Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-07 / 105. szám

ui 5 Találkozás az Elbánál és San Franciscóban A Truman és Sztálin közöt­ti. Németország feltétel nél­küli kapitu’ációja ügyében folytatóit táviratváltás előt­ti napon. 1945. április 25-én Torgaunál, az Elbánál talál­koznak a szovjet és a szö­vetséges nyugati csapatok. Az 58. szovjet gárdahadosz­tály és a 69. amerikai gyalog- htoosz(ály katonái őszinte, mélyről jövő örömmel ölelik át egymást. A találkozó kö­szöntésére Joe vodkát iszik, Iván whiskyt. A három szö­vetséges hatalom vezetői rá- dtobeszédekben közlik a vi­lággal a történelmi jelentősé­gű eseményt. Sztálin, Truman és Churcill egyazon időben szól népéhez és az emberiség­hez. E baráti rádiószóziat-sorozat terve majd két' héttel koráb­ban születik. Churchill kez­deményezi, aki április 14-én ezt üzeni Sztálininak: „Gyor­san közeledik a dicső pilla­nat,' amikor az Önök csapatai és a mi csapataink egyesül­nek a legyőzött Németország­ban. Meggyőződésem, hogy ha ezt az eseményt rövid rá­diószózatokkal tennénk em­lékezetessé — Ön, Truman elnök és én —, ez buzdító ha­tással lenne népeinkre. Ké­rem, közölje velem, egyetért-e ezzel a javaslattal.” Sztálin válasza: „Egyetértek önnel, hogy célszerű lenne, ha mi hárman, Ön, az Elnök és én, rövid szózatot intéz­nénk a csapatokhoz várható egyesülésük alkalmából, ter­mészetesen ha Truman elnök­nek nem lesz ellene kifogá­sa. Meg kellene azonban ál- laoodnunk a szózatok elmon­dásának napjában.” Churchill Sztálinhoz áp­rilis 18-án: „Nagyon örülök, hogy beleegyezését adta a három rádiószózat elmondá­sához. Jó lenne, ha lemezre vennénk, s így azon a napon, amelyben majd megegyezünk, egymás után közvetíthetnénk mind a hármat a szükséges fordításokkal, a legalkalma­sabb időben. Javasolnám az elnöknek, hosy ő legyen az .első, utána Ön, s én zárom , a sort..iMop,dapj.yalórn ..szöge-, gét.majd elküldöm.” Sztálin Churchillhez ápri­lis 18-án: „A szózatok java­sok sorrendje ellen nincs ki­fogásom.” Április 19-én Churchill el­küldi beszédének szövegéta szovjet államfőnek. Egyben javasolja, hogy az elhangzás időpontját Eisenhower tábor­nok állapítsa meg. Sztálin ismét egyetért, megküldi a masa beszédét. Trumamnak különvéleménye van Az amerikai elnök azt akarja, hogy egyidejűleg jelentsék be a csanatok egyesülését mind a három fővárosban, ■washingtoni idő szerint déli 12 órakor, az Eisenhower tó­Torgau, 1945. április 25.: szovjet és amerikai katonák találkozása az Elbánál bornok által megállapított napon, de ne közvetítsék egy­más után mind a három be­szédet. Sztálin ebbe is bele­megy. Végül április 27-én hangzanak el a szózatok. Churchill beszédében vé­gig többes szám első személyt használ: „Hosszú harcok, ne­héz fáradalmak, a száraz­földön és az óceánokon ara­tott győzelmek után a nagy szövetségesek hadseregei sok veszélyes összecsapás köze­pette keresztülgázoltak Né­metországon és egyesültek...” (A szovjet csapatokról így külön nem kell szólana?) Truman külön szól a szov­jet csapatokról, de., kiemeli Eisenhower tábornokot. Az ő első mondata: „Az Eisen­hower parancsnoksága alatt álló angol és amerikai sere­gek találkoztak a szovjet csa­patokkal, ott, ahol a találko­zást tervezték — a náci Né­metország szívében.” Sztálin elismeréssel szó! a szövetségesekről, s hangsú­lyozza, hogy a Vörös Hadse­reg továbbra is hű lesz vál­lalt kötelezettségeihez: „Az európai felszabadító háborút folytató szövetséges hatal­mak győzelmes hadseregei szétzúzták a német hadsere­get és egyesültek Németor­szág területén. Feladatunk és kötelességünk, hogy telje­sen leverjük az ellenséget, rákén-yszerítsük a fegyverle­tételre és a feltétel nélküli megadásra. A Vörös Hadse­reg ezt a feladatát és ezt a kötelességét népünk és vala­mennyi szabadságszerető nép irányában mindvégig teljesí­teni fogja.” Az amerikai és szovjet csa­patok Drezdától északnyu­gatra., az Elf)a partján már napok óta olyan közel van­nak egymáshoz, hogy be­szüntetik további hadműve­leteiket. nehogy esetleg téve­dések és tragikus incidensek történjenek. Április 25-én az amerikaiak egy kisebb jár­őre találkozik a Vörös Had­sereg előőrseivel. Az ame­rikaiak dzsipeken, azzal a paranccsal indulnak felde­rítésre, hogy igyekezzenek kapcsolatot teremteni az oroszokkal. A dzsipek aka­dálytalanul hatolnak át. a senki földjén a két hadsereg között levő 30—35 kilométer széles területsávon, ame­lyet a hitleristák már napok­kal ezelőtt elhagytak, de a győztesek még nem szálltak meg. Az amerikai járőr Kiese városában találkozik szovjet előőrsökkel. Aztán április 25- én, vagyis még ugyanezen a napon, délután fél 2 tájban a 69. amerikai hadosztály egyik hadnagya megpróbál átkúszni a torgaui Elba-híd roncsain. A másik oldalról szovjet tisztek közelednek, ők is megkísérlik az átkelést. Az Elba fölött találkoznak. Nagyjából a találkozó (ka­jában nyílik meg San Fran­ciscóban az Egyesült Nem­zetek konferenciája, amely­re szovjet részről Moloiov utazik. Van mit megbeszélni. A győztes csapatok egyesülé­sére vonatkozó bejelentés­ről szóló, meglehetősen baráti hangú táviratváltásokkal pár­huzamosan ugyanis éles han­gú üzenetváltás is folyik a nagyhatalmak között.,, Chur­chill a londoni lengyel emig­ránskormány néhány szov­jetellenes tagját szeretné be- .hozn-i Lengyelország politi­kai vezetésébe. A szovjetek nem engednek. Truman a Molotovvat való találkozója előtt megtartott tanácskozás­ra már nyíltan szembefordult a Roosevelt által megkötött egyezményekkel, kijelentette, hogy a Szovjetunióval kötött megállapodásaik mindeddig nagyon is egyoldalúaknak bi­zonyultak, és ezt nem foly­tathatja tovább. De az ENSZ megalakul. (Következik: 6. „Nálunk csakugyan nagy ünnep van”) Kísérleti postahivatal Űj postahivatalait úgy igyekszik kialakítani, be­rendezni a Magyar Posta, hogy azok minél célszerűb­bek legyenek, javuljon a szolgáltatások színvonala, s mérséklődjenek az építési, üzemeltetési költségek. Ennek első lépéseként fel­épült a veresegyházai kísérle­ti postahivatal; a nyár vé­gétől már az új postán fo­gadják az ügyfeleket. A bel­ső teret úgy alakították ki, hogy az a lehető legpraktiku­sabb legyen, s mind az ügy­felek, mind pedig a postai dolgozók kényelmét szolgál­ja. A postai tervezőintozet a bútorok tervezésében egy­aránt figyelembe vette a ké­nyelmi szempontokat és a célszerűséget: arra törekedett, hogy minden postai munka- folyamatra más-más. a leg­alkalmasabb bútortípust ala­kítsa k:i, amelynek alkalma­zásával elkerülhetők lesznek a felesleges mozdulatok, te­hát kevésbé lesz fárasztó a munka, ugyanakkor gyor­sabb lesz a kiszolgálás. Szintén kísérleti jelleggel itt próbálják majd ki először a teljes körű postád' informá­ciós rendszert: könnyen sze­relhető s az eddigieknél jobb eligazítást nyújtó piktogra­moklkal adnak tájékoztatást valamennyi igénybe vehető szolgáltatásról. A kísérleti postahivatal­ban önkiszolgáló részlég is lesz, A tervek szerint augusztus 20-án adják át a veresegyhá- zai postahivatalt, a kísérleti időszak ,az év végéig tart. Ezt követően értékelik a tapasz­talatokat, majd egységesítik, tipizálják a különböző épí­tészeti megoldásokat, a bú­torokat. A jövőben az épülő nagyobb postahivatalokat már e bevált módszerek szerint tervezik, építik, s e praktikus bútorokkal rendezik be. Saját munkánktól függ... FlIVFff többen vannak, akik úgy akar- nak munkálkodni, hogy amit a kezükből kiadnak az rájuk valljon, őket képviselje, olyan legyen, hogy ne csak a készítő lelje benne örömét, de az is, aki azt megveszi és használja. Vagyis nekünk arra kell törekednünk, hogy akik ma a mun­kát jól ' elvégzik, mihamarabb a mívesség híveivé szegődjenek. Mert azok a tárgyak és szolgáltatások, amelyek ma körülvesznek bennünket alapvető meghatározói közérze­tünknek és tudatunknak. Ma már nem elég a lelkiismeretesség — bár sok esetben még attól is messze va­gyunk — több kell. Egymásért és örömmel végzett míves munkára van szükség. Milyen is ez? Nem azonos a jóval, a precízzel, az időben elvégzettel, a körültekintővel, a lelki- ismeretessel. A míves munka több ezeknél. Öröm forrása még annak is, aki a munka gyümölcséből részesül. Természetes, hogy a mívesség irányában az egyenlősdi gyakorlatával egy lépést sem te­hetünk. hiszen az egyenlősdi is differenciá­lás csak éppen nem a közérdek által vezé­relve. Az egyenlősdi a középszer érdekében eldönti azt is. hogy a produktum átlagos színvonala milyen lehet; nyilván legjobb esetben közepes. A differenciálást többnyire csak úgy ér­telmezzük, hogy aki jobban, többet dolgo­zik az kapjon több jövedelmet. A feladat ennél sokkal szélesebb körű. Azt kell tenni, hogy aki többre képes, az legyen vezető, az adott helyen és ne az, aki éppen elvállal­ja. Amilyen a kiscsoportban a jól végzett munka becsülete, olyan lesz az egész tár­sadalomban is. Ha azok életútja ível felfelé, akik nem kapcsolat, hanem munkaorientál­tak, akkor példájuk kisugárzó hatása azokat készteti követésre, akik a jövendő legjobb dolgozói és legjobb vezetői lehetnek. Mond­ják: ma a szabályozás nem teszi lehetővé a differenciálást. Ez így nem állja meg a helyét! Ma is differenciálunk, csak nem min­dig a köz javára. Ugyanakkor nincs olyan szabályozás, amely kizárná a differenciálást. Ha a vezetés tudatában van a kérdés dön­tő jelentőségének, akkor mindenfajta szabályo­zás mellett képes megtalálni az előrelen­dítő különbségtevés útját-módját. A jól gazdálkodó mezőgazdasági üzemek mindennapi tettei ezt igazolják Szécsényben, Nógrádmegyerben, Mátramindszenten. Azok} akik tudják, hogy az egyenlősdi üzemi (és nemcsak üzemi) lehetetlenüléshez vezet, azok azzal is tisztában vannak, hogy az egyenlős­di még az egyenlő esélyek korától is egy-* re távolabb sodor bennünket. Ma szinte csak arról lehet hallani, olvass ni. ha majd az egyéni érdekeltség rendbe^ lesz a munkadíjazásban, akkor minden eg£ csapásra elrendeződik, minden gondunk meg-} szűnik, egyik napról a másikra eltűnnek a lógósok és a selejtgyártók, minden ami attól a naptól készül olcsóbb, jobb és nagyszerűbb lesz, a kiszolgáltató szolgáltatók pedig az illem és ar becsület bajnokaivá válnak. Sem ez az állítás, sem ennek ellenkezője) nem igaz! Ugyanis az a kőműves kisiparos^ aki ma, napi 1500 forintot keres a csa-} ládiház-építéssel, az sem hagy maga utáni rendet, előfordul, hogy egyszer kisebb, más-j kor pedig nagyobb hullámocskát hagy a faH ban. Pár milliméter eltérés az ablak vía-í szintességében nem számít hibának. Az meg szinte ma már természetes, hogy a határi időket sorra túllépi. Vagy az a magán-} taxis, aki kétszeresét keresi annak az összeg-} nek, amit egy egyetemi tanár, — mégsem) nyitja ki a kocsi első ajtaját beszálló uta-} sának. Akad példa a mezőgazdaságban is- egyik ember csapnivalóan, míg a másik ki-} válóan végzi el a szántást ugyanazzal a gép-> pel, még akkor is, ha a különbség a kapotdí bérben is megjelenik. Hány gazdag nasv-J üzem tűri el határában és majorjaiban a ren-} detlenséget, a szemetet, a gyomos árok pan} tokát... Az is nyilvánvaló, hogy az annyira óha tott gazdasági verseny is csak egy, a mai-} nál emeltebb színvonalú munkakultúra ta-j iáján lehet a köz számára hasznot hozó vái-j tozások forrása. A munkaerkölcsöt tápláló gyökerek megtaíJ láthatók a hagyományban, a tudatban. E/.e-^ két letagadni éppolyan balgaság volna, mini lebecsülni az anyagi érdek alapvető szere-* pét. Ügy kell hát cselekednünk, hogy átérez- hessük helyzetünk méltóságát: azt, hogy anyagi és szellemi gyarapodásunk elsősor­ban saját munkánktól függ. De nemcsak a miénk, hanem a közösségé is! j Dr. Gergely Sándor j Folytatódik-e a sikersorozat? Tökésexport egcizciciscifioscin Mosolygós arca elárulja, hogy most . nincsenek olyan gondjai, amelyet, akárcsak eddig, úgy most is meg kelle­ne osztania velem. Gyökér Istvánról, a Gránit Csiszoló­korong- és Kőedénygyár rom­it ányi, W IDENT A gyáregysé­gének igazgatójáról van szó, aki most sem tudja elrejteni érzését, mert az általa veze­tett kollektíva 1984. évi ered­ményes munkájáért elnyerte a Kiváló gyáregység címet. — A magunk mögött ha­gyott esztendőben eredeti el­képzeléseinket 12 millió fo­rinttal túlszárnyaltuk —, per­geti vissza a naptár lapjait Gyökér István. — Mivel mind a tőkés-, mind pedig a rubelelszámolású exportkő-te- lezettségeiroket sikerült növel­nünk, az ebből származó be­vétel meghaladta a 20 millió forintot.. — Vajon az idén folytató­dott-e a tavalyi sikeres esz­tendő? — Igen —, állítja határo­zottan Gyökér István. — Erre az esztendőre 92 millió forint árbevételt terveztünk, amely 30 millióval haladja meg a néhány évvel ezelőttit. Ezen belü 260 ezer dollár és 400 ezer rubel értékű exportképes terméket küldünk majd kül­földi partnereinknek. Az ez évi árbevételi tervből az el­ső negyedévben 23 millió fo­rintot teljesítettünk, ami más­fél millióval magasabb, mint az előző év hasonló időszaká­ban és magában foglal 70 ezer dollár és 90 ezer rubel értékű exportot. — Az elmondottak szerint, akkor a kollektíva lendületét sem a hosszan tartó hideg tél, MNB-kötvényjegyzés Hétfőn valamennyi MNB-szám­la vezető bankszervnél megkez­dődött a Magyar Nemzeti Bank Agrár, Ipari, Kereskedelmi és Szövetkezeti Hitelfőigazgatósá­ga által kibocsátott 300 millió forint összegű kötvény jegyzése. A hitelföigazgatóság a kötvényt forrásainak bővítésére bocsátja ki. A kötvény lejárata 8 év, s törlesztését a bank hároméves türelmi idő után, 1988. július 1. és 1993. július 1. között, hat egyenlő részletben bonyolítja 1c. A kötvény kamata évi 12 százalék. Az értékpapírokat hazai gaz­dálkodó szervezetek vásárolhat­ják meg. A hitelföigazgatóság az értékpapírokat elsősorban me­zőgazdasági termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok, erdő- és fafeldolgozó gazdaságok, élelmi- szeripari vállalatok és az élel­miszer-gazdasággal kapcsolatban álló egyéb gazdálkodók között terjeszti. A kötvény értékesíté­séből befolyt Összeggel a hitel­föigazgatóság önállóan gazdál­kodik, azt elsősorban az élelmi­szergazdaság fejlesztésének tá­mogatására, gépbeszerzések fi­nanszírozására fordítja. Automata gégén készültei a lazái légi A magnezitipari művekben a tűzálló téglák gyártására 46 millió forintért új automata présgépet állítottak munkába, hogy ezzel is enyhítsék a lét­számhiányt. Az elmúlt IS év­ben a vállalat létszáma a felé­re csökkent. A magnezitgyár­egységben a hiányzó dolgozók pótlására már korábban meg­kezdték a présház gépparkjának korszerűsítését, a hazai igények növekedésével azonban még így sem tudnak lépést tartani. Ta­valy 50 ezer tonnát készítettek a magnezit-lapu tűzálló téglák­ból, s emelje még * ezer teá­nál kellett külföldről vásárol­niuk. Az NSZK-ból vásárolt új be­rendezésen műszakonként 3« tonna tűzálló téglát lehet pré­selni. 10 tonnával többet, mint az eddigi legmodernebb gépü­kön. A présgép működtetéséhez egy dolgozó is elegendő, aki fel­ügyel a munkára, mert a tnasz- sza keverésétől kezdve a tég­láknak a szárítóba való eljutta­tásáig mindent az automatika végez, és irányít. Ehhez a telje­sítményhez korábban 6—8 dolgo­zó munkájára tett votrrn szük­ség. sem pedig az energiakoriá- tozás nem zavarta. — Szerencsére ilyen gon­dunk nem volt. Időnként vi­szont előfordult, hogy kisebb importalkatrészek, így a csi­szolóvászon és a különböző szemcsék, nem a kívánt időr^ érkeztek be. Emiatt gyakran került sor a dolgozók átcso­portosítására. Egyébként ez utóbbira —, figyelembe véve az exportigényeket —, jövő­ben is szükség lesz, a kollek­tíva jól felfogott érdekében. — Mit takarnak az előbbi gondoláink? — Budapesti központunk az idén tovább növelte önálló­ságunkat. Ez azt jelenti, hogy tőlünk az árbevétel, a nyere­ség elérését, az engedélyezett bér betartását, az export ma­radéktalan teljesítését kéri számon. Kiszámoltuk, hogy teljesítése érdekeben egy fo­rint kifizetett munkabérre há­rom forint nyolcvanból fil­lérnek megfelelő termelési értéket kell produkálni egy- egy dolgozónak. A belföldi ellátás viszont teljes egészé­ben a mi kezünkbe került. Tehát az idén lényegesen na­gyobb feladatoknak kell meg­felelnünk. Az ' önállósággal járó piusztennivalókat saját erőből oldjuk meg. A gyár­fás-előkészítésben tevékenyke­dők foglalkoznak a belföldi partnerek megrendeléseivel, illetve az üzleti kapcsolatok alakításával. — Mikéní sikerült? — Eddig még jól! — Mivel az idén 25 millió­ra tehető a gyár export-köte­lezettsége, s ennek több mint 50 százaléka tőkésországokfoa kerül —, érdekelne ennek a gazdaságossága is. — Közölhetném a konkrét dollárfcitermekjsi mutatókat is, ehelyett azonban csak annyit mondok: vállalati szinten a legjobbak voltunk az elmúlt évben, s hasonló a helyzet most, az első negyed­évben. Vagyis az általunk bo­nyolított tőkésexport előnyös a népgazdaságnak. — Miben jelentkezik a tő­késexport előnye? — Az idén a bérfejlesztés­ben. Mivel a vállalat tőkés- exportjának döntő részét mi adjuk, ezért az 1985. évi bér­fejlesztésnél a vállalati átiaigö nál többet, tíz százalékot kap­tunk, amit a kongresszusi munka-versenyben elért len­dület fokozása érdekében már ki is osztottunk. A mostam fejlesztés nagyobb, mint aes előző háromévi együttesei». Persze nem kapjuk íngve*,’ magas követelményeknek kéül megfelelnünk. Például a be*-} ső szabályozóik előírják, hogy egy kifizetett forintra n<gy forint nyereséget kell meg­termelni. Erre azért van szűk-: ség. mert a keresetszabályo­zásban a legkeményebb felté­teleket előíró formát, a kere- setszint-szabályózást vá lasz- tottuk — érzékelteti a tenni­valók nagyságát a gyáregj** ség igazgatója. — Az önállóság növelése milyen új szervezési és ter­melésirányítási módszer be­vezetését követelte meg? — A program szerinti gyárJ tást. Az ebben szereplő ter­mékeket a termelés folyama­tában egy munkaláp kistri végig, amelyben szerepei ae elkészítés határideje is. A végrehajtást tíznaponkérrt ellenőrizzük. Szükség volt en­nek alkalmazására, mert a bekövetkezett igen , jelentős termelési-elfutást ütemese» csak korszerűbb vezetés;, irá­nyítási, ellenőrzési módsze­rekkel tudjuk megoldani — érvel az előbbiek melleit Gyökér István. Az elmondottak fontosságait érzékelteti, hogy jelenleg 8500-fajta termék között vá­logathatnák a bei- és külföl­di megrendelők... — Mivel az első negyedév­ben jelentkező anyagénál ssi gondjaink megoldódtak, most ismét rajtunk múlik, miiv-o. eredményes és gazdaságos lesz a folytatás — mondja búcsúzóul mosolyogva Gyökér István. Egy biztos: nem lesz könv- nyű. de a kollektíva számta­lanszor bebizonyította, kénes mindig megújulni és Sikere­sen megbirkózni a magasát* export- és mennyiségi köve­telményekkel. Nem is te­hetnek mást, mert a jövő évi bérfejlesztés nagysága !s az előbbiek megvalósításától függ. — venesz — | NÓGRÁD - 1985. május 7., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom