Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

Most vidám a hangulat a varrodában. Jókedelyű asszo­nyok fürge ujjai alatt pörög a munka, a tű alá rántott ter­mék szinte szelet vetnek a gép körül. Dugig a szalag áruval. A Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárában pontosan ez kell az asszonyok vidámságához. Hogy legyen mit dolgozni, legyen mivel ke­resni. — A júliusi teljesítmény­százalékunk majdnem százti­zén három volt, egyes blokkok ettől magasan többet produ­káltak — közli papírjaiba te­kintve Sztrézs Tiborné var­roda vezető. Elégedett örömmel csillán Sztrézsné szeme. Tekinteteben most nyoma sincs annak a sötét gondárnyéknak, ami pe­dig az utóbbi hónapokban rit­kán hagyta el. A gyarmati gyár tervéhez képest jelentős lemaradással zárta első fél esztendejét: az eiőirányzott 96 millió forint helyett, csupán 74 millió fo­rintos termelési értéket ho­zott. . Legszámottevőbb mér­tékben a tőkésexport-teljesít- mény szenvedett csorbát, de több mint tízmillió forintos az adósság a hazai piacra szánt termelésnél is. Az okok nagy része isme­rősként köszön visza. Különö- nös, de így van, s nemcsak itt: mégsem tudnak megbir­kózni velük. Évek óta tartc gyötrelmes gyakorlat, hogy a; esztendő vé_,ére tisztára sö­pört anyag- és kellékraktára­kat januárra nem tudják fel­tölteni. Egyszerűen nincs mi­ből dolgozni. „A január elve­szett hónap —r mondják a gyárban. — De többe-kevésbe az egész első negyedév is az.” Óriási erőfeszítésekkel. egy­más sarkát taposó belső szer­vezésekkel iparkodnak vala­melyest enyhíteni a helyzeten — csakhát az idő közben sza­lad, a toldás-foldás pedig nem hoz igazi eredményt. Nemcsak a gyárvezetésnek okoz fejfájást a rendre ismét­lődő zökkenő: idegesek a mun­kások is, hiszen nincs kere­set. Az ingerlékeny légkör­ben pedig egyre-másra töltik ki a felmondó papírokat. — Pillanatnyilag tíz száza­lékkal kevesebb a létszámunk, mint tavaly ilyenkor — tudat­ja Máthé Károly termelésve­zető. — A megfogyatkozott csapattal kellene a tavalyitól húsz százalékkal többet pro­dukálnunk. Elemi matematika: ezek •zerint harmincszázalékos termelékenységnövekedéssel tűnne reálisnak a terv. Az, melynek teljesítése már csak a választott keresetszint-sza- bályozás követelményeihez is alapvetően szükséges. Csak­hogy a termelékenység ilyen mérvű megugrását még a leg­jobb külföldi szervező intéze­tek sem merik beígérni... A létszám megcsappanása egyébként a körülmények lo­gikus következménye, — Tavasszal én is ott tar­tottam. hogy elevezek bizton­ságosabb vizekre — vallja be Oláh Andrásné, a 38-as blokk Társadalmi közmegegyezés a tervezőmunkában Beszélgetés Romasz Adolffal, a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyettesével — Mindenekelőtt: melyek ; tervkoncepció újszerű vonását? — A többirányú alapvetí módosulás közül a leglénye­gesebbeket emelem ki. A La kosság életkörülményeit als"- vetően befolyásoló középtá­vú célkitűzések meghatáro­zása mindig nagyfokú poli ti kai érzékenységet és fele lősséget követelt. Különöset így van ez most. amikor < tanácsi gazdaságirányítás rendszer átfogó korszerűsí tésére kerül sor. A gazdál­kodási rendszer és a gyakor lat gyökeres megváltozás? másfajtg gondolkodásmódo' és cselekvést is kíván. Első­ként azt kell hangsúlyozni hogy a helyi tanácsi önálló­ság fokozása és gazdasági megalapozása együtt jár a megyei és a helyi tanácsok munkamegosztásának kor- szerűsitésével, a döntési io- gosultság és a felelősség egy­értelmű érvényesítésével. At új helyzetben a tanácsi gaz- dálkodással szemben is nö­vekvő követelménnyé válik az alkotó, kezdeményezőkész. ség kibontakoztatása, a la­kosság és a gazdálkodó szer­vezetek aktivitásának foko­zása. Felértékelődnek az em. béri tényezők: a rátermett­ség, a szervezőkészség, a bá­tor, a kezdeményező kocká­zatot és felelősséget vállaló magatartás. Alapvető válto­zást jelent a tervezés két- üteműsége is. Korábban a tanácsi testületek döntési jo­gosultsága a terv jóváha­gyására szorítkozott. Az új tervezési rendszerben a kon­cepció keretében határozzák meg a fejlődés főbb iránya­it és arányait, s erre alapoz­va folyik tovább a tervező- munka. A kétfordulós megol­dás a testületi döntések tar­talmi jegyeinek erősítése mellett a testület felelősségéi is növeli. — A megyei tanács Olésán ia hangsúlyozták, hogy az elfoga­dott koncepció hosszú tervező- munka eredménye, sokoldalú és részletes közgazdasági vizsgálato­kon, elemzéseken alapszik. Me- Ivek az így kialakított, koncep­cióval szemben támasztott főbb tartalmi követelmények? — Először is, a népgazda­sági tervkoncepcióval össz­hangban — és az anyagi le­hetőségeken belül az adott­ságokhoz igazodva meg kell jelölnie a megye középtávú fejlődésének irányait és ará­nyait. Emellett a helyi ta­nácsi tervkoncepciók előké­szítéséhez szükséges induló „feltételek jóváhagyásával ori­entálja a helvi elképzeléseket a kiemelt központi és me­gyei célkitűzések megvalósí­tásához. Végül: széles körben mozgósítja a megye gazdál­kodó szervezeteit és a la­kosság különböző rétegeit a közös feladatok megvalósítá­sához. A koncepció kialakí­Folyamatosan végzik a kombájnszalma bálázását, illetve összegyűjtését az örhalmi Hazafias Népfront Termelőszövet­kezetben. Képünkön Csábi László az „aranyosi” tábláról a 2-5 mázsás kor hal aszal mar szállítja a központi taroló- Mlyre. —Rigó— tásánál azt is figyelembe kel­lett vennünk, hogy a helyi tanácsok önállósága és fele­lőssege jelentősen megnő az alapfokú ellátásban és a kö­zépfokú ellátás meghatározó hányadában. Ugyanakkor a megyei tanács felelőssége megmarad az ellátás indoko­latlan területi különbségeinek mérséklésében, a regionális tanácsi fejlesztések megvaló­sításában, valamint a megye arányos fejlődését szolgáló feladatok szervezésében. Sze­retném hangsúlyozni, hogy a tanácsi önállóság valóságos gyakorlata nem egy aktus, amely 1986. január J-én lép életbe, hanem egy hosszabb folyamat eredménye lehet- Éifvényesülését már a kon­cepció szintjén is biztosítja a helyi tanácsoknak alanyi jo-, gon járó fejlesztési pénzesz­közök növekvő nagyságrend­je. A VI. ötéves tervidőszak­ban a helyi tanácsok a sza­bályozott fejlesztési lehetősé­gek mintegy 10 százaléka fe­lett rendelkezhettek önállóan. A VII. ötéves tervidőszak­ban ennek hányada — a fej­kvóta — 41 százalék, a helyi döntésen alapuló céltámoga­tás igénybevételével együtt pedig a szabályozott fejlesz­tési lehetőségek háromnegye­déről helyben döntenek. — Az elfogadott koncepció sze­rint, a megye tanácsai a mai ismeretek szerint mintegy 18,1 milliárd forinttal gazdálkodhat­nak a VII. ötéves tervben. — Számításaink szerint en­nek 35 százaléka a szabályo­zott helyi bevételekből, 57 százaléka állami támogatás­ból és 8 százaléka az érde­keltségi bevételekből képző­dik. A pénzügyi lehetőségek 76 százaléka — 13.8 milliárd forint — a tanácsi intéz­ményhálózat működési felté­teleinek biztosítását szolgálja és 4,2 milliárd forintot szá­mítunk a fejlesztésekre. A megyei tanácstestületnek a népgazdasági és a megyei cé­lok érvényesítésére, a megye arányos fejlesztésének előse­gítésére bét kulcsfontosságú területen, a fejkvóta diffe­renciálásában és a fejlesztési céltámogatási rendszer kiala­kításában van meghatározó szerepe és nagy politikai fe­lelőssége. Az alternatív ja­vaslatok alapján olyan döntés született, amély leginkább megfelel az általános köve­telményeknek és a megyei ér­dekeknek. Közgazdaságilag megalapozott a fejkvóta, jól tükrözi az ellátásban és a települések szerepkör szerin­ti eltérő feladataiban megle­vő különbségeket. Ezzel együtt hozzájárul a városok és a községek közötti indoko­latlan aránytalanságok' mér­sékléséhez, jól szolgálja a községek népességmegtartó képességének erősítését. Ezt igazolja, hogy a VI. ötéves tervhez viszonyítva a megye­székhelyen 81 százalékára, a városokban 73 százalékára csökken, a városi jogú nagy­községekben kétszeresére, a nagyközségekben 280 száza­lékra, a többi községben pe­dig 218 százalékra nő a sza­bályozott fejlesztési pénzösz- szeg. A sokoldalú követel­mény megfelelő érvényesíté­se tette indokolttá a fejkvóta öt településkategóriára való d!fferenciálását és annak bel­ső aránvait. — A szabályozás másik meg­különböztetett fontosságú eleme a céltámogatás. — Ennek az a legfőbb cél­ja. hogy az általános szabá­lyozás keretein belül közve­títse a népgazdasági akara­tot. érvényesítse a helyi taná­csoknál a megye aránvos fej­lődésének és a kiemelt társa­dalompolitikai feladatok meg­valósításának követelményét. Ügy is fogalmazhatunk, hogy a szabályozásnak ez az eleme teremti meg1 a legközvetlei nebb kapcsolatot a megyei szándékok és a helyi törek­vések összehangolásában. Céltámogatás segíti a tervsze­rűen áthúzódó helyi beruhá­zások ütem.es befejezését, a további preferenciák a leg­égetőbb társadalompolitikai feszültségek oldását — a la­kásellátást, a vízellátást és a szennyvíztisztítást, valamint; egy szűkebb körben az álta­lános iskolai hálózatfejlesz­tést — szolgálják. A koncep­ció a kiemelt területek céltá­mogatására 1,1 milliárd fo­rintot szán. A szabályozott források mellett sok múlik azonban a tanácsok érdekelt­ségi bevételein is. Ez alapve­tően tőlük függ, s a helyi le­hetőségeket növeli. A VII. öt­éves tervben meghatározó lesz. hogy a helyi tanácsok — kezd emén y ezőkészségüktől, rátermettségüktől függően — mennviben lesznek képesek mozgósítani, koncentrálni a társadalmi erőforrásokat. Nagv tartalékok vannak ugyanis az emberi alkotóerő, a társadalmi munka fokozá­sában. — A megyei koncepció elfoga-' dása után hogyan folytatódik to­vább a tervezőmunka? — Elöljáróban hadd utal­jak arra, hogy a megyei kon­cepció tervezetét együttes ülé­sen vitatta meg a megyei párt és a tanács végrehajtó bizottsága, ugyanakkor a tár­sadalmi konzultációk kereté­ben tíz megyei társadal­mi és tömegszervezet, érdekképviseleti szerv segítet­te elő véleményeivel, javas­lataival koncepció megalapo­zottabbá tételét. A viták bi­zonyították, hogy a tervezés demokratizmusának szélesíté­se, a társadalmi közmegegye­zésre alapított tervezőmunka az emberek cselekvő részvéte­lének nélkülözhetetlen felté­tele. A vitában igen sok — részben a koncepciót érintő, részben a tervezés további fá­zisában hasznosítható — ér­demi vélemény hangzott el, a kialakult álláspontok azon­ban a koncepció lényegének módosítását nem indítványoz­ták. Azonos vélemény volt abban, hogy az anyagi lehe­tőségekkel arányban álló cé­lok megalapozottak. Pozitív programot adnak a megye la­kosságának, ugyanis érintik a társadalom minden rétegét és