Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-10 / 134. szám

! „ Hétfői magazin... n Hétfői magazin... n Hétfői magazin... „ ismerőstől ismerősig Jön a mesélő néni Mutasd a könyvedet, meg­mondom ki vagy! — hallom még ma is középiskolai ma- gvrtanáromat. Vajon dll-e e~ a könyvtárosokra is? — k deztem Túrái Cábornét, a salgótarjáni gyermekkönyv­tár dolgozóját. — A könyvszakmában dol- gozókra érvényes csak iga­zán! Minden ember érdeklő­dését. kultúráját, sőt jelle­mét is meg lehet tudni, ha végignézünk könyvespolcán. .A könyvtárak ilyen megmé­rettetése már nem ilyen egy­értelmű, mert a jó könyvtár az, ahol sokféle és sok könyv található, ugyanakkor nem­csak kölcsönzéssel foglalko­zik. — Hanem? — Író-olvasó találkozókat, közös zenehallgatásokat, cso­portfoglalkozásokat szervez­nek. Nálunk ez mind fellel­hető. Nagyon érdekes zene- történeti délutánjaink van­nak, Marscholko Zsolt, zenei könyvtáros vezetésével. — Ügy tudom, hogy ide óvodások is járnak. — Rendkívül fontosnak tartom, hogy a hat éven alu­liak is látogassák a könyv­tárat! A könyv szeretetét minél korábban meg kell tanítani a gyerekekkel. Az óvodáskorúak általában cso­portosan jönnek és ilyenkor mindig igyekszünk nagyon érdekes foglalkozásokat tar­tani. A legutóbbi alkalommal például a színekről volt szó, az alapszínek és kevertszí- nek kapcsolatáról. — Nem volt ez egy kicsit korai? Mi felső tagozatos diá­kok voltunk, amikor a szí­nek összetételéről tanultunk. — A mai gyerekekhez rendkívül sok információ jut el, korán meg kell kezdeni az oktatást! — Mennyi olvasója van a könyvtárnak? — Ezerhétszáz körül mo­zog a tagok létszáma. Óvo­dáskortól az általános iskola befejezéséig járnak ide a gye­rekek. A nyolcadik osztályt elvégzett nebulókat át kell irányítanunk a megyei könyv­tárba. De jó néhány példa van rá, hogy utána is min­ket keresnek fel a hűségeseb­bek. — Ön szokott könyvet vá­sárolni? — Rengeteget! Mondják is a gyerekeim örömmel, amikor hazaviszem. „Anya, te már megint könyvet vettél!” — Hány gyereke van? — Három és egy unokám. Az idősebb lányom, ugyanis már asszony, és neki is van egy tündén kislánya — húzta ki magát büszkén és elővette családja fényképeit. — Lehet egy könyvtárosnak kedvenc Írója, költője? — Természetesen. Radnóti Miklóst és Szabó Lörincel szeretem a legjobban. Rajon­gok a gyermekversekért. Zelk Zoltánt, Weöres Sándort ren­geteget szavaltam különböző ünnepségeken és a kórház gyermekosztályán, de ennek is érdekes története van. A ki­sebbik lányom kórházba került. Otthon megszokta, hogy min­dennap olvasok neki mesét, ezért bejártam hozzá délutá­nonként. Amikor elkezdtem olvasni, verselni, odasereglet- tek a gyerekek és hallgatták. Nagyon szerették a mesedélu­tánokat. Amikor meggyógyult a lányom és hazavittem, én továbbra is jártam a gyerek­kórtermeket. ahol én voltam a mesélő néni. Három évig csi­náltam,, aztán a különböző el­foglaltságaim miatt abba kel­lett hagynom. Hiányzik a mai napig. De továbbra is sokat vagyok gyerekek előtt. — Szeret szerepelni? — Nagyon! Színésznő akar­tam lenni. Fiatal lány korom­ban pedig diákszínjátszó vol­tam. A leajobban akkor is a gyermekközönséget szerettem. — Egy kérdésem maradt még: kiről olvasna a legköze­lebbi „Ismerőstől ismerősig” rovatban? — A fiam középiskolás. Testnevelő tanár szeretne len­ni. Ilyen pedagógusról szíve­sen olvasnék. V. M. Szabadidő-központ Rétságon Szabadidő- központot létesí­tenek Rétságon a tanács és a KISZ, más szervezetek, testü­letek támogatásával. A léte­sítmények kivitelezéséhez — amelyek közt lesz nyári er­dei tornapálya, teniszpálya, te­kepálya, lőtér, szabadtéri szín­pad. a téli sportok űzéséhez pe­dig sípálya, ródlipálya, biatlon- pálya és jégpálya —, már hoz­záláttak. Az összesen mintegy tízmillió- forint értékű mun­ka legalább felét a nagyközség lakossága társadalmi munká­ban végzi el, a fennmaradó költségek fedezésére a helyi KISZ-szervezet, az MHSZ és mindenekelőtt a rétsági ta­nács vállalkozik. A rétsági szabadidő-központot szakaszo­san, a nyolcvanas évtized vé­gére alakítják ki. Nemzetközi finnugor kongresszus Az 1985 júliusában Sziktiv- karban, a Komi ASZSZK fő­városában megrendezendő VI nemzetközi finnugor kongresz- szuson nyelvészeti, néprajzi, régészeti és irodalomtörténeti problémákat fognak megvitat­ni. 21 ország jelentette be részvételét a kongresszus mun­kájába. Közöttük Magyaror­szág és Finnország, a konfe­renciák állandó résztvevői, rajtuk kívül Anglia, Hollan­dia. Dánia, Norvégia. Francia- ország. az NSZK . és több szo­cialista ország is. Nem véletlenül esett a vá­lasztás Szik ti vitaira. A mai komik, permjakok. az udmur- tok az időszámításunk előtti első évezredben a mai auto­nóm köztársaság területén él­tek és szoros kapcsolatot tar­tottak fenn a baltikumi fin­nekkel. a lappokkal, marikkal az obi-ugor törzsekkel, az oro­szokkal és németekkel. A finnugor kongresszuso­kat 5 évenként rendezik. Az elsőt 25 évvel ezelőtt Buda­pesten tartották. Javult az építőanyag-ellátás. A TÜZÉP 204-es salgótarjáni építőanyag-telepén is folya­matosan vásárolhatják meg az építkezők a ' szükséges termékeket. Májusban 9,6 millió forint értékű árut forgalmaztak a telepen. — bp —■ •■■ni mini ......iiiiiiimmiiiiiiiimmmiimiiiimmmimmmiiiimiiminmiimimimiiiimniiiimmiimmiiiiiiiiiiimmiMmiiimiiiiiiiiimiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimi...... H ogy aztán mikor szedik az epret — reggel a hűssel, vagy inkább délután az egyéb mun­kából hazatérve; ezen elvitat­kozhat a városi ember, ha déltájban jut ideje arra, hogy epernézőbe menjen Drégely- palánkra. Ez amolyan városi duma. Az epret szedik. Min­dig, amikortól lehet és most már, hogy bejött egy kis me­leg is a sok víz után, nem csak lehet, de kell is szedni, minél többet annál jobb! Mert a túlérés nem csak az epernek, a termesztőnek is ellensége. Gyorsan puhul. bar- nul az érettje, ami már a nedves földhöz közel várja a szedőt. Palánk határában a zabai dűlőhöz vezető földutat a ko­rai szedés idejére kicsit rend­be kapták^ Elegyengették a géppel, most aztán a palánki- ak tolják rajta a csehszlovák kétkerekűt meg a saját kis kocsiféléket, kinek mi jutott szállítóeszközből. Mert aki te­heti, kocsival hajt a közösen művelt földhöz. Viszik tucat­szám a faládát, amit majd ke­servesen nehéz görnyedezéssel megszed a család. A helybéli szövetkezet kiadta a sorokat a vállalkozóknak, felvállalhatott bárki annyit, amennyit elbír, azt aztán végig megműveli Eper és verejték ára. S az eperszedést gépesí­teni nem lehet. Három évet bír a növény, akkor beszántják és újabb palárntázott részre térnek át, most is van egy nagy (vagy több) palántázott tábla, s itt a zabai dűlőben sem minden eperföld egyforma idős. Hogy aztán mindig lesz-e, aki az eperre ráhajol hátában a hét­ágú nappal? ezt nem tudom, de szeretném elhinni, hogy lesz. Lesz, ha megéri. Mert csupán a földszeretet a követ­kező nemzedéknek nem jelent annyit, mint azoknak az öre­geknek, akik ugyanúgy itt hajladoznak, görnyednek nap­hosszat, mint régen. Délután­ra itt a' legnagyobb keletje az üres ládáknak van! Aki ré­gen kint van és sokat szedett, el-elkér egyet-egyet azoktól, akik már a lehanyatló nap­pal érkeztek idejük szerint egy kis szedésre. Állok még a föld szélén, jönnek az assszonyoik, az üres kocsikkal (egyet már fordul­tak) az átvevőtől, várnom kell még a visszaindulásig, hál, nu tagadás, furcsán ér­zem magam. Előttem á ren­geteg eper, a görnyedő ember- bokrok. a nagy munka, emitt a sorból kiáll egy fialalasz- szony és a gyomrát nyomogat­ja, fájhat nagyon, de nem az epertől, a görnyedéstől. „Azért jobb a málna, mert az ma­gasabb, állva lehet szedni” ki­áltja valaki a hatodik sorban szedőnek. Régen nézegetem a sor szélén azt az öklömnyi szemet, amit elhagyott a sor­sa. Valahogy nem akaródzlk leszakítani. Kit károsítok meg vele? Nincs ára egy szem epernek? Látom, hogy van itt kint a földön is, nem csak a piacon. „Nemhogy eprezne! Szed­jen csak, kóstolja meg...!’’ mondja egy nagycsontú, félig népviseletes. kékkendős közép­korú palánki menyecske, amint eltolja előttem a ko­csiját és még visszanéz ne­vetve, hogy szót fogadok-e? Megköszönöm, leveszem, bele­harapok, de tudom, semmit nem tettem érte. T. Pataki László Vakáció K isebbik fiam közölte velem, melyik lesz az a nap, amikor felírhatják krétá­val az iskolai táblára: CIÓ. Onnantól fogva megkezdődik a visszaszámlálás, s naponta egy betűvel több kerül a szó­töredék elé az osztály táblá­jára, míg kitörő örömmel felróhatják az áhított szabad­ságot jelképező szót: VAKÁ­CIÓ! Nehezen telnek a kisdiák számára a tanév utolsó nap­jai. A jó idő beköszöntével mór tele vannak tervekkel - mondanom sem kell, ezek nem kimondottan a tan­anyaghoz kapcsolódnak s ezernyi játék csalja ki őket a szabadba. A tanító néni pedig pedagógus legyen a talpán, ha ellen tud állni a lurkók könyörgésének: most ne tanuljunk, menjünk inköpb focizni I S, bizony, ahogy közeleg az annyira vágyott vakáció, aprónként növekszik a gyere­kekre leselkedő veszély is. A minap kerékpározó kislányt ütött el egy autó Salgótarján egyik központi utcáján. Sze­rencsére nem volt komoly a baj, a lányka a vállát fáj­lalta, az autó inkább csak ki­lökte őt a nyeregből. A bicikli még jódarabig ott hevert az út közepén, s a lassító gép­kocsik ablakaiból rémült szempárak tapadtak ró: va­jon nem ismerős-e az a ke­rékpár? A közelben játszado­zó gyerekek úgy látták, a kislány nem jelezte, hogy be akar fordulni az úton. Mert a gyerek már csak olyan, hogy hirtelen-váratlan döntéseiben vajmi keveset mérlegel, eszébe sem jutnak a következmények. Nem ér­zi a veszélyt, s biztonságtu­datában még szilárdabban meg van győződve airól, amiről egyébként sok felnőtt is, hogy őt nem érheti baj. Hiányos tapasztalatai révén a felnőttszó intését gyakran csak amolyan tűrni-hallgatni köteles prédikációnak véli, s a figyelmeztető intés végez­tével fékjeitől is szabadul. Nekünk, felnőtteknek kell hát pótolni a gyermeki fi­gyelem hiányait. Vigyázzunk rájuk jobban, törődjünk velük többet a nyári hónapokban, mint talán egyébkor tesszük. Tudnunk kell, hogy a sza­badsággal való okos élni tudást teljességgel csak a felnőttektől követelhetjük meg, a' gyerekeknek éjihez segítségre van szüksége'.' Hívogat már a strandok, a tavak vize. Milyen jó is volna, ha ezen a nyáron nem kel­lene „vízihalál” címmel tra­gédiákról tudósító írásokat olvasni az újságokban! S, vajon tehetünk-e valamit azért, hogy így legyen? Na­gyon is sokat! Például azt, hogy nem várunk a rendőrök­re, hogy kiparancsolják a tiltott helyen fürdő gyereke­ket a vízből. Meglehet, hogy mire az egyenruhás szolgálat- tevő odaér, már késő lesz. Aztán valamennyi autóstól elvárható annyi, hogy a szo­kottnál is óvatosabban, kö­rültekintőbben hajtson, fi­gyelve az út mentén labdázó, futkosó apróságokra. Hi­szen tudjuk: ha a labda ki­gurul az útra, egy-kettőre ott terem gazdája is. Ne sajnál­juk hát a perceket, lassít­sunk! I dén is, mint- annyi nyáron már, megszapo­rodnak az utcán kódorgó kulcsos gyerekek. Miközben unatkozva ténferegnek, szinte észrevétlenül engedik köze­lükbe a veszélyt. Ök ezt nem tudják, de nekünk tudnunk kell - akkor is, ha akkor éppen saját csemeténk nincs köztük. Legyen a napot egye. dűl töltő gyereknek is el­foglaltsága, ésszerű időbe­osztása, hogy ne csak ennyit tudjon elmondani szeptem­berben a nyári vakációról: csavarogtam egy jót... Sz. M. 1 NÓGRÁD - 1985. június 10., hétfő * Levél fái* a Prónay kastély ban Levéltár céljára alakítják át a XVIII. században épített ka- rancskeszi műemlék Prónay- kastélyt. Az Országos Műemlé­ki Felügyelőség iránymutatása és előírásai szerint elkészített tervek megvalósítására hat­millió forintot áldoz a Nógrád Megyei Tanács. Az épületben iratokat és dokumentumokat tároló helyiségeket alakítanak ki, mindenekelőtt a járási tanácsok megszűntével a me­gyei levéltárba zúduló anj^a- gok megőrzése és feldolgozása céljából. Az átalakítás elsí üteme jövő év júniusában be­fejeződik. A következő felad a a tetőtér beépítése lesz, mi­nek során kutatóhelyiségeke és vendégszobákat alakítana! ki. Hol vannak innen még az eperfagylaltok, az eperkrémeK, amit kényes mai dámácskák fogyasztanak jégbehűtött hab­bal valahol a Duna partján az Intercontinental teraszán? Hol van még innen az epertorta, amit a nyári esküvőre süt majd a Gundel szakácsa- cukrásza? Eperben él ma egész Palánk. Minden kis sza­bad időt az eperföld visz el, eperprogramote kötik le az embereket, szedni kell, mert a földön nem maradhat, min­den szeme kincset ér. De legalábbis pénzt, amiből élni, lakni, utazni, öltözködni, ta­nulni, nősülni és férjhezmen- ni akarhat az, aki nem saj­nálja a verejtékét. „Jó, jó! Te sem az üzemiből. innen építetted a házad...” mondja valaki a másiknak a fedett átvevőhelyen már a hűvös­ben. Igaz, a piac megfizeti ezt a munkát, de az gmberi izzad­ságnak egyre nagyobb lesz az egészen a szedésig, amikor be érik szó szerint a munka gyű mölcse. Szedi mindenki. Szedik min denkor. A palánki eper ak kora, mint egy kisebbfajt tyúktojás, az ízét a föld adj; és a cukortartalom. Szépnél mutatkozik az idei eper, s hi ába tudom urbánus lélekke hogy majd én megadom a árát otthon a piacon — tisz telettel (talán a paraszti ősöl súgnak ilyenkor) nézem a ve rejtekező emberarcokat a ren geteg eperbokor felett. Inner a magasfeszültséget szállító é éppen a földút felett húzód villanyvezetékek alól nézv- őket, csak a hátukat látom szemtől szembe már csak ak kor kerülök velük — mindéi korosztály és minden foglal kozás képviselve van —. ami kor a föld végéből, a kiser dótól visszafordulnak és ki hozzák a piros halmokat ládákba. Pirosabbak az eper néL

Next

/
Oldalképek
Tartalom