Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-26 / 174. szám

lohol edzőtáborban Mindenki saját ízlése szerint választhat a Romhányi Építé­si Kerámiagyár kézzel festett falburkoló csempekompozíciói közül. A belföldön közkedvelt termékből a teljes hazai igényt ki tudják elégíteni. (bábel-felv.) Felújítás után — nyitás előtt Új köntösben a salgótarjáni posta és a Kulacs Több mint két éve, 19B3 elején kerítették, körbe Sal­gótarján centrumában a pos­tahivatal épületét. Szerdán délelőtt aztán a tér felőli ki­tárt kapun többen is bekuk­kanthattak, s tetőtől talpig lát­hatták a postahivatal homlok­zatának megújult falát. Az Agrofil építői befejezi ék a külső és belső átalakítási munkálatokat. Az épület hát­oldalán a budapesti kőfara­góknak van meg néhány na­pos munkája, amíg a teljes falfelületre felkerülnek a bur­kolólapok. Sokan mondták, hogy las­san halad a posta átépítése. Mi erről a véleménye a kivi­telezőnek? — Az ütemezés szerint dol­goztunk. Az előzetes felmé­rés alapján csak a tetőt kel­lett volna lebontani. Az épü­let állapotát megvizsgálva de­rült ki. hogy egészen a pince tetejéig bontani kell — mond­ja Telek Imre, az Agrofil fő­mérnöke. — Sok munka volt vele. ilyen nagy volumenű felújítást még nem végeztünk, ennek ellenére a szeptember 3Ó-i befejezési határidő előtt adhattuk át az épületet. — Ez a századfordulón épült postahivatal már sem formájában, sem tartalmában nem elégítette ki a posta és a lakosság igényeit. A*z átala­kítási tervet az épület belső funkciói szabták meg — mond­ja a tervező nevében Tamás- sy István. — A nemeskőbur­kolattal az volt a célunk, hogy a posta is ' harmonikusan il­leszkedjen a megyeszékhely központjában a teret övező közeli épületekhez. Susán Géza, a beruházó műszaki ellenőre tömören úgy fogalmaz az épület átadása­kor: — A kivitelező minimális hiánnyal jó minőségben vé­gezte el az énület átalakítá­sát. Most kezdődhetnek a bel­ső építészeti munkálatok. a postai bútorok, berendezések elhelyezése, beszerelése. Eln­■reláthatóan novemberben nyithat a postahivatal a fel­újított épületben. A felvevötér már így üre­sen is mutatós. S hogy mi­lyen tágas lesz, ha benne lesz­nek már az írópultok, a tele­fonok, nem tudni még. Azt azonban már tudom, hogy a főbejáraton belépve jobbra | kell majd vinnem a csoma­got, s balra térek, ha levelet akarok feladni vagy éppen bélyeget venni. .. A postai dolgozók kényeinkét szolgál­ják majd az épülethez tol­dott szociális helyiségek, s há­tul fogazott rakodótérhez to­lathatnak a zöld postásautók, ha levelet, újságot, csomagot hozna k-viszn ek. ☆ Két hónapja nap mint nap a salgótarjáni Kiskulacs ven­déglőben jön-megy ' Czikora Zoltán, aki a rövidesen meg­nyíló vendéglátóegység üz­letvezetője lesz. Kívül-belül készek a helyiségek. Az átala­kított vendéglőben tiszta fa­lak. ízléses új bútorok között — úgy tűnik — kellemesen le­het majd étkezni, iddogálni, beszélgetni. A lerobbant, el­avult vendéglál ó-helyiség he­lyett a jövő hónaptól kultu­rált. szép környezetben egy­szerre hatvan vendég étkez­het majd. a tíz szem élv be­fogadására alkalmas különte­remben pedig szűk körű csa­ládi ebédek, vacsorák vagy más vendégfogadások aajlhat- nak. Elvonultak a STÉSZ mun­kásai, a néhány napja üzem­be helyezett Kulacsban most kipróbálják a konyhát, s a beépített felszerelések műkö­dését. Helyére kerülnek az Ipolyvidéki Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság bútorai, és a hangulatos kisvendéglő reg­gel nyolctól este tíz óráig a július 31-ére tervezett nyitás után vária a kellemes szóra­kozást. ebédet, vacsorát óhaj­tó vendégeit. Hogyan utazik a gőzpalack? Csak minél bonyolultabban Az oknyomozó riport egy hétköznapi történettel kezdő­dik: a kozárdi Gulyás Béla és családja vásárol egy gáz­tűzhelyet. Egyszerű kereske­delmi akcióról van szó — a 'folytatás annál bonyolultabb. Végre együtt ván minden pa­pié: engedélyező okirat, ga­rancialevél, a palack árának befizetését igazoló csekk. Csak gáz nincs, mert ahhoz előbb palack kell. — Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen procedúrát kell kiállni — méltatlankodik Gu­lyás Béláné. — Az ember azt hinné, hogy elmegy a szükséges papírokkal a csere­telepre és megkapja az im­már kifizetett palackot. De jön a meglepetés: átvenni csak Salgótarjánban vagy Balassagyarmaton lehet. Mint­ha valamiféle mütyürről len­ne szó. amit betesz az em­ber a táskájába és felül vele a vonatra. Hz igazi pntolelei Szó, ami szó, a beszerzésre fordítandó fölöttébb sok idő a legkevesebb. Az igazi pró­batétel ugyanis ez: hogyan szállítsa haza az ember a pb-gázpalackot. — Hetek óta várunk mi is az alkalomra, hogy haza jut­tassuk a kifizetett palackun­kat, mert ilyen nagy távol­ságra csak gépkocsival szál­lítható. S, ha nincs az ember­nek autója, akkor várhat az alkalmi segítőkre. Gulyásék: azóta már főz­hetnek az új gáztűzhelyen — a lehetőségért csak száz kilo­méternyi autózást meg egy kis baráti szívességet kellett áldozni. A kérdés azonban továbbra is kérdés: miért ilyen komplikált mindez? A Gázszolgáltató és Szere­lő Vállalat salgótarjáni ki­rendeltségének vezetőhelyet­tese nem tud segíteni. Csak megerősíti: — Üj palackhoz valóban csak a kijelölt helyeken lehet hozzájutni. Magyarázatért szíveskedjen megkeresni Szol­nokon a TIGÁZ pb-csoport- ját. lOtiM. I0ÉL A salgótarjáni kirendeltség vezetőhelyettese nagyon kész­séges, sorolja a szolnoki te­lefonszámokat is. A pb-cso- port vezetőjét csak másnap lehet elérni, sokkal okosabbak azonban ekkor sem lehetünk. — A helyzet valóban így fest, csak a kijelölt telepe­ken lehet átvenni a palackot. Tudomásom szerint Nógrádban Salgótarjánban és Balassa­gyarmaton. S, hogy miért, ar­ra mi nem válaszolhatunk. Nekünk is van felettes szer­vünk, ők adták ezt az uta­sítást, így természetesen ezt meg sem változtathatjuk. Kérem, forduljon a propán­bután ellátási főosztályhoz, Hajdúszoboszlón. Kár, a további telefonért. Egyébként is könnyen elkép­zelhető, hogy a hajdúszobosz- lói ellátási főosztálynak is van felettes szerve. Ehelyett marad a meditáció; miért nem ballaghat be a ügyfél a szük­séges és szabályszerű papírok­kal a legközelebbi cseretelep­re az új palackért? Az el­osztás ugyanúgy szabályozha­tó. mint a kijelölt telepekkel, ugyancsak a gázzal foglalko­zók — abból fizetést húzók — intéznék az adminisztrációt. Csak az ügyfél élete lenne ké­nyelmesebb —, ha ez is szempont. S, addig autóbusszal-vonat­tal elutazik Salgótarjánba, kiballag a város peremén lé­vő cseretelepre. Taxit fogad, vagy a hátán egy batyuban beviszi a palackot a vonat­hoz. Tényleg, egyáltalán fel­ülhet-e a vonatra a gázpalack­kal ? A salgótarjáni kereske­delmi állomásíőnök-helyettes telefonja nem felel, az áru­pénztárban bizonytalan a hölgy: — Azt hiszem, hogy üres palackkal felülhet a vonatra. De, ha biztosat akar, hívja a tudakozót. — Várjon, utána nézek — így a tudakozó, majd kis­vártatva: — Azt mondja a kolléganő, hogy esetleg üres palack feltehető a vonatra- De ehhez meg kell kérdezni a málházókat. Jöjjön be, majd ők megmondják. II kör bezárul Az út megspórolható, mert a vonatról ót kell szállni az autóbuszra is, a Volán pedig ugyancsak nem szereti a gáz­palackot. — Egy pillanat — nyugtáz­zák a kérdést a személyfor­galmi üzemegységnél, majd a válasz. — Nem lehet vele buszra szállni. .. — Üressel sem? — Egy pillanat... Üressel sem? Üressel sem! A kör bezárult. Marad a tortúra, meg a remény, mert a szolnoki pb-esoport vezetője ezt is mondja: — Van elképzelés arra, hogy hamarosan kereskedelmi for­galomba kerül a gázpalack. S meg lehet majd venni úgy, mint a lisztet vagy a kenyeret. Addig. .. marad a lesben- állós: megy-e valamelyik au­tós ismerős Salgótarjánba Balassagyarmatra. S, ha nem jön össze a fuvar, akkor indulás a taxiállomásra. Ezernyolcszáz forintos palack elbír néhányszáz- vagy ezer- forintos taxiszámlát. Tényleg elbír ? K. G. „Edzőtáborban” készülnek a Turkevei Vörös Csillag Tsz birkái a közelgő országos me­zőgazdasági es élelmiszeripari kiállításra. A bemutatásra szánt fésűs merinói anyaju­hokat, kosokat, bárányokat a híres nagykunsági juhászdi­nasztia legöregebb tágjának, idős Retter Györgynek a gond­jaira bízták. Az edzőtáborban nemcsak rendszeresen járat­ják hanem gondosan táplálják is a birkákat. A cél az, hogy jó kondícióban utazzanak majd a fővárosba, s vonulja­nak fel a szigorú zsűri előtt. A jelentős juhtenyésztő Vö­rös Csillag Tsz birkáit 1952 óta minden jelentősebb orszá­gos bemutatón, kiállításon fel­vonultatták. Eddig az orszá­gos mezőgazdasági és élelmi- szeripari kiállításokon nem kevesebb mint öt nagydí.iat hódítottak el, s több tucat ok­levél tanúskodik a gazdaság szakszerű nevelőmunkájának eredményeiről, s egyben a Ret­ter juhászdinasztia szakmai hozzáértésé’-*1 jószágszerete- téről. Környezetkímélő csomagolóanyag A szovjet tudósok által lét­rehozott új polimérfajta külö­nös figyelmet keltett a kör- nvezetvedelmi szakemberek körében. Az új anyagból ké­szült csomagolóanyagok hasz­nálat után bizonyos idő el­teltével, a napsugarak hatá­sára elbomlanak. E rövid és egyszerű haszná­latra szánt termék tömeggyár­tására való áttérés megköny- nyíti majd a küzdelmet az ipari és háztartási hulladékok ellen. Jelenléti díj helyett ösztönző munkajövedelmek Idézünk, „...olyan módsze­reket kell kidolgozni, ame­lyek a bérrendszer alkalma­zását rugalmasabbá teszik, ösztönöznek a munka terme­lékenységének emelésére és biztosítják a helyesebb lét­számgazdálkodást.” Helyes. Legyen így! Hasznos szándé­kok, sikert ígérő cél. A citá­tum eredeti szövege azonban meglehetősen öregecske. 1958. október 16-i ülésén fogadta el — a munkásosztállyal kapcso­latos egyes feladatokról hatá­rozva — a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága. ' Az átlagos tá.iékozottságú állampolgár is példák seregét tudja sorolni, arra, mennvifé- le próbálkozás alanya, tárgya volt — az említett, 1958-as pártdokumentum óta — a bér­politika. a bérrendszer fejlesz­tése. korszerűsítése, változta­tása, igazságosabbá tétele, ösz- szehangolása a változó köve­telményekkel s így tovább, szinte a végtelenségig. KRITIKUS HATÁR Emlékeztetésül elég itt utal­ni a különböző bérpreferen­ciák kialakult — majd az ere­deti céltól már-már függetle­nedett rendszerére, az úgyne­vezett országos szakmai bér­táblázat megalkotásának ki- követelésére. majd rövid idő elteltével talonba tételére, a nyereségrészesedési kategó­riákra és. eltörlésükre... S míg a példatár gazdag, addig az eredmény szegényes, sőt, az óhajtotthoz, a remélthez, a várthoz mérten kimondottan szerény, csekély. Szegényes, mert a hatvanas évekhez képest tetemesen csökkent az összes jövedel­men belül a munkajövedel­mek aránya, súlya, s a mun­kajövedelmek közötti különb­ségek is — az ellenkezőjét sür­gető szavak ellenére — lé­nyegesen mérséklődtek. Volt idő — ezzel nem azt állítjuk, mintha az volna az eszményi —, amikor a jöve­delem nyolcvan százalékát a munkával összefüggő bevéte­lek, húsz százalékát a mun­kától független források — döntően: a társadalmi jutta­tások — adták. Napjainkban ez az arány — sokak szerint — kritikus határt ért él. A munkajövedelmek a lakosság összes jövedelmének kéthar­madát adják csupán, holott — saját bőrünkön éreztük — 1980 és 1984 között a mun­kások és az alkalmazottak reálbére, illetve a termelőszö­vetkezeti tagok reálkeresete — kerekítve — hat százalék­kal csökkent...! Egyre erőteljesebben érzé­kelhető a főmunkaidőben el­érhető munkajövedelmek sze­repének. súlyának kisebbedé- se, némely esetben. helyen már-már „jelenléti díjjá” de­valválódása. A társadalom jo­gos igényeit, indokolt türel­metlenségét fogalmazták meg az MSZMP XIII. kongresszu­sának határozatában a kül­döttek, amikor a dokumen­tumban azt rögzítették: „A la­kosság jövedelmének növeke­désén belül — az alapvető szociális ellátás sérelme nél­kül — a munkából származó jövedelmekre kell nagyobb fi­gyelmet fordítani.” ALACSONY MOZGÓBÉREK Bizonyos, ebben a megálla­pításban jelentős része van az életszínvonal stagnálása, bi­zonyos rétegeknél csökkenése következtében létrejött fe­szültségeknek. Ám nagy a va­lószínűsége annak is, hogy ke­mény gazdasági, gazdálkodá­si tények nyomatékosították szükségszerű teendővé a fel­ismerést: nem vagyunk any- nyira gazdagok, amennyire visszaszorult a munkajövedel­mek szerepe a társadalmi munkamegosztás legtöbb rész­terepén..,! Ahhoz ugyanis na­gyon gazdagnak kellene len­ni, hogy lemondhassunk a munkajövedelmekben rejlő ösztönzési, érdekeltségi lehe­tőségekről, mert, ha ezekről „elfeledkezünk”, akkor alig­ha sikerül előteremteni a vi­szonylag tág körű szociáliséi? látás, társadalmi juttatás se­regnyi részletének anyagi fe­dezetét. ROMLOTT A HASZNOSÍTÁS Néhány, az előbbi bekezdés­ben ■ említett, nyomaté4<osít.ó. figyelmeztető tények közül. Az ipar állóeszközeinek állo­mánya a nyolcvanas évek ed­digi szakaszában a termelés­nél gyorsabban növekedett, azaz. hasznosításuk — rom­lott! Továbbá: a gépek és be­rendezések munkarend szerin­ti időalapjának — ami messze van. sokkal kisebb a naptári időalapnál — csupán a het­vennégy százalékát töltik ki tényleges működtetésükkel a termelőhelyek, holott ez az időalap a cégek többségénél egyetlen műszak...! Az újon­nan készült, korszerű techni­kai, technológiai színvonalat képviselő beruházásoknál még kedvezőtlenebb — hatvan szá­zalék körüli — ez a hasznosí­tási arány...! Azután: napja­inkban a fejlesztések közül minden ötödik még az átadást követő második esztendőben is veszteséggel működik...! Nem ringatunk magunkban olyan illúziókat, hogy az 1984. évi — egy foglalkoztatottra jutó — 5500 forintot valami­vel meghaladó átlagkereset —, még. ha hangsúlyozzuk is, hogy ez átlagkereset —, vala­mi roppant erős ösztönzést foglalhat magába az ilyen és hasonló tények, tapasztala­tok kedvezőbbé változtatásá­ra. Főként akkor nem hisz- szük ezt, ha tudjuk: a telje­sítménytől függő — úgyneve­zett mozgó — keresetrész nul­la és húsz százalék között van a népgazdaság legtöbb területén, azaz, hatása korlá­tozott, vagy éppen jelentékte­len, s mert jelentéktelen, el­hanyagolható. EGYETLEN LEHETŐSÉGÜNK Kedvezőtlen tapasztalatok serege kényszerítette ki azo­kat az intézkedéseket, szabá- lyozóváltoztatásokat. amelyek hatására 1984-ben már —sze­rény mértékben — nőtt a bé­rek. a keresetek ösztönző sze­repe, az egyéni javadalmazás és az egyéni teljesítmény kap­csolata valamivel szorosabb lett. Kezdő lépések — nem egyértelmű visszhanggal! Ki­derült ugyanis, hogy nem csak a jövedelmek differenciálódá­sát kell megszoknia a közvé­leménynek, hanem a követel­mények emelkedését és dif­ferenciálódását is! Ami nem egyszerű. Példák, esetek soka­sága mutatja, a megnőtt fel­adatokat nem mindenütt es nem mindenki vállalja...! Nem könnyű szakítani a megcson­tosodott szokásokkal, a rossz beidegződésekkel, amint nem könnyű elrekeszteni a mun­kával arányban nem álló, il­letve a munka nélkül szer­zett jövedelmek keletkezésé­nek útját sem. Mégis, bár nem könnyű, de elkerülhetetlen. Ez az. egyet­len lehetséges út ugyanis az életszínvonal — érzékelhető és tartós — emelkedése meg­alapozásához. Hangsúlyozzuk: megalapozásához. Mert az emelkedéshez még több kell majd. Persze, először nem munkajövedelmek, hanem a társadalomnak szükséges és hasznos munkateljesítmények formájában. M. O NÓGRÁD — 1985, július 26„ péntek 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom