Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-05 / 130. szám
Nő ír níd ni esve egészségügy! Intézményeinek gép- és mfl- szeváMományának szervizelésével és a berendezések üzembe helyezésével foglalkozik a Röntgen- és Kórháztechnikai Vállalat salgótarjáni kirendeltsége. Naponta 15—20 hibabejelentést kapnak a megye területéről, amit a 16 fős Nógrádi Sándor Szocialista Brigád (a vállalat háromszoros Kiváló brigádja cím tulajdonosa) tagjai igyekeznek minél előbb kijavítani. Mester István csoportvezető sebészeti vágókészülék javítását végzi. —Bencze— Tv-lánccal belgyógyászati képerősítő berendezést szerelnek a salgótarjáni kórházban. Egy em. @45 elárusít A hely Korszerűbb üzletek a 1 Tavaly áprilisban a SZÖ- VOSZ elnöksége hároméves programot hirdetett a kistelepülések kiskereskedelmi hálózatának és felvásárlótelepeinek rekonstrukciójára. Az első esztendő tapasztalatait nemrégiben értékelték. Megállapították: összességében kedvezőek a tapasztalatok, , időarányosan teljesültek a legfőbb célok. Az áfészek egy esztendő alatt 483 kisközségben és tanyán, összesen 645 üzletet és telepet újítottak fel, illetve korszerűsítettek. Ebből 391 napicikküzlet, 183 vendéglátó- egység, 23 tüzelőanyag-telep, 48 pedig felvásárlótelep. KULTURÁLTABB KÖRÜLMÉNYEK Az érintett települések kereskedelmi és vendéglátóipari alapterületét 10,9 százalékkal növelték. Az üzletek nagy hányadában új, vagy felújított berendezéseket helyeztek el, javították a szolgáltatások színvonalát, bővítették a hűtőkapacitást. Számottevően jobbá, kulturáltabbá tették a vásárlási és e munkakörülményeket. A felújított üzletek 35 százalékában korszerűsítették a technológiát, és 28 százalékban új kiszolgálási formát vezetlek be. vítését, melegkonyhás üzletek kialakítását és mozgóboltok beszerzését lehetett ilyen címen elszámolni. KÖZPONTI TÁMOGATÁSSAL A fogyasztási szövetkezeti tagok, a lakosság és a helyi szervek kedvezően fogadták a hároméves programot, és annak első évi, kézzelfogható eredményeit • is. A tagok és a társszervek a rekonstrukcióhoz — főként a bővítésekhez — nagy értékű társadalmi munkával is hozzájárultak. A megyei szövetségek is eredményesen dolgoztak, többségük jó színvonalú, sokoldalú szakmai segítséget nyújtott a szövetkezeteknek, a program időarányos végrehajtásához. Fontos szerepük volt abban is, hogy a helyi szervek, társadalompolitikai súlyának megfelelően értékelik azt a munkát, amit a kistelepüléseken élők létfeltételeinek javításáért végeztek az áfészek. A SZÖVOSZ és a Pénzügyminisztérium megállapodott a hároméves rekonstrukció folytatásához szükséges központi támogatás ösz- szegében. A SZÖVOSZ-nál kezelt központi támogatási alapból az idén 200, a harmadik évben pedig, vagyis jövőre 230 millió forint fordítható erre a célra. A program keretében megvalósuló beruházásjellegű fejlesztés felhalmozási adóját indokolt esetben átvállalhatja az áfé- szektől a SZÖVOSZ. Ez az összeg 20 millió forintot jelent. FOLYTATJÁK A PROGRAMOT Az áfészek, a tavalyi tapasztalatokat hasznosítva folytatják tovább a hároméves- program végrehajtását. Arra törekszenek, hogy a munka szervezettebbé tételével, takarékos megoldások széles körű alkalmazásával, házilagos kivitelezéssel és jobb együttműködéssel, minél eredményesebben hasznosítsák a rendelkezésükre álló anyagiakat. A múlt évben ismét bebizonyosodott, hogy a szövetkezeti összefogás erejével, lényegesen javítani lehet az aprófalvakban és tanyákon élő emberek vásárlási körülményein, kereskedelmi ellátásán. Vagyis tettekkel lehet hozzájárulni ahhoz, hogy a kistelepülések nénes- ségmesta.rtö ereje valóban erősödjék. Sz. E. Kisiparosok a jelöltei« között Kelten a kilences kerületből A tanácstagi választási listára Balassagyarmat kilences választókerületében két kisiparos neve került föl.- Békési János műikőkészítőé és Urbán Ottó épület- és bútorasztalosé. Békési János harminchat éves, erős alkatú fiatalember, szülőfaluja Kétbodony. Most Balassagyarmaton a Baltik Frigyes utcában lakik. Kora délelőtt, a tűző nap elől az árnyékba húzódva éppen dolgozik, kicsit furcsállja is. hogy valaki dologidőben ráér... — Megmondom őszintén, meglepett a dolog, amikor a tanácstól fölkerestek az ajánlattal. öt éve élek még csak itt. a városban nem sokan ismerhetnek, jobban csak a környékbeliek. Ezért lepett meg. A fiatalember lakatosszakmát tanult, de hamarosan egy műkökészítő kisiparos vette a szárnya alá. akinél a szakmai ismereteket elmélyítette, maid papírt is szerzett a tudás igazolására. Eleinte másodállásban-mellékfoglalko- zásban váltotta ki a kisipart, de mint mondja, azt nem lehetett erővel bírni: — Napi nyolc-tíz órát dolgoztam a vegyesioarnál, azután nyomás neki itthon a megrendeléseknek... Kiváltottam hát az ipart Tizenkét éve nős — fel esése a Magvar Nemzeti Bank helyi fiókjában dolgozik —, két fiút nevelnek. Házukon látszik a friss ..település” — belül már többnyire minden a helyén, kívül a bővítés — most előszoba — még nincs vakolva, nem jutott' rá idő sem, forint sem. — Sók mindent hall ágért az ember az utcán, piacon járva, az emberek beszélnek. Persze, magam is tapasztalom a környék gondjait. — Van belőlük? — Akad — mondja komótosan, lassan. — Nagyon rossz itt az út. Hiányzik a csatorna is, mi épp egy olyan zugban élünk, amit elkerült a szennyvízgyűjtő, pedig kéne nagyon. Szerencsétlenségünkre ide hordja a szél a környék porát, szemetjét, a köztisztasági alkalmazottak pedig ritkán jutnak el ide... — Ha megválasztják tanácstagnak? — Én napközben dolgozom, este lenne időm a közös ügyekkel foglalkozni. Az emberék akkor érnek rá inkább egyébként is. Ha megválasztanak. — Milyen esélyeket érez? — Urbán Ottó idősebb, tapasztaltabb. ismertebb. Ez mellette szól mindenképpen. — És ha mégis maga mellett voksolnak? Van már programja? — A fölsorolt gondok mihamarabbi megoldása. X Urbán Ottó ötvenöt esztendős, épület- és bútorasztalos, régi stílusú háza a Kossuth utcában. Udvarában hátul a műhely, ahol „békebeli” tölgyajtók mutatják szép formájukat. (Az áruk is szép, kétségtelen.) A halban, ahol beszélgetünk, a citrom- , és narancsfa tucatnyi termése lóg a fejünk fölött, „ök” a régi szenvedély. — Ipolyvecéről indultunk négyen testvérek — mondja a huszonhét esztendeje mesteri címet szerzett szakember. — Én a gimnáziumig jutottam, aztán szakmát tanultam. Huszonnyolc éve vagyok a magam ura. A felesége után költözött Balassagyarmatra 1954-ben. Az asszony ma is a gyógyszertári központban dolgozik — hűséges fajta mindenképp: első munkahelyül választotta • a központot, azóta sem hagyta el. — Nem volt könnyű iparosnak lenni azokban az időkben. A legnagyobb gondot az anyag- beszerzés okozta. Képzelje el, hogy negyedévre negyed köbméter faanyagot utaltak ki. Megcsinálhattam belőle két ajtót? Hát mi az? A nehéz időket könnyebbek: követték, az ipar is föllendült. Igaz, a környéken kevesebb a megrendelő, viszont Budapesttől Hevesig és onnan még tovább sokan keresik éppen Urbán Ottót. Maga tervezi.sokszor az egyedi kívánságok rajzait, amit aztán anyagba önt. A fa, a fa — hát arról szépen tud beszélni. Szerelme. Élt benne a vágy azért, hogy diplomát szerezzen. de ma már megbékélt azzal, hogy mestere szakmájának. örömét leli a munkában. A diplomát pedig olvasással, utazással, művelődéssel pótolja. — Két gyerekünk közül a nagyobbik lányunk harmadéves gyógyszerészhallgató, fiunk az idén másodszor próbálkozik a tanárképző főiskolával. Cserhátsurányban tanít képesítés nélkül. Egyenesbe jöttünk szépen. Ha azt mondtam az előbb, hogy korábban nem volt anyag, akkor most azt mondhatom: bőven van! Ott tartunk. nagyjából, ahol kell. A kisipar azokat a kívánságokat teljesíti, ami a nagyiparnak n°m gazdaságos, nem célszerű. Én el sem tudnám képzelni, hogy éveken át egyforma dolgokat készítsek. — A. jelölés? — Megtisztelő. Vannal« gondjai a területnek, de ezekről minek beszéljek most ? Majd akkor lesz értelme, ha netán engem választanak tanácstaggá. — Megállapodott ember. Lesz idő a közéletre? — Lennie keli es lesz. ha kell. H. Z. MHD helyett Ganz Danubius Százötven éves a magyai hajógyártás Szeptemberben háromnapos rendezvénysorozaton, nemzetközi részvétellel konferencián és jubileumi kiállításon emlékeznek meg a magyar hajóépítés 150. évfordulójáról. A jubileum alkalmából június 1-től a Magyar Hajó- és Darugyár jogelődjének nevére, Ganz Danubiusra változtatta meg a nevét. A nagyvállalat vezetői szerint ez a név jobban tükrözi majd, hogy a gyár nemcsak hajókat és darukat állít elő, hanem külföldön keresett, más termékeket is, például konténereket és erőművi kazánokat. A hazai hajógyártást másfél évszázada az óbudai gyár létrehozása alapozta meg. Ezt Széchenyi kezdeményezte, miután nem sokkal korábban létrejött az ausztriai Duna Gőzhajózási Társaság. Ily módon a Duna menti országok közül szinte az elsők között nálunk formálódott iparággá a hajóipar. Az ezt követő évtizedekben sorra épültek fel a Duna-öböl- ben, majd a Tisza és a Balaton partján a hajóépítő üzemek. Ezek a gyárak egészen 1962—63-ig teljesen önállóan gazdálkodtak, majd egyesültek, s megalakult a Magyar Hajó- és Darugyár. Ezen a néven jegyezték be a magyar hajóépítő vállalatot, ugyanakkor a Ganz- védjegyet is használhatták napjainkig. Ezentúl a Ganz Danubius bejegyzett cégnév is. Ezt a megnevezést a múlt évszázad végén, illetve 1911—28 között már használta a hajógyár egyik-másik jogeődje. Az áfészek a rekonstrukcióhoz eddig 309 millió forintot használtak fel. Ennek a legnagyobb részét — 129,3 millió forintot maguk az áfészek adták, saját forrásaikból. Valamivel kevesebbet, 120 milliót tesz ki a.z az összeg, amit — pályázat alapján — a SZÖVOSZ bocsátott rendelkezésükre Nógrád megyében is, a fogyasztási szövetkezetek által képzett kölcsönös támogatási alapból. Célrészjegyként 31,5 millió forintot fizettek be a szóban forgó települések áfésztagjai. Mindemellett 14.1 millió forintot folyósítottak az üzletek felújítására az áfészek megyei szövetségei, szintén a szövetkezetek által létrehozott alapból, s ugyanekkora összeggel járultak hozzá a rekonstrukcióhoz a tanácsok. A Pénzügyminisztérium — a SZÖVOSZ javaslatára — hozzájárult ahhoz, hogy a program keretében 12,6 millió forint értékű beruházást fenntartási költségként számolhassanak el az áfészek. Elsősorban a korábban más rendeltetésű épületek kereskedelmi célra való hasznosításén, s toatőkapatótásbő-. Szinte nem telik el nap, hogy ilyen vagy olyan formában ne hallatna magáról a VIT. Itt van például az a nevezetes VIT-vágta, amely fiatalok tömegeit mozgósította, s tartja lázban még ma is. Vagy például a VIT- munkaversenyek... De mi köze a VIT-hez annak a hét fiatal, pajkos lánynak, akikre az ELZETT Művek szécsényi gyárának szereldéjében bukkantunk? Vidáman összekacsintanak: — Azonnal eláruljuk, mi vagyunk a VIT brigád. — Már elnézést, miért éppen heten, mint a gonoszok? — Az egész az ugróken- gyeles lakattal kezdődött... _ 7 — Ezt aa'Tij terméket gyárunkban tavaly kezdtük gyártani, s mivel egészen más szerkezetű, felépítésű mint az eddigi lakatok, hát nekiindultunk Pestre. Nem világot látni, hanem betanulni a szerelését — meséli Radvánszky Judit, a brigád helyettes vezetője. „Mi vagyunk a VIT brigád" — No, aztán ott Pesten úgy összeszoktunk, hogy elhatároztuk, itthon brigádot alakítunk. Néhányan közülünk más kollektíva tagjai voltak, de azt tartottuk, ha már együtt dolgozunk, miért ne alkothatnánk kü- löncsapatot — folytatja a történetet Keresztúri Mária. — így aztán a hét lány összedugta a fejét, milyen nevet is válasszanak. Valakinek eszébe jutott, közeleg a Világifjúsági Találkozó; lehetnének VIT brigád. — Igen ám, de a hangzatos név önmagában kevés, tenni is kell valamit, hogy méltóak legyünk hozzá. Sokat töprengtünk, gondolkodtunk. vaiarqi nagyot, értelmeset szerettünk volna csinálni. És ekkor kapóra jött az ELZETT Művek ifjúsági parlamentje — kapcsolódik a beszélgetésbe Oláh Tünde brigádvezető —, ahol a Radváhszky felállt, és javaslatot tett, hogy gyárunkban kommunista műszakot szervezzünk, amelynek bevételéből tizennégy százalékot a VIT-alapra utalunk. — Hogyan sikerült ez az akció? — Jobban, mint gondoltuk. A gyár gazdasági és pártvezetősége támogatta a javaslatot, mi meg szerveztünk. agitáltunk. Csaknem ötszáz ember gyűlt össze a külön műszakon, tekintet nélkül korra, munkahelyre. Mert az idősebbek is megértették, hogy nekünk ez nagyon fontos. Tizennégyezer forintot sikerült elküldeni a VIT-alapra. — Visszhang? — Ez a másik, aminek nagyon örülünk. A parlamenti javaslat a visszajelzések szerint nem volt pusztába kiáltott szó. Az ELZETT több gyárában azóta csináltak hasonlót a KISZ-esek. — Azt hiszem minden fiatal álma, hogy kijuthasson a VIT-re. Ti nem forgattok a fejetekben ilyen gondolatokat? — Az álom szintjén. De ez nem keserít el minket. Igyekszünk bekapcsolódni valamennyi akcióba, ami a VIT-tel kapcsolatos. Már az is haszon, hogy régi Világifjúsági Találkozók története elevenedik meg előttünk, hogy a sok-sok olvasás, kutatómunka során tájakat, embereket ismerünk meg. A faliújságra mindig kitűzzük a VIT-es híreket, írásokat. — Egy jó brigád nem csupán a munkahelyen, de a szabad időben is összetartó. — Annak ellenére, hogy szanaszét élünk a környező I községekben, sok közös programot csinálunk. Kirándulások, vetélkedők és mindannyiunk nagy szerelme, a foci. No, nem nézni szeretjük, hanem csinálni. Olj^an focicsapatunk van, hogy megnyertük már a megyei szintű Vasas Kupát, a VIT Kupát. Hetente kétszer edzünk, rúgjuk a labdát Zsíros Zoltán vezényletével. A nevét feltétlenül írd be, mert ő csinált belőlünk focistát. Ja, még valami! Többen tanulnak közöttünk esti gimnáziumban, mert a test fejlesztése mellett a szellem csiszolása sem elhanyagolandó. — Hát ezek vagyunk mi, a VIT brigád. Semmiben sem különbözünk a többi fiataltól. Szeretjük az újat, a rendhagyót. És még valami! Szeretjük a munkahelyünket. De komolyan, nem csak úgy udvariasságból mondjuk... — ria — NÚGRAD — 1965, június 5., tzerdo 5