Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-31 / 126. szám
Két évtizecíe a gyár élén lidvarseprésiől az igazgatói székig Napelemek biztosítják az en ergiál a szügyi termelőszövetkezet legelőjén villanypásztor üzemeltetéséhez. Nincs üzemzavart borús idő, vagy naplemente után sem, ugyanis az elmés berendezés tárolja is a napfényben összegyűlt áram mennyiséget. Képünkön: Ba- da Zoltán állatgondozó az ipalyszögi Ipoly-parton helyezi üzembe a hízómarhákat kordában tartó készüléket. — kulcsár — Széria és vállalkozás Mit jelez a bútorpiac ? Tavalyi éhségében mindent felszívott, idén viszont annál jobban pang a hazai bútorpiac. A gyártók értetlenül állnak e jelenség előtt, s bár magyarázat több is akad, egyik sem okolja meg igazán a hirtelen változást. A bútorgyártók most aztán törhetik a fejüket: mi volna az a termék, amire mostani stagnálásában is vevő lenne a piac? A balassagyarmati Ipoly Bútorgyár a minap hazai portyára küldte embereit — megtudakolandó, mi újság a kereskedők háza Iáján. — Bebarangoltuk csaknem egész Magyarországot I — mondja Szölszki Pál értékesítési csoportvezető. — Valamennyi nagyobb áruházban, szaküzletben hatalmas ..leült'’ készletekkel találkoztunk. A választék (egtöbb helyütt ugyanakkor szegényes, mivel az eladatlan áru miatt újat nemigen mernek rendelni. A készletgazdálkodás mindenütt szorít! Néhány helyen iúgy vélték, azért nem kelendő most a bútor, mert ára gyakorta emelkedik. Valóban, de hiszen drágul az alapanyagok ára is. Gondoljunk csak a bőr árának többszöri, igen határozott megugrására 1 ..Húsz éve nem volt ilyen tavasz!’ — panaszkodtak a kereskedők, és saját kockázati alapjuk terhére nyújtott jelentős árengedménnyel, ingyenes házhoz szállítással iparkodnak vevőt fogni. De mit tehetnek ebben a helyzetben a gyári gyártmányfejlesztők? Legyen a piac akármilyen változékony, kiszámíthatatlan, emiatt mégsem kerülhetnek lépéshátrányba! — A gyártmányfejlesztéssel aligha várhatjuk meg a piac fellendülését, hiszen akkor már mindenről lekésnénk — véli Antalfi Zoltán fejlesztési és vállalkozási csoportvezető. — A mi taktikánk most az, hogy a lehető legügyesebben levírozzunk a szériatermelés es a vállalkozás között. Szerencsénkre időben gondoltunk a több lábon állás előnyeire, begyakoroltuk a vállalkozásokat. Ki tudja, évekkel később talán ebből fdgunk megélni. A vállalkozás az Ipoly Bútorgyár esetében nem más, mint közösségi épületek komplett berendezésének elvállalása. Egy dobogókői üdülő berendezésén most dolgoznak, s övék a vendéglátó-vállalat pásztói kempingje moteljének bebútorzása is. Egy-egy ilyen munka nagy iftlat, jövedelmez is, de az energiabefektetés sem csekélység. A tervezés ugyanolyan igényes, gondos feladat, mint akármelyik szériatermék esetében —, sőt. az egyes darabok harmonikus illeszkedése, az egész esztétikus, jóízlést tükröző megjelenése folytán talán még igényesebb is —, a kivitelezés azonban egyetlen alkalomra szól csupán. Ebben a Feladatban az egyszer már tetszést arató, bevált berendezést sem célszerű folyvást ismételgetni, hiszen a rendelő olyan gyártóhoz fordul szívesen, akit többek között gazdag fantáziájáról is ismer. A gyári fejlesztők ugyanakkor a szériatermelés megújítására is gondolnak. A mostani. lanyha piaci viszonyok közepette ez tűnik fogósabb feladványnak. — Házgyári lakásba megfelelő, egészen olcsó elemes bűtorban gondolkodunk — világítja meg az elképzeléseket Antalfi Zoltán. — A szekrénysorok már unalmasak, egyeduralkodóságuk leáldozóban, lassan el kell őket fe- 'ejteni. Az elemes bútornak viszont ma is keletje van a piacon. Áruk megfizethető az otthonteremtő fiatalok számára is, sokféleképpen va- riálhatóak az egyes darabok, s így szériatermékből egyedi szobaberendezés alakítható ki. Igaz, a gyártásával sok baj, van, az egyes elemek kivitele semmiben nem térhet el egymástól — mégis ezt kell csinálnunk, mert ezt várja a vásárló. Nem hiába í járják a gyáriak a hazai piacot, sok értékes információhoz jutnak hozzá általa. Többek között ahhoz is, hogy a fogyasztók egy részének megoldhatatlan feladat az elemek otthoni összeszerelése. Egészen egyszerűen: nem ért hozzá, nem áll rá a keze. A bútorgyár ezért azzal a gondolattal foglalkozik, hogy összeszerelő brigádot hoz létre, s ajánl a vásárló figyelmébe. Legyen a vevőnek választási lehetősége: saját keze munkájával állítja-e össze az elemeket, vagy rábízza ezt inkább a szerelőbrigádra. Szolgáltatásra nemcsak a termék eladójának, hanem előállítójának is gondolnia kell! Az elemes bútorok kelendőségét a Columbia Lux fényesen bizonyítja. Hiába csendes a piac, a Columbia i»ux most is kell. Negyedévente száz garnitúrát készít belőle a gyár, s ezzel a teljesítménnyel az igényeket korántsem képes kielégíteni. A gyártás igényes sége azonban nem enged meg nagyobb sietséget: inkább várjon a vevő, de a minőséget nem adhatják alább. Márcsak azért sem, mert a Lux messze nem futotta még ki magát. Még az idei őszi BNV-n is „őt” mutatják be, persze bővített elemválasztékkal. Sőt, szerepel a Lux a tavaszi vásáron is, noha ez nem a fogyasztási cikkek színtere. A Nyugal-Magvaror- szági Fagazdasági Kombinát — a termék egyik alkatrészszállítója — kérte meg a gyárat; a tavaszi BNV-n kiállított, cementkötésű forgácslapokból összeállított családi • házát ezzel a termékkel rendezzék be. A gyarmatiak készséggel tettek eleget a partner kívánságának, s noha ezúttal nem a bútor a főszereplő, mégis újabb összeállítást eszeltek ki bemutatására. Minden alkalmat meg kell ragadni, amely piaci információt közvetíthet a gyártónak! — szendi — Nem mondható éppen köny- nyen megjuhászodó természetű embernek dr. Juhász Gyula, a salgótarjáni síküveggyár igazgatója. Igazáért es a gyárért enyhe túlzással szólva még pokoljárásra is képes. A 2200 dolgozót foglalkoztató gyárban ablaküvegtől az edzett üvegen át az Ikarus szélvédőig sokféle üvegipari terméket gyártanak. Az igazgató gazdag fantáziával rendelkezik, de soha nem volt az, aki üvegen át nyalja a mézet, vagyis vágyálmokat kerget. Májusban múlt húsz esztendeje, hogy kinevezték igazgatónak. A gyárba 18 évesen került a későbbi igazgató, pontosan 1947. augusztus 17-én. Akkor 376-an keresték kenyerüket. A munkanélküliség megkeserítette az emberek életét, örült tehát, hogy a négy polgári elvégzése után legalább segédmunkásként bekerülhetett a gyárba. Az édesapja is ott dolgozott, elismert géplakatosként. A vézna, kopaszra nyírt siiheder Páífalván lakott, mezítláb járt a gyárba és udvarseprő lett. Később kitanulta a géplakatosszakmát. Segédként dolgozott. Közben a fiatalember kedvenc kedvtelésének hódolt. A gyári futballcsapatban kapusként sportolt. Hogy nem akármilyen „portás” volt, ékesen bizonyítja: ifjúsági válogatottságig vitte. Később a tanulás háttérbe szorította a sportot. A gépipari technikumot 1954-ben jeles eredménnyel végezte el Salgótarjánban. Ezután a gyári rajzirodára került. Azon a nyáron az üvegipar igazgatója behívatta a minisztériumba. Azt mondotta neki: — Beiskolázunk a Miskolci Műszaki Egyetemre. Gépészmérnök leszel! Nehéz évek következtek. Munka mellett tanult. Ám nem maradt egyedül. Sok segítséget kapott a régi mestereitől és a gyártól, Különösen Katona Gyula igazgatótól. Az egyetemi évek alatt a főenergetikusból főmeehanikus lett. Kiváló mérnökök között dolgozott, akiktől sokat tanult. Es bekövetkezett életében a nem várt fordulat. Ebben je- < lentősen közrejátszott 1965- ben Varga Gyula igazgató, aki másfél évvel korábban vette át a gyár irányítását, s mint főmechanikust bevonta az egész gyár feladatai megoldásába. — Ma is tisztelettel és szeretettel gondolok vissza rá. Valószínű ő javasolt igazgatónak, sikeres együttműködésünk alapján — emlékezik dr. Juhász "Gyuia. Ezután rakétagyorsasággal zajlottak az események. Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter és Szokup Lajos szakmai miniszterhelyettes behívatta a minisztériumba. — önnek magasabb vezető beosztást kell vállalnia az üveggyárban — mondotta a miniszter. — Talán főmérnöki beosztást el tudnék vállalni — hangzott a bizonytalan válasz. Szokup Lajos a maga határozottságával replikázott: — Neked a gyár igazgatójának kell lenned! Így történt a kinevezés. Hogy ml történt a két évtized alatt a fiatalodó gyárban? — Az üzemet 93 éve alapították. Az utóbbi húsz év alatt szinte minden megváltozott. A Zagyva II. üzemet leállítottuk. Felépítettük a Zagyva III. üzemet, a keverő-, az edzőüzemet. Nem volt olcsó mulatság! A beruházás csaknem másfél milliárd forintba került. A babérokon azért nem szeretnének megülepedni. Mit hoz a jövő? — kérdezem az igazgatótól. — A gyár 1993-ban lesz száz-, én pedig 62 éves. Jó lenne addig eredményesen, egészségesen dolgozni. Még sok a tennivalónk. Célunk, hogy a másfél milliárd forintos évi termelési értéket több milliárd forintra emeljük. Szeretnénk bevezetni a . finom üveggyapot szigetelőanyag gyártását. A minisztérium egyetért, azzal, hogy a több száz millió forintos beruházás a gyárunkban valósuljon meg. Szeretnénk, ha a harmadik negyedévben megkezdődhetnének a munkálatok. A jövő év végére be kellene fejezni. — 1987-ben el kell végezni a Zagyva III. kemence hidegjavítását. Jó lenne ha ez már Float, technológiára történne. Mindezekhez az Üvegipari Műveken belül gyárunknak is össze kell hozni az anyagi fedezetet. Egyre eredményesebben, mindnyájunknak nagyobb jövedelmet biztosítva kell dolgoznunk a már meglévő technológiával. Ezek a legfontosabb teendőink. — Elégedett ember? — Igen. Számos mérnök kollégám álmát tudtam megvalósítani, mikor a több milliárdos döntéseknél első számú vezető lehettem. Nem kevés munka van mögötte. Bizony ma is előfordul, hogy amikor munkába megyek, még alszik a család és amikor hazatérek, már szintén alszik. — Többszörös kiváló gyár vagyunk. Ez bizonyítja, értünk el sikereket, de nem vagyok öntelt. Az eredményekben a 170 diplomás szákember, a 2200 dolgozó kemény munkája benne van. Amíg tudom, a lécet egyre följebb emelem. Sokat vagyok a dolgozók között. Nem szeretem a hosszú - értekezleteket, csak addig, míg a fejekben rend teremtődik. Mostanában nyugodtan alszik. Szívesen hódol — immár harminckét .esztendeje — vadászszenvedélyének. Ha egyedül ül a magaslesen, akkor piheni ki igazán magát. A gyárban viszont lúdbőrözik a titkárnők háta. ha kipattan az irodá jából. Fiatalokat meghazudtoló lendülettel egyszerre több utasítást ad ki. — Ilyen vagyok. Alkati kérdés. Amíg itt vagyok, így csinálom. Azért dolgozunk, hogy boldoguljunk és a gyár jó hírnevével képviselje a magyar üvegipart országunkon belül és határainkon kívül is, de mindenekelőtt Nógrád megyében. Így vallott önmagáról az 54 éves, udvarseprőből lett igazgató, aki 38 éve lépte át a gyár kapuját és soha másutt nem dolgozott. Ro/,ennyi István \ Hogyan változott a tankrendszer? Az utóbbi hónapokban számos új rendelet, jogszabály, minisztertanácsi határozat látott napvilágot. Ezek között szinte elvésznek a pénzügyi rendszert átalakító határozatok. pedig jelentőségüket nem lehet elégszer hangsúlyozni. Bár őszintén szólva, a paragrafusok szövegét olvasva, a laikus szemlélőnek túlságosán „szakmainak” tűnnek a változások. Ám ezek lehetőséget teremtettek arra, hogy a következő években jelentősen módosuljon a pénzügyi intézményi rendszer, a hitelszféra, s új alapokra helyeződjék a vállalatok és á bankok kapcsolata. ÜJ PÉNZINTÉZETEK A pénzügyi szférában, hasonlóan a gazdaság más területeihez. előtérbe kerültek az üzleti szempontok. Általános elvként fogalmazódott meg, hogy hitelt a jó üzletek kapjanak. Vagyis a bankok olyan vállalkozásokat finanszírozzanak, amelyek megfelelő haszonnal kecsegtetnek. Egy- egy kérelem elbírálásakor mindig föl kell tenniük a kérdést: vajon megéri-e a kért összeget befektetni, vagy sem? Mindezt természetesen sokkal könnyebb es egyszerűbb leírni, mint megvalósítani. Az üzleti hitelezés csak olyan bankrendszer alapelve lehet, amelyben több egyenrangú pénzintézet funkcionál. Éppen ezért számos új bank alakult az elmúlt hónapokban. Igaz, többségük korábban valamiféle vállalkozási alapként már működött, de az új jogszabályok tágabb teret adtak tevékenységüknek. Bizonyos területeken önállóan gyűjthetnek betéteket, adhatnak hitelt, vezethetik a gazdálkodók számláit, s az üzletek meghatározott körét finanszírozhatják. \ Maga a Magyar Nemzeti Bank is átalakult. Létrejött két hiteltagozat és elkülönült a jegybanki rész. Ezenkívül három új kisbank is alakult a korábban az MNB-hez tartozó egységekből: önállósult a Budapesti Hitelintézet, az Innovációs Alap és Vállalkozási Alap, S megerősödött a jegybanki tevékenység. Mint minden modern pénzügyi szisztémában, így nálunk is e szervezet rendkívül fontos feladatokat hajt végre: érvényesíti a hitelpolitika követelményeit, ennek érdekében mind a pénzintézetek, mind a vállalatok számára fontos kérdésben dönt. Meghatározza a hitelezés egyes feltételeit — a lejáratot, a kamat nagyságát, a finanszírozás kondícióit — felügyel a pénzforgalomra. A minden évben kiadott hitelpolitikai irányelveknek szerez érvényt az ellenőrzése alá tartozó pénzintézetek körében. Ég végül, de nem utolsósorban közvetíti a gazdaságpolitika követelményeit is. EGYENRANGÚ PARTNEREK Persze, ha feladatait a közvetlen beavatkozás eszközeivel látja el, akkor nem sokat változott a mostani helyzet — állapíthatja meg bárki is. Csakhogy a pénzügyi irányításban szintén a közvetett eszközök kerültek túlsúlyba. amelyek révén egyértelműen lehet befolyásolni a népgazdasági érdekeknek megfelelően a pénzügyi intézményrendszer egyes tagjainak mozgását, a, kapcsolatok alakulását. Az új jogszabályok keretjei legűek. nagy teret hagytak a következő években végbemenő változásoknak. Hirtelen mozgásra nem lehet azonban számítani, hiszen a VI. ötéves tervben elosztható hitelek túlnyomó részét már korábban megkapták a vállalatok. S a jövőre nézve is igaznak tűnik a megállapítás, hogy több pénztárablak nem jelent feltétlenül több pénzt is. De már önmagában nagy horderejű lépésnek számít, hogy a vállalatok megkapták a választás lehetőségét: nem egy, hanem számos bankhoz fordulhatnak hitelért. Tehát könnyen előfordulhat, hogy míg az egyik pénzintézet elutasítja, a másik örömmel finanszírozza ugyanazt az üzletet. A vállalatok nem kiszolgáltatott ügyfélként, hanem egyenrangú partnerken t tárgyalhatnak majd a különböző hitelt nyújtó intézményekkel. Bár nem árt itt megjegyezni, hogy a hitelmonopólium már régóta nem egy bank joga, de az új szabályok a korábbinál sokkal tágabb lehetőséget adtak a hitelezés mindennapjainak megújhodására, az üzleti szellem kibontakozására. A pénzügyi intézményrendszer átalakítása az 1985-ös jogszabályok megalkotásával még nem ért véget. A gyakorlatban csiszolódnak majd a jegybank módszerei: itt kell próbára tenni az egyes eszközök hatékonyságát és lehetőségeit. A tapasztalatok ösz- szegzése után folyhat tovább az átalakítás nagy horderejű, a gazdaság minden területét érintő munkája. Lakatos Mária NOGRjÁD — 1985. május 31., péntek
