Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-17 / 140. szám
Hétfői magazin... „ Hétfői magazin... „ Hétfői magazin. ISMERŐSTŐL ISMERŐSIG A törékeny cselgáncsom A „törékeny” hölgyek ma már a küzdősportok ringjei- be is belépnek. Karatéznak, dzsúdóznak, cselgáncsoznak a lányok, ami néha balesettel is jár. Szamkó Katalin, a kisterenyei Váci Mihály Gimnázium testnevelés-tanárnőjének lába is erről tanúskodik. — Hogyan, sérült meg? — A második magyar női cselgáncsbajnokságon, ahol harmadik lettem, beletaposott az ellenfél a térdembe. Meglehetősen csúnya baleset volt. Eltört a lábam, műteni is kellett. Sajnos, a lányok sokkal sportszerűtlenebből játszanak, mint a fiúk. Ha vesztésre állnak, elhagyják minden tiszteletüket az ellenféllel szemben; harapnak, csípnek, rúgnak, ütnek-vág- nak ész nélkül. Ezért nem is versenyzem. Pedig fekete öves edző vagyok. — Ahogy elnézem önt, kicsi, vékony, nem úgy néz ki, mint akitől félni kellene... — Tőlem nem is kell! — mosolyodott el — kizárólag csak versenyen „Verekszem”. — Mióta tanít ebben a gimnáziumban ? — Amikor elvégeztem Egerben a testnevelés—biológia szakot idekerültem, azóta itt is tanítok, de c.sak testnevelést. Pontosan öt éve. Délutánonként különtornát tartok, vannak tornászlányaim, akikkel az idén az országos területi versensúg jutottunk el. Én vezetem ' az országos diákjárók klubját is. — Cselgáncsórát nem tart? — A cselgáncselemeket beépítem óráimba. Szeretném kidolgozni az eséstant! Azt tanulmányozom, hogy a kisgyerekek, akik olyan sokszor buknak fel, miért nem sérülnek meg, az idősebbek pedig miért dőlnek el, mint egy zsák. Szerintem, az esést, is meg lehet tanulni úgy, hogy ne üsse meg magát nagyon az ember. Tornászoknál különösen sokat jelenthet. ha gerendán, felemás- korláton dolgoznak. Sok balesetet lehetne egy ügyes földet éréssel elkerülni. De ez még a jövő zenéje, rengeteget kell beszélgetnem, konzultálnom erről még orvosokkal. Jó volna nekem is megszerezni a gyógytornászi képesítést, és akkor még jobban, alaposabban látnám a feladataimat. — ön úgy tanította meg diákjait esni, hogy tudásukat versenyeken is hasznosítják? — Tettem erre már kísérleteket és jól be is váltak. Ennek ellenére, egyelőre nem szerepeltetem a lányokat, mert az idén úgy éreztem, hogy rendkívül szubjektivek a versenymegítélések és nem akarom tornászaimat újabb csalódásnak kitenni. A jövő tanévben jól felkészítem őket, csodagyakorlatokat találok ki és tanítok meg velük. Ha nem is nyernek, érezzék, mit tudnak! — ön is tornázott? — Igen. Úttörő-olimpiát nyertem. Tulajdonképpen ebből éltem a főiskolán. — Jelenleg is sportol? — A téli sportok a ' kedvenceim, de mindent szeretek. Amikor Litkén tanítottam, ott például futballszak- kört vezettem a fiúknak és bekerültek az úttörő-olimpiára is. Erre, persze senki sem számított és az utolsó pillanatban kellett körbetelefonálni egyforma melégítőért az illetékeseket, amit végül is nem sikerült megszervezni. Mi voltunk az egyetlen csapat, akik nem feszengtünk különböző márkájú „mackókban”. A magunk egyszerűségével versenyeztünk, eredményesen. — Az utolsó kérdésem: Kit látna örömmel a legközelebbi Ismerőstől ismerősig rovatban? — Egy olyan diákot, aki nemcsak jól tanul, de sikeres sportoló is. Vankó Magdolna Díj a „Redl ezredesinek Szabó István ..Redl ezredes” című filmjét tüntették ki szombaton az NSZK 1985- ös filmdíjával, az Arany filmszalaggal. Az év legjobb színészi alakításáért Arany filmszalagot kapott Klaus-Maria Brandauer is. a „Redl ezredes” főszereplője. A filmdíjjal 600 000 márka jár a nyugatnémet producernek (Manfred Durniok Film- produktion). Balatoni vízvédelmi építőtáborok A balatoni vízvédelmi építőtáborba szombaton megérkezett az első csoport. Az OVH és a KISZ KB megállapodása értelmében az idén a tavalyihoz képest kétszeresére növelték a tábor létszámát. A korábbitól eltérően ezen a nyáron Siófokon, Fonyódon, Keszthelyen és Ba- iatönfüreden négy váltásban két-két hetes turnusokban egyszerre száznegyven, összesen ötszázhatvan középiskolás diák és ifjúgárdista segíti a part menti vízfelületre került hulladék összegyűjtését.. Ennek elszállítására a Dél-dunántúli, a Szombathelyi és a Fejér Megyei Vízügyi Igazgatóság ad gépjárművet. Az idei nyáron a korábbitól eltérően a parttól számított tíz-tizenöt méteres sávban már a víz felületén úszó hulladékot is összegyűjtik, nemcsak a partra sodort szennyező anyagokat. Eldőltek a középiskoláé felvételek A napokban 2900 nógrádi tanuló intett végleg búcsút nyolc év alatt megszokott, megszeretett általános iskolájának. Néhány kivétellel az is eldőlt már, melyikük mihez fog a közeljövőben. A végzősök 98 százaléka jelentkezett továbbtanulni. A megye középiskolái 2700 diákot tudnak fogadni szeptembertől, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindenkinek jut hely. Az azonban nem biztos, hogy mindannyian abban az iskolában, illetve azon a szakon tanulhatnak, amelyiket jelentkezésükkor az első helyen megjelölték. Gimnáziumba 465-en nyertek felvételt, néhánnyal több a szakközépiskolát szeptemberben kezdők száma. A szak- középiskolákban folyó szakmunkásképzésbe 180-an kapcsolódnak be, míg a szakmunkásképző intézetekben 1250 elsős lesz. Az utóbbi intézménytípusban még mindig vannak üres helyek. A tapasztalatok szerint sehol nem volt többszörös túljelentkezés, mint az korábban előfordult. A választott intézmények népszerűségi listáján továbbra is a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző vezet. A továbbtanulók szándékai már több éve egybeesnek a kereskedelem és vendéglátás megnövekedett szakemberigényével, a felvételnek azonban határt szabnak az iskola meglehetősen szűkös teremadottságai. A szolgáltatás említett ágazatainak • nagy szüksége lenne a szakközépiskolai szintű végzettséggel rendelkező szakemberekre is. Ilyen jellegű képzésre viszont egyelőre egész Észak-Magyarorszá- gon nincs lehetőség. Az ipari szakmunkásképző intézetekben változatlanul a nagyobb jövedelemszerzéssel kecsegtető Szakmák — például az autószerelő, a szobafestő, a karosszérialakatos, a villanyszerelő — a legnépszerűbbek. Azok, amelyek csak vállalati keretek között gyakorolhatók, nehezen beiskolázhatok. A továbbtanulók 20 százaléka jelentkezett megyénkén kívüli középiskolába, hetven- féle különböző helyre. Egy részük Nógrád peremvidékén él, és a végzés után valószínűleg a szomszédos megyékben vállal munkát. író az erkélyen Ha másra nem — arra jók az a-val kezdődő italok, hogy amikor a dolgokat nem jó egyenesen nézni, (mert úgy birizgálják azt, aki nézi őket), elővarázsolják a mindig háttérbe szorított mögöttest. Kár, hogy gyakorta az alantast is, de most ilyesmiről nincs szó. Hárman valánk együtt, a Szakállas Legény, a Potrohos lró és a Harmadik. Nv.-ben (nem azonos a Nemzeti Vállalattal, ami amúgy sincs), kicsit kacskaringósan sikerült a bemenetel, igaz, semmi külső segítséget nem kaptunk arra, hogy előbb betaláljunk. Megleltük azért, s akkor már valahol meg is kell szállni, ez a város megérdemli, hogy ala-, posabban megszemléljük. Egyenest a folyópartra „hajtattunk”, ahol a helyiek szerint a legjobb szálloda található. Ott volt valóban, előtte- körülötte vidám söröző sereggel, közöttük lányok is szép számmal diákok, akik letették a köpenyt és a táskát, velük a gondot, a jegyeket (nem sör jegyekről van szó!) illetően. Az egész város lakossága ott sörözött nappali fényben a folyóparton. A folyó is alaposan teleitta magát, a sok esőzéstől elázott egészen a felső partszegélyéig, a színe a Jang- cera emlékeztet. Ez így persze csupa baljós jel a komolyságot tekintve. A szállodára kívül ki volt írva, hogy első osztály. Ez megkönnyítette a tájékozódást, mert odabent a hámló vakolat és a foszladozó szélű szőnyegek láttán zavarba jöttem volna, ha nem tudom jó előre már odakint, hogy első osztályra megyek. A hallban visszatettem a földről a helyére a fotel karfáját, mielőtt kitöltöttem volna a bejelentőmet. Szeretem a rendet magam körül, nem nagy dolog. Innen egvenes út vezetett a lakosztályba a második emeletre. ,.A legjobb szobánkat adjuk” mondta a kisasszony a recepción, s ennek is volt haszna, mert odafönt már tudtuk, hogy ez a legjobb szoba. Ehhez az egészhez egy kis sör kellett mindenképpen, különös tekintettel a hirtelen beköszöntött melegre és egyáltalán! betüremkedtünk a szálló éttermébe, ahol főtt csülköt hozott a pincér pn- szullyal... így mondta ,.po- szulbwl..,", amitől azonnal archaikus hangulatba keveredtünk. A sör hideg volt és feltűnően megfelelő. Elégedettek lehettünk magunkkal (megérkezés, szállás, étkezés, protokoll stb.),' rövid idő alatt sokat végeztünk. Következett a látogatás atyai jó barátunknál, ahol megismerkedtünk a város történél e helyett egy helybeli szokással, egyebek között. Azt mondta atyai jó barátunk, hogy ezen a vidéken és különösen J.-ben, ahol ő született, azt tartják smucig embernek, aki borozás közben állandóan töltöget a poharakba. így azt a látszatot kelti, hogy menynyire nem sajnálja, holott errefelé a borkapitányok nagyon jól tudják —. akkor fogy több bor. ha a töltő megvárja, amíg kiürülnek a poharak és akkor mindig tele tölti. Ezt igazolandó és a módszert tapasztalandó sebesen forgott a a pohár, j.-i szokás szerint újratelítődve az illatos, aranyszínű. vastag testű borral (nedűvel inkább). Amikor jómagam belekeveredtem egy általam kezdeményezett és fejlesztett körmondatba éppen úgy, mint az emlékezetes walesi szélben Erzsébet királynő az uszályába, és éppen úgy nem tudtam kikecmeregni belőlej mint kedvenc királyném, azonnal felhagytuk a j.-i módszerek gyakorlati értelmezésével és átvettük „az est koronájaként a híres gyümölcstermő vidék gyöngyöző termését, az sz.-i szilvapálinkát két csatos üveggel. Ennek minőségére atyai barátunk úgy mutatott rá teljes szak- szerűséggel, hogy erőteljesen megrázta, mint Krisztus a vargát, a pálinkával teli üveget. Láthattuk, a kis ezüstgyöngyöket gyorsan felfelé száguldani és szinte azonnal elenyészni. A helyzet komolysága abban mutatkozott meg. hogy hazafelé indulva feltűnően nehezen búcsúztunk el atyai házigazdánktól, és hogy az esti sötétben minden út egészen egyenesnek látszott. Fent a szállóban a Szakállas Legény mély alvást színlelt, de mi a pálinkával sikeresen csillagot rúgattunk vele. A végkifejletnél az erkélyre kiállva, alattunk a város söröző (éppen alvó) lakosságával utólag szinkronba kerülve a Potrohos Író (P. I. a továbbiakban) előállt az igénnyel, hogy 6 beszédet akar mondani! Nem volt elázva, rábíztam a beszédírást, gyorsan végzett és akkor valóban beszédet mondott „IVc. város népe! Köszönöm, hogy meghallgattatok!” Ennyi volt, de ezek után nem mondhatja senki, hogy P. I. a történelmi Nv. városában soha nem mondott beszédet. T. Pataki László Telein félyes-e a huntor? Válaszol Nagy Bandó András „Humor felső fokon” — ezzel az önbizalmat árasztó alcímmel adott műsort a héten öt humorista Salgótarjánban. A November 7. Filmszínházban lezajlott, Öblös hahotákkal és jóízű tapsokkal kísért kabaré alkalmából a legismertebb nevű művész: Nagy Bandó András válaszolt a NÓGRÁD kérdéseire. — Mindig így volt, vagy csak most, hogy a humornak nincs tekintélye? — Aki nem foglalkozik humorral, hanem irodal. márnák érzi magát, mintha alábbvalónak érezné a humort. A kritikus, ha tetszik is neki egy humorista, nehezen meri vállalni a dicséretet. Talán mert úgy érzi: a műfajt is, és a műfajjal együtt a többi humoristát is megdicsérné. És ezt nem akarja. Másfelől: aki nem ír humort, nem tudja, hogy egy-egy mondaton mennyit kell gondolkozni. Hogy érthető is legyen, és csattanóval végződjön. Az új „Bandon- quijote” című lemezem egyik mondatán például rengeteget gondolkoztam... Legyek vagy ne legyek? „Anyámnak nem hiányoztam, mert ő' tudta, hogy abban az időben sok jó ember kis helyen is éhen maradt.” Egy mondatba próbáltam sűríteni a lakásviszonyokat, az életszínvonalat, azt, hogy ezek ellenére is jó emberek voltak akkor. — Feltűnő, hogy a pulpituson csak a legjobbak mernek humorra vállalkozni, mintha a többiek a tekintélyüket féltenék. Helyes ez? — Nem szeretek akkor előadni, ha a nézők közt olyanok is ülnek, akik elfelejtettek nevetni. Ügy néznek rám: „Ez csak egy bohóc, de én vagyok a ■kasa gyerek, a beosztásomnál fogva.” Felejtse el, hogy kicsoda! A katonaságnál gyakran fociztam egy őrnaggyal, aki a pályán tegeztette magát. S ettől csak nőtt a tekintélye. Kaján Tibor egyik rajzát tartom ebből a szempontból örök érvényűnek. Három alak van rajta. Az egyiken 'fekete szemüveg, kezében fehér bot. A másik fülében hallótölcsér. A harmadig kezében egy tábla: „Nincs humorérzékem”. S a rajz aláírása : Testi fogyatékosok. — A humor tekintélyvesztése látszik abból is, hogy a legszerényebb képességű ember is meg van győződve róla: príma humorérzéke van. — Az ilyen embert kudarc éri. Újabban próbálok fiatalokat felfedezni a humor számára. Olyanokkal találkozom akiken (tehát rajtuk!) jót röhögtek a többiek a középiskolában. És valóban jópofák, van bennük érzék a humor iránt. De nem tudnak építkezni. Nincs alaptémájuk, ami kell a szobrászathoz, a zenéhez és minden alkotáshoz. Nincs bennük indulat az igazságtalansággal szemben. Enélkül nem születik mű. Csak viccesek, jó geg- jeik vannak, de ez nem ér semmit indulat, probléma- érzékenység nélkül. — Ügy tűnik, hogy a Ka- rinthy-gyürü azért találtatott ki a humoristák számára, hogy más díjak megőrizhessék tekintélyüket a humoristáktól. Egyetért ezzel? — Jobb lenne, ha a humorista egy-egy jól sikerült munka után megkapná azt a nívódíjat, amit más rádióműsorokért kiosztanak. Mert most úgy történik, hogy: ez már harminc éve humorista, akkor most kapjon Karinthy-gyűrűt. Pedig éppen rossz sorozatban van. Tehát nem a csúcson kapja, hanem mikor a sor éppen rá jutott. Nekem például tíz éven belül kapnom „kell”, hiszen rám jut a sor, nincs olyan sok humorista. Addig persze jól kell dolgoznom, tehát végül is megérdemelt. De így nem igazán ösztönző. — Jól gondolom-e hogy mivel a humor mindig is a legbőszebben éppen a tekintélyt támadja, önmaga soha nem vívhatott ki tekintélyt? — A humoros hetilap annak idején Lúdas Matyi nevét választotta, azét a Lúdas Matyiét, aki odacsapott a tekintélyes Döbrö- ginek. Az idő persze betörte a pálcáját, de azért néhányszor odasózott. Kapjunk verést, de azért merjük kimondani, humorban feloldva, azt, ami feszültséget okoz. Mi lenne, ha kimondani se mernénk? Azt vallom, minden nagyon szép, minden nagyon jó, de semmivel sem vagyok elégedett. Oda akarok ütni, úgy, hogy a közönség nevessen, mert ha nevet és tapsol, egyetért velem. És a tekintélynek nincs semmi esélye, hiszen nekem van igazam. És ezzel állítom, hogy használunk az országnak. És ennél nagyobb dolog nem lehet! Molnár Pál Több min! 130 millió forint az új Nemzeti Színház számláján Június elején csaknem 132 millió 3rí) ezer forint volt az új Nemzeti Színház számláján. Az Országos Takarék- pénztár XXII. kerületi fiókjának adatai szerint — ahol a Nemzeti Színház számlájára érkező befizetéseket regisztrálják — 25 852 tételből adódik ez az összeg. Kollektíváktól 19 289 átutalás érkezett, értéke megközelíti a 122 millió forintot. Emellett 6563 egyéni befizetést könyvelt el, mintegy 10 millió 444 e* forint értékben. A fővárosi eddig töb mint 47 millió 1 rintot fizettek be. vidéki csaknem 76 milliót utaltak külföldről pedig 7 és fél m lió forint érkezett a Nemzi Színház számlájára. Az c szággyűlési képviselők a ti sadalmi akció meghirdeti óta két ízben fizették be eg egy havi tiszteletdíjukat. NÓGRÁD - 1985. június 17., hétfő
