Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-20 / 143. szám

Hangszóró melleit Ön mit olvas? Csapda az erdőben • ■ .Es az író műhelyében. Palotás Dezső fiatal romániai magyar író (tanultsága szerint grafikus) ■ Erdőben című ere­detileg is rádiójátéknak ké­szült hangjátékát a minap mu­tatta be a Rádiószínház. Ver­seskönyv és prózakötet fém­jelzi Palotás eddigi irodalmi munkásságát — s ahogy az előzetes erről szól a Szőcs Géza, Egyed Péter és mások általunk persze éppúgy nem kellően ismert magyar írók nemzedékéhez tartozik. „Já­tékosság. ötletesség, fegyelme­zetlenség” jellemezhet írót (írókat), ezek azonban nem esztétikai kategóriák. Ami­ként egy fiatal író itthoni be­mutatása nélkülözhetné a Hankiss■ Elemér- (társadalmi, csapdákról írt műve!) idézetet is. Inkább arról érdemes szót ejteni, amit később így fogal­mazott meg bemutató írásá­ban a Rádiószínház drama- turgja-rendezője (?) Katona József Imre, hogy „Palotás Dezső tanulja még a műfajt, eszközei novellisztikusak, le- íróak, de azt hiszem, biztató a kezdet.” 4c Az eszközök önmagukban olyanok amilyenek. Lehetnek leíróak is, ha a leírás eleve drámai feszültségű, s mivel csak élő dramaturgia létezhet semmi más — rádiószerű sem attól lesz valami, hog.it ,,nem leíró”. Nincs, nem lehet egyet­len rádiódramaturgiá, ami­ként nincs sehol máshol egyet­len üdvös megoldás a művé­szet terein. A drámaiság a lé­nyeg. Az vagy van, va^y nincs. Szerintem a fiatal romániai író műhelyéből kikerült, s amúgy meg a kolozsvári rádió magyar adása számára készült, de elsőként nálunk bemuta­tott hangjáték jól építkező, súlyos (bár helyenként na­gyon ismerős) drámaiságot valósított meg az öt szökött székely katona erdei bujkálá­sának történetével. (Lehet, hogy nem székely volt mind az öt, de mindenesetre erdé­lyi.) A második világháború erdeiben ezerszám bújkáltak a fronthalál elől mindenfele nemzetiségű katonák. Sokuk­ban a tudatosság is munkált és a valami féle törekvés, ami újabb választás elé állította őket. Valami mellett valami ellen; új harcokba szöktek so­kan a régi harcok elől. Sok­szor valóban „muszáj-Herku- lesként” győzve vagy elesve a jó oldalán. Palotás Dezső mintha szándékosan elkerül­te volna ezt a „történelmi csapdát”. Maradt a történe­lemnél úgy, hogy egyetlen emberi célt tűzött ki szerep­lőinek: a legmagasabb rendű és egészen egyszerű élet- benmaradás megvalósítását. S hogy aztán ez mire elég? Az írói szándékon túl, ami­ben első helyen áll — kényte­len egymással szemben is bi­zalmatlanná válni az öt ka­tona, akik közül egy már az elején lelépett és bajba hoz­hatja. a többit is — más vetü­letiek is előtérbe kerültek a hallgatóban. Aki ha maga volt katona, nem mindig tud­ta elítélni a fokozatosan to­vább militarizálódó tisztet és a már-már fasiszta módszere­ket a csapat együttartása ér­dekében. Az igazi csapda ép­pen az, amit az író nem is sejt­ve ásott magának, művének és a hallgatónak. Ez a csapda csoportlélektannal van kibé­lelve és filozófiával van leta­karva. Tehát kiválóan alkal­mas arra, hogy belelépjünk. ér A végkifejlet talán mellőz­hető. Igazán nem ez látszik érdekesnek — sokkal inkább az, hogy létezik-e szökevény­fegyelem? Ez csak látszólag mond ellent egymásnak igaz, hogy az álhumánumtól átita­tott úgynevezett szépleikek (valójában soha nem voltak még életveszélyben, nem felel­tek a másikért, nem felelt életével őérettük még senki, nem ismerhetik a csapatszel­lem erejét, kötelezőségét) könnyedén tagadhatják azt, hogy ilyesmire szükség lehet egyáltalán! S ha mégis van, kell lenni szöke/vényfegyetem­nek is? Ha Palotás Dezső csupán erről ír drámát és te­lerakja moralizálással, antt- rádiós megoldásként — mar akkor nagyot harapott volna az életből. De nem ez volt a tétele. Nem ezt húzatta ma­gával, s elképzelhető, hogy ha mégis ezt húzta volna — nem tudja végiggondolni a pa­radoxont. Így a bemutatott dráma (mert az volt) jó ötlet egy másik drámához. Szükség van-e a terror elől menekül­ve valamiféle „terrorra”, vagy ilyen esetben lanyhulhatunk a vakvilágba? Meg lehet-e szervezni a túlélést együtt, közös fegyelem nélkül? Vagy netán mégis kötelesség a bi­zalmatlanság, pontosabban a szubjektív dolgok iránti ért­hető óvatosság, lehet-e min­denen vitát nyitni az erdő­ben, érthető-e valamennyire is a tiszt felelősségérzete, ami egy el“ve romlásnak, dezor- ganizáltr.ak és önmagát de- moralizáltnak tekintő csapat enervált reaKciói után már- már a terrorban képes csak kifejeződni ? Vagy a legnagyobb és egy­ben legkisebb cél — a túlélés teljes egyéni anarchiát kö­vetel? 4c A fiatal művészek feszti­váljának tulajdonképpeni el­ső napján bemutatott rádió- színházi darab kérdéseit min­denki nyilvánvalóan más­ként válaszolja, de hogy vol­tak kérdések és lehettek vá­laszok az kétségtelen. Magos György rendezése takarékos­jó volt, a tiszt szerepében Dunai Tamás egészen kiváló. (T. Pataki) Újabb váltás előtt a nyári színház ' Sokévi szünet után Eger­nek újra van önálló színhá­za. Igaz, még meglehetősen embrionális állapotban, hi­szen csak az év első napjá­val vált le a Miskolci Nem­zeti Színházról1, és — ha ad­minisztratív és technikai al­kalmazottakkal részben már rendelkezik — művésztársu- 8ata még nem alakult ki. A jelenlegi engedély befogadó színháznak szól, s tart 1987 közepéig. Mindez azért érde­kes, mert addig kell dr. Szi­kéra János igazgatónak — a 35 éves rendezőt “magasan jegyzi a szakma — megszer­vezni az egri társulatot, más­képpen: felkészülnie a telje­sen önálló, önellátó életre. Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház — hangzott el a hét vé­gi sajtótájékoztatón — há­rom tagozatot működtet je- Benleg is: a bábosat, a kő-, illetve a nyári színházat. Kö­zülük pillanatnyilag az utol­só jelenti a tennivalók orosz­lánrészét. Pár hét ugyanis és július 8-án lezajlik az Agria Játékok első bemutatója, a finn Sakari Topelius Hamu­pipőke című mesejátékának premierje. Az Agria másik produkciója ugyanaz a darab, amellyel egykor, harminc év­vel1 ezelőtt megnyitották az egri kőszínházat: Gárdonyi Géza' Annuska című színmű­ve. Ami pillanatnyilag szembe­tűnően új: más rendezi a két darabot, az egyiket egy finn vendégművész. Kari Su- valo, a másikat Kalmár And­rás; továbbá az egyik pro­dukció gyermekeknek szól, te­hát mesejáték. A pori színház művészének egri rendezése először két éve került szóba, amikor az Agria Játékszín bábosai a finn városban jártak. A .mű­sort Kari Suvalo konferálta — az egriek kezdetben ezért színésznek gondolták —, ké­sőbb' pedig Jónás Zoltánnal, az akkori igazgatóval szóba került a vendégrendezés dol­ga. Eger és Pori ugyanis test­vérvárosok, hasznosnak lát­szik a színházi kapcsolatok erősítése is. Az egyezség — a hagyomá­nyok és az igények egyezte­tésével — mostanra született meg; eredeti finn mesejáték mellett döntöttek. (Ez a Ha­mupipőke tehát nem egészen azonos a Grimm testvéreké­vel). Topelius meséjét a ren­dező alkalmazta színpadra, s Poriban tavaly sikerrel mu­tatták be. A magyarországi bemutató próbái hétfőn kez­dődtek meg, Suvalo akkor találkozott először az instruk­ciói szerint Szikora János ál­tal kiválasztott színészekkel. Három hét áll próbákra a bemutatóig. A főbb szerepe­ket Fehér Anna, Fehér Ildi­kó, Pogány György. Jeney István és Martin Márta ala­kítja. A jelmezeket és a dísz­leteket az egri színháznál kezdett Kalmár Kati tervez­te. Tizenegyszer mutatják be a darabot. Az Annuska próbái egy hete Budapesten kezdődtek. A szereplők között találjuk Horváth Sándort, Pásztor Er­zsit, Mihályi Győzőt, Polgár Gézát, Szacsvay Lászlót. Ke- menes Fanny jelmezeivel és Csikós Attila díszletei között július 11-én lesz a premier. Július végéig tíz alkalommal találkozhat a közönség Gár­donyi színművével. Üvegekben könyvek Érettségizett finomcsiszoló szakmunkás, azaz még ennél több, igényesebb szakmát kép­visel: gravírozó. Mondhatni, hét lakat alatt Őrzött titok, hogyan is készülnek az üveg­tárgyak finom díszei, mi is a gravírozás, mellyel portré, jelenet, csendélet egyaránt az üveg falán teremhet. No, egy kis fantázia, kézügyesség, rajzkészség és egy csipetnyi ihlet mindenképpen kell hoz­zá. .. Szikszai Pál 15 éve ezt a szakmát képviseli a salgótar­jáni öblösüveggyárban. Pár évvel fiatalabb társaival rég­óta rendszeres szereplője az Alkotó ifjúság pályázatok­nak: első-második díjjal di­csekedhetnek évről évre.-— Munkámhoz gyakran bú­jom a könyveket. — Gondolom, nem csak szakmai érdeklődésből vesz könyvet a kezébe... — Egy kicsit érinti a mun­kát az is, amiért szívesen ol­vasok szépirodalmat': bent annyira kell a koncentrálás, összpontosítás, hogy otthon ebből ki kell kapcsolódni, la­zítani. Ezért is kedvelem a bestsellereket — mint példá­ul a Védett férfiak, a Zalat- nay-könyv, Cusack regényei (Hőhullám Berlinben, Fekete villám), és hasonlók. Persze, amikor könyvet vásárolunk, akkor a komolyabbak is lis­tára kerülnek. Az egyik leg­nagyobb könyves „beruházá­sunk” a Nyugat-kötetek meg­vásárlása volt. Akkoriban érettségiztem, nagy élményt jelentéit „eredetiben” olvasni Adyt, Kosztolányit és a töb­bieket. A feleségem az OTP- nél dolgozik, ő is nagy könyv­barát, sokban hasonló az íz­lésünk. — Vissza tud emlékezni, mióta olvas rendszeresen, ki szerettette meg a könyveket? — Magamtól kantam rá az olvasásra, harmadikos ko­romban. Mondják, hogv egy­re kevesebb a szabad idő. so­kan leszoknak a könyvekről. Mi nem — naponta úgy két órát általában rászánok. — Hogyan jut hozzá az ol­vasnivalókhoz? — Szoktam a gyári, szak- szervezeti letéti könyvtárból is kölcsönözni, tagja vagyok a művelődési házunk könyv­tárának. Amit fontosnak, iz­galmasnak tartok, azt meg­veszem — átlagosan havi két­száz forintot erre költők. Na­gyon jó könyvtárosunk van — még korábban Nyergesné „járatta be” a boltot, amit kértünk, annak mindig utá­najárt. Érezhető, hogy örömmel, szí­vesen beszél a könyvekről, az ú.1 szerzeményekről, a család­dal együtt olvasott kötetek­ről Kérdezi, elmondhat-e két sztorit — mindkettő a régi salgótarjáni közkönyvtárhoz kötődik. Íme: — Vasárnap délelőttönként gyakran látogattam az olva­sótermet. Az egyik alkalom­mal úgy elmélyedtem valami­ben, hogy csak arra lettem figyelmes, csattan a redőny, bezárták a könyvtárat. Elke­rülte a figyelmüket, hogy ott vagyok. Az irodaablakon másztam ki nagy nehezen... Egy másik esetben a könyvla­pok közül rámkacsintott a szerencse: egy művészeti ki­adványban 25 vagy 26 darab százas lapult. Ifjú házasok voltunk, kispénzűek, de úgv döntöttünk, visszavisszük a pénzt. Egy bányásznak az elő­lege volt. Amikor hazaértem, már ott várt egy rendőr: Hol a pénz?.. . Jó érzés volt mon­dani: visszavittem a kölcsön- könyvvel együtt! G. K. M. Lucfalvai „hídépítők" Az igazgatói iroda falán egy térképre figyelek föl: a nemzetiségi oktatási és köz- rfiűvelődési intézmények ma­gyarországi hálózatát mutatja be. Lehet, hogy egy-két dolog már elavult azóta rajta — hi­szen sok helyen voltak iskola­körzetesítések, csoportössze­vonások — másutt meg ép­pen ez időben született meg például az óvodai nyelvfog­lalkozások lehetősége. A piros szín a szlovákot je­lenti a kis körökön belül. Nógrádban, Pest megyében sűrűn, szép fűzérben sorakoz­nak ezek a települések. Köz­tük van Luciáivá is — a fe­hér karika háromnegyed ré­szét betölti a piros, ami ha­tározott jelenlétre utal. Va­jon, miként van ez a nyelv, a hagyományok ápolása te-v rén ? Erről beszélgettünk töb­bekkel az iskolában. Völgyesiné Pribisán Katalin sorolja náluk hányán is ér­tik, tanít(hat)ják a szlovák nyelvet. — Az óvodában kezdődik el a folyamat. Igaz, hogy a szlo­vák végzettségű óvónő gyer­mekgondozási szabadságon van, igazgatóhelyettesünk, Gyöngyösi Sándorné helyette­síti. ő most az iskolában nem kapott órákat, ahogy az igaz­gató. Cserényi János sem ta­nít jelenleg. Pásztorné Bolvós Éva alsóban végig és hatodik­ban foglalkozik a nyelvvel: ő Szlovákiában szerzett diplo­mát. Juhász János van az ötödikeseknél, Pribisán Teréz (aki Nógrád és Heves megyei szlovák szakfelügyelő) a hete­dikeseknél, jómagam a nyol­cadikosoknál. Feltétlenül meg kell említeni Krajcsi Jánost, Nagybárkányból, aki a nem­zetiségi énnekkarunkat veze­ti; Sok rokon iskola megirigyel­heti hát a lucfalvaiakat, más­honnan a szakembergöndok­ról hallunk híreket. — Szeretik a nyelvet, szí­vesen tanulják. Ezt bizonyít­ja az a tény is, hogy évről évre vannak országos első, második helyzetiek a tanul­mányi versenyeken. Tavaly, például elsők lettek a gyere­keink, Besztercebányára vit­ték őket jutalomból. — A harmadiktól nyolcadi­kig ciklusonként 7 órában ta­nulják a nyelvet. Azt nem kérdezem, hogy sok-e ez, in­kább azt: elegendő? Mosolyogva rázza a fejét. — Lehetne több. Különösen azért, . mivel a diákok egyre kevesebbet hoznak otthonról, kicsi a szókincsük. Van ked­vük szlovákul tanulni, de so­kan teljesen kezdők. — És mi a helyzet a könyv­ellátással? — Ez kétoldalú dolog. Nagy örömünkre Szlovákiából sok jó segédkönyvet kapunk, szinte havonta érkeznek a csoma­gok. Jönnek verseskötetek, meséskönyvek is. De hiány­cikk a szótár, pedig 7—8-ban már mindenkinek a kezébe kellene adni egyet, nekünk meg csak néhány darab van. Emellett gond volt a negye­dikes könyvekkel — általános iskolai helyett, középiskolait küldtek... Ügy szedtük össze a régi kiadásokat. Gyöngyösi Sándorné igazga­tóhelyettes is azzal kezdi: szeretik a nyelvet a tanítvá­nyai, csak... — ... Csak már hetedik­nyolcadikban nehéznek tart­ják. A tankönyvek nyelveze­te, anyaga nagyon igényes. Persze, nem csupán tanórá­kon van lehetőség a nyelv- gyakorlásra. Nálunk a műve­lődési ház együtt van az is­kolával —, így nevezhetjük akár iskolainak, akár közmű­velődésinek a nyelvművelő szakkört —, a gyerekek“1 he­tente kétszer találkoznak, Pásztorné Bolyós Éva vezeté­sével játékokat, mondókákat, verseket tanulnak, ország­ismerettel foglalkoznak. Fali­újságunk is van. Nagyon sze­retik az énekkart — sikerél­ményt ad. számos szereplési lehetőségük van. Kedvelt for­ma a népi tánc. Tavaly két gárdát vezettem, a kimenő nyolcadikosok miatt most már csak a kicsik táncolnak. Van­nak gondjaim az örömök mel­lett: nincs meg a táncoktatói képesítésem, egy kicsi hiány­zott hozzá, hogy nem fejez­tem be vizsgával a képzést. — Úgy hallottam, most ön az óvodásokkal foglalkozik. — Nálunk a szlovák nvel- vet heti három alkalommal is­mertetjük. középső és nagy­csoportban. A beszélgetés vége felé be­fut az igazgató, Cserényi Já­nos. A sok részterület után ő az egészről szól. a nemzetisé­gi nyelvművelés, hagyomány­ápolás és a nevelés kapcsoló­dásáról. — Együttműködés, baráti szálak nélkül nem lehet iga­zán jól ápolni, őrizni a nyel­vi és kulturális hagyorrá- n'-“>kat, az anyaországi közeg nagyon fontos. A gyerekek hasonló korú szlovák társaik­kal, játék, élményszerzés köz­ben tanulnak meg legtöbbet. Ezért örülünk a hagyományos gyetvai testvérkapcsolatnak, a cserenyaralásoknak, a közös programoknak. A magyart magas fokon művelni és a nemzetiségi nyelvet elsajátíta­ni — ebben a kettősségben rejlik a nemzeti lét, tudat erősítésének, az internaciona­lista nevelésnek az egyik tit­ka. Hidat építünk — pedagó­gusok, gyerekek, minden szlo­vák nemzetiségi lakos. G. Kiss Magdolna KOSSUTH RADlOd *.*•: Jó reggelt! *.20: Jégbefagyva. I Antal Gábor írása *.30: Nóták. V.02: Pergolesl: Ltvletta és Tracollo. Intermezzó két részben (.43: Szói, szól], sípom] 10.05: Két keréken' — Magyarországon 10.33: Labirintus. (Ism.) 10.50: Zenekari muzsika 11.3*: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai. XV/14. rész. 12.30: KI nyer ma? 12.45: PAF-műsor 13.00: Pataky Kálmán emlé­kezetes szerepei. VIII/7. 13.40: Kapcsoljuk a győri körzeti stúdiót 14.10: A magyar széppróza , századai. (Ism.) 14.23: Az Állami Népi Együtte* énekkara énekel t 14.38: Csendes Don. XV/11. rész. (Ism.) 15.30: Zenei tükör 16.05: Az arany ember. Jókai Mór regénye rádióra alkalmazva. I. rész. 16.48: Rózsa Miklós: Bűvölet. filmzeneszvit 17.00: Most jelent meg 17.30: A szülőföld muzsikája 19.15: A karrier kapujában 20.06: Kapcsoljuk a Pesti Vigadót. 21.00: Verbunkosok, nóták 21.40: Műhelyfőnökök 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: A hegedű virtuózai 23.10: A kegyencnó. Részletek Donizetti operájából 0.10: Könnyűzene mandolinra PETŐFI RADIO: 7.59: A Petőfi rádió f'.ggali zenés műsora 8.05: Kórusdalok 8.20: A Szabó család (Ism.) 9.05: Napközben 12.10: Naoy mesterek Indulóiból 12.25: Útikalauz — üdülőknek 12.30: Mezők, falvak éneke 13.05: Nosztalgiahuilám: Martin Rainwater. 14.00: Népdalok. 14.15: Idősebbek hullámhosszán 15.05: Néhány perc tudomány 15.10: Operaslágerek. (Ism.) 15.45: Törvénykönyv. (Ism.) 16.00: Találkozás a stúdióban 17.05: Szabados György felvételeiből 17.30: Segíthetünk? Az Ifjúsági Rádió műsora 18.30: Slágerlista 19.05: Operettkedvelóknek 20.17: A Poptarisznya dalaiból 21.05: A Magyar Rádió Karinthy Színpada. 22.15: Nótacsokor, csárdáscsokor. 23,20: Sárost Katalin, Záray, Márta és Vámost János énekel, a Stúdió U játszik. W.OOá Éjiéitől hajnalig _ _j MISKOLCI STUDIO: 17.00: Műsorismertetés, hírek, Időjárás. 17.05: A Tiszától a Du­náig. Észak-magyarországi képes­lap. Szerkesztő: Pongrácz Judit. (A tartalomból: A gyöngyösi Sár­hegy — Sóstó és környéke — Szökőkutak Salgótarjánban — Szószólóban. Gyarmati Béla jegy­zete. 18.00: •»Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és mű.- sorelözetes. MAGVAR TELEVÍZIÓ: 8.25: Tv-torna (ism.) 8.30: Szünidei matiné 9.30: Menekülés az arany föld­jéről. VII/3. rész (iám.) 10.25: Képújság 16.10: Hírek 16.15: Zéman őrnagy. Csehszlo­vák filmsorozat. A harapó­fogó. 17.35: Perpetuum mobile 18.10: Tévébörze 18.20: Képújság 10.25: Telesport 18.50: Adni érdemes. Hol tart a közadakozás az új Nem­zeti Színházért 18.55: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Családi kör 20.45: Hirháttér _ 21.35: Szép szó. Csak a tükör görbe?! Irodalmi paródiák 22.30: Tv-híradó 3. 22.40: Himnusz 2. MŰSOR: 18.30: Az öreg bánya titka. V 3. rész (ism.) 19.05: Képújság 19.10: Csajkovszkij: V. szimfó­nia. 20.00: Gondolkodó 20.50: Tv-hiradó 2. 21.10: A 25. miskolci rövidfilm­fesztivál díjnyertes filmjei­ből 21.20: s. O. s. gyermekfalu 21.45: Reklám 21.50: A harmadik vendég. Svájci bűnügyi filmsorozat. IV 1. rész. 22.50: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-hiradó 20.00: Gróf Monte Cristo. 6. rész. 21.00: Ünnepi hangverseny 22.00: Tudományos magazin 22.40: j. p. Millet. 23.05: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: J, S. Baoh hagyatékából 20.50: Magazin a Szovjetunióról I 21.20: A rendőrség naplójából 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 23.10: Egy kis szerencsével. 5. rész. (Ism.) MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: 10­től: Csillagok háborúja. I—II. Szí­nes USA fantasztikus kalandfilm. Fél 4-től: Az istenek a fejükre estek. Színes, szinkronizált bots- vvanai filmvtgjáték. Háromnegyed 6 és 8-tól: A cápa. (16) Színes, szinkronizált USA-kalandfilm. — Balassagyarmati Madách: Féi 4, háromnegyed 6 és 8-tól: Flash- dance. Színes amerikai film. — Kamaraf ilmklub: Kürters mama mennybemenetele. (14) Színes NSZK-beli film. — Pásztói Mát­ra: Tienjün-hegyi történet. Szí­nes kínai film. — Szécsényi Rá­kóczi: Mégis, kinek az élete? (14) Szjnes, szinkronizált USA- film. — Kisterenvei Petőfi: Szu­permodell. (16) Színes USA' bűn­ügyi film. — Nagylóc: Örült ró­mai vakáció. Színes, szinkronizá't ólasz filmvígjáték. — Jobbágyi: 39 lépcsőfok. (14) Színes, szink» ronizált angol bűnügyi film. 4 NÖGRÁD - 1985. június 20., csütörtök ’ 1 ' • \í'lr V - n \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom