Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-22 / 145. szám

Ikerlámpás Balogh József és Devecsery László versei Balogh József és Devecse­ry László Ikerlámpás című verseskötete az idei könyvhét napjaira jelent meg Szombat­helyen. A két fiatal költő Vas megyében él. Mindkettő pedagógus, azaz lámpás. Együtt: Ikerlámpás. Innen a találó cím. A helyi, nem hivatásos könyvkiadás útjai — ezt tud­juk Nógrádban is, ahol külö­nösen az utóbbi években már folyamatosan országos vissz­hangot kiváltó színvonalas kiadói tevékenységnek va­gyunk tanúi és részesei — kacskaringósak. A helyi ki­adáshoz mindenütt szükség van többi között olyan mecé­násokra, akik erkölcsileg és anyagilag is támogatják ezt a tevékenységet. A támogatók lehetnek különböző intézmé­nyek, vállalatok, termelőszö­vetkezetek, szervezetek és így tovább. A két fiatal költő kö­zös verseskötetének megje­lentetése ilyen szempontból is figyelmet érdemel, hiszen a könyv Szombathely Város Ta­nácsa, Celldömölk Város Ta­nácsa, a Volán 17. sz. Vál­lalat, a KISZ Vas Megyei Bi­zottsága, a Vas Megyei Úttö­rőelnökség, a Pedagógus Szak- szervezet Szombathelyi Városi Bizottsága anyagi támogatásá­val jelent meg pár hónapon belül a Vas Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központ ro- taüzemének segítségével. A sok bába között tehát, nem veszett el a gyerek, az össze­fogás ténye pedig mindenütt tanulságos lehet, a példa ere­jével bírhat, ezért is vállal­koztunk a támogatók fölsoro­lására. Még annyit, Balogh József és Devecsery László írásaival a NÓGRÁD hasábjain is ta­lálkozhattak olvasóink, leg­utóbb 1984. november 24-1 számunkban, amikor Vas me­gyében élő szerzők mutatkoz­tak be szombati mellékle­tünkben, laptársunk a Vas Népe pedig nógrádi szerzők írásait közölte. Balogh József 1951-ben szü­letett, jelenleg egy vasi köz­ségben, Nagysimonyiban ta­nít. Ebben a faluban is éne­kelnek a malomról, amelyen — a népdal szerint — búbá­natot őrölnek. Balogh József hetven verse, az eddigi ter­més, elsősorban mégsem a népdalok hangján szól, habár a ciklusba nem válogatott indító vers, az Elkésett fo­hász alapján ezt is várhat­nánk: „Anyám! Miért nem szültél két bá­tyát nékem? Így megállíthatnám néha- néha — mint legkisebb legény — e veszettül pörgő világot." A mai kor azonban nem a mesék törvényei szerint oszt­ja az embernek a szerepeket, miért osztaná úgy akkor a költőknek? A mesékben *i legkisebb fiú és igazsága min­dig győz, a valóságban ez nem mindig ilyen egyszerű. Elő­fordulhat, hogy késik a győ­zelem, esetleg el is marad­hat. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy gyakorta ma­ga a vállalás jelenti azt a tettet, amely — költő eseté­ben — önmagában hordja győzelmét, amennyiben érvé­nyesen képes szólni e zakla­tott világról s benne az em­ber sorsáról, reményéről. Ügy gondolom, Balogh Jó­zsef eddigi termése elsősor­ban a költői szerepkeresés ke­serveiről vall. rokonszenves társadalmi indulatokkal, időn­ként okkal rossz közérzetének a groteszkbe való fordításá­val. Verseit olvasva éppen a groteszket tartom — legaláb­bis pillanatnyilag — .legna­gyobb erősségének. Mai lí­ránkban ezt is sokan nyűvik ugyan, de Balogh legjobb ver­seiben a társadalmi és a köl­tői indulat őszintesége, „föld­közelsége” mindezt az ötletes szócséplés fölé emeli, költé­szetté avatja (Reggel, Vázlat, Korrekciók, Vicc és Tovább­gondolása, és főleg a Kam­pány című versekről van szó). A kötet másik költője, De­vecsery László 55 verset gyűjtött egybe. Szom­bathelyen él, 1949-ben szüle­tett. „Kínálatában” nagy he­lyet kap a helyzetjelentés. Ez egyik ciklusának címe s in­duló költőről lévén szó ez úgyszólván természetes ds. Hoztam című beköszöntője így hangzik: „Hoztam: ______ s zavakat, kést, sót és világot, tavaszt meg lángot , VÁLASSZATOK!” Mint látjuk, ezek különféle dolgok, kétség sem fér azon­ban ahhoz, hogy bármely köl­tészet kiteljesítői lehetnek ön­magukban is. A kérdés persze mindig később dől el S ez mindenkire érvényes, aki ver­set ír. A szándék és a hevü­let rokonszenves és szép áz a hang is, amelyen Devecsery László beszél. Ez a hang — eltérően költőtársától — ha­gyományosabban líraibb, a hétköznapok apróbb, de lénye­ges csodáinak becsüléséről vall. A Megidézett gyermek­kor, az Alsóőri nagyapó, a Napkelet éjszakája, a Falusi karácsonyok e gondolatkör legszebb darabjai közé tartoz­nak. A fiatal költő másik lehet­séges útja tovább vezet az emlékével is melengető pátri­án. Itt már kinyílik a nagy­világ s tovább mélyül a gon­dolkodás. A Csontváry-ciklus jelzi ezt az utat, s kisebb arányban a „mari versek”. Ügy gondolom, Devecsery László költői érzékenysége, gondolkodásának és érdeklő­désének mind összetettebbé válása komoly ígéretet jelent, de már e kötetben is megbíz­ható teljesítményt mutat. Mindkét költő közread egy gyermekverscsokrot is, ezek között igen szépen csillogó finom versekkel (Balogh Jó­zsef: Gyermekhangra, Csönd- faluban, Bolondos vers, Pari­pár álom. Devecsery László: Mit hoztál a vásárból?, Kuko­rica hegedűn, Édesanyám kö­tényébe, A kék pék, Van egy völgy.) Ügy látszik, Weöres Sándor szűkebb hazája. Gaz­dag Erzsi otthona ma is ösz­tönző e műfaj számára, amelynek művelése egyébként semmivel sem kisebb költői teljesítmény azok számára, akik komolyan teszik. Az Ikerlámpás szénen vilá­gít. A két vidéken élő peda­gógus-költő első kötete — s ez dr. Lőrinczy Huba lektori munkáját is dicséri — jó válogatásban ad újabb hírt a mai irodalmi törekvések egy részéről Vasban. Tóth Elemér Amatőrfilmezés és videózás Nógrádban Beszélgetés Molnár Györggyel Az amatőrfilmezés és a videózás nógrádi helyzetéről szólott Molnár György, a salgótarjáni 211. sz. Ipari Szak­munkásképző In,özet és Szakközépiskola igazgatóhelyette­se, a megyei művészeti tanács legutóbbi ülésén. Nem volt könnyű dolga. A helyzet ugyanis még eléggé áttekinthe­tetlen, nincs teljes körű kép arról, hogy ki, hol és mit csi­nál? A vizuális kultúra, a közművelődés és a hasznos hob­bi ezen eszközegyüttese kezelőinek, művelőinek nincs me­gyei központja, nincsenek alközpontjai, nincsenek irányítói, összefogói, segítői. A tevékenység szórt, rendezetlen, esetle­ges és szubjektív e.emekből áll. Mégis — vagy éppen ezért! — szükséges szót váltani mind a jelen helyzstről, mind pe­dig a kibontakozás lehetőségéről. Molnár Györggyel e kér­désekről beszélgettünk. — A Magyar Amatőrfilm és Video Szövetségnek nin­csen nógrádi szekciója, Így a megye jelenleg még kiesik a művészeti, technikai képzés és továbbképzés, a tanácsadás és a szemlerendszer hatóköré­ből. Pedig megyénkben sem lebecsülendő azoknak a szá­ma, akik ezen eszközök elkö­telezettjei, művelni próbál­ják munkahelyükön és ott­hon ezen amatőr művészeti ágakat. Lássuk először, mi­lyen adatok állnak rendelke­zésre a megye amatőrfilm- mozgalmáról? — Föltételezésem szerint, az amatőrfilmezésről, mint moz­galomról, még nem is lehet beszélni Nógrádban — hang­zik a válasz. — A már em­lített Magyar Amatőrfilm és Video Szövetség által 1982- ben kiadott Amatőrfilmes kis­káté szerint 1977—81. között az országban Nógrád az egyet­len megye, ahol nem készült egyetlen amatőrfilm sem s megyénk az egyetlen, ahol nincs amatőrfilmklub. Első­sorban a fotósoktól gyűjtött információim szerint a megye nyugati részén többen műve­lik ezt a műfajt, a többiek, akikről tudok, csupán családi mozizásra használják berende­zéseiket. Van tudorpásom ar­ról is, hogy felvevők és vetí­tőberendezések (N8-as, S8-as, vagy kétnormás) kallódnak az oktatási intézményekben is, mert a mintegy évtizede az oktatófilm ideális műfajának tekintett 8 mm-es filmek köz­ponti gyártása és sokszorosí­tása embrionális állapotban elhalt, a helyi filmkészítés pe­dig igen sok gondot vet fel, így a megyében erre tudomá­som szerint senki sem vállal­kozott. Valószínűnek tartom, ha valamilyen erőteljesebb közművelődési intézkedés nem történik, a jövőben sem szá­míthatunk arra, hogy az amatőrfilmezés igen szép hob­bija kiterebélyesedik a me­gyében. — Annál is inkább. mert egyre izmosodik a — bár egészen más műfajt képvise­lő, de mégis komoly vetély- társ — a video, a videózás, amely létrejöttét és térhódí­tását az elektronikának, illet­ve az elektronika forradalmá­nak köszönheti. — Igen. Ennek tudható be. hogy ma a világon csaknem 600 millió tv-készülék és kö­rülbelül 30 millió kéomagnó üzemel, zömük a fejlett tő­késországokban. Magyarorszá­gon a képmagnók számát. 30 ezerre becsülik. Jellemző, hogy ez az állomány egy 1983-as felmérés szerint 23-fé- le egymással nem kompatibi­lis készülékből tevődik össze. (Egy másik jellemzőként hadd mondjam el, hogy a Videoton által gyártott AKAI VS—3-as típusnál valamilyen ok mi­att lemaradt a 10 pólusú ka­meracsatlakozó, a kamera­adaptert még nem gyártja egy ügyes maszek sem —, így pé"báljon valaki felvételt készíteni!) Becslés szerint, a megyében lévő képmagnók száma körülbelül 200, de le­het, hogy ennél lényegesen több. Az üzemelő képmagnók számánál lénye­gesen kevesebb a kamera, nem is szólva az önálló vi­deofilm készítéséhez szüksé­ges egyéb technikai berende­zések — képkeverő, editáló készülék stb. — hiányáról. Ráadásul, igazi amatőr video­filmét legjobb a már emlí­tett félprofesszionál berende­zésekkel készíteni, hogy a mi­nősége megfelelő legyen. De azt gondolom, mindezek a jö­vő kérdései közé tartoznak és a technika ilyen ütemű fej­lődése. az árak kedvezőbb alakulása megoldja őket. — Beszéljünk tehát a je­lenről, illetve arról, hoqy vannak-e már a videózásnak megyei műhelyei? — Kialakulóban vannak s lehetőségeik szerint fejlődnek. Hogy említsek is néhány bá­zist : Bátonyterenye, Kossuth Általános Iskola és nevelőott­hon, Balassagyarmat, Dózsa Általános Iskola, Salgótarján, 211. sz. Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet és Szakközépiskola, Salgóbánya. KISZ politikai képzési központ, Nógrádi Sándor Múzeum. Sajnálatos, hogy a bázisok között \ még nem említhető a megyei-vá­rosi művelődési központ és a pedagógus-továbbképzési ka­binet. Pedig ez hasznos lenne mind a bázisok, mind a kép­zés és továbbképzés szem- pontjábók Egyébként, a me­gyében videózókra jellemző az együttműködésre törekvés és a kölcsönös segítségnyújtás. Első összejövetelünket Í9«4 elején tartottuk Salgóbánván. Ezt további két megbeszél és követte a városi-megyei mű­velődési központban. Kidol­goztuk — technikailag a fél év alatt már el is avult — a városi-megyei művelődési központ videoklubjának ter­vét, amely megvalósítása esetén alkalmas lett vol iá mind a videózok összefogásá­ra, mind az esetleges salgó­tarjáni kábeltelevízió gyöke­reinek megteremtésére. Re­méljük, ez az áldatlan hely­zet a jövőben változik s a videózok legalább alkalmas helyiséget kapnak majd. A videózásban van annyi mű­velődési tartalom, hogy leg­alább annyi támogatást kap­jon, mint bármely más hasz­nos hobbi. — Miben látja a tovább­fejlődés lehetőségét? — Sürgősen meg kellene vizsgálni, hogy a megyében hol lehetne amatőrfilm- es videoklubokat létrehozni, il­letve kik azok, akikre ebben számítani lehet. Két-három bázishely Nógrádban elegen­dő lenne. Ez a vizsgálódás terjedjen ki a technikai és személyi feltételekre is. Fel kell venni mielőbb a kapcso­latot a Magyar Amatőrfilm és Video Szövetséggel, illetve annak központi tájegységi ve­zetésével, segítségüket, taná­csukat kérve. A technikai fel­tételek helyi fejlesztése ter­mészetesen az anyagi lehető­ségek függvénye. De talán gondolkodni lehetne megyei bázisok kialakításán a video oktatási, közművelődési hasz­nosítására, esetleg a pedagó­giai intézetben és a városi­megyei művelődési központ­ban. Megyei szinten szükség volna félprofesszionál készü­lékek beszerzésére a megfe­lelő minőség biztosítása érde­kében. Mivel hazánkban „győ. zött" a VHS, intézményeink­ben a VHS-rendszert kellene előnyben létesíteni a többi­vel szemben. Az üzemi, in­tézményi berendezésekkel vi- deoózók, továbbá az érdeklő­dő magánszemélyek összefo­gása, segítése, képzése és to- vábbkéDzése érdekében célsze­rűnek látszik egy megyei vi- deoklub kialakítása, aminek amatőrfilmes szekciója is mű­ködhetne megfelelő érdeklő­dés esetén. A Magyar Ama­tőrfilm és Video Szövetség kialakult rendszeréhez csatla­kozva meg kellene teremteni a megyei szemlék lehetőségét, a megfelelő pályázati és ösz­tönzési rendszerrel egv.ütt. összevéve, az amatőrfilme­zést és a videózást integrálni kellene a meave amatőr mű­vészeti csonortiainak rendsze­rébe. megvizsgálva, hogy ez a technika hogyan és mennyi­ben alkalmas a vizuális kul­túra fejlesztésére, a művelő- désnoütika helyi feladataiban való közreműködésre. — tóth e. — 1 DEVECSERY LÁSZLÓ: Mária kútja Nazáretben Csontváry Kosztka M. T. képéhez Ruhád, sötétkék áhítat, hódolunk neked, biblikus csendben liliomot nyújtunk feléd; csobban az őselem a félkörív boltozat alatt, leszegett fejű lények, büszke tartású tevék, lovak életforrás és megviselt nehéz akarat, sötét arcok, halál-jelképek, rettenet — ki ruháját mögötted mossa, ő is térdet hajt neked, Rovátkáit ecsetvonások, homok-hullámtaréj; léptek nyomát hiába keresed, pedig vannak, kik elhaladnak, mintha zenére járna lábuk, s kezük csukott szárnyként — így mozdulatlan — repülést nem áhít, tele korsók súlyával szakadatlan, zarándok-léptünk tovább nehezül. Hasáb-hiányok, árnyékok sötét foltjai — belőled mi világol? Házak, templomi távol függő síkjai. Cédrusok testén nem látszik a seb, itasd fel kínzó szomjúságunk! Jegenyék őrt állnak talán kopár távolok szélfútta partjain. Ott ülsz középen: kéken, az ős-eredet határain. Elet és halál jogát nem bogozzák fáradt kezeim. Názáret fénylő zsongása, csendje — a kút ki nem apad; ülsz tovább, s lehetnél bárhol: súrol emberi áhítat; kutad káváján ülök, nem fakad belőlem kárhozat. Eljöttem hozzád Mária, tartsd kezeidben erősen gyenge létemet. Ti férfiak, felismertétek a nőt, az asszonyt, ki ott pihen sötétkék ruhájában a szelíd irgalomnak, ki érettünk takar hazát, szerelmet és megváltása minden mozdulat? Százötven éve született Herman Ottó Nemzedékek tanultak és tanulnak tőle n NÓGRÁD - 1985. június 22., szombat Herman Ottó a századfor­duló tudományos életének vezető egyénisége volt Ma­gyarországon. Az irodalom­ban gyakran az utolsó ma­gyar polihisztorként emlege­tik. Elsősorban természettu­dósként alkotott maradan­dót, de jelentősek néprajzi, régészeti, nyelvészeti gyűjtő­munkái is. Életútját tekintve azok közé a tudósok közé tartozik, akik „a karzatról hallgatták a tudományt, és végtére a katedrára kerül­tek”. Június 26-án, születésének 150. évfordulóján emlékezünk rá. Szász családból szárma­zott, heten voltak testvérek. Apja kirurgusként dolgozott (ma sebésznek mondanánk), és — talán nem lényegtelen — rajongott a madarakért, az ornitológiái irodalomért. Herman Ottó — először gép­lakatosként, majd fényké­pészként — hamar megis­merte a kétkezi munkát, és megtanulta értékelni, becsül­ni az emberi tevékenység valamennyi formáját, tisztel­ni a népi alkotásokat. A diósgyőri gyermekéve­ket a miskolci líceum reto­rika—poétikai osztálya kö­vette, majd a bécsi műszaki tudományok iskolája. A nagy iskolát, az igazi karzatot szá­mára Kolozsvár, a Brassai Sá­muel múzeumában töltött korszak jelentette. Ekkor múzeumi és könyvtári tiszt­viselőként dolgozott, a gyfij­- temény rendszerezésével és rendben tartásával foglalko­zott. Hamar kitűnt tehetsé­gével és szorgalmával. Herman Ottó könyvei, cik­kei, naplói, levelezése egész könyvtárat tesznek ki. A pó­kok könyve, A magyar ha­lászat könyve, Az északi ma­dárhegyek tájáról, A halgaz­daság rövid foglalatja, A madarak hasznáról és kárá­ról, népünk ősi foglalkozá­sairól, a halászatról és a pásztorkodásról szóló tanul­mányai, a Magyar nép arca és jelleme, valamint az 1914- ben kiadott nagy mű, A ma­gyar pásztorok nyelvkincse a maga nemében mind-mind úttörő munka, amit a ter­mészet szeretete, az ember tisztelete hat át. A természet ismerője, ér­tő rendszerezője fontos köz­életi tevékenységet is folyta­tott. Neves ellenzéki politi­kus volt. Kossuth Lajos leg­hűségesebb követőjeként tar­tották számon. Arról is szól­nak életrajzírói, hogy buzgó magyarsága olykor elragad­tatta. A kihaló népi világ, a letűnő életforma kincseit fél­tette — joggal. Szenvedél­lyel gyűjtötte értékeinket: jelentős tárgyi emlékek, ősi ismeretek, tapasztalatok, nyelvi és kultúrtörténeti ha­gyományok sorát sikerült megmentenie az utókornak. Mit hagyott ránk Herman Ottó? Egyik életrajzírója, Varga Domokos szerint: „Írott művei megvannak, azok számba vehetők. De hatását nyomon követni a különféle tudományágakban, a szépirodalomban és álta­lában az írott magyar nyelv­ben, a két háború között ki­bontakozott népi mozgalom­ban, a magyar önismeret fej­lődésében, a nemzeti öntu­dat ma is ható erőiben — bonyolult és kockázatos vál­lalkozás volna. Egy bizonyos: élete művé­vel új utakat tört mások számára is. Nemzedékek ta­nultak és tanulnak tőle. Egyik leghívebb terjesz­tője volt hazánkban a tei- mészet ismeretének és a ter­mészettudományos gondol­kodásra k.j Niedzielsky Katalin t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom