Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-19 / 142. szám
Rendelőintézet a város szélén 1 „Én vagyok ám a fűtő is” — nyújtja fc’ém frissen mosott kezét Balassagyarmaton, Deák Ferenc úti lakásának rendelőjében a' 81 éves dr. Szabó József, nyugdíjas MÄV ellenőrző főorvos, aki szellemileg és testileg is csodálatosa friss, majd a lakásába in1-' 1 I ' évvel ezelőtt, amikor a vasúthoz sodródtam, többször kezelt betegségem ideje alatt, s most mondhatom, ilyen szellemes beszélgetőpartnert kívánok minden krónikásnak, mint Józsi bácsi! (Dr, Szabó József 1904. október 11-én született a Gö- mör vármegyei Likér községben, Édesapja tanító, nagyapja jegyző volt. A tizenegy gyermek közül ő volt. a nyolcadik a sorban. Tízéves korába.' az akkor Balassagyarmaton élő Skrabák Gusztáv MAV-főraktárnok — a fiú nagybátyja — magához vette, hogy az éles eszű unokaöcs- csét a négy elemi elvégzése után beírathassa a gyarmati főgimnáziumba. A gimnázium másik négy évét már Rimaszombaton járta ki. szülőfalujából vonattal utazgatott a 27 kilométerre lévő városba. 1922-ben érettségizett és azonnal jelentkezett Debrecenbe orvostanhallgatónak. A történelem és a fizika azonban nem volt érettségi tantárgy, ezért ■ ígv kiegészítő érettségi vizsgát tett még az év őszén á debreceni piarista gimnáziumban. így nyert felvételt az orvosi egvetemre.) — Amikor a legelső boncolást kellett végignéznem, képzelheti, hogy milyen állapotba kerültem! — meséli.'— Azt hittem, hogy nem tudom ezt a pályát kitanulni, de erőt vettem magamon és megkértem a boncmestert, hogy szabad időmben rendre mellette lehessek. Ügy beavatott a tudományába, hogy szinte profi módon dolgoztam. Már szigorló orvos voltam, amikor boncolás közben tifuszfertőzést kaptam. Három hónapig feküdtem élet és halál között; csőn!tá-bőrré fogyva, de végül is csak meggyógyultam... (1929. június 1-én avatrák általános orvossá. A fiatalorvos az úgynevezett „cselédkönyves” éveit Budapesten, Debrecenben és Balassagyarmaton töltötte, míg egyszer csak távirat érkezett címére dr. Kenessy Alberttól, aki a gyarmati kórház igazgató főorvosa volt. A főorvos értesítette, hogy Gyarmaton alor- vosi állási, tud részére biztosítani a kórházban, jöjjön minél hamarább! Azokban az időkben bizony a már végzett orvosok is évekig ingyen dolgoztak, így ez a meghívás nagy elismerés volt a fiatal, kezdő orvosnak.) — Avatásom után három nappal már Gyarmaton voltam. így egyetlen napig sem voltam munka nélkül. A kórház eimeosztályán kaptam al- orvosi állást. Hallgatom Józsi" bácsi történeteit... — Egyszer egy elmebetegnek kellett injekciót beadnom. Addigi éveim alatt hullákkal tömegesen találkoztam, de elmebetegekkel még nem! Mire többed magammal lefogt uk a dühöngő férfit és belészúr- tam az iniekcióstűt, a beteg így „rendelkezett”, rám mutatva: „Ezen rablógyilkos előttem azonnal virslinek felvag- daltassék!” Szinte menekültem pillantása elől és körülbelül fél év elteltével átkértem magam a sebészetre. Három év múlva, 1932-ben sebész szakorvos lett belőlem. (Ezek után ege év fizetés nélküli szabadságot kért a fiatal orvos, hogy Budapesten megszerezhesse a fogszakorvosi, Iskolaorvosi és az egészségtantanári képesítéseit is, Majd újra visszatért Balassagyarmatra a kórházba, alor- vosi beosztásba. Amikor 1934 őszén megalakult az OTBA (Országos Társadalombiztosítási Alap), kilépett és havi 133 pengős fizetéssel Nógrád me- gvei OTBA-főorvossá nevezték ki. E beosztása mellett fogorvosi és sebészi magánrendeléseket is végzett. A kórházba azonban — díjtalanul — továbbra is beiárt operálni. 1940-ben 16 000 pengőért megvásárolta azt*a Deák Fe- ienc úti házat, ahol ma is él, melyet később 60 000 pengőért rendbe hozatott és a lakása mellett rendelőt is nyitott benne. Három pH múlva megnősült, egy mohórai tanító lányát vette el feleségül. Közben már javában dúlt a második világháború. A fiatal orvost 1944-ben behívták katonának. Először Miskolcra került, majd a rimaszombati hadikórházban dolgozott, mint sebész és röntgenorvos. Még az év őszén a Pozsony me- 'gyei Gutára települt át a hadikórház.) — Elmondok még egy történetet: a gúlái állomásfőnökhöz hívtak egy éjjel, mert vakbélgvulladást kapott. Háború volt. villany sehol. Kerestünk egy zseblámpát és annak fénye mellett operáltam meg a főnököt, aki már egy hét múlva meggyógyúlt... (A hadikórház később Bécs—Drezdán keresztül a németországi Lübeckbe települt át. Vonattal, támadásoktól rettegve vonultak előre. Itt, Lü- becknél, került dr. Szabó József angol fogságba. Az angolok felajánlották neki, hogy dolgozzon velük, de őt nem szédítették meg az ajánlatok; 1945 júniusában hazatért a már felszabadult Magyarországra. Balassagyarmaton felesége és az egyéves Lenke nevű kislánya várta jöttét. Ottnonuk csupa rom volt — rendelőjében asztalosműhelyt rendeztek be —. de családja túlélte a borzalmakat. Azonnal nekifogtak házuk rendbehozatalának; kitakarították a sok szemetet, beüvegezték az ablakokat... Ezek után ismét visszakapta OTBA-főorvosi állását, majd 1953-ban annak megszűnése után az akkori OTI rendelőintézetében kapott sebész- és fogorvosi állást. A vasúthoz 1955 decemberében került — a MÁV balassagyarmati üzemorvosi, fogszakorvosi és ellenőrző főorvosi állását bízták rá. A rendeléseket még hosszú-hosszú évekig a lakásán kialakított rendelőben végezte, mivel a vasútnak akkoriban nem volt saját rendelőintézete. Asszisztense. Nagypál Béláné hűséges munkatársa volt csaknem két évtizedig.) — Jóformán mindennap rendeltem. Hozzám tartozott a Balassagyarmat—Ipolytarnóc—Diósjenő—Romhány— Ácsa—Erdőkürt vonalrész Nógrád megye területén lévő összes betege. Foglalkoztam a vasúthoz jött újfelvételesek vizsgálataival és természetesen a nyugdíjasokkal is. En 1974. december 31-én lettem nyugdíjas. (A stafétabotot először dr. Róka Klára vette át, jelenleg a várós szélén álló új MÁV- rendelőintézetet dr. Várad! Erzsébet vezeti. A fogszakorvos pedig Józsi bácsi négy gyermeke közül elsőszülött lánya, dr. Szabó Lenke, aki egyedül követte édesapját az orvosi pályán... Dr. Szabó József még ma is, 81 évesen, aktívan dolgozik. Többször helyettesíti az üzemorvost és lányát, a fogorvost is. A vasút a két évtized alatt orvosi munkáját elismerte az Érdemes Vasutas kitüntetéssel, 80. születésnapja alkalmából pedig dr. Bajusz Rezső, a MÁV vezérigazgatója dicséretben részesítette. Józsi bácsinak kilenc unokája van, felesége fiatalon, 54 éves korában meghalt...) Megköszönöm a beszélgetést és végül megkérem: „Nézze meg az én fogaim is, ha van még rám egy kis ideje...” lladnai Ketykó István Művészeti életünkről Elkötelezetten az emberek neveléséért A megye művészeti életével foglalkozó vitaihdító cikket nagy érdeklődéssel olvastam a NÓGRÁD 1985. május 18-i számában. Egy percig sem volt vitás előttem: a téma, melyet a lap felvállalt, rendkívül aktuális. Nemcsak a párt- az állami szervek, a tömegszervezetek ismerik fel egyre inkább a művészetek növekvő súlyát, szerepét az ország és a megye életében, de ma már a széles tömegek is fokozott mértékben igénylik a segítségnyújtást, a világos értékítéletet, az orientálást az eligazításhoz, a művészi értékek befogadásához. Meggyőződésem, hogy Nógrád megyében is nagy szükség és jelentős igény van arra is, hogy az emberek kifejhessék véleményüket e témában. Mindenekelőtt azt hangsúlyoznám, hogy megyénkben — szerencsére — nem kell mindent elölről kezdeni; a művészetek jó néhány területén van mire alapozni. Az elért eredmények elismerésre, tiszteletre méltóak, s egyben köteleznek is bennünket. A jövő feladatait meghatározni, a továbblépés útjait, módjait és eszközeit kijelölni ugyanis csakis ezekre építve lehet. Ehhez viszont, a meglevő lehetőségek reális felmérése mellett nélkülözhetetlen az erők számbavétele. gyarapítása. Ügy érzem e vonatkozásban lehet mélyebbre ásni. lehet a palettát szélesíteni. Az egyéni kezdeményezések, törekvések tiszteletre méltóak, de nem elégségesek. Csak akkor ■ járnak jelentős eredménnyel, ha nemcsak megértjük, hanem még jobban felkaroljuk őket, s azok találkoznak a nagyobb sodrású áramlatokkal is. Azt hiszem ebben a munkában jelentős szerepe lehet mindazoknak, akik e nemes ügyet a. szívükön viselik, akik ér- tőn-szerétőn tudnak foglalkozni tehetséges fiatalokkal, akik képesek támogatást nyújtani e célok megvalósításához. Régi igazság, hogy az embereket nevelni kell a helyes értékítéletre, a jó ízlésre, s a nevelési nem lehet elég korán elkezdeni. E téren bőven adódik tennivaló mindenki számára. A szülőknek, a pedagógusoknak, az egész társadalomnak ügye, s egyben kötelessége, hogy minél sokoldalúbb. teljesebb értékű embereket neveljen, s ennek során a jó ízlés kialakítására, fejlesztésére is törekednie kell. Ügy gondolom, e munkában az eddiginél igényesebbnek kell lennünk. E problémakör véleményem szerint külön vitát is megérdemelne, melynek során többek között szó eshetne olyan lényeges kérdésekről, mint az igényes alkotások szolgáltatása és befogadása, a szórakozás-szórakoztatás és az igényesség összefüggései, lehetőségei megyénkben stb. Nagyon fontosnak érzem ugyanis az ezzel kapcsolatos feladatok meghatározását. Annak számbavételét, hogy mit kell tenni — főleg a fiatalok körében' — az igényes alkotások iránti „kereslet” növelése érdekében? Talán el lehet fogadni . kiindulópontként, hogy a munkát a kínálatnál kell kezdeni, s a keresletben az igényesség csak ennek hatására , realizálódhat. Az egyik legfontosabb kérdést érinti a vitaindító, mikor a Nógrád megyében élő művészek eszmei, politikai arculatáról mond véleményt: . ,a megyében élő alkotók eszmei, politikai szempontból a szocialista társadalomépítés eredményeivel azonosulva végzik tevékenységüket, legkiemelkedőbb képviselői a szocialista értékrend jegyében alkotnak". Ez a megállapítás az említett területen talán a leglényegesebbnek a megfogalmazására vállalkozott: a társadalmi rendszerünkkel való közösségvállalás, együttműködés megítélésére, véleményezésére. Ügy érzem, az idézett mondat nem csupán ténymegállapítás, követelményként is értendő. Egyúttal továbbgondolkodásra is biztat. A bennem felvetődő kérdések elsősorban a művészek és a társadalom viszonyára, a társadalmi rendszerünkkel való azonosulás mértékére, milyenségére vonatkoznak. Zömmel akörül forognak, hogy vajon mit jelent ma ez az azonosulás? Mi a tartalma az azonosulásnak? Nem leszűkített-e a kérdés, ha az azonosulás követelményét a Szocializmus „eredményeire” vonatkoztatjuk csupán? Szerintem lényegesen többről van szó akkor, ha a szocializmus „eredményein’.’ túlmenően, magával a szocializmussal, mint társadalmi formációval, megvalósítandó célkitűzéssel, vagy mint eszmei tartalommal azonosul a művész. A szocialista társadalomépítésnek ugyanis nemcsak eredményei vannak, hanem olyan meghatározott célkitűzései és feladatai is. amelyek a közeli és a távolabbi jövőre vonatkoznak, s amelyek kiterjednek társadalmi létünk minden fontos területére. Igen lényeges követelmény kell, hogy legyen tehát a művészek számára a társadalmi szintű feladatok teljesítésében, a? eredmények elérésében való aktív részvétel, közreműködés. Ez ad ugyanis egyértelmű választ, feleletet arra, hogy mi a ma művészeinek helye, szerepe, feladata a társadalomban, mi a művészi alkotások funkciója, a szocialista társadalmat építő Magyarországon. Bár nem látok közvetlen kapcsolatot a társadalmi cé* lókkal való azonosulás és a művészi teljesítmény színvonala között olyan értelemben, hogy a magasabb szintű eszmeiség feltétlen magasabb színvonalú alkotást' eredményez, s megfordítva, mégis szerintem számolni kell ezzel az összefüggéssel. Lényeges kérdésnek tartom, hogy a művész mit lát meg kora problémáiból. mennyire azonosul, illetve mennyire helyezkedik szembe körnvezetével. hogy érzi magát benne, s egyáltalán milyen mértékben kötődik ahhoz a társadalomhoz, amelyben él és dolgozik. Végezetül az említett összefüggés hangsúlyozását azért is tartom különösen fontosnak, mert napjainkban joggal beszélhetünk a művészelek megnövekedett szerepéről, a tömegekre gyakorolt jelentős hatásáról. S ezútlal nem átmeneti jelenségről van szó, az okok korunk, társadalmi valóságunk lényegi vonásaiban, jellemzőiben találhatók. Ezért nem érthetjük meg őket másként, csakis fejlődésünkkel, össztársadalmi céljainkkal összhangban, szoros összefüggésben vizsgálva. S ahogyan az előttünk álló feladatok egyre jobban. egyre sürgetőbben igénylik az emberi tartalékoknak, a trudati tényezőknek, a humánus és demokratikus eszközöknek, az igénybevételét, úgy lesi egyre inkább szükségszerű, hogy a művészetek súlya mai .világunkra gyakorolt hatása növekedjen. Es — egyéb tennivalók mellett — talán az ezekkel kapcsolatos feladatok teljesítése eredményezheti, hogy a kérdésben valóban előbbre lépjünk. s a művészetek az eddiginél is nagyobb vonzerőt jelentsenek, nagyobb befolyással legyenek életünkre. Dr. Bozó Gyula Felvásárlási főszezon előtt Készülődnek a nyári felvásárlási főszezonra a nógrádi fogyasztási szövetkezetek. Az eladási szerződések 90 százalékát megkötötték, az értékesítésre tervezett mennyiség mintegy hetven százalékára, a termelőkkel is aláírlak az egyezségeket. A tavalyihoz képest idén több mint 26 százalékkal növelik a felvásárlást az áfé- szek. Egyedül burgonyából várható az elmúlt évitől kisebb felvásárlási mennyiség: az idei terv 1735 tonnára szólt a tavaly átvett 1855 tonnával szemben. Öburgonyából még mindig jelentősek a készletek, jelenleg is megye- szerte takarmányburgonya- értékesítési akció segítségével iparkodnak szabadulni tőle. Zöldségből várhatóan 40 százalékkal emelkedik az idén a felvásárolt mennyiség, terv szerint 6309 tonna lesz. A növekmény zömét az uborka teszi ki, a tavalyi aszályos esztendő után most igen kedvezőek a terméskilátások, a termelési kedvVel sincs baj. Újdonságként idén konzerv- paradicsomot és konzervzöld- babot is vásárolnak az áíéssek. az étkezési zöldborsó felvásárlása viszont csaknem teljesen elsorvadt, csupán lakossági fogyasztási célta vesznek át kisebb menyiségeket. Jelentős növekedést terveztek a szövetkezetek a gyümölcs felvásárlását tekintve is. A tavalyihoz mérten több mint 25 százalékos emelkedéssel 3163 tonna gyümölcs átvételére számítanak. A többlet jelentős része a bogyós gyümölcsökből származik, s ezzel a tavalyi kiugró esztendőtől is szebb eredmények várhatóak. A kedvezményes szaporítóanyag-ki- juttatási akció hatásaként is számottevőek az új telepítések, s nemcsak a hagyományosan bogyósterületeken, hanem megjelentek az új te- lepítvények Szécsény környékén is. A termelés a tavalyihoz hasonlóan mutatkozik, így aligha - lehet akadálya az előirányzott 1717 tonna bogyós gyümölcs felvásárlásának. A tétel zömét idén is a málna adja, ebből 1249 tonnára számítanak ak áfészek. A szamóca felvásárlása már meg is kezdődött, a kedvező termés következtében a tavalyinak nem sok híján dupláját veszik át a szövetkezetek. A fogyasztási szövetkezeti felvásárlás versenyhelyzetét javítja az az intézkedés, hogy az idei évtől — a kedvezőtlen termőhelyi adottságú mezőgazdasági termelőszövetkezetekhez hasonlóan az ő területükön — a fogyasztási szövetkezetek is kapnak fel- vásárlási támogatást sertés és zöldség után a felvásárlás százalékában. A salgótarjáni, érsekvadkerti és pásztói felvásárlótelepek az eddigieknél jobb technikai feltételekkel várják a főszezont, a balassagyarmati áfész a rekonstrukciós program keretében az idén javítja a feltételeket. A telepek mellett azonban a legkülönfélébb helyeken — udvarokban magánházaknál — folyik a felvásárlás. A munkát végzők kampány előtti eligazítása megtörtént, legtöbb helyen megkezdődött a göngyöleg helyszínre szállítása is. A munka dandárja két hét múlva, a málna és a ribizli beérésével kezdődik. Mindkét gyümölcsből — egy-két jégverte helytől eltekintve — bőséges mennyiség mutatkozik. A Salgótarjáni Nógrádi Sándor Űttörőházban 15—tS-féle hobbi jellegű szakkör működik, kéthetente 1—2 alkalom* mai. Az ügyes kezek szakkör a lányokat készíti fél a leendő családi életre. Megtanulnak varrni, hímezni, kötni, főzni és sütni. NÓGRÁD - 1985. június 19., szerda é A fotószakkörük gyakran szerepel országos pályázatokon, — bp —
