Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

A Szovjetunió nem fog elsőként fegyverrel kilépni a világűrbe Mihail Gorbacsov levele Henry Kendall fizikushoz A Szovjetunió nem fog elsőként fegyverrel kilépni a világűrbe — szögezte le Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, válaszolva arra a felhívásra, amelyet az „Ag­gódó Tudósok Szövetsége” nevében Henry Kendall fi­zikus intézett hozzá. A levélben, amelynek szövegét pén­teken hozta nyilvánosságra a TASZSZ szovjet hírügynök­ség, Gorbacsov rámutat: f Az „Aggódó Tudósok Szö­vetsége” megalapozottan kö­veteli, hogy világos és visz- szavonhatatlan politikai dön­tés szülessen, amely megaka­dályozná a világűr militari- zálását és szabadon hagyná azt a békés együttműködés­re. A szovjet vezetés nevében teljes határozottsággal sze­retném kijelenteni, hogy a Szovjetunió nem fog elsőként fegyverrel kilépni a világűr­be. Minden erőfeszítést meg­teszünk annak érdekében is, hogy más országokat is meg­győzzünk, mindenekelőtt az Egyesült Államokat: ne te­gyék meg ezt a végzetes lé­pést. E célkitűzés alapján a Szov­jetunió — mint ön előtt bi­zonyára ismeretes — radiká­lis javaslatot terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében, szerződésterveze­tet az erő alkalmazásának betiltásáról a világűrben, il­letve a világűrből a föld irá­nyában. Ha az Egyesült Ál­lamok csatlakozna az államok többségéhez, amelyek támo­gatják ezt a kezdeményezést, ekkor a világűrfegyverek kér­dését egyszer s mindenkorra le lehetne zárni. A szovjet—amerikai tárgya­lásokon a nukleáris és űr­fegyverzetről Genfben olyan megállapodásra törekszünk, hogy teljesen betiltsuk a csapásmérő kozmikus rend­szerek kifejlesztését, kísérle­teit és telepítését. Nemegyszer tettünk egyol­dalú lépéseket is, amelyek cél­ja az volt, hogy jó példát mutassunk az Egyesült Álla­moknak. Immár két éve van érvényben a Szovjetunió által bevezetett moratórium a mű­holdelhárító fegyverek világ­űrbe való kijuttatására, és mindaddig érvényben is ma­rad, amíg más államok is ha­sonlóképpen cselekszenek. Washingtonban az asztalon hever az a javaslatunk, hogy mindkét fél teljes egészében állítsa le az új műholdelhárító eszközök létrehozását célzó munkálatait, a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban már meglevő eszközöket pe­dig — beleértve azokat, me­lyek kísérletei még nem fe­jeződtek be — semmisítsék meg. Az amerikai fél lépései már a közeljövőben megmu­tatják. milyen döntést választ az amerikai kormányzat. A hadászati egyensúly, a bizalom kétségtelenül megszi­lárdulna, ha az Egyesült Ál­lamok a Szovjetunióval közö­sen megállapodna annak meg­erősítéséről, hogy kötelező jel­leggel tartja magát a.rakéta­elhárító rendszerek korlátozá­sáról szóló határidő nélküli szerződés előírásaihoz. A Szovjetunió nem hoz létre csapásmérő kozmikus fegyver­zetet, nagyszabású rakétael­hárító rendszereket, és nem rakja le egy ilyen védelem alapjait sem, egészében és részleteiben is szigorúan be­tartja a szerződésben rögzí­tett kötelezettségeit, és köte- lességszerűen tartja magát e fontos dokumentum szellemé­hez és betűihez. Felhívjuk az amerikai vezetést, hogy csat­lakozzon hozzánk ebben. A Szovjetunió abból indul ki. hogy az űrfegyverkezési haj­sza megakadályozása és a föl­di fegyverkezés megszünteté­se feladatainak gyakorlati végrehajtása lehetséges, ha mindkét oldalon megvan a politikai akarat és őszinte kí­vánság e történelmi célok megvalósítására. Az „Aggódó Tudósok Szö­vetsége” elnevezésű amernrai szervezet, amely az Amerikai Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának néhány száz kiemelkedő tudósát tömöríti, nemrégiben felhívást intézett Mihail Gorbacsovhoz és Ro­nald Reagan amerikai elnök­höz, sürgetve, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok egyezzen meg a kozmi­kus fegyverzetek létrehozásá­nak és az azokkal folytatott kísérleteknek teljes betiltásá­ról, kölcsönösen hirdessenek moratóriumot a rakétaelhári- tó fegyverek további kísérle­teire, valamint erősítsék meg, hogy betartják az 1972-ben a rakétaelhárító védelmi rend­szerek korlátozásáról kötött szerződést. Gorbacsov fogadta Pierre Trudeau-t ' Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken Moszk­vában fogadta Pierre Tru­deau volt kanadai minisz­terelnököt. Baráti légkörű megbe­szélésükön véleménycserét folytattak a jelenlegi nemzet­közi helyzet számos fontos kérdéséről, amelyek meg­oldatlansága a közvélemény széles körét nyugtalanítja a világon, egyebek között a Szovjetunióban és Kanadá­ban. Mihail Gorbacsov rámuta­tott: a Szovjetunió követke­zetes erőfeszítései arra irá­nyulnak, hogy elhárítsák a nukleáris háború veszélyét, Baráti látogatásra Buka­restbe érkezett Csang Aj- ping kínai honvédelmi mi­niszter. Megérkezésekor Constantin Olteanu, nemzet- védelmi miniszter, a Román KP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja fogadta. TIZENHÁROM ÉVES MÁTÉM ATIKUSZSENI Egy tizenhárom éves brit kislány kiváló minősítésű megakadályozzák a fegyver­kezési hajsza kiterjesztését a világűrre és elérjék annak beszüntetését a fölön, s át lehessen térni a nukleáris fegyverzetek teljes és átfogó megsemmisítéséhez. A maga részéről Trudeau kijelentette, hogy valamennyi nép alapvető érdekeinek meg­felelne a fegjverkezési haj- ! sza megállítása, különösen annak legveszélyesebb irá­nyában, a nukleáris és űr­fegyverzetek terén, valamint a bizalom erősítése, az együttműködés bővítése, s minden szinten széles körű és tárgyszerű párbeszéd ki­alakulása. TÖRÖK POLITIKUS — SZABADON ENGEDÉS Egyhetes fogva tartás után csütörtökön szabadon en­gedték a Török Szociáldemok­rata Párt főtitkárhelyettesét, Knail Gurmant. A politikust azután vették őrizetbe, hogy beszédet mondott egy isztam­buli politikai nagygyűlésen. Ez volt az első ilyen rendez­vény az 1980. szeptemberi ka­tonai hatalomátvétel óta. Befejeződött a Duna —85 gyakorlat Pénteken befejeződött a Magyar Néphadsereg, a szovjet hadsereg és a csehszlovák néphadsereg kijelölt törzsei és csapatai Duna—85 elnevezésű közbs hadműveleti-harcászati gyakorlata. A Hazánk terüle­tén június 30. és július 5. kö­zött végrehajtott gyakorlat hozzájárult a parancsnokok és törzsek munkájának, a csa­patok együttes tevékenységé­nek további tökéletesítéséhez, a testvéri hadseregek közötti fegyverbarátság elmélyítésé­hez. (MTI) Guinea Heghiúsult a puccskísérlet Guinea tengeri és légi ha­tárait lezárták a péntekre vir­radóra történt sikertelen ál­lamcsínykísérlet nyomán — je­lentette be péntek délután a nemzeti újjáépítés katonai bi­zottsága. Áz intézkedésnek az a célja, hogy megakadályoz­zák a puccskísérlet szervezői­nek kimenekülését az ország­ból. A közlemény szerint, a volt miniszterelnök által kezdemé­nyezett államcsínykísérlet vég­legesen összeomlott. A puccs meghiúsítása — hangoztatja a közlemény — a „guinei nép éberségének” és a hadsereg közbelépésének köszönhető. Megerősítetlen sajtójelenté­sek szerint, péntek délelőtt a fővárosban tüntetések voltak Lansana Conté államfő mel­lett, s több helyen feldúlták a malinké törzs tagjainak bir­tokában lévő üzleteket. Trao- ré, a puccskísérlet szervezője a malinké törzshöz tartoziK. Az AFP tájékozott források­ra hivatkozva jelentette, hogy a puccskísérletnek halálos es sebesült áldozatai vannak, de sem adatokat, sem résziete­ket nem közölt. NÓGRÁD — 1985. július szombat Rövid hírek RAFSZANDZSANI Hasemi Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke pén­teken befejezte japáni láto­gatását és hazautazott. Az iráni politikust fogadta Na- kaszone Jaszuhiro japán kormányfő, valamint Abe Sintaro külügyminiszter, akikkel az iraki—iráni hábo­rúról és a kétoldalú kapcso­latokról tárgyalt. A Raf­szandzsani vezette iráni kül­döttség előzőleg Kínában járt. CSANG AJ-PING ROMÁNIÁBAN diplomát kapott matematiká­ból az oxfordi egyetemen. Ruth Lawrence, akinek az édesapja számítógép-szakem­ber, azt mondta, hogy a dok­tori fokozatot a szokásos öt helyett három év alatt kí­vánja megszerezni. ARTHUR SCARGILL — ÖRÖKÖS ELNÖK A brit országos bányász­szakszervezet (NUM) örökös elnökévé választották Arthur Scargillt csütörtökön Shef- fieldben. A döntést a NUM évi konferenciáján hozták. Á hét három kérdése 1. Mit jelent a szovjet- amerikai csúcstalálkozó beje­lentése? A hét; de talán nyugodtan mondhatjuk, hogy egy kicsit az év eseménye az a Moszk­vában és Washingtonban egy­idejűleg elhangzott bejelentés, miszerint november 19—29- án, Genfben sor kerül Miha­il Gorbacsov és Ronald Rea­gan találkozójára. Már hetek óta nem voltunk híjával a különböző találga­tásoknak a lehetséges idő­pontról és helyszínről, a szer­dai közlés azonban már bi­zonyosságot jelent. További részletek még nem ismerete­sek. a napirendet, amely ilyen esőtekben a tárgyalásra kerü­lő főbb témaköröket tartal­mazza. a ..diplomáciai csator­nákon” keresztül határozzák meg. A nagykövetek és szak­értők aligha lesznek munka nélkül a következő több mint négy hónapban... Mindenkép­pen tisztázódni látszott az összejövetel jellege, korábban volt ugyanis olyan amerikai elképzelés, hogy „ismerkedési találkozóra” kerüljön sor. A közös bejelentés, a tömör fogalmazás ellenére is, azt su­gallja, hogy érdemi problé­mákat vitató csúcstalálkozó lesz Genfben. A világ már várta a hírt, S természetesen a nemzetközi közvélemény túlnyomó több­sége örömmel üdvözölte, hogy a beszélő viszony a legfel­sőbb szinten is helyreáll a két nagyhatalom között. A hatvanas években, s különös­képpen a hetvenes esztendők első felében megszokott gya­korlattá váltak a szinte éven­kénti csúcstalálkozók. Az utol­só legmagasabb szintű közvet­len érintkezés a hat esztendő­vel ezelőtti, bécsi Brezsnyev —Carter összejövetel, a Salt—II megállapodás aláírása volt. (Ezt a szerződést azon­ban az amerikai kongresszus nem iktatta törvénybe.) A csúcstalálkozók sorozatá­nak megszakadása kapcsolat­ban lehetett a nemzetközi fe­szültség fokozódásával, a ke­let-nyugati kapcsolatok, a szovjet—amerikai viszony romlásával. A szocialista or­szágok, mindenekelőtt a Szov­jetunió mindent elkövettek, hogy a helyzetet elmozdítsák a nem kívánatos holtpontról, de — a sokat idézett mondás szerint — a tangóhoz és a tár­gyalásokhoz mindig két félre van szükség. Egyébként Wa­shingtonban is értetlenséget, visszatetszést keltett, hogy nyolc korábbi elnökkel szem­ben, Reagannek semmilyen személyes kapcsolata sem volt a Szovjetunió első számú ve­zetőivel. pedig lassan öt éve, hogy az elnöki székben ül. A csúcstalálkozó bejelenté­sének hírét természetesen megelőzték más események is: 1984 kezdete óta négy szov­jet—amerikai külügyminiszte­ri párbeszéd zajlott, s várha­tóan a hónap végén Helsin­kiben újabb összejövetel lesz: Genfben megindultak az új fegyverzetkorlátozási tárgya­lások: rendszeressé váltak a konzultációk a válsággócok ügyében; felújították a keres­kedelmi bizottság tevékenysé­gét. Ám az is nyilvánvaló le­het. hogy az ellentétek válto­zatlanul komolyak, s különös­képpen Genfben nehéz az előrelépés az amerikai űr­fegyverkezési elképzelések miatt. A csúcstalálkozó ténye ezért illúziók nélküli megíté­lést követel: jó dolog, hogy elhatározták, s ez önmagában is feszültségcsökkentő ténye­ző lehet, ugyanakkor kitűnt, hogy milyen sokrétű és bo­nyolult nézeteltérésekkel és ütközésekkel kell számolni. A csúcstalálkozó küldöttsé­geinek pontos összetétele ter­mészetesen még nem ismere­tes". de nyilvánvaló lett, hogy Mihail Gorbacsov — protokol­láris értelemben — a párt főtitkáraként, illetve a Leg­felsőbb Tanács újonnan meg­választott elnökségi tagjaként vesz maid részt a genfi talál­kozón. A szovjet parlament ülésén ugyanis fontos szemé­lyi változások történtek: Gro- miko lett az államfő, és he­lyette Sevardnadze. az új kül­ügyminiszter. (Előzőleg a párt Központi Bizottsága tudomásul vette Romanov nyugdíjba vo­nulását, s több új titkárt vá­lasztott.) A változásokat kom­mentáló világsajtó leginkább azt emeli ki, hogy a koráb­ban összevont főtitkári-állam­fői funkció megosztása teher­mentesítést ad Gorbacsovnak, hiszen az eddigi tapasztalatok szerint, a belső gazdasági problémák megoldására irá­nyuló erőfeszítések kerültek előtérbe. A csúcstalálkozón való részvétele azonban mu­tatja érdeklődését a legjelen­tősebb külpolitikai kérdéseket, illetően is. Amint a genfi ösz- szejövetel hírével egyidejűleg bejelentették azt is, hogy Gor­bacsov előzőleg október ele­jén Párizsba látogat. Ez an­nak a szovjet külpolitikai törekvésnek a folyamatossá­gát jelzi, amely a nyugat- európai országokkal kialakí­tott kapcsolatokra, az európai enyhülésre különösképpen nagy súlyt helyez. 2. Mi a helyzet Nicaragua körül? Erősödik a washingtoni nyomás Nicaraguára. Ez leg­inkább az észak—déli „hara­pófogó” két szomszédállamát jelenti, Honduras és Costa Rica részéről szaporodnak a vádaskodások, provokációk, szemmelláthatólag egyfajta munkamegosztásról van szó. Washington — a kedvezőtlen hazai és nemzetközi vissz­hang miatt — nem maga akarja közvetlenül irányítani a beavatkozó akciókat, hanem közép-amerikai szövetségesei­nek áttételével próbálja ugyanezt a politikát végre­hajtani. Managua mindent elkövet az újabb roham kivédésére. Miközben határozottan visz- szautasította a szomszédok rágalmait, fontos diplomáciai kezdeménvezéseket tett. Tár- gvalásokat javasolt Costa Ri­cának többek között egy de- militarizált határ menti sáv létesítéséről. Sergio Ramirez alel nők körutat tett a Conta- dora-csoport országaiban és kifejezte Nicaragua hajlan­dóságát az amerikaiak által megszakított manzanilloi megbeszélések újrakezdésé­re. (Mexikót külön is felkér­ték -a lehetséges közreműkö­désre.) Figyelemre méltó, hogy háijom olyan ország, amely nemrégiben még jobboldali katonai diktatúrák uralma alatt állott — Argentína, Bra­zília és Uruguay — a tárgya­lásos megoldást támogatja. Idekívánkozik annak a héten történt eseménynek emh'tése is, hogv Brazília helyreállítja diplomáciai viszonyát Kubá-' val. A sandinista fegyveres erők készen állnak a kontrák vis­szaverésére. de ki akarnak használni minden lehetőséget a békés megoldásokra. A ni- caraeuai diplomáéin aktivitá­sa, az ésszerű tárgyalási ia- vaslatok felkínálása máris megnehezítette az úi ameri­kai taktika érvényesítését. 3. Miiver) kilátásai vannak egy arab csúcsértekezletnek? Az arab világban szokásos kedély- és hangulathullámzá­sok után. július 28-ra össze­hívták az újabb arab csúcs- értekezletet. (Legutóbb 1982 őszén tartottak ilyen jellegű tanácskozást, akkor fogadták el az első átfogó arab béke­tervet, noha a különböző or­szágok azóta sem képesek tel­jesen egységesen értelmezni annak pontjait.) Az ügy kényes voltát ma­tatja, hogy a „táborok hábo­rúját” kívánják napirendre tűzni, a Libanon területén le­vő palesztin menekülttábo­rok körül kialakult összecsa­pásokat. Ez azonban elvá­laszthatatlan a palesztin moz­galom belső viszályától; Szí­ria és a PFSZ Arafat vezette irányzatának ellentététől; a jordániai uralkodó rendezési terveitől; Libanon belső álla­potaitól. Aligha hihető, hogy a jelenlegi helyzetben ki le­hetne bontani ezt a válság- csomagot — talán inkább a kulisszák mögötti erőfeszíté­sek vezethetnének eredmény­re. Korábban Szíria kereken elutasította egy csúcsértekez­leten való részvételt, Algéria,' Dél-Jemen. Líbia, Libanon többé-kevésbé habozik. Kér­dés, ha nem változtatnak ál­láspontjukon, érdemes-e egy nem sok sikert ígérő „csonka > csúcsot” összehívni, hiszen a tapasztalatok szerint ezáltal inkább fokozódnak, mint csil­lapulnak az ellentétek. Egv kérdésben azonban egységesen foglalt állást az Arab Liga: bírálta az ameri­kai elnök döntését, amelv a belniti repülőtér „elszi«áté­lését” célozza. Egy ilyen lénés már csak azért is indokolat­lannak tűnik, mert maca Lfj bánon határozott el radikális intézkedéseket a fővárosban levő renülőtér biztonságossá­gának fokozására. Az arab" országok — ezúttal egysége­sen — attól tartanak. hogy Washington ürügvként hasz­nálja a legntóbbi túszszedést; a közel-keleti térségben meg­valósított újfajta beavatkozási erősítésére. Rét) Ervin Zimbabwei választások Zimbabwéban csütörtök es­te befejeződtek a független­ség elnyerése, azaz 1980 óta első ízben tartott parlamenti választások. John Cimba, a kormány szóvivője pénteken bejelentette, hogy a szavazás nyugodt és békés légkörben zajlott le. A négy napig tartó válasz­tásokon hat párt küzdött a 100 tagú parlament 80 man- dáumáért. Megfigyelők biz­tosra veszik, hogy a választá­sokat, a Mugabe miniszterel­nök vezette ZANU—PF párt nyerte meg. Toll Heg ven Szavak és tettek Biztató megállapításokat tartalmaz a japán diplomáéin minap megjelentetett Kék Könyve. Sok szó esik benne Japán erőfeszítéseiről a béke és a leszerelés érdekében. Csakhogy ennek ellentmond a következő fejezet, amely a szigetország katonai potenciáljának további növelését szorgalmazza. A „fegyveres erők új hadászati szintjét’’ említi, s a japán ka­tonai erők felelősségvállalását 1000 kilométeres sugárban kívánja kiterjeszteni. A szavak és tettek ellentmondását érintve a japán sajtó is megállapítja: diplomáciai kiadványban még soha nem szenteltek ilyen nagy teret katonai kérdéseknek... 2 ír.) ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom