Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

n Hétfői magazin— n Hétfői i magazin— n Hétfői magazin— n Ismerőstől ismerősig Vandálok voltak-e a vandálok ? r Egy héttel ezelőtt a Ho- lecz ikrek Nógrád megye egyik régészéről kívántak ol­vasni, de sajnos a nyomda ördöge Nógrád megye egyik részére változtatta a kíván­ságot Most azonban jöjjön egy valódi régész! ' Soós Virág, a szécsényi Ku- binyi Ferenc Múzeum dol­gozója. Hosszú hajú, kedves arcú fiatalasszony. — Mikor került ebbe a mú­zeumba? — Nyolc éve szeptemberben, mégpedig úgy, ahogy a „nagy­könyvben” meg van írva. Ötödéves voltam az* ELTE régészeti szakán és pályázat útján jöttem Szécsénybe. 1 — Mi a szakterülete? T — A honfoglalás. Nógrád megyében is részt vettem ilyenfajta ásatásokon, de itt elsősorban a középső neoliti- kum végén élő ősember csont­jait, eszközeit találtuk meg. Időszámításunk előtt 4600- ra vezethetők vissza a lele­tek. Ezt régen úgy hívtuk, bogy csiszolt kőkorszak. — Milyen eszközei voltak ezeknek az ősembereknek? — Pattintott kőszerszámai —- mondta és elővett egy do­bozt, telis-tele marokkövek­kel, csontszerszámokkal. — Egy állatorvos, vagy a cson­tokhoz értő ember tudja, hogy milyen csontok ezek, de én nagy részüket nem ismerem. Annyi azonban bizonyos és szembetűnő, hogy nagyon ügyes, biztos kéz készítette őket. Ez például tű lehetett, —- és kivett a dobozból egy hosszú tű alakú csontot. — Tökéletes megmunkálás. De találunk itt kerámiatörmelé­ket is. Nagyon szép, karcolás­sal díszítetteket. Érdekesség­ként megemlítem, hogy van olyan korsó, amelyik belülről is cirádázott. Sajnos, nem tudjuk, miért mintázták meg a belsejét is. Akármilyen okos is egy régész, hiába bújt át sok könyvet, ismeri a régi használati tárgyakat, amiről tudja is, hogyan működik, csak a töredékét ismerheti az akkori emberek életének. Arról, mivel töltötték a hét­köznapjaikat és ■ ünnepjeiket, milyen gondolatok foglal­koztatták őket csak sejtéseink vannak. Komolyan mondom, a fél életemet odaadnám, ha leülhetnék beszélgetni egyszer velük. De ez sajnos lehetet­len. , — Melyik volt a legemlé­kezetesebb ásatása? — Nagyon szerettem a nóg- rádverőcei munkát, ahol bar­bár sírokat tártunk fel. A barbárok, a germán törzshöz tartoztak, ugyanúgy mint a kvádok és a vandálok. — Vandálok voltak a van­dálok? — Semmivel sem volt har- ciasabb és kegyetlenebb nép­csoport, mint a többi. Har­coltak, verekedtek persze, ha kellett, de ok nélkül soha. .Magas, szakállas, hosszú hajú harcosaik voltak. Természe­tesen a barbárok sem voltak a szó mai értelmében bar­bárok. Nevüket onnan kap­ták. hogy a római birodalom, Pannónia provinciája a Du­náig tartott. Odáig egységes nyelven beszéltek. A barbár szó, görög eredetű. annyit jelent, hogy érthetetlen. Mert a rómaiak számára érthetet­len volt a német nyelv őse. — Alacsonyabb kultúrával rendelkeztek mint a rómaiak? — Erről szó sincs! Termé­szetesen ők nem építettek ha­talmas villákat, fürdőket, nem jártak cirkuszba sem, de tudományuk nem sokkal maradt el a rómaiakétól. Mond­juk inkább úgy. hogy mások voltak. Földműveléssel, ál­lattenyésztéssel foglalkoztak, cölöpházakban vagy gödörbe mélyített kunyhókban laktak. Szó sincs arról, hogy nomád nép portyázott vo.lna az i. sz. III—IV. században Nógrád megye területén. Órákig el tudtam volna még hallgatni Nógrád megye ős­lakóiról Szóló történeteket. Ám aki többre kíváncsi, lá­togassa meg a szécsényi Ku- binyi Ferenc Múzeumot és ott sok mindent láthat is, az itt említettek közül. Mához egy hétre pedig nép­művelővel ismerkedhet az olvasó, ez Soós Virág kérése. Vankó Magdolna Titkos átlagút Titokzatos, történetileg és wsgészetileg még tisztázatlan eredetű föld alatti folyosóra, illetve alagútra bukkantak a Komárom megyei Majkon az egykori remeterend, a kamal- duli szerzetesek kolostora alatt. A felfedezés érdekes­sége, hogy a rejtélyes alagút mintegy ötemelétnyi mély­ségben a mindmáig fennma­radt hajdani kolostorkút ol­dalfalából nyílik. A minden bizonnyal több évszázados építészeti emlék felfedezésének érdeme Kul­csár ’Emil Miklós tatabányai amatőr helytörténész nevéhez fűződik. Az Országos Műem­léki Felügyelőség szakrégé­szének irányításával és a ta­tabányai barlangkutatók se>- gítségével eddig több mint száz méter hosszúságban si­került az ősi kút víztelení­tése után a mélyben húzódó alagutat feltárni. A föld alat­ti folyosót ismeretlen építői kézi szerszámokkal, kemény homokkőbe vájták, az alagút oldalfalaiba piciny fülkéket, vélhetően a világítást szolgá­ló mécseshelyeket mélyítet­tek. A további kutatás techni­kai, szervezési előkészületei most folynak. A tervek sze­rint az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával és a tatabányai barlangkutatók segítségével folytatódó feltáp rást az idei nyáron szeretnék befejezni. (MTI) A félelem ára A környezetemben már min­denki megnézte a Cápa című filmet, csak én nem. Ezen el- gondolkódtam. Közben a sajtó és a rádió ^televízió) cápaveszély és ve­szélyérzet, tét nélküli félelem és más hasontémákban egész kis irodalmat közölt. Komoly tudós elmék kezdték magya­rázni, hogy miért a nagy si­ker; hogy az ember inkább féljen egy filmtől, mint az atomháborútól, s hogy tulaj­donképpen az ember „szeret félni" különösen, ha nincs miért! Ha nincs mitől. Mert­hogy a cápa nem bántja a nézőt. És még azt is mondták a helyzetelemzők, hogy a fé­lelemre egyszerűen belső szükséglet él az emberben síi). Érdekes kis ország a mienk. Mindent meg akarunk érteni és mindent mgg is magyarázunk. S mindig lehetnek, akik kér­deznek, hogy' lehessen magya­rázni, magyarázni, magyaráz­ni... Máshol bemutatják, si­ker. konstatálják, beszedik a pénzt, elköltik egy másik filmre, az emberek azt is ■aegnézik, bukás, elmarad a pénz, nem költik semmire, nem magyaráznak, megy az elet tovább. Lehet nálunk valami a génekben, valami magvar- mag.varázó (?) gén működhet ennyi állandósult szakértelem láttán-hallattán. Mire eddig jutok — rádöb­benek, hogy magyarázom azt, miért magyarázunk mi ma­gyarok. Nézzük inkább a fé­lelem árát, ha már értjük az okát, (mert megmagyarázták reggel, délben, este). Két jegy a Cápára száz forint ko­rüli összegbe kerül, nem nagy pénz, elismerem. Nem e pénz miatt maradtam távol. Talán egyszerű sznobságból, szeretek az árral, széllel stb. szemben... ha valami (valaki) mindenKf- nek kell, akkor engem nem érdekel, talán rossz vélemé­nyem van a divatokról, talán. De lehet, hogy másról van szó. Hallottam valakitől, ho­gyan járt a minap Pécsre me­net. Kigördült egy kanyarból és egyszerre szembe találta magát egy Trabanttal, ami az ő sávjában közeledett, egy Trabanttól alig elvárható se­bességgel. Neki is át kellett vágni az ellensávba, hogy el­kerülje a vészt. Azóta fél kc- csiba ülni. Megkért, valaki, hogv néz­zek utána a biztosításának. Megpróbáltam. Három város illetékes hivatalával váltot­tam 'szót a témáról, elmond­tam mindent, hogy kiről es miről van szó, mikor történt, mennyit fizet és hol biztosí­tást... Nem sikerült nyomra bukkannom. Sehol sem isme­rik az esetet, a név nem mond semmit senkinek, nem tudják, hol lehet az ügy irata, soha nem hallottak róla. Elképed­tem. aztán elfogott volna a fé­lelem, ha félős lennék. Ez a másik. Hogy minek fi­zessek azért, ami nem sikerül­het, mert majd nem fogok félni a kényelmes zsöllyében a fehér cápától? Ki szavatolja nekem, hogy megéri félelem nélkül végigülni ezt a tű­met? Ha itt a félelemnek van ára, amit előre kell fizetni — mi a fene történik velem, ha úgy járok, mint a cápákkal jó ismerős kubaiak, akik szoká­sukhoz híven egyszerűen fel­álltak a nézőtérről és kimen­tek a napra. De előtte jókat nevettek a Cápa című filmen, mert tudják, hogy ami ott van az amúgy meg nincs. Vissza­kapom 'a pénzt, ha nem fé­lek? Ha ugyanis a film mese habbal és csak a félelem­igény kielégítésére készült, ak­kor csak velem van a baj? Bábfesztiválzárás Pécseif VIT-műszakok Szombaton országszerte számos ipari és mezőgazdasági üzemben, szövetkezetben, a szolgáltatásban dolgozó és értelmiségi fiatal, továbbá mintegy tízezer építőtáboro­zó vett részt a VIT-műszak- ban, hogy a Szovjetunióban zajló országos VIT-műsza- kokkal párhuzamosan mun­kájuk ellenértékével gyarapít­sa a VIT-alapot. A XII. Világifjúsági Ta­lálkozó magyar nemzeti elő­készítő bizottsága úgyneve­zett VIT-alapszámlát nyi­tott, amelyen a nemzetközi szolidaritási alaphoz, a ma­gyar VIT-küldöttek moszk­vai utazásához, s a hazai fesztiválprogramokhoz já­rulhatnak a fiatalok. A szám­lára a szombati műszakig már 5 millió 768 ezer forint érke­zett. (MTI) A tíz európai ország húsz együttesének részvételével megrendezett VII. nemzetközi felnőttbábfesztivál ötnapos programja szombaton a pro­dukciók értékelésével és dip­lomakiosztással ért véget Pé­csett. A felnőttbábjátszás egyetlen állandó jellegű, há­romévenként megrendezett nemzetközi pódiumán az előadások tapasztalatait ösz- szegezve többek között meg­állapították: a felnőtt-báb­előadások azzal növelhetik vonzerejüket, ha minél ma­gasabb művészi-mesterségbeli tudást, képzőművészeti igé­nyességet, gondolati-érzelmi tartalmat és gazdag művészi eszköztárat vonultatnak fel. A nemzetközi bábművész- szövetség — az UNIMA — nagydiplomájával tüntették Nemzetközi kiállítás ki a fesztiválon kimagasló siJ kerrel szereplő holland Fi« gurentheater Triangel két­tagú együttesét, a cselja- binszki állami bábszínházát és Albrecht Roser NSZK-belt bábművészt. Kisdiplomával jutalmazták az Olaszország­ból érkezett Gioco Vita együt­test, az egri Gárdonyi Géza Színház Harlekin bábszínhá­zát, valamint a debreceni Voi- tina együttest. Az idén Hollós Róbertnénak, az amatőr báb­játékosok országos tanácsa titkárának, az UNIMA egy­kori vezető tisztségviselőjé­nek és Szőnvi Katónak, az Állami Bábszínház főrende­zőjének ítélték a Blattner Gé­za bábművész emlékéré ala­pított érmet, amelyet szintén a záróünnepségen adtak át a kitüntetetteknek. (MTI) fORCON kulturális és sportnapok Mozgalmas hét végén vehet­tek részt, akik szombaton és vasárnap Érsekvadkerten jár­tak. A terület egyik ipari lé­tesítménye, a PORCON hir­detett kulturális és sportnapo­kat dolgozói és az érdeklődök számára. Az elsősorban szom­batra összpontosuló progra­mok színes választékát nyúj­tották a különböző játéklehe­tőségeknek, vetélkedőknek, sportalkalmaknak. Női és férfilabdarúgó-mérkőzésekre, asztalitenisz-bajnokságra, atlétikai versényszámokra, töb­bek között súlylökő-, távoiug- ró- és tájfutóversenyekre in­vitálták a résztvevőket. Nagy érdeklődés kísérte a gazdasági vezetők labdarugó-mérkőzését is. Ugyancsak a FORCON-juni- ális adott alkalmat a vállalati szocialista brigádok vetélke­dőjére is. A különböző műsor­számokat jó hangulatú ered­ményhirdetés és vacsora kö­vette. A kulturális és sport­napok rendezvényeit használ­ták ki a szervezők arra is, hogy vasárnapi programként kirándulást szervezzenek dol­gozóiknak Szécsénybe és Hol­lókőre. E második napi jó hangulatú program keretében a két Nógrád megyei telepü­lés nevezetességeit tekintet­ték meg a kirándulás résztve­vői. Valakivel beszélgettem a minap. Olyan dolgokat árult el magáról, hogy megdöbben­tem, pedig eddig azt gondol­tam, ismej'em valamelyest az illetőt. A beszélgetés óta tar­tok tőle. Ha _drámai akarok lenni — félek. Valaki a na­pokban felhívta a főnökömet névtelenül (^lhadart, érthetet­len név), feltette neki a kér­dést, hogy írhat olyan valaki, mint én az újságba...! De azt nem mondta el. milyen va­gyok. Pedig kíváncsi lennék rá. Mindenesetre félelmetes ilyesmit mondani „ilyen em­ber. hogy lehet...” Milyen em­ber? Hogy lehet válaszolni? Félelmetes. A szakértelemtől is lenet tartani. 'Mindenféle szakérte­lemtől. amiről utólag drámain derül ki, hogy nem volt igazi szakértelem. Valami kicsi hi­ányzott belőle, valaki nem volt1 ott, amikor egy bizonyos részt tanítottak, az is lehet, hogy, egyáltalán nerrf volt ott, ahol tanították azt a valamit, aminek ő okleveles, dipjomás jogosítvánnyal ellátott szak­értője. Fgy ötvenesért —. ha tud­nék — kényelmesebben fél­hetnék. Az igazi félelmek azonban többnyire díjmente­sek. Nem kell fizetni értük. Pénzt egyáltalán, legfeljebb emberi nvugalmat, idegeket, energiát, hitet. Szeretettel gondolok a fe­hér cápára. T. Pataki László Sporltörlénelem bélyegeken A Magyar Bélyeggyűjtők Or­szágos Szövetsége és a Sportmú­zeum — a Magyar Torna Szövet­ség fennállásának 100. évforduló­ja alkalmából —• rendezi meg Bu­dapesten a II. nemzetközi sport- motívum-béJyegkiállítást, 1.985. jú­nius 28—július 7-e között. A bé­lyegbemutatót két helyszínen tartják. Nagyon sok bélyeggyűj­temény érkezett ugyanis a kiál­lításra és ezek nem fértek el a városligeti műjégpálya sportaulá­jában. így több gyűjteményt a MABÉOSZ-székházban — Buda­pest, Vörösmarty u. í>5. — állíta­nak ki. A bélyegkiállitáson a luxemburgi, bolgár, lengye!, né­met, magyar kiállítók bélyeg-, il­letve carte-maximum gyűjtemé­nyén keresztül megismerkedhe­tünk a téli és nyári olimpiák tör­ténetével, híres sportolók ered­ményeivel, láthatunk bélyegeken vízi járműveket, ökölvívócsatákat, kerékpárversenyeket. A kiállítás nyitó- és zárónap­ján az alkalmi postahivatal al­kalmi bélyegzőt használ. A kiál­lítás naponta 10—18 óráig tekint­hető meg a városligeti műjégpá­lya sportaulájában. illetve m MABÉOSZ-székházban. Salgótarjáni szimfonikusok Budán Nevezetes meghívásnak tett eleget vasárnap a salgótarjáni József Attila Városi-Megyei Művelődési Központ, valamint a Salgótarjáni Állami Zeneis­kola fenntartásával és támo­gatásával működő szimfonikus zenekar. A Budapest Történe­ti Múzeum nyári szabadtéri hangversenysorozatában, a bpJ dai vár egyik reprezenfaív helyszínén, a múzeum barokk udvarában léplek fel. A hang­versenyen Beethoven-, Mozart- és Stamitz-műveket adtak elő. Róna Frigyes karnagy vezény­letével. \ Vasárnapi szórakozások A mozimatiné örök prosram A vízválasztói tó a horgászok paradicsoma NÓGRÁD — 1985. július 1., hétfő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom