Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-22 / 118. szám
Megjelent a Propagandista 3-as száma Aligha van a szocialista építésnek olyan területe. ahol közös programunk kidolgozásában és végrehajtásában ne kapna fontos — legtöbbször meghatározó — szerepet az MSZMP szövetségi politikája. A szövetségi politika új feladatairól beszélget politikai vezetőkkel Pintér Dezső. Az MSZMP XIII. kongresszusa megkülönböztetett figyelemmel elemezte a társadalom tudati állapotát, politikai műveltségét, és meghatározta a marxizmus—leni- nizmus vezető szerepének erősítésével összefüggő felada- .okat. A folyóiratnak kongresszusi küldöttek nyilatkoznak a propagandamunkáról. Kaposvárott február 6. és 7. között országos elméleti tanácskozást tartottak a nyolcvanas évek kapitalizmusáról. A nyolcvanas évek kapitalizmusa: válság és kiútkeresés címmel. A tanácskozáson lezajlott vitát Papp Gábor ismerteti. A második világháború nem egyszerűen imperialista országok egymás közötti hatalmi harca volt a világ újrafelosztásáért, mint az 1914— 18-as világégés. Ezúttal sokkal több forgott kockán. Most társadalmi rendszerek, ideológiák és .eszmények is csz- szeütköznek a harcmezőkón a tengeren és a levegőben. S:- pos Péter a Szovjetunió szerepét elemzi. Az MKP III. kongresszusán 1946 szeptemberében élesen, határozottan merült fel annak igénye, hogy a pártoktatásban létre kell hozni egy olyan felsőfokú oktatási formát. amelyben a marxizmus —leninizmus elméletét alaposan, a természet- és társadalomtudományok széles skáláján keresztül ismertetni lehet. Ezt a feladatot 1948-ig a budapesti munkásakadémiák látták el. Róluk szól Báhfal- viné Kerti Mária írása. Miklós Imre beszámol a Borsod megyében folyó gazdasági és belpolitikai propagandáról.' Vas* János a Sza- boics-Szatmár megyei tapas •- falatokat összegzi. Wolford Sándor feltárja, milyen hatást gyakorol az idegenforgalom a fiatalokra. Nemzetközi enciklopédia Hazánkban a munkavédelem és a munkaegészségügy jelentősége egyre fokozódik. A munkavédelmi vezetők ma már nehezen igazodnak el a munkavédelemhez szükséges ismeretanyagban. Ebben nagyon nagy segítsége* nyújt az az egyedülálló mű, amelynek megjelentetésére az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár vállalkozott. A Munkaegészségügyi és munkavédelmi enciklopédiát — eredetileg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adta ki angol nyelven, két és fél ezer oldal terjedelemben. A háromezer oldalnyi terjedelem miatt, és a kézikönyvként való kezelhetőség érdekében az enciklopédiát három kötetben adják ki. Az első kötet megjelenése 1986 végére várható, a második és a harmadik kötet egy-egy évvel követi az előzőt. A magyar kiadás szócikkei többek között az ipar, a mezőgazdaság. a kereskedelem, a közlekedés, a háztartás területén, illetve a szabad időben előforduló balesetek okaival, a sérülésekkel, a foglalkozási betegségekkel, egyes szakmák, foglalkozások ártalmaival, és ezek megelőzésével foglalkoznak. Az enciklopédia korlátozott példányszámban jelenik meg, ezért előfizetéses rendszerben terjesztik. A három- kötetes mű irányára 9 ezer forint, de ez — magasabb példányszám. esetén — csökkenhet. Az enciklopédiáról és az előfizetés feltételeiről érdeklődni lehet az OMIKK szerkesztési főosztályán: címe: 1428 Budapest, Pf. 12., telefon: 134-419, Üi lakäsok üimöcon Gomba módra szaporodnak az új magánlakások Rimócon. — RT — Idős emberek között Nógródmegyerben „Elém teszik az ételt..." Az öregség legnagyobb keresztje a magány. Egyre több helyen ismerik ezt fel, s egyre gyakrabban teremtik meg annak a lehetőségét, hogy az idős, munkában elfáradt embereknek közösséget teremtsenek. Így történt ez Nógrádmegyerben is. — Az első napokban az emberek egy kicsit féltek, kételkedve fogadták az öregek napközi otthonát, de pár hét elteltével megbarátkoztak a gondolattal. Belátták és mindennap tapasztalják, hogy értük tettük. A- hátralevő éveiket szeretnénk egy kicsit meghittebbé tenni — újságolta Sii'kó Ferenc tanácselnök. A melengető -napfény az emberek egy részét kicsalogatta a kertbe, serényen dolgoznak. . — Munkában nőttem fel, nem szeretem a tétlenséget és még jói bírom magam — mondta Géczi Józsefné, ge- reblyézés közben. — Erzsi néni a mi mindenesünk. Itt lakik a szomszédban, ha valamilyen szerszámra szükségünk van, tőle kapunk — tájékoztatott Kaszás- né Gazdik Mária gondnoknő. — Ezeknek az embereknek az éltető elemük az együtt- lét, a munka. Szerződést kötöttünk a mohorai DRO- GUNION-nal, ahonnan begyűjtött gyógynövényeket hozunk szétválogatni — újságolta a gondnoknő. A férfiak a társalgóban beszélgettek. A személyemben közéjük került idegen számára mindenkinek bőven volt mondanivalója. Sorsok, életek bontakoztak ki a beszélgetésünk során. Balázs János bácsi a fiatalabb éveiről mesélt, aztán elmondta, hogy azért telepedett le Nógrádmegyerben, hogy közelebb legyen az unokájához. Aztán a beszélgetés menetét a mára „tereltük”. — Idős, beteg ember vagyok. Otthon csak a négy falat lestem. Itt meg mindent megkapok, amire szükségem van — így Bangó Dezső. — Én később jöttém a napközibe. Viszonylag jól bírom magam, nem akartam a helyet a jobban rászorultaktól elvenni — tört fel az őszinteség Király Józsefből. — Minket is megkeresett a tanácselnök, hogy jelentkezzünk az öregek napközi otthonába. Az az igazság, hogy akkor húzódoztunk tőle. Később beszélték a faluban, hogy milyen jó itt. Mondta a feleségem: Pali menjél le, érdeklődjél, nézzél körül, biztos jó lesz/ott nekünk is. Másnap már mind a ketten itt voltunk és azóta is idejárunk — mesélte Krutyina Pál. . — Látott már maga angyalt? — fordult felém Végh Feri bácsi. Csodálkozva néztem rá. — Még nem. — Akkor nézze meg a gondnoknőnket. Mert aki annyit törődik velünk, aki olyan jó hozzánk, az csak egy angyal lehet. — Azt feltétlenül írja meg, hogy köszönjük a tanácsnak, amiért ennyit és így törődnek velünk, öregekkel — kérte Király József. Az asszonyok egy másik helyiségben szorgoskodtak, a gondnoknő által szerzett hulladék fonalat gombolyították. — A térítőkét fogjuk belőle kirój tozni — így Géczi Ernőné. — Ahogy látom, szorgos asszonyok jöttek össze, hiszen itt mindenki ténykedik valamivel. ' ^r1 ' — A mi bölcsőnket nem bárók ringatták. Egy életen át dolgoztunk, megszoktuk a munkát, ma sem lehetünk meg nélküle. Beszélgetni meg munka közben is lehet — mondta Gécziné. „Hogy érzik itt magukat?” — a szokványos kérdésre Ba- gi Dezsőné válaszát idézem: — Leéltem az életem nagy részét, de csak most fordul elő, hogy elém teszik az ételt. Nógrádmegyerben az öregek napközi otthona 20 idős, munkában megfáradt ember élete alkonyát teszi kicsit meghittebbé, melegebbé. Szenográdi Ferenc Kisebb-nagyobb fiúk és lányok lepték el a szügyi sportpályát, amelynek árnyas fái alatt tűzoltóautók hüsöltek a hirtelen jött melegben. Kisemberkék rohantak a rajt vezényszóra, hónuk alatt súlyos tömlővel. Amíg ők szaladtak, addig mások illesztették egymáshoz a tömlők végeit, igazgatták a töréseket, míg aztán egyszeresük fölharsant a nyolcszázas motorfecskendők hangja, s hatalmas sugárban ömleni kezdett a víz. Hárman is tartották a nagy nyomás miatt a fecskendőt, hogy a cáltáblá- nak fölállított négyzet _ alakú deszkát középen találják telibe, a kétökölnyi piros körnél. Ez persze csak az egyik fejadata volt az úttörőgárdisták tűzoltó-szaljalegységei- nek. Számot kellett adniuk tűzmegelőzésből, de speciális akadályfutás és váltóverseny is várt rájuk. Ezeket az úttörőket alaposan fölkészítették. Szükségük volt a fejükre, lábukra, kezükre, egyszóval minden erejükre és tudásukra. Ahogyan ott a sportpályán mozogtak, nyilvánvaló veit, hogy nem először végzik ezeket a nehéz feladatokat. A balassagyarmati Petőfi Általános Iskola — az ottani Mikszáth Kálmán úttörőcsapat — tűzoltói kitűnően szerepeltek. Görög Imre pedagógus, a tűzoltószakasz ■ parancsnoka így beszéft fiairól, a végzett munkáról: — Két szakaszunk is van. Akik most itt vannak, ők az idősebbek, a másik szakasz már a jövő. A városi tűzoltósággal együtt készülünk, ők minden szakmai és technikai segítséget megadnak nekünk. A gyerekek nagyon komolyan veszik ezt az egyébként is fontos tevékenységet. Nálunk is megvalósul a mind többoldalú képzés-nevelés, hiszen szüksége van a srácoknak atlétikus, fizikai felkészültségre. de alapos elméleti tudást is szereznek, technikai ismereteik pedig a. gépek. berendezések kezelése közben csiszolódik. Arra azért ügyelünk, hoay minden foglalkozás játékkal érjen véget — Használhatják-e a PVe rekek a tű-oltó-szak alegység ben. megszerzett tudásukat? — Természetesen. Az iskolai és osztálykirándulásokon az ő feladatuk a tűzrakás, majd a tűz eloltása, ez természetes. De otthon is: ők pontosan tudják, hogy milyen távolságban lehet egy kályhától a száradó ruha, de azt is, miként kell bánni az olajkályhával. Ezek a tűzmegelőzés körébe tartozó dolgok, de ha már bekövetkezett a baj, akkor is tudják, mit kell cselekedniük. (Nem is olyan régen, a kora tavaszi szárazságban, egy Salgótarján széli erdőtűznél épp az iskolások jártak élen a tűzoltásban — felnőtteket megszégyenítő módon —, s a hírek szerint a tűzoltókat is ők értesítették...) Mint ezen a versenyen is kiderült, nem csupán az állami tűzoltóság segíti az úttörőcsapatok ifjú tűzoltóit, hanem a községek önkéntesei is minden kérést teljesítenek. Nem véletlenül. Ezek közül a fiúk közül kerülnek ki később a vörös kakas hivatásos megféhezői, a vállalati, községi önkéntes tűzoltók. Olyan emberek, akik bajban sem veszítik el a fejüket. A tudást és az önuralmat az iskolapadból hozzák magukkal. — h — 75 éves a vidék legöregebb napilapja A Dél-Magyarország állomásai Májon gondolhatta-e Róna ’ Lajos szerkesztő, amikor a 1910 május 22-én hatodik szegedi napilapként útjára bocsátotta a Dél-Magyar- országot, hogy az akkori tiszavirág-életű társait háromnegyed századdal is túléli? Budapesti terjedelmű, 64 oldalas lapját polgári radikális szemlélettel szerkesztették, s igyekeztek Szegedről kitekinteni távolabbi horizontokra is. Munkatársi gárdája közé megnyerte többek között Ady Endrét. Juhász Gyulát. Gábor Andort, Kosztolányi Dezsőt. Krúdy Gyulát. Móricz Zsigmondot. A Tanácsköztársaság idején Juhász Gyula forradalmi kis kátéja igazolta hovatartozását, csoda-e ha az ellenforradalmi időszakban, 1921-ben betiltották, a szerkesztőség tagjai viszont együtt maradtak és Szeged névvel új lapot indítottak. Móra Ferenc, Juhász Gyula, Vér György, Donászy Kálmán, Dettre János, Sarló Sándor, Pásztor József és Domonkos László alkották a teljes újságírógárdát. Ebben az időszakban nyomtatták ki — igaz, hogy csak az apró- hirdetések között — József Attila Tiszta szívvel című versét. Néhány év múlva visszakeresztelkedtek Dél* Magyarországra. A harmincas években a Tap kezdeményezte a Szegedi Szabadtéri Játékok indítását, s ott bábáskodott történetének első évtizedében. Támogatták a szegedi fiatalok művészeti kollégiumát, és közeledtek a munkásmozgalomhoz. Ojabb jelentős időszak az 1940. és 45, közötti fél évtized Ekkor a baloldal visz- szaszerezte az újság irányítását, de a munkatársi gárda tagjait vagy eltiltották vagy munkaszolgálatra rendelték. A város felszabadulását követően 1944 október 19-én DékMagyarország, mint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front orgánuma jelent meg, fejlécén a három szerkesztő, Balogh Páter, Erdei Ferenc és Révai József nevével. Amikor 1945 július 24-én — betöltve hivatását — a párt lapja lett, Révai azt írta a vezércikkben: „Ahogy a 1944 novemberében megindított Dél-Magyarország vállalta a közösséget a március 19-i hazaárulók által betiltott Dél- Magyarország demokratikus hagyományaival, úgy vállalja a kommunista Dél-Magyarország a közösséget azzal a Dél-Magvarországgal. mely tavaly novemberi megszületése óta úttörő lapja volt Magyarországon a függetlenség, a demokrácia, a nemzeti összefogás gondolatának. Ezeket a hagyományait fogja ápolni, fejleszteni, továbbvinni a kommunista Dél- Magyarország, és a magyar újjáépítés, a magyar felemelkedés, a magyar demokrácia a nemzeti egység ügyét fogja szolgálni.” Ezt a programot telje^ siti ki immár negyven esztendeje, az egyetlen vidéken megjelenő reggeli, városi újság, most. naponta 63 ezer példányban szolgálja ezt az ügyet. Sz. Simon István A szervezés gondjai Érsekvadkerten Vonzóbb programot a fiataloknak! Halaj Ferenc, az érsekvad- kerti KlSZdaizottság titkára, 1979-től KISZ-tag, és az 1983- as akcióévtől vezeti az érsekvadkerti KISZ-eseket. — Mit jelent ma ebben a faluban KISZ-vezetőnek ien- ni? — Nagyon nehéz feladat, mert a fiatalok nehezen mozgósíthatók. Nehez olyan programot szervezni, ami sok embert érdekel és szinte kiszámíthatatlan, hogy mikor mihez lenne kedve a helyieknek. — Vannak állandó programjaitok? — A disco az, amire mindig van közönség, kéthetente rendezzük az ifjúsági házban. — A táncon kívül is lehet jó programokat szervezni. — Ez igaz, de az országos hírű művészeket —, akik profielőadást tartanak —, mi nem tudjuk megfizetni. — Nem lehetne a helyi és a környező amatőr művészeti csoportokkal felvenni a kapcsolatot? — Természetesen meg lehetne oldani, de nem Judom, milyen sikerrel. A mai gyerekek szinte mindent megkapnak szüleiktől. Szobájukban ott állnak a különböző Hi-Fi csodák, magas színvonalon megszólaltatva a legújabb slágereket. Ott a tv, rádió, egykét helyen már a video is, így kevésbé igénylik a fiatalok a közös programot. A többség szalad haza a munkából, hogy leülhessen a lemezei, kazettái mellé. ..Nemérekrád” nemzedék Ez az úgynevezett „nemérekrád” nemzedék, akiknél? szüleik reggeltől estig dolgoznak és a kéréséit pénzből mindent megvásárolnak cse metéjüknek, nehogy lemaradjanak a szomszédtól. Mire Hazaérkeznek a munkahelyükről fáradtak, ingerültek, nem érnek rá foglalkozni, beszélgetni gyermekükkel. S ilyenkor társnak csak a magnó, lemezjátszó marad. Felgyorsult az életünk. Ez nemcsak a városban gond, hanem vidéken is. Ezek a tinik lassan képtelenek emberi kapcsolatok megteremtésére. — Nemcsak tizenévesekből áll a KISZ-tagság! — A huszonévesekkel, akiknek családjuk van, fiatal kezdő házasok — még nagyobb gond együtt dolgozni. Ök szinte kivétel nélkül beálltak a „sorba”. Egész nap dolgoznak, hét végeken másodállásban. gmk-ban, hogy hamar meglegyen az emeletes házuk! Ha estére szervezünk programot, ők még dolgoznak, hét l végén még mindig munkálkodnak. Magam is nősülés előtt állok és biztos vagyok benne, hogy nekem is meg kell húzni a nadrágszíjat. — Pesszimistán ábrázoltad a helyi képet! — Sajnos ez a valóság. De szerencsére vannak olyanok is — igaz, kevesebben —, akik aktívak, lelkesek, akik szerveznek és részt vesznek az eseményeiken. Idén jól sikerültek a FIN-napok, a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára rendezett ünnepség és a máius elsejei majális. Megpróbálunk minél több olyan műsort szervezni, propagálni —. mert ez nagyon fontos —. ami sok embert érdekel. Bízom benne, hogy hamarosan kilábalunk a hu - lámvölgyből és csupa jó hírrel szolgálhatunk. Ha legközelebb találkozunk. ^ V. M. NÓGRÁD - 1985. május 22., szerda 5 ' TŰZ ÉS VÍZ
