Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
Művészeit életünkrot Művészet autonómia, művészetkritika Hogyan felt el a tanév? , BESZÉLGETÉS DR. SZALÁNCZAY GYÖRGGYEL, A MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSI OSZTÁLYÁNAK HELYETTES VEZETŐJÉVEL Igazán rokonszenvvel lehet figyelni a megyénk művészeti életéről folytatott eszmecserét a hasábokon. Ennek oka az az optimizmus, mely elfogadhatónak tartja, hogy jelen korunk széttördelő-egysé- gesülő nagy világfolyamataiban egy olyan territórium, mint Nógrád megye a művészeti termelés vonatkozásában bízik lehetőségeiben, ama „sajátosság méltóságában”. Az önbizalom fölöttébb szükséges, ámde cselekvésre csupán akkor fedezet, ha a valóságos társadalmi gyakorlat kellően megalapozza. Ezt a szembesülést meggyőződésem szerint egy átfogó művészet- szociológiái vizsgálat hivatott elvégezni, ám tapasztalataink, előfeltevéseink már most is jócskán felhalmozódtak. Ezek közül nézzünk néhányat. A művészeti élet egészségének fokmérője az elért autonómiaszint lehet. A gazdasági önállóság (alap), ■ a szervezeti elkülönülés, az érdekképviselet mechanizmusa és szelekció, valamint a tudatosan vállalt program, irányzat(ok) együttesen jelzik ezt az autonómiaszintet. Nos, ha e tényezők megyei realitását végiggondoljuk, akkor a bevezető gondolatok derűs elégedettsége könnyen elkomorulhat. Egyfelől nyilvánvaló lesz megyei művészeti életünk csonkasága (talán elég, ha csak a színház hiányát említem), másrészt, az adott műnemeken belüli és azok közötti „egyenlőtlen fejlődésTermészetesen a, „mintha önállósággal”, az autonómia esetenkénti délibábjával viaskodó művészeti életünket egy több évtizedes gyakorlat alakította ilyenné, melyet lehet kárhoztatni, elismerni, mindeneseire hagyományként számolni kell vele. Az autonómia hézagosságából, a tudatformálás szempontjából oly soványka hagyományból és az ország szellemi életét amúgy is nyomasztó „bu- dapestomániábót” következik művészeti életünk legnagyobb veszélye, hogy az alkotók — Praznovszky Mihály hasonlatát kölcsönözve — a megyei művészeti nyilvánossá got az országos szereplés „előszobájának” tekintik elsősorban. Amit itt célkéijt megfogalmazhatunk: hogy az itteni bemutatkozás ne „előszoba- stació” legyen csupán, hanem az országos művészeti vérkeringés szerves része. Hogy ez ne jámbor óhaj maradjon, ahhoz az utóbbi években megújuló irányítási gyakorlat következetességén túl művészeti életünk több elemének is változni kellene. Fontos ezen belül, hogy az anyagi eszközök elosztásánál megszűnjön az egyéni érdekek befolyásoló szerepe, és az autonóm műhelyek felelőssége legyen, lehessen meghatározó. Az egyenlőtlen fejlődésből következő torzulásokot, aránytalán- ságpkat tudatosan kell kezelni; kicsiny a példa, de jellemző: ideológiai tanácskozáson büszkén elhangzik, hogy hány tagja van az írószövetségnek, hány alaptag van a megyénkben, de hogy' csupán Balassagyarmaton négy művész tanár tagja a zeneművész-szövetségnek azt nem is említjük, mintha nem lenne fontos. A példa természetesen egy markáns „hátrányos helyzetet” illusztrál. A további leckefelmondás és az , utóbbi időkben oly divatos „hibamalom” beindítása és — nézetem szerint — meddő őrlése helyett megyénk művészetkritikájának néhány jel- legztességét említem. Azt ma már senki nem vitatja, hogy Osvát Ernő, Ignotus működése nélkül a Nyugat irodalmi forradalma nem lett volna teljes, miként nehezen képzelhető el az erdélyi „első forrás-nemzedék” csodálatos kirajzása Kántor Lajos, vagy K. Jakab Antal értő és figyelő kritikáinak hiányában, de B. Nagy László munkássága épp úgy meghatározó volt a magyar film emlékezetes diadalmenetében, mint az alkotó zseniaiitásá. Áz ismétlés talán azért sem haszontalan, mert az említett példák egyben a kritika két alapfunkcióját is szemléltetik: nevezetesen a művészi teljesítmények elemzése, minősítése, rendszerezése (egyszóval: kritikája), illetve a közönség befolyásolása, tájékoztatása. Másképpen mondva, az étel és az evés között a szakács- könyv étvágygerjesztő szerepét, pontosabban szerepegyüttesét valósítja meg a kritika. Az elmélet további taglalása helyett az kívánkozik ide, hogy szűkebb hazánkban e funkciót hordozó, azt következetesen megvalósító (kritikus gárda) nincs. Akkor is igaz ez a kijelentés, ha méltányoljuk a Nógrád erőfeszítéseit a képző-, könyv-, tv-, színházművészet megyei szemlézésében, vagy ha arra gondolunk, hogy a Palócföld kritikai rovata még a nehezebb esztendőkben is határozott karakterével nyerte el olvasói rokonszenvét. Mindezekkel együtt, az említett két fő funkció tekintetében átütő hatásról sajnos nem beszélhetünk. A legjobb szándékkal is úgy fogalmazhatok, hogy napjainkban a megyei művészeti életet értékelve figyelők '—, mini kritikusok — legfeljebb jószándékú és felkészült amatőrök. Vasárnapi kritikusok;. Az idő és a függetlenség hiánya még akkor is ezt eredményezi, ha a szakértelem és a tisztesség vezérli sok esetben a kritikákat Írók tollát. E mostani patthelyzetből legalább három kivezető út kínálkozik. Ilyen az „import” szerzők növekvő foglalkoztatása a központi anyagok mennyiségi növelésével. A helyi energiák felhasználása szempontjából ígéretesebb a jelenleg kritika írásával foglalkozó gárda fokozottabb támogatása, esetleg részleges függetlenitése. Konzekvens irányítással a legszerencsésebb megoldásnak a léét lehetőség tudatosan megtervezett ötvözete kínálkozik. Mindegyik megoldás mellett és eilen érvek sokasága tornyosul. A helyzet jóval bonyolultabb, mint azt néhány tőmondat érzékeltetni képes. Ne felejtsük azonban, hogy a kritika állapota a bevezetőben jelzett művészi autónórrtiának kulcs- motívuma. Ügy is, mint a hitelesség mértékegysége, de az alkotók partnereként az „előszoba-komplexust” leküzdő országos integráció eszköze is. z Németh János István A diákok ugyan már javában a vakáció örömeinek áldoznak, s nemigen gondolnak az iskolával, tanáraik azonban csak nemrég fejezték be a munkát. Értékelték a hátuk mögött hagyott tanévet: mennyit fejlődtek tanítványaik tudásban, új készségekben, mit végeztek közös erővel tíz hónap alatt. Dr. Szalánczay Györggyel, a Nógrád Megyei Tanács művelődési osztályának helyettes vezetőjével mi is az elmúlt tanév tapasztalatairól beszélgettünk. Az ukrán népművészet remekei Ukrán mesterek kerámiatárgyai ' Ukrajna régóta híres népművészeiről: fazekasairól, fafaragóiról, takácsairól. De a legismertebb népművészeti alkotások a gazdagon hímzett térítők. Az ünnep elképzelhetetlen Ukrajnában a hímzett terítő nélkül. A földművest elkíséri egész életében, ilyen térítőbe teszik az újszülöttet, de ezzel kísérnek mindenkit utolsó útjára is. A hímzett terítő szimbolizálja a vendégszeretetet is, rajta kínálják a vendégnek a sót és kenyeret. Ez a legkedvesebb ajándék, amit anya adhat elutazó fiának. A háziipari szövetkezet tovább őrzi és fejleszti a népi hímzés hagyományait. Podó- liában például fantasztikus madarakkal díszítik, a poita- vai területen a hímzés már fát, virágot ábrázol, a természet szépségét testesíti meg. Mind a mai napig megmaradt a tojásfestés szokása. Még a kereszténység előtti időkben a szláv törzseknél szokás volt tavasszal festett tojást ajándékozni egymásnak. Ez a nép azon hitével kapcsolatos, hogy a tojás a természet örök megújulásának szimböhKaa Az élet győzelméé a halál fölött. Ma már a hímes tojások csak ajándéktárgyak, amelyek szerencsét hoznak. Különösen szépek a hu- cul mesterek, az ukrán hegyi lakók hímes tojásai. A kárpátaljai hegyi falvakban a miniatűr festészet eredeti alkotásait készítik aa ügyes kezű asszonyok. Régen Ukrajnában nagy hozzáértéssel pingálták a házakat, díszes motívumokat, mesealakokat festettek a falúkra. Ma már nemcsak házakat, hanem iskolákat, klubokat is díszítenek ilyen rajzokkal. A hagyományos népművészet több száz ágát őrzik és művelik a helyi lakosok. A legszebb alkotásokat a kijevi ukrán népművészeti múzeumban láthatjuk. A kiállításon több mint 64 ezer tárgy látható, a kollekciót évente több százezer turista keresi fel. Akárcsak hajdan, az ukránok ma is szívesen hordanak népi motívumokkal díszített inget, ruhát. A fazekasmesterek készítette agyagedények, a fafaragómesterek remekművei is hamar gazdára találnak. Több mint 35 ezer népművész készíti a szőnyegeket, blúzokat, ingeket és a ía- és fajanszedényeket. Ukrajnában 6 szakintézetben képeznek a 30 népművészeti vállalat számára szakembere- két. — Miben volt más az 1984— 85-ös tanév, mint az előzőek? — Az elmúlt években tapasztalt sokféle változás után ez most nyugalomban telt. Nem vagyunk még túl az új tantervek bevezetésén, hisz a dokumentumok fokozatosan válnak gyakorlattá, de időközben megértették, megtanulták a tanárok ezek koncepcióját, szellemét. Viták vannak, de nem a tartalomról. Így ez a tanév kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb volt, mint az előzőek. — A reformviták megszűnésén kívül minek köszönhető ez a nyugalom? —r Jól sikerült a tanév előkészítése. A társadalmi ösz- szefogással felépült iskolák, a felújítások jó feltételeket biztosítottak. A készségtárgyak tanárait és az idegen- nyelv-szakosokat nem számítva, elegendő pedagógus kezdte meg a munkát. Javította a pedagógusok közérzetét a szeptemberi fizetésemelés is, az augusztusi ipunkaerő-ván- dorlás ezúttal lényegesen kisebb volt, mint a korábbi években. — Néhány nagy jelentőségű dokumentum született a közelmúltban: az MSZMP XIII. kongresszusának határozata foglalkozik az oktatás helyzetével, közügyként kezelve az iskolák, a gyerekek dolgát; megjelent a közoktatás távlati fejlesztésének terve; nagy társadalmi viták után végleges formát kapott és jogerőre emelkedett az oktatási törvény. Mindez hogyan hatott az iskolák életére? — A már említettt tendenciát erősítette. A pedagógusoknak lehetőségűk volt közvetlenül', vagy közvetetten részt venni a dokumentumok kidolgozásában, később pedig megismerték a végleges formát kapott anyagokat. Hozzá kell tennem, ezek gyakorlati hatása csak később várható —, hisz például az oktatási törvény csak 1986. szeptember 1-től lép hatályba. — Mit tart az idei tanév legfontosabb eredményeinek a különböző intézménytípusokban? Kezdjük talán az óvodáknál. .. — Csökkent a zsúfoltság az óvodákban, javult a felszereltség, Nógrádban kevesebb képesítés nélküli óvónő dolgozik, mint általában az országban. Az óvodai ellátottság 92,1 százalékra nőtt. Feltétlen jónak tartom, hogy most már háttérbe szorult az a — néhány évig erősen ható — tendencia, amely „kisiskolát” akart csinálni a legkisebbek intézményéből. Ma már az óvónők nem akarják olyasmire megtanítani a gyerekeket, ami az iskola dolga. Figyelmüket a helyes szokások és a jó beszédkészség kialakítására fordítják. Az óvodások túlterhelése —, amiről hallhatunk, olvashatunk eleget — különböző szülői törekvések eredménye. Nálunk ez sem nagyon ható jelenség, hisz a kistelepüléses Nógrádban sok lehetőség nincs a nyelvórákra, úszásoktatásra. — Eszerint ön nem is lát általánosítható, jelentős problémát az óvodák életében? — Inkább az iskolába való átmenetnél vannak gondjaink. Egyre nő az iskolaéretlen, fejlődésben visszamaradt gyerekek aránya. Öt év alatt 0,5 százalékkal emelkedett, így most ez a mutató 2,5. Az okok messzire vezethetők vissza: nőtt a koraszülések aránya, ugyanakkor az orvostudomány fejlődésének köszönhetően az élveszületéseké is javult. Tagadhatatlan. hogy a számok alakuláisában szerepe van a hatékony felderítésnek is, a kisegítő iskolai hálózat fejlődésének. A közelmúltban nyitottuk meg a pásztói kisegítő iskolát és nevelőotthont. — Hogyan jellemezhető aa általános iskolák helyzete a tanév után? — Iát is néhány adattal ke« kezdenem, mert ezek beszédesek; 2,7 százalékra esett a két műszakos tanítás a megyében. Ez azért nagy eredmény, mert a demográfiai feszültségek idején született, a nagy gyermeklétszám ellenére sem kényszerültünk sehol visszalépni a váltott tanításra, s közben javultak a minőségi mutatók. Ezért a helyi kezdeményezéseket, az egyes iskolákban dolgozók leleményes- rségét kell dicsérni. Az általános iskolákban egyébként az anyanyelvi és idegen nyelvi kommunikációs készség, a matematikai feladatmegoldó gondolkodás, a testi és egészséges életmódra nevelés volt a legfőbb pedagógiai feladat. Ezek a gyakorlat, az élet által kikényszerített tennivalók, hosszú távra adnak munkát minden tanítónak és tanárnak. — Hogyan állunk a napközikkel? Vajon értünk-e el eredményeket ebben a tanévben a napközik színvonalának emelésében, az itt dolgozók presztízsének növelésében? — Kis híjén ötvenszázalékos a napközis ellátás, s ez általában már nem növelhető, mert nincs is többre igény. Bizonyára akad pár iskola, ahol néhány gyereket nem tudtak fölvenni a napközibe, de nem ez a jellemző. A klub- napközikkel számos új formával javult a színvonal is — ebben példaadó a balassagyarmati Bajcsy iskola. Ami a napközis nevelőket illeti, meg- lehetősen nagy a fluktuáció: Hozzá kell tenni, sok esetben ezt maga az iskola vezetősége idézi elő egy egyébként helyes munkaerő-gazdálkodás jegyében. Arról van szó, hogy amikor sok alsós gyerek van,' a szaktanárok kerülnek a napközibe, ha a felső tagozatba áramlik a népes évío-» lvam. a tanítók kerülnek a helyükre... Valóban sok helyütt tekintik gyermekmegőrzőnek még a gyerekek délutá- ni iskolai nevelésének intéz- ! menyét, de egyre több pedagógus leli meg ennek a munkának a szépségét. Mintegy harminc százalékuk tekinti hivatásnak ezt a munkát, s jói lenne, ha többen lennének... — A középiskolába való átmenet sem problémamentes: Hogyan sikerült ezen a tava- szón a középiskolákba áramlás lebonyolítása? — Zökkenők nélkül. Valamennyi továbbtanulásra jelentkezőnek jutott hely a középfokú oktatási intézményekben. Idén sem mindenkinek ott, ahol szerette volna.' Nőtt egyes intézmények vonzereje, például a Salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari é9 Gépgyártástechnológiai Szak- középiskoláé, bizonyára a kezdődő technikusképzés miatt; Némileg mérséklődött a megyén kívüli jelentkezés — al jobb információáramlás következtében a szülők megfontoltabbak az ezzel járó kockázat vállalásában. A vártnál mérsékeltebben nő a gimnáziumokba jelentkezők aránya, s még mindig kevés a fiú. Á középiskolák eredményeit jól érzékeltették az idei érettségi vizsgák. Mindaz, amit az új tantervektől vártunk, mostanra érett be. Az érettségi bizottságok tagjai teljesítőképest tudással, jobb történelemszemlélettel, a korábbinál jóval magasabb színvonalú idegennyel v-tudással találkozhattak. A magam tapasztalatai alapján is mondhatom, elvesztette aktualitását a „tudjon egy pohár vizet kérm*í probléma. Tudnak beszélni az érettségizők. Megemlítenél» ezzel kapcsolatban a Bolyai János Gimnáziumban folyó» idegennyelv-oktatási kísérletet, amely eredményeivel mái) az ország szakemberei figyelj mének középpontjába került: | — Mi az. amit beszélgetés sünk nem érintett, de fontosnak tart az elmúlt tanévvel kapcsolatban elmondani? — A nevelés fontosságának hangsúlyozása évekig szólam volt, s csak az utóbbi idők-) ben sikerült tartalommal megtölteni. Az iskola értékrendje; a belső mechanizmusa, környezetkultúrája eszerint fejlőd dött szinte minden intézményben. Érezhetően megnőtt azt iskola helyi Vezetőinek szerepe, előtérbe kerültek a munkaközösségek. A jövőben — és jövőre — azokat a folyamatokat kell erősítenünk, amelyek ezt a nevelőmunkát tartalmasabbá teszik. — Köszönöm a beszélgetést! Veszprémi Erzsébet 1 Fafaragótábor Tatán Negyvenkét fafaragó — közöttük 15 középiskolás diák — tölti szabadságának egy részét Tatán, a városi művelődési és ifjúsági központ, valamint a Hamari Dániel Űt- törőház • közös szervezésében létrehozott fafaragó alkotótáborban. Képünkön; Készül a pihenőpad. NOGRÍD — >985. július 13., szombat i
