Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-24 / 146. szám

Hétfői magazin... Hétfői magazin... Hétfői magazin. Ismerőstől ismerősig Csak a nevetésük különbözik Azon a napon egy korty al­koholt sem fogyasztottam. Mégis, amikor megláttam a leendő riportalanyomat, ké­telkedni kezdtem maimban, mert két egyforma, szőke, kék szemű kisfiú állt előttem. A megszokott egy riportalany­ból így lett most kettő. Ho- lecz Edvárd és Krisztián ugyanis ikrek, mind a ketten a Mártírok Üti Lovász József Általános Iskolába járnak. — Megszoktátok viccelni környezeteteket egyformaságo­tokkal ? — Csak az téveszt össze minket, aki nem ismer. A bá­tyámnak egyébként más a ne­vetése, mint nekem —mond­ta Krisztián. — Mennyivel vagy idő­sebb? — fordultam Edvárd felé. — Nyolc perccel. — Jelent ez valami előnyt? — Nem. Tanulmányi ered­ményünk is teljesen egvfor- ma, bizonyítványunk túlnyo­mó része ötös„ még ha egyes jegyekben különbözünk is. Én például jobban szeretem és tudom a matekot, Krisztián pedig a magyart. — Hallottam már iker test­vérekről különböző kis törté­neteket, hogy egymás helyett feleltek... — Nem egymás mellett ta­nulunk az iskolában. Év ele­jén megmondtuk a tanárnőnk­nek, hogy melvikünk hol ül, nehogy összetévesszen ben­nünket! — Sohasem cseréltetek még beivel, egy-egy felelés alkal­mával? — Nem, mert aki minden nap lát, nem kever össze min­ket! Annak ellenére sem, hogy egyforma ruhában já- ruhk. összeszedtem minden meg­figyelőképességemet, de beval­lom, ezután is csak arról tudtam megkülönböztetni a két fiút, hogy Krisztián bal, Edvárd pedig jobb felől ült, középen a két évvel idősebb Rihárd foglalt helyet. —' Rihárd a legsikeresebb sportoló hármunk közül, neki komoly, eredményei is vannak. A felszabadulási ‘ futóverse­nyen — 17 kilométeres távon •— a felnőtt korcsoportban in­dult és az ötödik helyezést érte el. Mindannyian nagyon büszkék voltunk rá — húzta ki magát Edvárd. — Ti mit sportoltok? — fordultam ismét az ikrek fe­lé. — Futunk, atlétizálunk. Az fecsém jobban versenyzik rö­vid távon, nekem viszont a hosszútávfutás megy jobban — magyarázta Edvárd. — Ha meanőttök szeretné­tek közös pályára lépni? — Nem gondolkoztam még fccMoolyaa azon, hogy. mi aka­rok lenni, ha nagy leszek. A bátyám sem döntött még e kérdés felől. Nagyon szere­tem az állatokat. Szinte már minden volt otthon: kutva, papagáj, tengerimalac. Le­het. hogy állatorvos leszek, de ez még nem biztos — gondol­kozott el Krisztián. — Előfordult már olyan, hogy nem volt teljes az egyet­értés? — Hát ... — nevetett a két fiú. — összeverekedünk né­ha. de csak játékból! Hanem tudunk megegyezni, Rihárd lép közbe. Ha pedig ő is be­áll egy kis csihi-puhira, és már túl hangosak vagvunk, édesapánk tesz igazságot, de főleg rendet, közöttünk — mesélte Edvárd. — Kiről szóljon a legköze­lebbi Ismerőstől ismerősig ro­vat? — A Bruce Lee-ről! — kia­bálták egyszerre. — Láttam már róla video­filmét, de ő, Japán karate­mestere, a felkelő nap orszá­ga meglehetősen messze van innen, és úgy tudom, hogy egv-két éve meghalt. Végül is hosszas tanakodás után megegyeztek abban, hogy egy hét múlva Nógrád megye egyik részéről szeret­nének olvasni. Kilenc team dolgozik Fejlesztés a termelőszövetkezetben A kiváló termelőszövetke­zet címet elnyert Karancsla- pujtői Karancs Termelőszö­vetkezet különös gondot for­dít a folyamatos műszaki­technológiai fejlesztésre. A cél érdekében kilenc fejlesz­tési csoportot hoztak létre. Egy-egy csoport dolgozik pél­dául a közös gazdaságban és körzetében, valamint a ház­táji és kisgazdaságokban ter­mesztett gyümölcs legjobb és leghatékonyabb feldolgozá­sán. a Nógrádban fakadó gyógyhatású ásványvizek hasznosításán. Egy team a folyékony műtrágya helyi előállításának és kiszórásá­nak módján munkálkodik: a megoldás előrehaladott voltát tükrözi, hogy a jövő év már­ciusában már folyékony mű­trágyát szórnak ki a ka- rancs-völgyi tsz szántóin, ami lényegesen megjavítja a mű­trágyák hasznosulását, a művelet. költségeit pedig csökkenti. Külön csoport tevékenyke­dik azon. miként lehet a ter­melőszövetkezet meglevő szá­mítógépeinek alkalmazási körét kiszélesíteni, a többi között például a technológiai optimumok beprogramozásá­val. Fejlesztési csoport fog­lalkozik az Agrofa fafeldol­gozó üzemben keletkező fa­hulladék hasznosításán. Fi­gyelmet érdemel az elektro­nikai társtevékenység megte­remtésére irányuló team­munka. A tsz vezetősége e csoport elé azt a célt tűzte, dolgozzon ki pályázatot cé­gek, csoportok, magánosok részvételére. A pályázati ja­vaslatok közül a leghasznál- hatóbbat ötvenezer forinttal jutalmazzák: az összeg negy­ven százalékát a javaslat be­vezetésekor, fennmaradó hat­van százalékát egy év múlva fizetik ki, amennyiben a be­vezetett javaslat legalább öt százalék nyereséget hoz. A célkitűzés szerint az elektro­nikai társtevékenységnek korszerű terméket kell gyár­tania: megvalósításra a kö­zös gazdaság két év alatt húszmillió forintot kíván köl­teni. A fejlesztési csoportok munkájának húzóereje, hogy a külső szakemberek — főis­kolát. tudományos intézetek szaktanácsadói — mellett a csoportok tagjai közt okvet­len szerepelnie kell a javas­lat jövendő helyi végrehaj­tóinak, megvalósítóinak is. Vizsga­előadás Ezen a héten tartották az Állami Balett Intézet növen­dékeinek vizsgaelőadását a Magyar Állami Operaház­ban. Kilenc ifjú balettmű­vész. hat lány és három fiú táncos — Sebestyén Katalin, Liszt-díjas balettmester osz­tálya — feleit« be a kilence­dik tanévet M Intézetben. Az ez Idő alatt, elsajátított tech­nikai tudásukról s előadó­művészi tehetségükről ad­tak számot a vizsgaelőadá­son. Vankó Magdolna Korgó gyomorral kanyarod­tunk a kisváros főterére. Valamit ennünk kell, ez így nem mehet tovább, reggel óta megszakítás nélkül úton va­gyunk, se reggeli, se ebéd, se egy ital, vagy pláne kávé! — hát szóval, nem. lehet túlzásba vinni az utazást sem. Mert az utazó sínyli meg, és ak­kor meg már mit ér az uta­zás maga? Letekertem az ab­lakot (nem kellett nagyon te­kerni, érintésre, mint a nyak­tiló, lehullott magától) és megszólítottam az első bá- mész helybelit; „hol lehet itt enni?” — Jó felé van az orruk... Menjenek csak tovább itt a tér szélén, ott Park Szálló, a földszinten az étterem, a resti — válaszolta a bölcs öreg. Mentünk még egy sort. Bent az étteremben kellemes hűvösben aztán annak rendje- módja szerint befaltunk va­lami ebédfélét. Jómagam mel­lőztem a salátát, mert olyan látványt és illatot nyújtott, mint ami már állt néhány hetet egy eceteshordóban. Azt nem állítom, hogy rossz lett volna. Kevesen voltak a kora délutáni órában, ittunk még egy ásványvizet és egy kávénak elszámolt valamit, szóbaelegyedtünk a szép pin- eérnővel ta mása!í» as elinti­Árion 15 A Corvina Kiadó ősszel a Budapesten megrendezendő európai kulturális fórum alkalmából ismét megjelente­ti nemzetközi, költői alma- nachját, az Ariont. A kiad­vány 1966-ban látott először napvilágot, s immár a 15. száma jut el az olvasókhoz. Az Árion legújabb száma bő válogatást közöl idegen nyelveken a magyar költé­szet 1970—1984. közötti idő­szakából. Több mint ötven kortárs magyar lírikus alko­tásait neves európai költők fordították nagy világnyel­vekre. Az antológiához Kö- peczi Béla művelődési mi­niszter írt bevezetőt. A ki­adványban számos, a magyar költészettel kapcsolatos írás is helyet kapott-. Közreadják például Bruce Berlind ame­rikai költő „FuLbright-ösztön- díjjal a magyar költészet kö­rül” című írását. George Baal, Déry Tibor „Az óriás­csecsemő” című drámájának francia fordítója Déry szür­realista munkája és Madách „Az ember tragédiája" kap­csolatáról írt tanulmányt.. A kötetben külföldi írók. köl­tők és kritikusok több olyan tanulmányát és cikkét köz­ük. amelyben a szerzők a költészet aktuális kérdéseit elemzik az egyes nemzeti iro­dalmak, illetve a világiroda­lom szemszögéből. A Somlyó György szerkesz­tette kiadványban Kosztolá­nyi Dezsőnek több . nyelvre lefordított verseivel és pró­zai írásaival emlékeznek meg a költő születésének 100. évfordulójáról. (MTI) Zenés h él fok a téren Nem egészen hagyományok nélkül való vállalkozás Salgó­tarjánban a Zenés héttők ren­dezvénysorozat a József Attila Városi-Megyei Művelődési Köz­pont előtti téren. Néhány év­vel ezelőtt az intézmény belső udvarában rendezték meg a kifejezetten szórakoztató célzatú hangversenyeket, hogy mozgal­masabbá tegyék az eseménytelen nyári hónapokat. Augusztus végéig minden hét­fő délutánra jut egy zenés ese­mény a Tanácsköztársaság té­ren. A tervek szerint közönség elé lép a Bányász fúvószenekar, júliusban az ismét együtt mu­zsikáló Front együttes, a Zalka Máté Katonai Főiskola férfi­kara. A közelmúltban alakul! Koncert fúvószenekar a szabad­téri szoborkiállítás alkalmából ad koncertet. Bemutatkoznak egy hétfői napon a salgóbányai pop-rock és jazzbalett-tábor la­kói is, valamint a Fúvós kvar­tett és a Dexion zenekar. Bár, a törekvés, hogy a nyári hónapokban a téren sétálók számára látványosságot, szóra­koztató programot biztosítson a városi-megyei művelődési köz­pont, feltétlen dicsérendő, félő, hogy az idei nyár nem kedvez a szabad ég alatti muzsikálás­nak. Ma az igen fiatal és tehet, séges muzsikosokból álló me­gyeszékhelyi Kisszeptim jazz­együttes várja a térre az érdek­lődőket. Fjozzá kell azonban tennünk: ha az időjárás is úgy akarja. Egészségház-bővítés ~ báni/ászsegitségqel Teljesen felújítják és kibő­vítik a bátonyterenyei egész­ségházat. Az intézetben a felújítás után négy általános orvosi, két gyermekszakorvo­si és három fogászati szak- rendelés, terhestanácsadó, mentő- és ügyeletes orvosi szolgálat mellett fizikoterá­piás részleg is megkezdi mű­ködését. A teljes felújítás és bővítés költségei mintegy ti­zenötmillió forintra .rúgnak, amihez hozzájárul a Nógrád Megyei Tanács is. Tekintve, hogy a Nógrádi Szénbányák dolgozóinak többsége Bátony- terenyén és környékén la­kik, a fizikoterápiás részleg kialakítását anyagilag támo­gatják a szénbányák, sőt a szénbányászok több kommu­nista műszakjuk bérét fel­ajánlották a cél érdekében. Az egészségház rekonstruk­ciójára és kibővítésére meg­hirdetett pályázatot a salgó­tarjáni Agrofil Szövetkezeti Építő Vállalat nyerte meg. A vállalat a kivitelezést meg­kezdte és a jövő év márciu­sára be is fejezi. Castillo Dolores Jelenésre várva. Dudás Csilla Középen Becsületbeli ügi/ pincérnő még szebb volt). Megtudtuk, hol lehet errefelé fürödni, pedig se időnk, se kedvünk nem volt a fürdés­hez, de hát ettől a pincérnő­től ezt lehetett megtudni. Az ember legyen szerény. Bedűlt aztán a zenekar is a restibe, vasárnapi göncben voltak, valahonnan jöhettek, valahol már játszottak, talán egy közeli szombati esküvőn, mert gyűröttségüket az arcu­kon viselték és azt nem lehet egyszerűen kivasalni, mint a puplininget. Jókedvű zene­kar volt (milyen legyen egy átbazsevált éjszaka és egy rö­vid délelőtt után?), játszani ugyan még nem akartak, csak éppen összegyűltek, akkor szó­lalt meg, de nagy hangon, a városka valamennyi harang­ja (nem volt talán* csak kettő­három a református templom tornyában, de azok minden­esetre megszólaltak). Mi is mentünk kifelé az utcára, a íizetésen mái; tói yuivuuk, menni kellett tovább, az út nem vár örökké. Utoljára ma­radtam, már kint az ajtóban állva hallottam a hátam mö­gül a brácsás hangját „most viszik a csávót..Kidőltek a pincérek is, a vendégek is, az egész zenekar az utcán állt, a tér szélén. „Csak ak­kor vettem észre a fekete zászlót a szálló-étterem hom­lokzatán. — Kit temetnek? Kijük volt az illető, hogy a zászló...? — kérdeztem a szép pincér- nőtől (a másik még szebb volt, de távolabb állt) és mondta, hogy kit: valami dekorációs vezető volt az ő vállalatuknál, fiatal, negyven-valahány éves, két családdal... Volt egy kis hiánya, kiderült és ülnie kel­lett volna néhány évet. nem várta be. Zúgtak a harangok, a me­net még nem látszott, de a járda odaát, ahonnan majd jönnek a szertartás résztvevői, máir csúfolásig megtelt. Cso­dálkoztam is, hogy lehet ilyen rövid idő alatt ennyi ember­nek így összejönni? Beültünk a kocsiba, kihúztunk a tér másik szélére, s eredetileg mentünk volna tovább, de akkor már nem lehetett. Pon­tosabban szólva nem illett. Szemben jövő búcsúzlatási me­nettel találkozva íratlan tör­vény az azonnali leállás-fél- reállás és a várakozás, amíg elvonulnak, fgy tettünk. A tér szélére érve látható volt már mennyien vannak. Tömör, hatalmas tömeg volt, mindenki feketében, elől va­lamennyi zászló, ami a temp­lomban fellelhető volt, a zász­lók mögött három lelkész ment egyszerű protestáns „pompában”, de a menet leg­elején volt az igazi látnivaló­megjegyeznivaló. Vagy ötven- tagú énekkar lépdelt az élen, csupa közép- és javakorabeli, meg idős-őszes ember. Csupa tagbaszakadt erős termet, ugyanazzal a tartással (majd azt írtam nyakgssággal), egy­forma léptekkel, ugyanazzal a határozottsággal. Amikor a tér közepére értek, egyszerre rázendítettek. Jött aztán a ko­csi, rajta az egyszerű koporsó, mögötte a rokonság, a munka­társak tömött sora, a kör­nyék, a városka ezernyi la­kója és végül újabb kocsin az egyforma koszorúk halmaza. Erre mondják amúgy, hogy szép temetése volt valakinek, hogy ott volt mindenki stb. Kiszálltam a kocsiból és megálltam magam is a járda szélén, amíg elvonultak. Ve­lük és a várakozókkal együtt szó szerint ott volt abban a pillanatban Sz. valamennyi lakója. Már a tér túlsó végé­ben lépkedtek, harsogott az ének (zenekar nem volt) be­ültem újra, rágyújtottam, a koma indított és azt kérdez­te: — Te szerinted nagy do­log néhány évet letölteni in­kább, mint hogy... — Egy ideig csend volt. Aztán, ha jól emlékszem, meg is maradt ez a csend. T. Pataki László [ NÓGRÁD - 1903. június 24., hétfő

Next

/
Oldalképek
Tartalom