Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-04 / 155. szám

SPORTPÁLYAÉPÍTÉS Társadalmi üggyé vált Ahogy mindinkább elő­térbe kerül hazánkban is a testnevelés és a sport ügye, egyre több figyelmet fordíta­nak az emberek és az illeté­kes szervek a rendszeres moz­gás feltételeinek megteremté­sére. Ennek fezellemében in­dított több Nógrád megyei tömegszervezet, valamint a tanács művelődésügyi osz­tálya és sporthivatala 1977- ben társadalmi akciót „Min­den oktatási intézmény mel- : lett legyen sportpálya’’ cím­mel. A cél az volt, hogy a diákoknak, de a lakóterüle­ten élőknek és az üzemek dolgozóinak is mind több le­hetőségük legyen megfelelő körülmények között sportol­ni. Az akcióban szakszerve­zeti és KlSZ-alapszerveze- tek, úttörőcsapatok, sport­egyesületek, szocialista bri­gádok tagjai, lakótelepi kol­lektívák vettek részt. Nem csak új pályák építé­sére szólt a felhívás, hanem a meglevők felújítására, bő­vítésére, karbantartására, il­letve a művelődési és egyéb létesítmények sportcélokra való átalakítására is. öt év alatt összesen 139 pályázat érkezett be a kiíró szervek­hez. és 64-et díjaztak ezek közül. Az öt évre szóló kiírás után új néven folytatódott az akció; ezúttal már kifejezet­ten a sportpályák karban­tartása, korszerűsítése volt a kiémelt cél az építés mel­lett. A megyei akción kívül je­lenleg több országos, társa­dalmi pályaépítési kiírás is érvényben van. Az OTSH és a SZOT általában a nagyobb költségvetéssel készülő sport­objektumok létrehozását tá­mogatják, illetve a már el­készülteket díjazzák. A me­gyei kezdeményezés révén a kevesebb pénzzel rendelke­ző kisebb iskolákat, sport­egyesületeket, üzemeket se­gítik. Napjainkig csaknem száz ilyen kollektívát díjaz­tak különböző összegekkel. Általános tapasztalat, hogy a meghirdető szervek — a KISZ, a szakszervezetek, a HNF Nógrád Megyei Bizott­sága és a megyei tanács két osztálya — kezdettől igen komolyan vették a kiírást és saját területükön figyelem­mel kísérték a pályázatokat. A képviselőikből összeállí­tott bizottság minden év májusa előtt összegyűjtötte a benevezéseket, és tagjai egyenként ellenőrizték az objektumokat. Évente öt­húsz ezer forinttal díjazták &z arra legérdemesebbnek ítélt kollektívákat. A megyei társadalmi pá­lyaépítési akció az idén ismét egy szakasz végére ér. Az eredmények • bizonyítják, hogy korábban elhanyagolt területeken is segített a ki­írás megvalósítani az ott élők sportolást igényének kielégítését. Javultak az egyesületekben versenyzők feltételei is. Az akció társa­dalmi üggyé vált; mind több üzem, intézmény, lakótelep és sportklub bővül — közös összefogással —, új pályák­kal, mozgásra és játékos sportfoglalkozásokra alkal­mas területekkel. A Nógrád megyei koordiná­ciós értekezlet legutóbbi ülé­sén megtárgyalta a pályaépí­tési akciók eredményeit és úgy döntött, hogy új kiírást készít elő. A jövő évtől is­mét közösen segítik a társa­dalmi munkára alapuló épí­tési, bővítési, korszerűsítési törekvéseket, hiszen a sza­badidős-sport iránt tovább nőnek az igények. Ezeket pe­dig csak az eddigiekhez ha­sonló összefogással, újabb öt­letek megvalósításával és elterjesztésével sikerülhet ki­elégíteni. Iskolások nagymesterek ellen ■ —I A Szovjetunió- ban a gyermekék számára sakk- 9r# versenyeket ren- 1* “ deznek, amelyek ——á semmilyen * más országos bajnokságra sem ha­sonlítanak. Népszerűségük vi­szont igen jelentős. E verse­nyek megrendezése elég szo­katlan, ezért részletesen is­mertetjük azokat. Először is néhány általános tudnivaló. A szovjet iskolátok jelentős részét az úttörőszer-, vezet egyesíti. Minden falu­ban. városban vannak úttörő- házak, melyek mindegyikében működik sakk-kör. Gyakorla­tilag valamennyi szovjet nagymester, ezekben kezdte sportpályafutását. Anatolij Karpov Zlatouszbam, Garry Kaszparov Bakuban, Vaszilij Szmiszlov Moszkvában, Mark Tajmanov Leningrádban, Ty- gran Petroszjan Tbilisziben. Csak a legismertebbeket em­lítettük, de a Szovjetunióban 50 férfi és 16 női nagymester van, akik az ország különbö­ző városaiban élnek. Ez teszi lehetővé az érde­kes sakkversenyek megrende­zését. Az elődöntőkön az út­törőházakban egymással ját­szanak a 7—16 éves gyerekek. A döntőkön a csapatkapitány egv-egy ismert sakkozó lesz, •z úttörőház egykori tagja. Az úttörők csapata 7 főből áll. A 7. táblánál egy kislány játszik. A csapatkapitány­nagymesterek saját csapatuk kivételével minden csapattal szimultánt játszanak. A csa­patkapitány és csapata rész­eredményeit összegzik. Az előző hét ilyen versenyen há­romszor a leningrádiak nyer­tek (csapatkapitányuk kétszer Mark Tajmanov, egyszer Alck- szandr Kocsijev volt). Három­szor a moszkvaiak (csapatka­pitányuk kétszer Vaszilij Szmiszlov, illetve Artur Ju- séupov volt), egyszer a har­kovi iskolások nyertek (csa­patkapitányuk Vlagyimir Sza­von volt). A versenyek egyi­kén a tbiliszi úttörőház csa­Sox: újabb vereség Sbx Gyula két vereséggel kezdte a svájci Bielben zailó sakkvilágbajnoki zónaközi döntőt. A 2. fordulóban vilá­gossal, 25 lépés megtétele után veszített a holland Van der Wiel ellen, szicíliai védelmü játszmában — közli az AP hírügynökség. Az élcsoport: Szokolov (szovjet) 2. Van der Wiel 1.5 (holland), Vágányán (szovjet), Gutman (izraeli), Jansa (cseh­szlovák), Polugajevszkij (szov­jet), 1—1 (1—1) pont. patát Nona Gapridasviti, az akkori női világbajnok vezet­te. A gyerekek nem udvarias­kodták. A moszkvai csapat 6—1 arányban győzte le a nagymestereket, a leningrádi 4—3 arányban. A 8. versenyre a szibériai Irkutszkban került sor. A döntőben a moszkvaiak (csa­patkapitányuk Artur Juszu- pov), a bakuiak (Garri Kasz­parov), a szverdlovszkiak (Szergej Dolmazov), a cselja- binszkuvk (Alekszandr Pan- csenko), a harkoviak (Igor Novikov nemzetközi mestert, az irkutszkiak (Lev Pszahisz) játszottak és ez volt a helye­zési sorrendjük is. Az úttörőházak versenyének veteránja Juszupov, három­szor mint úttörő, kétszer mint csapatkapitány vett részt azo­kon. Garri Kaszparov négy­szer indult, ebből kétszer út­törőként. Mindkét ismert nagymester már iskoláskorá­ban nem egy győzelmet ara­tott a csapatkapitányok fölött. De. amikor csapatkapitányok lettek, akkor sem kerülték el a vereséget. Garri Kaszparov Irkutszkban az első játszmá­ban vesztett a 14 éves csel- jabinszki Alekszandr Dudkin- nal szemben. Artur Juszupov, az utolsó menetben a harko­vi iskolások ellen játszva, csak 5 pontot szerzett a 7-ből. A 13 éves bakui iskolás, Hasad Mamedov 5 játszmából ná- romszor győzte le a csapatka­pitányokat, egyszer pedig dön­tetlent ért el. A versenyek eddigi legjobb eredményét Zu­rab Azmajparasvili érte el (ma már nemzetközi mester), 1977- ben, amikor még tbiliszi is­kolás volt, mindössze fél pon­tot veszített. A csapatkapitá­nyok között a legjobb ered­ménnyel Vaszilij Szmiszlov dicsekedhet: 1975-ben 42 pont­ból 38-at szerzett. Irkutszkban Kaszparov érte el a legjobb eredményt (30 pont), fél pont­tal megelőzve Juszupovot. A fej fej melletti küzdelem természetesen vonzza a néző­ket. Bármilyen nagy is a te­rem. ahol egyszerre 6 mér­kőzést játszanak, szűknek bi­zonyul a sok érdeklődő szá­mára. A 45 lépésre adott idő két és negyed óra. Ha ez alatt a mérkőzést nem fejezik be, akkor a nagymesterek döntik el, győzelemmel vagy vereség­gel ért volna véget a játsz­ma/ Olykor olyan heves vita kerekedik, mintha legalábois az országos bajnoki cím sor­sáról döntetének. Ezalatt a gyerekek jóízűen megebédel­nek és eldöntik, mivel is tölt­sék a szabad időt. Életüket nemcsak a sakk tölti ki, bár szinte valamennyien sport­mesterek, vagy sportmester­jelöltek, vagy legalább első osztályú versenyzők. Ez azt jelenti, hogy jól ismerik a játék elméleti részét és nagy tapasztalatokat szereztek már versenyeken is. Mindezek ellenére nem fa­natikus sakkozók. Irkutszkban például mindannyian egyna­pos kirándulást tettek a Baj- kál-tóhoz. Csaknem annyit tudtak a világ legmélyebb ta­váról, mint az idegenvezető. Valamennyi fiatal sakkozó kitűnően tanul. Ebben nincs semmi csodálatraméltó, az emlékezetük kiváló. De nincs közöttük olyan, akinek csak a sakk lenne az egyetlen szen­vedélye. Szergej Jemeljanov Irkutszkból, akit sokáig nem tudtak legyőzni á nagymeste­rek, legalább annyira kedve­li a kutyaidomítást, mint a sakkot. A városi kutyakikép­ző klubban idomítja skót ju­hászkutyáját, Redit. Artur Juszupov nagymester mondta az APN tudósítójá­nak: „Nem a sporteredmények a legfontosabbak. Előfordul, hogy azok a gyerekek, akik ezeken a versenyeken szenzá­ciós eredményeket értek el, később csak egyszerű meste­rek lesznek. A sakk szeretete a fontos. S a nagymesterek­kel való találkozás, mindig felejthetetlen élmény. Segít, hogy megőrizzük hűségünket a sakkhoz." Zárás Taxcóban A függőjátszmák befejezé­sével véget ért a taxcói sakk- világbajnoki zónaközi döntő. Pintér József búcsúja nem si­került, a 72. lépésben feladás­ra kényszerült a továbbjutó szovjet exvilágbajnok, Mihail Tál ellen. A Bp. Honvéd nemzetközi nagymestere ezzel a 9—13. helyen zárt. A Nogueiras (kubai)— Spraggett (kanadai) mérkőzé­sen a veretlenség megőrzése volt a tét, ez a kubai nagy­mesternek sikerült, aki győ­zelmével a második helyet szerezte meg. A kanadai ver­senyző sem bánkódott, ő is továbbjutott. Végül a norvég Agdestein 54. lépésben kész­tette megadásra a kínai Csit. A torna végeredménye: 1. Timman (holland) 12, 2. No­gueiras (kubai) 10,5, 3. Tál (szovjet) 10, 4. Spraggett (ka­nadai) 9 pont. 9—13. Sisniega (mexikói), Pintér (magyar), Csi (kínai), Browne (amerikai) és Roma- nyisin (szovjet) 6,5—6,5 pont­r A Újabb magyar győzelem Kedden késő este ért vé­get a salgótarjáni sportcsar­nokban a nemzetközi leány- kosárlabdatorna első napi zárómérkőzése. Szov,ie*unió—Románia 6° '•<? (36—40) 100 r v.: Szabó IV., György. a ‘ Pablo Brea (kubai). Szovjetunió: Galaho- va (2), Pavlovszkaja (14), Za- szulsz.kaja (19), Mozgovaja (9), Konovalova (13). Cs.: Vet­rova (3), Mjasznikova (—), Nazarova (—), Sanazarova (7), Mheidze (2), Oreskina (—). Edző: N. A. Makszimova. A. I. Arhipov. Románia: Alio- man (2), Petre (25), Enyedi (—), Dragos (6), Veres (15). Cs.: Barbu (13), Ionescu (4), Gera (1). Edző: A. Moisc, H. Pop. Az első 8 percig vezettek a szovjetek, aztán elkezdtek kapkodni és az okosan ját­szó, jobban védekező román csapat átvette az irányítást. A félidő végéig már csak két pontra tudták megközelíteni őket Galahováék, és bár meg­lepő, de teljesen megérdemelt volt déli szomszédaink veze­tése. Szünet után fokozato­san elfáradtak a románok. A félidő közepén még erősíte­ni tudtak, a hajrában azon­ban kénytelenek voltak meg­hajolni a jobb állóképességű vetélytárs előtt. A legna­gyobb esélyesnek kikiáltott szovjet csapat nehezen nyert; ha létezne a kosárlabdában döntetlen, ez jobban kifejez­te volna a játék képét. Jók: Zaszulszkaja, Konovalova, ill.: Petre, Dragos. A nyitónapon bizony nem „haraptak” úgy a szovje­tek, mint amennyire féltek tőlük az ellenfelek. Úgy tűnt, az eddigi Salgó Kupák csaknem állandó győztesei az idén a korábbiaknál valami­vel gyengébb csapatot küld­tek a tornára. Tegnap aztán bebizonyították, hogy csak a kezdet nehézségeivel küszköd­tek — 100 ponton felüli eredménnyel győzték le a versenyen kívül, csupa idő­sebb játékosakkal szereplő lengyeleket. Szovjetunió—Lengyelország 106—52 (49—25) 150 néző. v.: Kin Don Szik (koreai), Szabados (magyar). Legjobb dobók: Sanazarova (21), Zaszulszkaja (17), Gala- hova (15), ill.: Ignatowicz (14), Laskowska (9). Foroszezak, Portiánko (8—8). Az első félidő 10. percé­ben még a lengyelek vezet­tek 5 ponttal, később azon­ban a szovjetek fordítottak és elfáradó ellenfelükkel szem­ben ilyen különbséggel is megérdemelten kerekedtek fö­lül. A B csoportban kedden a csehszlovákok ellen az utolsó pillanatban kerekedtek fölül a bolgár lányok. Tegnap már csak a 15. percig álltak vesz­tésre, innentől kezdve fordí­tottak, és magabiztosan nyer­tek. Csoportelsőségük megle­petés, jó csapatmunkájukkal rászolgáltak a sikerre. Eddig még egyetlen „ruhát” sem kaptak, ma délelőtt viszont a patronáló Salgótarjáni Ruha­gyárba látogatnak... Bulgária—Kuba *5—68 (48—37) 50# néző, v.: Olaru (ro­mán), Wojcik (lengyel). L. d.: Cekova (29). Uzuneva (26), Rangelova (12), ill. Vigil (21), Kiemelés a Hundiaira (?) A mexikói labdarúgó-szö­vetségtől nyert értesülés' sze­rint a jövő évi labdarúgó-vi­lágbajnokságon Olaszország, az NSZK, Franciaország, Len­gyelország, Brazília és a há­zigazdák válogatottja lesz ki­emelt, azaz ezek az együttesek kerülnek a hat csoport élére a sorsolásnál. A szövetség szó­vivője a FIFA elnökére, a brazil Joao Havelange-ra hi­vatkozva tette közzé ezt ahírt. Havelange vasárnap érkezett Mexikóvárosba, magánjellegű látogatásra. A hír természetesen nem hivatalos, márcsak azért sem, mert a fent említett hat or­szág közül az NSZK, Francia- ország és Lengyelország még nem jutott be a vb 24-es döntőjébe. (MTI) Támadnak a románok... De a magyar csapat sikerrel vette a második akadályt is. Arencibia (15), Oviedo, Dran- guet (10—10). Ahogy kedden a Bulgária— Csehszlovákia, tegnap a ma­gyar—román összecsapás hoz­ta a nap mérkőzését. Szem­mel láthatólag jót tett Nagy Dóráéknak a délelőtti látoga­tás a síküveggyárban, ahová egyébként az őket patronáló KISZ-esek a meccs után is visszavárták. De ott vol­tak közülük sokan a sport- csarnok nézőterén is, és fer­geteges biztatással segítették hozzá a mieinket, immár má­sodik győzelmükhöz. Magyarország—Románia 68—62 (41—38) 1000 néző, v.: Dimitrov (bolgár), Matcjcek (csehszlo­vák). L. d.: Balogh és Nagy (18—18), Veres és Králik (10—10), ill. Petre (21), Pand- reá (13), Dragos (9). A fehér mezes magyarok rendhagyó módon, három centerrel kezdtek, és az első 15 percben „be is jött” Tur- sics és Szittya edzők váratlan húzása. Sikerült úgy felma­gasítani a csapatot, hogy már a felállásnál csaknem húsz­centis előnyt szereztek a mieink. Az első félidő hajrá­jára feljöttek a románok és a szünetig váltott vezetéssel, fej fej mellett haladt a két csapat. Fordulás után Nagy Dóra hárompontos kosarával kezd­tek a magyarok és jobbnak bizonyultak mindkét palánk alatt. A félidő közepétől a hangos biztatást sokszor már taps is kísérte. Színvonalas, izgalmas, nagyszerű mérkőzé­sen, remek hangulatban, telt • ház előtt, a határozottabb és higgadtabb csapat megérde­melten győzött. Jók: Veres, Balogh. Nagyi 111. Petre, Enyedi, Pandrea. (A Csehszlovákia*—Koreai NDK mérkőzés lapzárta után ért véget.) A nral műsor: 14.10: Koreai NDK—Bulgária 16.00: Lengyelország-—Románia 17.30: Csehszlovákia—Kuba 19.00: Magyarország—Szovjetunió 1 MUNKAHELYI OLIMPIA- M Sikeres verseny az UKKU-nél A Nógrád Megyei Tanács Útkarbantartó Költségvetési Üzemének Vizslás-Újlak te­lephelyén immár ötödször rendezték meg a nagy nép­szerűségnek örvendő mun­kahelyi olimpiát.. Tizennégy szocialista brigád 130 tágján kívül sokan neveztek be az egyéni versenyszámokba az üzem dolgozói, illetve csa­ládtagjaik közül is. A vendé­gekkel együtt mintegy 250 résztvevője volt a viadalnak. Tizenöt versenyszámban vetélkedtek összesen a két nemben a benevezettek; a korábbiakhoz képest férfi-ke- rékpározással és női kézilab­dával bővült a program. A korábbi napok gyakori esőzé­se után az időjárás is kegyei­be fogadta a résztvevőket: végig kellemes, napsütéses idő volt, a kollektívák közül négy szocialista brigád — az Április 4.. az Angela Da­vis, a Gagarin és az Ifjúság — teljes létszámban jelent meg és minden sportágban képviseltette magát, ezért valamennyien szép pénzju­talmat kaptak, és az első he­lyezést is biztosították a ma­guk számára. A második he­lyen megosztva további öt brigád végzett, amelynek csak egy-egy tagja hiányzott a versenyről. A helyezettek ok­levelet és könyvjutalmat kap­tak. Győztesek: 60 m síkfutás: Varga Andrea. 100 m: Rácz Gusztáv, gránátdobás célba: Deczky Lajosné, ill.; Farkas László, célbarúgás: Farkas Lászlóné, ill.: Póla József, súlylökés: Bibók Istvánná, ill.: Bibók István, vált ófutás: az Angela Davis, ill.: az Április 4. brigád, női kézilabda: a Kaffka Margit brigád, férfi kispályás foci: a pásztói II. sz. építésvezetőség, kerékpár: Tóth Ferenc. Holecz Ferenc NÓGRÁD — 1985. július 4n csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom