Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
Szenes Zsuzsa fextilkompoziciói Huzat ■Ideg ellen — általában Csillagmetszésű ablakocska Ami korábban használati tárgy volt, most disz 8 NÓGRAD - 1985. június 8., szombat M átraalmás — új szerepben Mátrai képek. Nógrádban is sokan és szívesen emlékeznek Lóránt János festőművész rajzsorozatára, amely belopta magát a tárlatlátogatók szívébe, fölmutatva a Mátra vonulatainak, erdőségeinek komoly szépségét, a „fekete erdők” gyönyörű, természetes rendjét. Mindezek mögött föl- sejlett maga az ember és a szűkebb mátrai tájhaza történelme, dal- és legendakincse is. A Békésből elszármazó, hosszú ideig Salgótarjánban élő, s napjainkban Egerben munkálkodó festőművész nógrádi tartózkodásának utolsó idejét Mátraalmáson töltötte, a Mátra közvetlen ihlető környezetében, ideális emberes természetközelségben. Munkásságába így épülhetett be szervesen a kis haza e vonzó csöndszigete. Lóránt János távozásával a mátraalmási műteremlakás új szerepet kap, az idei nyártól a nemzetközi grafikai művésztelepnek nyújt otthoni, távlatilag pedig valamennyi művészeti ágnak alkotóháza lesz. Tervek szerint, az elkövetkezendő években kollektív alkotótelepet alakítanak ki Mátraalmáson. Az anyagi lehetőségek függvényében a meglevő épülethez négy faházat és további helyiségeket építenek majd, köztük szobrászati és faragószínt, irodát, stb. Amikor lehetőség nyílik rá, megoldják a telefonösszeköttetést, a fűtést, így egész éven át működő alkotótelep jöhet létre, amelynek fenntartója és működtetője a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum lesz, amely az alkotótelep tevékenységét a megyei művelődési programterv alapján végzi, a megyei művelődési osztály felügyeletével. E távlati elképzelések szerint, az alkotóházban festők, szobrászok, grafikusok egyaránt tevékenykedhetnek, a művészeti alapon és a szövetségen keresztül szintén érkezhetnek ide művészek, külföldi művészeket is meghív-, hatnak. Mátraalmás segítheti majd a megye irodalmi életének alakulását is. Az írószövetség a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatok keretében az ország egész területéről delegálhat ide írókat, költőket, meghívhatnak irodalom- történészeket, kritikusokat, magyar nemzetiségű külföldi írókat, és így tovább. Mindezen kívül ez az alkotóműhely lehetőségével segítheti majd az amatőr művészeti mozgalmat, a megyei kulturális, művészeti, ideológiai továbbképzés központja lehet. A megyei művészeti tanács legutóbbi ülésén erről sbk szó esett. Mint mondottuk, mindez Mátraalmás jövője. A jelene — a már most adott lehetőségeknek megfelelően — ennél szűkebb, de nem lebecsülendő. A műteremlakásban most két- illetve négyágyas helyiségek várják a nemsokára megérkező vendégeket, rézkarcműhelyt, s egy kollektív alkotótér-műtermet rendeznek be. A nemzetközi grafikai telepre idén Besztercebányáról, Budapestről, Tahitótfaluból és Salgótarjánból érkeznek művészek, összesen öten. A művésztelep munkája június 18- tól július 18-ig tart. A telep művészeti vezetője Prakfalvi Endre lesz. Hagyományoknak megfelelően a művész selep zárásakor csoportos kiállítást rendez a Nógrádi Sándor Múzeum a Mátraalmáson készült művekből, így az érdoki idő közönség közvetlenül képet alkothat magának az itt folyt munkáról. Zsűrizés alapján a múzeum képzőművészeti gyűjteménye számára idén is három-három művet választanak minden alkotótól. Itt érdemes ismételten emlékeztetni arra, hogy bár szakmai fórumokon — összefüggésben a hazai művészteiepi mozgalom gondjaival — az eddigi salgótarjáni nemzetközi művésztelepnél is említés történt a továbbfejlődést segítő újabb megoldások szükségességéről, az elmúlt évtizedben a nemzetközi művésztelep tevékenysége elismerést vívott ki idehaza és külföldön egyaránt, tevékenysége stabilizálódott. Hírének terjesztéséhez többi között hozzájárultak a kiállítások is, tavaly például az a válogatás, amelyet a budapesti Műcsarnokban mutattak be, idén áprilisban pedig magam is láthattam Moszkvában. így személyes tapasztalat alapján jegyzem meg, hogy a moszkvai Művészetek Házában bemutatott reprezen- --------------------tatív tárlat fölkeltette a kő* zönség érdeklődését s jómagam szívesen találkoztam ezen a kiállításon Czinke Ferenc és Földi Péter lapjaival, hogy csak a nógrádiakat említsem. A nemzetközi művésztelep szervesen illeszkedik abba a koncepcióba is, amelynek értelmében a Nógrádi Sándor Múzeum kapcsolódva a salgótarjáni országos rajzbiennálé- hoz is a grafika mindkét műfaji csoportját, az egyedi rajzot és sokszorosított grafikát (rézkarc, vaskarc, linómetszet) illetően országos gyűjtőkörrel rendelkezik. A művésztelepre szóló nemzetközi meghívások révén a gyűjtemény temaíi- kai-stiláris gazdagítását is szolgálják a rendezők. Eddig tizenegy alkalommal nyitották meg a nemzetközi művésztelepet Salgótarjánban. A hazaiakon kívül nyolc országból. mindenekelőtt Csehszlovákiából, Lengyelországból, Bulgáriából, Szovjetunióból, Finnországból 82 művész kapcsolódott be az itt folyó munkába. E művészek a múzeum képzőművészeti gyűjteményét csaknem 350 alkotással gyarapították. elsősorban a már említett egyedi rajz és sokszorosított grafika műfajában. Reméljük a nemzetközi grafikai művésztelep, amelynek új állandó helye az idei nyártól Mátraalmáson lesz újabb gazdagodást hoz Nógrád és az ország művészeti élete s a közönség számára. T. F. Ünnepi könyvheti Az ünnepi könyvhét prózatermése — különösen, ami a m_i magyar, kortársi irodalmat illeti — meglehetősen sokrétű. Noha sokan azt várnák a könyvhéttől, hogy minden évben egy-egy új tehetséget bocsásson szárnyra, ez nem mindig lehetséges, így van most is. Beérkezett, sok kritikusi és olvasói sikert megért íróink jelentkeznek új művekkel. Cseres Tibor új regényének színterét a Balkánra helyezi, az időpont pedig 1877—78, a mai történet- írásban és oktatásban, meglehetősen elhanyagolt rész, a balkáni háborúk, az orosz— török háború időszaka. A török birodalom végnapjait éli. Szerbiában, Montenegróban, Bulgáriában és Romániában zendülések, felkelések törnek ki, az adószedőiket elkergetik, a megtorló török csapatokkal pedig szembeszállnak a nemzeti függetlenségük, szuverenitásuk kivívására törekvő népek. Az osztrák—magyar monarchia aggodalommal nézi az eseményeket, fél a nemzeti identitás rohamos növekedésétől. s saját céljait ennek megfékezésében látja — mégpedig egy titkos török szövetségben, egy titkos fegyveres akció előkészítésében. Ennek az akciónak a katonái székelyek, moldvai csángók lennének, akik nem is oly régen vándoroltak ki a madé- íalvi veszedelem után. A Fok- sányi szoros című új Cseresregény a történelmi események rendje és adatai szerint pontos és hű a valósághoz, ugyanígy hű az anyanyelvi és hitbeli megmaradásban veszélyeztetett népcsoport iránti példás szeretetében is. A fok- sányi szőre« stratégiailag fontos terület, az erdélyi három- széki havasok és a Dunának Galac melletti nagy kanyarulata közt terül el — itt vezetett át az orosz hadsereg útja a balkáni félszigetre. A regény főhőseinek aggodalma, féltése képezi a történetileg pontos eseményekben a fősodort: miként lehet politikai csel- szövények, háborús és soviniszta erők örvényében is megőrizni egy hitéhez, anyanyelvéhez hű kicsinyke népcsoportot. Tamás Menyhért a sokat szenvedett és vándorolt buko- 'vinai székelység költője és írója. E kis népcsoport kálváriáját eddig a Vigyázó madár, Esőrácsok, Mérleges idő című kisregény trilógiájában dolgozta fel. E legutóbbi jelent meg most az ünnepi könyvhétre. Az előző köteteknél talán még sodróbb erejű. A székelyek szekereken, kis motyóval érkeztek Tolna megyébe. Az újrakezdés nem volt könnyű, a legjobb emberség mellett a történelem kegyetlensége miatt időtlen haragok születtek a betelepülők és az idegenajkú őslakosok között. A kálvária véget ért, de stációi belül mégis folytatódnak. Tamás Menyhért prózája őrzi a székelyek archaikus nyelvét, mondatfűzését, s azt a tömörséget, amellyel a mondandó még drámaibbá válik. Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című ciklusának új darabja A szív segédigéi címet viseli s a fájdalom, a szerző édesanyjának halála a motiváció. „Nem használom a nyelvet, nem akarom felismerni az igazat, és még kevésbé azt önök elé tárni. Az sem jut eszembe, hogy megnevezzem a világot, következésképp az ég világon semmit sem nevezek meg, hisz néven nevezni annyi, mint a nevet örökösen feláldozni a megnevezett dolognak... Nem beszélek: de nem is hallgatok: s ez megint más dolog. Óvatos vagyok, anyámról van szó.” — írja. A lehetetlenre vállalkozik tehát Esterházy, úgy belátni a beláthatatlant, úgy írni róla, hogy mégis objektív legyen, hogy ne váljék se gyászirattá, se emlékezéssé. Akik korábbi műveit nem fogadták szívesen, mos: ismét közelebb kerülhetnek a szerzőhöz. Az ünnepi könyvhét egyik nagy meglepetése, lehetséges, hogy szenzációja lesz Hamvas Béla Karnevál című monumentális regénye. Hamvas Béla nevét legfeljebb a legbeavatottabbak ismerik az Antológia Humana című bölcseleti idézetgyűjtemény ösz- szeállítójaként. A Karnevál minden valószínűség szerint az utóbbi évek prózairodalmának egyik nagy felfedezése. A mű több mint három évtizeddel ezelőtt keletkezett Modem próza és bölcseleti irodalom, lebilincselő olvasmány, történetfilozófiai vallomás és magasrendű intellektuális kattand: nemcsak a modern ember szellemi fejlődésregénye, s nemcsak a 19— 20. század kíméletlen éleslátással, sziporkázó szellemmel és hatalmas műveltséggel megrajzolt patográfiája, hanem időkön-tereken-gondolat- körökön keresztül vezető utazás, a lélek regénye. A karneváli forgatag tengelyében egy felszólítás áll: megkeresni saját magunkat, megvalósítani, s hiteles életet élni. Kortársak Lukács Györgyről Lukács György születésének 100. évfordulója alkalmából a Győrött megjelenő Műhely című társadalomtudományi, közművelődési és kritikai folyóirat körkérdést intézett kulturális életünk néhány jeles személyiségéhez: a lukácsi életmű milyen hatást gyakorolt gondolkodói, eszmei fejlődésükre. A folyóirat idei első három számában közölt válaszokat Kortársak Lukács Györgyről címmel a könyvhétre a Műhely szerkesztősége külön kötetben is megjelenteti. A személyes hangvételű írások alapján sokoldalú és egyúttal színes Lukácskép bontakozik ki előttünk: az elméleti tudós, a csélekvő politikus, a tanítványoktól körülvett mester és a magánember portréja. Köpeczi Bélát Lukácsnak az irodalomról (a modern dráma. a dekadencia problematikája. állásfoglalása a realizmus kérdésében) szóló felfogása foglalkoztatta elsősorban, de nagy érdeklődéssel fogadta azt az elemzését is, amelyben a 20. század filozófiáját, ezen belül a francia egzisztencializmust és J. P, Sartre gondölatrendszerét közelítette meg. Írásában értékeli Lukácsot a cselekvő politikust, a Tanácsköztársaság népbiztosát, az 1945, utáni küzdelmek aktív ideológusát, a „gondolkodásra és cselekvésre” született embert. Király István Lukácsban az erkölcsi személyiséget ragadja meg. A teljességre törekvő embert, aki szigorú elvi-gondolati kérlelhetetlenséggel saját korábbi elveinek bírálatával is törekedett az önkiteljesítésre, sőt az önmeghaladásra; akitől legfontosabb tanulságként azt a tanítást kapta, hogy az értelmes élet reménye csak akkor lehetséges, ha az embert biológiai mivoltán túl társadalmi lénynek is tekintjük. Egri Péter személyes hangvételű soraiban a tanítvány vall mesteréről. Kibontakozik előttünk a kiváló, enciklopédikus műveltséeű pedagógus- egyéniség portréja, aki szigorú, következetes, de segítőkész kritikával irányítja tanítványai munkáját, értékelve, becsülve az önálló szellemi teljesítményt. A Lukáccsal való beszélgetéseit, vitáit eleveníti fel az író és irodalomtudós Sőtér István. Nemcsak arról szól, mit kapott Lukácstól, hanem arról is. mit nem fogadott el felfogásából, hol, milyen kérdésekben kerültek ellentétbe egymással. Néhány újabb vonással egészíti ki az előttünk formálódó arcképet: a kérlelhetetlen vitázóval jól megfér a * szerény, a világot bölcs derűvel szemlélő, „irigylendőén fiatal” szellemiségű egyéniség. Hogyan találta meg az utat az idős Lukács a mű és a cselekvés egységéhez? Milyen fejlődési szakaszokon kellett átküzdenie magát, amíg megvalósította azt az etikus létformát, amelyben harmonikus arányba került a tudós lét és a „társadalomban való elmerülés”? Hogyan jut el a „csak a Mű” korszakától a „csak a Cselekvés” szakaszán keresztül a kettő egészséges szintéziséhez? Ezeket a kérdéseket boncolgatja Kenyeres Zoltán, bemutatva a lukácsi magatartás fejlődéstörténetét. Tőkei Ferenc Lukács legnagyobb esztétikai teljesítményéinek műfajelméleti tanulmányait tartja, amelyek nagy hatással voltak a szerző kínai irodalommal foglalkozó munkáira. Lukács esztétikája nélkül a keleti művészetek megértésében semmire sem jutunk, s hogy Japánban, Kínában gyarapodik a lukácsi életművet kutatók és isméink száma, annak bizonyítéka, hogy szellemének sugárzása nem áll meg az európai kultúra határainál. Bizám Lenke egy speciálkollégium résztvevőinek véleményén keresztül mutatja be, hogyan válik a lukácsi eszmevilág „a szabadon választott önművelés eszközévé”. Ahogy a hallgatók maguk megállapítják: „a lukácsi esztétika tanulmányozása révén nem lettek sem filozófusokká, sem esztétákká, hanem valahogyan intenzívebben éppen azzá, amik”. Nem esszék, nem tanulmányok a kötetbe gyűjtött írások, hanem emlékezések, vallomások. amelyek alapján» akár a rajzoló ceruzája alatt, összeáll • Lukács-portit.
