Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

r*AZNov$zrr mmrr Madách és Nógrád a reformkorban Irigylem a nógrádiakat. Nem a történelmüket, az minden megyének van —, nem is a gazdasági vagy ter­mészeti kincseiket — más tá­jak talán gazdagabbak lehet­nek —, hanem azt az ügysze­retet, gondosságot, amellyel irodalmi és történelmi kincsei­ket, hagyományaikat feltár­ják. Igaz, versekkel, széppró­zával és riportokkal jelentke­zett előbb a Palócföld köny­vek sorozat, de ha figyelem­be vesszük a Nógrádi Iroda­lomtörténeti Füzeteket is, amelyek összeállításában, gondozásában nem kis szere­pe van Praznovszky Mihály­nak (is), akkor teljesebb ké­pet kapunk arród a műhely­munkáról, amely Salgótarján­ban. s egyáltalán „a palócok földjén” folyik. Az ejső ész­revételünk talán negatívnak is tűnhet: Nógrád hagyomá­nyai semmivel nem gazdagab­bak, mint más régióké. Sőt! Madách és kortársai, s nem kevésbé majd Mikszáth éppen « vidék elmaradottságát, mu- ksaiságát panaszolják, csipké­ink, ostorozzák írásaikban éűrgetvén a lépésváltást, fel­zárkózást a művelt Európához. Ám. ahol ekkora szellemek szólnak az elmaradottságról, ott már ez maga esemény és követendő — irigylendő ha­gyománnyá válik. Ha jól be­legondolunk. mindenütt a vi­lágon így volt és van ez Swift, Heine, Hugó Victor és Gogol óta (s sor folytatható): a honi állapotok kritikájából születtek a nagy irodalmak #és szatírák). ' Praznovszky Mihály hét írá­sa olvasható ebben a kötetben. S. valóban olvasható, mert, olvasmányos, érdekes, iz­galmas, (ami — sajnos nem minden iroda­lomtörténeti tanulmányunk­ról írható le...) Kitűnő peda­gógiai érzékkel előbb magát a megyét mutatja be a tár­gyalt korban (Nógrád megye az 1840-es években), azaz a közállapotokat, amelyeket «meghatároz a természeti kör­nyezet, a táj történelmi múlt­ja és gazdasági viszonyai is. Erre épül a következő tanul­mány: Madách és a nógrádi köznemesi társadalom 1841— 1848. között, azaz a családi és érdekkapcsolatok szövevénye, amely oly jellemző volt a fe­udális Magyarországra, s amelynek ismerete nélkül va­lóban nehezebben értenénk «neg a kor társada 1 mi -po­litikai viszonyait és harcait fe. Praznovszky»ak „van tü­relme” (ez a szakmája) utána­járni egy-egy adatnak, helyes­bíteni megcsontosodott tévedé­seket, feltárni pletykának tű­nő, (s olykor tényleg csak pletykákra alapuló) családi eseményeket, kapcsolatokat is. Egyszóval a szerző a törté­nelmet olyan eleven anyag­nak tekinti (és láttatja), amelyben az emberi cseleke­deteket nagyon is meghatá­rozzák — motiválják a törté­nelemtudomány által sokáig elhanyagolt, mert mellékes­nek tekintett tényezők. (Elég legyen itt csupán utalni a francia Arneles-iskola ered­ményeire és felszabadító erejű példájára. Az ember tragédi­ájáról már egy könyvtárat írtak tele. Azt gondolnánk, hogy már nem lehet új ada­lékot, szempontot feltárni, amely közelebb vihetne a mű megértéséhez. Nos, Praz­novszky vállalkozása valóban szolid, amikor (a „Lelkem jobb fele” című írásában) Ma­dách és Szontagh Pál barát­ságához keres új adatokat. Hogy róla mintázta volna Ma­dách Lucifer alakját? Ez va­lóban belterjes filoszkérdés, Praznovszky csak érinti, vi­szont érdekes portrét rajzol erről a küiöneemberről, író­ról, politikusról, aki barát-" ként, szemtanúként végig Ma­dách mellett volt, s bábásko- kodott a nagy mű megszületé­sénél. Hasonlóan szemléletes egy másik, de negatív figura: Krúdy Kálmán portréja is. Értéke éppen abban van. hogy a héroszok mellett (gondol­junk csak Jókai regényalak­jaira!) a mindennapok mocsa­rába