Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-17 / 114. szám
Filmjegyxet ÚitörőszínjáfszcJc találkozóid Centi, Ugribugri és a többiek Mégis, Mi tapadás, a korábbi évek úttörőmozgalmi szemléin szerzett kedvezőtlen tapasztalatok hatása alatt némi előítélettel, vártam az úttöröszín- játszók idei, minősítéssel egybekötött, b átonyterenyei találkozóját. Gyermekszínjátszásunkat hosszú-hosszú évekig két giccsesnek nevezhető irányzat jellemezte. Az egyik a tündérmesés, esillogó-villo- gó, Lakner bácsis hagyományokra épülő irányzat, a másik pedig az úttörőmozgalom szándékait félreértő, „rátett- ségektől”, mozgalmista külsőségektől hemzsegő irány. Egyik sem színjátszás volt igazából. Nagyon nagy értéke ennek £ mostani találkozónak, hogy egyik téves úttal sem találkozhattunk. Valóban a gyermeki személyiségre építő produkciókat láthattuk a bátony- terenyei Bányász Művelődési Központban megrendezett, jól szervezett találkozón. Végre annak tekintik megyénkben is a gyermek.szín.játszást, ami valójában: színházjáték. A tizenegy csoport produkcióját látva megfogalmazódik az emberben néhány kérdés. Egyik: léteznek-e olyan, gyermekek által előadható színdarabok, amelyek egyeznek az úttörőmozgalom mai szándékaival és a gyerekek játék- igényével, kifejezési szándékával is? Ismereteim szerint nagyon kevés számban. Ezen a találkozón is felbukkant például Benedek Eleknek egy keserű pillanatában írt gyengébb darabja, az Egerek gyűlése. Melyik egér merjen csengőt akasztani a macska nyakába? Ezen tépelődnek, miközben a macska sorra ..elropogtatja” őket. Sajnos, még akkor sem a legépületesebb a darab, ha az általános iskolai olvasókönyvnek szerves tartozéka. Az idén hasonló okok miatt sikerült a bár- nai általános iskolások Ugribugri csoportjának is gyengébbre, az egyébként szórakoztatóan megcsinált Királyi nyavalya című produkciója. Á helyzet annál is inkább nyugtalanító, mivel az úttörőmozgalomban végre jelentős mértékű felfrissülés, az életszerűségekre, gyermeki igényekre fogékonyabb módszerek kezdenek a jellemzővé válni. És akkor épen a színjátszók számára nincs megfelelő darabválasztási lehetőség. Holott az egyik legjobb eszköze lehetne, mind a pedagógiai szempontok kibontakoztatásának és a művészeti nevelésnek, mind pedig a gyerekek közösségi játékigényeinek. Nem véletlenül fogalmazódott meg a szakzsűri értékelése során .sem, hogy célszerű volna pályázat formájában ösztönözni jó gyermekszínházi darabok, mese- és novella- dramatizációk írását. A tizenegy produkciót látva ugyancsak megfogalmazódik az emberben: kellően tisztázott-e az iskolai tantervhez való viszonya a csoportoknak? Mit akarnak; színházat játszani, vagy pedig az iskolai irodalomoktatás számára illusztrációt készíteni? A salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Centi színpada ugyan aranydiplomával fejezte be a megyei döntőn a játékot, de az ő esetükben is jobban lehetett volna hangsúlyozni, hogy ez már nem Fazekas Mihály Lúdas Má- tyija. Ha ezt megteszik, újabb ötletek kitalálására inspirálta volna a gyerekeket is. Melvik iskolai diák ne űzne tréfát szívesen a szentnek tartott tananyaggal? Egyébként sem haszontalan, ha jelezzük, megértetjük: az irodalmi kincshez lehet alkotó módon is viszonyulni. Az amatőr színjátszásban sem kell törekedni a mindenáron való szöveghűségre. Azt azonban mindenképpen pozitívan kell értékelni, hogy ez a „tantervfóbia” — legalábbis a megyei szemlén —, már korántsem olyan egysíkú produkciók felbukkanásához vezetett, amelyeknek az eszmei mondanivalója: ej-haj, tanulni pajtás, haj, de mindig jó. S, tulajdonképpen ez már a harmadik észrevétel leírásához vezet bennünket. Végre ízléses produkciókkal tud előrukkolni az úttörőmozgalom! Köszönhető ez az egészséges szemléletű mozgalmi inspirációknak, és köszönhető az amatőr gyermekszínjátszásban végbement, utóbbi évekre jellemző szakismeret-gyarapodásnak. A Centi, színpad igazi színházjátékot tudott csinálni a Lúdas Matyival, a vanyarci Gárdonyi Géza raj valóságos színházi élménnyel lepte meg a közönséget, az országos versenyre továbbjutó szécsényi Múzeumbarát raj pedig tényleg sikerrel ötvözte Lúdanyó meséi című játékában, a szórakoztatást és az ismeretgyarapítást. Végül szólnunk kell az imponáló szervezésről, mely elsősorban a Magyar Úttörők Szövetségének Nógrád megyei Elnökségét és a házigazda szerepét betöltő bátonyterenyei Bányász Művelődési Központot dicséri. — FM — Unatkozni bűn ! Gyermek- filmek o képernyőn Gazdag programot kínál a gyermekeknek a televízió jövő heti műsora. A május 20-án kezdődő kőszegi filmszemle alkotásait, az elmúlt két esztendő legjobb gyermek- műsorait és gyermekfilmjeit láthatják viszont a képernyőn. Hétfőtől szerdáig, délelőtt és délután a televízió I-es programjában ismét találkozhatnak a legkisebbek kedvenceikkel, a mese- és bábfilmek ismert, figuráival: egyebek között Süsü sárkánnyal, Se- bajl Tóbiással, Csupafül nyúl- lal, valamint a Játszunk bábszínházát című sorozat szereplőivel. A nagyobbak többek között a Krúdy Gyula regényéből írt „Tizenhat város tizenhat lányá”-t, és a Gion Nándor regényéből készült h kárókatonák még nem jöttek vissza című tévéfilmet láthatják újra. A zenés gyermekműsorok közül egyebek között a „Gitársuli” első adásával, Levente Péter és Gryllus Vilmos A háztetőmet magammal viszem című énekes-játékos műsorával, valamint a karácsonyi énekeket és szokásokat felelevenítő „Téli csillag” meséjével találkozhatnak. Az jskolásgyerekeknek szóló Ismeretterjesztő műsorok közül az Építészet című sorozat tervezéssel foglalkozó részét, a Testünk című ciklusnak az agy és az idegrendszer működését bemutató fejezetét és a gyermek József Attila világát felelevenítő Az idő semmit játszik című összeállítást vetítik majd. Az alkotásokat a televízió • kőszegi szemle programjával egyidőben sugározza, a részletes műsort a Rádió és Tévéújság is közli majd. (MTI) n „Nem haragudott meg a kissé túlságosan határozott telefonért?” — kérdezi a riport szereplője, miután hely- lyel kínál a barátságos családi ház egyik szobájában, becsukva az előtte heverő könyvet, a II. világháború eseményeiről szóló vaskos művet. Ozsvárt Sándor szakoktatóra azok a fiatalok sem szoktak megharagudni,N akikkel keményebb hangon, nagyobb szigorral beszél — tudják, érzik, ez az ő érdekükben történik. És az a bizonyos telefon: „Hajnali hattól déli egyig az SKÜ tanműhelyében talál meg, délután háromtól' otthon vagyok. De ha délután keres meg, maradjunk a három árában, nem szívesen rostokolok otthon, ha bizonytalan a jövetele.” Három előtt néhány perccel érkeztem. Nem volt nehéz megtalálni a házukat — egyébként bárkit kérdezhettem, ismerik. Nem csak azért, mert megyei és városi tanácstag, hanem mint jó szakember, vasasmunkákat vállaló mester, mint a kerítések, ereszcsatornák készítője, ismert a környéken. — Régen volt, de igaz: úgy csöppentem bele a szakoktatói munkába, hogy 1957-ben kohászati üzemek központi műhelyének vezetői felkértek, vállaljam el. Akkor végeztem a gépipari technikumot levelezőn, a gyerekekkel szerettem foglalkozni, így az íróasztalos állás helyett — azt is ajánlottak — ezt választottam. Rónán az 1956 után megalakult úttörőcsapat titkára voltam — amikor pedagógusok közé kerültem a táboroztatáskor, megbeszéléseken rádöbbentem, milyen fontos, hogy tanuljon az ember. Az általános iskolát jelesre végeztem; nem felejtem sose, hogy a s,zomszédasz- szony azt mondta anyámnak: „Ha az én gyerekem ilyen jól tanulna, a tehenemet is feláldoznám, hogy továbbmenjen. .Én nagyon mesz- sziről indultam, nyolcadik gyerek voltam a családban. A vasasszakmát nagyon megszerettem, de hogy elméletileg is többet szívjak magamba, beiratkoztam a Stromfeldbe. Hetente négyszer mentem az esti tagozat óráira. Közben építettük föl a házunkat. .. Műszaki oktatóit, marxista egyetemet is végeztem, munka mellett. — Régen tanítómesternek hívták a pedagógusokat, ön tanít is, mester is. Tanítványai között sokan hátrányos helyzetű, rossz alappal induló f iatalok... — Huszonnyolc esztendeje csinálom. Há az ember nem szeretné annyira ezeket a gyerekeket, már régen elmenekült volna — gyakran bukkant föl más álláslehetőség. Tisztában voltam azzal, hogy el kell érni. higgyen bennünk a tanuló, bízzon a szakmai tudásunkban és az emberségünkben egyformán, hiszen a tanműhelyben „csapódik le” mindaz, amit az iskolában tanulnak. Ehhez politikai meggyőződésre és ismeretekre is szükség van. . . Géplakatos, gépszerelő gyerekeket tanítok. most két csoportom van. Már kezdenek „beállni a sorba”. Az- eltelt évek megtanítottak rá: meg kell keresni mindig a „magot”, a közösség számára legfontosabb emberkéket. Ez nem sikerülhet, ha az ember ott, a kölykök között akarja kitombolni magát, ott vezeti le a feszültségeit. Én úgy megyek be, hogy tudom, vissza kell fogni az indulatokat, kipihentnek kell lenni, mert sok a feszültség a fiatalokban is. Szerencsémre a feleségem biztosítja a pihenés, a jó családi légkör, az itthoni munka feltételeit. Neki is köszönhetem, hogy jó érzéssel, szívesen találkozom volt tanítványaimmal — már 400 körül lehet. a számuk. Ügy érzem, nincs szégyenkeznivalóm; ha szigorú voltam, az apjuk helyett is apjuk akartam lenni. Az biztos, szeretem, megkövetelem a rendet, a munkát. Hatkor együtt kell lenni a csapatnak. Azt kérem elsősorban, hogy mindenki tegyen le valamit az asztalra, dolgozzon. Ha először gyenge a teljesítmény, nem olyan nagy báj. — A vasasszakmák általában nem a legnépszerűbbek. ,. A roppant határozott oktató most bosszúsan legyint egyet. — Nem ismerik eléggé az emberek a gépszerelőszakma szépségeit!!! Ezermesternek kell lenni. A most tanulóknak -2—3 év múlva tulajdonképpen ugyanazokat a dolgokat kellene tudni, amit mi, régi szakik tudunk, megmutattunk. „Ha nem tanulsz, elmész inasnak..— mondták régen és mondják ma is. A változás sok esetben csak annyi, hogy szakmunkástanulót mondanak. Miért ez a rossz beidegződés? Nem tudom. , A lakásban többszáz kötetes házikönyvtár — sok még az olvasnivaló! —, az udvaron megmunkálásra váró fémdarabok, a ház előtt virágzó eperágyások, hátul a szép kert. Bőven talál elfoglaltságot a házigazda munkája (hivatása) mellett. Nem csodálom, hogy véteknek, bűnnek tartja az unatkozást. . G. Kiss Magdolna kinek az élete ? Mielőtt valaki autón indulna el valahová, csókolja meg szeretteit, mert nem tudhatja, hová érkezik meg. Lehet, hogy eredeti úticéljához, de sofőrként lehet, hogy a börtönbe, netán a temetőbe, vagy a kórházba. Az ember életében egyik pillanatról a másikra soha nem tapasztalt mélységek és magasságok nyílhatnak meg „békeidőben” is. Az amerikai John Badham ebből a kissé közhelyszerűen ható keretgondolatból indítja filmjét, hogy aztán egyre ma* gasabb érzelmi és értelmi szinteket ostromoljon. A történet hőse Ken legújabb szobrának felállításáról indulva, gyönyörűszép fiatal kedvesének viszontlátást intve, szuperkocsijába vágja magát és rövidesen megérkezik — a kórházba. A sikeres szobrászművész, akinek lételeme a mozgás, a dinamizmus, a saját kezeivel való alkotás, maximálisan kihasználja képességeit és az élet által kínált örömöket. Vitalitása még kedvesét, a balerinát is ámulatba ejti. A borzalmas karambol után (aminek nem ő az okozója) a kórházban magához térő Ken lendülete még a régi. Szelleme friss, sziporkázó, és jó hangulatban várja a job- bulást. A kórház főorvosa mindent és egy fokkal még a mindennél is többet elkövet, hogy örök ellenségét legyőzze. Fiatal kollégáitól is azt várja el, hogy esküjüknek megfelelően mindent tegyenek meg a betegség és a halál elleni harcban. Ken életét megmentik, de egy eltört nyakcsigolyával még a főorvos sem képes csodát művelni. Nagyjából ezen a ponton lép át a film egy lényegesén magasabb szintre. Mert miről is van szó? Egy értelmes, már- már zseniálisnak nevezhető ember élete teljes 180 fokos fordulatot vesz. Nyakától lefelé béna, kezét-lábát nemcsak, hogy képtelen mozgatni, de nem is érzi. Lényegében csak a szelleme maradt ép, ami viszont immár a börtönné vált testébe van örökre láncolva. Beszél, gondolkodik, érzelmei vannak, de teste már csak vegetál, ráadásul úgy, hogy egy nagy egészségügyi gépezetnek kell kiszolgálnia, mivel több fontos szerve nem működőképes. Ken felismeri, átgondolja és egyre nyomasztóbb realitással látja helyzetét. A film az újabb dimenzióba kerülve csodálatos érzékkel kerüli el a nagyobbnál-nagyobb buktatókat. Ugyanis egyszerre szükség van és nincs a melodramatikus szituációra, a reális és az irreális ábrázolásra. Ahhoz, hogy elkerülje a nézőre ható kínos és riasztóan kórházszagú érzést, melodra- matikusnak kell lennie, és egy soha nem létezett jó humorú, szimpatikus, az érzelemre is ható hőst és szituációt kell produkálnia. Egyúttal patikamérlegen kell adagolnia a realitást. a kórházi mechanizmus abszolút valóságos ábrázolását, hogy a beteg kezelése reménytelen, valamint nem kevés pénzbe kerül, é» így tovább, mindazt, ami az értelemre hat. E kényes egyensúly jó tempójú megtartása viszi el a nézőt addig, hogy értelme elfogadja Ken döntését, sőt, az egyetlen lehetséges értelmes választásnak tartja, ugyanakkor érzései mást diktálnak, ennek teljesen az ellenkezőjét. Amiről itt szó van, az nem más. mint az euthanasia. A gyógyíthatatlan beteg halálának tudatos előidézése a beteg és hozzátartozóinak beleegyezésével. Ken és a kórház pere hihetetlennek tűnik, és mikor az ítélethirdetésre kerül a sor. az ember döbbenten kapja fel a fejét: mi történik itt?! Kinek, vagy minek van joga ítélkezni? Az.egyénnek, az orvosi eskünek, a bírónak, az értelemnek, az érzelemnek? Mégis, kinek az élete? A filmbeli kórterem lámpái kialszanak, a mozi nézőterén pedig kigyulladnak. Brian Clark világhírű színműve immár nem csak a színházból, hanem a moziból hazaindulót is alaposan felkavarja. Bodnár Mihály usor 1 KOSSUTH RÁDIÖ: *.1*2 Mai kulturális programok és a múzeumok állandó kiállításai Koránkelők S.55: verbunkosok, nóták 9.33: Óvodások műsora M.05: Dante-versek M.lO: Zinka Milánóvá operaáriákat énekel 10.40: iránytű 12.30: Ki nyer ma? Solymáron 12.45: Garai Gábor: Legszűkebb hazám 12.55: Lemezmúzeum 14.10: Daloló, muzsikáló tájak 14.25: Pataky Kálmán emlékezete« szerepei, VIII12. rész 15.00: Erről beszéltünk 15.30: Hétszínvirág. Gyermekzenei magazin 16.05: Csilicsala csodái 17.00: Kossuth-díj korhű keretben 17.25: Zenekari muzsika 19.15: Húszas stúdió 20.15: A zenéről 21.10: Melis György nótafelvételeiből 21.30: Az anyag körforgása. Romániai különkiadás 22.20: Tíz pero külpolitika 22.30: Klasszikus operettekből 23.00: A dzsessz világa. Kiss Imre műsora •.10: Zenekari operarészletek PETŐFI RADIO: 8.05: Népzene Norvégiából 8.17: Dubarry 8.