Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-29 / 176. szám

HÁZTARTÁSI TANÁCSOK Baleset — szófiában, kertben A staisztika szerint a .20— 50 év közötti nőknek nagy százaléka otthon sérül meg — nagytakarításkor. Az otthon bekövekezett oa- jok jelentős részében a létra a ludas, a nem megfelelő, vagy megfelelően hasznait létra. Ugyanis nagyon gya­kori, hogy az egyágú lét­rát csak a falnak, vagy egy bútordarabnak támasztják, alul a lába nincs valami szilárd tárggyal csúszás ellen biztosítva. De még a két­ágú létra is csak akkor biz­tonságos a . csúszós padlón, ha a szárak biztosítólánccal, kötéllel vannak összekapcsol­va, ÍB.v nem nyílhatnak széj­jel. Ami pedig magától ér­tetődő, mégis gyakran elma­rad: szemügvre kel] venni, hogy a fokok milyen terhe­lést bírnak el, nincs-e raj­tuk rejtett repedés. Még rosszabb a helyzet, ha valakinek nincs létrája, vágj', ha van is, egy kis ab- la kpucolásért, villanykörte becsavarásáért nem akadja a kamrából kicipelni. Hoked­liról, asztalról nyújtózkodik, ha érzi, hogy meginog (ma­gas vérnyomásúaknál külö­nösen gyakori) szekrénybe, Csillárba kapaszkodik, amit magára ránthat, s tovább nö­veli a bajt. Családi házakban rossz szokás, hogy a padlás-pince lépcsőket oldalt mindenféle limlommal megrakják, az­zal, hogy majd később a helyükre teszik őket. A vö­dör, a lapát, az üres üveg marad, . s még jó világítás esetén is megtörténik egy kis „félrelépés’, aminek zuhanás lesz az ára. A többszintes lakások bel­ső lépcsőit tükörfényesre szokták lakkozni, ami két­ségtelenül igen mutatós, tíé balesetveszélyes. különösen, ha rosszul értelmezett mo­dernségből még korlátot sem készítenek melléje. A zárt lépcsőre, amennyiben sző­nyeggel borítják, mindenkor tegyenek leszorítót, a lépcső­fokot elfedő anyag össze- gyűrődése balesetet okoznál. A hétvégi házakban a fű­nyírás és az ételkészítés köz­ben történhetik a legtóbo baj. A villannyal működő fűnyírók kerekei még a ki­kapcsolás után is majd egy percig forognak. Ha ilyen­kor kézzel megemelik, s az ujjak beérnek a fedél alá. súlyos csonkulás keletkez­het. A másik szabály, hogy csak vastag talpú cipőben és zokniban dolgozzunk. Ez véd a felcsapódó kavicsoktól, szi­lánkoktól. de az esetleges áramütéstől is. Megeshet, hogy helytelen irányítás köz­ben a gép éppen a vezeté­ket vágja át, s áramütés kö­vetkezhet. Mentők, körzeti orvosok a megmondhatói, egv-egy hét­végen hány embert részesí­tenek segélyben, aki kerti grillezés közben sérül meg. Odakészítik a húst a nyar- sakra, meggyújtják ala+ta a tüzet, amely nem akar ég­ni. Ilyenkor jön a benzines, a spirituszos flaska, s nyo­mában gyakran a robbanás. Nemcsak az sérülhet meg, aki a tűzre öntötte, hanem a mellette tartózkodókra is kicsap a levegővel robbanó elegyet alkotó gáz lángja. Ha magasfeszültségű táv­vezeték vonul át a telkünk felett, ne tűrjünk fát alat­ta. Még a permetezést-lo- csolást is elővigyázatta] kell végezni, mert a magasba felszökő vízsugár elérheti a ve­zetéket, ami ugyancsak áram­ütést okozhat. S még egy jó tanács: ilyen