Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

Szemétből érték

r A hazánkban keletkező kommunális hulladékoknak valamivel több mint a felét gyűjtik össze szervezetten, a többi a helyén marad, vagy azok a személyek és intézmények, akiknek az útjában van, valahol illegálisan lerakják. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tanulmányt készített arra vonatkozóan, hogy hogyan hasznosítsák a háztartásokban, szolgáltató intézményekben, valamint némely ipari folyamat során keletkező egyre növekvő mennyiségű és egyre nehezebben elhelyezhető szemetet. Ennek lehetőségeiről, gondjairól kérdezzük Olessán Dénesi, a környezetvédelmi intézet főosztályvezetőjét.

— A háztartásunkban, munkahelyünkön keletkező hulladékok sorsáról legfeljebb annyit tudunk, hogy hetente érte jön a kukáskocsi és szemétlerakó helyre szállítja. Nehéz elképzelni, hogy az értéktelennek tűnő, sőt, terhűnkre levő lom még hasznot is hozzon.

— Budapesten a szemét 100 százalékát, a nagyobb vidéki városokban 80—90 százalékát gyűjtik össze. Kisebb településeken, különösen a falvakban sokkal rosszabb a helyzet. A növekvő szeméttömeggel járó gondok mégis a nagy városokban fenyegetnek leginkább. mert több település környékén már ma is nehéz olyan helyet találni, ahová a fuvarozási költségek jelentős növekedése nélkül el lehetne szállítani a szemetet. Megtelnek a lerakóhelyek.

— Milyen módszereket, eljárásokat javasolnak a hulladékok feldolgozására és hol érdemes ezeket bevezetni?

— Javaslataink közt szerepel további szemétégetőművek építése, másodlagos nyersanyagok, valamint tüzelőanyagok előállítása. Ilyen üzemek építése elsősorban öt legnagyobb vidéki városunkban lenne indokolt. Ezeknek a létesítményeknek minimális kapacitásigényük van, amely alatt nem érdemes telepíteni őket. Ez a minimum körülbelül napi .150 fonna feldolgozása. Ilyen kapacitásra dolgoztunk ki alternatívákat és végeztünk költségvetési számításokat. Ezek szerint egy évi 70 000 tonna szemetet feldolgozó üzem beruházási költsége 1983-as árakon 550—050 millió forintot igényelne. Ebből az összegből természetesen levonódik az, amit egyébként a lerakóhelyek megteremtésére kellene fordítani. Gondot okoz, hogy a szükséges berendezések zömét csak . tőkésimportbol lehetne beszerezni.

— Említette a hulladékból kinyerhető másodnyersanyagokat. Mik ezek és mire használhatók?

— Ezeknek az anyagoknak a minősége természetesen rosszabb, mint az eredetieké, de sokféleképpen felhasználhatók. Olyan termékek készíthetők belőlük. amelyhez az eredeti anyag túl drága volna. Műanyagból gyártható például kerítésoszlop, kábeldob. öntöző stb. Erre azonban a fogadóiparnak fel kellene készülnie. Sajnos, s ez a gyártók problémája, a legtöbb másodnyersanyagnak, például a papírnak, az üvegnek, a műanyagnak igen alacsony az értékesítési ára. Ez világjelenség, annak ellenére, hogy állandóan nyersanyaghiányról hallunk. Az országban igen sok papírhulladékot gyűjtenek, még exportálunk is belőle, de az ipar csak kis mennyiséget tud fogadni belőle. Néhány éve a dunaújvárosi papírgyár például csak 8000 tonna hulladék papírt tudott felhasználni, annyit pedig egyetlen hulladékfeldolgozó üzem is képes megtermelni, s akkor hol van még a többi.

— Az önök által készített tanulmány csupán terveket, ajánlásokat tartalmaz. Van-e reális lehetőség a megvalósulásukra ?

— Azt hiszem, igen. Két vidéki nagyváros, Miskolc és Pécs nagyon aktívan érdeklődik. A helyi 'tanácsok azonban nem tudják a szükséges beruházási összeget előteremteni, ezért állami támogatásra volna szükség. Javasoltuk, hogy hozzanak létre valahol egy referenciaüzemet, hogy ezzel más városoknak is kedvet csináljanak. Kisebb településeken, vagy például a Balatonnál mobilizálható technológiát lehetne alkalmazni. Egy ideig ott működtetni, ahol a legnagyobb szükség van rá. majd továbbvinni. Az NSZK-ban láttam ilyet; szellemes. olcsó megoldás, mi is tudnánk gyártani.

— Szavaiból úgy tűnik,mintha ennek az egész hullád ekhasznositási ügynek

nem volna nálunk gazdája.

— Sajnos,1 így van. Tervezőintézetek. -intézmények ezzel a témával hivatalosan nem foglalkoznak. Ami fejlesztési elképzelés született, az a városgazdálkodási és köztisztasági vállalatoktól származik, a saját erejükre és egymás tapasztalataira támaszkodva.

Az említett technológiák

mindegyikénél alapvető a hulladék összetételének alapos ismerete. Ilyen analízist nálunk csak néhány város-. .ban végeztek, pedig ez területenként, településenként változik. Az egyes hulladék- fajták kinyerési hatásfokát pedig csak egyedi vizsgálatok során lehet megállapítani. Például 16—17 téríogatszáza- lék papírtartalom mellett

nem érdemes másodnyersanyag kinyeréséhez hozzákezdeni. de ugyanez a hulladék még jó lehet tüzelőanyag gyártására.

— Mennyire sürgős az országnak. hogy az új hulladékhasznosítási technológiák elterjedjenek?

— A helyzet még nem olyan súlyos, de például Budapesten már a kilencvenes években szükségessé válik egy új hulladékfeldolgozó megépítése. Az évezred végére Miskolcon és Győrben is hasonló módon kell megoldani a hulladékproblémát. Persze, ahol lehet folytatni kell a hagyományos szemétlerakást is. Az ilyen telepeken figyelmet kell fordítani a biogáz előállításának lehetőségeire. N. G.

Szeptember közepén kerül átadásra a Pécskő utcában a NÁÉV kivitelezésében készülő kétszáz lakásos épülettömb „A” jelű része. Jelenleg a hatvannégy lakás szakipari munkáit végzik. Felvételen: A Vállalat kiváló brigádja címet viselő Haoák László vezette szocialista brigád látható csempé- ecs közben. — bp —

Nyaralás a nagymamánál

A kiskamaszok általában nagyon szívesen

nyaralnak a vidéken élő nagymamánál, de még akkor is szívesen töltenek a már nyugdíjas nagyszülőknél néhány hetet, ha városban — akár velük egy helyen — élnek, hiszen a nagyszülő ezernyi programot eszel ki a gyerek részére.

A kiskamasznak külön öröm. ha falun olyan dolgokkal foglalkozhat, amikre városi otthonukban nincs lehetősége. Ott vannak a háziállatok, a kutya, a macska, a tyúkok, a kiscsibék, avagy esetleg még egy borjú is az istállóban. És ott a szabad tér. ahol naphosszat játszhat vidéki pajtásaival veszélyek nélkül.

A nagyobb kamasznál azonban már gyakrabban tapasztalja a szülő — néha meg is döbben és nem érti —, hogy a gyerek már nem utazik olyan szívesen falura, mint évekkel ezelőtt. Pedig a szülő tudja, hogy lót tenne a gyereknek a falusi levegő és tudja, hogy a nagyszülők mennyire várják az unokát. Szándékosan írok egyes számban unokát, mert, ahol már két testvér utazik, ott ritkább a nemszeretemség. Az egyedüli gyerek az

•

aki már nagyobb kamasz korában nem utaJ zik annyira szívesen falura.

Pedig ennek is van orvossága. Kérjük meg a nagyszülőket, hogy fogadják szívesen néhány hétre nem csak saját unokájukat, hanem annak legkedvesebb barátját, barátnőjét is. Ha ehhez megkaptuk a hozzájárulást,' akkor már csak a pajtás szüleit kell meggyőzni arról, hogy nyugodtan engedhetik gyereküket. (A gyerekeket nem kell rábeszélni, ők boldogan utaznak együtt.)

Nemcsak érdekesebb kettesben, de mindent meg lehet rtiutatni. amit a kis házigazda már ismer. Külön öröm a legkedvesebb barátot beavatni a gyermekkor falusi ismereteibe, kis titkaiba.

És a nagyszülőnek is legfeljebb csak any- nyi a pluszteher, x hogy még egy szájra kell főzni, de ezt okosan, tapintatosan pótolhatják a szülők.

Amíg a vidéken élő nagyszülők egészséggel (és idegekkel) bírják, várják az unokát, nem szabad elmulasztani a lehetőséget. Haszna. örme van belőle mindenkinek.

S. M. J

4

Balesetek otthon

Nyári veszélyforrások a ház körül

"Tizenkét OzemB^n Előkészületek a cukorrépa feldolgozására

Készülnek a cukorgyárak a szezonra. A tizenkét üzemben jelenleg a karbantartás munkálatait végzik^ kijavítják, felújítják a berendezéseket, hogy a feldolgozás ideje alatt géphiba miatt minél kevesebb idő essen ki a termelésből. Több helyen, így például az Ácsi Cukorgyárban nagyobb rekonstrukción dolgoznak, évek óta folyamatosan korszerűsítik a termelést.

A gyárak és mezőgazdasági partnereik hamarosan a szedés pontos ütemtervét , is összeállítják, a zavartalan feldolgozás érdekében a gyárak kapacitásához igazítják a betakarítást. Ez nemritkán a szedés késleltetését követeli meg, ami viszont hátrányt jelenthet a gazdaságoknak, mivel az esetleg kedvezőtlenre forduló időjárás károkat okozhat a még földben levő cukorrépában. A szedés „kivárásában” felár fizetésével teszi az ipar érdekeltté a termelőket.

Az üzemek igyekeznek más kedvezményekkel is fenntartani a termelési kedvet, hogy hosszú távon is biztosíthassák nyersanyag-utánpótlásukat. Jó minőségű importvetőmagot szereztek be: az idén az ösz- szes terület 65—70 százalékán már e biológiailag értékesebb répafajtákat vetették el a mezőgazdasági üzemek.

Ugyanakkor a termelés műszaki színvonalának növelésére segítik a gyárak a betakarítógépek vásárlását is. Az idén az elmúlt évihez képest, a termelői átvételi ár mintegy 10 százalékkal emelkedett,

A mostani meleg idő kedvez a megközelítően százezer hektárnyi cukorrépa fejlődésének, s amennyiben a továbbiakban esőkkel tarkított,- napos idő alakul ki, jó termést takaríthatnak be a gazdaságok. Az első cukorrépa-szállítmányok várhatóan szeptember második felében érkeznek a gyárakba, amelyek a termelés fokozatos felfutásakor naponta összesen 40 ezer tonna cukorrépát dolgoznak fel. (MTI)

H

at fekete hajú, fekete szemű fiatalember, elegáns világos öltönyben, divatos, vékony bőrnyakkendővel. A mosoly és az elszo- morodást jelző fátyolozottság a szemükben állandóan változik. Ahogy a témákat is váltjuk. Szavaik, mozdulataik öntudatosak, de nem nyeglék. Nincs már üldözöttség a tekintetükben, de nem is olyan felszabadultak mégsem, mint a velük együtt végző társaik.

Igaz, nem 17—18 évesek, mint a friss szakmunkásoklevéllel rendelkező magyar fiatalok — az öt kambodzsai és egy libanoni fiatalember átlagéletkora körülbelül 25 esztendő.

A salgótarjáni 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet szakmunkásavató ünnepsége után találkoztunk. Pár nap, és viszi őket a repülőgép — mondták, de ez a közel- keleti fiatalember esetében a politikai helyzettől is függ. — Telefon- és hálózatszerelő végzettséget szereztek itt, Nóg- rád megyében, amit hamarosan otthon hasznosíthatnak.

A salgótarjáni ISZI-ben és a városban, aki ismerte, megszerette őket szerénységükért, szorgalmukért, akaratukért. A szakmunkásképző kollégiumában laktak, sok közösségi szórakozásban’ együtt voltak a náluk fiatalabb magyarokkal Sok baráttól búcsúztak el a készülődés során.

Ahogy figyelem arcukat, röstellkedem a feltételezésért:

A nyár sok családnak az építkezés, a lakáskorszerűsítés időszaka, mások a kiegészítő mezőgazdasági tevékenységgel foglalják el magukat, de olyan ember szinte nincs is, aki kivonná magát a ház körüli teendőkből. A Hazafias Népfront adatai szerint az’ elmúlt másfél évtized alatt háromszorosára nőtt az otthoni balesetek száma. Az első intő jel az Állami Biztosítótól érkezett; a személybiztosítási adatok elemzésekor kiderült, hogy az otthon falai között sokkal dinamikusabban nőtt a balesetek száma az elmúlt években, mint az egyébként igen veszélyesnek minősített közúti közlekedésben.

Az összes — biztosítóhoz bejelentett — balesetnek több mint 50 százaléka az úgynevezett szabadidős-baleset. Ez az adat nem teljes, bővül a nem biztosítottak körével. Az országban minden harmadik percben bekövetkezik egy otthoni baleset, melynek jelentős része, több mint 60 százaléka elesés, elbotlás. és elcsúszás és ebből 36 százalékot tesz ki a csonttörés, s itt is leggyakrabban a kéz sérül.

A szabadidős-balesetek megelőzésére nagy gondot kell fordítanunk. A magánerős építkezéseken például elsődleges szempont, hogy a szakmunkát szakember irányításával végezzük. Az építkezések magasabb pontjaira csak az merészkedjen fel, aki nem szédül és a megfelelő védőfelszerelést használja. Ugyancsak elgondolkoztató a Hazafias Népfront adatai szerint az. hogy minden tizedik baleset az otthon használt gépek szakszerűtlen, gondatlan kezeléséből következik be. s e körbe tartozik a gépi fűrész. a betonkeverő is A munkavégzés során ne fogyasszunk szeszes italt, mert az alkoholos befolyásoltság tartama alatt csökken veszélyérzetünk és reális ítélőképességünk is.

A mezőgazdasági munkákkal kapcsolatban kiemelt figyelmet kell fordítanunk a mérgező anyagok kezelésére. Tárolnunk csak jól zárható ládában, szekrényben tanácsos. nehogy a gyerek, vagy hozzá nem értő felnőtt hozzáférjen. Szigorúan külön kell tárolnunk az élelmiszerektől és lehetőség szerint ne a konyhában, vagy az éléskamrában. Tanácsos az eredeti csomagolásban tartanunk ezeket az anyagokat. így csökken az összetéveszthetőség lehetősége. Fontos tudnunk, hogy a különböző permetek, vegyi anyagok felhasználásával aNkeverés arányát ma már nem négyszögölben, hanem négyzetméterben és hektárban adják rpeg. Ezt sokan nem veszik figyelembe és az eddig megszokott módon alkalmazzák az arányokat. Nagyon lényeges tehát, hogy a fel- használás mindenkor a használati utasításban foglaltak pontos, mindenre kiterjedő betartása mellett történjék.

Szőlőskertek a sivatagban

Kazahsztán déli sivatagos területe, a Szovjetunió intenzív ipari szőlőtermelésének egyik övezetévé válik. Néhány év múlva a Kizil-Kum sivatagban és az északi Tien-San előhegyeiben sok ezer hektár területen új szőlőültetvények jelennek meg. Az első ezer hektár szőlő telepítése befejeződött.

Ezeket a területeket, bár S franciaországi Champagne) körzettel azonos szélességi körön fekszenek, szélsőséges hő- mérsékleti ingadozások jellemzik. A növénynemesítők ennek a figyelembevételével nemesítették ki az új szőlőfajtákat, amelyek bekerültek a szőlőfajták nemzetközi nyilvántartásába. Ezek: az „Al- ma-At vinszkij rannij (Alma- atai korai), a „Karakoz” (Fekete szemek), az ,,Arman” (Álom), az „Alma-Ata”, amelyet a kazah főváros tiszteletére neveztek el. Fagyálló i fajták, 100 nap alatt beérnek, kitűnő zamatukkal és nagy termékenységükkel tűnnek ki.

Néhány fajta ellenálló a nappalok és éjszakák közötti, nagy hőmérséklet-csökkenéssel szemben. Ez tette lehetővé, hogy a szőlőültetvényeket a tengerszint feletti 900—1200 méteres magasságban telepítsék.

Barátok búcsúja

az ázsiaiak olyan egyformák... Minden hasonlóság ellenére a homlokboltozat felépítésétől a száj, az áll vonaláig ezer apró eltérés. És természetesen más-más a sorsuk, a közös haza azonossága dacára még a kambodzsaiaknak is. Néhány felvillanó kép erről.

Narith:

— A Szovjetunióban vagy az NDK-ban szándékoztam szakmát tanulni. Mivel legjobban az elektronika érdekelt, apám, aki oktatási miniszterhelyettes. azt javasolta, jöjjek Magyarországra. Kis ország, de éppen ezen a területen nagyon szépen fejlődik:

Young:

— Kaptam egy jegyzéket, milyen szakmákat, hol lehet megtanulni. Telefonszerelő itt volt. Ilyen egyszerű.

Thol:

— A háború után kikötőben dolgoztam. Akkor s/.óitak, hogy lehet tanulni külföldön.' A bányászkodásra gondoltam, de nem jelöltem szakmát, országot. így mondhatni, véletlenül kerültem ide. Jó szakma. szép szakma. És az ország!... Dolgoztunk a megye minden részén, nagyon szép vidékeken. (Thol egyébként kitűnőre végzett. Younghoz hasonlóan, a többiek is a legjobbak között voltak. Elvégre nem üdülni jöttek ide, nemcsak szórakozni: keményen megdolgoztak szakmájuk minél jobb megismeréséért.)

Bona:

— Szüleim meghaltak. Otthon már elkezdtem dolgozni egy telefonközpontban, aztán szájról szájra terjedt, hogy ezt a szakmát Magyarországon meg is lehet tanulni, ezert jöttem ide.

Sareth:

— Nevelőintézetben éltem Kambodzsában. Azt hallottam, hogy a szocialista rendszerben Magyarország a legfejlettebbek között van. Örülök, hogy ide, és éppen ebbe a szakmába kerültem.

Mohamed (ő az egyetlen li- lanoni):

— A mi népünk nagyon

sokat szenvedett az imperializmus elleni háború során, most is forró a helyzet, kint nem lehet tanulni. Otthon szeretném hasznosítani mindazt, amit sikerült megtanulnom. Tagja vagyok a kommunista pártnak. Az a leg- Rőbb kívánságom, hogy végre béke legyen otthon! Itt nagyon jó volt — láttuk, békében lehet igazán csak dolgozni....

Sötét és világos színek, tragédiák és örömök szőttese a beszélgetés. Thoiról megtudom, édesapját még 1975-ben megöltek a diktatórikus rendszerben, elvesztette bátyját, nővérét, egész családját. Először csak elszakadtak egymástól, a rokonok, táborba kerültek, aztán meg is gyilkolták őket. Mohamed augusztusban még találkozott az édesapjával, decembertől azonban egy sor híradást sem kapott az egész családról.

De szóba kerülnek az élet napos oldalának dolgai is. Nem csak a szakmunkásoklevelet viszik haza, az MHSZ- nél megtanították őket autót vezetni. A magyar fiatalok sok dologgal megismertették őket. Szinte egyöntetűen mondják: szeretnének ide

visszajönni, mert sokat köszönhetnek az itteni, embereknek. Elültették bennük azt a vágyat is. hogy tanuljanak tovább. szerezzenek minél több tudást.

önnek-mennek majd a levelek Salgótarján és Kambodzsa. Salgótarján és Libanon. Libanon és Kambodzsa között. Talán valóban siker”! újra Magyarországra jönniük. Búcsúzáskor azt kívántam nekik. amit. ők maguknak. kissé botladozva a szavak között: lehessen békében élni, tanulni, örülni, szeretni — náluk is, az egész világon.

G. K. M.

j NQGRAD — 1965, július 17., szerda 6