arányos fejlesztési lehető­séget biztosítanak a megye településeinek. S ami a to­vábbiakat illeti: a jóváha­gyott induló feltételek isme­retében dolgozzák ki a helyi tanácsok a saját koncepciói­kat A tervezőmunkában már több hónapja részt vesznek, a testületi döntésekkel, azonban náluk is lezárul a tervkészí­tésnek ez a fontos szakasza. Itt dől maid el, hogv az anya­gi lehetőségeket milyen cé­lokra szánják; hogyan kap­csolódnak a megyei céltámo­gatásokhoz. és mennyiben tudják kiaknázni a kölcsönös előnyöket nyújtó együttmű­ködési lehetőségeket. A helyi tanácsoknál is igen fontos a szigorú rangsorolás és nagy jelentősége van a politikai, társadalmi és tömegszerveze­tekkel lefolytatandó konzul­tációknak. Ezek során számot kell adni az eredményekről, a reális lehetőségekről, de a megoldatlan kérdésekről is nyíltan kell beszélni. A la­kosság széles körével történő párbeszéd folytatásának al­kalmas fórumai lehetnek a népfrontválasztással összefüg­gő lakókörzeti és falugyűlé­sek. Azt szeretnénk, ha a me­gyei testületi ülések, társadal­mi konzultációk tartalékok feltárására irányuló, megoldá­sokat kereső jellege vala­mennyi településünkön érvé­nyesülne. További lendületet adva a tanácsok, a gazdálko­dó szervezetek, a lakosság és a társadalmi szervezetek or­szágosan is elismert összefo­gásának — mondotta befeje­zésül Romasz Adolf, a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyet­tese. Kelemen Gábor NÓGRÁD — 1985. augusztus 18., vasat nap 3 Elveszett héne^ek utón siet az idő varrónője. — Csaknem két­ezer forinttal csökkent a ha­vi keresetem. De talán ettől is szörnyűbb a bizonytalanság: holnap vajon tudok-e mit dol­gozni? Oláhné végül is maradt. De nem mindenki másította meg elhatározását. Némelyek ha- zamennek bedolgozónak, má­sok a oincérkedést választ­ják, vagy bármit, csak ne da­rabbéres legyen! — Mi úgy mondjuk, a var­rodai munka rabszolgamunka —■ mondja Lőrikné Lábát Má­ria, az 5-ös blokk vezetője. — A gép magától nem megy, azt otthagyni nem lehet. Fizetség csak az elvégzett, megszámol­ható munka után jár, s nem mindenki tudja elviselni a naponkénti megmérettetés ter­hét. Egy valamivel lehet a varrodai munkát vonzóvá ten­ni: a megbízható, folyamatos munkaeilátással! A gyár munkásnőire nem jellemző a fegyelmezetlenség. I- zolatlan mulasztás évi egy­két nap, ha összejön. De lát­nivaló az is: amint fogy a varrnivaló, úgy lazul a fegye­lem. — Teljesen érthető — ma­gyarázza Szathmári Pálné, a 4-es blokk vezetője. — Ha sok a munka, ég az asszonyok keze alatt. Ahogy apadnak a kötegek, úgy húzzák egyre jobban az időt. Hogy kitart­son műszak végéig, esetleg másnapra is. Amint peregnek a szavak, egyre nyilvánvalóbbá . válik: a gyári teljesítmény legfőbb fékje a bizonytalan anyagel­látás. Csak egy példa: a szov­jet exporttétel ügye. Keser­vesen készült, mert a ruhák­ba való húzózárak nem olyan méret- és színválasztékban ér­keztek, ahogyan kellett volna. — A befejező tételhez való ötvenkét centis húzózár még mindig nincs itt — mondja Máthé Károly. — A főmér­nökünk ma van a főváros­ban, abban bízunk, talán hoz­za majd magával. De akkor is. Az utolsó tétel, csupa 44-es méretű ruhából áll majd. Ez vicc! A vevő nem így kérte! Csordás Ilona, a 38-as blokk varrónője erre nem kevés in­dulattal a hangjában megkér­dezi: — Nekünk napra pontosan, határidőre kell szállítanunk. A kellékesek miért nem képe­sek erre?! Csend támad. Csordás Ilona paorikás kérdése a hazai gaz­daság olyan beteg pontjaira tapintott, mint a szállítási fe­gyelem, illetve egyesek mo­nopolhelyzete, mások kiszol­gáltatottsága. S a csendben most mindenki gondol magá­ban valamit. Kevéssel később, mert az ominózus cippzáraktól nehéz elszakadni. Máthé Károly em­lékeztet a kétszer is vissza­küldött húzózárszállítmányra. Mindkétszer törött darabok­ból állt. Erre viszont Oláh Andrásnénak van dühös kér­dése: — Csak nálunk van minő­ségi igény? Másütt nincs?! Bosszúsággal, idegeskedéssel nem sokra, lehet menni. Ez­zel nagyon is tisztában van­- nak a dolgozok, s félretéve az- eddigi körülményekről alko- 1 tott véleményüket, mar az : eselveket latolgatják. Máthé Károly úgy véli, nem egeszen reménytelen a heiy- : zet, van még mire számítani. ! — Szeptemberben negyven frissen végzett szakmunkás ül • varrógéphez — kezdi szépen • sorba állítani a gyár jó remé­■ nyeit. — Igaz, kezdők, de sok igen ügyes lány van köztük. Üj téesz-kooperáció ügyében 1 is tárgyalunk, hiszen szüksé­günk van a kapacitások bőví­■ tésére. A vállalati központnál a Werner utódja a svájci Agic ! cé? végez szervezési munkát, amitől többek közt még az i idén egyenletesebb anyagellá­tást várunk. Aztán végéem- kát is alakítottunk a varro­dában. a tizenkét vállalkozó asszony is közelebb segíthet bennünket a célhoz. S. ami egészen természetes: minden hadrafogható ember a terme­lés előkészítését iparkodik ja­vítani. A munkásnők mindehhez kitartó, igényes, fegyelmezett munkájukat teszik hozzá. Az idei állásidő alig teszi ki a másfél napot, tavaly három­szor ekkora volt. S még ezt a keveset is csökkenteni akar­ják. A géemkások nemcsak teljesítik ígéretüket, hanem jóval többet nyújtanak annál, mint amire az adott szó köte­lez. — Júliusban fejenként öt­ven órát dolgoztunk a géera- kában, pedig csak harminc óra lett volna kötelező — így Csordás Ilona. — Világosan megmondtuk, amit vállalunk, annak nem lesz híja! Ügy vé­lem, ránk eddig is számítani lehetett! Az igyekezetét tükrözik az egyéni teljesítmények is. — Hetven százalék alatt csak huszonhatan maradtak a varrodában júliusban — pil­lant ismét a papírok közé a varrodavezető asszony. — Máskor, a sereghajtó boly lét­száma a százat is eléri. Min­denki hajt, mindenki akar. Ez a kollektíva nagy dolgokra képes. — Túlórát is vállalunk, ha kell — teszi hozzá Oláhné. — Én magam is szívesebben dol­gozok. ha mondják, hogy még túlórázni is kelt. És nem a túlórapénz miatt, hanem azért, mert tudom, van munka bő­ségesen. Sztrézs Tiborné úgy gon­dol ja. az éves tervet már csak kivételesen jót fizető munká­val tudják teljesíteni. — Ismerem a varrodai dol­gozókat, akár csodákra is ké­pesek — mondja mély meg­győződéssel a hangjában. — A csodához azonban esetünk­ben most egy rendkívül elő­nyös termék is szükséges. Kemény napok előtt áll a balassagyarmati gyár kollek­tívája. A tempónak most mér­hetetlenül gyorsulnia kell. Nem kevesebbre vállalkoztak, mint. arra. hogy esztendő vé­gére eljutnak a csodák kapu­iához. S. hogy most kényte­lenek felnőni saját maguk fö­lé. annak persze megvan a masa haszna —. de még több a tanulsága. Szendi Márta A következő ót év munkáját alapvetően meghatározó dokumentumot hagyott jóvá legutóbbi ülésén a Nógrád Megvei Tanács, a testület széles körű vita után elfogadta a VII. ötéves terv terület- és tanácsi gazdaságfejlesztésének koncepcióját. A fontosabb célkitűzésekről, és a tervezőmun­ka sajátosságairól beszélgettünk Romasz Adolffal, a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyettesével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom