Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-10 / 160. szám
/ Művészeti életünkről A nógrádiak felfedezték Jászárokszállást Üdülés, hétvégi pihenés, gyógyulás a meleg vízben Megyénk dolgozói mindig is előnyben részesítették a meleg vizet biztosító fürdőzési lehetőségeket, s ahol, s amikor módjuk volt, ott üdüléseik mellett hétvégi házak építésével jelezték, hogy hosszabb időre elkötelezték magukat. Ebben a folyamatban, részben közelsége miatt, Jászárok- szátlás is a felfedezett és kedvelt helye lett a nógrádiaknak. Egyre nő azoknak a száma, akik nemcsak fürödni kívánnak, hanem szeretnének hétvégi házat is építeni. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kerestem fel Bódis Zoltánt, a Jaszárokszá llási Nagyközségi Közös Tanács elnökét, és megkértem, hogy válaszoljon a témával kapcsolatos kérdéseimre. — Elöljáróban arra kérem, hogy mutassa be olvasóinknak Jászárokszállást. — Jászárokszállás Szolnok megye északi részén, a Jászság központját jelentő Jászberény, valamint a Mátra kapujaként ismert Gyöngyös között, a kapcsolatok szempontjából viszonylag kedvezően helyezkedik el. A 7723 hektár belterületű település, köz- tóttal ellátott, ■ vasúttal, forgalomfelvevő állomással rendelkező. autóbusz-közlekedésbe kellően bekapcsolt, 10 ezer főt számláló, alsófokú központjelleggel bíró település, 1970 óta nagyközség. Fejlődésének alapja korábban a mezőgazdaság volt, az elmúlt évtizedben viszont az ipar telepítése volt a meghatározó. Az alapfokú ellátáshoz szükséges intézményekkel, továbbá művelődési házzal, 48 ezer kötetes könyvtárral rendelkezik. A település vezetékes ivóvízellátása százszázalékos, közlekedési útjai 38 százalékban burkolattal vannak ellátva. A csaknem 4200 aktív kereső lakosból 3600—1700 fő az iparban keresi meg a kenyerét. — Mikor nyitotta meg kapuját a mára igen kedv - veit strand? — Az 1100 négyzetméter vízfelületű. 1900 négyzetméter zöld felülettel rendelkező Gtranduk 1963-ban nyílt. Az 3969-ben létesített termálkút lehetőséget adott, hogy a 70- es évek elején egy 450 négyzetméter vízfelületű medencét ém'tsünk mee. Ebben az időszakban vetődött fel az egvre élénkülő érdeklődés hatására a hétvégi házas telkek" Jwatak&ásónak gondolata, illetve szükségessége!“ Ezt a munkát 1974-től folyamatosan, 17,5 hektáron meg is valósítottuk. A kialakított értékesített telkek szama jelenleg 348. — Tudomásom szerint nemcsak sokan járnak ide Nógrádból fürödni, hanem elég sok az üdülőtulajdonos is. — A telektulajdonosok 40 százaléka Nógrád megyei. Hasonló, illetve ezt meghaladó arányú a strandfürdő éves látogatottsága is. A megyei érdeklődést jelzi, hogy az elmúlt három-négy évben több közület, vállalat, üzem, gyár épített üdülőt. Idesorolhatom a Nógrád Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatot, a balassagyarmati tanácsot, a salgótarjáni síküveggyárat. Az építeni szándékozók között van az Ipoly Bútorgyár és a Karancs Húsipari Vállalat. — Milyennek ítéli meg a kapcsolatot a tanács és az üdülőtulajdonosok között? — Jónak. A tanács elsősorban a kereskedelmi és vendéglátás folyamatos javításával igyekszik az igényeket kielégíteni. Folyamatosan biztosítjuk a közműellátást, a környezetvédelmi szempontból a jelentős háziszemétszállítást, a telektulajdonosok anyagi támogatásával pedig burkolattal látjuk el az úthálózatot. Ennek érdekében utcánként úttársulások alakulnak. Az üdülőtulajdonosok megbízójuk révén tudatják velünk, hogy az előírt összeg befizetése ellenében minket bíznak meg a munka megrendelésétől kezdve, annak minőségi áteátelévei is. — Miben segíthetnének, illetve segítenek majd a megyénkben vállalatok? — Támogatást kérünk tőlük a termálkút vízbázisát biztosító felújításhoz. A Nógrád Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vezetőitől már korábban is kértük, hogy a nagy nyári, melegekben, amikor szombat, vasárnap 3—4 ezer fürdőző ellátásáról kell gondoskodnunk, valamilyen formában segítsenek be az ellátásba. Sajnos olyan helyiségünk, amilyenre szükségük van — nincs. Az előbbiek miatt, a zsúfolt nyári napokon a helyi ellátásban zavarok keletkeznek. Az Ipoly Bútorgyár vezetőivel kötött együttműködési megállapodásban a gyár vezetői vállalták, amennyiben van rá igény, hozzájárulnak a község bútorellátásának és választékának növeléséhez. A síküveggyár, a tanács és a helyi termelőszövetkezet közösen a CB-rádióhálózat megszervezésével kívánja pótolni a telefonhiányt — Végül szívesen hallanék arról, hogy mire számíthatnak azok a Nógrád megyeiek, akik itt akarnak üdülőt, hétvégi házat építeni? — A medence vízfelületének nagysága behatárolja a további telekalakítás lehetőségeit. Emiatt csak 40—45 újabbra van lehetőségünk. Ezzel azonban csak részben tudjuk kielégíteni az igényeket. Az idekívánkozók jelentős része Nógrád megyei. A telekkialakítással kapcsolatos munkálatok most folynak, valószínű, jövő év tavaszán az igénylők egy része birtokba veheti az üdülőtelkét — fejezte be gondolatait Bódis Zoltán tanácselnök, aki a legutóbbi választások után is megkapta a község dolgozóinak bizalmát, s immár 13. éve tölti be a tanácselnöki tisztséget. Venesz Károly Praznovszk.y Mihály Követ hajított a vitába, de jól tette! Megpróbálok a túlsó partról dobni, hátha tovább gyűrűzik az a víz, — ha még nem is olyan mély. meg se nem forró. se nem hideg. A NÓGRÁD meghirdetett „vitája” jó időben ért bennünket. Azokat is, akik csak szeretik a művészetet — legyen az nógrádi vagy fővárosi illetőségű —, azokat is, akik — hivatásosan vagy anélkül — nevelni próbálnak a művészet megközelítésére, s talán azokat a keveseket is, akik valóban művelik is azt, amiről vitatkoznunk kellene. Nemcsak napilapunk néhány számában, nemcsak fontos, de szűk körű politikai testületben, hanem nap mint nap, természetesen és emberien. A közölt — mozaikízű — eszmefuttatásokat olvasva a sűrű kérdőmondatokra figyeltem fel leginkább. Ügy vélem, ez a közös szerkesztési eljárás nem lehet csupán formális stílusfogás. Nagyon is tartalmi elemmé vált e bizonytalan kérdőjel a megye művészeti életében. Ilyen sok eldöntendő, kiegészítendő kérdés után szükségszerűnek tartok három csupasz kijelentést: Keveset tudunk a megyei művészetről. Jobban tájékozódhatunk a — dilettánsnak minősített — amatőr művészi mozgalomról. A legmegbízhatóbb és legtöbb ismerétet — még mindig, természetesen — a megye művészi múltjáról szerezhetünk. Az „Aki keres, az talál!” — szerű megoldásokra nem hagyatkozhatunk az iskolákban sem a magyar-, sem az énekvagy rajztanárok, és nem hivatkozhatnak azok a felelős személyek sem. akiknek kenyéradó munkájuk a propaganda, a közművelés, esetleg a lap-, vagy könyvkiadás. Különösen akkor nem. ha tényleg kevés ..a nem dilettáns” művész ebben a kis országszéli megyében. Pedig sokan szeretnénk tájékozódni, méginkább eligazodni, de legjobban „befogadni” a valóban szépet, fenségeset, esetleg tragikusát, komikusát. vagy rútat. És mindehhez mai életmódunkban, munka- és szabadidő-ritmuKevés a rendet teremtő • ' 'ff „JO szó ^ -1 n . .i m.i-il-Urtn í 1 I i;nlnn l r\ hri'7.. rní 4»i1r PAi'lr Af/li nf In m sunkhoz illően volna jó hozzájutnunk. Hátha meg megfűszerezhetnénk ezt a természetes esztétikai vágyakozásunkat, egy kis lokálpatriotizmussal, rangot és földrajzi távolságot átugró emberköze- liséggel, nem lennének üresek a kiállító- vagy hangversenytermek. Tizenkét évvel ezelőtti ta- nármagamra visszanézve nem nosztalgia diktálja ezeket a sorokat, hanem a diakok akkori eredményei: tele volt a falusi kultúrház lelkesen és jól éneklő, verset, prózát mondó, bábozó fiatalokkal, ünneplő felnőttekkel. De közöttük ott ültek, beszélgettek és „jó szóval is oktat”-tak a válogatott szakértelmű megyei bírálóbizottság tagjai. Itt valóban nem volt „mosakodva’’ kesergő a népes csoportok között. Egymástól, az igényes zsűritől, a bemutatott művek szerzőitől helyben tanultai: az „amatőrök”. Senki se gondolt akkor a „hivatásos művészét előszobájára!” De kinőtt közülük sok igazi műéi tő es nehány pályája elején tarló fiatal művész is. Mai, városi középiskolás tanárságom idején keresem — nem a formát! — ezt a hasonló értékű közösségi élményt. Valamelyik összetevő leginkább az iránymutató, rendet teremtő „jó szó” — mindig hiányzik. Csak’ egy- egy zárt iskolai keretű ünnepélyen hangolódnak egymáshoz — többnyire a múlt művészetének biztos húrjain — fiatalok és idősebbek. Nagyon is elfogyott az a pódiumra lépő „bátorság”, amelyet Praz- novszky Mihály — bizonyára joggal — meghajigált. A -vérbeli vitában elengedhetetlenül fontosnak tartom a tényszerűség mellett az élményszerűséget és — vessenek rám követ — a szubjektív vonásokat is. (Beszélő gépek egyre kevésbé tudnak tűzbe hozni.) Különösen, ha műveszet körül forog a szó. Valahogy úgy vagyok városunk, Balassagyarmat fia, Réti Zoltán tájképeivel, hogy megszerettem őket. aaár ismerőseim szobájának falán nézem, akár sikeres japán kiállításán lett volna szerencsém látni azokat. Szerintem szépek, személyesek, igazak. Hozzájuk férkőzhettem. Farkas András Madách-illusztrációi, zsánerképei nemcsak elgondolkoztatnak. meg is hatnak. Izgalommal figyelem Búcsút Sándor. Csikász István. Csem- niczki Zoltán. Görög Imre, l.engyel Péter, Nagy Márta. Pénzes Géza. Tibay András kollégáim útkeresését, küzdelmeiket, sikereiket. Haragszom, hogy iskolai keretű kiállítások rendezése annyi megkötöttséggel vívódik. örülök, hogy Gáspár Imre kartársam gyorsan rátalált a maga érdekes, hasznos iparművészi útjára. A diákokkal együtt voltam boldog, hogy személyesen találkozhattam a Szántóban Czinke Ferenccel, Cse- man Ilonával. Alkotásaikkal együtt maradandó emléket hagyott bennünk személyiségük egv-egy meghatározó vonása. Bódi Tóth Elemérre nemcsak a televízió, a nógrádi laokiadás közvetítő erejének jóvoltából lelhettem rá, hanem megvásárolhattam az idei könyvhéten A mesék kapujában című kötetét, M. Szabó Gyula Bordásfalak című könyvével együtt, Kanyó András. Perneczky Zsolt, egyáltalában zeneiskolánk tehetséges, fiatal tanárainak nemcsak karácsonyi hangversenyei vonzanak, hanem a növendékhangversenyeken vállalt fellépéseik is. (Kellemesen meglepő az ifjúság őszinte érdeklődése.) Találkoztam velük. Valamilyen oknál fogva nem szigetelőd- tem el tőlük. És bizonyára vannak többen figyelemre méltó, nagyszerű emberek „görbeországunkban” is. De ezen a ponton engedjenek meg egyetlen eldöntendő kérdést: ki mond róluk ebben a megyében a közvélemény számára értékmérő, a rejtőzködő tehetségek részére alkotásra ösztönző véleményt, kritikát? így aztán megtorpanunk a tanári tapogatódzás, a személyes szeretet gátjainál. Nem a kényelem, az igénytelenség fog vissza a továbblépéstől, hanem legtöbbünket a céltévesztés félelme, jó néhányun- kat attól a bizonyos „langyos víztől” való irtózás, egyikiin- ket-másikunkat pedig a folyóvíz szélén arcát ért durva kőütés is. Holecz Irnréné J Húszéves kapcsolat Pásztóval Szlovák úttörők Nagymezőn A nagymezői úttörőtábor szlovák gyerekektől hangos, negyven úttörő érkezett, hazánkba kéthetes csereüdülésre. Ugyanebben az időben nógrádi úttörők nyaralnak Návesto- vóban, az Orava-tó festői környezetében. Csehszlovákiából négy pedagógus — Marta Andrisova, Jana Scepkova, Marta Pernisova, Anna Kmetova — és Dusán Bolacek tolmács érkezett Nógrád megyébe a gyerekekkel. — Régi ismerősök közé jöttünk — mondja Marta Andrisova. — Tavaly is itt táboroztunk és nagyon jól éreztük magunkat. Nagyszerűen tudunk együtt dolgozni a pásztói városi KlSZ-bizott- sággal és úttörőelnökséggel. Februárban már jártunk itt, akkor megbeszéltük a két tábor programját. Igyekeztünk olyan napirendet kialakítani, ami figyelembe veszi a helyi adottságokat és lehetőségeket. A magyar gyerekek például az Orava-tóban, mi pedig a pásztói úszómedencében lubickolunk, ha jó az idő. A kapcsolat régi a pásztóiakkal, az idén lesz húszéves. Ez idő alatt nagyon sok kisdiák látogatott Magyarországra, a nógrádiak közül pedig Csehszlovákiába. Jana Scepkova ezt mondja: — Az a célunk, hogy a Nógrád megyében élő szlovák ajkú gyerekek az anyaországban tudják gyakorolni a nyelvet. Megismerve a szlovákiai népszokásokat, az újkeletű szavakat, barátkozva a hegyekben élő emberekkel. — Az eddigiek közül az idei tábor tetszik nekem a legjobban, mert rengeteg érdekes kiránduláson vettünk részt és még sok szép helyre készülünk. Tervünkben szerepel egy egri séta, látogatás a Budai várba, és megnézzük a salgótarjáni bányamúzeumot is. Az esti szórakozásokat nagyrészt mi tervezzük, de segítségünkre van a Vanvarci Általános Iskola csapatvezetője, Feri Pálné is. — mondja Marta Pernisova. — A szlovák pajtásokkal töltöm ezt a két hetet lányommal együtt, akivel sportvetélkedőket, jelmezbált, fodrászvetélkedőt szevezüfik — veszi át a szót a vanvarci tanítónő. — A szlovák nyelvtudásomnak is jót tesz ez a kétheti „edzés”. Magyarul beszélő gyerekeket is hallani a táborban, ök Budapestről érkeztek, a nomádéletet élő vándortáborozók csak két-három napig maradnak. A különböző nemzetiségű gyerekek hamar összebarátkoztak, hiszen a játék nyelve közös. Együtt tollaslabdáznak, futballoznak, szívesen mérik össze erejüket, tudásukat. A pásztói városi KISZ-bizottság és az úttörő- elnökség vezetői mindennap kimennek Nagymezőre megnézni, hogy vannak a gyerekek. nincs-e valamire szükségük. — Előfordult, már, hogy valaki este lefekvéskor a szüleit hívta? — Biztos, hogy minden gyereknek hiányoznak egy kicsit az otthoniak, ez természetes. De nem tudok arról, hogy valakinek különösebb honvágya lenne. — mondja minden szlovák felnőtt nevében Anna Kmetova. — Segít ebben az is. hogy az ellátás kitűnő, a program ió, nincs mire panaszkodnunk. Úgy néz ki, hogy az „időfelelős” is nekünk kedvez. így nincs szükség terveink változtatására sem. Bízupk benne, hogy a magyar pajtások is ugyanilyen kellemesen és hasznosan nyaralnak hazánkban, mint mi Magyarországon. V. M. ' NÓGRÁD — 1985. július 10, szerek] $ íéták — kötődések — képek: kulcsár —
