Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-22 / 145. szám

Tiszta forrás és művelődés TulaifMépjien jelzésű autó­busz. egy inkább szórakozottságszámba menő véletlen idézte fel bennem neves építészünk­nek Makovecz Imrének a televízió HÉT mű­sorában elhangzott kis\ nyilatkozatát. Az épí­tészet karakteréről vojt szó. Arról, hogy mi­ért ne lehetne egy bakonyi falunak sajáto­san bakonyi jellege: a mi esetünkre értve: miért ne lehetne egy Nógrád megyei telepü­lésnek sajátosan nógrádi jellege? Talán nem jutott volna mindez az eszem­be. ha a véletlen nem a megyeszékhelyről Lucfalváig közlekedő 9 b jelzésű járatra szál­lít fel. Ez a kis településünk sem tudta ugyanis kivonni magát — sajnos — az épí­tészeti, szélesebben értelmezve kulturális hagyományokat megtörő hatások alól. Ami rögtön szembe Őtlik: mindenütt manzárdtető, amely sem a palóc, sem pedig a szlovák nem­zetiségi építészeti kultúrának nem része; Természetesen nem bántani szeretném ezért a iucfalvalakat, hiszen hasonló a helyzet me­gyénk szinte valamennyi településén. Hol­lókőt például úgy mutatják be a külföldi cso­portok idegenvezetői, hogy tartózkodóan kell bánnunk az ófalu csodálatával, mert az újfalu korántsem képviseli ezt a tiszta nép­ízlést. Másrészt azért sem illendő mai falu­építészeti kultúránkról leszedni a keresztvi­zet, mivel sok esetben hosszú-hosszú évek keserves mulasztásait igyekeztek az építők téglába, habarcsba önteni, valamilyen szép­nek tartott építészeti forma segítségével. így, ebben az értelemben megszépül, még a leg- erőltetettebb manzárdtető, legtarkábban dí­szített kerítés is. Nem is ezzel van a gond. Hanem azzal, hogy egészen a legutóbbi évekig nem léte­zett sem az építészetben, sem a kulturális élet egészében olyan egységes koncepció, amely a népi gyökerű művelődési szemléletet és gyakorlatot bontakoztatta volna ki. Leg- erzékletesebb példái ennek a művelődési há­zak. Hol vannak az olyan művelődési intéz­mények, amelyek építészeti stílusukkal, ará­nyaikkal, formakultúrájukkal az adott táj­egység hangulatát, karakterét fejezik ki? A művelődési ház nem vasútállomás, hogy a sematikus formák, megoldások uralják még a külső megjelenését is. És ha belépünk ezekbe az intézményekbe, akkor is feltehetjük a kérdést: mennyiben sajátos, mennyiben az adott településre, adott környezetre jellemző az ott folyó művelődési tevékenység? Nem ritkán típusrendezvények, „szabvány”, haknielőadások képezik a kultu­rális kínálat java részét. Egytől-egyig olyan rendezvények, amelyek ugyanúgy megélhet­nek bárhol, következésképp — teljes joggal — sehol. Mégis mi a megoldás? Hiszen a szociológiát, Hiányokat tanult felsőfokú szakembereink ugyancsak érzik, nem igazán teljes a művelődés, ha nincs egy sajátos, a település tradícióvilágát, demográfiai és sta­tisztikai jellemzőit tükröző karaktere a mű­velődésnek, (És itt derül ki, hogy a tenger­nyi gond ellenére viszonylag könnyű hely­zetben vannak az építészek, náluk ugyanis mérhető eszközökkel, méterben-négyzetmé- terben kifejezhető, mi a sajátos, mi az adott környezetre jellemző.) Nem okvetlenül nagy dolgokra kell gondolnunk, nem is a népi jelleg agyonhangsúlyozására, hanem olyan, a település egyéb jellemzőire építő művelő­dési tevékenység kibontakoztatására, amely tartalmával és formakultúrájával tükrözi a környezeti jellemzőket. Többek között a pásztói Lovász József Mű­velődési Központ munkáját lehet ebből a szempontból kiemelni. Jól ismerték fel, hogy a mindenütt „kötelező” típusrendezvények mellett mi az, ami ma sajátossá teheti az ifjú város művelődési életét. Máskor emlí­tettük már. hogy a Mátraalja szőlészeti kul­túrájára jól alapozó szüret környéki rendez­vénysorozatot honosítottak meg. Azt is pon­tosan felismerték, hogy a képzőművészeti élet fejlesztéseben hangsúlyos szerepet kell vállalnia Pásztónak. Mindennek szép bizo­nyítéka a Csohány baráti kör, a kisgaléria és a látáskultúra, a képzőművészeti 'élet fej­lesztését célzó számos, szép rendezvény. Azok a kezdeményezéseik is méltán bizonyultak sikeresnek, amelyek a Pásztón működő ipa­ri és mezőgazdasági üzemek munkáskollek­tíváinak sajátos igényei szerint valósultak meg. Említhetnénk a tánccsoportot is. Széles körben kellően tudatos-e ez a ha­gyományőrzés ? Azért vetődik fel a kérdés, mert éppen az említett pásztói művelődési központ a példa arra is, hogy olykor-olykor sokan teljes ér­tetlenséggel szemlélik az intézmény újszerű, települési, demográfiai-szociológiai sajátos­ságokra jól építő, várostudat-fejlesztő tevé­kenységét. n llŐSli tarsadalmi gyökerű ízlésvi- IIBP*' lágot, a tiszta forrást sirató megbotránkozással áll meg szemünk a man­zárdtetőkön. Lehangolva vesszük tudomásul a gyökértelen értékrendi sematikusság immár láthatóvá kövült tüneteit. De ilyenkor gon­dolkozzunk el arról is, hogy még az új min­ták kialakításának fogékony időszakában ér­vényesítettük-e, és a művelődés segítségével terjesztettük-e a szélesebb horizontú szem­léletnek, a kultúra folyamatosságának szem­pontjait. Gondolkozzunk el aztán arról is, hogy bár gondjaink szaporodtak a késede­lem miatt, voltaképpen ma sincs késő. Jó gondolatokra, javító szándékra mindenkor fogékony volt mind építészetünk, mind pedig közművelődésünk. Fornai Miklós társadalomtudo­közművelődési Senior-óvoda nyit hétfőn Gondolatok A becsvágy az a szenve­dély, amely valamennyi többi szenvedélyt féken tartja. (La Bruyere) * A demokráciában az eltérő vélemény a bizalom meg­nyilvánulása. (James William Fulbright) * Annak, aki az embereket tönkre akarja tenni, nem kell mást tennie, mint azt, hogy mindent megenged neki. A nyári óvodai és iskolai szünet sok dolgozó édesanyát állít dilemma elé: otthon ma­radjon a gyermekkel-gyer­mekekkel, fizetés nélküli sza­badságot kérve, vagy keres­sen pótmamát, esetleg hagy­ja a gyermekét magára, s aggódja végig a műszak 8 óráját. A Senior Váci Kötöttáru- gyár pásztói gyáregységében is sók édesanya került volna nehéz helyzetbe, ha a gyár nem siet a segítségükre. Ugyanis több éves hagyomá­nyunkat követve idén is megnyitjuk (június 24-én) a gyári óvodát és napközit. Az apróbb és nagyobb gyerme­keket a gyár tanácstermében fogadjuk kellemes, szép, tisz­ta környezetben. Sok-sok já­tékkal, óvodai fektetőkkel, állandó orvosi és óvónői fel­ügyelettel, egészen augusztus végéig. W. A. (Napoleon) * Az orvostudomány titka a«, hogy a beteg figyelmét elte­relik, amíg a természet ma­ga segít magán. (Voltaire) övőre lesz harminc éve, hogy egy ifjú matema­tikatanár Nógrád megyébe ér­kezett. A szécsényi általános iskolában kezdte a pályát, há­rom évig oktatta a kisebbeket. Ezt tíz izgalmas esztendő kö­vette az akkoriban létreho­zott nagybátonyi középiskolá­ban. Kilencedmagával taní­tott. A legvonzóbb a lakás volt, de menet közben bele­szerettek a munkába, a sok­féle feladatba is. A következő mérföldkő 1969-ben a salgótar­jáni Bolyai János Gimnázi­um volt, ahol jelenleg is dol­gozik, miközben a megye kö­zei száz középiskolai mate­matikatanárának a szakfel­ügyelője. Antal Gáborral ültünk le beszélgetni. A diákok számá­ra — leszámítva az érettségi előtt állókat — ezekben a na­pokban már „kitört a vaká­ció”. A pedagógusokra mpg a tanévzáró tantestületi ér­tekezletek, tantárgyi felkészí­tő tanfolyamok, nyári to­vábbképzések, nyári egye­temek, pótvizsgáztatások vár­nak, és maradt tennivaló a felnőttoktatásban is. Antal Gábor két osztály érettségi vizsgája között szakított időt a beszélgetésre. A szigorú ter­mészetűnek hitt tanár, meg­lep derűsségével, jó kedélyé­vel. Láthatóan szívesen idé­zi föl a pályakezdés emlékeit. — Mondhatom, furcsa érzés volt Nagybátonyban a felnőt­teket tanítani. Sok embernek a beosztása miatt volt szük­sége a bányaipari technikusi végzettségre, s én, a tejfölös képű ifjonc olyanokat taní­tottam, akik között többen az apám lehettek volna. Hu­szonhárom íelnőttosztály ke­rült ki a kezem alól ezekben az években... Érdekes mun­ka volt az egri főiskola ki­helyezett konzultációs rész­legén is tanítani. Akkor a fizikával foglalkoztam. A számviteli főiskola levelező- seit matematikára tanítottam néhány éven át. — Most a Bolyai van és a szakfelügyelet... — Kettős élet ez, nem min­dig könnyű. Ha arra kellene választ adnom, mit szeretek legjobban a pedagógiai mun­kában, azt mondhatnám, a kíváncsi arcokat. Bejönnek az elsősök, tele várakozással, rajtunk múlik, sikerül-e el­ültetni bennük az érdeklő­dést, azt az igényt, hogy ne a jegyekért, hanem a tudásért tanuljanak. Mert ezt tar­tom legfontosabbnak. Nem igaz, hogy a matematika olyan ijesztő. Figyelni kell, kinek, mi az érdeklődése, miből tud „kifutni", sikerélményt sze­rezni. Természetesen ha­gyom, hogy dolgozzon, nem nyúzom a feleltetéssel. ha ép­pen történelem pályázatot ír valaki. Ki kell alakítani azt a légkört, hogy a problémáik­kal bátran forduljanak hoz­4 NÓGRÁD = 1SS5. június 22., szombat zánk, ne féljenek tőlünk. Aki olyan régóta tanít, mint én, már könnyen meg tudja kü­lönböztetni, mi van a gyen- guska eredmény mögött: rossz hozzáállás, nemtörődömség, vagy valóban nehéz a tárgy a gyereknek, nincs hozzá ér­zéke. A legizgalmasabb termé­szetesen a kiemelkedő képes­ségű ifjú matematikusjelöl­tekkel foglalkozni, a tehetsé­geket kibontakoztatni, de én . szeretem a gyengébbeket is tanítani, elérni, hogy az ala­pokat megszerezzék. A ma­tematikával továbbtanulókon lehet a legjobban lemérni munkánk eredményességét. Amióta létezik a fizikai dol­gozók gyerekei számára az egyetemi felkészítő tanfo­lyam. azóta minden évben ott vagyok: 90 százalék körüli a felvételi arány. A „maradé­kot” meg gyakran a követke­ző évben veszik föl. — Mi az, amit a szakfel­ügyelői munkában szívesen csinál ? — Ahogy téveszme, ha va­laki matematikus, akkor biz­tosan szigorú, szőrözős tanár, úgy az is: a szakfelügyelő va­lami ellenőrféle. Segítőtárs szeretnék lenni. Annyi a vál­tozás az utóbbi években, hogy abban keli támogatni a kol­légákat, hogy követni tud­ják az újdonságokat. Sok szépsége, öröme van a szak- felügyeletnek is. Széles körű kapcsolataim vannak más me­gyék, felsőfokú intézetek szaktekintélyeivel, mindeze­ket fel tudom használni ta­nulmányi látogatások, ta­pasztalatcserék szervezése­kor. A hétköznapok során a megye matematikusainak módszertani irányítása, fel­készítése, továbbképzése a fő feladatom. Akad bőven volt tanítványom is köztük. Nem­rég meghívtak egy húszéves találkozóra. A szélrózsa min­den irányába eljutottak a volt diákjaim, egyik-másik bejárta a fél világot... Én maiadtam. — Igaz-e, hogy a mai diá­kok kevésbé tanulnak, hajta­nak, mint a régiek? — Nem mondanám ezt! Egy­szerűen az a helyzet, többen tanulnak tovább nyolcadik után, azért köztük nagyobb azoknak a száma, akik csak a minimumot „célozzák meg”, azaz csak éppen el akarják végezni a középiskolát. Pe­dig sokan többre lennének képesek, jó jegyeket, nagyobb tudást szerezhetnének egy kissé komolyabb energiabe­dobással. Rájuk haragszom egy kicsit — az érdekükben. | ehetett volna főiskolai *■ tanár, művelődésirányí­tó is az elmúlt évek alatt An­tal Gáborból, de ő hűséges maradt a pedagógushivatás­hoz. A gyerekek és a kollégák között érzi igazán jól magát. Sokan fogadták őszinte öröm­mel, nem csak a kitűnő ma­tematikus tanítványai, ami­kor a közelmúltbeli pedagó­gusnapon a Kiváló pedagógus kitüntetést vehette át. ______ G. Kiss Magdolna M iért s a Tempress? Aurora színjátszó verseny. Megyei rendezvényei nemré­giben zajlottak le. Nálunk a salgótarjáni József Attila Vá­rosi-Megyei Művelődési Köz­pontban tartották a bemuta­tókat, amelyen szovjet és felszabadulásunk 40. évfor­dulójára készült magyar da­rabokat mutattak be. A fel­lépők között jegyezték: a sal­gótarjáni egészségügyi szak- középiskola színjátszó körét Sepsi István vezetésével, a Csák József vezette Panel ál­lami építőipari együttest, Vincze Marietta irányításá­val a Furák Teréz Leánykol­légium színjátszóit, a salgó­tarjáni megyei rendőr-főka­pitányság Akció színpadát, élén Ozsvárt Józseffel, a ke­reskedelmi és ventíéglátóipari szakiskola KiViSzi nevű Cso­portját Jakubovics Judit és Susán Ferenc vezetésével. Az Aurora színjátszó fesz­tivál megyei versenyének két nyertese: Szécsényből a me­zőgazdasági szakközépiskola Variátor színpada, melyet Baranyi József vezet, illetve a salgótarjáni öblösüveggyári Tempress Játékszín Molnár Ernő irányításával. A Temp­ress részt vehet az országos bemutatón, míg a Variátor tartalékként kerülhet a szín­padra. '« ♦ * Az utóbbi időben annyira hozzászoktunk az öblösüveg- gyáriak jó szerepléséhez, hogy ez a mostani siker igazából meg sem lep bennünket: ter­mészetesnek és megérdemelt­nek érezzük. Kilenc éve ősszel alakult az együttes. Rengeteg elismerést kapott azóta. A sor 1979-ben kezdődött: Molnár Ernő rendező-színész, az együttes művészeti veze­tője elnyerte a Szocialista kultúráért kitüntetést. Egy év múlva a csoportnak ítél­ték az Állami ifjúsági díjat. Üjabb esztendő múltán az együttes és Bazsó Erzsébet alapító tag részesült a Szocia­lista kultúráért kitüntetésben. S pereg tovább az idő; 1983- ban megkapják a Hazafias Népfront országos elnöksé­gének plakettjét, és filmet ké­szít velük Péterffy András rendező, aki ezzel elnyeri a dokumentumfilm-kategória első díját a miskolci rövid­filmfesztiválon. 1984 ismét a sikerek éve: Csaba Péter színjátszó Kiváló munkáért kitüntetésben részesül, Szó­kéné Szabó Lidi pedig kiér­demli a Szocialista kultúráért címet, míg az együttesnek a Salgótarjáni Városi Tanács frissen alapított Pro Arte-dí- ját ítélik oda. És még min­dig nem értünk az elismeré­sek végére. Egy országos pá­lyázaton — melyet az Ifjúsá­gi Rendező Iroda, a Tv, a Népművelési Intézet, a KISZ KB és az úttörőszövetség hir­detett gyermekműsorokra — a harmadik helyet szerzi meg az együttes. Olyan mezőnyben, amelyikben nagyon neves professzionista művészek ve­télkedtek. Utoljára a múlt év decem­berében minősült a csoport, és a Hevesi Sándor-kategóriában arany minősítést kapott A ha­zudós egér című produkció* jáért, míg Brády Zoltán Ki­taszított című adaptációja az ezüstre volt érdemes. S mi­közben beszélgetünk, a cso­port egyik tagja előkeresi a legfrissebb elismerést: felsza­badulásunk 40. évfordulójá­ra jutottak az Országos Bé­ketanács emlékplakettjének birtokába. A játékszínnek — a techni­kai személyzettel, zenekarral együtt — 23 tagja van; zömé­ben a gyár dolgozói, fizikai állományban. Évente átlago­san 100—120 előadást tarta­nak: tavaly 175-öt számoltak össze. Főleg a gyerekeknek játszanak, mesejátékokat. Terveik Között szerepel a profil szélesítése, azaz köze­lebb kerülni a középiskolások­hoz. Többek között a Brádv- feldolgozás is ennek a törek­vésnek a jegyében született. ft A Tempress igazi színház­nak tekinthetői Van techni­kusi gárdája, határozott mű­vészi törekvése. Ahhoz ha­sonlítja a megvalósított szín­vonal is. A kitüntetések, a közönség tapsai megszolgált munkát honorálnak. De miért honorálhatnak egyáltalán? Mi áll e szembe­tűnő sikersorozat mögött? A siker nyitja magukban a résztvevőkben rejlik, külön- külön és együtt is. A Temp­ress tagjai a játéknak elköte­lezett, mondhatni megszállott emberek. Enélkül aligha vit­ték volna valamire. Kis csa­ládként léteznek, segítve egy­mást még a személyes problé­mákban is. Nem lehet vélet­len hát, hogy körükben töb­ben házastársak. Elterjedt szakmai körökben, hogy velük kivételeznek: rengeteg a támogatásuk. Per­sze ez viszonylagos. A gyár vplóban sokat segít; például anyagi eszközökben, a felsze­relés kiegészítésében. Céltá­mogatást kapnak a megyei és helyi tanácsi szervektől, KISZ-bizottságoktól, a me­gyei ifjúsági bizottságtól. Mégis sokkal kevesebb a pénzük, mint amennyiről má­sok beszélnek, talán még annál is, mint amennyit sze­mélyes áldozatukért, tehet­ségükért megérdemelnének. Ugyanakkor igaz a dolog má­sik oldala: másoknál sokkal több külső segítségben ré­szesülnek. De ne feledjük: a Tempress bizonyított, min­denkor minőséget ad. * Egy jól működő amatőr cso­port létének három tartópillé­re van: az egyéni elhivatott­ság, a közvetlen társadalmi bázis és a tágabb közösségi tá­mogatás. A Tempress — leg­erősebben az elsővel — mind­hárommal rendelkezik. Ezért tud az élvonalban maradni. Saját pénzükből spórolják össze a Tempress-gyűrűt. me­lyet évente ítélnek oda a legjobbaknak. Első ízben, ta­valy Bajcsikné Stumpf Éva és Bazsó Erzsébet színjátszó kapta. Az idén is lesz kit ju­talmazni. A közösség életerős — erősebb, mint valaha. (ok) Tanfolyamuk zá­róakkordjaként a közelmúltban vizsgaelőadást tar­tottak a Salgótar­jáni Kohász Mű­velődési Köz­pont balettnö­vendékei. A több mint harminc óvodás cs kisisko­lás apróság Ko- vácsné Juhász Irén oktató irá­nyításával, szüle­ik előtt tehetett tanúbizonyságot tánctudásáról. ­1 Pulóveres nyár — kj — Kiváló pedagógus Nem ellenőr, segítőtárs...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom