Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

Wfr»sxbon a magyar csapot Az utolsó állomás a cél előtt ' Holnaptól — mint megírtuk — nemzetközi sportesemény színhelye lesz Salgótarján. A leánykosárlabda Salgó Kupa és IBV mérkőzéssorozatának ad otthont a városi sportcsar­nok. Nyolc ország vonultatja fel csapatát a viadal alkal­mából: a Szovjetunió, Romá­nia, Lengyelország, Magyaror­szág, Bulgária, Csehszlovákia, Kuba és Korea. Két csoport­ban bonyolítják majd le a mérkőzéseket. (A felsorolt or­szágok közül az első négy ver­senyez az „A” csoportban, a második négyes pedig a „B”- ben.) Az öt napig tartó sportese­ményre, a magyar válogatott már egy héttel előbb megér­kezett, hogy felmérje a tere­pet. Naponta két edzést tar­tanak a mieink a helyi sport- csarnokban. Meglátogattam egyik edzésüket, ahol Tursics Sándor vezető edzőt invitál­tam egy interjúra. (Addig a lányok természetesen folytat­ták azt edzést, a nagyszerű se­gítőtárs: Szittya Imre segéd­edző irányításával.) — Mióta játszik a csapat eb­ben az összeállításban? — kérdeztem a szakvezetőt. — Áprilisban állt' össze a csapat a mostani formában. Romániában voltunk egy háromnapos mérkőzéssoro­zaton, amely nagyon jó al­kalom volt arra. hogy a pá­lyán megszokják egymást a lányok. A mostani együttes ^.magját” tulajdonképpen ott ültettük el. Ezeket a lányokat már régóta figyeltük, mert a kosárlabdában, mint min­den sportban, az egyik leg­fontosabb feladat az után­pótlás-nevelés. Így kiválo­gattuk azokat, akikre. úgy gondoltuk, a legnagyobb szük­ség van, és belőlük hoztuk össze ezt a csapatot. — Mely klubokból válo­gatták ki a lányokat? — Ha azt ..gondolja, hpgy csak pesti egyesületeknél van jó utánpótlás, akkor téved. Nagy segítséget nyújtottak nekünk a többi klubok vezetői is. Ebben a válogatottban szá­mos, vidékről felkerült já­tékos található. Az is igaz, hogy most már őket is le­igazolta egy-egy. fővárosi egyesület, de a kezdeti lépé­seket vidéken tették meg. Van azonban két pécsi leány, akik még mindig városuk sport­klubjában kosaraznak. — Mi az oka annak, hogy a jó játékosokat szinte kivé­tel nélkül elviszik a pesti klubokba? — Ennek az áz oka, hogy vidéken csak nagyon kevés városban van megfelelő tá­mogatása a kosárlabdának. Különösen itt az északi me­gyékben rossz a helyzet. A tehetséges játékosoknak nincs alkalmuk bizonyítani, mert a színvonal is alacsony, és nem kerülhetnek a mércén olyan magasra, hogy felfi­gyeljenek rajuk. Ilyen mó­don még most is sok játékos „eltűnik”; pedig ha a férfi­kosárlabdát vesszük, a vidék vette át az irányító szerepet az utóbbi időben. Ugyanez nem mondható el a nőknél. Sőt...! — Kit tart a legesélyesebb­nek az IBV-gyözelemrjt? — A lengyel és a koreai csapat kivételével, vélemé­nyem szerint mindegyik együttesnek van esélye a jó helyezés elérésére. A legerő­sebbnek a szovjet és a kubai csapatot tartom, de ez nem mérvadó. — Mi a véleménye a mi­einkről? — Nagyon sokat várok Nagy Dorottyától és Balogh Judittól. Dorottya az abszolút rangsorban második, bedobó­szerepkörben pedig első. Judit a hátvéd szerepkörében má­sodik. Egyébként mindketten felnőttválogatott-keretta- gok. Nagyon sokat emelnek a csapat játékának színvonalán és növelik a teljesítményt. — Mit gondol, milyen he­lyezést ért el a csapat? — kérdeztem, de választ nem kaptam, ugyanis az edző már a terem másik oldalán futott. Azt hittem, megharagudott a kérdés miatt, de csak azért ment el. hogy egy hirtelen észrevett technikai hibát ki­javítson; mert «beszélgetésünk közben, fél szemmel, azért mindig a dobálózó leányokat figyelte. Amikor visszajött, válaszolt: —1 Nagyon szeretném, ha a csapat dobogós helyezést ér­ne el. Azonban meg kell, hogy mondjam: az IBV első­sorban a kadett EB-re való felkészülésünk utolsó állomá­sát jelenti, ahol még megfi­gyelhetjük, kijavíthatjuk az apróbb hibákat, és végül meg­határozhatjuk a csapat vég­ső játékstílusát. Az utóbbi időben egyébként más váro­sokban is edzőtábőroztunk. legutóbb Miskolcon egy hétig. — Hogyan vélekedik az it­teni lehetőségekről? — Őszintén csodálkozom, hogy ilyen pompás sportcsar­nokuk van, mégsem tart a tarjáni kosárlabda ott, ahol ennek alapján tarthatna. Sok pesti egyesület örülne, ha ilyen lehetőségek mellett edzhetne. Szerintem elsősor­ban a -menedzselésben lehet itt a hibáT" — Jó versenyzést kívánok, és köszönöm a beszélgetést! Telek Szabolcs .Labdarúgás ISKOLAI SPORT Nógrádi sikerek a bajai ODOT-on A napokban Baján szere­peltek a nógrádi középiskolá­sok az országjáró diákok or­szágos találkozóján, méghoz­zá kiemelkedően. Csatcnem egy héten át színes kulturá­lis és sportprogramból válo­gathattak a jelenievők. Már az első viadalon, a vá­rosismereti versenyben reme­keltek a salgótarjániak: a győztes Baranya magye mö­gött a Bolyai Gimnázium el­ső csapata ezüstérmes, máso­dik csapata tizedik lett (fel­készítő tanárok: Adácsi László és Szabó István). A nógrádi női labdarúgócsapa; egy győ­zelemmel és egy döntetlennel a középdöntőig jutott. A Pe- tőfi-sziget körüli VIT-vágtán értékes helyezést -szerzett Ho­ys nec" Jenő (Szécsény), Vár­völgyi Szilárd (Balassagyar­mat), Viktor Csaba (207. sz. ISZI) és Ivády Edit (Pászió). Büszke .lehetett rájuk felké­szítő tanáruk, Kiss Zoltán. 'Az időjárás sajnos nem ked­vezett a szabadtéri sportok­nak. A tájfutók „svéd stílus­ban” lebonyolított viadalán. Jánoshalma—Kunfehértó kör­nyékéről- indultak útnak a ver­senyzők. Az igen nehéz és hosszú pályán Reguly Andrea (St. Madách Gimn.), maga mögé utasította, nevesebb el­lenfeleit és meglepetésre ma­gabiztosan nyerte a versenyt. A IV. pályán iskolatársa. Varga Erika a második, Ivá­dy Edit (Mikszáth Gimn.i. a negvedik. Dudás Szilvia (Bsfv. Balassi Gimn.), a nyolcadik helyen végzett. Összesítésben ez az ezüstérmet jelen'ette Nógrád megye női együttesé­nek, a csongrádiak második csapata mögött. A fiú tájfutóknál a balassa­gyarmatiaké volt a főszerep. Közülük Kovács Péter, az V. pályán bronzérmes lett, az ugyancsak balassis Vastag Gábor viszont a III.-on meg­szerezte a győzelmet! Az ösz- szesítésben a nógrádi csapat — Fábiánnal és Madarásszal kiegészülve .— az előkelő ne­gyedik helyezést érte el. Az eredményes' szereplésért a megye válogatottja dicsérő ok­levelet kapott, és hasonló , si­kerekben reménykedve bú­csúztak diáksportolói a talál­kozó résztvevőitől: viszontlá­tásra jövőre, a soproni ODOT- on ! Zcntai József Egy fővárosi csapat lesz az NB ÍI-ben Tegnap játszották az osz­tályozó küzdelmek visszavágó­it a labdarúgó NB II-be ju­tásért. Nagy csaták után a Komlói Bányász, a Szabó L. SE és a Ganz-MÁVAG került a második vonalba. A Ganz- MÁVAG a 20 csapatos NB II. egyetlen fővárosi csapata. Az osztályozok eredményei: Komlói Bányász—Sabaria SE 1—1 (1—0) Szombathely, 6000 néző, r,: Kőrös. Góllövök:. Hüber, illetve Vi- dos. A Sabaria mezőnyfölényt harcolt ki, de a 17. percben mégis a vendégek szereztek vezetést. Ezután hiába táma­dott végig a Sabaria, csak a 88. percben sikerült egyenlí­teni. Az egységesebb csapat benyomását keltő Komló meg­érdemelten jutott az NB II- be. összesítésben: 2—1 a Komló javára. Oroszlány—Szabó L. SE 2—1 (1—0) Mezőtúr, 2000 néző, v.: Hu­ták. Góllövők: Pitini, Zsidó ül­ésből), illetve Mihalics. A vendégek játszottak fö­lényben. 2—0-ra is vezettek. A hazaiak a 77. percben szé­pítettek. s ezzel biztosították a feljutást. Összesítésben: 3—2 a Szabó L. SE javára. Ganz-MÁVAG—DÉLÉP 3—1 (1—1) Kőbányai út, 2500 néző, v.: Fekete. Góllövők: Oroszki (3), illetve Márton. Végig nagy küzdelemben a hazaiak lényegesen többet támadtak, s Oroszki mester- hármasával megérdemelten nyertek. A Ganz-MÁVAG egy­évi kihagyás után jutott visz- sza az NB II-be. Összesítésben: 3—1 a Ganz- MÁVAG javára. Az 1985/86. évi NB II. me­zőnye: Az NB I-ből: Eger, Sze* ged. Maradt: Vác, Diósgyőr, Sal^ gótarján, Debreceni Kinizsi, Sopron, Szolnok, Nyíregyhá­za, Kazincbarcika, Dunaújvá­ros. Metripond, Baja. Szek- szárd, Keszthely, Nagykanizsa, Veszprém SE (korábbi ne­vén Bakony Vegyész). A területi bajnokságból: Komló. Szabó L. SE, Ganz- MÁVAG. Tolóeredmények 1. Malmö—Antwerpen 2. Düsseldorf—Liégeois 3. Göteborg—Admira 4. Bröndby—Poznan 5. St. Gallen—AIK Stockh. 6. Braunsehw.—Slavia P. 7. Wismut Aue—Viking 8. Sparta Praha—Gdansk ff. Zalaegerszeg—Aarhus 10. Górnik Z.—Young Boys .12. Kristians.—MTK-VM 11. Vcjle—Lók. Szófia 13. Valerengen—Ü. Dózsa Pötmérkőzések: 14. Hammarby—Eisenstadt 15. Bánik Ostrava—Linz 16. Burgasz—Aarau 5—0 I 4—2 1 2—0 1 2—0 1 1—6 2 4—1 1 0—0 x 0— 0 X 1— 0 1 3— 0. 1 1—3 X 1— 1 X 2— 0 1 4— 0 t 0—0 X 4—1 1 Férfiakat nevelő iskola David R ud man, ötszörös szambóvilágbajnok 15 évvel ezelőtt még nerÁ is gondolt edzői karrierre, bár ehhez minden lehetősége adoti volt. Ekkor, 29 évesen végezte el az építőipari főiskolát. Ennek ellenére mégiscsak szakmát változtatott. Az okot Moszkva egyik új kerülelé- nek iskolás korú fiúi szolgál­tatták. Rudman ugyanis felfi­gyelt arra, hogy áz új lakó-» telepen a kamaszok — külö­nösen a „fenegyerekek” — számára nincs olyan lehető­ség, ahol egészségesen leve­zethetnék a felgyülemlett energiájukat. Esténként a ját­szótereken gyülekező fiúk ere­jüket, ügyességüket fitogtat­va, sokszor a járókelőkbe is belekötöttek. Ugyanakkor a Rudmanékkal szembeni' isko­la tornaterme a tanítás után kihasználatlanul állt. Mi lenne, ha megpróbálná a fiatalok érdeklődését fel­kelteni a szambó iránt? Egy­ben lehetőség lenne saját ed­zői képességeinek kipróbálá­sára is —1 természetesen tár­sadalmi munkában. Az elgondolást hamarosan tett követte, annál is inkább, mivel az iskola vezetésével hamar szót értettek. Az első foglalkozásra 19 fiú jött el. Az edzés után helyükre vitték a szőnyegeket, felmosták a tor­natermet. Hamarosan már ke- 'vésnek tartották a tornatermi foglalkozásokat és felmerült bennük egymás jobb megis­merésének igénye is. Először csak együtt futottak reggelen­ként. a telepen,, később már közösen ünnepelték egymás születésnapjait is. A „Szambo—70” (a meg­alapítás évéből származik az elnevezés) hamarosan önálló szabályzattal, emblémával és .■I mi u inuriiun WCüAmiifc.J* < iiEKH Edzés a moszkvai „Szambo—10” sportiskolában David Rúd* man fellegvárában leheisegkutató akció Jó úton az utánpótlás-nevelés Június végén három megye (Pest, Komárom és Nógrád), vala­mint Budapest fi­atal labdarúgó-pa­lántái részvételével a fővá­rosban rendezték meg az MLSZ és a Képes Sport te­hetségkutató akciójának terü­leti' döntőjét. A nógrádiakat 15 ifjú focistajelölt képvisel­te. A mérkőzéssorozat célja az volt, hogy a négy együt­tesből kiválasztott legtehetsé­gesebb labdarúgók vegyenek részt majd a kisteleki há­romnapos országos viadalon, ahol három területi válogatott és Csongrád megye serdülő- gárdája méri össze tudását. Ez utóbbi rendezvényen alakul ki majd az a két együtes, amelynek tagjai az augusztusi NB I-es nyitány (előtt játsz- szák le hagyományos rang­adójukat, amelyről a televízió is közvetítést ad. Nógrád megye válogatottját Dávid Róbert és Pusruk Zol­tán állította össze és vezette a budapesti területi döntőn. Első mérkőzésén Pest megye ellen Bozsó Attila góljával vezetést szereztek a miéirtk, ám két súlyos védelmi hiba nyomán 2—1-re alulmaradtak végül. Még ugyanaznap dél­után (!) Budapest válogatottja ellen, sziporkázó játékkal, 9—2-re nyertek a nógrádiak. A találatok közül Németh Ti­bor féltucatot, Bozsó, Orosz és Mátyás egyet-egvet ért e!, utóbbi szögletrúgásból, érintés nélkül juttatta a hálóba a labdát! Másnap Komárom me­gye válogatottja volt az ellen­fél. amelv 0—0-ás félidő után ismét minimális, 1—0-ás győ­zelmet aratott, bár a nógrádi együttes egy sor „biztos” gól­helyzetet hagyott ki. A kétnapos villámtornán a legjobb kapusnak Molnár Ákos bizonyult, rajta kívül az ugyancsak nógrádi Bilák Ró­bert, Orosz Attila és Németh Tibor is meghívást kapóit a kisteleki „elődöntőre”. A ba­lassagyarmati Mátyás Zsolt, aki az egész mérkőzéssorozat talán legjobb mezőnyjátéko­sának bizonyult, csak azért nem utazik majd a többiek­kel, mert tavaly már szere­pelt a döntőben. Bár a nógrádiak összesítés­ben csak a harmadik helyen végeztek, pozitív gólkülönb­ségük és minimális veresége­ik mellett, több játékosuk tel­jesítménye a szakemberek íté­lete szerint is komoly remé­nyekre jogosít. Azt mutatja, hogy a megyében jó útón ha­lad a labdarúgótehetség-kula- . tás és ennek bizonyára előbb- utóbb meglesz az eredménye magasabb szinten is. P. Z. szokásokkal, sajátos tiné­dzserközösséggé alakult. En­nek az önkéntes sportklub­nak a belső életét a felnőtt vezetőkkel együtt a kapitá­nyok tanácsa irányítja. Játék? Természetesen, de ugyanakkor a gyerekek meg­tanulják az önállóságot és fo­kozatosan kialakul bennük a felelősségérzet is. így például a tanács a nem megfelelő is­kolai eredményekért ideigle­nesen — a rossz jegy kijaví­tásáig — eltilthatja a klub tagjait az edzéseken való részvételtől. Aztán eljött az idő, amikor a kerület vezetése önálló sportiskola létrehozása mel­lett döntött. A szambó- szakosztály elnökévé termé­szetesen David Rudmant. vá­lasztatták. Ettpl kezdődően á feladat teljes napi munkát igényelt; hiszen most már az egész kerület fiataljai láto­gathatták a „Szambo—70” klub edzéseit. Természetesen a régi terem hamarosan szűk­nek bizonyult. A kerületi tanács kifejezet­ten a szambósok számára új termet építtetett. A vakolás­nál. festésnél, a meszelésnél a klub tagjai is segédkeztek. Segítettek természetesen az ágyben érdekeli, szülők is. — Alig pár lépésnyire 1a- kunk az iskolától és ezért ‘9 éves fiam önállóan járhat oda — mondta Pavel Korot­kov mérnök. — Messzebbre vinni más sportegyesülethez bonyolultabb dolog lenne. Nem hiszem, hogy a fiamból kiváló sportoló válik. Meg­győződésem azonban, hogy a „Szambo—70” foglalkozó ki elősegítik, hogy belőle igazi, becsületes, a döntésektől nem félő, tetteit vállalni meiőr férfi váljék. A „Szambo—70” a 15 esz­tendős fennállása alatt ko­moly versenyzőket is — tíz országos bajnoki helyezettet, huszonöt sportmestert és több száz első osztályú versenyzőt — is kinevelt. A „Szambo—70” példájára hasonló klubok alakultak a Szovjetunió más városaiban is. Alapítási évüktől függő­en ezek a „Szambo—75", „Szambo—80” stb. elnevezést visel ik. Vezetőik David Rud- manhoz hasonló lelkes sport­barátok. Nevelési és edzési módszereik természetesen el­térőek. Valamennyiükben kö­zös azonban a gyermekek sze­retető és az a meggyőződés, hogy a sport elősegíti igazi férfivá válásukat. X- &.

Next

/
Oldalképek
Tartalom