fulladt, de előbb abban meghemperedő embert mutat­ja be, aki úgy részese és ta­núja a nagy történelmi ese­ményeknek (1848—49), hogy jószerével méltatlan arra, mert mitsem érzékel abból. Kicsit deheroizál ebben az írásában Praznovszky, amikor lehántja a figuráról a rárakódott ro­mantikus mázt (lásd Mik­száth és Krúdy Gyula regé­nyes történeteit), de ezt nem bántóan teszi. Sőt! Azt bizo­nyítja be, hogy a meztelen igazság is van olyan érdekes, mint annak „égi mása”, hogy Madách nagy költőtársót idéz­zük. Ugyanezzel az izgalom­mal olvashatjuk Az 1847-es követválasztások Nógrádban című írását is a választási manipulációkról, s egyáltalán arról a módról, ahogyan még a pozitív (reformer, radikális) nemesség is politizálni kény­szerült. Eh is töprenghetünk akár, hogy vajon ezek . az esz­közök hogyan ütöttek vissza magára az ügyre és a szerep­lőkre is, de ez" már messzire vezetne és ellenkezne is a szerző szándékával. Még két írás foglalkozik Madáchcsal, aki — hinnék-e? — hírlapírói babérokat is ke­resett, sőt lapalapítás tervével is foglalkozott. Emberi nagy­sága egyszersmind a koré és az őt felnevelő eszméké is: szolgálni akart, s mindenkor a közt, noha alkata (s beteg­sége) miatt a visszahúzódás­ra, meditálásra kényszerült. Aki kételkedne talán a mű nagyságában vagy éppen „eredetiségében” (száz éve fo­lyik, noha már halkul róla a vita...), az tanulmányozza Nógrádot, azt a magyar való­ságot, amelyből Az ember tra­gédiája kinőtt, robbant. Praz- novszki Mihály kötete ízelítőt ad, de kedvet és csinál hozzá. (Palócföld könyvek, Salgó­tarján 1984.) Hopáesi Sándor Halvan év emlékei SZÜLETÉSNAPI BESZÉLGETÉS KERES EMILLEL E születésnapi beszélgetésre a Radnóti Miklós Színpad igazgatói irodájában került sor. Abban a helyiségben, amelynek íróasztala mellett tizenkét évig ült igazgatóKént, s ahonnan most — hatvan- esztendősen — nyugdíjba ment. Hat évtizedet kalandoztunk be hatvan perc alatt. Szó esett a pályakezdésről, a taní­tómesterekről és a barátokról, versekről és tervekről. De kezdjük a legelején. Mi ve­zette ehhez a gyönyörűségesen nehéz hivatáshoz, amelyet úgy neveznek: színészet? — A véletlen vezetett. Ti­zennégy éves voltam, amikor szülővárosomban, Szombathe­lyen rendeztek egy Ki mit tud?-hoz hasonló vetélkedőt. A mai Savaria — az akkori Kovács kávéházban került sor a döntőre, ahol elhangzott az a mondat, hogy a nézőté­ren ülők is jelentkezhetnek, s felmehetnek a pódiumra sze­repelni. A szomszédunkban la­kott Prisznyák Gyuri — átok rossz kölyök volt —, aki tré­fából felírta a nevemet egy papírra, s egyszer csak engem is szereplésre szólítottak. A helyzet „tragikumát” érzékel­tetendő hadd mondjam el: gyerekkoromban valósággal rettegtem a nyilvános szerep-' léstől. Érthető tehát, hogy úgv indultam el a pódium felé, mint egy alvajáró, vagy mint, aki kivégzésre megy. S ahogy odafentről körülnéztem, cso­da történt, biztonságban érez­tem magam, a közönség tap­sa szárnyakat adott, s a ve­télkedő végén a zsűri nekem ítélte az első díjat. Érmek a sikernek köszönhettem, bogy apám megosztott velem egy titkot: elárulta, hogy színész­dinasztiából származik, de er­ről mindeddig hallgatott, mert kíváncsi volt rá — mondta—, mocorog-e valamelyik gyere­kében színésztálentum. „Légy színész, ha én már nem le­hettem” — biztatott. Hát va­lahogyan így kezdődött... — S a folytatás? — Játszottam amatőr szín­játszó csoportban, majd a fel- szabadulás után, 1945-ben fel­vettek az akadémiára, s a ma már legendás hírű Hor­váth Árpád kollégium lakója lettem. Abonyi Géza, majd Ladányi Ferenc volt az osz­tályfőnököm, évfolyamtársam volt többek között Békés Ita­la, Gera Zoltán, Kohut Mag­da, Szirtes Ádám, Lénárd Ju­dit, Ferenc László. Nagyszerű kollektívába kerültem, s azt hiszem mi voltunk az elsők a színiakadémia történetében, akik a negyedik év vége után is együtt akartunk maradni. Évfolyamtársaim engem biz- tak meg, próbáljam elintézni. Jártam a minisztériumban és másutt, de úgy látszott, ered­ménytelenül. Am az egyik nap hivatott az akadémia igazga­tója, s megkérdezte, komolyan gondoltuk-e ezt az együttma- radást, mert volna rá lehető­ség. Megszűnik a Bányász Színház és megalakul a Hon­véd Színház, ahová le tudnák szerződtetni az egész osztályt. Így is történt. Egy évig együtt lehettünk, bejártuk az orszá­got, de ezt követően szétszór­tak bennünket, én a Nemzeti Színházba kerültem, s három évet töltöttem ott. Majd hu­szonkilenc éves koromban megbíztak a szolnoki Szigli­geti Színház igazgatásával. Három esztendeig dolgoztam Szolnokon, ezután 1956-tól 1961-ig a Vígszínház színésze lettem. 1961-től tizenhárom évig a Thália Színház igazga­tójaként tevékenykedtem. On­nan kerülteró az Irodalmi — a mai Radnóti — Színpad igaz­gatói székébe. Íme, egy színészpálya né­hány sorba tömörítve. S ami­ről nem esett szó: a két Já­szai-, s a Kossuth-díj, az Ér­demes és Kiváló művész ki­tüntetés, a SZOT-díj,, a köz­életi. a politikai munka: 1966 és 1975 kozott az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt. S nem esett szó a szín­játszás mellett a másik nagy szerelemről, a versmondásról sem. Szavalóként bejárta az országot a legkisebb település­től a nagy városokig. — Hánv költemény szerepel repertoárjában? — Sosem számoltam ösz- sze.Tizenöt előadóest anvagát őrzöm emlékezetemben, de ez csak egy része a megtanult verseknek, prózáknak. Egyszer egv' barátom azt mondta, ha­zahoznak kocsival a Balaton mellől, ha vállalom, hogy Bu­dapestig szerelmes verseket szavalok. Mikor megérkeztünk még tudtam volna folytatni... — Mit tart pályája legna­gyobb sikerének és legnagyobb bukásának? — Színpadi szereplésem leg­nagyobb sikerének a Víg­színházban játszott Orfeusz alászáll című Tennessee Wil- liams-dráma Jabe Torronee- szerepét tartom. A legnagyobb fiaskó a Bánk bán II. Endre királya volt, amelyet pálya­kezdőként játszottam a Nem­zeti Színházban. — Kiknek köszönhet leg­többet a pályáján? ' — Kényes kérdés, az ember óhatatlanul kifelejt olyanokat, akiknek hálával, köszönettel tartozik. Mégis hadd mond­jam el, hogy elsősoban Major Tamásnak és Gellért Endré­nek köszönhetem a legtöbbet, akik kezdő színészéveimben aztán még kezdőbb színház­igazgatóságom ideién számos tanáccsal segitettek gondjaim megoldásában. Ugyanez vo­natkozik Lendvay Ferenere és Bozóky Istvánra is, akik arra biztattak, hogy világmeg­váltó tervek helyett járjak két lábbal a földön. S még nem szóltam Zách Jánosról, akit barátomnak fnondhaltam. Várkonyi Zoltánról, Apáthy Imréről, Egri Istvánról, Kazi­mir Károlyról, akivel tizenhá­rom évig igazgattuk közösen a Thália Színházat. — Beszéljünk befejezésül a terveiről is. .. — Hivatalosan augusztus elsejével adom át a színházat az új igazgatónak. Bálint Andrásnak. Nyugdíjaztatásom papír szerint 1986. január el­sejével kezdődik, de azután sem mondok búcsút a Rad­nóti Színpadnak: színészként dolgozom tovább. Mert a szí­nész akkor vesz végleg bú­csút a színpadtól, ha ráteszik a koporsófödelet. Az idei nyár a pihenés mellett munkával is telik: júniusban és július­ban néhány társammal: Ko­hut Magdával, Thirring Violá­val. Somhegyi Györggyel. Ver­des Tamással az ifjúsági tá­borokat járjuk: a Szovjet Iro­dalom című folyóirat élő mel­lékleteként szórakoztató mű­sort adunk a fiataloknak. Less egy tévéfelvételem is: a sze­gedi stúdió nyaranként a Gyulai Várjátékok ideién lírai fesztivált rendez, amelyen a határainkon túli magyar köl­tészet reprezentánsait mutat- ia be. Én Dedinszkv Erika, Hollandiában élő költő ver­seit adom elő. Utána pihenés, külföldi nyaralás következik, sok-sok év után felhőtlen nvugnlómmal. mert nem kell készülnöm az új évad előké­szítésére. Ez már az utódom dolga... Kárpáti György I Aforizmák Az előírások szigorú betar­tása, mint a sztrájk egyik for­mája, nemcsak gyönyörű, szel­lemes találmány. A törvény­hozók rejtett humorának bi- oonyitéka is. (Ciryl N. Parkinson) ☆ A szerződéseket jogászok ké­szítik jogászok számára, hogy a laikusok úgy érezzék, jogá­szok nélkül nem boldogulnak. (Paul Getty) ☆ A legnagyobb igazságtalan­ságok elkövetésénél vigyáz­nak a leggondosabban az igazság látszatára. (Johann Heinrich PestalozzfV ☆ Ingmar Bergman gyakran mondta nekem: „Tulajdonkép­pen egy vígjátékban kellene játszanod”. D,e amikor aztán a reggelinél .elmondta lidérces álmait, tudtam, hogy követke­ző komor filmjében játszom majd a főszerepet. (Liv Ullmann) ☆ Szadista az, aki a kriminé­zi .előre elárulja, ki a gyitkos. (Siegfried Lowitz) U borkaszezon. így emle­gették jó néhány évti­zeddel ezelőtt azokat a hónapokat, amikor a buda­pesti és vidéki színházak be­zárták kapuikat, a színészek szabadságra mentek. legföl­jebb néhány alkalmi szabad­téri színpadon rendeztek hab­könnyű, szóra sem érdemes produkciókat. Bezzeg napjainkban! Ha összeszámláljuk, hogy a fő­városban és szerte >az ország­ban hány rangos szinházi pro­dukciót láthat a közönség jú­niustól szeptemberig, kiderül, hogy alig kevesebbet, néhány helyen pedig jóval többet te­kinthetünk meg a csillagos nyári égbolt alatt, mint a téli színházi főszezon kilenc-tíz hónapja alatt. Csupán a fel­sorolás is oldalakat tölthetne meg, így hát ezúttal inkább „csemegézünk”, a gazdag kí­nálatból. Budapesten, a Margit-szige- ti Szabadtéri Színpadon két. jó értelemben vett szenzáció­ra kerül sor. Garas Dezső ren­dezésében, Törőcsik Marival a főszerepben bemutatják Kál­mán Imre operettremekét: a Csárdáskirálynőt, illetve an­nak Molnár Gál Péter által készített szabadtéri változatát, olyan kiváló prózai színészek, mint Bessenyei Ferenc. Agár­di Gábor és Kálmán György, valamint Kállay .Bori. Pánai Erika és Hirtling István köz­& NÓGRÁD - 1985. július 15« szombat [ Nyári színházak réműködésévei. Az operabará­tok bizonyára verekedni fog­nak a Carmen-elöadások nem éppen olcsó jegyeiért. Nem vé­letlenül! A főszerepeket Peter Brook világhírű Carmen-pro- dukciójának főszereplői játsz- szák-éneklik. A címszerepet Cynthia Clarey, Escamillót Jake Gardner, Don Jósét pe­dig David Griffith személyesí­ti meg. Mellettük Kincses Ve­ronika kapott jelentős felada­tot a produkcióban. A Budai Parkszínpad nyári műsóra a rock jegyében zaj­lik. A. Rockszínház itt újítja fel egyik legnagyobb sikerű produkcióját, az Evita című musicalt, valamint — újdon­ságként — sorozatban játssza a filmről már jól ismert Hair című amerikai musicalt, mely­nek koreográfusa a világhírű amerikai Diana Brill, rendező­je pedig az ismert filmmű­vész: Sándor Pál. Az egzoti­kum sem hiányzik a Budai Parkszínpad idei programjá­ból, ezúttal az America tro­pical című együttes hozta el Latin-Amerika örökzöld rit­musait. melódiáit, valamint az 50-es évek slágereit, táncszá- maH. A Szegedi Szabadtéri. Szín­pad idei programja is sok újdonságot tartogat. Itt kerül először a közönség elé a Já­nos vite* rockvaltozata, Já­nos, a vitéz címmel, Victor Máté zenei átköltésében, Kol- tai Gábor rendezésében. A főbb szereplők között van Varga Miklós (az év énekese), Katona Klári, Deák Bili Gyu­la, Gregor József, Hernádi Judit, valamint Bergendv Ist­ván és Péter. -A Győri Balett együttese és a Magyar ' Nép­hadsereg Művészegyüttese kö­zös vállalkozásban adja elő a Dóm téri színpadon a Szarvas­sá változott fiúk legendáját, Novák Ferenc és Markó Iván feldolgozásában. Szabados György és Rossa László zené­jével’. Mozart egyik legnép­szerűbb operája, a Varázsfu­vola is gazdagítja a választé­kot. Oberfrank Géza vezény­letével és rendezésében, Pa- mina szerepében Csavlek Etel­kával. Érdemes ellátogatni az idei nyáron több alkalommal is Gyulára. Az újdonságok kö­zött van Szabó György új tör­ténelmi színműve. a Kun László szerelmei, valamint Gosztonyi János ugyancsak történelmi témájú komédiá­ja, A festett király. Az. utób­bi produkció érdekessége, hogy rendezője, egyben egyik fő­szerepbe Darvas Iván. mellet­te Bubik István és Kubik An­na, Esztergályos Cecília és mások lépnek a Várszínpad közönsége elé. _____ S zentendrén már hagyo­mány a gazdag nyári prog­ram. Június végétől augusz­tus 20-ig a hét végén benépe­sült a Templom tér: Temp­lomtéri sokadalom címmel egész napos forgatagban bók­lászhatnak a látogatók, meg­tekinthetik a néptáncosok, bá­bosok, színjátszók és panto­mimesek bemutatóit. A vá­rosháza udvarán a színházmű­vészeti főiskola növendékei előadásában láthatjuk Moliere Képzelt beteg című vígjáté­kát. a Nosztalgia kávéházban pedig népszerű művészek mu­tatják be önálló estjeik mű­sorát. A szentendrei főtér „csemegéje”: Nagy Ignác Tiszt­újítás című patinás vígjátéka, Pethes György rendezésében. A főszereplők: Farkas Zsuzsa, Miklósy Judit, Götz Anna, Harsánvi Gábor, Fülöp Zsig- mond és Kalocsai Miklós. S itt mutatja be egy kitűnő erők­ből álló alkalmi társulat — Békés András irányításával — Donizetti kisoperáját: a Sze­relmi bájitalt. Főbb szereplők: Gregor József. Zempléni Má­ria, Gerdesits Ferenc és Bá- tori Éva. A Pécsi Nyári Színház gaz­dag programjából mindössze kettőt emelek ki: Eck Imre új balettjét, melynek ötletét Kosz­tolányi Dezső Lótuszevők cí­mű sztiMnüve ihlette. A fő­szereplő táncmö vészek név­sorát Gregus Mária, Hetenyi János és Uhrik Dóra vezetik. A másik újdonság, s egyben hazai ősbemutató: Miroslav Kriza, az immár klasszikus jugoszláv író Szent István-na- pi búcsú című drámája. A továbbiak már csak tő­mondatokban; Székesfehérvá­rott a budapesti József Atti­la Színház és a fehérvári Vö­rösmarty Színház társulata Ig- lódi István rendezésében játssza A kikapós patikárius című múlt századi francia bo­hózatot, az Agria Játékszín­ben Gárdonyi Géza egyik legsikeresebb színpadi al­kotását, az Annuskát mu­tatják be, a Kisvár- dai Nyári Színházban ke­rül a közönség elé Kisfaludy Károly Pártütök című vígjá- téka. Kőszegen Szakonyi Ká­roly Kardok és kalodák cí­mű új színművét rendezi Romhányi László, Szemes Ma­ri, Tordy Géza. Oszter Sán­dor és Bánfi György fellép­tével. M int már említettük: mind­ez csak Ízelítő a gazdag programból. S, ha va­lamelyik érdekesnek tűnő produkciót időhiány, vagy más okokból elmulasztottuk meg­tekinteni, nem kell bánkódni, mert jó néhányat az őszi évadbán a budapesti és vidé­ki kőszínházak is repertoár­jukra tűznek. i FSIdl Péter: Enelmei madarak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom