Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-25 / 173. szám

Gyümölcsöző építőtáborozás

' [A SZÖVOSZ Kezdeményezésé

Jövőre, ugyanitt!

Gastro-Coop hálózat alakult-T Ezt úgysem meri megírni : Mert, ami iti történik... — vaiahogy így kezdődött a néhány évvel ezelőtti riport a megye egyetlen építőtáboráról. Amelyről aztán kiderült, hogy többet ártott, mint használt a mozgalomnak. A diákok tétlenül ténferegtek, néhány forintos órabért kaptak, szervezetlenül zajlottak a dolgok. olyannyira, hogy még a Köjálnak is be kellett avatkoznia.

Szóval, az akkori nem kis vihart kavaró írás után, talán érthető, ha némi pesszimista hangulattal mentünk újra vissza a táborba. Igaz, azóta a Zöldértből a Salgótarján és Vidéke Áfész egvik részlege lett, Dejtár helvett a salgótarjáni telep vállalta a táborozást. — No, és eltelt néhány év.

lm csak pénzkérdés

Kint a város szélén, hatalmas telephely. Emitt egy óriás hűtőkamra, tele vaddisznókkal, odébb monumentális raktár mindenféle gyümölcsökkel: ribizli, meggy, cseresznye, aztán zöldségfélék. Valahonnan halk diszkózene szól.

Bent a telepvezető szobájának falán egy díszes papíron ez áll: „Ak| tenni akar, az mindenre talál megoldást, aki nem akar, az mindenre talál kifogást!” Ez a gondolat jó is lesz a múltkori kudarc fölemlítéséhez.

— Szóval, a mostani építőtábor szervezésénél „megoldásból” vagy „kifogásból” találtak-e többet?

Czene György telepvezető elmosolyodik a kérdésen.

— Megoldásból! — mondja — Nekünk sok lehetőségűnk nem adatik meg, ugyanis ilyenkor jelentős számú idénymunkásra van szükségünk, a beérett gyümölcsöket hamar fel kell dolgoznunk, ugyanakkor télen nincs rájuk szükség, elegendő a kilenc- venfős állandó létszám. Tehát marad: egy jó építőtábort szervezni. Tanultunk a dejtá- ri hibákból, most egy egészen más hangulatú és értékű tábort szerveztünk. Tisztában vagyunk azzal, nem csupán pénzkérdés a diákok foglalkoztatása. jóllehet komoly munkát végeztek. Nézze, naponta száz mázsa áru érkezik be, ezek feldolgozásához nem kapnánk segédmunkásokat. . . ennyi pénzért — teszi hozzá.

— Mennyi pénzért? — kérdezünk közbe.

Diákok munka közben

A SZÖVOSZ kezdeményezésére. a pécsi Konzum Áruház Szövetkezeti Közös Vállalat gesztorságával Gastro- Coop néven szövetkezeti vendéglátó-hálózat alakult. Az új szervezet tagjai — az áfész- éttermek, vendéglők egyöntetűen magas-színvonalú ellátást garantálnak. Eddig 30 egység jelentkezett a Gastro-Coop tagjai sorába.

A hálózathoz tartozó, általában másodosztályú éttermek — egyéb ételek mellett — egységesen 12-féle, előre meghatározott ételt szerepeltetnek folyamatosan a választékban. Elkészítésükre azonos konyhatechnikát alkalmaznak: az ízek és az adagok is mindenütt megközelítően azonosak. Garantálják a gyors kiszolgálást. Mivel a nyersanyagokat az áfészek felvásárlóhálózatán keresztül szerzik be. áraik is viszonylagosan mérsékeltek. Csoportoknak 10 százalékos kedvezményt adnak. A kínálat — a többi között a böllérleves, tar- honyás zúzapörkölt, hagymásrostélyos stb. — főleg a külföldi vendégekre való tekintettel, az étlapon fényképen is szerepel. A teríték is azonos díszítésű és a Gastro- Coop márkajelét viseli. i

A hálózat tagjainak sorába eddig Somogy, Szabolcs-Szat- már és Fejér megye áfész-ét- termei közül jelentkeztek legJ többen. A szövetkezeti vendéglátók az új hálózattól a szolgáltatás színvonalának emelését, nagyobb forgalmat és jövedelmet várnak.

A Gastro-Coop éttermi hálózat augusztus 1-én kezdi meg működését.

Növekedésserkentök a mezőgazdaságnak

Kellen könnvet)3

Válasz helyett Szabó József táborvezető és helyettese Déska Zoltán mutatják a bérlapot, amelyen az szerepel, hogy a 45 diák összkere- sete: 55 400 forint. Tíz napra, hatórás munkaidőre. Ebből még leszámítandó az élelmezés, végül is bő ötszáz forint jut átlagosan egy-egy diáknak.

A táborozok zömét a 6-os számú középiskolai kollégium másodéves tanulói alkotják, melléjük társult hat diáklány a Balassi Bálint Gimnáziumból. A táborvezetőség mindössze kétfős...

— Ketten is elegen vagyunk! — jegyzi meg Szabó József főhadnagy, aki egyébként a kollégium igazgató- helyettesi teendőit is ellátja. — A katonaságnál hozzászoktunk, hogy kevesen is lehet sokat és jól dolgozni. Bár először vezettünk, tábort, de úgy érzem, nagyon jól sikerűit.

A szabádidős programokat Déska Zoltán szervezte, a 211-es számú ISZI segítségével. Volt kirándulás, sportolás, videózás — amennyire a munka engedte.

— Két műszakban dolgoztunk, s úgy érezzük, nem vallottak szégyent a gyerekeink. Megáll iák hel vüket a főfoglalkozásúak mellett. feavelme- zetten, jókedvvel végezték dolgukat.

Elsösorbni 3 társaságért

Parnicsán Feri, s Balogh Laci a legjobbak közé tartozik, valamikor szép fehér köpenyük, most az utolsó napra minden színben „pompázik”. Ez is jelzi, keményen

dolgoztak. Öntik a meggyesládákat, 1 válogatják, hordják.

— Nem voltunk még építőtáborban — mondják —, őszintén szólva, kintről szebbnek képzeltük el. .. itt keményen kell dolgozni. Mondjuk, ez egy jövendőbeli katonának csak használ.

Általános vélemény, hogy a gárda becsülettel helytállt, bírták a tempót az ottani dolgozókkal.

— És a lányok? — kérdezzük Berger Hajnalka másodéves gimnazistát.

— Nagyon rendes srácok! — válaszol. — Udvariasak, előzékenyek, bár mi ezzel nem élünk vissza. Korábban úgy ismertük őket Balassagyarmat utcáiról, hogy. ők a kiskalonák, akik fegyelmezett sorokban jönnek-mennek, elegánsak, rendes fiúk. Itt tényleg bebizonyították jó hírnevüket.

■ár

— Évek óta nem voItNóg- rád megyében épílőtábor — mondja Gaál Gabriella, a KISZ Nógrád Megyei Bizottságának munkatársa, az építőtábori ügyek intézője — pedig a diákok munkájára sokhelyütt szükség lenne! A salgótarjáni, áfész felismerte ezt a lehetőséget, s kellő ösz- szefogással ideális körülményt tudott biztosítani a foglalkoztatásra. Abban bízunk, hogy példájuk ragadós lesz!

☆

Talán a szorító gazdasági helyzet, talán a vállalkozó szellem erősödése, talán az iskolák—vállalatok közötti jobb együttműködés odavezet, hogy a nógrádiak évről évre nem csupán más megyék vállalatainak, gazdaságainak bevételeit gyarapítják, hanem az itthoniakét is.

Tanka László

Növekedésserkentők gyártásával bővíti mezőgazdasági termékeinek választékát a legnagyobb hazai növényvé- dőszer-gyárunk, a Fűzfői Nit- rokémia. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növényvédelmi és agrokémiai központjával fogtak össze olyan kémiai anyagok előállítására, amelyek alkalmasak a mezőgazdasági termelés gazdaságosságának javítására. Az új szerek mozgósítják a növény tartalékait, mintegy biológiai katalizátorként elősegítik fejlődésük, növekedésük biológiai folyamatait. Az első ilyen vegyszert 313-as számmal jelölték és az idén már több nagyüzem kísérleti tábláin vizsgáztatják is. Az aratási eredmények összegezése szerint többhe- iyütt mintegy 15—20 százalékkal is növelte a gabonahozamát és az előzetes vizsgálatok alapján hasonló hozamnövekedéssel számolnak a kukoricában, napraforgóban is. A fűzfői laboratóriumban további négy, hasonló tulajdonságokkal rendelkező vegyszer vár széles körű kipróbálásra. Az újdonságok vizsgá-J latában részt vesz a Magyar [Tudományos Akadémia mar-í tonvásári kutatóintézete és a növényvédelmi kutatóintézet is.

Balesetek a kereskedelemben

A munkahelyi megbetegedések és a balesetek számának alakulása a munkavédelmi tevékenység színvonalának fontos mércéje. Fontos, de nem az egyetlen: hiszen például a technológiai fegyelem betartásának szigorú megkövetelését, a biztonsági szempontok mellett a pszichikai hatásokat is figyelembe vevő munkahelyek kialakítását és más törekvéseket csak áttételesen érzékeltet.

Nógrád megye kereskedelmében, vendéglátásában az 1980-tól eltelt öt esztendőben a három napon túl gyógyuló sérülést okozó üzemi balesetek száma növekszik. Az emelkedő számok egyik oka kétségtelenül az, hogy 1981- töl az üzemi balesetek körébe tartozik a munkába jövet, vagy hazamenet előadódó sérülés is. Az úti balesetek száma főleg a tanácsi vállalatoknál mutat nem kívánatos gyarapodást: 1982-ben 11,

1983-ban 15, tavaly pedig 17 esetben töltötték ki emiatt a szükséges papírokat. Nem minden esetben az úti balesetek száma tehető felelőssé az üzemi balesetek számának növekedéséért: azoknál a vállalatoknál és szövetkezeteknél, 'ahol mind a balesetek, mind a

kiesett munkanapok száma emelkedik, átfogó, mélyreható intézkedésekre van szükség.

Mint ezt a KPVDSZ megyei bizottságának legutóbbi ülésén is megállapították. a kereskedelemben az üzemi balesetek miatt kiesett munkanapok száma 1980-ban. 81- ben, 83-ban és 84-ben átlagosan 2800 kőiül mozgott. Nem véletlenül maradt ki a sorból a 82-es esztendő. Az átlagostól erősen eltérő, több mint 4400 kiesett munkanappal irányítja magára külön a figyelmet. Az egy balesetre jutó átlagos gyógyulási idő viszont jelentősen csökkent, ami azt jelzi, hogy ritkábban következik be igazán súlyosnak mondható sérülés.

Mint minden szakmában, itt is érdemes az előidéző okok között alaposan vizsgálódni. A munkavédelmi szakemberek: megállapításai szerint a legtöbb balesetet a környezeti hatásokon, illetve a gépek, berendezések használatán túl. a sérült gyakorlatlansága, fegyelmezetlensége, az előírásokat megszegő munkavégzése okozta. Mindez egyrészt a munkavédelmi oktatások. vizsgáztatások megszigorítására figyelmeztet, másrészt utal a munkavédelmi szemlék rendszeres megtartásának fontosságára. Ha viszont már megtörtént a baleset, a valódi okok tárgyilagos feltárásával legalább a hasonló eseteket iparkodjanak megelőzni. Mint megelőzési alkalom, valamennyi vizsgált vállalatnál, szövetkezetnél kitartó figyelmet igényel a szociálpolitikai terv munkavédelmi fejezetének megvalósítása. a munkakörülmények javítását célzó teendők elvégzése.

Vadász Ferenc:

■gázolásul egy isabafenykep

(Részlet a szerzőnek Schönherz Zoltánról írt életrajzi regényéből; a magyár forradalmi munkásmozgalom mártírhalált halt hőse ma lenne nyolcvanesztendős)

„Negyven végén történt, amikor másodszor jött vissza a Szovjetunióból. Mindennap korán kelt, hosszan ült az ablaknál. Neki ott, abban a pesti lakásban — a Vörösmarty utca angol iskola alagsorában — az ablaknál reggelenként figyelnie kellett. Feszülten, minden idegszálával, Ez a néma figyelem cselekvés volt, önmagát és másokat is biztosító terepszemle. Azoknál a bátor, kötelesseg- tndo embereknél, barátainál, abban a lakásban védőfal vette körül. Szőkééknél minden nap így kezdődött; szemrevételezte az utcát.

Egy reggel — hét óra lehetett — tejeskannák zörögtek, stráfkocsik élelmiszert vittek léces ládákban a boltokba, vicék penderítették a kapu elé a szemetesvödröket. Gyanús külsejű férfi sétált el lassú leplekkel a szemközti járdán. A függöny mögül nem vette le róla a tekintetét. Amaz elég feltűnően nézelődött, a fejét forgatta. Látszott — mutatta szinte —, hogy vár valakit. Egy lány jött sietve. A várakozó elebe ment. kezet csókolt neki.

Látszólag minden rendben volt, de mégsem egészen. Neki, az ablak mögül úgy tűnt. mintha a találkozás, a kölcsönös üdvözlés, a kézcsók nem lett volna egészen természetes. Talán csak képzelődöm — nyugtatta magát —, de kötelességem az óvatosság.

Tényleg képzelődött, semmi nem történt.

Későttb a házmester söpörte a vizes havat az ablak alatt. A függöny mögül nézte a kissé hajlott ember széles hátát, egyenletes ' mozdulatait. A mozgás ritmusa az ablaknál megtört: a házmester a tenyerét dörzsölte. Tekintete többször az ablakra esett. Ez nem lehetett véletlen. A cihelődésben, ahogy topogott, ahogy melengette a kezét, érződött a mesterkélt- seg. A szobában sötét volt, nem láthatott be.

A hosszú pincefolyosón az ő lakásadóin. Szőkééken kívül egy Ganz-gyári munkás lakott és a házmester. Az előbbi csendes, magának élő ember volt. A házmester kíváncsi, tartani kellett tőle. Kerülte vele a találkozást.

Neki Szőkéék a nevét sem tudták. Hetekig bejelentetlenül élt náluk az alagsori fű- tölakásban. Semmit sem kérdeztek tőié. A tartózkodásukkal, a némaságukkal óvták. Nem zavarták reggeli szemlélődését, nem kérdezték, hová megy, amikor kilépett az ajtón, sem azt. hogy hol volt, mikor este megérkezett. Az asszony, amint odakint sötétedett, elfüggönyözte az ablakot, hogy ne szűrődjön

ki a fény, s lábujjhegyen járt, ha ő olvasott.

Amikor érkezése után először meleg vizet kért lavórba, a férfi hozta be. Meglátta a lábát — hazaérkezésekor fagyott össze a Kárpátokban —, némán összeszorította az ajkát és kiment. A felesege- vel tért vissza. Az asszony olajat és fehér gyolcsot hozott. Másnapra már fagvke- nőcsöt. szerzett, bekente vele a lábát. El akarta hárítani I— majd én magam —, de a házaspár nem engedte. Ezen csak a gondos ápolás segít — mondták —, különben kiújul.

Szőke Lajos nálánál valamivel fiatalabb, kissé alacsonyabb termetű volt. Hazatérése előtt mindent pontosan tudott róla. Tudta, hogy az Eternola Mechanikai Rt.-nél dolgozott, mint műszerész, s a vasasszakszervezetekben — a Thököly úti otthonban ismerkedett meg annak idején Kilián Gyurkával, aki akkor már az, újpesti Tungsramban dolgozott. Kilián vonta be Szőkét a TTE baloldali csoportjába az egyik budapesti kerületben, és a KIMSZ munkájába is. Kilián ezekre a mozzanatokra emlékezett,

amikor Moszkvában Szőke Lajosról beszélt neki.

— Ha Pestre érkezel, Zoltán, egy ideig nála lehetsz — mondta. — A skót iskola, a Vörösmarty utca negyvenkilenc—ötvenegyben eleinte megfelelő hely lesz. Iskola és internátus működik az épületben, sokan jönnek-mennek, ott nem leszel feltűnő.

Kilián az illegális munkában megszerette Szőke Lajost, bízott benne, jó barátja lett. Elvitte édesanyjához is. Amikor 1939-ben Gyuri sorsa úgy alakult, hogy el kellett hagynia az országot, egy nyári este betoppant barátjához. Szőke akkor már házas volt, felesége gyermeket várt. Szerettem volna látni a Szöszi gyereket — irta később Kilián Törökországból az édesanyjának. — De annyi ideig már nem volt maradásom.

Ezután történt, hogy Kilián néni egy alkalommal felkereste Szőkééket, hírt vitt nekik a fiairól. Gyurka írt Isztambulból — újságolta. — Egyelőre ott van.

Szőkéék kislánya. Éva, három hónapos volt akkor. Az első fényképet Kilián mama

kapta róla, hogy küldje el fiának. Elküldte.

Amikor ő azon az estén bekopogott Szőkéékhez — fekete télikabátot viselt, mélyen a homlokára húzott fekete kalapot —, az asszony és a férje meglepetten, várakozóan néztek rá. Nem mutatkozhatott be, azt sem árulhatta el, hogy Moszkvából jött. Csupán ennyit mondott:

— Kilián Gyurka küldött. Egv időre igénybe venném a vendégszeretetüket.

Látta a szemükbe a kérdést. Mielőtt elhangzott volna, a zsebébe nyúlt. Elővette a csöppség fényképét, a három hónapos Szőke Éváét.

— Tőle kaptam, hogy igazolásomul szolgáljon.

Szőke Lajos és felesége egymásra néztek: az igazolást elfogadták. Gyurkáról nem kérdezték, nem kérdezték másról sem. Pedig — elárulta tekintetük — sok mindent szerettek volna hallani. Nyilván arra gondoltak, hogy amennyit kell, amennyit lehet, vendégük önszántából is elmond majd.

Üres kézzel és üres zsebbel járt mindig. Szőkééknek feltűnt, hogy táskát, csomagot egyszer sem láttak nála, ruhát, fehérneműt nem vitt oda magával. Máshol hagyta a holmiját. Szőkéék könyveiből választotta olvasmányait is. Minden reggel elment, legtöbbször a Podmaniczky utcai sarok felé, s csak este tért vissza. A negyven kilences kapun lépett be, ott kellett lemenni az alagsori folyosóra, hogy elérje a lakás ajtaját.

— Borzalmasan hosszúak a napok, ha nincs elég dolgom — vallotta be egyszer Szókénének. — Nyilvános helyen nem nagyon időzhetek, gyakoriak a razziák.

Rendőr sietett az Andrássy út irányába. Sisakot, fehér kesztyűt viselt. Ünnepi szol-' gálatba ment: Horthy névnapja volt.

Vidámságot erőltetett magára. — Meglátja elvtársnő — mondta Szókénének, aki érdeklődött: jól aludt-e,

nincs-e valami baja. sápadt- nak, fáradtnak látszik —, egyszer majd. amikor már minden másképpen lesz, s mi hozzáfoghatunk, hogy véghez vigyük, amit ma még csak tervezgetünk, meglátja, egv- szer majd egy gyűlésen kinyúl egv kar az emberek sűrűjéből, hirtelen átfogja valaki a vállát, s amikor megfordul, látja. hogy én vagyok. Maid akkor szépen, ahogy illik, bemutatkozom magának..

í NOGRÁD — 1985. iúiius 25-, csütörtök 3