Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-04 / 129. szám

j Görögtűz — köszörűvel kj ­Mozgalmi eszközökkel A PARTMUNKA STÍLUSA A párt XIII. kongresszusá­nak határozatában ismételten megfogalmazódott az a köve­telmény, hogy erősítsük a pártmunka mozgalmi jellegét, szorítsuk vissza és számoljuk fel a pártmunka gyakorlatá­ban a hivatali felfogást és stílust, a formalizmust. Ro­konszenves követelmény ez, amely bizonyára minden párt­aktivista, minden kommunis­ta helyeslésével találkozik. Mégis az érzékelhető — a Központi Ellenőrző Bizottság­nak a kongresszus elé terjesz­tett jelentése szó szerint is megfogalmazta —. hogy no­ha már körülbelül egy évti­zede törekszünk e célt való­ra váltani, mégsem tudtuk a pártmunka mozgalmi jellegét a kívánt mértékben gazdagí­tani, s változatlanul sok a felesleges előírás és szabályo­zás, a bürokratikus, formális jelenség a párt életében. ÚJ KÖVETELMÉNYEK Ha egy bajt. orvosolni aka­runk, mindenekelőtt az oka­it kell felderítenünk. Nos, a szóban forgó esetben megle­hetősen összetett és ellent­mondásos a közrejátszó té­nyező sora. Ugyanis bizonyos mértékig éppen a fejlődés, az előbbre lépés erősített fel — mellékhatásként — egyes nemkívánatos jelenségeket. Másfelől nem kis részben a fejlődés következménye az is, hogy ma kevésbé érzünk el- tűrhetőnek. elfogadhatónak némely negatív vonást a párt-munkában, mint ahogy régebben éreztük. Ez érthe­tően felerősíti a változtatás igényét. Társadalmi életünkben ma */. egyik legjelentősebb és leginkább kitapintható folya­mat a szocialista demokrácia kiszélesedése, valóságos érvé­nyesülése, a helyi szervek, a vállalatok, intézmények ön­állóságának fokozódása és döntési jogkörük kibővülése, a közügyekben részt vevők számának gyarapodása, a részvétel minőségének fejlő­dése. Ez a folyamat, a párt­munkában is új követelmé- nyeket támasztott és támaszt. Ilyen követelmény, hogy a pártszervezetek a helyi dön­téseknek hozzáértő részeset legyenek, s ne csak politikai felelősséggel, de az ügy ér­demi részét illetően elmélyült alapossággal, mondhatnánk szakszerűséggel munkálják ki állásfoglalásukat. Ez, a tö­rekvés azonban helyenként eddig olykor túlzásokba tor­kollott: a politikai megköze­lítést elhomályosították a szakmai szempontok, az ele­ven. meggyőző és szervező munkától pedig elvonták az erőt a buzgó adminisztrálga- tások. Ráadásul némely alap- szervezetben úgy gondollak: munkájuk altól lesz maga­sabb színvonalú.'ha mechani­kusan a magasabb szinten helyénvaló munkamódszere­ket utánozzák. Ennek kö­vetkeztében azután olvan munkaformákat igyekez­tek meghonosítani, amelyeket egy irányító pártbizottság si­kerrel alkalmazhat, de egy alapszerv.ezet munkáját jobbá nem., csupán bürokratikussá tehetik. ÉRDEMI VITÁKAT! Persze, ne hallgassunk az irányítás felelősségéről sem, hiszen — a pártkongresszu­son is bírált — túlzott szabá­lyozás a dolog jellegéből adó­dóan magasabbról indult ki. „lent” legfeljebb még megtol- dották. Így szaporodtak el azután a formális, csupán a „rend kedvéért” megtartott pártrendezvények, duzzadt a papírtenger, s gyengült meg több helyütt a készség az eleven politizálásra. Az utóbbi évek azonban nemcsak szaporították, erősí­tették ezeket a jelenségeket, hanem érzékenyebbé is tet­tek bennünket irántuk, fogé­konyabbá a formális, bürok­ratikus jelenségek káros ki­hatásainak felismerésére. A helyi önállóság fokozódása ugyanis együtt jár a dönté­sek meghozatalában részt ve­vők körének kiszélesedésével, az érdekek és az azokat ki­fejező vélemények nyíltabb és világosabb megfogalmazá­sával. Egyre kevésbé vezet­het célhoz, ha a pártszerve­zet megelégszik a nézeteknek a vezetők irodáiban történő egyeztetésével. Nem elégsé­ges a tanácselnökkel, az igaz­gatóval, a szakszervezeti tit­kárral egyetértésre jutni: a tanács, a vállalati tanács, a bizalmitestület tagjainak ál­lásfoglalására is hatni kell. s ehhez a politikai, mozgalmi eszközök a legmegfelelőbbek. S nem is elég hozzá egy-két pártvezető: ehhez a pártakti­visták, a párttagok széles tá­borát kell felsorakoztatni. A választók, a vállalati dolgo­zók. a szakszervezeti tagok meagyőződéséhez és vélemé­nyük kikéréséhez, a kétirá­nyú, széles körű eszmecserék­hez pedig a teljes párttag­ság közreműködése szükséges. Ez viszont csak Úgy lehetsé­ges. ha a pártszervezeten' be­lül is folvamatosan tisztázód­nak a vitatott kérdések, ha a pártfórumok minden hoz­záértő bekapcsolásával tar­tott érdemi vitáiban formá­lódik ki a közös álláspont. A már bevezetett, vagy rö­videsen életbe lépő intézke­dések a társadalmi élet szá­mos területén növelik a va­lóságos, érdemi demokratiz­must, az érdekek és vélemé­nyek összevetését, olykor ösz- szecsapását. Ez a folyamat nem nélkülözheti a tudatos politikai irányítást, s erre — politikai rendszerünk lénye­géből adódóan — a párt hi­vatott. Jól orientálni, befo­lyásolni, irányítani azonban ezt a folyamatot csak politi­kai, mozgalmi eszközökkel le­het. Kell az elmélyült és szakszerű elemzés, de nem önmagáért, hanem a közös állásfoglalás kialakításának szolgálatában. Kellenek a ren­dezvények, gyűlések, de té­makörüket ne a gépies rutin diktálja, hanem az élet által felvetett problémák, s ne csak tájékoztatás történjék ott, hanem legyen mód a kollektíva tapasztalatait ösz- szegező érdemi döntésekre. Kellenek a vezetők megbe­szélései és megállapodásai, de ezek ne akarják helyettesíte­ni a kommunisták meggyőző munkáját, a dolgozókkal Való- együttes gondolkodást. Konk­rétnak lenni, de óvakodni a részletekbe való aprólékos belemerüléslől, hozzáértőnek lenni, de a szakmai kérdése­ket emberi oldalról megköze­lítve — az élet ma ilyen stí­lust igényel a pártmunkában is. S pei'sze — nem kevésbé — azt is, hogy a politizálás ne váljék véget nem érő szó- fecsérléssé, hanem az embe­rek jó érzékkel kiprovokált kezdeményezéseinek eredmé­nyei az emberek termékeny cselekvéseiben öltsenek testet. Tanfics ub-k tdrgyaltäk Salgótarján: egy középiskola munkája Szécsény: gyámügy — Rétság: adópolitika Bátonyterenye: a párthatározat tanácsi teendői A nyolcadik os/.lály elvég­zése után szerettem volna szakmát tanulni. Jöttek to­borozni a szülőfalumba, ács-, kőműves- és szerkezetlakatos- szakmák közül lehetett vá­lasztani. Nekem a kőnél, be­tonnál vagy vasnál jobban tetszett a fa. így lettem ács. Az 1950-es évek elején volt tanuló .a megyei építőipari vállalatnál Zagyi József. Az 50-es éveket itt dolgozta vé­gig. aztán más munkahelyen volt. de 1968-ban ismét a Nóg- rád Megyei Állami Építőipari Vállalatinál találta meg a ked­vére való ácsmunkát. Mert szereti a munkáját, — Jóleső érzés az. ha ráné­zek például itt Salgótarján­ban a mozira vagy múzeum­ra. és tudom, elmondhatom, hogy ez az én irányításommal készült. Az állványozáshoz, zsaluzáshoz nem készülnek rajzóik, a betonszerkezeti raj­zokhoz fejben kell megtervez­nünk. kigondolnunk, hogyan kell hozzá zsaluzni. Az új Salgótarjáni Városi Tanács építkezésénél beszél­getünk. járjuk körbe a mun­kahelyet. Fenn a harmadik szinten félkör alakban felfelé futó zisaludesxkák pedáns rendje mutatja.az ácsok szak­értelmét. Azt mondja Zagyi József, hogy már a zsaluzás­nál lehet látni, mi lesz az épületből. — Itt a tanácsterem székso­rai lesznek majd félkörben. Szép az az ácsmunkában, ami­kor sok az íves rész. Az egy­hangú. megszokott zsaluzás után ea igényibe veeaa az em­NÖGRAD — 1985. júniusi* kedd 3 Már az elkövetkezendő esz­tendők tennivalóiról esett szó Salgótarján tanácsának vég­rehajtó bizottsági ülésén teg­nap délután. A helyi ingatlan- kezelő vállalat előterjesztet­te azoknak a lakóházadnak a címjegyzékét, amelyeket a hetedik ötéves terv ideje alatt javítani-fölújítani szán­dékoznak. A korábban épült lakóházak fölújításában, kor­szerűsítésében némi elmara­dás mutatkozik a megyeszék­helyen. öt év alatt az 1955-ig épültek közül 379 lakást és kilenc egyéb bérleményt ala­kítanak a kor követelmé­nyeihez, meglehetősen nagy költséggel számolva egy négy­zetméter rendbetételekor. A hetedik ötéves tervben a jog­szabály szerinti három évtize­denként előírt fölújítás 544 lakást és 24 egyéb épületet érint majd. Részleges fölújí­tás 609 lakást és 49 egyéb bérlemény esetében valósul meg ez idő alatt. Mindez ösz- szesen több, mint 314 millió forintot emészt majd föl. A végrehajtó bizottság el­fogadta 241 lakás elidegení­tésének javaslatát, azaz ennyi állami lakást vásárolhatnak meg Salgótarjánban a korábbi bérlők. Beszámolt a testület­nek a Stromfeld Aurél szak- középiskola munkájáról az in­tézmény igazgatója, majd a vásárcsarnok vezetője beszélt az ott folyó munkáról. Sor került — egyebek között — a népi ellenőrzési bizottság tag­jainak megválasztására: őket a választások után az új ta­nács alakuló ülésén „iktatja” hivatalba. Szécsénvben legutóbb öt esz­tendeje tárgyalta a végrehaj­tó bizottság a gyámügyi szak- igazgatási feladatok ellátását. Tegnapi ülésükön ismét er­ről esett szó, különös figyel­met szentelve a -gyermek- és ifjúságvédelemnek. A határo­zatban is rögzítették: az el­múlt esztendőkben megsza­porodott a nagy körültekintést és tapintatot igénylő gyám­ügyek száma a városi jogú nagyközség közigazgatási te­rületén, de a tanácsi dolgo­zók törvényesen, jó színvo­nalon végzik nehéz munkáju­kat. Döntöttek abban is, hogy az ifjúságvédelmi albizottsá­got hamarosan ismét létre kell hozni. A sportkör munkájáról az elnök beszámolóját vitatták meg. Rétságon a tanácselnök be­számolt a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, majd az adópolitika helyi ér­vényesüléséről hallgattak meg előterjesztést a végrehajtó bizottság tagjai. Két okból is érdekes volt' ez a napirend, hiszen az adóbevételek jelen­tősége megnövekedett a ta­nácsi költségvetés finanszíro­zásában, az ebből származó többletbevétel „helyben ma­rad”. Másrészt Rétság köz- igazgatási területén 1826 adózót tartanak nyilván, te­hát a lakosságnak közel fele érintett — így az adózás vál­tozásai az emberek hangula­tát befolyásolják. Szükséges az ellenőrzés javítása, de az adózás tervszerűbb és idő­arányos beszedése is — ál­lapították meg Rétságon. Ä végrehajtó bizottság tájéko­zódott az OTP-fiók szolgál­tatásairól, döntöttek a tavalyi pénzmaradvány fölosztásáról is. Bátonyterenyén ez év feb­ruárjában tartották a terüle­ti pártértekezletet, ahol mély­rehatóan elemezték a hatodik ötéves terv társadalompoliti­kai célkitűzéseinek végrehaj­tását, számon tartva a hiá­nyosságokat, feszültségeket — meghatározva a további teendőket. A pártértekezlet határozatainak szellemében rangsorolták tegnap a tanács végrehajtó bizottságának ülé­sén a tanácsi feladatokat, meg­határozták az elkövetkezendő esztendők munkáját. A Nóg- rád Megyei Sütőipari Válla­lat igazgatója a vonzáskörzet kenyérrel és péksüteménnyel váló ellátottságát szemléltet­te. de beszélt a fejlesztés le­hetőségeiről is. Itt is javasla­tot tettek a NEB tagjaira, s határoztak a tavalyi pénzma­radvány fölosztásáról. Szellemvonat „Szellemvonatként” közle­kedik valahol a Szovjetunió­ban immár két éve egy hu- szonynyole vagonból álló sze­relvény. így kell lennie leg­alábbis, hiszen mint arról a Pravda beszámol, a szerel­vényt 1983. június 24-én in­dították útjára, s mind ez ide­ig nem érkezett meg sem ren­deltetési helyére, sem másho­vá. A történet hátterében az áll, hogy míg a szovjet sze­mélyszállító vonatok köz- megelégedésre rendkívül pon­tosak, a teherszállításban ko­moly fennakadások fordulnak elő, amelyek oka ennek a szál­lítási ágazatnak a rendkívüli méreteiben és forgalmában keresendő. A szovjet vasúti te­herszállítás a világ vasúti te­herforgalmának felét bonyo­lítja le, s évente 10,5 millió tonna teheráfut szállít. Csak­is ilyen forgalom mellett for­dulhatott elő az eset, amelyről vasárnapi számában adott hírt a Pravda. A „szellemvonat” huszonnyolc vagonját a ro- vényki területen fekvő kavics- üzemből indították útnak a brjanszki 'területen található Szuzemka város felé. A sze­relvény közel két éve „el­tűnt”, s a felkutatására tett kísérletek eddig nem sikerül­tek. Amikor a szerelvényről ki­derült, hogy nem érkezett meg, a kavicsüzem vezetője levélben fordult a moszkvai vasúti felügyelőséghez, ahon­nan azt a választ kapta, högy a szerelvény nem haladt át a felügyelőség hatáskörébe tartozó állomásokon. Az lllllllllllllllllllimillllllllllllllllllliiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiii üzemvezető nem keseredett el, hanem érdeklődött a délnyu­gati vasúti felügyelőségnél is. Itt közölték, hogy a belorusz vasutakhoz irányították át a vagonokat. A belorusz fő­városból is gyorsan megérke­zett a válasz: a szerelvényt átirányították a moszkvai vas­utakhoz. A kör bezárult. Végső reményként fordult az üzemvezető a közlekedési minisztériumnak a teheráruk felkutatásával foglalkozó köz­ponti részlegéhez. Itt azon­ban kiderült, hogy nincs mit tenni: a dokumentumokat csak egy éven át őrzik meg. Ha pedig papír nincs, akkor vonat sincs — állapítja meg a Pravda tárcaírója nem túl átlátszóan célozva arra, hogy a „szellemvonatok” keletke­zéséhez azért jó adag bürok­rácia is kell. iiiiiiimiuimtiiiimiiiiKiiiiiimmiiimiiiiitimiiiiB Am äcsbrigäd wezetöje Szeretem, ami fejtörő bér tudását. De. hát. -ez a jó. Mert — mint szokták monda­ni — gyakorlat teszi a mes­tert. Szeretem ebben, ami fej­törő: minden órábah más­más megoldást keresni. Oda kell figyelni a zsaluzásnál, hiszen jönnek utánunk a vil­lanyszerelők, vasasok, kőmű­vesek, ők is minősítik a mun­kát.. • Tizennyolc tagú az az ács­brigád, amelynek vezetője az építkezésnél Zagyi , József. Többször kapott Kiváló dol­gozó kitüntetést, Kiváló Mun­káért miniszteri dicséretben részesült, s most az építők napján ismét e kitüntető cí­met kapta, • — Két brigádot vontak össze erre a munkáira. A má­sik brigádnak Gömbicz Sán­dor a vezetője. Mestere a szakmájának. Már akkor is itt volt, amikor én a vállalat­hoz kerültem, sokat tanultam tőle. Jövő évben nyugdíjba megy... Mátraszőlősi születésű Za­gyi József. Csakúgy, mint Gömbicz Sándor és a brigád jó harmada is Mátraszőlőst mondhatja szülő- vagy lakó­helyének! Több mint harminc eve három társával innen in« dúlt ő is az ácsszakmába. És velük együtt a szerszámok. Mert „szerszámos'’ emberek ma is az ácsok: a szekerce, a kisí űrész, a collstok és az ács­ceruza saját szerszámként jön- megy velük egyik építkezés­ről a másikra. A villany-, a szalag- és V körfűrész már a vállalat gépei, és azt mond­ják a daru van még nagy se­gítségükre az ácsoknak. — Nem egy emberrel már régebb óta együtt dolgozom. Közösen beszélünk meg egy- egy feladatot, s kikombinál­juk, hogyan kellene a zsalu­zást. állványozást megoldani. Jói kijövök én a brigáddá!: ők is tudják, én is. azért va­gyunk itt, hogy dolgozzunk. S csak annyi megbecsülést vá­róik, amennyit en adok más­nak. A_ fiatalok? Tavaly tíz ácslanuló szabadult a válla­latnál és most csak egy van itt közülük nálunk. A brigád- tagok zöme középkorú ács sza kmun kás. Zagyi József 49 éves. ióke- délvű ember. Tizenöt éves ko­rától sok telet és nyarat meg­ért már az építőiparban, a szabad levegőn végzett mun­kán. Télen-nyáron kinti munka az ácsé. Cserzett, bar­na arca muiatia. — Bizony, a hidegben vár­juk a jó időt. De dolgozunk télen is. úgy keif ilyenkor nekioltözni. hogy ne fázzon es ne is izzadjon az ember. Kérdezem tőle, mit csinál szabad idejében. Azt mondja, ezt is, azt is, a ház, körül mindig van tennivaló. Hét éve Rónabányán lakik és há­rom éve a helyi népfront el­nöke. Társadalmi munka szer­vezése is leköti olykor idejét, június nyolcadikén pedig majd a szavazatszedő bizott­ságban láthatják őt a róna­bányai választók.' De előbb még az építők napját ünnepelte meg. S Kisér visszafelé az építke­zésről. Jövünk felfelé a mo­zi mögötti lépcsőn. A félkör alakú szélesedő lépcsőfokok láttán megjegyzi. — Ezt egy fiatal bujáid ács szakmunkás zsaluzta. Ak­koriban lett szakmunkás, akar­tam irányítani, azt mondja erre, majd akkor szóljon, Jó­zsi bácsi, ha rosszul csiná­lom. Nem volt abban semmi baj. Ügyes kezű fiú volt. Az­óta itthagyott bennünket.. Az építők vannak már bi-' zony mindig Zagyi József fe­jében. Nemcsak egy évben: egyszer, ünnepnaojukkor. Zsély András 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom