Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
Életünk és a múzeumok Ma van a múzeumi világnap. E napon Nógrád megye múzeumai szintén gazdag programmal, vidám eseményekkel. bemutatókkal várják a látogatókat. A múzeumok világnapját egy ideje mind nagyobb gonddal rendezik meg hazánkban is az UNESCO kezdeményezésére azzal a céllal, hogy az őszi múzeumi és műemléki hónapon kívül e tavaszi napon újra a viúzeumokra irányítsák a figyelmet. S arra az egyébként folyamatos tevékenységre, amelyet ezek az intézmények végeznek a történeti-tárgyi világ hiteles megjelenítése érdekében. A második világháború nemcsak iszonyú véráldozatokkal járt az emberiség számára, amint arról éppen ezekben a hetekben oly sokat hallottunk, hanem rengeteg közös kincs is tönkrement. A világégés után fokozatosan és folyamatosan előkerültek a nemzeti értékek, amelyek egyúttal. az emberiség közös kincsei. a világon mindenütt tu- datosabbá vált a múzeumi gyűjtemények gazdagítása. Nem túlzás állítani, világszerte a múzeumok reneszánszát éljük. Nógradban szintén érezni ennek, jeleit. Bár a kis megyék közé tartozunk s ennek megfelelően múzeumi hálózatunk is a közepes méretűek közé tartozik, intézményeink á helyi tudományos és közművelődési életben mind jelentősebb szerepet játszanak, esetenként országos figyelmet keltő eredményeket érnek el. Mindebben a társadalom gondoskodása is kifejezésre jut, a történelmi emlékek, a művészeti értékek, a hagyományok ápolásának politikai felelőssége mutatkozik meg. Az a szemlélet, amelynek jegyében mind világosabban látni, hogy a múzeumok tevékenysége távolról sem öncél, hiszen a társadalom legnemesebb feladatai közé tartozik a épületekben, tárgyakban, emberi alkotásokban megtestesülő történelmi ismeret, tapasztalat, szépség és haladó eszmeiség őrzése és továbbadása az eljövendő generációk számára. Nincs megtiszte- lőbb s egyúttal felelősségteljesebb kötelesség, mint az, hogy az élet valamennyi színterén gyűjtsük, óvjuk és közkinccsé tegyük évszázadok fölhalmozott értékeit. Már csak ezért sem túlzás állítani, hogy a múzeum élő lelkiis- meret, amely a tapasztalatok tárházaként tanít és nevel egyidejűleg társadalmi, nemzeti, egyéni önismeretre. Életünk és a múzeum elválaszthatatlan egymástól. Ezek is azon intézményeink közé tartoznak, amelyek értelmet adnak az időnek, hiszen törekvéseinkkel összhangban tudatunk formálását szolgálják nemcsak az ünnepeken. nemcsak a mai múzeumi világnapon, hanem a hétköznapokon is. A múzeumokban szerzett ismeretek műveltségünket gazdagítják, ez pedig emberi mivoltunk mércéje. A művelődés, amely további haladásunk záloga, le nem záruló folyamat. A múzeumok e közművelődési folyamat nélkülözhetetlen láncszemei közé tartoznak. Említettük, megyei múzeumi hálózatunk nem a legnagyobb, de csaknem teljes körű és színvonalát tekintve nincs okunk a szégyenkezésre. Ellenkezőleg, büszkék lehetünk Salgótarján, Balassagyarmat és Szécsény múzeumaira (utóbbit éppen most újítják föl), de valamennyi más emlékházunkra és kiállítóhelyünkre is. Csesztvén Madách Imre, Horpácson Mikszáth Kálmán emlékét őrizzük, ezek az emlékházak határainkon túl is ismertek. Népi, nemzetiségi kultúránk, munkásmozgalmunk emlékeit szintén kegyelettel és szakmai gonddal őrizzük, gazdagítjuk. A múzeumokban tárgyakkal találkozunk, a tárgyakban a történelmet s benne önmagunkat, életünket látjuk, tanulságul a jelen és a jövő számára. — tóth e. — Tanácstagi jelölés Balassagyarmaton Jobb útra lépni... '...er. volt a mottója Balassagyarmaton a 15. számú tanácstagi választókerület jelölő gyűlésének. Az Ipolyhoz közel fekvő kevésbé közművesített része ez, a városnak, így nem csoda, hogy a választópolgárok az utak állapotát, a sarat emlegették. De ne vágjunk a dolgok elébe. A városgazdálkodási vállalat nagytermében sokan eLjöttek a kerület 334 választópolgára közül. Kai cső István nekik beszélt a városfejlesztésről, a lakóhely gondjairól, az elkövetkező ötéves terv főbb tennivalóiról. A Hazafias Népfront két tanácstagjelöltje a fiatalabb korosztályt képviselte. Szvák Györgyné még a 20 és 30 év között a fél úton jár — tudhatták meg a jelölő gyűlés résztvevői, óvónőiként dolgozik. Fiatal ambiciózus asszony. „Szemben” vele Hol- lósi Katalin még a 20. évét sem töltötte be, az idei lesz élete első választása. Bolti eladó, aktív tagja a KISZ- nek, szocialista brigádtagként lelkiismeretesen dolgozik Szabó Ferenc a Jószív utcából rögtön a sűrűjében kezdte: — Én ugyan egyetértek a két. jelölttel, de gondoljuk csak meg, Hollósi Katalin nem túl fiatal? Nagy ez a választókerület és neki kellő tapasztalata sincs. Hanem az apjának, Hollósi Péternek, neki aztán van! ö már volt is tanácstag. Gyérik János a Bíró utca Horváth Árpád, az Árpád utca portalanítását tette szóvá, Jaskó ■ István a Jópalócok és a Jószív utcai járdák ügyét feszegette. Ez utóbbi dologban közeli a megoldás: a sódert még tavaly kiszállították a területre. Cement azonban nem került így a járda sem készült el. Ha cement lesz — ígérte — lesz társadalmi munka is. Ugyanígy nyilatkoztak a környék lakói az utcák jobbátétele ügyében is. Szóba került a környezetvédelem az ugyancsak elhanyagolt Bíró utcai ház kapcsán. Most szavazáskor ketten kapták meg a jelenlévők egy- har madárnak jóváhagyását, igy június 8-án Balassagyarmaton a 15. számú tanácstagi választókerület lakói Szválk Györgyné és a 46 éves Hollósi Péter autószerelő kisiparos közül voksolhatnak majd valamelyikük mellett. (Hollósi Péter természetesen elvállalta a jelölést.) Mindkét tanácstagjelölt szót is kért, megköszönve a bizalmat, de egyben hangsúlyozza is, hogy bármelyikük lesz a kerület tanácstagja, máris kapott megoldandó feladatokat. — h — LOVASSZTORI A VOLÁNNAL Betty hátán Palotáson Betty persze csak egy a palotáshalmi szövetkezeti mének közül. Igaz, hogy ta;án a legkedvesebb (bár egy kicsit, érzékeny a szája), de itt vannak mind a többiek is egyelőre névtelenül — ki-ki ismerkedhet velük kedvére! ,Halnyolc különféle korú és ké- nyelmű lóval már lehet valamit kezdeni egy olyan csoportnak is, mint amilyen a tarjá- ni főiskolások csapata. Az idei „jégtörők”, az elsők, akik a megyeszékhelyi Volán utazási iroda szervezésében a hét végét, szombatot arra használják fel, hogy igazán csekélynek mondható ellenszolgáltatásért (kétszáz forint körüli összegért) egy teljes napot lóközeiben, természetben, tóparton töltsenek vidám társaságban, barátokkal, tanulótársakkal. .. Mire mi kikecmergünk, már javában kocognak a palotási pályán (lovaspálya) a főiskolás iányok, legények. Az egészen kezdőknek sincs nehéz dolguk, hiszen a hosszú száron körbe-körbe jár, egy tapasztalt idős gazda irányításával, a világ talán legszelídebb lova, az ő hátán melegíthet a kezdő lovas. Ott ülhet, míg szokta a maga alatt poroszkáló engedelmes jószágot, s szokja a kicsit szokatlan ritmust, mert a kezdőkkel ugyanaz történik (csak fordítva), mintamikor a lovat betörik nyereg alá. Itt teljes kényelemben és biztonságban a lovast törik be a komolyabb ügetésre és a nyeregre. Ezen a körpályán párnázott (nyereg nélküli) lóháton üli meg a helyét az ember, ha lovat még csak képről látott és csak képzeletben ült valamelyik hátán. A Betty hátán... voltizsálás is így történik, a műlovarszámok begyakorlása, hosszú száron körbe ko- cogva-irányítva. Itt persze senkitől sem kérnek egy helyben fordulást a párna tetején, vagy egy. lendületes le- és felugrást menet közben. Itt a lovat szokjuk mi emberek, a ló régen megszokott bennünket, tapasztalt négylábú. Beljebb a pályán az akadályok környékén már komolyabb a móka, ott a szövetkezet lótenyésztési vezetője, Molnár László a gazda (maga kiváló versenylovas, s nem csak a lovakat, mindazokat is szereti akik lovagolni akarnak). Az ő irányítása és néhány fiatal lovas közreműködése mellett mindenki felkapaszkodik a nyeregbe, s üget a tágas térben, napsütésben jó levegőn mozogva. De akkor hol van még a lovaglás varázsa, amit leírni egyszerűen nem lehet? Mert ki tudja megmondani, hogy miért szereti a lovat, miért szeret ügetni, vágtázni (már aki tud persze) ? Az igazán jó (száraz) idő a tó mellé viszi a lovasokat, ott minden együtt van, ahogy mondani szokás. Juhász Béla, a központi Volán-iroda vezetője is kijött a főiskolásokkal Palotáshalomra. Annyi ter- vezgetés után szeretné látni, hogy érzik magukat a fiatalok, milyen mindaz a valóságban, amit személy szerint iómaga is régen szeretett volna az iroda szerteágazó szolgáltatásai közé felvenni és bevezetni, elsősorban a nógrádi csoportok részvételével. Mindenre gondoltak a „volánosok”, amikor ezt a palotáshalmi lovasnapot túrában kiajánlották a közönségnek. hiszen aki végképp nem állja a lovát (elég ritka azért), annak ott a négy-öt személyes cséza! A ló itt sem marad el. csak éppen kocsit húz és „hintózhat” az ember a palotási iankák között. Talán a gyerekekre és a hölgyekre számítva áll a kocsi készen minden csoport fogadásakor, de hiszen éppen a gyerekeket lehet a legnehezebben elhúzni a négylábú társak közeléből. Nem nagy baj. Ne is hagyjuk, hogy végképp kivesszen belőlünk a lovasnemzeti karakter — nyeregbe kicsi és nagy, felnőtt és ifjú! Ha már szinte háztól házig szállít a Volán, összeállítva egy-egy csoportot (harminc körüli a kedvező létszám) és busszal kivisz a lovasélmények, a báránypaprikásból álló ebéd (kívánság szerint kiváltható sertésre) és a délutáni diszkó közvetlen közelébe. Hát aztán, ugye, milyenek ezek a palotásiak? — Gergely Gáspár is azonnal „fogadóképessé” tette a helyi művelődési házat, amikor kiderü't, hogy a csepergélő idő nem kedvez a Volán-lovasoknak a tónarti diszkóhoz. Így került a csoport a művelődési ház videodiszkó- jába egy hangulatos befejezésre. Palotáshalmot az is megszereti hamar, áki eddig jószerivel azt sem tudta, merre esik a mi szép Nógrád megyénkben. Mit is tehetne mást ennyi jóindulatú ló, csillogó víztükör és melegszívű ember közelében...? T. P. L. Fotók: Kulcsár József Molnár László, a „gazda” Lovasok és lóra várók Mó/us \ Negyvenéves a Ludas Negyven év, több mint kétezer szám. s ki tudná összeszámolni, hány vicc, karikatúra. humoros írás. Mindez együtt: a Ludas Matyi, s egyúttal kicsit valamiképp a magyar történelem. krónikája is. Hiszen az elmúlt negyven esztendőt vizsgálva nemegyszer előfordul, hogy az irattárak és komoly dokumentumok mellett még a kutatók sem restellik a Ludas néhol már sárgult példányait fellapozni. 1945. május 20-án jelent meg a Ludas Matyi első száma Az újságalapítás körülményei mai szemmel nézve különösen érdekesnek tűnnek: Gál György, aki a háború előtt Izé címmel rejtvényújságot szerkesztett, 1945, elején Debrecenbe utazott, hogy engedélyt kérjen az ideiglenes kormánytól egy szatirikus hetilap megindításához. Jóindulatban nem volt hiány, ám papírban annál inkább —- a Magyar Kommunista Párt volt az, amely felismerte az élclapban rejlő lehetőségeket, és védnökséget vállalt a vállalkozás felett. A lap tehát megvolt, mar „csupán” nevet kellett találni az újszülöttnek. A névadás körülményéire így emlékezett Tabi László, aki munkatársa, később szerkesztője is volt a Ludasnak: „Nem messze Budapesttől még dörögtek az ágyúk, amikor a párttól kapott megbízás alapján néhányon összeültünk az akkor meglevő Fészek kávéházban, hogy javaslatot tegyünk a demokratikus Magyarország szatirikus hetilapjának címére, Gábor Andor, felejthetetlen Bandi bácsink., ekkor már megérkezett Moszkvából, de csak néhány napja. Tudtuk, hogy ő lesz a lan főszerkesztője, de személyesen még nem találkoztunk vele. öten-hatan ültünk a kéve- házban, előttünk papír . és ceruza. Tanácskozásainkat Gál György, a lap azóta elhunyt és tehetséges szerkesztője vezette. Reggeltől estig gyűjtöttük az ötleteket. Kár, hogy nem maradt meg az a lista, amelyet összeállítottunk. Több mint száz lapcímet írtunk össze. Csak néhányra emlékszem, mint különösen sikerűitekre: Petárda, Pellengér, Csalán, Csipicsóka, Vitriol, Fullánk, Görbetükör, Vese velővel. Amikor leszállt az alkony, és már semmi sem jutott az eszünkbe, felkerestük Gábor Andort, hogy egyrészt bemutatkozzunk neki, mint a leendő szerkesztőség alapító tagjai, másrészt, hogy eléje terjesszük a lapcímek végtelen listáját. Március eleje volt. Hideg, fűtetlen szobában találtuk Bandi bácsit, kabátban és zöld puhakalappal a fején üldögélt íróasztala mellett. Átesvén a bemutatkozás formaságain, megkérdezte, találtunk-e megfelelő címet a rövidesen induló lapnak? Büszkén tettük le asztalára a papírlapot, a címjavaslatok orgiájával. Egyelőre bele sem nézett, miközben ujjúval a papírlapra mutatott: — Az, hogy Ludas Matyi, benne van? — Az nincs benne. — Az lesz. Így lett címe a lapnak, s azóta milliónyi olvasó derülhetett a Ludas szatirikus írásain. Alapításának 40. évfordulóját az újság jelenlegi munkatársai méltó módon kívánják megünnepelni: május 21-én este 7 órakor a budapesti Gutenberg Művelődési Otthonban {Vili., Kölcsey u. 2.) Május 40 címmel műsoros estet rendeznek. Az esten — melyen két főszerkesztő, Tabi László és Árkus József is bevezetőt mond — a lap munkatársai (Mikes György. Pe- terdi Pál, Moldova György, Radványi Barna, Föld. S. Péter, Galambos Szilveszter) mellett ismert színművészek — Rátonyi Róbert, Géczy Dorottya, Papp János, Tóth Ju• dit — is közreműködnek. 4 NÓGRÁD - 1985. május 18., szombat Vigyázz a tartásra!.-” F. S. P. i
