Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-24 / 198. szám

Leszerefő határőrök között Balatoni ríporfúton (2.) Tisztelgés a csapatzászló előtt Kajtor Zsolt Sági Simon Robotka Tibor Fiikor Nándor Mégegvszer felsorakozott a határőrség személyi állo­mánya, a balassagyarmati ke­rületparancsnokság udvarán, a leszerelő határőrök ünne­pélyesen fogadták a csapat- zászlót. A parancshirdetések után Lukács József határőr alezredes, a határőrkerület politikai osztályának vezetője köszönt el a leszerelő határ­őröktől : — Kemény kiképzéssel, szolgálattal, sok-sok harci feladattal, megfeszített mun­kával, nehézségekkel és si­kerélményekkel gazdagon át­szőtt hónapokat töltöttek együtt s most ismeretekkel gazdagodva, szellemileg és fi­zikailag még inkább felké­szülten térnek vissza a pol­gári életbe. Ilyen erkölcsi ér­ték a munkához, a felada­tokhoz való viszony, az áll­hatatosság, a pontosság, a fegyelmezettség, a kezdemé­nyezés, az önállóság, a kitar­tás, a megértés, az őszinte­ség, a tapintat, a figyelmes­ség, a bajtársiasság és sorol­hatnám tovább.' Majd kijelentette: — Bár most eltávoznak a ífegyverés erők kötelékéből és tartalékállományba kerülnek, azonban ne felejtsék el so­hasem, hogy a honvédelem nemcsak a hivatásos és sor­katonák feladata... Az elismerések és jutalmak átadása után a leszerelők ne­vében Robotka Tibor határőr őrmester, a pásztói autósze­relő, adta át a fegyvert Fii­kor Nándor határőr őrmester­nek, aki Nagyi ócról került a határőrség kötelékébe. Ro­botka Tibor így fogalmazott: — A határőrizet békében is harci feladat, amelynek teljesítése komoly megpróbál­tatást jelentett számunkra ... Nemcsak akkor voltunk ha­tárőrök, amikor közvetlenül az államhatár mellett teljesí­tettünk szolgálatot, hanem az alegységnél is, amikor kü­lönböző feladatokat láttunk el, ezzel is elősegítve az ered­ményes határőrizetet biztosí­tó feltételeket... Az eltelt időszakban megkomolyod­tunk, megerősödött rend- és fegyelemszeretetünk. Fiikor Nándor így vála­szolt: — Holnaptól már nélküle­tek őrizzük az államhatárt... Most másfél év távlatából visszatekintve láthatjátok,, hogy mennyi tapasztalatot, tudást, élményt, erőt szerez­hetünk. Igyekszünk feladata­inkat olyan éberen, a sza­bályzatok szellemében el­látni, ahogyan azt tőletek lát­tuk, tanultuk. Most, hogy polgári ruhát öltötök, vissza­kerültök munkahelyeitekre, az ottani tevékenységhez, a családi élethez kívánok a ma­gam és az itt maradt szemé­lyi állomány nevében nagyon sok sikert, erőt, egészséget. Megható pillanat volt, ami­kor Fiikor Nándor határőr őrmester átvette a fegyvert Robotka Tibortól. Az Intemacionálé hangjai után a leszerelő határőrök mégegvszer tisztelegtek a csapatzászlónak... Egyenru­ha díszelgett még a leszere­lőkön, Kajtor Zsolt határőr, gép­kocsivezető volt a kerület­parancsnokságon, autóbuszt vezetett. Balassagyarmati, de örhalomban, a termelőszö­vetkezetben volt kerületveze­tő erdész. — Oda is megyek vissza. Várnak a kollégák, a régi ba­rátok. Míg határőr voltam, addig is voltam közöttük, sőt egyszer még prémiumot is adtak. Itt a határőrségnél nagyszerű baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, most egy nagyon jó közösséget ha­gyok itt. A salgótarjáni Sági Simon határőr szakaszvezető. < a sal­gótarjáni forgalomellenőrző ponton teljesített szolgálatot. — Ütlevélkezelő voltam, rengeteg az élményem. Talál­koztam ghánai, új-zélandi, ausztrál és ki tudná még fel­sorolni, milyen állampolgá­rokkal. Egy élmény azonban megmarad bennem. Éjjel fél kettő volt, a legszebb álom­ból riasztottak. Gyors felsze­relés, fegyverellenőrzés, irány a rohamkocsi és határzáráson vettem részt. Vaddisznó, őz ment el mellettem, minden neszre felfigyeltem. A határ­sértőt sikerült is elfogni. Ami­re büszke vagyok: a határ­őrség háromszoros élenjáró katonája lettem. Most vissza­megyek a polgári életbe, Salgótarjánba, a fogtechnikai vállalathoz. Magammal vi­szem a tizennyolc hónap em­lékeit ... A leszerelt határőrök ma már szeretteik, családjuk tár­saságában töltik napjaikat. De valamennyié« becsülettel tettek eleget állampolgári kö­telességüknek: őrizték, véd­ték népköztársaságunk ál­lamhatárának sérthetetlen­ségét ... Somogvvári László Fotó: Bábel László z alsófaluban született Szarvas Miklós 11*24. június 24-én, az akkori Zagy- vapálf alván. Édesapja vas­utas, édesanyja háztartásbeli volt és két testvér koptatta a kenyeret. Szarvas Béla jelen­leg a NÓG RÁÜT ÉRV főmér­nöke. Miklós nem szereti a juhokat. Pedig édesanyja szü­lei Kisterenyén juhászok vol­tak báró Solymossynál. — De azért dicsekvés nél­kül elmondhatom, hogy a birkagulyást rendesen meg tudom főzni. A vadászat a szenvedélye. 'Az édesapja atyja is vádász volt. Bevonták a fegyverét, ezért csinált magának egyet. — Jómagam is szeretem a fegyvert. Munkásör vagyok 1957 óta. Megkaptam a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Holott életpályája másként kezdődött. A salgótarjáni Hangya Szövetkezetnél 35 érre kereskedelmi tanuló lett. Három év múlva már' a zagyvapálf álven táblaüveg- pyárban laboránsként dolgo­zott és e szakmával 28 éven ét kereste kenyerét. A háború az ö életébe is beleszólt. A sors furcsa iróniája. hogy Magyarország félszabadulá­4 NÖGRÁD - 1985. sánák napján, 1945, április 4-én kezdték, a visszavonu­lást és május 2-án. München környékén amerikai fogságba esett. — Nem voltak könnyű idők. Egy éven át tízezer magyar hadifogollyal együtt a volt Láttam en az életvágyat dachaui koncentrációs tábor­ban tartottak bennünket fog­va. Nem unatkoztunk. Az volt a feladatunk, hogy a lebombázott Münchenben romeltakarítást végezzünk. Senki sem várt itthon, ami­kor 1946. május 2-án vonat­tal hazatértem. Ismét a augusztus 24., szombat | zagyvapálf alvai táblaüveg­gyárban helyezkedtem el. Nehéz idők voltak. Az üvegért szereztünk élelmet. Később a laboratóriumban dolgoztam, utána minőségellenőr voltam, míg a présüzemet 1965-től hét éren át vezettem. Megbete­gedtem, szív- és tüdőelégtelen­ség lépett fel, de dr. Bönsch László belgyógyász főorvos felépített, Tavaly június 24- én mentem nyugdíjba. Azóta itthon vagyok. Szeretek a kert­ben tenni-venni, amely 600 négyszögöl alapterületű. Álla­tokkal is foglalkozom. Csirké­vel és nyállal. Szép, kétszobás, összkom­fortos lakásban lakik Salgó­tarján déli részében. Szeret-e utazni? Megutálta. A II. vi­lágháborúban sokat utazott... — Én már a csendet és a magányt szeretem. A forduló­pont életemben az volt, ami­kor a nyugati hadifogságból hazatérhettem. Ott láttam a rengeteg ember olthatatlan életvágyát. Ezért léptem be a Magyar Kommunista Pártba. Vezetőségi tagként, bizalmi­ként, propagandistaként tevé­kenykedtem. J ól megtermett ősz hajú, vidám alaptermészetű nyugdíjas Szarvas Miklós. Szereti az életet., de szeretett tenni is a jobb életért. Rozgenyi István Toriak a tóparton Ha az ember nem figyel Távolban egy