Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-02 / 153. szám

SEMMIÉRT EGYHARMADOT? A magáikutató magánvossága •— Mondja, Vincze úr, egyáltalán mit jelent az: ínagánkutató? Hallottam már kutatóvállalatokról, tudományos kutatómunkát végző egyetemi tanszékek­ről, intézetekről, gyári rész­legekről, de magánkutató­ról,.- ? — Én sem tudok többről ebben az országban. Min­denesetre én az vagyok, idestova harminc esztende­je! Tulajdonképpen bárki lehet magánkutató. Ponto­sabban, az, aki vállalja, hogy saját szabadalmait maga kivitelezi. Tehát nem vár másra, másokra, hanem maga próbálkozik! — Nézze, ez nem lehet olcsó mulatság..., mert mi van, ha megcsinálja, s nem kell senkinek. Ki fizeti ezt meg? — Azt senki. Vagy tíz esztendeje másfél millió fo­rint nekem is elúszott, de egy másik találmányomon bejött. Én erre tettem föl az életem, minden pénzemet a találmányok kivitelezésébe, az új ötletek megvalósításá­ba fektetem. Nem utazok, nem élek nagy lábon, ez a kis laboratórium jelenít szá­momra, szinte mindent. Itt töröm a fejem, kísérletezge­tem, s hát az eddigi ered­mények szerint nem is ke­vés sikerrel. Szűk kis birodalom itt Salgótarjánban, a Rákóczi út 200. alatt. Szerény, de hivalkodó tábla hirdeti: VINTRAMP kutatólabo­ratórium. Egyszobás, bérelt lakás. Bent körös-körül áll­va nyok, tömérdek üvegcse, találmánvmodellek, kém­csövek, pia'os-lila-sórga fo­lyadékkal teli, a sarokban ■tévé. mellette egy szerény dívány, az asztalon három szál rózsa. A falon néhány fotófelvétel a gyulai szén­osztályozóról, amelyet évi 68 ezer forintért bérel a Nóg­rádi Szénbányáktól, volta­képpen itt zajlanak a ki vi­te’ezési rHöBRáTá’ffck. Az ab­laknál írógép, tucatnyi dosz- szié, följegyzések, papírcet- Jik. — Hát, ez egy alkotómű­hely — jegyzem meg a hat­vankét esztendős kutatónak, aki a fiával együtt dolgozik 4tt. — És persze, a négyesz­tendős unokámmal! — teszi hozzá derűsen, aztán hatal­mas paksamétát vesz elő. Dokumentumok a Vincze- találmányok történetéről. Harminc évvel ezelőtt kez­dődött. Akkor döntött úgy a szénbányák szállító-szol­gáltató üzemének főköny­velője, Vincze György, hogy fő 1 hagy m unkaviszonyával. A felsőfokú kereskedői vég­zettséggel rendelkező fia­talember nagy fába vágta ezzel a fejszéjét. — Nagyon sok ötletem akadt, s úgy éreztem, ehhez kevesek a munkahelyi lehe­tőségek, túl sok volt a kor­lát. Tisztában voltam az óriási kockázattal, s a bü­rokratikus akadályokkal. De, hogy megvalósulhassa­nak az elképzeléseim, arra ez az egyetlen út kínálko­zott. Találmányok sora fűződik a nevéhez. Hol is kezdjük? Az egyfokozatú fésűstörőt már huszonnégy esztendő­vel ezelőtt elkészítette, de akkor azt mondták az ille­tékesek: nincs rá szükség. Most kiderült, mégiscsak olcsóbb, hasznosabb, gazda­ságosabb, alkalmazzák is több helyütt. A sebesség­szabályozás új lehetősége­ként említette egy 1971-es Delta-szám az automatikus fokozat nélküli sebességvál­tót, amelyet országos kiállí­táson is bemutattak, sőt a pénzügyminiszter ötévi adó- mentességet is fölkínált. Al­kalmazzák is, a többi között a salgótarjáni síküveggyár­ban, az öblösüveggyárban, az élelmiszergép-gyártó vál­lalatnál. Aztán a magasűrí- tő-rendszer, amelynek a szénbányászatban veszik hasznát. Hosszasan sorolhatnánk még, maga a feltaláló sem tudná hirtelen megmondani, hány újítása, szabadalma­zott találmánya van. A leg­utóbbi értesítés május 25-én érkezett az Országos Talál­mányi Hivataltól, elfogad­ták szabadalomként a szennyezett folyadékok ke­zelésére kidolgozott techno­lógiáját, amely komplex feldolgozást tartalmaz, s az ipari szennyvíz tökéletes tisztítására éppúgy használ­ható. mint a bor, sör, vagy az ivóvíz szennyezéseinek eltüntetésére. Használják is. például az Egri Borkom­binátban. a Badacsonyi Pin­cegazdaságban, az SKÜ- ben, a hatvani szennyvíz- telepen, az Észak-magyar­országi Vegyi Műveknél. Vagy itt. van a legújabb találmány: a vintrapos, amelynek leginkább a broi- leresirkék örülnek. Ugyan­is, számukra nyújt kedve­zőbb körülményekét. A.Kis- kunsógi Állami Gazdaság­ban yégzetf kísérletek tanú­sága szerint, kilogrammon­ként közel kétforintos ta­karna án vköltség-megtakarí- tás érhető el. — Tizenöt cég képviselte magát a május középén, Apajon megtartott bemuta­tón — veti közbe Vincze György. — Ezen a kísérle­ten mi kétmilliót kockáz­tattunk. hiszen húszezer csirkéről volt szó! Hála is­tennek, sikerült, most már csak hasznosítani kéne. — És hasznosítva lesz? Igazít egyet szemüvegén az ősz hajú feltaláló, enyhe fintort vág, aztán válasz­adás helyett a dossziéba nyúl. — Nézze, maid’ mind- egvik eég a lehető legkeve­sebb kockázatot akarja, s a lehető legnagyobb hasznot szeretné bekasszírozni — mondja, — miután átolvas­tam az egyik társulási aján­latot, amely jóformán sem­miért egyharmados profitot szeretne lefölözni. — Őszin­tén szólva, bármilyen sok szó esik is mostanában a vállalkozó szellemről, a vál­lalatok többségében még csak igen csekély mérték­ben beszélhetünk erről. En­nek az okait firtatni megér­ne egy külön misét. — Akkor végül is min múlik, hogy megveszik a találmányát ? — Legtöbbször egy-egy vállalkozó szellemű főnö­kön, aki lát benne fantáziát, mer a kockázatból részt vál­lalni. — Talán a közvetlen, sze­mélyes kapcsolatok ... — Nem, itt ennek nincs jelentősége, ha arra gondol, hogy ismerősök a barátság­ra vagy a pénzre való te­kintettel vállalnak részt a kivitelezésből... Ugyanis, milliókról van szó, s egy- egy gyár nyeresége is elúsz­hat, ha rosszul dönt, ha so­kat kockáztat. Ezért is dön­tenek úgy sokan, hogy nem vállalják a rizikót, pedig ha sikerül, sok milliót nyer­hetnek rajta, — És ön? — Én is. De a kockázat mindig a részemről a legna­gyobb. Ezért is, minden pén­zemet a fejlesztésre, a pon­tosabb kísérletekre, a mind tökéletesebb eredményekre fordítom. — Ha valamelyik vállalat minden szükséges föltételt, körülményt biztosítana és egy szuperlaboratóriumot kínálna föl, elvállalná? Határozottan nemet int. — Nem, nem, én már csak így tudok dolgozni. Tudja, ha éjszaka jut eszem­be valami, nekiállok. Ha kedvem tartja, olvasgatok... szóval, én már nem tudnék elviselni semmiféle kötött­séget. És a harminc év is kötelez. Ogv él, mint egy szerény jövedelmű nyugdíjas. Eszem­be jut egy kisiparos ismerős, kinek extra villája van a Balatonon, videokazettái­nak száma több mint két­száz, ,s azt mondja, nem ér­zi jól magát, ha nincs a bel­ső zsebében legalább húsz­ezer forint. .. Hát igen, milliomos és milliomos között is van kü­lönbség. Olykor nem is ár­nyalatnyi. Tanka László Több ci készlet EErs^lkiffcsölcerten Az érsek vadkerti Ipolyvidé- ki Egyesült Áfész működési területe hat községre terjed ki, s 10 500 lakosról való gon­doskodást jelent a kereskedel­mi. a vendéglátó-ellátásban. Ennek megfelelően a szövet­kezet alaptevékenységét az előbbiek határozzák meg. Jel­legének megfelelően foglalko­zik még mezőgazdasági ter­meltetéssel — kistermelők, háztáji gazdaságok segítése — lakossági igényeket kielégítő szolgáltatással is. Üzletpolitikai céljaik között, figyelembe véve a várható keresletet és kínálatot, «tra­mini Balassagyarmat és Két­ség közelségét, annak elvonó hatását, ebben az esztendő­ben a bolti kiskereskedelem forgalmának 3.3 százalékos növelését határozták. Vala­mivel kisebb forgalmat ter­veztek a vendéglátósok. Ör­vendetes viszont, hogy a fel­vásárlásban nagyobbat kí­vánnak lépni: több mint 13 százalékos emelkedést tervez­tek. Az előbbiek swrt jelentik, hogy alaptevékenységből származó bevételük csaknem Ml mtóhóvai hatódja meg az 1984. évit. Az ipari tevékeny­ségből, a. szállításból és egyéb feladatok elvégzéséből szár­mazó bevételben, a tartósító­üzem csaknem 25 millió fo­rint termelési értékkel szere­pel, amely 4 millióval haladja meg az előző évit. A céloknak megfelelően ál­lapították meg a szükséges készletek nagyságát is. Saj­nos, az első negyedévben az átlagos árukészlet a januári nyitókészlethez képest, már­cius 31-ig több millió forint­tal nőtt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a forgási seoes­Helyi érdek és a pártszervezet Valamikor a népgazdasági érdeket tartot­ták egyedül jogosnak, a csoport- és egyéni érdek társadalmi létjogosultságát pedig két­ségbe vonták. Ez a nézet — uralkodó és hi­vatalos volta ellenére — sem tudta kiiktat­ni az elemi erővel jelentkező érdekhatáso­kat. Az egyéni és csoportérdek a fel- és el­ismerés híján ösztönösen, torzulásokkal, gyakran a távjati és a közösségi érdekek ro­vására érvényesült, de érvényesült. Napja­ink gazdaságpolitikája és irányítási gyakor­lata elismeri a hármas érdektagozódást, épít rájuk, lehetővé téve és megkövetelve a kü­lönböző szintű érdekek egyeztetését, össze­hangolását, tudatos érvényesítését. A párt gazdaságirányító és ellenőrző tevé­kenységének minden szinten —- a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig — közös célja, vezérlő elve a népgazdasági érdek képviselete és érvényesítése. E munka- ered­ményessége nagyrészt a feladat konkrétsá­gától, értelmezésétől, és a jól' megválasztott módszerek alkalmazásától függ. Az érdek egyáltalán nem elvont, nem el­méleti feltételezés, a maga módján nagyon is konkrét. A gazdasági szabályozók, az irányí­tási mechanizmusok, az ösztönzési rendsze­rek, az ésszerű szervezeti megoldások, a pia­ci versenyszabályok közvetítik, lefordítják a tennivalókat egy-egy ágazat, vállalat, üzem, brigád és dolgozó nyelvére. Végül is megfo­galmazódnak a mennyiségi és minőségi elő­írások, a takarékossági intézkedések, a jö­vedelemnövelési követelmények és így to­vább. A pártmunfea a maga sajátos eszkö­zeivel segíti, értelmezi ezt az érdekegyezteté­si, mondhatni, „érdeklebontási” folyamatot, és mozgósít a végrehajtásra. Tehát nem az egyéni, vagy az üzemi érdekekkel, törekvé­sekkel szemben, hanem azokkal többnyire egybeesőén képviseli a népgazdasági érdeke­ket. Jól kitűzött célok alapján a pártirányí­tás és -ellenőrzés szükségét látva, a pálya módosítását kezdeményezi, és nem a menet­irány megváltoztatását. Az érdek, mint tudjuk, az emberi cselek­vés fő mozgatórugója. Ennek érvényesülésé­vel szemben a politikai módszerek alkalma­zása, a meggyőzés, a felvilágosítás eleve ha­tástalannak bizonyul. Ezért az eredményes politikai munka számára is nélkülözhetetlen a jó szabályozás, a következetes belső szer­vezeti és érdekeltségi rendszer. Olyan gazda­sági környezet kialakítása, amelyben ami jó és hasznos az egyénnek, az jó és hasznos a válla latnaik is. A vállalat gyarapodása pedig egyben a népgazdaság felvirágzását is szol­gálja. A gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a különböző szintű pártszervek és -szer­vezetek képesek elvi politikai munkával az érdekeket helyesen értelmezni, igényes mér­cét alkalmazni, az , esetleges torzulásokat fel­fedni. Képesek a kollektíva mozgósítására, ha szükséges, a bajok, felfedésére, orvoslásá­ra. Eligazodnak a vállalat és a kormányzati szervek' vitáiban. Amikor nem a helyi „ké­szülékben van a hiba”, javasolják a közpon­ti intézkedések, szabályozások módosítását, az érdekegyeztetés mechanizmusának javítás sát. Jól tudják, hogy csak azért, mert „fém­ről” jön, nem feltétlenül szolgál minden lé­pés, intézkedés népgazdasági célokat. A pártszervezetek nem érthettek egyet pél­dául az átlagbér-szabályozással, amely a kapun belüli munkanélküliséghez vezetett. Mint ismeretes, ennek a módszernek az aW kai mazásával a jól1 dolgozókat csak úgy tud­ták megfizetői, hogy kispénzű, „vattai-em­bereket is" alkalmaztak. Az ez év elejétől ér­vényes keresetszint-szabálycfeás viszont érde­keltté teszi a vállalatokat a felesleges lét­szám leépítésében. A pártszervezetek, ame­lyek maguk is kezdeményezők voltak — na­gyon helyesen — támogatják ezt a régóta sürgetett folyamatot. Közben persze felszín­re kerülnek súlyos szociális problémák, az­által. hogy esetenként a csökkent munkáké-- pességű dolgozóknak is ajtót mutatnak. A teljes foglalkoztatás feltételeinek meg­teremtése állami feladat, a vállalatok a ha­tékony foglalkoztatásért felelősek. Ezt válJ falják most a létszámleépítéseket kezdemé-’ nyező gazdasági vezetők. Joggal. Előbb-utóbb viszont központi intézkedésekkel kell segí-f tend, ösztönözni a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatását. Ebben a helyzet­ben a pártszervezet úgy képviseli a népgaz­dasági érdekeket, és egyben a humánus meg-' fontolásokat — nem szembehelyezkedve a szabályozóhatásokkal és a vállalati célokkal __, hogy helyileg ösztönzi, kezdeményezi o lyan munkalehetőségek feltárását, ahol a csökkent munkaképességű dolgozóik teljes értékű emberként dolgozhatnak, helytállhat­nak. 4 Igényes szakmai munkával, bátran vállalj kozó gazdaság vezetői koncepcióval, kockáza­tokkal. is számoló vezénylettel lehet csak kikerülni a gazdasági hullámvölgyből. A pártszervezet nem csupán szemlélője, asszisz­tál ója az erőfeszítéseknek. Ihletője, kezde-i ményezője, bátorítója a cselekvéshez nélküJ lözhetetlen szemléletbeli változásoknak. I És mennyiféle tudatformáló lehetőség, kö­telesség ! Átlendíteni az egyes embert, vezeJ tőt és vezetet tét, a kisebb-nagy óbb kollektí­vákat a holtponton. Áttörni a kezdeménye­zések és „ötletrohamok” útját álló konzerva­tivizmus gátjait. Legyőzni a nem minden esetben népszerű intézkedések miatti szó-’ rongást, a kishitűséget; az újjal szembeni idegenkedés leküzdéséhez léllkierőt, bizalmat önteni az emberekbe. Soha nem volt olyan nagy szükség és lej hetőség a hatásos eszmei-pártpolitikai munJ kára, mint éppen napjainkban. Az üzemek! is, a pártszervezetek is a kiélezett nemzet­közi gazdasági versenyben helytállásból vizsJ gáznak. Sikerre csak akkor számíthatnak, ha a dolgozó kollektívák legszemélyesebb ügyé­vé válik a „kitörés”. A hatásos érdekeltség és a magas fokú tudatosság a teremtő ener­giák felszabadulásán mérhető, s azon, hogy az egyén mit tesz saját maga és az ország bo Id o g ul ásáért. K. J. » BRG Nem adnak garanciát... Az anyag- és alkatrészellátás erőteljes zavarai miatt — amely alapvetően a szállítási fegyelem hiányát jelzi —, csak többszörös munkaráfordítással tudják kész­áruvá formálni az URH-rádió- telefonokat, a BRG salgótarjáni gyárában. Mindez drágítja az előállítási költségeket, nem be­szélve arról, hogy a késői beér­kezés, vagy esetenként az elma­radás veszélyezteti a szerződéses kötelezettségek teljesítését, amely magában hordozza a piacvesztés lehetőségét is. Ez a gond jelenleg is nyomja a gyár dolgozóit. A hazai szállí­tók többsége nem ad garanciát a visszaigazolt kötelezettségek tel­jesítésére. Ennek tulajdonítható, hogy a harmadik negyedév in­dulásához szükséges alapanya­gok, alkatrészek a kívánt 80 szá­zalék helyett csupán 00 száza­lékban állnak rendelkezésre. ség csaknem 8 nappal halad­ja meg áfészek megyei átla­gát. A készlettúllépés, azért következett be, mert a kívánt­nál több árut szereztek be, de kedvezőtlenül befolyásolta a gazdálkodást a monopolheiy- zetben lévő — például a TÜ- ZÉP — szállítók tevékenysé­ge is. Különlegességek a pécsi ipari vásáron A július ötödikén megnyíló X. pécsi ipari vásár több kü­lönlegességet is tartogat láto­gatóinak. Szabadtéri színpa­dán naponta többször is tar­tanak majd divatbemutatókat, rendeznek bábszínházi elő­adást és néptáncműsort is. A vásári tombolákkal hétvégi faházat és színes televíziót és élő majmot nyerhetnek a sze­rencsés vendégek, s a termé­keiket tesztrejtvényekkel rek­lámozó vállalatok kilenc cseh- szolvákiai sörtúrát sorsolnak ki megfejtőik között. A vásár két fő helyszínét összekötő ut­cácskában negyven kisiparos és kiskereskedő pavilonjai áll­nak majd. Válogatott divat- holmikat, műszaki, lakásfel­szerelés! és népművészeti aru­kat kínálnak eladásra. A mecseki kul túrpark mini-ál-' latóvodát nyit a vásárban, hogy élményszámba menő látnivalót nyújtson az ipari termékek iránt még nemigen érdeklődő kisgyermekeknek is. A MÁV az ország bármely Vidékéről Pécsre utazóknak a vásár nyitvatartása ideien harminchárom százalékos ked­vezményt ad. (MTI) Az áfész vezetősége, a ha­tékonyabb készletgazdálko­dás, az ésszerű üzletvezetői magatartás kikényszerítése ér­dekében folyamatosan megte­szi a szükséges intézkedése­ket. Szita Bertalan lakatos brigád vezető irányításával kazánba« zi idom összehegesztése folyik a Szécsényi ÉPSZÖV telep­helyén. amely a Balassagyarmaton épülő lakóházakba ke­rül. NÓCRÁD - 1985. július 2., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom