Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-21 / 195. szám

Hénelh Károly beszéde Nyíregyházán r (Folytatás az 1. oldalról) mó többsége a júniusi ország- gyűlési és tanácsválasztásokon kinyilvánította egyetértését politikánkkal, a javasolt nem­zeti program mellett foglalt állást. A választások eredményét joggal tekinthetjük társadal­mi rendszerünk és politikánk jelentős sikerének. Az állam­polgárok felelősen éltek meg­növelt jogaikkal, nagy aktivi­tást fejtettek ki annak érde­kében, hogy képviselőik, ta­nácstagjaik olyan emberek le­gyenek. akik a nyílt, alkotó politizálás jegyében eredmé­nyesen tudják képviselni ér­dekeiket. A választások előre­lépést eredményeztek a szoci­alista demokrácia útján, szi­lárdították a nemzeti egysé­get, újabb energiákat hoztak mozgásba az építőmunka si­keres folytatásához. Meggyő­ződésünk, hógy a népfrontpo­litika jegyében megválasztott országgyűlés és a tanácsok teljesítik hivatásukat, tovább erősítik a dolgozó nép hatal­mát. 3ó minőségű munkát Most az a legfontosabb, hogy a XIII. kongresszus út­mutatásait kövessük, a közö­sen kialakított politika valóra váltásáért egységesen csele­kedjünk. Pártunk és kormá­nyunk a fő figyelmet az épí­tőmunka feltételeinek bizto­sítására fordítja, arra hogy az országban továbbra is jó po­litikai légkör, egészséges köz­szellem legyen. Olyan, amely népünket egységbe fogja, jó minőségű munkára, alkotásra serkent. Sok történelmi lec­kéből, saját tapasztalatunkból tanultok meg, hogy mint a szemünk fényére vigyázzunk arra az egységre, amely pár­tunkat és népünket a szoci­alista célok jegyében, a köl­csönös bizalom szellemében összefűzi. Mindannyian tudjuk, hogy az építőmunka feltételei ne­hezebbek, mint korábban vol­tak. Nemcsak az országnak, de állampolgárainak is nehe­zebb a helyzete. Honfitársa­ink egy részének romlottak az életkörülményei, sokan túl­munkát vállalnak, hogy meg­tartsák elért életszínvonalu­kat. A fogyasztói árak emel­kedése mellett a nyugdíjak és egyes szociális juttatások reál­értékét nem sikerült megőriz­nünk. Ismerjük és számon tartjuk a lakásgondokkal küsz­ködök, a családalapító fiata­lok, a többgyermekes csalá­dok, a kis nyugdíjból élők helyzetét'. A gondok megoldá­sát napirenden tartjuk. Min­denkinek be kell látnia azon­ban, hogy a jogos igények ki­elégítésében is csak akkor ha­ladhatunk előre, ha azok anya­gi alapjait megteremtettük. Hazánkban a romló külső feltételek közepette is létbiz­tonság van, életviszonyaink kibírják az összehasonlítást.az olyan országokkal, amelyek a gazdasági 1 fejlettségnek azo7 nos vagy hasonló fokán áll­nak. Ami a legfontosabb, s egvben a gondok leküzdésé­nek is feltétele: szilárd a né­pi hatalom, a törvényes rend biztosított. Meggyőződésünk, hogy a politikánk iránt meg­nyilvánuló bizalom, a szoci­alista célokban kifejeződő nemzeti egység átsegíti az or­szágot a gondokon. — Az or­szág fejlődése szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy képesek legyünk önma­gunkat megújítani, szellemi és anyagi erőinket mozgósítva a változó körülményekhez, a ne­hezebb feltételekhez alkal­mazkodni. Építőmunkánk nagy erőforrása a tömegek politikai érettsége, egyetértése a tenni­valókban. — Tartsuk fenn, fejlesszük tovább azt az alkotó vitaszel­lemet, a tettrekészséget, a de­mokratikus légkört, amely a kongresszus és a választások idején országszerte megnyil­vánult. Szilárd elhatározásunk, hogy a szocialista demokrácia fejlesztésének útját járjuk. Csakis így valósulhat meg a jogok érvényesítésének és a kötelességek teljesítésének összhangja, a tömegek tevé­keny részvétele a közügyek intézésében. — A kongresszus határoza­tainak sikeres teljesítése tár­sadalmi méretű közös erőfe­szítést igényel. Igazi nemzeti sorskérdésünk, hogy a gazda­ság'intenzív fejlesztése meg­gyorsuljon, jövedelmezősége lényegesen javuljon. A gazda­ságban, a kultúrában, életünk minden területén nyissunk még szabadabb utat az előre­vivő törekvéseknek, kezdemé­nyezéseknek. — Figyelmünket összponto­sítsuk arra, hogy jobban ki­használjuk a szocialista tulaj­don előnyeit, feltárjuk és hasz­nosítsuk tartalékainkat. Tu­dásunkat, erőinket most az irányításban és a végrehaj­tásban egyaránt azért kell egyesítenünk, hogy jobb, ver­senyképesebb termékeket ál­lítsunk elő, és ésszerű, takaré­kos gazdálkodással, szervezet­tebb munkával, a műszaki fejlesztés gyorsításával meg­alapozzuk a gazdasági egyen­súly további javítását, az élet­színvonal érzékelhető emelé­sét. — A termelésben a megbíz­ható. jó minőség akkor válhat meghatározóvá, ha javul a munkaerkölcs, nagyobb ran­got kap a szaktudás, növek­szik az egymásért és a tár­sadalomért érzett felelősség. Adottságainkból következik: sok mindent külföldről kell behoznunk, hogy létezni, fej­lődni tudjunk. Ezért a rész­vétel a nemzetek munkameg­osztásában számunkra lét- szükséglet. Mindennél fonto­sabb, hogy azt a legnagyobb nemzeti értékünket, amit né­pünk tehetsége, szorgalma és hazaszeretete jelent, jól ka­matoztassuk szocialista ha­zánk javára. — Programunk megvalósí­tásának az is'elengedhetetlen feltétele, hogy a nyugodt bel­politikai légkört megőrizzük, erősödjön a rend, a szervezett­ség, az állampolgári fegyelem. Fontos közérdek, hogy vissza­szorítsuk a korrupciót, á visz- szaéléseket, a munka nélkül szerzett jövedelmeket. — A következő hónapokban az idei népgazdasági ‘ terv megvalósítására szükséges összpontosítani figyelmünket. Az ipar az első fél évben a tervezettnél kisebb mértékben növelte termelését. Ebben je­lentős szerepe van a kemény tél okozta energiazavarofcnak, de munkánk gyengeségei is fellelhetők az okok között. Ismeretes, hogy 1985-re a terv előirányozta a reáljövedelem és a fogaysztás némileg gyor­sabb növekedését és azt, hogy megállítsuk a reálbérek csök­kenését. Ezek teljesítésének és a VII. ötéves terv jó meg­alapozásának is előfeltétele, hogy az elmaradást behozzuk. Cselekvő magatartás — Elismerés illeti azokat a kollektívákat, amelyek ered­ményes erőfeszítéseket, hatha­tós intézkedéseket tesznek az év eleji kedvezőtlen folyama­tok ellensúlyozására. A meg­levő lehetőségek jobb kihasz­nálása érdekében mindenütt szigorú önvizsgálatot kell tar­tani, hogy kihasználnak-e minden kedvező feltételt, számba vesznek-e minden tar­talékot. Ha előbbre akarunk jutni, nem elég csak a célo­kat kitűzni, a szavak helyett a tettek felé kell fordulni. Felelős, cselekvő magatartás­ra van szükség. A párt főtitkárhelyettese nemzetközi kérdésekről szólva hangsúlyozta: — Nem.lehet eléggé megbe­csülni, hogy Európában, ahol a két világrendszer közvetle­nül érintkezik, s a legnagyobb a katonai szembenállás mér­téke. immár 40 esztendeje si­került megőrizni a békét, amelyért népünk is oly nagy árat fizetett. Tíz esztendeje, hogy Helsinkiben megszüle­tett az egyetértés az össz- euróoai együttműködés alap­elveiről. Ez jó reményekkel töltötte el a békeszerető em­beriséget. A fegyvergyártás­ban. a nemzetközi viszonyok élezésében érdekelt imoeri- alista körök azonban tovább folytatták és folytatják akna­munkájukat, a maguk javára akarják megváltoztatni a tör­ténelmileg kialakult katonai erőegyensúlyt. — A Szovjetunió, a szoci­alista közösség békepolitiká- jának, a világméretű béke­harcnak köszönhető, hogy az enyhülési folyamat túlélte az európai és a világhelyzet fe­szültségeit. A tőkésvilágban is számos politikus és állam­férfi emelte fel szavát a bé­kés egymás mellett élés ér­vényesüléséért, a kölcsönösen előnyös együtttműködés fej­lesztéséért. A kapcsolatok sok­rétű rendszere, amely az eny­hülés éveiben kiépült, bár számottevő sérüléseket szen­vedett, összességében tartós­nak, életképesnek bizonyult. — Hazánk, a Magyar Nép- köztársaság, a jövőben is arra törekszik, hogy a más társa­dalmi rendszerű országokkal létesített kapcsolatait meg­tartsa, ápolja, és amennyire lehet, fejlessze, hozzájáruljon a nemzetközi légkör javításá­hoz Támogatunk minden olyan törekvést, amely a párbeszéd fenntartását, a vitás kérdések tárgyalások útján való meg­oldását, a kölcsönösen előnyös kapcsolatok erősítését szolgál­ja. Ezért vállaltuk a záróok­mányt aláíró országok megbí­zásából, hogy ez év őszén ha­zánkban kerüljön megrende­zésre az európai kulturális fórum. Kipróbált politika — A magyar nép elemi ér­deke, hogy béke legyen. A bé­ke nyújt lehetőséget ország­építő terveink megvalósításá­hoz, ad alapot arra, hogy em­berek, családok, kisebb-na- gyobb közösségek értelmes cé­lokat tűzhessenek maguk elé, megtervezhessék jövőjüket. Mindenkivel együttműködünk, összefogunk, aki tiszta szán­dékkal azért dolgozik, hogy helyreállítsuk a nemzetközi kapcsolatokban a bizalom lég­körét, útját álljuk az embe­riségre értelmetlenül oly sok terhet hárító fegyverkezési hajszának. A Varsói Szerző­dés más tagállamaival együtt azt hirdetjük, arra hívunk fel, hogy ne fegyverkezzünk, ha­nem tárgyaljunk, mégpedig olyan megállapodásról, amely minden érdekelt fél egyenlő biztonságát garantálja a fegy­verzetek mainál alacsonyabb szintjén, s nem engedi meg g világűr beláthatatlan követ­kezményekkel járó militarizá- lását. — Támogatunk minden olyan lépést, amely a fegy­verkezési versenyt visszafog­ja, a tárgyalásokat előmozdít­ja. Ezért üdvözöljük a szov­jet—amerikai csúcstalálkozó­ról szóló megállapodást, és nagyra értékeljük a Szovjet­unió önként vállalt kötelezett­ségét, hogy meghatározott idő­re felfüggesztette európai ra­kéta-telepítéseit, és szüneteltet minden atomrobbantást. Űjabb tanúságtevés ez a béke ügye mellett, A világ közvélemé­nye joggal vár hasonló választ az Amerikai Egyesült Álla­moktól. — A békés jövő érdekében szorosabbra fűzzük sorainkat a szocialista közösség orszá­gaival. szövetségeseinkkel, minden békeszerető erővel. Tovább mélyítjük barátságun­kat a Szovjetunióval, amelv függetlenségünk, biztonságunk legfőbb nemzetközi támasza. — Ügy gondolom, hogy al­kotmányunk napján, az új kenyér ünnepén bizakodva te­kinthetünk a jövőbe. Van ki­próbált, népünk támogatását élvező politikánk és progra­munk. Vannak tisztes ered­ményeink, amelyekre támasz­kodhatunk. ' Vannak erős, meg­bízható szövetségeseink, akik­re mindenkor számíthatunk — mondotta végezetül Németh Károly. A nagy tapssal fogadott be­széd után szatmári népvise­letbe öltözött lányok a Nyí­regyházi Sütőipari Vállalat 1- es számú üzemében új búzá­ból' sütött, s nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyeret nyújtottak át Németh Károly- nak. A nyíregyházi nagygyűlés a Szózat, hangjaival fejeződött be. 2 NÓGRÁD - 1985. augusztus 21., szerda Nagygyűlés Balassagyarmaton (Folytatás az 1. oldalról) teljes munkájáról, az infra­strukturális feltételek jobbítá­sának szükségességéről, a kö­zelgő VII. ötéves terv kiala­kításának fontosságáról. Mind­ezen munkálatokhoz kívánt sok sikert a hallgatóságnak, a nógrádi embereknek, mun­kásoknak, parasztoknak, dol­gozóknak, határőröknek. A miniszterhelyettes be­széde után dr. Lóska Tibor, a csehszlovákiai nagykürtösi járási pártbizottság titkára lépett a mikrofonhoz, s ma­gyar nyelven üdvözölte a hall­gatóságot. Elmondta, hogy örömmel jöttek el erre az ünnepségre, hiszen régi, gyü­mölcsöző az együttműködés a két terület között. Szólt a nagykürtösiek életéről, mun­kájáról, utalt arra, hogy bár még nem fejeződött be az aratás náluk, az eddigi ered­mények már sejtetik, hogy ha rekordtermés nem is lesz, de jut elegendő kenyérnekvaló a magtárakba. Hozzáfűzte, hogy ezúton is köszöni azt a segítséget, amelyet a nógrádi kombájnosok adtak a betaka­rítás során. Fölszólalt Kovács József, a Magyar Kábel Művek Balassa­gyarmati Gyára Bánki Donát Szocialista Brigádjának veze­tője. aki a dolgozói kollektíva nevében köszöntötte az ün­neplőket. Tájékoztatta őket arról, hogy a kábelgyár sike­resen teljesítette első félévi tervét, sőt több területen túl­teljesítették felajánlásaikat is, A kétszeres vállalati Kiváló szocialista brigád tagjai a gyár többi dolgozóival együtt teljesítették felajánlásaikat is, amelyek a tőkésexportot szor­galmazták. illetve a város gyermekintézményeinek fej­lesztését segítették. A tervsze­rű, szorgos munka biztosítékot jelent az egész éves célkitűzé­sek megvalósításához, ez csen. dűlt ki Kovács József hozzá­szólásából. Ezután a Belügyminisztéri­um Határőrség balassagyar­mati kerületparancsnokságá­nak személyi állománya ne­vében Nagy Attila határőr tizedes, KISZ-titkár lépett a mikrofonhoz, s arról biztosí­totta a hallgatóságot, hogy hűen védik határaink bizton­ságát, a békés építőmunka feltételeit. Ezen túl ott van­nak a város, a megye társa­dalmi eseményein, s ez az együttműködés a munkás, a paraszt, a katona közös érde­keinek érvényesítését szolgálja. A felszólalásokat követően Bihari Sándor Kenyér című versét hallgatták meg az ün­neplők. majd következett az új búzából sült kenyér jel­képes megszegése. A friss, nemzetiszínű szalaggal átkö­tött kenyeret Tatár Kis Sán­dor, a cserhátsurányi terme­lőszövetkezet elnöke adta át a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettesnek, aki a hagyományokhoz híven meg­szegte, megkóstolta az új ke­nyeret. De valamennyi részt­vevő kapott ízelítőt az idei termésből, a szervezők több száz kenyeret osztogattak szét. ki-ki döntsön saját maga arról, milyen is az idei termés! E színfoltot követően a Szózat dallamaival ért véget a politikai nagygyűlés. Kis szünet után kulturális műsort tekinthettek meg a résztvevők, a Palóc népi együttes, s a komárnói Hajós csoport mutatta be program­ját. Délután pedig játszóhá­zat rendezte)? a kicsinyeknek, a sportpályán a balassagyar­mati és a nagy kürtösi öreg­fiúk mérték össze focitudásu­kat. Akik pedig vásárolni akartak, azok a Bajcsy-Zsi- linszky úti sátrak pultjairól válogathattak. Lucfalua Szlováknak és magyarnak közös célja a béke Dr. Jakab Róbertné és Mustó János a lucfal vai művelődési központban a kiállítás meg­nyitóján. Régen láthattak a luefalvai- ak vendégül ennyi idegent, mint az alkotmánynapi ün­nepségen. A vasárnapi ese­ményre érkeztek a csehszlová­kiai Léváról, a testvér-ter­melőszövetkezettől, ott voltak az olasz Macerata megye kül­döttei, eljöttek a harisnya­gyár dolgozóinak képviselői, s ep'r busznyian vendégeskedtek a Dunaújvárosi Papírgyártól is. A rendezők — a nagybárká- nyi pártvezetőség, a közös községi tanács, s a Kis-Zagy- vavölgye Termelőszövetkezet — gazdag programot állítot­tak össze. Délelőtt tíz órakor nyitották meg a lucfalvai kulturotthon- ban a helybéli születésű fes­tőművész, Mustó János kiál­lítását. Alkotásairól, munkás­ságáról dr. Szalánczay György, a Nógrád Megyei Tanács mű­velődési osztályának helyettes vezetője szólt, figyelmébe ajánlva a látogatóknak Mustó János műveit. A megnyitó után a sport­pályán fölállított színpad vár­ta az ünneplőket, hangulat- keltésről pedig a Bányász ze­nekar gondoskodott. Nem sok­kal tizenegy óra után, a Him- nusz dallamait követően, Sán­ta Zoltán tanácselnök lépett a mikrofonhoz. Köszöntötte az egybegyűlte­ket, s néhány szóban utalt az 1949. augusztus 20-án elfoga­dott alaptörvényünkre, az al­kotmányra. valamint az új kenyér ünnepére. Bevezető gondolatai után felkérte dr. Jakab Róbertnét, a Magyar- országi Szlovákok Demokrati­kus Szövetségének főtitkárát, országgyűlési képviselőt, ün­nepi beszédének megtartásá­ra. A főtitkárnő első szavai szlovák nyelven hangzottak el, amelyet a hallgatóság ^ti­me értett, hiszen Luciáivá nemzetiségi község, szép ha­gyományai vannak itt a nem­zetiségi kultúra . ápolásának, megőrzésének. A továbbiak­ban dr. Jakab Róbertné ma­gyarul beszélt, utal arra. hogy augusztus 20-a egyben jelké­pezi a múltat, a jelent, s a jövőt. István király fiának, Imrének, írt Intelmek című művéből idézte az előadó azokat a sorokat, amelyek a különféle nemzetek, népek együttélésének hasznosságát, előnyeit fejezik ki. Hozzátet­te azonban, hogy a történe­lem során nem volt gond nél­küli a különféle nemzetek kapcsolata, a nacionalizmus beárnyékolta azt. — Céljaink közösek, vala­mennyi a béke megőrzését szolgálja — emelte ki mon­dandójában dr. Jakab Róbert­né, majd így folytatta: — Mindannyian tudjuk, a béke jelenti a jövőt. Tudjuk azt is, hogy a háborút emberek csinálják, s csak ugyanők ké­pesek megakadályozni is. Beszéde további részében ar­ról szólt, hogy jólétünkre, vívmányainkra vigvázni kell. Utalt az MSZMP XIII. kong­resszusának az emberi fele­lősséget hangsúlyozó megálla­pításaira, kinek-kinek a saját helyén kell megállnia helyét, s munkájáért felelősségei tar­tozik. Végezetül egészséget, erőt kívánt az előttünk álló fel­adatok megoldásához, a béke megőrzéséhez. A Magyaror­szági Szlovákok Demokratikus Szövetsége .főtitkárának ün- neoi beszéde után Tuza Ist­ván, a Nagybárkányi Kis- Zagyvavölgye Termelőszövet­kezet elnöke lépett a mikro­fonhoz. Elmondotta a hallgatóság­nak, hogy véget ért az ara­tás, amely nem hozta meg a tavalyi rekorderedményt, de így sincs szégyenkeznivaló­juk. Utalt a téeszelnök a ré­gebbi idők aratóira, majd a közvélemény fokozott érdek­lődésére, várakozására hang­súlyozva, hogy a termelőszö­vetkezet dolgozói eleget tettek ennek: a kenyérhez szükséges gabonát betakarították. Ebben voltak többen, akik é'en jártak, így a szövetkezet vezetősége prémiumot, jutal­mat ítélt oda. A kombájno­sok. a szemszállítók összesen negyvenezer forint prémiumot vehettek át, néhánya»n pedig egyéni jutalmat kaptak. Tuza István beszéde végez­tével jelképesen átnyújtotta a nemzeti szalaggal díszített új kenyeret a harisnyagyár ve­zetőjének, a munkás-paraszt szövetséget szimbolizálva ez­zel a gesztussal. , Sánta Zoltán tanácselnök zárszava után a sámsonházi ipartelepen tartottak ünnep­séget a harisnyaüzem fennál­lásának 10. évfordulója alkal­mából. A sporttelepen pedig folytatódtak a szórakoztató programok. Bemutatót tartott az MHSZ. majd a tűzoltóság, énekkar, és tánccsoport lépett színpadra, este pedig diszkó­zenére ropták a táncot a fi. atalok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom