Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-18 / 90. szám
ÜLT ESSÜNK Lassan már húsz éve lesz annak, hogy ..Kövessük a füredi példát!” címmel a NÖGRÁD-ban megjelent cikkemben a balatonfüredi élményekről írtam. Éspedig arról, hogy ott vi'ághírű költők és művészek már 1926-ban fát ültettek, hogy megörökítsék nevüket hazánkban is. Azóta sokat gondolok rá vissza, illetve a mi fejlődő városunkra, Pásztora. Itt minden feltétel megvan, éljünk vele! Nem kell hozzá, hogy híres emberek legyünk, csak szere et kell szülővárosunk iránt, és aki nem itt született, de itt lakik, vagy itt dolgozik, kapcsolódjon a megalakult városszépítő egyesület munkájába, bizonyítsa az idetartozását, illetve tenni akarását. Ezt mindenkiért tesszük, magunkért, másokért, minden emberért, aki itt jár. Azokhoz a fiatalokhoz szeretnék szólni, akik látom, hogy iparkodnak, mert a jól példa, is lehet l’agadós. Milyen szép lenne, ha a kislányok és fiúk majd megállhalnának egy-egv fa előtt, ha azokat ki akarnák törni és azt mondanák: Ne bántsd a fát! — azt apukám vagy anyukám ültette! Elkeserítőbb nincs, mint amikor sok kis fát derékba törve lehet látni, de megfigyelésem szerint mintha ez a vandál folyamat megszűnőben lenne. Mintha egy kicsit a jobbik érzés kerülne elő. Reméljük ez így lesz a jövőben is. Bogácsi Istvánná Megkérdeztük Most nem zárják be a boltot... Ismét bezárnak egy üzletet Jobbágyiban, írja Jobbágyiból N. Gy. olvasónk. Már korábban is bezárt egy üzletet az afész. és most a lakótelepen lévő kis élelmiszerboltot akarják bezárni. Ha erre sor kerülne, akkor mehetünk az önkiszolgáló boltiba, amelyet már rég kinőtt a község, ugyanis ha reggelente mindenki ott akar vásárolni, csak a vásárlók egy részét /tudja fogadni, míg a többiek az utcán várakoznak, hogy sorra kerüljenek. A boltot még az ötvenes években építette a Népbolt Vállalat, a község területén azóta az üzlethálózatot senki nem fejlesztette, a pásztói áfész a bevételből csak állagmegóvó munkát végzett. A Magyar Televízió elmúlt évi cserháti riportsorozata a szövetkezetek felszereléséről igen reális képet mutatott. Epren ezért a beruházások pásztói felhasználását bíráló cikk megjelenése után reménykedtünk, hogy változik a szemlélet és a társközségekben is megindul az üzlethálózat szükséges és egészséges fejlesztése, de sajnos reménytelen ül mert előrelépés nincs, a szemlélet nem változott. Az áfész jobbágyi üzlethálózatának további szűkítését a lakosok Küzde'mes életutak ezért is tartjuk megfontolandónak! A „Mindent a vásárlókért” jelszót, melyet a tv, rádió, napi sajtó hangoztat, jó lenne jobbágyiban is megvalósítani az áfész részéről. * A közérdekű panasz nyomán megkérdeztük a Pásztó és Vidéke Áfész kereskedelmi osztályának vezetőjét, aki elmondotta, hogy a szóban forgó tejbolt, amely néhány alapvető élelmiszert is tart, nagyon kicsi, 40—50 ezer forintot forgalmaz havonta, amelyből önmagát sem képes fenntartani. Ezért foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy bezárják és más formában szakosítják Jobbágyi bolthálózatát. Mivel azonban a szövetkezet vezetői tárgyalták Jobbágyi községi Tanács vezetőivel is a kérdésről, egyelőre olyan megállapodásra jutottak, hogy mintegy 2 hónap próbaidőre felfüggesztik a bezárási szándékukat. Ez alatt az idő alatt megpróbálják a tejbolt forgalmát növelni, a bolt tevékenységét , rendszeresen segíteni, ellenőrizni a tanáccsal karöltve. Ha azonban ez idő alatt sem .növekedik a for,gátlóm a kellő mértékben, ezután kerül sor a bolt bezárására. Csak az egészség megmaradjon Tóth István 1911. november 25-én született Bagiyas- alján, és ott él ma is. Életét, munkásságát szinte végig a tűzhelygyárban töltötte, emellett több éven át volt munkásőr, a pártnak pedig 1945. óta tagja. Munkája elismeréseként többszörös kiváló dolgozó, egyszer pedig a Munka Érdemrend bronz fokozatát vehette át. Volt Kiváló munkásőr, valamint pártmunkájáért több dicsérő oklevélben részesült, mint legutóbb is a <40 éves pártmunkáért ez év április 4-én. Most, hogy a minap felkerestem baglyasaljai lakásán, kérésemre küzdelmes életútját így mondta el: — Nekem sem volt könnyű gyermekkorom, mint a legtöbb gyermeknek abban az időben. Iskoláztatni nem nagyon tudtak, mert 8—10 éves koromban már a mezőre kellett járnom dolgozni. Így igazán korán megismertem a munkát. Igazolt munkaviszonyom 1925-ben kezdődött az öblösüveggyárban, ahol különféle üveget készítettünk. Innen két év múlva a tűzhelygyárba mentem, ahol 1971. végéig, a nyugdíjamig dolgoztam — persze, a katonáskodást kivéve. Az öntvénytisztító műhelyben voltam köszörűs. Nehéz idők, --'ért reggel öt órától esle 8-ig dolgoztunk. de örültem, hogy van munkahelyem.. 19.32—33-ban katonai 'szolgálatomat Szé- csényben töltöttem. A harmincas évek végén, és a negyvenes évek elején a kommunistákká] többször kapcsolatba kerültem, de, mikor megneszelték, akkor mindig bevittek egy pár hónapra katonának. 1937-ben megnősültem, egy fiam és egy lányom van, akik ma szintén a tűzhelygyár dolgozói. * A felszabadulás után nagyon furcsa volt átállni a napi nyolcórás munkaidőre, de nagyon örültünk neki. Rövidesen csoportvezető lettem, iskoláim elvégzése után pedig művezető 1952—56-ig, míg ugyanebben az időben alapszervezeti párttitkár a gyárban 1952—54-ig. Az ellenforradalom után beléptem a munkásőrségbe, ahol jó pár évet lehúztam, a munkahelyemen pedig folytattam tovább, mint csoportvezető a munkát egészen a nyugdíjig. — Hogyan telnek nyugdíjas- évei ? — kérdezem Pista bácsitól. — Van egy hobbim, a nvúl- tenvésztés, s ezt továbbra is folytatni szeretnénk a feleségemmel együtt, de ehhez szükséges a jó egészségi állapot is. Csak ez meglegyen. S talán, ami a legfontosabb, amikor csak tehetjük gyermekeinket és unokáinkat látogatjuk, mert .mi ebben látjuk életünk legfőbb értékét. Levelezőink írják Szocialisfa módon a kertészetben A Salgótarjáni városi Tanács kertészetében 1972-ben alakult meg a Nyírfácska brigád 17 taggal. Azóta is részt vesznek a szocialista munka- versenyben, elmúlt évi vállalásaikat túlteljesítve elnyerték az ezüst fokozatot. A szocialista brigádot a megalakulás óta Duna Andrásné vezeti, aki nagy szeretettel tesz eleget e megbízatásának. A brigádtagok túlnyomó többsége fiatal, ’akik mindannyian második otthonuknak tekintik munkaterületüket, úgy mondják, hogy ennél szebb munkakört nem is tudnának elképzelni, mivel a virág, az évelő cserjék, a sok-sok virágpalánta amellyel naponta foglalkoznak, örömet szerez a város lakosságának. Kezük nyomán pompáznak a virágok a város különböző terein, utcáin. Télen a melegházban arra vigyáztak, hogy semmilyen fagykár vagy egyéb károsodás ne érje a palántákat, virágokat. A rendkívüli nagy télben ezt a célt elérték. A gazdasági, mindennapi feladataik mellett társadalmi munkát is végeznek. Évek óta a kisterenyei gyermekotthont segítették a legkülönbözőbb módon. Most azonban, mivel a brigád egyik tagját ebben az évben autószerencsétlenség érte, s meghalt, egyéves kisfiának a patronálását vállalták, aki míg csak felnőtté nem lesz, nem hagyják magára. Ellátják mindazzal, amire szüksége lesz, s időnként ellátogatnak a nagyszülői házhoz, hogy megtudják miben segíthetnek.* A Nyírfácska tagjai szakmailag is képezik magukat. A brigád vezetője szakmai előadásokat, illetve tanácsokat ad a csokrok kötésében, azok ízléses összeállításában, minden fortélyra, amit a virágok gondozása során tudni kell, megtanítja őket. Jó munkájuk jutalmául a közelmúltban a szakszervezeti. bizottság a fővárosba vitte a Nyírfácska tagjait, ahol ismerkedhettek nevezetességeivel, valamint színházi előadás megtekintése is szerepelt az egynapos programban. Ez évi vállalásaikat is elkészítették, s az eddigiektől bővítették annyiban, hogy szeretnének egy tapasztalat- cserén is részt venni, ahol szakmailag sokat tanulhatnak, s hasznosíthatják munkájuk során. A brigád kérése a salgótarjáni lakosokhoz, hogy szeressék a virágokat, óvják a kártékony, tékozló kezektől, akik nem kímélve kiszedik, eltapossék. Segítsenek abban, hogy minden kiültetett virág megmaradhasson és viruljon mind,annyiunk gyönyörűségére, örömére. Takács Lajosné Válasz az illetékesnek: Több mint egy hónapig váratott magára a MÁV Miskolci Igazgatóságának válasza a február 7-én, a MÁV-nak címzett „Az utasoknak nem mindegy” közérdekű bejelentésre. A hosszú idő alatt készült válasz — s ez már nem az első eset — nem a feltett kérdésre adott feleletet. Éppen azokra a tényekre nem reagált, amelyek kulcskérdések voltak, helyettük „a megértéssel viseltettek”-nek mondott köszönetét a mulasztásokért. A február 7-1 levél két pontjára kellett volna válaszolni: 1. Miért nem tájékoztatták az utazóközönséget a gyorsvonat elmaradásáról, hiszen a válaszban így írnak: „Mérlegelésünk a gyorsvonat elmaradását tette szükségessé.” Ha a szolgálati közlemény ilyet is bemond, hogy: „A szerelvény visszatolat, utazásra nem vehető igénybe”, akkor miért mulasztotta ezt el, sőt jelezte, hogy „gyorsvonat érkezik”. Ha e helyett mást olvasnak be, biztos több utas nem indul el, vagy 'reggelre tette volna utazását, mert biztos a MÁV tudja a legjobban, mit jeient az, ha valaki csatlakozási; mulaszt, még vis majorból is. Milyen jelentős anyagi oldala, bosz- szúsága stb. lehet ennek. Sa hangszóró néma maradt. 2. Ha tudták, mert a kalauz Zagyvapálfalva után kezdett fülkéről-fülkére járni, s közölte az átszállást, akkor miért adtak ki a pénztárak az utolsó pillanatig gyorsvonat jegyet, a nem létező gyorsvonatra ? Tulajdonképpen ezekre az egyszerűen feltett kérdésekre kellett volna válaszolnia a MÁV-nak, nem pedig a visz- szatérítés szabályait hézagosán ismertetni. Mert kérdjük, ha valaki egy kilyukasztott gyorsvonat jeggyel fordul a MÁV-hoz, mi keresnivalója van? S a válasz ott is elhangzott, hogy „a gyorsvonat utasait is egy vonattal, személyvonattal utaztattuk tovább”. Igen, Hatvaniig, s onnan átszállással újabb személyvonattal a fővárosba. Ismét megismételjük: „Az utasoknak nem mindegy” sőt feltesszük a kérdést: Mit csinált volna a MÄV, ha ellenkezően történik s az utas vis major ellenére személyvonati jeggyel gyorsvonatra kényszerült? Bizonyos, hogy a büntetési díjat felszámolta volna. Ma már szembe kell néznie és vállalnia kell a felelősséget annak, aki hibát követ el. s ez egy ország legnagyobb vállalatára is érvényes, mert csak így léphetünk előre. S feltételezhető, hogy a MÁV is előre kell lépjen, mert van mit lépjen. Dr. Gajzágő Aladár Üdiilielésröl A Salgótarjáni Ruhagyár szak- szervezeti bizottsága minden évben programot készít a dolgozók üdültetésének lebonyolítására. A gyárnak mintegy ezer dolgozója van, akiknek túlnyomó többsége nő és azok is a fiatal korosztály tagjai. A napokban kerestem fel Kovalik Sándornét, az szb-üdültetési felelősét, aki elmondotta, hogy évek óta a szakszervezeti bizottság munkaprogramjában szerer M a dolgozók üdültetésének megszervezése, a kulturális szórakoztatása, segítése, különböző programok megszervezése. Az elmúlt évben 250 dolgozó üdült egyhetes turnusokban a ruhagyár saját üdülőiben Boglárlenén illetve Berekfürdőn, valamint 58 dolgozójuk kéthetes SZOT-beutalóval az ország különböző szakszervezeti üdülőiben. la »ben az évben bovvi/iek a dolgozók üdülési lehetőségei, ugvar.ls Hajdúszoboszlón is biztosítanak az érdeklődőkre, elhelyezést, június 1 —augusztus 30- ig ugyancsak egyhetes turnusokban. Az üdültetések alkalmával különös gondot fordítanak a nagy- családos dolgozókra, a gvesen levőkre, illetve a nyugdíjasaikra, akik jutányos áron, minimális térítési díj mellett pihenhetnek családjukkal. Összeállította: Tóth Jolán fü eki siker Partizánok útján jártunk Április 4-én reggel lelkes csoport gyülekezett a salgótarjáni autóbuszállomáson, majd különbusszal mintegy félszázan Karancsberénybe indultunk. Itt megtekintettük azt a múzeumot, amelyben egykor a Nógrádi Sándor-par- tizáncsoport tevékenykedett. A múzeum megtekintése után először Kovács Tibor megyei úttörőelnök mondott rövid ünnepi beszédet, majd Szak- már Rezső alezredes segítségével letettük a partizánesküt. Ezt követően csapatunk egyik tagja, Menczel Beáta tiszteletbeli úttörővé avatta az alezredest. Ezek után Danák Ernő, az MHSZ egyik vezetője átadta nekünk az MHSZ ajándékát. Parancskihirdetés után elindultunk a „Partizánok útján”. Hosszú útv nehéz volt, a sűrű erdő i i hiányos üljelek miatt ki se eltévedtünk. Kercseg-lapos volt a következő állomásunk, ide is nagy kerülővel értünk el. Érkezésünk után megrohantuk a forrást és oltani próbáltuk szomjun- kat. Kercseg-laposról továbbhaladva a hegytetőn az MHSZ kocsijából CB-rádió-beszélge- tést hallottunk, amelyben üdvözölték csoportunk tagjait. Ezután a határ felé vettük utunkat, ahol megtörtént a hivatalos útlevél-ellenőrzés. A határon túl egy busz várt ránk, amely egészen Losoncig vitt bennünket. Űtközbcn a táj szépségében gyönyörködtünk. A losonci reptéren volt a szállásunk. Másnap az ébresztő és a reggeli után a repülőtéren lévő hangár épületében megtekintettük a repülőgépeket, majd a felszállást. A délelőtt hátralévő részét a városban töltöttük. Ebéd után utunkat a ragyolci temető felé vettük, ahol meg- koszorúziunk Banáur Árpád sírját, találkoztunk egy idős partizánnal és megismerkedhettünk a szlovák úttörőkkel, akikkel jelvényt és nyakkendőt cseréltünk. Ezek az úttörők további útunkon elkísértek. Az eseményeket további koszorúzások és megemlékezések követték. Abron- csos-pusztán Nógrádi Sándor csoportjának parancsnoki épületénél, valamint a tömegsírnál, ahol ismeretlen partizánok adták életüket a szabadságért. Küldetésünk ezzel i véget éri. Utunk során méltón emlékeztünk meg Nógrádi Sándorról, partizáncsoport já- "61. valamint hazánk felszabadulásának 40. évfordulójáról, E két nap mindannyiunk számára felejthetetlen élményt nyújtott. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik fáradságot nem kímélve segítettek. Király Katalin 5. b. Dánok Szabolcs 8. a. Beszterce-lakótelepí Ált. Iskola tanulói Salgótarján •* Értékellek a lunlármenfi versen V* Somoskőújfalu és Fülek ha- tármenti vasútállomások 1952 óta versenyben állnak egymással. A közelmúltban a két határállomás politikai, társadalmi, gazdasági vezetői, szocialista brigádok tagjai Fülek állomáson értékelték az 1984-es esztendő munkáját. Az értekezleten részt vett a MÁV Miskolci Igazgatóságának vezetőhelyettese, Gál Sándor, s többek között a Hatvan körzeti üzemfőnökség is képviseltette magát. A kiértékelés alapján mindkét határállomás a versenyben azonos pontszámot ért el, i azonban 4.15 századdal a technológia ideie Fülek állomásnak volt jobb a kilépő és belépő kocsiknál, így közös megállapodás alapján a vándorzászló újra Fülek állomáson marad ebben az esztendőben is. Mindezek ellenére a MÁV felsőbb szervei Somoskőújfalu vasútállomás legjobb dolgozóit is pénzjutalomban részesítette: eredményeik elismeréséül. MOZDONYFÜTÖK ÁTKÉPZÉSE KISTERENYÉN Mivel a gőzmozdonyok Kís- terenve térségében is kiszorultak, helyüket korszerű mo-, torvonatok Diesel-vontatású szerelvények váltották fel a hatvani vonalon, így a mozdonyfűtők munkaköre megszűnőben van Kisterenve vasútállomáson április 15-én a fűtől: részére kéthónapos jegyvizsgálói tanfolyamot indítottak. A tanfolyamnak 15 hallgatója van, okJ tatásukat Kakuk Gyuláné áru- pénztáros vállalta. A tanfolyam hallgatói a képzés ide-' je alatt átlagbérüket kapják; majd a tanfolyam elvégzés« után forgalmi munkakörben, mint jegyvizsgálók végeznek: munkát, mely területen a leg* nagyobb a létszámgond. Szűcs Ferenc | NÖGRAD — 1985. április 18., csütörtök s Lejegyezte: Balogh Tibor Szerencsére várva a paloláshalmi lónál Miért nem ?
