Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-20 / 116. szám

t* tt o •I­magazin _ H étfői magazin... n Hétfői magazin... ISMERŐSTŐL ISMERŐSIG Azok a csípős voltok Ha teendőim úgy adódnak, hogy csak késő este, sötétben érek haza. gyakorlott, vagy inkább rhegszokott, termé­szetes mozdulattal nyúlok a villanykapcsoló felé. Egy röpke mozdulat és máris fény­árban úszik az egész szoba. A gond akkor kezdődik, ha nincs áram és én rohanok telefonál­ni a villanyszerelőért. Elszánt dühömben aztán lehuppanok a fotelba, hogy most az egy­szer kitévézem magam. Ami­kor már ülök, akkor jut eszembe, hogy most ezt sem lehet. Megpróbálok pihenni, de állandóan az jár az eszemben, hogy létezik az, hogy egy háztartásban mindent a vil­lanyra alapozunk? S mikor túl vagyok a dühöngésen a villanyszerelő halk kopogással jelzi megérkezését. A messiást nem várták úgy, mint én ezt a szakembert. Gyakorlott mozdulattal, hamar végez Simkó Pál vil­lanyszerelő mester — kisipa­ros — munkájával. Miután kész van. szívesen ül le t e­lem egy kis szóváltásra. — Sokszor hívják az esti órákban? — A legtöbbször ilyen idő tájt. A sötétség ■ sok hegyen okoz pánikot. — Hogyan lett villanysze­relő? — Budapesten, a Tavasz­mező utcában jártam iskolá­ba. Itt tanultam a szakmát. Utána váltottam ki az ipart. — Nem fél az áramtól? — Dehogy! — mosolyodik el a most már fényes szobá­ban. — Ügy hallottam, hogy a villanyszerelők megfogják az árammal teli vezetéket, s ku­tya bajuk sem lesz. . — Valóban állnak egy bizo­nyos szintet, általában a kö­zépfeszültség — 380 volt — nem okoz gondot. De én sem tudom, hogy ez miért van... talán mert nem félnek az áramtól, nem vágják földhöz magukat egy „kis” áramütés­től. Szakértelemmel nyúl­nak mindenhez. Mi csak jobb kézzel dolgozunk. Bal­eset esetén végigszalad raj­tunk a villanyáram. — önt rázta már meg? — Mindennap. Megmon­dom őszintén — de csak egész halkan, hogy én az újammal szoktam megkeresni a fázist. Benyálazom és ha megcsíp ki­csit, akkor megvan. — Hány volt ez a „csípős”1 — 220—380-ig. Annál na­gyobbat én is csak ritkán fo­gok meg. — Dolgozik valamilyen na­gyobb lélegzetű munkán? — Igen, a gyermekruházati bolt kapcsolótábláján mes­terkedem. Ezt, úgy érzem, ér­demes megnézni! Nemcsak szakembernek, mert nagyon szép munka. — Még egy kérdés. Kiről olvasna szívesen a legközeleb­bi „Ismerőstől ismerősig” cí­mű rovatban? — A sógorom nyomdász. Nagyon tetszik a szakmája. Egy nyomdászról szívesen ol­vasnék a NÖGRÁD hasábjain. V. M. A műszaki értelmiség fejlődéséért Az MTESZ főtitkárának nyilatkozata A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövet­ségének országos elnöksége a napokban vitatta meg, mi­lyen feladatok hárulnak a társadalmi szervezetre, hogy elősegítse az MSZMP XIII. kongresszusa határozatának végrehajtását. A teendőkről, a műszaki értelmiség szerepé­ről Tóth János, az MTESZ főtitkára nyilatkozott az MTI munkatársának. — Az MTSZ-ben munkál­kodók egyetértésével és he­lyeslésével találkozott a kongresszusnak a műszaki fejlesztés gyorsítására vo­natkozó állásfoglalása — mondotta. — Meggyőződé­sünk: valamennyi társadalmi réteg életszínvonalának nö­vekedése attól függ, hogy mi­ként biztosítjuk gazdaságunk versenyképességének javítá­sát, korszerű, gazdaságos és jói értékesíthető termékek előállítását. Az értelmiség al­kotókészségének, szellemi energiáinak az eddiginél ha­A községekben élő pedagó­gusok helyzetének javítását, szakmai munkájuk eredmé­nyességének fokozását, tár­sadalmi megbecsülésük eme­lését 1982-ben a Nógrád me­gyei Tanács társadalompoli­tikai szempontból is kiemelt jelentőségű feladatnak minő­sítette. Az akkor meghatáro­zott feladatok egy része csak hosszabb idő alatt teljesíthe­tő, a már megvalósult teen­dőkről a közelmúltban adott számot a megyei tanácsnak a művelődési osztály. A pedagógusok munkakö­rülményeit javító beruházá­sok. az életkörülmények vál­tozásai mellett szó esett arról is. hogy egy-egy településen milyen támogatással tarthatók meg a nevelők. A Pedagógu­sok Szakszervezete Nógrád megyei Bizottságával egyet­értésben például — az új bérutasítás alapján — irány­elveket adtak ki a területi pótlék és a letelepedési segély növelésére. A települések új kategóriába való sorolásánál — az anyagi juttatások ösz­tönző jellegének növelése ér­dekében — figyelembe vették a közigazgatási átszervezés miatt bekövetkezett változá­tékonyabb hasznosításában fontos szerepet vállal a 32 tudományos egyesületben 180 ezer szakembert tömörítő mozgalmunk. — Az anyagi é.s szellemi erőforrások jelentős részét néhány jól kiválasztott terü­letre célszerű összpontosítani. Az MTESZ hosszabb ideje kiemelt feladatként támogat­ja az innovációs tevékenysé­get. a mikroelektronika el­terjesztését. Arra törekszünk, hogy a magyar műszaki,»ter­mészettudományi. agrár- és közgazdász-értelmiség szelle­sokat, a települések ellátott­ságát, az intézményhálózat szervezeti felépítését és sok más adottságot, így a közle­kedési lehetőségeket is. Min­dennek alapján a terület: pót­lék a régi szabályozás szerint 200—700 forint helyett 200— 1000 forint között differenci­álható. A letelepedési segély a korábbi 6000—15 000 forint helyett 3000—25 000 forint kö­zötti összegben adható. A le­telepedési segély mellett a pá­lyakezdők a beilleszkedés megkönnyítésére 30 ezer fo­rint kölcsönt is kaphatnak. A korábbi, határozat yégre- hajtásának mostani értékelé­se azt jelzi, hogy az intézke­dések hatására javult a peda- gógu.sellátottság. A szakrend­szerű oktatás aránya 100 szá­zalékra, a szakosan tanított óráké 89.2 százalékra növeke­dett. Egyes területeken azon­ban — például Szécsény és Pásztó körzetében — még több iskola kényszerül képe­sítés nélküli pedagógus alkal­mazására. Emellett megállla­pították, hogy a megmövckg- dett építési költségek mia1^ a kívántnál kevesebben veszik igénybe az ingyenes telekjut­tatást. mi tartalékait sikerüljön e cé­lok megvalósítására mozgósí­tani. Szövetségünk régóta szorgalmazza a műszaki szak­emberek anyagi, erkölcsi meg­becsülésének javítását, a tudo­mányok művelői számára reá­lisabb ösztönzőrendszer ki­dolgozását. Szakembereink megtisztelő feladatként fogadták a kong­resszus által felkínált lehető­séget, hogy részt vállaljanak a döntési változatok kidolgo­zásában. A szövetség, a tu­dományos egyesületek, a tag­ság készséggel vesz részt ilyen feladatokban. Kialakul­tak már az állami döntésho­zatali mechanizmusban való részvételünk keretei: egyre több döntés előkészítésében veszünk részt a kormánybi­zottságok. minisztériumok, főhatóságok felkérésére — mondotta Tóth János. Tizenhárom nő Kik a nóqrádi vadászok ? Huszonhét területtel rendel­kező és két bérkilövő vadász- társaságban! több mint 1400 nógrádi vadász van. A me­gyei küldöttközgyűlés számot adott arról is, hogy öt év alatt a taglétszám 24 száza­lékkal! nőtt. Érdekesség, hogy az 1403 vadásziból ketten húsz év alattiak, a 21 és 30 év kö­zöttiek aránya 13,9 százalék. Legtöbben — 40 százalékban — a 41 és 50 év közöttiek vadásznak, a hatvan éven fe­lüliek aránya pedig 9.2 száza­lék. S. hogy kik a vadászok? A küldöttközgyűlésre elkészí­tett statisztika szerint 43szá- -zalékuk munkás, 17 százalé­kuk mezőgazdasági dolgozó, 37 százalékuk alkamazott, há­rom százalék pedig az egyéb foglalkozásúak körébe sorol­ható. A megye vadászainak 87 százaléka aktív dolgozó, 13 százalék nyugdíjas. Végül: növekedett Nógrádban a női vadászok érdeklődése is. szá­muk most éppen tizenhárom. Sebészek tanácskoztak Budapest, Miskolc, Szeged, Szolnok, Veszprém és Salgó­tarján egészségügyi intézmé­nyeiből érkeztek többek kö­zött azok a sebészek, akik szombaton részt vettek azon a tudományos ülésen, amelyet a Nógrád megyei Tanács ..Madzsar József" Kórház- Rendelőintézet tudományos bizottsága rendezett Salgó­tarjánban. A tudományos ülés témája a rectum carcinoma, a vég- bélrák volt. A végbélsebészet alapelveit és ellentmondásait vitatták meg az ország külön­böző részéből érkezett orvo­sok. Az ülésen elhangzott több mint tíz előadás részle­tesen foglalkozott az orvosi kezelés során szerzett taoasz- talatokkal, a bélsebészet e speciális műtétjeinek ered­ményeivel, nehézségeivel. „Falusi hitelbankok ” A megyénkben őrzött beté­tek egyötödét — 750 millió forintot — kezelő és egy sor egyéb szolgáltatást nyújtó takarékszövetkezetek tovább fejlesztik hitelnyújtó tevé­kenységüket is. Április vé­gén a kölcsönállomány 160 millió forint volt, 22 millióval több mint az előző év végén. Ez az összeg a közeljövőben valószínűleg még tovább nő, annál is inkább, mert a „fa­lusi bankok” által nyújtott hi­telfajták bővülnek. Az eddigi kilencféle rövid és középle­járatú — mezőgazdasági, sze­mélyi — kölcsön mellett 'í- zedikként ebben a bónaoban vezetik be megyeszerte a hosszú lejáratú családiház­építési kölcsönt. A takarékszövetkezeteknek ez a lenese tovább csökkenti a falu és a város közötti „tá­volságot”. VIT-vágta Debrecenben Nógrád a harmadik Jobb élet- és munkakörülmények Több pedagógus, szakrendszerű oktatás Erről az öreg Skodáról több történetet tudnék elmondani, mint teszem azt a lányomról, aki körülbelül egyidős „vele”. Több történet kering is már, igaz, egyelőre csak baráti kö­rökben. Nincs messze az idő, amikor a Skoda (van becene­ve is, nem merem leírni) a hazai autózás történelmébe kissé füstös-kormos aranybe­tűkkel beírja a rendszámát. Például különös az, ahogy az „öreg” Mátraverebélyhez vonzódik. Aki vette, elmu­lasztotta kikérdezni apróra az eladót, hogy ugyan milyen útjai voltak a járgánnyal, mert akkor talán fény derült volna jó előre — miért áll le többnyire javításra szoruló állapotban minduntalan Mát- raverebély környékén? S az is mindegy, hogy éjjel van-e vagy nappal. Akkor aztán már többnyire semmi sem se­gít. Fabatkát sem ér a külön koreográfia, hogy ugyanis jó­masam' utasként kipattanok és megyek hátra az ácépumna környékére szivalózri. Ezt már olyan természetességgel sikerül végrehajtanom, amint hazaérve átlépem a küszöböt és megfújom a levest (vagy fordítva, attól függően, mi­lyen napom volt a Skodával). Sohasem gondoltam volna, hogy valaha is megtanulom, hol a karburátor, amit az „öreg” esetében rég ki kel­lett volna hajítani és kicse­rélni — ezt eddig nyolcan-tí- zen állították, akiik belenéz­tek a motorházba (jó sokan nézegetik' minden útján gya­kori leállásai miatt); hogy miként folyhat össze a víz az olajjal és főként, hogy hol folyhat össze: hogy mi az az alapjárati szelep, vagy micso­da, amit csavargatni szokott a Skoda tulajdonosa, ha már minden kötél szakad. Akkor becsavarja egészen és pássz. Nem áll le a motor minden fékezésnél. Amiként az M—3 egyik szakaszán is tette fé­nyes délután, amikor még a nap fent járt jó magasan a felhőtlen égen. A gépkocsi nem eléggé tapasztalt gazdá­ja, (ha tapasztaltabb lenne, nem vette volna meg a ko­csit, vagy ha már megvette, esetleg nem ülne bele stb.) nekilódul, hogy megkeresse a sárga angyalt. Jönnek is rö­videsen, éppen az átjárónál állt le a kisöreg, átjönnek a másik oldalról, odagurulnak rendesen. kiszáll a mester (őrülten tapasztaltnak látszik, ífc!*ete vastag keretes szem­üveg, hófehér haj, piknikus ai­„Angyali üdvözlet” kát — csupa kedvező külső adottság arra nézvést, hogy ma még továbbmegyünk). Az angyal a közeli benzinkútnál szalonnázott, semmi dolga. Jól megy dolga. „Nincs ezen a szakaszon munka egyálta­lán.” Akkor találkozott a Sko­da vezetőjével és eléggé köny- nyelmű módon első szólításra vele ment. Megérkezett, be­indította valami direkt módon a motort, s most az jár is, mint a svájci óra. Ami azért így túlzás. Az angyal angyali türelem­mel letérdel hátul a motor­ház előtt, karját a koc.si szé­lére hajtja, hallgatja a motor zenéjét és ritmusra (mint a koncerteken) ingatja a fejét. Ez a kép nagyon fontos a ké­sőbbiek miatt! Nem részlete­zem, mert nem is lehet, hi­szen közben lement a nap. Az angyal a sötétedés előtt min­denképpen végezni szeretne, lejárt a munkaideje is. két­szer elindította az „öreget”, aki viszont csak annyira ment el tóle, hogy újra utolérje. Akkor kezdődött élölről min­den, az angyal egyre gond­terheltebbé válik, mi még mindig ugyanazt iátszuk, hogy elindulunk, megyünk vagy öt­száz métert és jön a kocsi Pairikinson-kór rángatózása, le­állónk, jön az angyal, már Mem mondja, hogy jó napot, Régen nem mond semmi ked­veset „te jó ég. milyen egy vadbarom ' vagyok én, hogy hozzányúltam ehhez a kocsi­hoz, akármibe kezdek, jön a baj csőstül, ezt nem- lehet be­végezni soha...” Vigasztaljuk az öreget (a szerelőt persze), de semmi nem használ, lát­szik rajta, hogy már csak azon mesterkedik — valahogy túl guruljunk a benzintöltőn, ahol az ő bázisa is van. Ha egyszer ő oda sikeresen beve­szi magát nélkülünk, semmi pénzért nem jön ki újira a kedvünkért. Csak jussunk túl azon a ponton, ahonnan az angyal a szakmai becsület megsértése nélkül is leléphet tőlünk. Csak odáig jussunk el. csak a beágazásig, csak a ka­nyarig... Ott már van egy lej­tő is... Most. valami szelep tömíté­séből folyik a benzin. Már ott tartunk, hogy a bőrkabátunk­ból vágunk egy karikát tömí­tésnek, amikor az. öreg meg­fogadja a tanácsom és spár­gából tép kócot titokban, azt tekeri a menetre, a csöpögés eláll. Beindul a motor, az an­gyal stílbe hajlón összetett kezekkel utónkra bocsát „uraim,, menjenek (megmond­ja hova), csak óvatosan a gáz­zal. menjenek, guruljanak, avanti” és merően az égre néz. Mást gondol, kikön. hát­ha az jobb, túlvagyunk az állomáson, amikor leáll a motor... J. Pataki László Borsod, Hajdú, Heves. Sza­bolcs és Nógrád megye 4Ü—40 fős csapata mérte össze tu­dását és erejét szombaton a Debrecenben rendezett VIT- vágta területi döntőjén. Az egész napos vetélkedő — amelynek vezetője Vitray Ta­más volt — igénybe vette a versenyzők fizikai és szelle­mi képességeit egyaránt. Po­litikai, irodalmi és tárgyi is­mereteik mellett alkotói kész­ségüket is be kellett mutat­niuk a résztvevőknek. Bel- és külpoitikai kérdé­sekre kellett válaszolniuk, „Kell-e nekünk gmk?” — címmel pro és kontra készítet­tek faliújságot, tíz-tíz ember erejét mérte fel egy üres au­tóbusz eltolásával. Video­műsor készült öt-öt percben egy-egy ismert irodalmi mű paródiájáról. A felszabadulás óta eltelt negyven évről az esztendőnként legjellemzőbb tárgyakat kellett bemutatniuk a csapatoknak. Ízleléssel, kortyintással VIT-et ren­dezett országok jellegzetes italait válogatta ki egy-egy hozzáértő versenyző. És sok más játékos-komoly vetélke­dőben derülhettek-töprenghet- tek Debrecenben öt megye fiataljai... A június elején rendezendő országos döntőbe Heves megye csapata jutóit, a nógrádiak harmadikok let­tek a . szombati területi dön­tőn, képünkön: Munkában megyénk csapata. fotó: Rigó Tibor NÓGRÁD - 1985. május 20., hétfő 5 í

Next

/
Oldalképek
Tartalom