekre erőszakolt, általa az első pillanattól utál+ holnapot, a család színe előtt zajló szerepjátszásokat, botrányokat. a három gverme-J két nevelő szülő feletti sajnálkozást a munkatársak részéről — ,.ó te szegény” —, a családi üdülési beutalók száJ mának, elosztásának koránt-* sem megnyugtató gyakorlatát. az állami hozzájárulások ellentmondásos rendszerét, az elavult szociálpolitikai elveket és módszertárat. érzékeltetésül arra, mennyi mindenben lehetséges és szükséges a haladás.

A TETTEK ÉRTÉKE '

Napjainkban 3,1 miliő kői rül van a családok száma hazánkban, s a pongyolán ható „körül”-megfoga]mazás azért, mert folytonosan mozog, változik a szám, bár valójában a szám nem fontos; félrevezethet. Szaporodik

ugyanis az összesítésekben családként megjelenő, a valóságban ún. töredékcsaládJ ként élők tábora. A legutolsó — 1980-as népszámláláskor 56 ezer egyedülálló apaj illetve 285 ezer anya élt gyéré mekével, gyermekeivel. Sajnos, azóta — bizonyosan —> még többen vannak, Ugyanis válás következében most • ár évente 30 ezer házasság szűnik meg. Ami jelzi a sorsok összekötésének nem kellő felelősségű gyakorlatát: a válások egyharrnada esetében négy évnél rövidebb ideig éltek együtt a házastársak...: Van gond a szavakkal is,' mert olykor már a szavak bántanak, sértenek, sajnáltainak, lekicsinyelnek egy társadalmi intézményt — az alapintézményt, a családot —, bár jobbat még senki nem lelt, nem ajánlott, mondott helyette. Mégis, a nagyobb gond a tettekkel, azok értékével van, mert a szavak még-még élesztgetik a jogos reményeket, a tettek viszont gyakran e remények rombolói. Senki sincsen, aki azt mondhatná, nem tud tenni a családokért. Valamit mindenki képes tenni. Azt a valamit azonban neki kell megtennie. Ma sokan mégis má-' sokra mutogatnak, másokra várnak és ők maguk

bár meglehet, sopánkodnak a család holnapján —> tétlenek. Az egyéni tétlenségek sokadalmáért azután á családok fizetik meg az árat. .3 M. O. J

ÚTONJÁRÓ

Találkozás a Fog fövi házzal

r "...Várad-Oradeában aztán tnár kézről kézre adtak a jó helybeliek, vittek-ajánlottak egymáshoz, hogy talán X. vagy Z. jobban tudja, merre van, ha van egyáltalán, ilyen ház itt a városban..." így találtam meg végül a harmadik napon, közel a régi „déli korzóhoz”, a belváros legforgalmasabb részéhez, a Fogtöm házat, Madáchné Fráter Erzsébet nógrádi elűzetése utáni atolsó életszakaszának fény-árnyas helyszínét. De addig hosszú voát az út. 1 1

1 Az irodalomtörténetben éppen csak említve: úgy szerepel ez a váradá ház, mint Fráter Erzsébet válás utáni „duhaj életének” legfőbb pontja. Itt fogadta az udvarlóit a költő egykori hitvese, s köziünk is különösen sokat megfordult itt négylovas kocsiján szinte naponta a negy- ven-ötven kilométerre lévő Monospetrrröl érkezve a nagy szerelemtől hajtott Klobu- szlzky Béta birtokos, akitől „Erzsi mást, mint virágot, soha nem kapott” (célzás arra, hogy talán pénzzel is segítette volna a gáláns lovag a válás után elég zajos életet élő asszonyt). L. Kiss Ibolya vette eddig a legteljesebben az akadályt, s lelte fel valamikor a negy venes években a házat, készített róla egy elég gyenge amatőrképet, amit aztán leközölt Az asz- szony tragédiája című doku- mentumkötétében. Azt a képet, memorizálva indultam el magam is a házat felkutatni a Körös partjára — de nem sokra jutottam. Tudomásom szerint mellesleg eleddig az az egyetlen képi ábrázolása is a Fogtövi háznak, amelyről most, hogy a váradiak segítségével sikerült megtalálnom, sem tudom megmondani, hogy miiért Fogtövi a neve? Tény az, hogy a múlt század középső részében a Biharban régtől törzsökös Fráter família (kicsit azonosan a korábban tönkrement, majd újra magára találó nógrádi Madách famíliával) újra visszaszerezte nagyobbrészt elzálogosított birtokait és ez a váradi Fogtövi ház is a tulajdonukban lehetett. A néveredet nem lehet helyhez kötött, mert Váradon ilyen nevű rész nincs és nem is volt —• van ellenben például Olaszi, Velence és még vagy két más nevű városrész. De Fogtövi nincs. Marad várható megoldásként, hogy egy Fogtövi nevűé volt, mielőtt a Fráterekhez került, de ilyen nevű egykori váradira sem emlékszik senki sem az olvasmányból, sem sehogy máshogy.. Pedig a házat keresve és az emberváltót végigjárva eljutottam magához a városi honismeret talán legbővebben buzogó forrásához, egy bizonyos Emi nénihez (de erről máskor)»

Azt persze könnyű volt előre megsejteni, hogy a házat bárhol álljon is (ha még áll) nem jelöli semmilyen emléktábla, hiszen nagyobbrészt csak azok tartják számon a tényt, hogy ugyanis ott élt Madáchné a városban az ötvenes (1850-es), hatvanas években, akik egyáltalán 'érdeklődnek valamelyest Madách Imre, a költő és felesége tragikusan alakuló sorsa iránt. Jeltelen volt mindig is nemhogy a ház, amiben lakott még emberi körülmények között, mert később már halálos betegen inkább csak kószált a megyében — de a sírja is hosszú időkön át volt mindenféle jel nélkül, és csak az egyéni felelősségvállalás és szívmeleg szeretet mentette meg a sírt, lakóját a teljes megsemmisüléstől az utolsó percekben. „Fogtövi ház?” — néztek nagyot az öreg váradiak, amikor sorra megállítva őket az utcákon érdeklődtem az első napokban. Rossz irányban is keresgéltem. Magam sem tudnám megmondani, miért éreztem a házat valahol a Körös túlpartján a régi városi központ környékén. Találtam mást, amit a részletező útikönyvek sem említenek — például az első céhes nyugdíjas iparosházat,

amelyet nagy közadakozásból emeltek ugyancsak a múlt században. Végül is Fráter Erzsébet földi , maradványainak mai megmentője és őrzője, a váradolaszi egykori barátok templomának plébánosa, szentjobbi címzetes apát (azért címzetes, mert a közeli Szentjobbon régen megszűnt valóságosan létezni az apátság, kolostor), Tempf- li József segített, küldött el, de inkább ajánlott Emi nénihez a Dózsa György utcába. Az egykori közhivatalnok régen nyugdíjas, olyan vá- radi honismereti gyűjteménnyel, ami valóban kincseket tartalmaz persze a szó átvittt értelmében. „ Megvan a ház, szerencsére ma is áll, igaz. nagyon leromlott állapotban, sőt lakói is vannak! Éppen mostanában költözik be oda az egyik felébe egy fiatal házaspár, s kicsit rendbe is hozza, legalább azt a félrészt. A másik felében is lakik valaki, nagyon zárkózott. különcnek mondott öregasszony, bizalmatlan mindenkivel szemben, de talán...”

Valóságos csoda, hogy áll a ház a mai váradi Emines- cu (egykor Apolló) utcában. Várad-Oradea főutcáját, a korzóként ma is forgalmas életó élő Calea Republicii-t

keresztezi a főként emeletes házakkal, múlt századi, század eleji épületekkel tehát csupa újabb keletű házzal szegélyezett utca. A régi, földszintes, amúgy némi tekintélyt máig őrző, portálját áloszlopokkal díszítő Apolló utca 15-ös számú a Fogtövi ház, Madáchné utolsó (talán, mert ez sem biztos, felmerült ugyanis, hogy máshol is lakott errefelé rövid ideig) tartózkodási helye. Ami azonban számunkra talán ennél is fontosabb az az, hogy 1862-ben már a Tragédia sikere, megjelenése után Madách ide eljött (elég betegen) a távoli nógrádi Alsó- sztregováról, itt találkozott a két ember utoljára az életben, innen vitte háromnégy napos „szekerezéssel” magával a válási egyezség szerint a tíz évét betöltött Jolán nevű lányukat a költő Sztregovára, a nagyanyja közelébe.

A Fogtövi ház saroképület, rövidebb oldala egy kis sikátorra támaszkodik két félig bedeszkázott és egy vakablakkal (Cometei, azaz Üstökös utca), bejárati oldala az Eminescu utcán hat ablakot, egyenként hat üvegszemet őriz, ezekből kettő hófehérre

mázolva, ott laknak majd a fiatalok de csak addig, amíg jobbat,. szebbet, újabbat nem találnak vagy kapnak a várostól. Szép Paul — ez olvasható a repedezett régi fakapura erősített rézlemezen, a másikon a nehezen megközelíthető asszony neve: Fodor Klára sunati.... — azaz hármat csengetni... De bizony harminchármat is'hiá- ba csenget az ember. Fodor Klára nem kíváncsi a világra. Pedig éppen ő lakja azokat a szobákat, amelyek a ház sarkához közel helyezkednek el, s ahol a kutatás szerint Madách is találkozott Fráter Erzsivel. Az idős asz- szony édesanyja Szalai Stefánia jó zenész volt és Bar- tók-tanítvány. Az ő lánya viszont a tíz kilométerre levő Félix fürdő-üdülő hely könyvtárosa; talán ő lehet a kul"s a Fogtövi házhoz. Van abban persze, legalábbis számomra, valami érthető, előre várható jelkép, hogy a hely, ahová Fráter Erzsébet űzetett, ahol utolsót lobbant, ahol magát becsapva boldog akart lenni, ahonnan gyerekét is elszakították tőle, ahol férjével utolszor találkozott, ahol a gyakori Báránka-látogatások (fogadó-ivó) után kiégve megmegérkezett, ahol eladósodott, ahol elméje végképp elborult, ahonnan elszökött... Szóval. ez a ház ma számunkra megközelíthetetlen.

T. Pataki László

NÓGRÁD — 1985. augusztus 24., szombat 7

Farkas András: Szénakaszálók