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben. Zenés délelőtt 4 |)IÖGRÁD = 1985. május .17., pénteit 12.10: Fúvósátiratok 12.25: Édes anyanyelvűnk (ism.) 12.30: Népi muzsika 13.05: Pophullám 14.00: Péntektől péntekig 17.30: ötödik sebesség 18.30: A Nino, a So-Ho és a Szeptember együttes felvételeiből 18.50: Közvetítés a labdarúgó UEFA-torna nyitómérkőzéséről. Zalaegerszegről 19.35: Egészségünkért! 19.50: Régi nóta. híres nóta 21.05: Rádiószínház: A lyukasztós bérlet 21.47: Népszerű operarészletek 22.00: Bagoly 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÜDIO: ' 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Péntek este Eszak-Magvarországon. (A tartalomból: Építkezünk. A szolgáltató műsor vendégei az énílő- anvag-gyártók és forgalmazók. Telefon: 35-510 — Programajánlat.) Szerkesztő: Jakab Mária és Nagy István. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.301 kap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna (ism.) 8.05: Iskolatévé. Fizika (ált isk. 8. oszt.) 8.30: Systéme Internationale 8.45: Környezetismeret (ált. isk. 3. oszt.) 9.00: Német nyelv. 9.25: Barangolás a művészetek tájain 10.10: Üt a rivaldafényig 10.30: Játékos időtöltések 11.00: Képújság 15.05: Iskolatévé 15.25: Szeretném, ha vadalmafa lennék 15.45: Mi és a számítógép 16.20: Hírek 16.25: A rövidfilmstúdiók műhelyéből 17.20: Három nap tévéműsora 17.25: Postafiók 250. 17.40: Képújság 17.45: Szövetkezetek tájékoztatója 18.oo: Ab’ak 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti me^e 19.30: Tv-híradó 20.00: Telefere 21.00: A hét műtárgya 21.05: Modo«? Péter: Egy fiú bőrönddel 22.35: Ez a Maxim., 23.10: Tv-híradó 3. 23.20: Himnusz 2. MŰSOR: 17.05: Képújság 17.10: Csörgősipka (8.) 17.25: Don Quijote 17.35: Labdarúgó UEFA-torna Magyarország—Szovj etunió labdarúgó-mérkőzés 19.35: David Sanborn és zenekara az e^enl Roeknalotában 20.00: A Scruples Divatház. VI 2. rész 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: A barokk világa. • VT'2. rész: A csoda Igézetében 22.10: SOS gyermekfalu 22.35: Kulisszán innen, kulisszán túl 23.20: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Élet a természetben. 20.25: Gróf Monte Cristo. 21.25: Muzsikaszó 22.05: vetélytársnö 23.10: Hírek 23.20: Gustav Brom zenekara játszi]« __ 2 . MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Prágai tavasz 85. 21.30: időszerű események 21.56: Időjárás jelentés 23.10: Hírek MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Háromnegyed fi 4és 8-tól: Vera és a férfilátogatók. Színes, szinkronizált szovjet filmvígjáték. Napközis mozi: Névtelen vár. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6-tól: Anna Pavlova. I—II. Színes, szinkronizált angol-szovjet film. — Pásztói Mátra: Ki kém, ki nem kém? Színes, szinkronizált USA bűnügy! filmvígjáték. 8-tól: Délidő. Amerikai western. — Szécsényi Rákóczi: SzaTfi. Színes magyar rajzjátékfilm. . Iskolamozi: Az inkák kincse. — Rétság: Fojtoga- tás. (18) Színes japán film. — Érsekvadkert: Gyilkosságok ok nélkül. Színes szovjet kalandfilm. — Nagvlóc: A legyőzhetetlen Vutang. Színes, látványos k«• ratekalandiilm. i I
