Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-13 / 110. szám

Hétfői magazin. Hétfői magazin. Hétfői magazin —• tt Ismerős.öl ismerősig fí/lityen is a bányászaiéi ? Bányászról írni úgy az iga­zán izgalmas, ha az ember vele együtt indult el a föld mélyébe, végigéli a kasbeli utazást, aztán a szállítószala­gon hasalva kilométereket zötykölődik a frontfejtésig. Hej, de kemény is odalent az élet! Hol a szél fúj, hol mea a trópusi meleg izzasst- ja bányajárót, az esőről, a vízbetörésekről már nem is szólva. .. Azt tartják: a bányászok kemény emberek. Szótlanok, mogorvák, megedzette őket az idő. az állandó veszélyhely­zet, a nehéz munka. — Valóban jellemző ez va­lamennyi bányászra? Már­mint, hogy szótlan és mo­gorva. . .? — Rám személy szerint nem — neveti el magát Ló­rik József, a kányási oánya- üzem frontmestere. — Ellen­kezőleg. A feleségem mindig azért veszekszik otthon, hocy a kisebbik lányommal. Andi- val. állandóan hancúrózunk, rendetlenkedünk. Az való igaz, hogy a bánya törvényeit, előírásait be kell tartani, kent 7lines fegyelmezetlenség, tré­fa. Egy-egy rossz mozdulat, felületesség emberéletekbe ke­rülhet. — Volt-e már maga ve­szélyhelyzetben? — Igen, egyszer. Még Pe- tőfibányán történt. Szétcsú­szott a harántolásnál a bizto­sítórész, és úgy lefogott, hogy nem bírtam alóla ki­húzni a lábam. Egyheti bice­gés után, ismét munkába áll­tam. — Hogyan lett bányász? — A családban az édes­apám, a bátyáim is a fötd alatt keresték a kenyeret. En­nek ellenére én beiratkoztam a balassagyarmati tanítókép­zőbe. Különösen a magyart, a történelmet kedveltem. Más­fél év után családi okok mi­att. ott kellett hagynom az is­kolát. Akkor úgy döntöttem.. villanyszerelő leszek, ehelyett egy szép napon a bányában találtam magam. — Megszerette ezt a fog­lalkozást? — Olyannyira, hogy amikor a bányákat szanálták, nem eveztem más munkaterületre, egy évet dolgoztam a cseh­szlovákiai Dolina-bányában. Onnan Hányásra kerültem, s azóta frontmester vagyok. — Látom, aktív dohányos. Románcot szív. Lent tilos rá­gyújtani. Hogyan tudja ezt elviselni? — Megszoktam már az év­tizedek során társaimmal együtt. Munka közben talán eszünkbe sem jut, hogy rápi­páljunk. De amikor felérünk a műszak végén, az első moz­dulat. hoqy benyúlunk a zse­bünkbe és kotorjuk elő a ci­garettát. — És az ital? Azt mondják, a bányászember megissza a magáét... — Ez nagyon rossz általá­nosítás. Embere válogatja, hogy ki mennyit és milyen mértékkel iszik, foglalkozásra való tekintet nélkül. Az biz­tos, hogy egy-egy nehéz mű­szak után jólesik a szervezet­nek az a kupica szíverősítő. — Változott-e a bányászélet az évtizedek alatt? — Űjabban modern gépek, berendezések segítik a mun­kánkat, de a bánya olyan hely, ahol az emberi erőre mindig szükség lesz. Aztán... Edésapám még zsíros kenye­ret. hagymát rakott a tarisz­nyába, manapság felvágottakat, húsokat pakol az asszony. És még valami. Régen szívesen mentek az emberek a bányá­ba dolgozni, ma azon aggó­dunk. lesz-e utánpótlás, ha mi kiöregszünk. — Legközelebb kiről ol­vasna szívesen? — Szólaltassanak meg egy villanyszerelőt. Kárpótlásul azért, hogy nekem annak ide­jén nem sikerült... Kiss Mária Első: a megyei művelődési központ A V$T-vág«a megyei döntője Verseny közben Május 12-én az egész or­szágban lezajlottak a megvei VIT-vágta versenyek. A dön­tők egységesen' délelőtt kilenc órakor kezdődtek, és 16 óra 13 percig folyt a küzdelem, ugyanis ez a versengés egy időjáték keretében zajlott. Az időszámítás kezdete 1945, te­hát, amikor a játék helyszí­nén 9.30-at írtak, a helyi han­gosítási rendszerben megszó­lalt a Kossuth rádió szünet­jele, ami 1945. január elsejét jelezte. A játékban ÍCT perc felelt meg egy évnek, a játék végén pedig az idei évben el­telt 4 hónap 12 napnak. Találkozó Nagymezőn Ifjúsági béke- és barátsági találkozón Pásztó és vonzás- körzetéhez tariozó, közel kétszáz fiatal vett részt szombaton Nagymezőn. Délelőtt ügyességi és elméleti feladatokat ol­dott meg a tizenhét versenyző csapat, valamint láthatott rendőrségi, polgári védelmi bemutatót. Délután pedig béke- nagygyűlésre került sor, amelyen többek között felszólalt az 5. sz. országgyűlési választókerület két képviselőjelöltje — Sándor Gábor és Sőregi József — is. — Bencze — Tíz arany koronás Mondom a komának, hogy ne keseregjen a kultúrélet pangásán — útba ejtjük Ba­lassagyarmatot, ott majd hor­gonyt vetünk (nem az Ipo- lyon, mert az még ma sem hajózható), a művelődési ház elpít. Hiába minden antiidő (kora délután, hétköznap) ott majd találunk valamit. Mert­hogy ott mindig történik is valami. Szakkör annyi, hogy felsorolni egy oldal nerp elég, haladjunk is tovább 'a folyosón (és a történetben). A mozgásművészeti terem most üres ugyan, de fent va­lahol éppen tornaóráról ér­kező, s hazafelé igyekvő gye­rekhad, zsivaja veri agyon a csendet; robognak lefelé, a lépcsőn tornazsákot himbálva egészségesen, kipirultén, más kérdés, hogy ez azt is jelenti, hogv valamelyik iskola (is­kolák?) kényszerűségből a művelődési házban tartja tor­naóráit, merthogy neki ma­gának nincs tornaterme. Bel- jebb-feljebb haladva aztán ki­derül, hogy a táncosok most próbálták, s nyitva a „látás­művészeti” stúdió ajtaja, ha érm-n nincs is foglalkozás. Az ilyen szabadiskolák többnyire ^múgy is ífeiénként tartják óráikat. De azért beülünk a rajzpadokhoz néhányan egy fotó kedvéért, s akad olyan is, aki még rajzolni is tud. Mondja kicsit később vala­ki a folyosón, hogy voltunk-e a numizmatikusok átvételén? A folyosó végén egy kisebb teremben ülnek a megyei érmészek képviselői, a meg­hirdetett átvételt bonyolítják, ami abból áll, hogy a behozott érmeket, pénzeket, plaketteket stb.; felbecsülik és árverésre átveszik, lajstromba írják és majdan, a rövidesen megren­dezendő éremgyűjtö-találko- zón, licitre hirdetve elárvere­zik az idevágó valamennyi szakmai szempont, szabály, na meg a tulajdonos óhaja szerint. Bóna János és Kora- lovszki István „direkt” ezért jött Gyarmatra lupéval (nagyítóval), felszerelve, és persze azzal a szaktudással felvértezve, amely előtt nem lehet megválaszolatlan kérdés a numizmatika szerteágazó ismeretében. Jönnek is a jó gyarmatiak elszórtan, egyen­ként, hozzák az árverésre szánt Erkel-plakettet, a régi papír­pénzt, a kék ezerkoronást. —, s Bóna Jánostól már „jön” is a története ennek a pénznek, amin egykor kisebb birtokot lehetett venni. Vékony, magas fiatalember érkezik, kicsit titokzatosan előadva a családi dobozban eddig őrzött érmecskét. Ta­lán ő is tudja (vagy sejti leg­alább), hogy az ilyen pénz­érmék átvétele hem művelődé­si házban, szakkörben szo­kott történni. Összezárt öklét Bóna János elé tartja és elő­re szabadkozik „nem tudom, hogy ilyesmivel ide kell-e jönni..szétnyitja ujjait, tenyerén alig látható kis érem (pénz), csillog felismerhető aranyszínnel. A szakember éppencsak rápillant és már mondja is „kizárólag a fővá­rosban, a Nemzeti Bánknál adható el, árverésre nem ve­hetjük át...”, s a tulaj nem is vitatkozik. De azért a kis pénzdarab körbejár a tenye­reken és a lupe is előkerül, mert az ember nem minden­nap lát 1912-es kiadású, Fe­renc József császár- és ki­rály, apostoli kormányzó ko­ronás, teljes alakos, palásttal, országalmával és minden más­sal, az uralkodás jelvényeivel felszerelt egész alakos ábrázo­lást. (bár a tulajdonos váltig állítja, hogy az, akit az arany­koronás pénzérme megörökít, nem más, mint Szent István királyunkj nyilván a koroná­zási jelvények miatt.). Ez a kis pénzecske számomra ki­zárólag azért érdekes mégis, mert a mindenkori magyar szántók termöértékét fejezte ki. A tizenriárom aranykoronás földről például azt tartották, hogy errefelé elég sok volt belőle és gyenge termőadott­ságot jelzett. Egy régi magyar hold, (azért már embert öl­tek a régiek, ha úgy adódott) és az aranykoronás számom­ra így függenek össze, s így említik ma is gyakorta a földeket aranykorona-érté­kük szerint. „Értem, értem. Pestre kell vinni, de hát nem is fontos az egész eláll ez ott, ahol eddig is volt, csak az ér­téke érdekelt volna” mondja a fiatalember megkönnyebbül­ten, hogy nem kell megválni tőle. Bóna János azonnal rá­vágja a forintra pontos össze­get; ma abból a pénzből va­lószínűleg egy négyszögölnyi­re telne a Balaton mellett... Végig jelen van egy fekete, szemüveges, nyíltarcú fiú. Felnőtt komolysággal ül az asztalnál, kezében könyv; a magyar történelem képekben. Marosi Gábor ötödikes a Dó­zsa iskolában, s mint mondják, törzsvendége ezeknek a gyar­mati érmészeti „szeánszoknak”. Minden érdekli, ami történe­lem. Kérdez, figyel, szeme fényes, mint a holdat érő aranykoronás. T. Pataki László A VIT-vágta megyei dön­tője rendhagyó verseny volt. A helyszínen egy sor játékle­hetőség közül választhattak a 27 résztvevő csapat tagjai. Harminchárom feladatban dol­gozhattak a versenyzők. A feladványok rendkívül össze­tettek voltak. Lehetett ujjbá- bokat készíteni, saját gyárt­mányú sárkányt eregetni, po­litikai kaszinóban játszani, volt filmkiállítás, ahol a ki­állított tárgyakról egy-egy magyar filmet kellett felis­merni és annak rövid tartal­mát leírni a feladatlapra, volt premier előtti filmvetítés — Szabó László: Sortűz egy fe­kete bivalyért — mértani for­mákat kirakós játék, videofel- adatok és sportmérkőzések. A verseny eredményeit szá­mítógépes értékelőközpont- ban dolgozták fel. A legjob­bak területi döntőkön — a nógrádiak Debrecenben —. maid az országos vetélkedőn mérik össze tudásukat. A mostani versenv legjobb­jai a következők: Salgótarján József Attila városi-megyei Művelőlésí Központ, a bátony- terenvei és a salgótarjáni Bo- Ivai János Gimnázium ver­Pop-rock fal átkozó az ID/lH-ban Nyolc zenekar részvételével rendezték meg szombaton dél­előtt a Nógrád megyei ama­tőr együttesek „évi rendes” pop-rock találkozóját, a sal­gótarjáni Ifjúsági Művelődé­si Házban. E találkozón vált­hatták meg ugyanis ..belépő­jegyeiket” a zenekarok a nyári salgóbányai pop-rock táborba, illetve a balatonsze- mesi poptáborba. A zsűrielnök Victor Máté, a Magyar Rádió zenei szer­kesztője volt. Nógrád megye amatőr pop-rock együttesed nek táborát a Kisszeptim, a Svinx. az Angyalok, a Su­per Roller, az LK-THE­BEAT, az SZTK (Különjárat), a Dexion és a Faktor képvi­selte. Balatonszemesre két salgó­tarjáni zenekar — a Faktor és a Dexion — kapott előze­tes meghívást, míg Salgóbá- nya nógrádi résztvevője a rétsági Svinx lesz. Úttörő­színjátszók diplomával Vasárnap délelőtt Bátonv- terenyén a Bányász Művelő­dési Központban rendezte meg a Magyar Üt török Szö­vetségének Nógrád megyei Elnöksége az úttörő színját­szó csoportok megyei találko­zóját. A minősítésen az a 11 csoport vett részt: azok, akik a területi döntőkön a legjob­baknak bizonyultak. A ver­senyen két egy gyermek- és egy felnőttszakzsűri értékel­te a produkciókat. Legjob-, baknak a szécsényi „Múze­umbarát” raj színjátszói bi­zonyultak .angol népköltést: Lúdanyó meséit adták elő. Ugyancsak arany diplomával végeztek a salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc Általános Is­kola Centi színpadának tag­jai, valamint a vanvarci ál­talános iskola „Gárdonyi Géza” rajának színjátszói. A gyermekzsűri a legjobb, legszórakoztatóbb kisdobos- csoportnak a bárnai iskola Ugri-bugri színpadát, az út­törők közül pedig a balassa­gyarmati Dózsa Úttörőcsapat Rómeó és Júlia játékát érté­kelte. Budapesti ..Párizs’" Salgótarjánban „Revue Parisienne” azaz ..Párizsi revü” című műsorá­val indulnak országos turné­ra Budapest talán legismer­tebb bárjának művész közre­működői. A Maxim Varieté nem csak vendégművészeit indítja útnak, de mindenütt, ahol fellépnek, a nívós szó­rakoztat óhely bárhangulatát, táncait, fényeit is a színpad­ra kívánják varázsolni. A szokatlan vállalkozás ed­dig nem kevésbé szokatlan sikersorozatot ért el, immár nyolc hazai nagyváros kö­zönségének körében. Ma Ka­posváron) a Latinka Sándor Művelődési Központban lát­ható a Párizsi revü, holnap­után — május 15-én — vi­szont « nógrádi megyeszék­hely városi-megyéi művelő­dési központjában vendég­szerepeinek a Maxim művé­szei. A bárműsorban — többek között — fellép Ginn Baro kubai énekes (képünkön), a titokzatos Monsieur X és Victor Vasilev, akik külön­leges bűvész- és artistaszámo­kat mutatnak be, no és per­sze itt lesznek az elmaradha­tatlan Maxim-görlök is. A társulat varietéstábját Barna István rendezi. A Maxim műsorát maximálisan ajánl­ják a felnőtteknek. Mondhat­ni; csakis nekik. Együtt a ..szöqodick' Dinnyés József és Nagy Bandó András két előadást tartott a hét, végén Salgótar­jánban: a Kohász Művelődési Ház és a Pénzügyi és Számvi­teli Főiskola kollégiumának közönségét szórakoztatták. Mind a ketten „szögediek”, együtt katonáskodtak, barát­ságuk több mint húszéves. Most lépnek fel először kö­zösen. Dinnyés József Határta­lanul című műsorát adta elő, programjában mai magyar költők megzenésített verseit dalolta. Régi formáját hozta, megánekeltette hallgatóit, me­sét mondott és fellépőtársához igazodva, sok humort vitt elő­adásába. Nagy Bandó András Bandó Quiiote-jelmez.fcen lépett a színpadra. Szójátékaiban a ma­gyar nyelv lehetőségeit mesz- szemenően kihasználta. Kö­zönségével hamar kontaktust teremtett, szinte egész klő alatt folyt a nevetés. A műsor végén mind a két művész dedikálta lemezét. Dinnyés József első fekete korongja márciusban, Nagy Bandó András Nyíltkártj^ák című lemeze pedig május eler. jén került a boltok polcai*%

Next

/
Oldalképek
Tartalom