Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-12 / 136. szám

iCidar János leuele az éufordulö alkalmából Berecz János ezt követően átadta Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának a társa­sághoz intézett levelét, amely így szól: „Tisztelt Elvtársak! Barátaim! Negyven étivel ezelőtt bontott zászlót az a széles körű társadalmi mozgalom, amely a magyar—szovjet barátság ápolását tűzte ki célul, s amely azóta évtizedeken át, tisztes munkával kimagasló eredményeket ért el a két nép testvéri kapcsolatának fejlesztésé­ben, elmélyítésében. A magyar—szovjet barátság eszmei, és ér­zelmi gyökerei a nagy októberi szocialista forradalom időszakáig nyúlnak vissza. A magyar proletariátust a szovjet forradalom példája ihlette, amikor 1919 márciusában kivívta hazánkban a dolgozó nép hatalmát. A Magyar Tanácsköztársaság születése pil­lanatában baráti szövetséget ajánlott szov­jet-orosz testvérének. Ezeket a történelmi, érzelmi gyökereket nem tudta kitépni mun­kásosztályunk, népünk emlékezetéből és szívéből az ellenforradalmi rendszer huszonöt esztendős uralma és rágalomhadjárata sem. Történelmi sorsfordulónk, felszabadulásunk hónapjaiban országszerte alakultak szovjet­barát társaságok, egyletek, s e spontán népi mozgalmat foglalta egységes szervezeti ke­retbe a Magyar—Szovjet Művelődési Társa­ság. Tevékenysége átfogta a társadalom szé­les rétegeit, programja kifejezte népünk messzemutató érdekeit. A mai nevén 1957- ben újjáalakult Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság a tagcsoportok mozgalmi munkájára építve sokat tett azért, hogy népünk mind jobban megismerje a Szovjetunió fejlődését, a szovjet emberek életét, segítse a két or­szág mind több területre kiterjedő együtt­működését, a két nemzet kulturális érté­keinek cseréjét. Hazánkban a szocialista társadalom építé­se nemzeti program. Munkánk és küzdel­münk ugyanakkor része annak a világtörté­nelmi jelentőségű átalakulásnak is, amelynek végső célja, hogy megszabadítsa az emberi­séget a kizsákmányolás és az elnyomás min­den formájától és a háború . fenyegetésétől. Nemzeti érdekeink csak a társadalmi haladás útján érvényesülhetnek. Szocialista céljainkat, a szilárd és tartós béke megteremtését a Szovjetunióval és a szocialista országok kö­zösségeivel összefogva, a nemzetünk és az emberiség ügye iránti elkötelezettség, felelős­ség szellemében cselekedve érhetjük el. A Szovjetunió népünk szocialista építő­munkájának, hazánk függetlenségének leg­főbb nemzetközi támasza. A magyar—szovjet barátság és együttműködés minden oldalú fejlesztése alapvető érdekünk, és ezért pár­tunk és államunk politikájának sarkalatos pontja. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság fontos küldetést teljesít azzal, hogy a párt politikájának szellemében, ’együttműködve más tömegszervezetekkel és mozgalmakkal, munkáját a magyar—szovjet barátság ügyé­nek szenteli. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság akkor tölti be hivatását eredményesen, ha mozgal­mi eszközeivel az együttműködés további te­rületeit kutatja fel. bővíti a két nép egymásra vonatkozó ismereteit, s a személyes kapcso­latok révén érzelmileg is közelebb hozza egymáshoz a magyar és szovjet embereket. Az évforduló alkalmából a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága ne­vében üdvözlöm a Magyar—Szovjet Baráti Társaság aktivistáit, a tagcsoportokban tö­mörülő dolgozókat, a tisztségviselőket, akik odaadó, fáradhatatlan munkával, meggyőző szóvá', személyes példamutatással segítik a magyar—szovjet barátság elmélyítését. Köszöntőm a gazdasági, a tudományos, a kulturális együttműködés bővítéséért tevé­kenykedő társadalmi munkásokat, mert e kapcsolatoknak nélkülözhetetlen szerepük van szocialista társadalmunk építésében, or­szágaink műszaki-tudományos haladásának meggyorsításában, életünk gazdagabbá té­telében. Üdvözlöm a mozgalom keretében dolgozó pedagógusokat, ifjúsági vezetőket és mindazokat, akik e munkájukkal is hozzá­járulnak a fiatalok szocialista szellemű haza­fias és internacionalista neveléséhez. A társaság megalakulásának negyvenedik évfordulóját annak tudatában ünnepelhetik, hogy fontos, jó ügyet szolgálnak, és a végzett munkának nagy és szép eredményei vannak. Vigyék és fejlesszék tovább a négy évtized nemes, értékes örökségét. Niég egyszer köszöntöm önöket a 40. évfor­duló alkalmából és gratulálok a magas kitün­tetéshez, a Béke és Barátság Érdemrendhez. További eredményes, jó 'munkát kívánok a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tisztség- viselőinek és minden aktivistájának. Budapest, 1985. június 9. Szívélyes üdvözlettel: KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára" A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége magas kormánykitüntetésben része­sített több MSZBT-tisztség- viselőt. Apró Antalnak, a Munka Vörös Zászló Érdem- eendet, Ligeti Lajos akadémi­kusnak, a társáság alelnöké- nek, Hegyes Ferencnek, és Rab Zsuzsa költő-műfordító­nak, az országos elnökség tagjainak a Népek Barátsága Érdemrendet adományozta. A kitüntetéseket Vlagyimir Ba­zovszkij az ünnepi ülésen nyújtotta át a kitüntetteknek. Nevükben Rab Zsuzsa mon­dott köszönetét az elismerés­ért. Az ülés után az országos elnökség fogadást adott az Országház Kupolacsarnokában. fl városi jogú nagyközségek tanácstagjai Nógrádiján A szombati választáson szavaztak a választópolgárok a városi jogú nagyközségek tanácstagjelöltjeire is. Ezúttal köz­readjuk, hogy a szavazatok alapjáig kik lettek tagjai a tes­tületeknek, s a szavazatok legalább egynegyedének elnyeré­sével kik váltak póttanácstagokká. A választókerület sor­száma után vastag betűvel a megválasztott tanácstag, utána pedig —, ahol van —, a póttanácstag nevét köböljük. Szé- csény 4. számú választókerületében és Rétság 10. számú ta­nácstagi választókerületében a jelöltek egyike sem kapta meg az érvényes szavazatoknak több mint a felét, ezért ezekben a választókerületekben június 22-én pótválasztás lesz. Szécsény 1.: Jamrik István, Vilimi Ferenc; 2.: Garazsi József, Szabóné Rózsahegyi Katalin; 3.: Mezőfi János, Szenográdi- né Vég'h Erzsébet; 4.: pótvá­lasztás; 5.: Szigeti Lászlóné, Bodnár István; 6.: Billingér Ákos, Tóth Pál; 7.: Heizer László, Kovács György; 8.: Varga József, Havasiné Földi Zsuzsanna; 9.: Szabó József, Varga Ferenc; 10.: Kolossi Ká­roly né,* Czele Ferencné; 11.: Czeglédi János (abban a vá­lasztókerületben. ahol egy ne­vet közlünk, nem választottak pót tanácstagot. A szerk). 12.: Kanyó Ferenc, Rádi László; 13.: Csókási János, Bővíz Fe­renc; 14.: Tóth Endréné, Is-., pán Józsefné; 15.: PercZe De- zsőné, Pifka János; 16.: Né­meth Lajosné, Szekeres La­jos; 17.: Zagyvái Sándor, öze Józsefné; 18.: Pifka Vince, Bablena Mátyás; 19.: Velen- czei Zoltán, Domán Erika; 20.: Zsíros Lászlóné, .21.: Földi László; Öze János; 22.: Galcsik Gyula, Mócsány Lászlóné; 23.: Bozány Erzsébet, Róka Mik­lós; 24.: Velenczei Ferenc, Ko­losi Tibor; 25.: Sümegi Sán­dor, Horváth József; 26.: Lip­tai Magdolna, Bolgár János; 27.: Géczy Ferencné, Gajzin- ger László; 28.: Miskolczi Ist­vánná; 29.: Kovács Károlyné; 30.: Lotharidesz László, Mik­iién József; 31.: Kiss József, Krista Zoltán; 32.: Czakó Bé­la, Mikuska Istvánná. Réfság 1.: Misik István; 2.: Óvári János, Ellenbach László; 3.: Rompos Dezső, Várnai Zoltán; 4.: Gresina István, Oláh László; 5.: Svcda László, Ma- chács Mihály; 6.: Hesz Mihály; 7.: Bulejsza Jánosné, Nagy Józsefné; 8.: dr. Varga József, Szombati József; 9.: dr. Fél- egyházi András, dr. Szajbély Ernő; 10.: pótválasztás; 11.: Egri József, Gáspár József; 12.: Szunyogh Judit, Pintér Márta; 13.: Vincze Lászlóné, Hajnis Annamária; 14.: Vár­szegi István. Hegedűs Fe­renci 15.: Bulejsza Ferenc; 16.: Salgai Ferenc, Molnár István; 17.: ifj. Ivanics András; 18.: Túrái Zoltánné; 19.: Maszlag Béla, Vigh József; 20.: Pintér János; 21.: Klucsik Andrásné; 22.: Laukó József, ifj. Vincze Sándor; 23.: Lomén Jánosné; 24.: Varga János, Tálas Ist­ván; 25.: Zomborka Antalné, Viczián Lászlóné: 26.: Kuris Károly, Molnár György; 27.: Csáthy Albertné, Paulinyi Já­nosné; 28.: Molnár József, Szarka Sándor; 29.: Dra.ikó Ferencné, Patzek Józsefné; 30.: Csáthy Rudolf, Dávid János. Bálonyterenye 1.: Molnár István, Sallai István; 2.: Kerekesné Vörös Erzsébet, Szigeti Istvánná; 3.: Horváth György, Pádár Lász­ló; 4.: Csemer István, Sőregi József; 5.: Szabó Ferenc; 6.: Hanácsek István, Miliczki Ist­ván; 7.: Horváth Györgyné; 8.: Valah László, Simonovics Lajos; 9.: Kenyeres Pál, Fo- garassy Viktorné; 10.: Beré- nyi István, Botos Anna; 11.: Bodor József, Surányi József; 12.: Gazsi Zoltán, Szabó La­josné; 13.: Hantos Sándor, Övári Péter; 14.: Lumper Já­nos, Kovács Béláné; 15.: Ga­zsi Tamásné, Kocsis Gvuláné; 16.: Czene József, Papp Ist­ván: 17.: Kardosné dr. Csonka Mária, Kulcsár Jánosné; 18.: Gebur Józsefné, Gebur József; 19. : Hámoriné Babcsány Ag­nes, Sulyokné Vidó Ágnes; 20. : ifj. Hegyi Sándor, Varga Imre; 21.: Danyi Balázs, Nagyfalusi Edit; 22.: Tőzsér Lászlóné. Nagy Gábor: 23.: Nagyné Koszta Zsuzsanna, Er- ney Attila; 24.: Klimó István, Tóth Flórián: 25.: Forgó Ká­roly, Bordás István; 26 : Kecs­kés Andrásné. Boros György; 27.: Katona Károlyné, Osgyá- ni Dávidné; 28.: Tóth István, Kómár Sándorné; 29.: Boros János, Nyerges Ottó; 30.:Sze- berényi Endre, Fenyvesi An­namária: 31.: Scber Ferenc; 32.: dr. Koós István, Molnár József; 33.: Csikós Attila, Ozsvárt Zoltánné; 34.: Hont! Andrásné; 35.: Némedi Zoltán; 38.: Szabó Nándor, Vass Jó­zsefné; 37.: Danyi Vince; 38.: Sáfrány András, Baranyi Jó­zsef; 39.: Kovács János, Kna- piczius Attila; 40.: Soós Ká­roly, dr. Szomszéd Károlyné; 4L: Székfi Gyula; 42.: ifj. Danyi József; 43.: Csendes Irén, Budavári Miklós. 2 NÚGRAD - 1985. június 12., szerda A tudományos-műszaki fej­lődés kérdéseiről kezdődött ta­nácskozás kedden Moszkvá­ban, az SZKP Központi Bi­zottságának épületében. A párt gazdaságpolitikájá­nak alapvető kérdése címmel Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára mondott előadói beszédet. A tanácskozáson felszólalt Vlagyimir - Scserbickij, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, az Ukrán Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára és Vitalij Vorotnyikov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az OSZSZSZK minisz­terelnöke. A tanácskozás ma folytatja munkáját. A beruházások, a műszaki fejlesztés új súlypontjairól, az intenzív fejlődési pályára való átállás nehézségeiről szólt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden a mű­szaki-tudományos haladás kérdéseivel foglalkozó moszk­vai tanácskozáson. Hangsú­lyozta a gazdasági mechaniz­mus alapos átszervezésének, a vállalati önelszámolás erősí­tésének fontosságát is. Az SZKP KB áprilisi ülésén ala­kította ki a társadalmi-gaz­dasági fejlődés meggyorsítá­sának koncepcióját. A Központi Bizottság, ami­kor a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítását tűzte ki feladatul, nemcsak a nép­gazdaság növekedési ütemé­nek emelését tartotta szem előtt.1 — Fejlődésünk új minősé­géről van szó; arról, hogy gyorsan előrelépjünk a stra­tégiailag fontos irányokban, átalakítsuk a termelés szer­kezetét. Át kell térnünk az intenzív fejlesztésre, a veze­tés hatékony formáira, a tár­sadalmi problémák teljesebb megoldására — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Az SZKP főtitkára szólt a szocializmus és a tervgazdál­kodás vitathatatlan sikereiről, több ezer vállalat felépítésé­ről a városok es falvak ar­culatának változásáról, a la­káshelyzet és az életkörülmé­nyek javításáról, majd hang­súlyozta, hogy a hetvenes évek elejétől . észrevehetővé váltak bizonyos nehézségek a gazdasági fejlődésben. — Ennek fő oka az, hogy annak idején nem voltunk állhatatosak a gazdasági szer*, kezet, az irányítási formák és módszerek álalakításában. A párt és az. egész nép előtt az a feladat áll, hogy leküzd- jük a negatív irári''zatol<at. és gyors javulást érjünk él. Más megközelítés nem lehet­séges: a szociális programokat nem nyirbálhatjuk meg. A társadalom számára halaszt­hatatlan feladat az élelmi­szer-ellátás javítása, a fogyasz­tási javak termelésének nö­velése és a szolgáltatások bő­vítése. Továbbra is fontos a nagyarányú lakásépítés, az egészségügyi ellátás javítása, az oktatás, a tudomány és a kultúra fejlesztése — mon­dotta. — Ugyanakkor — mutatott rá — a társadalmi-gazdasági fejlődés gyorsítását külső fel­tételek is diktálják. Meg kell teremteni az ország védelmé­hez szükséges eszközöket. A Szovjetunió a jövőben is maximális erőfeszítéseket tesz a fegyverkezési hajsza meg­állítására, de az imperializ­mus agresszív politikája és fenyegetései miatt nem en­gedhetjük meg, hogy katonai fölényre tegyenek szert ve­lünk szemben. Gorbacsov szólt arról, hogy a Központi Bizottság nemré­giben megvitatta a gazdaság fő fejlődési irányait felvázoló tervezetet. Ennek során el­hangzottak a tervezet kiegé. szitését. szorgalmazó komoly észrevételek is. Még nem si­került megfogalmazni azokat az intézkedéseket, amelyek sok ágazatban biztosítanák, hogy a növekedés Intenzívvé váljék. Mint ezzel kapcsolatban ki­fejtette, sok minisztérium ve­zetője arra törekszik, hogy le­hetőleg minél több beruhá­zást és tartalékot ..vereked­jen ki” de minél alacsonyabb mulatóikat tartalmazó tervet kapjon. Gorbacsov kijelentet­te: — Az újabb pénzeszközök megszerzéséért és a tervmu­tatók lefaragásáéit vívott harcban irigylesre méltó áll­hatatosságot mutat Konsztan- tyin Nyikítovics Beljak ál­lattenyésztési és takarmány- termesztési, gépgyártási mi­niszter. Nem képviselt jobb álláspontot Aliltszej Ivano- .vics Jasin építőanyag-ipari mi­niszter es néhány más mi­nisztérium és főhatóság sem. Ügy gondolom, nincs szüksé­günk olyan vezetőkre, akik arra számítanak, hogy ismét hatalmas, megalapozatlan ki­adásokba verhetik az orszá­got. A szónok a lassan megtérü­lő beruházások sorában meg­említette a krasznojarszki ha­tárterületen megvalósuló sza- jano-susenszkojei vízi erőmű­vet. amely fele olyan gyorsan épül, mint annak idején a bratszki erőmű. Évekkel ez­előtt mór felépültek az aba- kani vagongyári egyesülés épületei, de azóta sem hasz­nálják ki őket — Az állam a jövőben sem sajnálja az eszközöket Szi­béria fejlesztésére, de joggal követeljük, hogy a befekteté­sek térüljenek meg, és ne jelentsenek holt tőkét —mu­tatott rá. Kisebb ráfordítással több eredményt kell elérnünk;' ez a gazdasági, sőt. ha úgy tet­szik, a politikai feladat. Mihail Gorbacsov a továb­biakban részletesen beszélt a beruházási politika és a* gaz­dasági szerkezet átalakításá­nak 'kérdéseiről. Kiemelten szólt Mihail Gor­bacsov az egyes ágazatok előtt álló feladatokról Az energia- hordozók és a nyersanyagok kitermelésének növelése egy­re nehezebb, ezért ésszerűbb utat kell követni, a lehető legnagyobb mértékű takaré­koskodás. az erőforrásokat kímélő technológiák meghono­sításának útját; ez kétszerte- háromszorta kevesebbe ke­rülne. r A pazarlás érzékeltetésére a többi között megjegyezte, hogy évente kárba Vész nyolc­millió tonna benzin, mert késik a gépikocsipark dízel­üzemre való átállítása. Az új ötéves tervidőszakban az eddiginél határozottabban kell törekedni arra, hogy a tőkebefektetéseket a leggaz­daságosabb irányokra kon­centrál iák; ez vonatkozik például az agrár-ipari komp­lexumra is, ahol a beruházá­sok már elérték az optimális szintet, ám megtérülésük még nem kielégítő. A gépgyártás vonatkozásá­ban kiemelte, hogy erre az ágazatra kulcsszerep hárúl a tudom á n yos- műszaki for rad a - lórii megvalósításában. A haladás katalizátora a mikroelektronika, a számítás- technika. a műszergyártás, az eaész informatikai ipar: ez.ek gyorsított fejlesztést követel­nek — húzta alá. A tudományos-műszaki ha­ladás meggyorsítása szem­pontjából keil értékelni a nagyberuházások helyzetét is. a technológiai fejlesztési ter­veket. — így tovább nem építkez­hetünk. Rendet kell terem­teni a beruházások tervezésé­ben és kivitelezésében, biz­tosítani kell a tőkebefekteté­sek koncentrációját, a létesít­mények átadási határidejének megtartását, az építőipari te­vékenységet egységes ipari fo­lyamattá kell átalakítani — vonta le a következtetést. — A gazdasági fejlődés je­lenlegi szakaszában kiéleződ­tek a termelés infrastrukturá­lis problémái. A szállítás, a távközlés, az anyag- és a mű­szaki ellátás, valamint más gazdasági ágak lemaradása nagy veszteségeket okoz. Pót­lólagos lehetőségeket kell ke­resni, hogy megoldjuk ezt a súlyos népgazdasági problé­mát — mondotta. Mihail Gorbacsov új szem­lélet érvényesítését sürgette a külgazdasági tevékenységgel kapcsolatban is. Az importberendezésekkel való hanyag gazdálkodás pél­dájaként Mihail Gorbacsov a szovjet olajfinomító- és kő­olajvegyeszeti-ipari mimszte-' rium munkáját említette. Beszédében részletesen fog­lalkozott azzal, honnan te­remti elő a népgazdaság a műszaki rekonstrukcióhoz­szükséges hatalmas tőkét. Az elvi válasz erre: a tudomá­nyos-műszaki fejlődés meg­gyorsítására tett intézkedések­nek maguknak kell megtérül­niük. Hiszen ezeket éppen azért hozzák, hogy növeljék a munka termelékenységét, vagyis meggyorsítsák a nem­zeti jövedelem növekedését is. Mihail Gorbacsov részlete­sen vázolta a szovjet tudo­mánnyal szembeni követelmé­nyeket. A hangsúlyt az alap­kutatásról és a szaktudomá­nyokról szólva is a társadal­mi termeléssel való szorosabb kapcsolat szükségességére he­lyezte. Ezután Mihail Gorbocsov kitért az irányítás kérdéseire. A gazdaságirányítás átszerve­zésének elvi lényege — mon­dotta —, hogy az irányítás­ban és a tervezésben fokozni kell a központi irányítás ha­tékonyságát, bővíteni kell a vállalati önállóságot és fele­lősséget, aktívabban ki kell aknázni a vezetés, a gazdasá­gi önelszámolás és az áru­pénz viszonyok rugalmasabb formáit és módszereit, széles­körűen feljeszteni kell a tö­megek kezdeményezését. Gorbacsov javasolta, hogy az állami tervbizottság szer­vezetileg fogja össze a leg-, kiemelkedőbb tudósokat és vezető szakembereket. Az Új felételek között meg kell változnia a minisztériu­mok szerepének és funkció­jának. Jelentősén csökkenteni kell az ágazatokban , az irá­nyítói apparátust. A tudományos-műszaki ha­ladás meggyorsítása céljából növelni kell a termelés alap­vető egységeinek — az egye­süléseknek és a vállalatoknak — a szerepét.-Ezeket közvetle­nül a miniJZférttfrtiok’alá kell rendelni, és ide kell áthelyez­ni az egész operatív gazda­sági munka súlypontját. Gorbacsov felhívta a figyel­met arra, hogy az irányítás szervezeti átalakítását szerve­sen össze kell kötni az önálló gazdasági elszámolás, a gaz­dasági ösztönzők erősítésével. Az egyesüléseknek és a vállalatoknak a -valóságban is. az önálló gázdasági elszámo­lásra kell áttérniük, jelentő­sen csökkenteni' kell a köz­pontilag meghatározott terv- ■ feladatokat. — Ez a munka — mondot­ta Gorbacsov — szoros kaD- csolatban áll minden -válto­zás döntő tényezőjével, az emberi tényezővel. Napja­inkban tehát elsősorban arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy minden intézkedéssel változást' érjünk el a káderek felfoga- ■ sában a legmagasabb szint öl, a legalacsonyabbig; figyelmü­ket a legfontosabbra, a'tudó-' mányos-műszaki haladásra kell irányítani. — A tudományos-műszaki' haladás gyorsítása megkövete­li, hogy alapvetően megvál­toztassuk a műszakiak, a mér­nökök és a tudományos dol­gozók helyzetét. \ — Számos fogyatékosságnak és mulasztásnak az az oka — figyelmeztetett a szónok —. hogy a minisztériumi pártbi­zottságok helyenként nem kellő politikai aktivitással vesznek részt a legfontosabb társadalmi és gazdasági kez­dések. megoldásában. A szónok végül rámutatott, hogy a szovjet dolgozók előtt. az idei terv és az egész ötéves terv sikeres befejezésének fe­lelősségteljes feladata áll. Fon-; tos. hogy a pártszervezetek gondot fordítsanak az üzem­anyag és más nyersanyagok termelésének növelésére, a mezőgazdasági munkák magas színvonalú és idejekorán való elvégzésének megszervezésére, az egész termés begyűjtésére és elraktározására. Az a tét,' hogy az ország jelentős tarta­lékokkal és szervezetten lép­jen az új ötérves terv időszak • kába — mondotta, Át kelt térni a gazdaság intenzív fejlesztésére Mihail Go'bocsov beszéde egy moszkvai ianácskozáson

Next

/
Oldalképek
Tartalom