helyen ne en­gedjük meg a gyerekeknek, hogy sárkányt eregessenek! K. M. t Kismosás-nagymosás A fiatalok, kezdő háziasz- szonvok sokszor tanácstalanok, hogyan kell helyesen végezni a mosást. Hiszen nagyon sok­félé új textília és mosószer van forgalombán. Melyik mo­sószert vásárolják a kismo- sáshoz, amikor kézzel mosnak ki egy pár darabot, és mi­lyen mosószert használjanak a nagymosáshoz, hogy patyo­lattiszta legyen a ruhanemű. Néhány tanáccsal szívesen segítünk. Először a szennyes ruhanemű mosásra történő előkészítéséről beszéljünk. A szennyest ne tároljuk hosszú ideig, mert a ruhába evődött szennyeződést nehéz eltávolí­tani. Mosás előtt a ruhát gon­dosan válogassuk szét textil- féleségek (műszál, gyapjú, pa­mut stb.) és szín szerint. Ez­után meg kell állapítanunk, hogy egyes textíliák mosásá­hoz milyen mosószer és mosá­si eljárás szükséges. A mosást megelőző folya­mat a ruhanemű áztatása, amely nagymértékben fella­zítja a szennyeződéseket, sőt egv részüket el is távolítja. Az áztatásnál nagyon jó az a régen bevált gyakorlat, mely szerint a ruhát egy éjszakán át hagyjuk az áztatólében. A színes ruhaneműt elég egv-két őrén keresztül áztatni, de csak akkor, ha színtartó. Az ázta­tóvíz 30—40 °C-os legyen, 10 liter vízhez kb. 3 evőkanál áz- talószer szükséges. A 30 literes háztartási mo­sógépbe egyszerre másfél kiló ruha fér. Először tegyünk a vízbe 10 dkg mosóport, majd minden két adag ruha kimo­sása után 5 dekát. A ruhane­mű gépi mosásának ideje — a szennyezettség fokától füg­gően — 2—R nerc. Mosás köz­ben ügyelnünk kell arra, hogy a víz mennyisége ne süllyedjen a megjelölt vonal alá. Közkedveltségnek örven­denek a ..bio” szóval jelölt, enzimtartalmú áztatószerek, amelyek friss gvümölcsfoltok. vér stb. eltávolítására is al­kalmasak. Ilyen termékek a Bio Tomi. a Biomix. a Rio- pon. A Flóra szuper és Flóra áztató és előmosószerek erősen szennyezett textíliákhoz hasz­nálhatók. Nejloningek, fehér­neműk, blúzok, függönyök áz- tatásához használjunk Nejlon fehérítő-áztató készítményt, amely megakadályozza a nejlonholmik elszürkülését, sárgulását. Kitűnő készít­mény a Flóraszept, amely nemcsak fehérít, hanem fer­tőtlenít is. A fél- és teljes automata mosógépekhez az ún. csökkent habzású mosószerek alkalma­sak. A mosószerek dobozain fel van tüntetve, milyen hő­fokú vízben fejtik ki a leg­jobb mosóhatásukat. A Bio automat és a Tomi sztár bár­milyen hőmérsékletű vízben hatásosan eltávolítja a szeny- nyeződést. Gépi és kézi mo­sáshoz egyaránt használhatók az univerzális mosószerek, amelyek kis és nagy hőmér­sékleten egyformán jó hatás­fokkal mosnak. Ilyen például a Tomi extra, Colux mosópor, az Unimo folyékony mosószer stb. Finom textíliák kézi mosásá­hoz használható semleges kémhatású mosószerek: a Tomi szuper és az Ideál ’69 mosópor, a Fertőtlenítő mos 6, az Ultra lux és a Komfort fo­lyékony mosószer, valamint a Szuper mos 6 mosókrém. Az erősebben szennyezett ruhá­hoz Ultra pasztát használjunk. Ha véletlenül a fehér ruhán foltot ejt egy másik nem színtartó ruha, ezt Silvia kel- meszíntelenítővel távolíthat­juk el. Ez kifehéríti a meg­sárgult régi vászonruhát is. Nejlon fehérnemű fehérítésére is alkalmas. Mosás után fontos művelet az öblítés. A ruhát 4—5-ször öblítsük ki. Az öblítővíz hő­mérséklete fokozatosan csök­kenjen öblítésenként. A csecsemők holmiját ajánlatos még többször kiöblíteni, mert a csecsemő bőre nagyon ér­zékeny, és a mosószerma­radványtól különböző bőr­panaszok léphetnek fel. Az utolsó öblítővízbe tegyünk Bip, Komfort vagy Unifix öblítőt és a tiszta ruhát 10— 15 percig áztassuk benne. Et­től a ruhanemű puha fogású- vá válik, és kellemes illatú lesz. ~ F. K. HÁZIGAZDA: NÓGRÁD MEGYE Kedden kezdődik a DIB Kupa A Duna menti városok lab­darúgócsapatainak évenkénti találkozói minden nyáron jó alkalmat jelentenek a bajno­ki felkészülés segítésére, a magyar és a szlovák nép ba­rátságának elmélyítésére, és nem utolsósorban jó szórako­zást nyújtanak a sportág ked­velőinek. Az idei DIB Kupa házigaz­dája Nógrád megye; a nem­zetközi mérkőzéssorozat részt­vevőinek „főhadiszállása” a bánki Tó motel lesz. A ki­írás szerint, három megye: Komárom, Nógrád és Pest egv-egy, harmadik vonalbeli együttese játszik — kétna­ponként — három szlovák gárda ellen. A vendégcsapatok hétfőn délután érkeznek meg Bánk­ra. a technikai értekezlet 20 órakór kezdődik. A sorsolás szerint július 30-án 17.30 óra­kor Rgmhány—Sturovó és Szigetújfalu—Nővé Zámky, 16 órakor Esztergom—Komám o mérkőzése lesz, az elöl álló csapatok pályáján. A magasabb osztályú szlo­vák csapatok ellen több hete készül intenzív edzésekkel és komoly erőpróbát jelentő mérkőzésekkel a Romhánvi Kerámia. Az együttes kereté­ben különösebb változás nem történt, csak Jelen. Kecskés, Szűcs és Zagyvái mondott bú­csút az aktív játéknak: a he­lyükre ifjúsági labdarúgók kerültek. Közülük a legna- gyob ígéret a 16 éves Kalicz- ka Róbert, aki már ezen a tornán is szóhoz jut középpá­lyán. A tehetséges fiatalem­ber még úttörőként tűnt fel az országos tehetségkutató versenyen, amelynek tatabá­nyai döntőjéig is eljutott. Beke Ferenc edző erőfel­mérésnek tekinti a mérkőzés­sorozatot, amelynek végére szeretné kialakítani a Mátra- csoportban rajtoló gyári csa­pat gerincét, A szurkolók a tavalyi IBV után. tehát, az idén is érdekesnek ígérkező nemzetközi mérkőzéseket lát­hatnak Romhányban. Reznicsek László Nemzetközi kupatorna Csak a negyedik hely jutott Egerben, a Philip Morris amerikai cég anyagi támoga­tásával rendezték rrteg a hét végén az első ízben kiírt Mal- boro nemzetközi labdarúgó­kupát. Mint ismeretes, a Dy­namo Drezda csapata beteg­ség miatt lemondta a rész­vételt, s helyére az utolsó pillanatban a Salgótarjáni BTC ugrott be. A tarjániak az első napon az NB I-es Debreceni MVSC-vel mér­kőztek meg. A DMVSC játé­kosai frissebben mozogtak, jobban kihasználták helyze­teiket ezen a találkozón, s bár az SBTC-nek is volt jó pár gólhelyzete, ezeket nem tudta kihasználni. Így 3—0-s félidő után 4—1-re kikaptak. A gólokat Kiss, Benyó, Mör­tel, Nagy, ill. Juhász szerezte. Másnap, ismét tikkasztó hő­ségben, a csehszlovák első li­gás Banska Bystricával ját­szottak a tarjániak. A tét ekkor a harmadik hely volt. Haász Sándor legénysége len­dületesebben, okosabban, tet­szetősebben játszott, mint az előző napon, de ez sem volt elég a gjkSzelemhez. 3—1-es félidő után, 4—2-re vesztet­tek. Góllövők: Nagy (2), Galacz, Sivy, ill. Földi 11-esből, Oláh B. Az SBTC a következő ösz- szeállításban szerepelt: László — Nagy, Juhász, Urbánvi, Babcsán, Zimonvi, Oláh B., Földi — Sváb, Lipták, Poór. Szóhoz jutott még Oláh M., Bartus, Kiss T. A Malboro Kupa végered­ménye: 1. Debreceni MVSC, 2. Eger SE. 3 Banska Bystri­ca, 4. Salgótarjáni BTC. ILYEN IS VAN Az északír szövetség nemrégi­ben levelet kapott. A csekk há­tán ez állt: A Wales elleni mérkőzés nap­ján magánosán sétálgattam az utcán, egy kicsit Ievesrözni akar­tam ebéd után. A stadion kapu­jában tumultusba kerültem és — noha eszem ágában sem volt a mérkőzést megnézni — mégis magukkal sodortak a pályára. Ilyen körülmények között termé­szetesen nem válthattam meg a jegyemet. Kérem fogadják utólag a iegv árát. így ír egy ír úr. CSAK EGY KIS EMLÉK A Perut járó FC Santos hosz- szas huzavona után hajlandónak mutatkozott egy különös bemu­tató mérkőzés lejátszására. A Lima fegvház „bennlakóit” kel­lett másfél órán át elszórakoz- tatniok. A fnrlyok óriási lelkese­déssel fogadták a brazil „kávé­fiúk” játékát, s a mérkőzés vé­gén diadalmenetben, a vállukon hordozták körül Pelét a fogház udvarán. Az ifjú közéoosatár csak jóval később vette észre, hngv 37, ün- nepeltetés során a töltőtolla és az aranyórája megmagyarázha-' tatJan(?t módon eltűnt. így jár -a csillag.--ha az „em-i lékgyűjtők” mesterei közé kerül. MÁSHOL IS ELŐFORDUL Lehetséges, hogy másutt is előfordul. Ténv, hogy sok min­dent megmagyarázna. Sztorik a sport világából Fronhausenban történt az SSV Oranien kölyökcsapatának a mérkőzésén. Az Oranien vezetőségének fel­tűnt, hogy bizonyos Peter Krause, a csapat középhátvédje feltűnően gyengén játszik. Ólom­lábakon mozog, hosszú percekig áll a pályán. Máskor a csapat lelke volt. villámgyors, kemény legér^ke. Meccs után nagy vizs­gálat következett s ott minden­re fény derült. — Most jön a zápfogam — mondta Péter. — Nagyon fáj. Mi­előtt a mérkőzésre indultam vol­na, bevettem három fájdalom­csillapítót. Már a kapuban vol­tam, amikor anyám utánam ki­áltott. Elcseréltem a dobozt, al­tatót nyeltem. Szerencse a szerencsétlenség­ben. Mert ugye — hashajtó is lehe­tett volna éppen. ÖNBÍRÁSKODÁS Ez Linzben történt, a Linz— Rapid bajnoki mérkőzésen. Az állóhely egyik — forró vér­től és hideg sörtől fűtött — szur­kolója a második félidőben nem értett egyet a partjelző valame­lyik lengetésével és elégedellen- ségének „felülről jövő bírálat” — egy Iehajított sörösüveg formá­jában adott kifejezést. A hajító kéz azonban bizony­talan volt, nem találta el a part­jelzőt, az egyik labdaszedő fe­jén koppant. A kisfiú szépen összeesett, a mentők hordágyon szállították el s az állóhely kö­zönsége a következő pillanatban magához ragadta a bírói és íté­letvégrehajtói hatalmat. Hogy a vadnyugati regények nyelvén fe­jezzük ki magunkat: Lynch bíró ítélt odafenn a lépcsőkön. A me­rénylő gyors egymásutánban öt­ezer pofont kapott szomszédaitól s a felháborodott nézők után még a rendőrnek is átadták. Csak azt nem tudjuk egészen pontosan, hogy — tulajdonkép­pen miért? Azért, mert eltalálta a labda­szedőt, vagy azért, mert — nem találta el a partjelzőt? CSAK UDVARIASAN Monsieur Perchat, a Stade Reims főtitkára mesélte a fut- ballkávéházban: — Minden bajnoki forduló után névtelen levelet kapok. A „szerző” meglehetősen kímé­letlenül és envhén szólva, útszéll modorban bírálja a csapat telje­sítményét. Ezekből a parlagi so­rokból azonban sosem hiányzott a szakértelem és állítom, hogy sokat tanultam belőlük. Ami azonban halálra bosszant ... a levélíró mindig ezzel zárja szit­kozódó sorait: „Kérem adja át hódolattel,ies kézcsókomat felesé­ge őnagyságának ...” Összeállította: Somos István 1 Csendes, halk szavú labdarú­gó hírében állt Bodon Tibor, az egykori SBTC-csatár. Volt utánpótlás-, majd ,.B” váloga­tott, és 1958-ban bekerült az A csapatba is, ahol az ellen­fél Belgium tizenegye volt. Mint sok későbbi NB I-es fo­cista, ő is az acélgyári grun- dokon kezdte. Ma így emlék­szik érré: — A felszabadulás előtt igen szegényes körülmények között éltünk szüleimmel és négy testvéremmel az egykori hír­hedt „Amerikában”, a salgó­tarjáni acélgvár felett. Az ott lakó gyerekekkel, a nehéz életkörülménvek ellenére is, mezítelen lábbal, kora dél­utántól késő estéig kergettük az általunk készített rongy­labdát. Nagy csatákat vívtunk más-más lakóterületek csapa­taival és sokszor az ököljog volt a mindent eldöntő bíró. Nemegyszer mentünk haza sírva egy-egy vereség után. — Hogyan lett igazolt lab­darúgó? — Tizenöt éves koromban, már középiskolás-bajnokság­ban szerepeltem a gimnázium csapatában, mígnem egyszer az SSE vezetősége tehetségku­tató mérkőzést hirdetett meg. Az újoncokból álló társaság megverte a bajnokságban sze­replő nagycsapatot, de olyan játékosokkal, mint Szojka, Szoó, Siraki, Rigó és még jó néhányan azok közül, akik később igencsak befutottak a fociban. Aztán 1951-ben be­vonultam katonának és a Sze­gedi Bástyába igazoltam. Egy évvel később az NB Il-es bajnokságban szereplő Veszprémi Dózsában folytat­tam, mint befejező csatár. Sok szép gólt rúgtam, és volt le­hetőségem a technikai elemek, a leadások gyakorlására is. Nem kevés gól született ezek­ből később. — Miként került vissza Sal­gótarjánba? — Az SSE 1954-ben haza­hozatott, és hogy ne legyen feltűnő, Bodrogi néven sze­repeltem anyaegyesületemben. Még ez év decemberében meg­keresett az SBTC egyik veze­tője és kért. hogy igazoljak hozzájuk. Ígért egy télikabá­tot is, ha aláírom az igazoló­lapot. Természetesen aláírtam, de a kabátot a mai napig sem kaptam meg. — Milyen volt a játékosok és a közönség viszonya? — Annak idején a publi­kum és a csapat szoros egy­ségben volt, a biztatást lel­kes, jó játékkal igyekeztünk meghálálni. A foci hozta a közönséget, az pedig a pénzt, nem pedig fordítva, mint most. Az első csapat keretéhez tar­tozó játékosok közül csupán Oláh Gézának volt autója, de később is megbánta, hogy megvette a kimustrált masi­nát. — Voltak-e emlékezetes góljai? — Pályafutásom során számtalan gólt rúgtam és fe­jeltem. mivel az volt a fel­adatom. Valamennyi emléke­zetes maradt. Csodálatos volt a megye, a város egyetlen, nagy múltú NB I-es labdarú­gócsapatában játszani, olyan társakkal, mint Kiss Gyuszi, Csuberda Feri. Szojka, Vasas, Gsáky. és a többiek. Sokat ta­nultam tőlük: emberséget és focit. — Kik voltak a legsikere­sebb edzői? — Túrán Pista bácsi fara­gott belőlem focistát, de Szűcs György mesteredzőnek is so­kat köszönhetek. Ö a Stécé- vel sikert sikerre halmozott, bel- és külföldön egyaránt. Űgv alakította a csapatot a törzsgárdához, mint hentes a kolbászhoz a fűszert. Három éven át szinte minden ellen­felet megvertünk otthon vagy idegenben. Nem okozott kü­lönösebb gondot legyőzni a Vasast, az MTK-t, a Dózsát, a Honvédet, a vidéki csapa­tokról nem is beszélve. — Hívták-e más klubok? — Valamennyi fővárosi csa­pat vezetője megkeresett, de legtöbször a Fradi. Édesapám nem engedett el Salgótarján­ból, és különösebben nekem sem volt kedvem a jó szelle­mű társaságot itthagyni, még némi anyagi előny ellenében sem. — Volt NB-s játékvezető is... — Elvégeztem a labdarúgó­oktatói tanfolyamot, és Pász- tón edzosködtem is, de végső soron jobban tetszett a játék- vezetés. Két év után már az A osztályban voltam Palotai­val együtt, de rövid időszak után végleg szakítottam a bíráskodással is. Egy NB li­es bajnoki, mérkőzésen, vidé­ken történt, hogy a hazai csa­pat végveszélyben volt: ha kikap, kiesett. Én partjelző voltam, a bíró nagy múltú NB I-es. A félidőben a bíró na­gyon sietett. Mire én belép­tem a játékvezetői öltözőbe, a vidéki csapat intézője egy kö- teg százforintost dugott a mi bírónk zsebébe. Lehetett olyan 15—20 ezernyi a lekenyere­zésre szánt összeg. Annak el­lenére, hogy a pesti csapat sokkal jobb volt, győzött a vidéki, aki a pénzt adta. így aztán azonnal abbahagytam. Nem tudtam magam azonosí­tani a bundázókka'l. Elgondol­kodtam azon, hogy egy kor­rupt játékvezető semmivé tudja tenni egy egész szak­osztály több hónapos vagy éves felkészülését, miközben egy gazdagabb csapat meg tudja venni a bírót. Hasonló eset több is előfordult. Ez pedig alapvetően árt az egész lab­darúgásnak! — Jelenleg mivel foglalko­zik? — Másfél évtizeddel ezelőtt a nővérem javaslatára kerül­tem a Mátrai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdasághoz, mint robbantásvezető. Rengeteg utat készítünk. Még 1959-ben el­végeztem a bányaipari tech­nikumot, kitűnő eredménnyel, s utána jelentkeztem a mis­kolci nehézipari egyetemre, amelyet ugyancsak sikeresen elvégeztem, akárcsak a mar­xizmus—leninizmus esti egye­temet. Negyedszázada a párt- alapszervezetemnél társadalmi funkciókat töltök be. A lab­darúgómeccsekre azonban ritkábban megvelc ki. Kukely Mihály NÓGRÁD - 1985. július 29., hétfő Címeres mezben

Next

/
Oldalképek
Tartalom