Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-27 / 122. szám

Közönségnap a BNY-n Szombaton egész nap a nagyközönség látogathatta a beruházási javak szakvásárát, a tavaszi BNV-t. Már a vá­sárnyitás előtt megteltek a környék parkolói, so-k autó­busz érkezett az ország külön­böző helyeiről. A pénztárnál eddig több mint 180 ezer belépőjegyet vásároltak. Ezek közül 115 ezer a szakmai belépő, mint­egy 50 százalékkal több mint tavaly ilyenkor. Ez arra vall, hogy számottevően megnőtt a szakemberek érdeklődése a vá­sár iránt. Szombaton sok hazai és külföldi vállalat rendezett be­mutatókat a nagyközönség­nek. A Prometheus Tüzelés­technikai Vállalat gazdaságos energ iaíelhas ználást b iztosító készülékeit mutatta be műkö­dés közben, s többször is ren­deztek játékos vetélkedőt, amelyen tüzeléstechnikai is­mereteiket bővíthették a láto­gatók. Sok számítástechnikai válla­latnál az érdeklődők kipróbál­hatták a különböző játékprog­ramokat, például a Viteti és a FOK-GYEM Szövetkezet stand­jánál. Az OKISZ Labor órán­ként divatbemutatókat rende­zett és bemutatókat tartott a vásáron kiállító Munkaruhá­zati Vállalat is. Bár a vásáron közönségnap volt, az üzleti élet nem állt meg. A Videoton Elektronikai Vállalat sok partnerével foly­tatott tárgyalásokat. A Kon­sumex Külkereskedelmi Válla­lattal megállapodott : abban, hogy a Videotonnál készülő különféle számítástechnikai kiegészítő berendezéseket a Konsumex exportálja, először — mintegy 40 millió forint értékben — Csehszlovákiába, a kishatármenti árucsere ke­retében. A Videoton egy má­sik termékét megvásárolta az MMG Automatika Művek. A komplett terminált olyan kon­ténerbe épített automatikus mérőberend ezé®hez ka pcso 1 ják, amelyet a Szovjetunióban al­kalmaznak majd, az olajku­tak kihasználásának növelésé­re. Felkereste a BNV-t Anton Jaumann, bajor gazdasági és közlekedési áltemminiszter, aki elismeréssel nyilatkozott a lá­tottakról. Az MTI mukatársá- nak elmondta, hogy az NSZK- beli cégek, köztük a bajor vállalatok is érdekeltek a két ország közötti kereskedelmi és kooperációs kapcsolatok élén­kítésében. A magyar és az NSZK-beli vállalatok között kialakult több száz termelési együttműködés nagyobb részé­ben a bajor cégek vesznek részt. Budapesti tárgyalásain egyébként szó volt a vízi köz­lekedés fejlesztéséről, ezzel összefüggésben a Duna— Rajna—Majna csatornarend­szer kiépítéséről és a közúti úthálózat közös erővel törté­nő bővítéséről. Vasárnap is a nagyközönség látogathatta a vásárvárost. A Ganz-MÄVAG mátranováki gyáregységében készülő vas­úti forgóvázak fontos exporttermékek. Az Egyiptomba ke­rülő tételeket folyamatosan vetik alá minőségi vizsgála­toknak, nemcsak a gyár emberei, hanem az arab ország átvevője is. A felvételen: Karamany Jáhra egyiptomi szakember látható az átvétel nél. Miért veszteséges a termelászövetkezet 1 Beszélgetés Szabó Zolinál, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya lm yettes vezetőjével Megyénk mezőgazdasága az elmúlt négy évben eredmé­nyesen fejlődött. Növekedtek a hozamok, korszerűsödtek a termelés feltételei, néhány termelőszövetkezet országos hír­nevet szerzett. Viszont a tervciklusban évente előfordult, hogy egy-egy üzem veszteséggel zárt. Az okokról beszélget­tünk Szabó Zoltánnal, a Nógrád Megyei Tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának vezetőjével. — Elismerésre méltó az ágazat fejlődése. A nagyüze­mekben 4 év alatt 90 százalék­kal nőtt az árbevétel, 50 szá­zalékkal a nyereség. Ez a megyék között az egyik leg­nagyobb. Annál inkább érté­kes, mert a jövedelmek évről évre kedvezőtlen külső fel­tételek és esetenként az idő­járás viszontagságai között nőttek. Nyilván ez a fejlődés differenciált, részben objek­tív körülmények miatt. Az adottságokkal és egyéb körül­ményekkel minden mégsem magyarázható. A termelési kö­rülmények gyors változása a reakcióidő lerövidülését, a naprakész információt, a komplexebb látásmódot, a vállalkozó magatartást teszi szükségessé. A.zaz, rutinjel­legű gazdálkodás ideje lejárt. Ahol ezt késve ismerik fel, ott egyre inkább nagyobb lesz a távolság a jóktól. Ezt pél­dázzák az elmúlt évek vesz­teséges üzemei és a korábban jó eredményeket elérő üze­mek egy részében tapasztal­ható visszaesés. A tervciklus első évében Palotáson, 1982- ben Őrhalomban, 1983-ban Nőtincsen. 1984-ben pedig Szandán és Karancsságon kel­lett veszteségrendezési eljá­rást lefolytatni — mondotta elöljáróban. — A veszteségrendezési eljárások során a szaná­lási bizottságok megálla­pításaiból milyen általá­nosítható következtetések vonhatók le? — Az első: ezek a pénz­ügyi hiányok már jelentősen megnövekedtek, ennél fogva nagyobb gondot, megrázkód­tatást okoznak és kihatásai az esetek többségében tartó­san akadályozzák az üzem fejlődését. A rendezés döntő­en hitelekből történik, így a jövő érdekében szükségessé váló termelésfejlesztés szigorú pénzügyi korlátokba ütközik. A másik tanulság, hogy a már említett üzemek nem mindegyike a kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságokból került ki. tehát egyáltalán nem a természeti adottságok hátrá­nyai az előidéző okok. A har­madik következtetés, amely egyben az előzőből adódik, hogy a hiányok keletkezésé­ben meghatározó az igények­től, követelményektől elmara­dó szakmai színvonal, vezetői készség. így szinte minden esetben a megfelelő vezető gárda, új vezetés kialakítása volt az alapfeltétel. A vezetői alkalmatlanságot jelzik a meg­alapozatlanul elkezdett fej­lesztések, a termelési szerke­zet korszerűsítésének hiánya, a tárgyi és személyi feltételek ellenére szervezett — főként budapesti — kiegészítő tevé­kenységek, az ellenőrzések hiánya, s nem kellően kidol­gozott érdekeltség, a költség­érzéketlenség, az improduktív létszám indokolatlan növeke­dése és sajnos, lehetne még sorolni. — Ha a kedvezőtlen je­lenségeket idejében felis­merik és intézkednek, el­kerülhető a gazdálkodás kudarca... Gyakori, hogy ezeknek az üzemeknek a vezetői, az év­közi mérések, ellenőrzések hiányában nem ismerték a saját üzemük valós helyzetét. Nem egy esetben még a mér­legelfogadás előtt két héttel is nyereséget jeleztek, és csak alig a közgyűlés előtt bújt elő a valóság, ami je­lentős veszteséget mutatott. Az őszinteség hiánya nehezí­ti a feltáró munkát. A vizsgálatok során megál­lapítottuk, hogy e vezetők egy része megsértette a szö­vetkezeti demokráciát, a fó­rumok működése formális volt, az egyszemélyi döntés érvényesült. A belső üzemi jelzéseket a vezetők figyel­men kívül hagyták, vagy ha­talmi7 'módón leszerelték.' Mi aktívákon "is állandóan osto­rozzuk őket, a pénzügyi szer­vek is jelezték a problémá­kat. A kérdés, hogy elég ha­tékonyan, határozottan-e? Végül az adott év pénzügyi hiányai nemegy év termékei, hanem a korábbi 2—3 év hi­bájából erednek. Egy részük már, mint meglevő pénzügyi gond halmozódott, más ré­szük az akkori helytelen dön­tések következménye, a ko­rábbi vezetés hibája. — Egy-egy szanálás so­rán nem csak a kialakult pénzügyi hiányt kell ren­dezni. hanem a gazdálko­dás feltételeit is. Hogyan ítéli meg ennek eredmé­nyességét? — Mint említettem, a ter­melési feltételeket döntően hitelekből biztosítják. Tehát, ami hiányt az üzem, úgymond összehozott, magának is kell kigazdálkodnia. Nemegyszer azonban a pénzügyi terhek lehetetlenné tennék a kibon­takozást. Ilyen esetekben a szanálási bizottság javaslata alapján a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága mérlegel és a főhatóságokkal egyeztetve, szigorú feltételekhez kötve, a hitelek egy részének dotá­cióvá alakítására tesz javasla­tot. Ilyenek egy-egy kritikus ágazat eredményessé tétele, vagy felszámolása, bizonyos termelési eszközök értékesíté­se, a nem fizikai létszám csökkentése, a régi vezetés fe­lelősségre vonása, új vezetés kialakítása... Az elmúlt évék tapasztala­tai bizonyítják, hogy a rende­zések körültekintőek, megala­pozottak voltak, az érintett üzemekben alapvetően ered­ményes a javasolt intézkedé­sek végrehajtása. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben ezekben a gazdaságokban az új vezetők! Az első teendők között a rend. fegyelem, a megfelelő érdekeltség, a felelősség biz­tosítása, a folyamatos ellen­őrzés, a takarékos költség- gazdálkodás, a termelési szer­kezet korszerűsítése van szem előtt. Az intézkedések egy része nem hálás, de az ott dolgozó kollektíva érdekében ilyenekre is szükség van. S az emberek nagy része ezt rövid idő alatt belátja, támo­gatja az új vezetést a stabili­tás, a kibontakozás megte­remtése érdekében. Azt is látjuk, hogy ezekben az üzemekben a szükséges fejlesztésekkel csínján kell bánni. A leterheltség miatt korlátozottak a lehetőségek és ez a termelés napi feltéte­leire is rányomja a bélyegét. A megyei tanács ezen úgy igyekszik segíteni, hogy, ahol lehet, és a hatékony megtérü­lés biztosított, pénzügyi tá­mogatással is segíti a talpra- állást. Az MNB pedig indo­kolt esetben hitelt nyújt az egyes fejlesztésekhez. Összességében megállapít­ható: a szanálási eljárások jól segítették a mélypontról való kilábalást, az előrelépés lehe­tőségei azonban szerények, ezekhez a feltételek kevésbé teremtődnek meg. — Miként lehetne meg­előzni az ilyen helyzetek bekövetkezését? — Tömören válaszolva, megfelelő vezetőkkel. De ez nem ilyen egyszerű! Hiszen volt már rá példa, hogy ko­rábban jónak minősített es az akkori feltételek mellett bizonyított vezetés keze alatt nehéz helyzetbe került, vagy később tönkrement a gazda­ság. Csak egy folyamatosan megújulni képes vezetőgárda képes megfelelni az állandó­an mozgásban, változásban levő külső feltételeknek, bel­ső, üzemi igényeknek. Fontos,' hogy kollektíván hozzák a döntéseket, mert így a fel­adatok végrehajtását is egy­ségesen lehet biztosítani, szá­mon kérni. Fontos, az is, hogy a tagságot folyamatosan tájé­koztassák üzemük helyzeté­ről. i Sajnos, az üzemi vezetők egy része nem képes felül­vizsgálni és felülbírálni a ko­rábbi helytelen döntéseket, takargatja, igyekszik szépíteni a valós helyzetet a kollektí­vák előtt. Azért, hogy tekin­télyüket védjék, előfordul; hogy egy-egy népszerű intéz­kedéssel próbálják elterelni a tagság figyelmét. Ezek a jelenségek kívülről nehezen érzékelhetők. Éppen ezért a belső ellenőrzésnek, az ellen­őrző bizottságoknak, a veze­tőségeknek színvonalasabb, számonkérőbb munkáját javí­tani kell minden üzemben. — Mit tehetnek a fel­ügyeleti szervek? — Természetesen a külső szerveknek is — megyei me­zőgazdasági osztály, a TE- SZÖV revizori irodája, a bank — megvan ebben a sa­játos felelősségük. Az esetek többségében a vizsgálataik alapján jelzik is az üzemi ve­zetésnek a tapasztalt hiányos­ságokat. Arra is van példa azonban, hogy n6m kellő eréllyel. Kedvező a fordulat mostanában, és látjuk, jelez­zük a gazdálkodási hiányos­ságokat. A javaslatok tétele pedig minden esetben az üze­mek önállóságának figyelem- bevételével történik. Biztos vagyok benne, hogy áz irá­nyító, ellenőrző szervek tevé­kenységét is szükséges haté­konyabbá tenni, de végered­ményben a gazdaságok mun­kájának kell eredményesnek lenni. Ezért tartom meghatá­rozónak az olyan vezetést, amely képes a környezet vál­tozásaira, a külső hatásokra idejében, helyesen, az adott gazdaság számára eredmé­nyesen reagálni — fejezte bs a beszélgetést Szabó Zoltán. M. Sz. Gy. ; Amilyen a természete... L eszakadt az eső, ömlött a víz az úttesten, emi­att otthon maradt. Jól is esett ez a kis pihenés, mert jutott valamivel több idő az unokára is. Az az édes kislegény valósággal szomjaz­za a nagyapja szavát. Oda­kint zuhogott, ők meg oda­bent a szobában jól el voltak egymás között. így ment el ez a délelőtt, pedig üzenet volt a tanácstól, hogy jön­nek a gyógyszertár építői helyszínelni, jó lenne ha ott volna. Az iskolából is üzen­tek. hogy szót kellene válta­ni egy személyi ügyben. Az­tán keresték az öregek is, mert valamilyen vita kereke­dett közöttük a nyugdíj mi- tatt. Berzenkednek állandó­an, hogy a pénz miért . több az egyiknek, mind a másik­nak. Tőle a párttitkártól vár­nak választ. De hát esett az eső. de annyira, hogy kerék­párra ülni képtelenség volt. De az otthon maradás igazi oka mégis az unoka lett. Szé- csényben laknak a gyerekek, ahol most pofozzák helyre az óvodát. nincs foglalkozás. Irány hát nagyszülőkhöz Ka- rancsságra. Belefeledkezett az időbe de miközben a gyerek­kel játszott ki-kitekintett hogy szűnik-e az eső. Azt mondta. — Hiába ilyen nagy község­ben mind a miénk is, mindig történik valami... Már éppen most az ötödik éve, hogy párttitkárnak vá­lasztották Karancsságon Báli Andrást. És amilyen termé­szetű ember, ha valamivel megbízzák azt csak szívvel- iélekkel tudja csinálni. Nap­jainkban, ezekben az egy­mást követő sűrű politikai forgandóságban meg különö­sen megnövekszik a vezető ember szerepe a községben. Hetek mentek arra, amíg kéf szültek a kongresszusra. Meri ők abban a községben már hagyományosan ragaszkodnak ahhoz, hogy hú a párt életé­ről esik szó, azt olyan ponto­san végig tárgyalják, hogy példázni is lehetne róluk. Ke­mény bányászok, gyári mun­kások, parasztok, értelmiségi­ek képviselik abban a község­ben a pártot, akiknek az ér­zelmei nem lazultak fel egy makulányit sem. Aztán most itt a választás. Olyan ponto­san mint náluk talán sehol sem válogatták ki a jelölte­ket. Mert Karancsságon kép­viselőnek lenn; nagy tisztes­ség. Báli Andrásnak a párt- titkárnak tehát mostanában igen sűi'ű a tennivalója. Csu­pán egy ember megítéléséről félnapig tartó vitet folytattak a megyeiekkel. Aztán a jelö­lő gyűléseken is ott volt, lát­ni akarta, hogy mi történik, hogyan történik. Ott jelölték az egyik választókerület or­szággyűlési képviselőjelöltjeit is. Ö vezette le a jelölő gyű­lést. És most folynak a válasz­tási gyűlések. Maga is jelölt, a feljegyzéseiben pontosan ott szerepel, hogy honnan jövünk és merre tartunk. Azt mond­ta a tőle megszokott szerény­séggel ; — Tennivaló mindig van... Pihenhetne ő is . kedvére, megdolgozott már a nyuga­lomért. De szokta mondani, igaz, hogy nyugállományba került, de nem nyugalomba, mert ez neki nem is állna jól. Ami azt illeti nem is válto­zott sokat ez az ember. Akár harminc esztendővel ezelőtt, az arca sima. Csak itt-ott mutatóban néhány ősz haj­szál. Még a pocakja sem lett sem kisebb, sem nagyobb. Rendben van tehát Báli And­rás. Igaz korábban rebesget­ték, hogy megszédül, meg egyéb mást produkál az ideg- rendszere, de ez is elmúlott. Kemény legények ezek a karancssági származékok. 0 is kovácslegény volt az acél­gyárban, Aki azt megpróbál­ja és végig tudja csinálni, az a vassal együtt megkeménye­dik. Ezt mondták neki a Szovjetunióban is. Mint ha­difoglyot egy kovácsműhely­be tették. Nem olyan tüzesbe mint volt az acélgyári, bírta hát derékül a kalapácsot. Azt mondták neki, hogy különb legény mind az övéik. így is engedték ellátva őt di­csérő szóval, meg már olyan politikai ismerettel, amellyel még itthon nem sokan ren­delkeztek. Abban az időben aztán kellettek a jó munkás­emberek a közigazgatásba, meg mindenhová, hogy hely­re billenjen a munkáshata­lom. így lett Báli András az államigazgatás embere. End- refalván, mint a község első tanácselnökét tisztelik még ma is. Mondja is, hogy a megválasztásának napját csen­desen, egy kisfröccs erejéig mindig megszokta ünnepelni a barátokkal. Mert ünnepelhetne ő még sok más választást is. mert volt a salgótarjáni járási ta­nács elnöke évekig. Elnökhe­lyettes a szecsenyi járásban és olyan időkben, amilyenek­ről ma mint a hőskorról be­szélnek. Felejthetetlenül kap­csolódik az életéhez, hogy azt a kevés gabonát arhit akkor képesek voltak megtermeszte­ni a földművelők, milyen fél­tő f/mddal csépelték, takarí­tották be.. Arról volt neveze­tes Báli András az elnök, hogy hajnalban elsőnek érke­zeit a cséplőgéphez. Jó szó­val, jó kedvvel biztatta az embereket. Kazárról a csép- lés idején küldöttség kereste, hogy képtelenek a kijelölt he­lyen csépelni, mert nem tud­ják a gépet oda vontatni. A helybéli igazgatás pedig erős- ködött, hogy ott és sehol má- eütt. Lázongott, forrott, bú­sult a falu népe az utcán. Aztán a járási elnök Báli András tett rendet a paraszt emberek javára. Azóta is úgy emlegetik akik még él­nek: „Igen Bali a megértő elnök...” A szécsénvi járás követke­zett, mert itt volt szükség rá. Az ötvenhatot követő kavar­gó gondolatokat rendbe tenni, az életet megindítani. így számolgat: tsz-szervezés, éj­jel-nappal. Aztán az iskolák indítása. Fiatalokat a techni­kumba. Szakembereket a kö­zös gazdaságba. Óvodákat, is­kolákat építeni leginkább ott, ahol nélkülözték. Nógrádsza- kál, Nógrádmegyer, Ipolytar- nóc. Hollókő. Ott a keze munkája Bal; Andrásnak azok között, akik mindezekért si­kerrel fáradoztak. Emlékez­vén így mondta: — Voltak kudarcok, kese­rűek, de minek ezekre emlé­kezni. Győztünk... Aztán a nagy kör után is­mét odahaza szülőfalujában Karancsságon mint tanácsel­nök. Hogy ezt a feladatát, hogyan látta el ? Érdemes vé­gigsétálni a községben. Ami az ember szeme elé tárulko­zik az majd mindennél töb­bet mond. Legfőbb bizonyíté­ka Báli András munkájának, hogy amikor átadta a ta­nácsháza kulcsát utódjának, a párttagok közrefogták és az» mondták neki: „Az alapszerve­zet élére választunk.. E ' s g párttitkárt várják mindenütt, mert nyug­állományban van ugyan, de nem nyugalomban,. Ilyen a természete- • • Bobál Gyula 3 NÓGRÁD - 1985. május 27., hétfő

Next

/
Oldalképek
Tartalom