fehér... hajó erősen, észre sem veszi, hogy nem sokkal Almádi után egy kopottas sárgás tábla nyíllal jelzi: itt van Káptalanfüred. Ez a Füred város nevével hivalkodó kis település csu­pán a táborozóké, az üdülő­ké, úgynevezett őslakosság jószerivel itt alig van. Mere­deken ívelő, hepehupás utak vezetnek a táborokhoz. Valahol az erdőszélen. mo­hos öreg fák tövében áll a nógrádi tábor — szép szeré­nyen. Tudják, kik laknak benne? Ottjártunkkor éppen a tari általános iskola, s a salgótarjáni ifjú horgászok negyven-negyven fős csoport­ja. Ezt a tábort nem oly re­gen vásárolták a nógrádiak, s azóta évről évre több száz kisdiák üdülhet a Balaton- parton. A Nógrád megyei út­törőelnökség igyekszik igaz­ságosan elosztani a turnuso­kat, ki-ki érdeme, munkája alapján juthat el a kápta­lanfüredi faházakba. Ame- Ivek, igaz meglehetősen szű­kösek. de mégis sok gyerek­nek nyújtanak életre szóló élményt. A tariak az újságterjesz­tésben elért megvei első he­lyezésükkel szolgáltak rá az útra. A negyvenfős csapat munkáját, pihenését. prog­ramját Jankó Imréné csapat- vezető irányítja, akinek se­gítségére van még Tari Jó- zsefné. Tóth Lászlóné, s az ifi vezetők. — Szeretnénk összekö+ni a kellemest a hasznossal — mondják a táborvezetők. — Programunkat úgv állítódik össze, hogy a pihenés mel­len fölkészítsük a gyereke­ket a közelgő mozgalmi évre is. — Föllapozzuk a naplót, amelyben rajzok, írások mu­tatják. milyen programok zaj­lottak le. Több gyereknek most aúa- ton meg első ízben, hogy a ..magyar tenger” partjára jö­hessen. — Nagyjából ilyennek kép­zeltem el.... hiszen már sok­szor láttam fénykénen, ké­peslapon... — mondia Koós Robi hetedikes kisdiák, mi­közben a pingpongasztal mel­lett a kaucsuklabdát ütögeti. — Dehát a víz, az csodála­tos! — fakad ki belőle az el­ismerés. — Jókat lehet ben­ne pancsolni. Még Miskolcon megtanultam úszni, de itt de­rült ki, igazából mennyit is ér?! Bazsó Beáta papírlappal a kezében a faházba siet, ké­szül az őrs programja, s egy őrsvezető-helyettesnek ebben nem kis szava van. — Mindent közösen beszé­lünk meg, s együtt is dön­tünk — mondja. — Szeret­nénk az őrsök közötti ver­senyben jól szerepelni — teszi hozzá, már együtt ;s a csapat, kezdődhet a munka. Addig körbejárjuk a tábort. Takaros a rend, a tisztaság. Hatalmas lombú fák szűrik meg a tűző napsugarakat. Padok, lócák, nem messze a bejárattól egy foglalkoztató­terem, nagy terasszal, ping­pongasztalokkal, - televízió­val, játékokkal. Immár kész az egészségügyi blokk, amely; igaz íölemésztétt néhány mil­liót, s az építkezés ideje alatt szünetelt a táborozás, mégis nagy szükség volt rá, meg­érte: higiénikus feltételek mellett, kényelmesen tudnak tisztálkodni a táborlakók. S ez nem csak a Köjál érdeke. Ha a közeljövőben sikerül a faházakat is bővíteni, ne­tán kicserélni, akkor a káp­talanfüredi „bázis” valóságos birodalommá változhat. Per­sze. az itt lakóknak ez most is birodalom! Estére várják a horgászokat, akik megígér­ték, hogy addig nem jönnek haza, míg nem fognak egy jő halászlérevalót. Mi ezt, saj­nos, nem tudtuk kivárni, de a hírek szerint bejött a fogás. Tanka László Győr, 1985 augusztusa Találkozó a miniszterrel Felmegyek a miniszterhez — mondogatták a hatvanas évek nagy sikerű filmjében a sze­replők. Azt remélték, hogy így könnyebben intézhetik ügyes- bajos dolgaikat. Most fordult a kocka. A miniszter megy „le”. Történetesen Győrbe, hogy egy országos találkozón fiatal munkásokkal, termelés- irányítókkal váltson szót. A győri találkozón részt ve­vő munkások, pályakezdők, termelésirányítók, műszakiak országos képet kaphatnak ágazatukról, bepillanthatnak a rendeletek hátterébe, kérdé­sekkel ostromolhatják a mi­nisztert, miniszterhelyettest, véleményt nyilváníthatnak szakterületükről. Sőt, el is várják tőlük a vezetők, hogy őszintén beszéljenek tapaszta­lataikról. gondjaikról, alkal­masint javaslatot tegyenek. A miniszter így közvetlenül mér­heti le a bevezetett intézkedés közvetlen hatását. Szaporodnak a közvetlen. nyílt, a közös célt szolgáló, az együttgondolkodást segítő ta­lálkozások. Most, Győrben, a munkásfiatalok augusztus 29-e és szeptember 1-e között sor­ra kerülő országos találkozó­ján „ülnek egy asztalhoz” miniszterek és munkások. Elő­zetes tervek szerint dr. Ka- polyi László, Somogyi László, miniszterek, dr. Spilák Fe­renc, dr. Dénes Lajos. Klézl Róbert miniszterhelyettesek, Rév Lajos, az OKISZ elnöke. Doros Béla, a Magyar Posta elnökhelyettese vesz részt az eszmecserén, de még nem tel­jes a névsor. Jóllehet a házigazda győri­ek gazdag, érdekes, változatos programot állítottak össze az ország minden részéből érke­ző. szám szerint csaknem tíz­ezer fiatalnak, mégis igen va­lószínű: az országos találkozó egyik kiemelkedő eseménye az ágazatvezetőkkel folytatott be­szélgetés lesz. /> Pipaszívóverseny Szeptember 1-én Fonyód- ligeten, a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat üdülőjében rendezik meg a VII. nemzetközi pipaszívó­versenyt. A magyar tenger partján ez lesz az első nem­zetközi pipafesztivál. Az elő­zőt Budapesten tartották, s azt olasz versenyző nyerte. Az idén 15 ország legjobb piipaszívói állnak, illetve ül­nek rajthoz. A dohányt, nem különösképpen költséges kö­telezettségeként a Pipa Vi­lágszövetség adja. A verseny­zők mindössze 3 grammot kapnak belőle a pipájukba, s az lesz a győztes, aki a legtovább tud majd pöfékel­ni ebből a kevéske, de állí­tólag nagyon finom dohány­ból. A versenyre bárki ne­vezhet. Az első díj egy hét­végi üdülés a Pannónia Szál­loda és Vendéglátó Vállalat bármelyik üdülőjében. (MTI) Újra képernyőn a „Velünk élő történelem Ismét műsorára tűzi a te- i levízió a nagy sikerű. Veiünk | elő történelem című soroza- ■ tát, amely az elmúh 40 ev j magyar történelmét. politi­kai. társadalmi és kulturális életünk legfontosabb íolya- I matait és történéséit dolgoz­ta fel és mutatta be. j A hétszer 70 perces soro- | zat egyes adásaiban az archív filmek % korabeli fo­tók bemutatása mellett tudó­sok. politikusok és közéleti személyiségek szóltak a kor­szak egyes esemén veiről A felszabadulási évforduló al­kalmából sugárzott ciklust tavasszal, a késő esti órák­ban vetítették, azóta számos levél érkezett a televízióhoz — nagyrészt az ifjúság kö­réből — kérve a műsor is­métlését. A Magvar Televí­zió szeptember 3-tól — a di­ákok számára is kedvező idő­pontban — kedden délutá­nonként megismétli a soro­zatot. A korszak még ár­nyaltabb megismerése érde­kében — kiegészítésként — a magvar filmművészetnek a kort idéző néhány jelesebb alkotását is műsorra tűzik majd. A tervek szerint szer­da, illetve csütörtök délutá­nonként képernyőre kerül Radványi Géza Valahol Eu­rópában. Jancsó Miklós Fé­nyes szelek. Fábri Zoltán Húsz óra, Gábor Pál Hori­zont, Bacsó Péter Jelenidő és Bán Frigyes Büdös víz című filmje. (MTI) , A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom