Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

Szépen magyonjf Kefirtet, bcmántot —grépfru-t Az a bizonyos „nyelvérzék” sokszor ugyancsak megtréfál bennünket! Ott van az orosz vattakabát, amelynek Eredeti neve fufajka, de a nyelvérzék — a puffadt igéhez kapcsolva a tűzéseknél valóban ki-kida- gadó puffadó ruhadarab ne­vét — pufajká-nak keresztelt -el. Ám gyakran a képzők s a nyelvtani jelek is megtréfál­nak. A betyárok híres mulatóhe­lye, a csárda eredetileg csar- dak-nak hangzott, mivelhogy a hozzánk délszláv közvetítés­sel eljutott keleti szó végső forrásában, a perzsában így hangzik: csar-tak „négy bolt- hajtás”. A magyar nyelvérzék azonban a szó végén levö-k jelétnek' érezte, s ezért elhagy­ta A korábbi egyes számú csardak-ból így lett fokozato­san a csárda, s csak a szó töb­bes számába került oda a vé­gére ismét a -k. Máskor meg a ragok szed­nek rá ' ennünket: például a «t tárgyrag. A „kombinált” női ruhada­rab, a kombiné neve divat­szóként az angolból terjedt el Eürópa-szerte a múlt század­ban, s nyelvünkben tárgyra- gos alakja szabályosan: kom­binát, „vett egy kombi- ét”. Van azonban, aki így mond­ja: kombinét-ot, kombinét-o/c: mivelhogy a szokatlan -é vé­gű főnév töalakjába „udaérez- te” nyelvérzéke a tárgyrag -t végű főnevünk már szám­talan van: viselet, ágyhuzat, lét. tét, szemét stb. (Ezek játszhatnak bele, hogy a kom­bi rcé-ból egyesek szava járásá­ban kombinét, tárgyraggal pe­dig kombinét-ot lett. Itt tehát voltaképpen megkettőztük a tárgy ragot) ahogy az aztat, eztet-ben is a pongyola be­szed). S hasonló történik gyakran n ba?ian-nal s az aludtejféle ,tejtermékkel, a kefír-re) is. — Vettem fél kiló banántot s gyereknek — hallottam nemrégiben a bolt előtt. A kombiné is idegen eredetű szó. a banán ,is az (végső so­ron -talán a bantu néger nyelv­ből való), s az idegen szavak­kal 'könnyebbén megesik effé­Sok panasz van mostanság az idegen szavak sűrű hasz­nálatára. Eddig azonban nem beszéltünk arról, hogy az idegen nevek beáramlása sem csekélyebb mértékű. S, a ne­vek használatában nem va­gyunk eléggé következetesek. A reformkorban, de még az első világháborút megelőző időkben is gyakori volt a személynevek magyaros sor­rendje, sőt a keresztneveket le is fordították. Ma már fu­rának, (sőt idegennek) érez­zük a következőket: Goethe János Farkas, Dumas Sándor, Beethoven Lajos. Shakespeare Vilmos stb. Néhány névfordí­tós azonban a hagyomány alapján megmaradt: Marx Károly, (Kari Marx), Húsz János (Jan Hus), Verne Gyu­la (Jules Verne), Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo) stb. És az ellen sem emelhe­tünk kifogást, ha magyaros sorrendben írjuk azokat a személyneveket, amelyeknek utóneve csaknem megegyezik a magyarral: Koch Róbert, Wagner Richard, Poe Edgár stb. A vezetékneveket nem sza­bad lefordítani. Legfeljebb csak alkalmi játéknak, vicc­nek alkalmasak a következők: Császár Gyula, (Julius Caesar), Kövér Oroszlán (Lev Tolsz­toj). Gyökér János (Jean Racine.). Sőt, magyarosan sem írhatjuk őket. A múlt században fordult elő a kö­vetkező: Vinesy Lénárd (Leo­nardo da Vinci). A mai helyes­írás csupán néhány hagyo­mányos nevet hagyott meg, az eredeti írásmód és sorrend az érvényes, a mi nyelvünkben is. Kivétel azonban itt is akad: az uralkodók nevét —, ha van magyar megfelelője — lefor­dítjuk. Vegyünk újabb pél­le „szabálytalanság”. Megint csak az történt, hogy a nyelv- érzék a tárgyragos banánt alakban a szó tövéhez tarto­zónak érezte a -t ragot, s eb­ben az ilyen -nt főnevek be­folyásolhatták, mint pont-pon­tot, forint-forintot, regiment­regimentet, gyémánt-gyémántot stb. Ezért lehet olyat is halla­ni: „Fölvette az orkánt-ot", „Vett egy üveg otkolont-ot „Eau de Cologne”-t vagyis „kölni víz-et” stb. A kefir-rel bizonyosan „tej­testvére”, a joghurt hatására történik meg, hogy ilyet is hallani: „Vettem két kef írtét is”. Az alkalmasint kaukázusi eredetű kefir végén nincs -t az alapalakban, a török ere­detű joghurt végén viszont ott van eredetileg is. S ha már az ínyencségeknél tartunk, a banán után említ­sük meg a másik déligyümöl­csöt. a nehezen kimondható nevű grape-fruit-ot is. A szó angol eredetű, szabályos ki­ejtése „grep-frut” volna. s bármily furcsa: szó szerint azt jelenti „szőlőgyümölcs”. (Hogy honnan ez a különös elnevezés? Állítólag onnan, hogy a múlt században az amerikai világkiállításon, ahol először került színre ez a cit­rom-narancs keresztezés, sző- lőfurtszerűen felfűzve mutat­ták be.) Ezzel a gyümölccsel viszont éppen ellenkezője történt, mint a bondn-nal: itt meg a szóhoz tartozó -t-t érezte .tárgyragnak a nyelvérzék, s elvonta, el­hagyta: „Kérek egy kiló ..grépfru-t” — lehet hallani a legtöbb üzletben, holott a sza­bályos alak „grépfrút-ot” len­ne. (Akad aztán olyan vevő is, aki „franciásan” „grépfrüi- t”, s van, aki „grépfrujt”-ot kér.) Ezen persze könnyű volna segíteni: a szokatlan, nvelvtö-v ró „grape-fruit” helyett el kel­lene terjeszteni, a már fél év­százada megszületett szeren­csés magyarításé „citrancs”- ot. Addig is — keserédes cse­megéül — szolgáljon javunk­ra ez a kis eszmefuttatás. —szilágyi— dát! A spanyol uralkodót trónörökös korában Juan Car- ios-ként említette a sajtó, megkoronázása után már Janos Károly-ként. A fordításokba azonban sokszor hiba csúszik. Ennek az oka, hogy a múlt század­ban az idegen neveket fel­újított magyar nevekkel akar­ták kiszorítani, így például az Adalbertét a Bélával, a Char- lottét a Saroltával. Nézzünk azonban érdekesebb példákat! A francia Jules Verne neve mindmáig Verne Gyula-ként használatos, ráadásul a veze­téknevet magyarosan is ejt­jük, am ez csak a köznapi beszédben van így, a könyvek címlapján Verne Gyula már ■lules Verne. A Jules-nek és a Gyulának semmi köze sincs egymáshoz. A Jules a latin Julius francia változata, a Gyula pedig régi magyar méltóságnévből vált kereszt­névvé. Az Árpád-korban sok­szor írták Jula (ejtve: Gyula) formában, maid a latin hím­nemre jellemző -us végződést ragasztották hozzá (Julus). fgv már feltűnően hasonlí­tott a 'Júliusra. Nem vélet­len. hogv a Julius nevű pá­pákat Gyula-ként szokás em­líteni. A XIX. századi fran­cia színpadi szerző nevét így írták le: Sue Jenő (Eugen Sue). Az Eugen a latin Eugenivfsból származik, míg a Jenő a hon­foglaló törzsek egyike volt. s a múlt században újították fel keresztnévként. Nem vet­ték figyelembe. hogv az Eugen már meghonosodott nálunk öpyén. maid Ödön formáhan (ezt viszont az Fdminddal azonosították.). Erről a név­cseréről olvashatunk például Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében is. — mizser — Jövőre az NB l-ben? ismét ezüstérmes lett a Nagybátonyi Bányász i-r-i Az idén másod- ) szór is a képzelet- ! beli dobogón vég­zett a Nagybáto­nyi Bányász SC asztalitenisz­csapata, az NB II-es felnőtt­bajnokság Gárdos-csoportjá- ban. A szakosztály jó munká­ját az is igazolja, hogy a tar­talékgárda megnyerte a me­gyei bajnokságot, az ifjúsági­ak pedig a 3. helyen végeztek. Több fiatal sikeresen szere­pelt a különböző kupa- és ranglistaversenyeken. Kö- vendi Anitát és Ivanics Pé­tert meghívták az olimpiai reménységek válogatottkere­tébe, Salamon pedig megtar­totta 15. helyét az országos ifjúsági ranglistán. Kövendi József csapata a megszerezhető 32 pontból 22-t gyűjtött (11 győzelem. 5 ve­reség.). Egyedül a BVSC-töl kaptak ki otthonukban is. ám ez a gárda, akárcsak a Ceg­lédé, NB I-es együttes tarta­lékcsapata. Érdekes lehet a játékosok egyenkénti teljesít­ménye: Rubi 63, Baráth 61, Salamon 60, Frei 58. Pávelkó 56, Kövendi 47 százalékos tel­jesítményt nyújtott, míg Vár­szegi 10 mérkőzéséből, mind­össze kettőt nyert meg. Baráth, Frei, és Salamon 80 mérkő­zést játszott! Hármuk, vala­mint Rubi és Pávelkó szerep­lése dicséretes, eltekintve a Cegléd/ és a BVSC elleni mélyponttól. A megvei bajnokságot nyert csapatban játszott Győré, Ivanics. Bagi, Bakos J. és Kövendi Anita, míg az ifjú­ságiaknál Forgó, Ágoston és Bakos T. szerezte még a bronzérmet. A Nagybátonyi Bányász SC asztaliteniszezői a megyei ver­senyek 17 számából 16-ot megnyertek; a tízek bajnok­ságán az első öt helyet, a helybeli II—III, osztályú via­dalokon valamennyi kategó­riában az- elsőséget szerezték meg. Akárcsak Gyöngyösön, a Mátra Kupában a csapat, illetve Szentendrén, a Duna Kupán egyéniben és vegyes párosban Várszegi. Debrecen­ben, a Tiszántúli Kupán, Frei 175 versenvző közül nyert, Baráth pedig a vegyes páros­ban lett első. Salamon a húszak bajnokságán a B cso­portban győzött. Emellett számos szép helyezés és ne­ves versenyzők „skalpja” szerepel a Bányász idei jó „bizonyítványában”. Jelentős anyagi támogatás­ban részesül ugyan a szak­osztály, ám az évek óta ígért adogatógépet például csak nemrégiben kanták meg. A hazai mérkőzések színhelye, a Bartók Béla Általános Iskola tornaterme — megfelelő vi­lágítás és fürdési lehetőség hiányában — nem a legal­kalmasabb ilven szintű ver­senyzésre. További hátrány, hogy Rubi Lengyelországban tanul. így csak a mérkőzése­ken tud részt venni. Pedig az összeszokásra. a jobb feltételekre ősztől talán az eddiginél is nagyobb szük­ség lesz. A felnőttcsapat tíz­tagú kerete július 15 óta napi két edzéssel készül a következő bajnokságra, ame­lyet rövid salgóbányai edző- táborozás is megelőz majd. Itt a wroclawi, I. osztályú csapattal gyakorolnak és két­szer meg is mérkőznek. A bajnoki nyitány időpontja au­gusztus 27. Nincs kizárva, hogy ez időtől kezdve a Nagybátonyi Bányász az NB I-ben szere­pel. Ugyanis több NB II-es bajnok visszalépett az I. osz­tályban való szereplésről, így az NBSC ismét osztályozót játszhat a följebb kerülésért. A vetélytársak volt élvonal­beli csapatok: a Kaposvári Rákóczi és a Győri Elektro­mos. A három együttes kör­mérkőzéséből kettő előbbre léphet... Balázs István, az egyesület ügyvezető emöke és Varsányi Géza, az új szakosztályelnök irányításával a felnőttgárda vállalná a legmagasabb szin­ten való szereplést. Ehhez segítséget jelent, hogy Sala­mon — betöltve 18. évét — előbbre lép az ifikeretből, Kövendi Jánost pedig vissza­igazolták Jászberényből. Persze előfordulhat, hogy a bravúr nem sikerül. Kövendi József edző csapata akkor ősztől ismét megpróbálkozik a bajnoki cím megnyerésével — az idei ezüstérem után — az NB II-ben. Tóth István T-Sportvezetői tanulságok Dolgozni kell, nem magyarázkodni Tarlósi Kínába utazik Az utóbbi idő­ben ismét meg­nőtt a magyar labdarúgók ázsió­ja a nemzetközi porondon. S, eb­ben nemcsak a felnöttválő- gatott, hanem az utánpótlás­korú versenyzők sikerei is szerepet játszottak Az elmúlt évi Európa-baj- nokság megnyerésével ma­gasra tették a mércét a fia­talok. .. A bizonyításra az ifi A keret tagjainak a Világ Kupán — augusztus 24. és szeptember 7. között — is­mét a Szovjetunióban lesz le­hetőségük. A tizenhat évesek pedig Kínában a július 31-től augusztus 11-ig tartó ifjúsági világbajnokságon vesznek részt. E két komoly erőpróbá­ra a hónap első három heté­ben Leninvárosban készült Bicskei Bertalan utánpótlás­kapitány legénysége. S, hogy a felkészülés ered­ményes volt, azt elárulják a szakvezető elismerő szavai is: — A keret valamennyi tag­ja lelkesen dolgozott* nem volt senkivel probléma. Az Olefin SC sportlétesítményei ideális feltételeket biztosítottak a felkészülésre. A Tiszai Ve­gyi Kombinát szabadidő-köz­pontja pedig jó lehetőségeket nyújtott a, kikapcsolódáshoz. — A kemény munka után gondolhatnak-e „fiai" a pihe­nésre? — A hazautazást követően minden játékos saját klubjá­ban folytatja a munkát, majd az idulás előtt egy héttel új­ra összehívjuk a keretet. — A C válogatottkeret tagjaként részt vett az edző­tábor munkájában Tarlosi István, az SBTC tehetséges, fiatal kapuvédője is. Mi a véleménye róla? — Tariósi első számú kapu- védőként jön számításba a sanghaji világbajnokságon. Te­hetséges, de meg sok a tanul- nivalója: gyorsaságban és ál­lóképességben fejlődnie kell! Erre megvan a lehetősége, hi­szen ez évben leszerződtették az SBTC első csapatához, és mint második számú kapus, stabil tagja a húszas keret­nek. .. (gig) Előkészületi mérkőzések A felszabadulás után Salgó­tarján sportéletének egyik lel­kes szervezője, majd vezetője volt Végvári József. Társadal­mi munkásként az asztalíte- niszezőknél kezdte, majd 1949- től három évtizeden keresztül a megyeszékhely labdarúgá­sának szolgálatában állt. Volt az SBTC szakosztályának ve­zetője, majd klubelnök 1966- tól 1977-ig. Ténykedése alatt a szakosztály csaknem végig első osztályban szereplő csa­pattál rendelkezett. Az esetle­ges kisiklásokat nem magya- rázgatták: nem ígértek, ha­nem rövid időn belül korri­gálták a hibákat — pedig a lehetőségek akkor sem voltak jobbak a mostaniaknál. .. — Alig múltam huszonnégy éves, amikor 1945-ben felkér­tek. hogy segítsek a Nógrád megyei szakszervezeti sport- mozgalom fellendítésében — kezdi a beszélgetést az egykori sportvezető. — Első feladatom a helyi asztalitenisz-élet meg­szervezése volt, Skuta Gusz­távval közösen. Később kerül­tem az SBTC labdarúgó-szak­osztályához. Rengeteg élmény­ben volt részem. Mindenek­előtt azt tűztem ki célul, hogy az M-LSZ-szel és az első osz­tályban szereplő klubokkal ió kapcsolatokat alakítsak ki, ezért évente egy-két alkalom­mal fel is kerestem ezeket. Kezdetben egyes sportvezetők csodálkoztak is, hogy mit ke­resek ott, de később barát­ként üdvözöltek. Ezekből az ismeretségekből aztán sokat tudtam profitálni. Ne a „bun­dákra” gondoljon, hanem egyes játékosok igazolására és a ba­rátság ápolására. — Hogv-hoqy? Az idő tájt nem bundáztak? — Volt. hogv a múltban is az ellenfelek rokonszenve se­gítette át a csapatot a nehe­zebb időszakokon, de az akko­ri bajnokságoknak nem ez volt a jellemzője. Inkább az erőviszonyok és a becsületes kuzde’^m dominált. — Kik voltak a munkatár­sai? Végvári József — Számtalan neves edzővel dolgoztam együtt. Hogy csak néhányat említsek: Kiéber Gá­bor, Soós Károly, Sziics György, Titkos Pál. Grosits Gyula. Marosvári Béla, Moór Ede, Kovács Imre. .. Az edzőt mindig a csapat tudásához és moráljához próbáltuk igazíta­ni, legtöbbször sikerrel. Amid­kor a neves szakemberek szer­ződéséről tárgyaltunk, a köz­vélemény ezt bizonyos előíté­letekkel fogadta, de ezek az edzők többnyire bizonyították képességeiket. Segítség volt számomra, hogy olyan inté­zőkkel. szakosztályvezetőkkel, elnökségi tagokkal kerültem össze, akik értettek is a sport­ághoz; emellett szerették, sőt annak fanatikusai voltak! Egy cél volt: hogy az SBTC minél eredményesebben szerepeljen. Éppen ezért a mi értekezlete­inknek a fő témája az volt, hogy a feladatokat hogyan kell megoldani, őszintén meg kell mondanom azt is, hogy ami­kor a fúzió után röviddel visz- szakerültem az új vezetésbe, ez az eevséges, céltudatos ten­ni akarás nem volt tapasztal­ható. Sőt többen, többször in­kább a kákán is csomót keres­tek és a tettek helyett a magya­rázkodást tartották fő felada­tuknak. Sajnos elmaradt, illetve minimálisra csökkent az el­engedhetetlenül szükséges tá­mogatás is, s mindezekből tör­vényszerűen következett a Visszaesés. — Hogyan ítéli meg Nóg­rád megye. Salgótarján lab­darúgósportjának jelenét? — Mivel kis lélekszámú megye a miénk. szerintem nem engedhetjük meg ma­gunknak azt a luxust, hogy több sportágban is képvisel­tessük magunkat a legmaga­sabb szinten. Ezt kár is eről­tetni. Tisztáznunk kellene, hogy melyik egyesület milyen sportággal foglalkozzon, még­hozzá úgy, hogy az a másik sportkör érdekeivel ne legyen ellentétes. Arra gondolok pél­dául. hogy régebben az SBTC labdarugó-szakosztályának utánpótlását az SKSE biztosítot­ta, a Bányásztól viszont te­hetséges atlétákat irányítottak a Kohász-egyesületbe. Ehhez az is kellett, hogy a két sport­klub mindenkori vezetői a le­hető legjobb viszonyban le­gyenek. mindenki előnyére. — önnek most milyen kap­csolata van a sporttal? — Már csak szurkoló va­gyok. Az elmúlt 35 évben a magyar labdarúgó-válogatott valamennyi hazai mérkőzését megnéztem. Az SBTC sikerei­ért is változatlanul szorítok, hiszen a vér nem válhat víz­zé. Optimista ember vagyok: bízom abban, hogy okulva a múltból, céltudatos és kemény munkával ismét az élvonalba lehet kerülni. Remélem, még meg fogom érni, hogy a Bá­nvásznak, a városnak ismét NB I-es. az SKSE-nek pedig másodosztályú labdarúgócsa­pata lesz. És akkor a sok ezer helyi és környékbeli szurko­lónak, a sportág rajongóinak óiból megannyi kellemes hét végét „okoz” maid kedvenc együttese, a jó játék és a ha­zai győzelem öröme. Kukely Mihály Nógrádi csapatok egymás ellen Megkezdte előkészületi mér­kőzéseit a területi bajnokság Mátra-csoportjában játszó Nagybátonyi Bányász labdarú­gócsapata is. Pénteken 200 néző előtt fogadta az NB li­es SBTC-t. és 1 —1-es félidő után, a hajrában maradt alul Bartus és Babcsán góljával szemben Bedő volt eredmé­nyes. A salgótarjániaknál László. Nagy, Juhász, Zirr.o- nyi, Babcsán, Gyimesi. Földi, Lipták, Bartus, Oláh M. és" Poór mellett csereként Urbá- nyi. Oláh B. és Rácz is szó­hoz jutott. A hazaiaknál Kiss, Mákos, Orosz, Bertók, Bazso, Csáki, Szabó L„ Bedő, Mihal- kó, Kovács Zs. és Berindán alkotta a kezdő csapatot; Re- viczki kapus, valamint Bo­ros, Varga, Szabó Gy„ B. Ko­vács és Hajdara állt be ké­sőbb. A bátonyterenyeiek legkö­zelebb kedden Gödöllő, szerdán Selyp, pénteken Mátranovák csapatával játszanak edzőmé— kőzést, majd július 31-én egy osztrák együttes, augusztus 3- án pedig az SKSE lesz az el­lenfelük. A totó 29. heti eredménye 1. Malmö—Bremen 5-1 f 2. Jena—Antwerpen 2-0 l 2. Düsseldorf—Erfurt o-3 2 4. Göteborg—Poznan 0-2 2 5. AIK Stoekh.—B. Praha . 2-1 1 6. St. Gallen—Videoton 2-2 2 7. Wismut Aue—S. Praha 4-2 l 8. Brauns.—Viking «-3 l 9. Eynebv—Ddansk 4-1 l TO. G. Zabrze—Arbus 2-1 l 11. Zalaegerszeg-—Young B. 4-0 l 12. Ü. Dózsa—Fisentadt 3-n 1 13. MTK-VM—Burgasz 5-1 1 Valerengen—Hammarby 4-2 1 Jules Verne

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom