Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-02 / 101. szám
1. „Súlyos harcok következnek" Szovjet katonanő Berlin elővárosában - 1800 kilométert tettek meg harcolva a szovjet csapatok A Vörös Hadsereg lobogója a Reichstagon Köztudomású: a Berlinben körülzárt német csapatok 1945. május 2-án Letették a fegyvert. A hitlerista Harmadik Birodalom fővárosát Zsukov és Konyev csapatai foglalják el, az I. Belorusz és az I. Ukrán Front katonái. Fővárosuk eleste megpecsételte a többi fronton harcoló német alakulatok sorsát is. A fasiszta Németország képviselői előbb 7-én a nyugati szövetséges csapatok főhadiszállásán, Reimsben, majd május 8-án, helyi idő szerint 22 óra 42 perckor, moszkvai idő szerint pedig május 9-én 0 óra 42 perckor aláírták a feltétel nélküli fegyverletételről szóló okmányt. Ezután néhány óráig még tovább harcoltak Csehszlovákiában b Hitlert követő Dönitz-kor- mány fegyverletételi parancsának nem engedelmeskedő alakulatok. De még ezen a napon őket is sikerült kapitulációra kényszeríteni. Hogy hol kezdődik a néme- jlek vereségének története? Minden bizonnyal még valahol Moszkva alatt, 1941— 42. szörnyű telén, amikor a város védői az első csapást mérték az addig diadalmas hitlerista haderőkre. A Berlin el'eni roham időpontját 1945. március 29-én, határozták el a Kremlben. Zsukovot, az I. Belorusz Front parancsnokát Sztálin, a főparancsnok hivatta magához távírón. Zsukov egy idő óta egyben a legfelső parancsnok helyettese is volt. A távmondat közli Zsukovval, hogy vigye magával hazája fővárosába a berlini hadműveletekre vo- na kozó tervét. Sztálin ezzel fogadja: — Nyugaton véglegesen hsszeomiott a német arcvonal. es a németek láthatóan nem tesznek semmit, hogy megállítsák az előrenyomuló szövetséges csapatokat. Közben valamennyi fontos irányban erősítik a veiünk szemben ei ó csoportosításaikat. Itt a térkép, nézze meg a német csapatokra vonatkozó legújabb •d a tokát. A szovjet katonai felderítés —, amely végig kiválóan dolgozott a háborúban, rengeteg véráldozattól kímélte még a hadsereget — most is meglehetősen pontos adatokat tárt a főparancsnokság elé. A Rajnánál harcoló angol—amerikai csapatokkal szemben a németek mindössze 26 feltöltött hadosz- tá ynak megfelelő harcértékű h . dosz'ályt . tartanak. A szövetségeseknek a maguk 80 teljes (ebből 23 harckocsizó) hadosztályukkal döntő a fölényük. A berlini irányba azonban a hitleristák mintegy egymillió embert. 10 ezer löveget és aknavetőt, 1500 h rckocsit és rohamiöveget. 3800 repü'őt vontak össze. Magában Berlinben 200 ezer főnyi helyőrség helyezkedik ei. A szovjet hadászati tervek szerint három front egyesített támadása győzi le a német hadsereget. Az I. Belorusz és az I. Ukrán Front két héten belül fel tud készülni B támadásra, de a 2. Belorusz Frontnak (parancsnok: Ro- kosszovszkij marsall) ezenkívül még két-három hét kell az előkészületekre. Sztálin úgy dönt, hogy a hadműveleteket a két fronttal is meg kell indítani. Egy jelentést ad át be.ekintésre Zsukov- nak. Ebben arról van szó, hogy a nyugatiak különbékéről tárgyalnak a hitleristákkal. A Szovjetunió egy külföldi barátja azt is közli, hogy a próbálkozást elutasították, de mindez nem teszi kizárttá, hogy a hitleristák átengedik a szövetségeseknek Berlint. Sztálin megjegyzi: — Gondolom, Roosevelt nem sérti meg a jaltai egyezményt, de Churchillről mindent el tudok képzelni. A Krím-félszigeten, Jaltában február 4. és 11. között találkozott a „három nagy”, megállapodtak egymással abban. hogy csak a hitleri Németország feltétel nélküli kapitulációjáról lehet szó. Meghatározták Németország megszállási zónáit is. E fel- osz'ás szerint Berlint a szovjet csapatoknak keli elfoglalniuk. A szovjet vezetők — mint a háború után kiderüli, nem alaptalanul — élnek a gyanúperrel, hogv nyugati szőve ségeseik. elsősorban az angolok, szívesen megmásítanák a szavukat. Az a jelentés, amely februárban, csak néhány nappal a jaltai egyezmény után érkezett Sváieból Moszkvába, alaposan elrontotta a szövetségesek közötti viszonyt. Bernben Karl Wolff SS-Obergruppenführer bizonyos kü- iönbéke-puhatolózásokat folytatott az amerikaiak megbízottjával, Allen Dullesszal. Wolff formailag Kesserling tábornagynak, az olaszországi német haderő főparancsnokának nevében járt el, s csak az ottani német csapatok fegyverletételéről tárgyalt, a valóságban azonban az egész hitlerista vezetés nevében puhatolózott. Mielőtt Svájcba indult volna, a birodalmi kancellária épületében Hitler Ribbentrop, Himmler, von Hawel külügyi államtitkár és Fegeleim, Himmler főhadiszállásbeli összeikötője jelenlétében fogadta. Wolff nem is eredménytelenül tárgyalt, mert Svájcból visszatérve azt jelenthette Hitlernek, hogy „olyan kompromisszumon alapuló megoldás körvonalai bontakoztak ki, amely lehetetlenné teszi az orosz beavatkozást. . . A tárgyalások jelentősége abban rejlik, hogy azok a csapategységek, amelyek a déli fronton nem kerülnek fogságba, képeseik lesznek fenntartani a rendet Németországban”. Churchill emlékirataiban némi nosztalgiával emlékezik meg az ügyről, s sajnálja kudarcát, mert amint írja: ,.A részleges déli kapituálc'ó feltárta... seregeink előtt annak lehetőségét, hogy a lényegesen csökkenő ellenállás fo’yián Bécsig. sőt tovább, az Elbáig vagy Berlinig nyomuljon eiőre”. (Következik: 2. „Aki elsőként betör”). Egy védőnőnek nincs munkaideje... r Délelőtt a házat zárva találtuk. A kapuban álldogáló szomszéd tájékoztatott, hogy a védőnő elfoiciklizett Ságúj- faluba csecsemőket látogatni. Jócskán deleidre járt, amikor Menczel Sándorné kerékpárjával feltűnt a kanyarban. Hazaugrott egy órácskára, aztán roham vissza, mert délután védőoltás, öttől-hétig könyvtár, s közben az itthoniakat, a karancsságiakat is el kell látni. Alig kezdünk neki a beszélgetésnek, máris megjelenik három idősebb asszony: — Katika megmérné . a vérnyomásunkat? Ja, vendége van? Ha ír a mi védőnőnkről, feltétlenül vegye bele, hogy nála szorgalmasabb, készségesebb asszonyka nincs a környéken. Olyan mintha a saját lányunk lenne. Tizenhét éve bíbelődik a karanns- ságiakkal. Mindegy neiki, hogy öreg, vagy fiatal, éjszaka, vagy nappal. Ha szólunk, azonnal ugrik. Katika, Menczel Sándorné szerényen elhárítja a dicséretet. Amit csinál, számára természetes, mert a védőnői hivatást élete értelmének tartja. Dehát hogyan is került a faluba? Hogyan lett védőnő? — Bujákon laktunk. Apám korán meghalt, édesanyám nevelt bennünket. Tanár szerettem volna lenni, de a sikertelen felvételi után úgy döntöttem, hogy jelentkezem a budapesti védőnőképzőbe. Karancsságra pályázat útján jutottam, •» alig huszonegy évesen. Azonnal rá kellett jönnöm, hogy a tanult ismeretek nem mindig egyeznek a gyakorlattal. A legnehezebb feladatot nekem a cigánycsaládokkal való foglalkozás jelentette. Akkoriban még élt a telep, hatszáz lakóval. A falu öreg orvosa azt kérdezte tőlem egy napon: — Hát a telepen járt-e már? Nem, még nem mertem..., aztán nekiindultam. Hogy csak néhány emléket, megrázó élményt említsek; hatalmas mosófazékban főztem a csecsemőnek a pár deci tápszert, előtte homokkal súroltam ki, mert mosogatószer nem volt. Másik háznál azt sem tudták mi a konyharuha, vittem hát nekik mutatóba. Menczel Sándorné időközben elvégezte az egészségügyi főiskolát és szakdolgozatában a karancssági cigányok helyzetéről, életkörülményeiről írt három évvel ezelőtt. Történt-e azóta változás e területen? — Nem értünk el látványos eredményeket, de hiszen egyik napról a másikra nem is lehet. Az már biztató, hogy Fiaial a bányavállalatnál Egyértelmű távlatok — Kertes házban laktam eddig, ehhez szoktam hozzá — vallja a 24 éves fiatalember. — így nehezebben viselem el, hogy nincs kert, a lakásból nem lehet kimenni az udvarra. Van, aki hazamegy, újságot olvas vagy tévé előtt ül és jól érzi magát. Én szeretek mindig szerelni, mozogni... fl W 1 Él ■ " Szerződött jovo Hobbija a munka VUkárdi Viktornak, a Nógrádi Szénbányák autószerelőjének. Négy éve keresi kenyerét a vállalatnál: két évig a ttányási mérnökségen dolgozott, sok föld alatti feladatot megoldva. Most a salgótarjáni szerelőüzemben javítja a gépkocsikat a gépipari szakközép- iskolát végzett fiatalember. A fekete hajú, derűs képű munkás nemrég kapott lakást a megyeszékhely Beszterce-lakótelepén, egy tízemeletes betonházban. — Mit szól a felesége, hogy tizenöt évig „röghöz” kötötte magát a bányavállalatnál'' — Ö is itt dolgozik, és ő is aláírta a szerződést, mert ketten együtt kaptuk a lakást — utal a húszéves asz- szonyra Viskárdi. — Tizenöt év valóban hosszú idő, de ha jó munkahelye van az embernek. kibírja. Mint az új lakástulajdonos részletezi: 1700 forintot tör- lesztenek a takarékpénztárnak havonta, emellett fizetik az 1300 forint fűtésdíjat. Kettejük együttes jövedelme öt— hatezer forint közt változik. — Hány gyereket terveznek? — Az aláírt szerződésben két gyerek vállalása is benne van. Ezért mondogatom, hogy valami másodállást kell találni. Mert a szülőik szerencsére segítenek ugyan — hál isten nagyon jó anyósom van —, de hát rájuk se számíthatunk örökké. Világot látni ? A fiatalember háromgenerációs családban nőtt fel Sal- göbányán, így természetesnek veszi, hogy a szülők még a feinőtt gyereken is rendszeresen segítenek. Az ő szüleit is támogatták a nagyszülők, ezt a mozzanatot kisgyerek kora óta látja, tapasztalja. „Örülnek, ha segíthetnek” — mondja, s hozzáteszi, tudja, hogy nem mindenütt van így. — Milyen tervei vannak? — Majd szeretnénk egy családi házat. Erre vágytam, de ma ez majdnem lehetetlen dolog, ezért választottunk az egyszerűbb megoldást. Most a beköltözés után majd adódnak a dolgok. Bútorra van szükségünk. Felsorolja, hogy Becs ben, Jugoszláviában. Lengyelországban, Szlovákjában és a Szovjetunióban járt eddig. — Szeretnék majd világot látni — fogalmazza meg elképzelését. — A következő években ez kizárt dolog, nincs rá pénz. De valami jó másodállással összeszedjük magunkat és ki ugrunk valahová. Vagy öt év múlva. — A két gyerekkel? — Igaz. jó. hogy mondja. Hát... nem tudom... Ha jó másodállás lesz vagy egy jó kis gmk. akkor talán. De lehet, hogy ez az öt év eltolódik. .. — Még a közéviskola padjaiban így képzelte el a mai önmagát? — Eddig minden nagyobb tervem sikerült. Megvan a lakásom és ez nagy dolog ma Van, aki tíz évet. áll sorban. Igaz. hogy én utólag kötöm helyhez magam tizenöt évig, de a lakásért megéri. Viskárdi már tervezi, hogy egy kollégájával autójavítást vállal, ráadásjövedelemért. A nyáron kezdenek hozzá a munkához. De értékrendjében nem az anyagiak jelentik az alfát és az ómegát. — Miért tisztel egy-egy embert? — Az őszinteségért. Azért, hogy nem képmutató vagy köntörfalazó, hanem egyenes. — A nagy tudást becsüli-e? — A tudás előtte áll mindennek. Talán az őszinteségnek: is. Az iskolában ‘.anuiJ tam m°s a tudás tiszteletét. — Tisztel-e valakit a toijJ gas beosztásáért? — Persze, hogy tisztelem^ hiszen kiérdemelte. Máskülönben nem juthatott volna oda. Ebben biztos vagyok' — Jelent-e valamit ötinelt az, hoay magyar? — Ez nagyon sokat jelent nekem: a legtöbbet. Ügy érzem. hogy magyarnak iennj kitüntetés. Nagyon sok próbát kiállt már ez a nép. Ezzel még véletlenül sem gondolok arra. hoav bárki mást lebecsüllek. Egyszerűen arról van szó. hogy ez az érzés mindig bennem volt. ameddig csak vissza tudok emlékezni. Fölnézek rá... — Fölnéz-e arra, aki sokat dolgozik? — Arra fölnézek és tisztelem. Sajnos, előfordul, hogy nem az kap több pénzt, aki többet dolgozik. Ez nem jó. En Kányáson éreztem magain ilyen helyzetben, egy-egy föld alatti munkán. Bár nem dolgoztam megközelítőleg sem annyit, mint egy vájár. Mégis. ott elkapja ilyen érzés az embert. Az eleve ilyen munka. Ha lemegy az ember a bányába, az már önmaga tiszte Inivaló dolog. Molnár Pál J Olcsóbban, eredményesebben Egyesülést alakítottak az állami gazdaságok Az állami gazdaságok igazgatói — megyénkből a ma- gyarnándori és a mátraaljai — részvételével országos értekezletet tartottak Budapesten. A tanácskozáson ott volt Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Kovács Imre. az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője is. Napirenden az év közepén megszűnő központ helyett egy új szervezet, a gazdaságok együttműködését, közös feladatait koordináló egyesülés megalakítása volt. Klencz- ner András az előkészítő bizottság elnöke röviden értékelte a gazdaságok múlt évi munkáját: 77 milliárd forint termelési értéket és 5,3 milliárd forint nyereséget állítottak élő. Termelésüket 7,7 százalékkal, nyereségüket pedig 15,4 százalékkal növelték, meghaladva a maguk elé tűzött célokat. A termelésbővülést elsősorban a termelékenység növelésével, a minőség javításával, a ráfordítások ésszerű felhasználásával. Néhány ágazatban nemzetközi szempontból is figyelemre méltó eredményeket értek el. Az állami gazdaságok előtt álló feladatokat Váncsa Jenő, MÉM-miniszter körvonalazta. a telepről sokan beköltöznek a faluba, mindössze nyolc-tíz család maradt kint. Az új házakban lakók próbálnak igazodni a magyarokhoz, ellesik a szokásaikat, ha csecsemő-tanácsadásra jönnek, figyelik, hogy más gyereke milyen ruhában van, érdeklődnek táplálkozásról, csecsemőgondozásról. Napjai, hetei zsúfoltak K&- rancsság, Ságújfalu, félállásban Rimóc. S emellett a közéletből sem vonja ki magat. A könyvtárosi állást jól ösz- sze tudja egyeztetni az egészségneveléssel, az egészségügyi könyvek, kiadványok propagálásával. Tagja a Vöröskereszt vezetőségének, saját lakásában, saját konyhájában hívja össze a fiatalokat csecsemőgondozási tanfolyamra. Nevetve említi; a múltkor itt folyt a főzőcskézés, játékbaba- fürösztés. — Immáron második ciklusban tagja vagyok a községi pártvezetőségnek, most pedig tanácstagnak is jelöltek. Jól esik az emberek szeretete, bizalma. Amikor kudarcok értek — mert az ember életében ilyen is előfordul — és azon gondolkoztam, más vidékre kellene költözni, a ragaszkodás, a hely- és emberismeret tartott vissza. Körzeti orvosunktól, dr. Molnár Lászlótól, rengeteg segítséget kapok, tudását a magam j javára is kamatoztatom. Menczel Sándorné otthona és munkahelye azonos, mert a lakáshoz építve található az anya- és csecsemőgondozó. Ezért aztán a magánéletet sokszor megzavarja a munkaidőn túli segítséigkérés. — Egy vődőnőnek nincs munkaideje. Elkötelezte magát arra, hogy bármikor a betegek, a panaszkodók rendelkezésére álljon. Legyen az kora reggel, vagy éjszaka. Egy-egy biztató szó, jóianács, baráti beszélgetés olykor többet jelenthet az elesettnek, bármilyen gyógyszern»t K. M. A gazdaságoknak, mint mondotta, fontos feladatunk az intenzív gabonatermesztési program folytatása. Fokozott figyelmet igényel az állatlétszám megóvása, a nagyüzemi állattan ás és termékelőállítás korszerű és hatékony módszereinek kialakítása. Fontos feLadat az export növelése, a termékek versenyképességének a fokozása. A növekvő vállalati önállóság szükségtelenné teszi a korábbi középirányítás rendjét és szervezetét. De a 125 állami mezőgazdasági nagyüzem — köztük megyénk két gazdasága — számtalan közös fejlesztési, szervezési. termékforgalmazási gondjainak rendezése megkívánja egy új, a gazdaságok elhatározásából létesítendő szervezet létrehozását. Ez az Állami Gazdaságok Országos Egyesülése. Az Igazgatók döntöttek az egyesülés vagyonát, pénzügyi alapiait, a közös fejlesztési forrásokat érintő kérdésekben és megválasztották tisztségviselőiket. Az igazgatóság elnöke dr. Burgert Róbert, ,a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérieazgatóia, helyettese dr. Mátyus Gábor, a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazsató'a. Az Ellenőrző Bizottság elnöke Bállá Antal, a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát vezérieazCTatóia. A Vál'alat.i Együttműködési Al°n Intéző Bizottságának vezetőie Gőg Mátyás, a H°rcegha!omi Kísérleti Gazdaság igazgatója. A tanácskozás résztvevői egvhanaú'as az egyesülés vezérigazgató iává Klenczner Andrást választották. NÓGRÁD — 1985. május 2., csütörtök
